A Fülöp-szigeteken az a mendemonda kering, hogy létezik egy madár, amelyik majmokat eszik. Ennek megfelelően egyfajta hatalmas, félelmetes ragadozóként van meg az emberek fejében a madár képe, pedig korántsem erről van szó. A terület dzsungeleiben kétségkívül él egy ragadozó madár, mely táplálékforrásáról kapta a majomevő sas nevet. Bár étrendjének körülbelül 90 százalékát a repülő lemurok teszik ki, de azért majmot is fogyaszt, leginkább a makákót kedveli. A hárpia sas névre is hallgató állat rendkívül ritka, a becslések alapján alig 150 él belőle a vadonban.
Félelmetes, ám ritka vadállat
A madár körülbelül egy méteres, és szárnyai három métert tesznek ki. Ha veszélyt érez, akkor a hárpiához hasonlóan felborzolja tolltaraját, feje pedig félkör alakot formál. Innen a hárpia sas elnevezés is, és a vélemények szerint ilyenkor igencsak ijesztő látványt nyújt lándzsa alakú tollaival, hatalmas csőrével és kék szemeivel. A tudomány 1896-ban fedezte fel a ritka állatot. Egy angol állatgyűjtő magával is vitt egy hím példányt Londonba, hogy bemutassa a Brit Madarászok Klubjának 39. ülésén. Az állat természetes környezetben való megfigyelése korántsem egyszerű, és míg korábban a Fülöp-szigetek négy tagján igen elterjedt volt, addig ma már csak Mindanao és Leyte szigetein lelhető fel néhanapján.
Fiatal makákók a kedvencei
A hárpia sasok fák koronájában élnek, körülbelül harminc méteres magasságban. A földről tulajdonképpen lehetetlen észrevenni őket, ugyanis fán élő páfrányok és liánok rejtik fészküket. Hajnalban szívesen vadásznak lemurokra, tulajdonképpen a levegőben elkapva azokat. A majmokat sem veti meg, de arra általában párosával vadásznak a sasok, ugyanis egy méretes makákó akár veszélyes ellenfél is lehet számukra. A makákókról egyébként érdekesség, hogy csoportosan vándorolnak a dzsungelben, és amikor a vezető hím észleli a sas közelségét, akkor riasztja társait, hogy elbújhassanak. A vezető állatokat inkább kerülik a sasok, és főként a fiatal példányokat szemelik ki maguknak. A majomevő sas nevével ellentétben kisebb repülő mókusokat és szarvascsőrű madarakat is fogyaszt.
Akár gyerekeket is elragad?
A Fülöp-szigeteken élő emberek körében gyakran terjeng az a tévhit, hogy akár a gyerekeket is elragadja a falvakból. Tény azonban, hogy mindez csak mendemonda, hiszen a hárpia sas nem lenne képes ekkora súllyal a levegőbe emelkedni. Ha egy-egy csirkével vagy kisebb malaccal próbálkoznak, gyakran lelövik őket a helyiek, óvva haszonállataikat.
Bár a majomevő sas hatalmas állat, és remek ragadozó, sajnos mégis a kihalás fenyegeti. Nem csak azért, mert rendszerint üldözik őket ragadozó mivoltuknál fogva, hanem az erdők rohamos csökkenése miatt is. A területen körülbelül 170 ezer hektár erdőt vágnak ki évente, és számos madár állatkertekben végezte, ahol sok esetben nem megfelelőek a körülmények szaporodásukhoz. Egy hárpia sasnak ugyanis körülbelül 10 ezer hektár a vadászterülete, és a párzás is a levegőben történik. A faj megmaradására tehát az egyetlen mód az lenne, ha természetes élőhelyük megmaradna, ez viszont az emberi tevékenység következtében aligha valósul meg a jövőben.