képek

 


Magazinról

Alapítva: 2007.01.07.

Tegnapi látogatók: 20

Látogatók az előző hónapban: 1230

Látogatók a jelenlegi hónapban: 135

Feliratkozottak: 135

Magazin helyezése: 164



 

 

Hallgasd meg mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta.

Emeld fel fejed, lásd meg a szépet
szemed kékjében égjen a fényed..
Lásd meg végre, hogy szeretnek
még akkor is, ha nevetnek,
hisz mosolyt te csalsz arcukra,
ismerj bennük magadra!

Soha ne bánd, ha fáj,
hisz erőre így találsz.
S mi most bánatot okoz
később nem lesz rá gondod.

Hidd el jól tudom, hogy fáj,
de hinnünk mindig muszáj.
Fogd a kezem, ha úgy érzed,
hogy szívedből kihull az élet.

Ne keresd már, hogy hol tévedtél,
ne sírj azon, mit meg nem tettél.
Gyere velem, én hívlak élni
vérző szívvel is remélni...


 

 







Amikor túlcsordul az a bizonyos pohár,
és semmi, semmi sem a régi már...
Fájdalomként élem meg a perceket.
Akkor kérek egy csöpp szeretetet,
Odafigyelést - bármit, mi emberi:
Segítsetek a kínruhát levedleni!
Amikor már önmagamtól is csak rettegek,
és semmi sincs amin nevethetek,
mert bezárul az ajtó - kívül reked a fény,
Nem jön segítség, eltűnik a remény.
Fojtogat, kínoz, mardos a bűntudat,
dühömben szűkölve bántok meg másokat.
Milyen ember vagyok? Kérdezem szüntelen,
de a válasz közömbös, személytelen.
Nem vagyok ember, csak gyarló porhüvely,
ki itt a Földön mindenért felel. Mindenért,
amit tesz, alkot leír, vagy kimond...
Így vagyok Ember - vagy inkább Bolond?
Óh ha tudnám, mit miért teszek?!
Vezessetek hát, segítő kezek,
hogy önmagamban keressem a fényt!
Eldobva minden ártó véleményt.
A keserűség szobrát összezúzva,
mégiscsak Ember tudjak lenni újra!



 



 

Ma még teljesen a tiéd,
Szeme éhesen kéri meséd.
Ma még, ha fél hozzád fut,
Két karod néki védelmet nyújt.

Ma még esténkét betakargatod,
Őt, ki néked éjjeled, nappalod.
Ékes, szép szavakkal dicséred,
Öleddel oltalmazod, s félted.

Ma még le tudod törölni könnyét,
Megsokszorozhatod örömét.

 

Vágyik jóindulatodra, lényedre,
Két kezedre, hogy felnevelje.

Hatalmad ma még korlátlan fölötte,
Nem nézi szavad, mi lapul mögötte.
Szeme kérdőn tereád figyel,
Apró dalokkal néked énekel.

 

De talán holnap, mire felébred,
Üres fecsegéssé válik beszéded.
Társakat, pajtásokat másutt keres,
De ma még, ma még a gyermeked.

Legyen rá időd, vele nevetni,
Lépj vele az úton, a dolgod vezetni,
Mert a gyermekévek fecskeszárnyak,
Suhanva lobbannak a nyárnak.

Mire felkapod fejed kirepülnek,
Észre sem veszed, s már felnőnek.
Ma még egészen, teljesen tiéd,
Öleld át, ringasd gyermek- szívét.





Mire felkapod fejed kirepülnek, Észre sem veszed, s már felnőnek. Ma még egészen, teljesen tiéd, Öleld át, ringasd gyermek- szívét.






 


 




"Gondolkozz el rajta, mikor azt hiszed, csak Téged bánt az Élet...
Nézz körül a világban.. láthatod az embereket, akik az utcán élnek
Ha azt hiszed, hogy csak neked fáj, mikor kit szeretsz mással látod
Nézz meg egy vakot... ki soha nem láthatja meg a napvilágot
Ha azt hiszed ver a sors, mikor az emberek rosszat kiabálnak Rád
Nézz meg egy süketet, ki soha nem hallhatja az Élet dallamát...
Ha azt hiszed Te vagy az egyetlen, akit akadályok veszik körül...
Nézd azokat, kik nem tudnak járni.. arcukon mégis mosoly derül
Ha azt hiszed rossz helyre születtél, s Téged senki nem szeret
Nézz meg egy árvát... ki könnyes szemmel nézi a szüleidet...
Ha azt hiszed, hogy nem kapsz időt, hogy begyógyuljanak a sebek
Nézd azokat, kik hirtelen hunytak el.. nem ölelhették át szeretteiket
Mielőtt panaszkodnál nyisd ki a szemed, rosszabb is lehetne...
S rájössz, hogy nem sírva kell eltöltened a napot, hanem nevetve.
Köszönd meg, amit a sorstól kaptál... ne háborogj sohasem...
Nem tudhatod, mi lesz holnap... Ez vezessen az Életben!"







 




Ady Endre: Az élet



Az élet a zsibárusok világa,
Egy hangos vásár, melynek vége nincs.
Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,
Megvehető akármi ritka kincs.
Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak
Kufár lélekkel hasznot, üzletet;
Itt alkusznak, amott már áll a vásár,
A jelszó mindig: eladok, veszek!...

Raktárra hordják mindenik portékát,
Eladó minden, hogyha van vevő:
Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,
Rajongás, hit, eszmény és szerető.
Aki bolond, holmiját olcsón adja,
Az okos mindig többet nyer vele,
A jelszó: egymást túl kell licitálni,
Ádáz versennyel egymást verve le!

A szív az üzlet leghitványabb tárgya
S eladják mégis minden szent hevét.
Akad vevő rá, egymást licitálja,
Hogy a holmit atomként szedje szét.
Folyik a vásár harsogó zsivajban,
Az egyik kinál, másik meg veszen,
Csak néhol egy-egy végképen kiárult,
Kifosztott lélek zokog csendesen.

Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben,
Bolondok bizton, balgák szerfelett,
Eddig az ő példájukat követtem,
Ezután én is másképpen teszek,
Lelkem, szívem kitárom a piacra,
Túladok én is minden kincsemen...
... De nincs erőm ily nyomorulttá válni,
Óh, nincs erőm, én édes Istenem! ...





 

 

 

Gulyás Gábor: Elengedlek...

Ha minden ember vétkesnek lát,
ha benned keresik a hibát,
nem hallották a véleményed,
csendben maradsz, de nem érted.
Te tudod egyedül, mit nem ért a világ,
Nem menekülsz, vállalod a hibád.
Elismered a tévedésed, de legbelül érzed,
Nem élet az élet, ha néma maradsz végleg.
Elmagyarázod hát, mi lelked bántja,
De nem hallja a monológot szívednek párja,
állítja, hogy butaság minden egyes szavad,
rájössz, a földön másik Nő is akad.
Megcsalni nem fogod, mert szíved nagyon szeret,
hiába kapsz tetteivel nemet.
Szinte már könyörögsz, hogy változtasson értünk,
hisz egy oldalon állunk, egybeforr a vérünk.
Kőfal veszi körül, mint királyt a vára,
Szomorúan lépsz ki egy nap az utcára.
Kétségekkel teli minden egyes gondolat,
Nem tűrhetsz tovább, nem adhatsz ma igazat.
Kimondod hát, mit hallani akar, vége... mostantól a magány mi zavar.
Elváltok barátként, de tudod nagyon jól,
jól teszed, ha elengeded, nincs helyed sehol.
Viszi a vére, mint egykor Téged,
Elteszed a polcodról az összes régi képet.
Elvész a tartalom, megmarad a keret,
Túl kell tenned magad, de emlékezni lehet!

 

 

Győrffy-Deák Éva

Barátok

Ha csak várod, hogy jobb lesz a sorsod,
Ha a tükörben fáradt az arcod,
Ha fáj, amit el kellett engedned,
Ha életed álmát nem teremted,
Ha múltad sebeit feltéped éppen,
Ha elcsüggedtél ebben a létben,
Ha nem repít tovább a vágyad,
Ha nem érzed hozzá a szárnyad,
Ha bűntudat kínoz az útért,
Ha könyörögsz további hitért,
Ha ítélkeztél magad felett,
Ha nem látsz napot a felhők felett,

Akkor tudd, hogy ott vagyunk veled,
Akkor gyere, és nyújtsd felénk kezed,
Akkor hagyj csak ott minden hibát,
Akkor gyere és mondd el, mi bánt,
Akkor, ha akarod, hallgathatunk,
Akkor nevethetünk és játszhatunk,
Akkor öltözz, hogy sétáljunk egyet,
Akkor tudd, hogy béke van benned,
Akkor lehessünk fény a vállad felett,
Akkor lásd meg saját mély gyökeredet,
Akkor erős faként az égig nyújtózz,
Akkor erőt meríts az újabb úthoz.

Ha a jövőt már nem féled,
Ha a pillanatot átéled,
Ha belélegzed a fényedet,
Ha megéled isteni lényeged,
Ha boldogan, magasan szállsz,
Ha tükörben ragyogást látsz,
Ha örömed az égig ért,
Ha elértél egy újabb célt,
Ha táncolni, nevetni vágysz,
Ha ehhez épp társakra vársz,
Ha szárnyalni tudsz a széppel,
Ha együtt repülsz épp a léttel,

Akkor gyere és mondd el nekünk,
Akkor segíts, hogy együtt legyünk,
Akkor fogd át mindkét kezünk,
Akkor te mutass példát nekünk,
Akkor világíts át a vállunk felett,
Akkor megérthetjük, amit kellett,
Akkor hisszük az isteni sorsunkat,
Akkor meglátjuk újra az utunkat,
Akkor megérezzük, hogy merre, hová,
Akkor együtt repülhetünk tovább.
Akkor közösen vagyunk angyalok,
Akkor fényünk mindenen átragyog.

 

 

 

 

Szeress úgy, mint a Nap

Szeress úgy,mint a Nap

A napsugár nem kérdezi,
Hogy mennyit ér a fénye!
A napsugár nem kérdezi,
Hogy mit kap majd cserébe.

A napsugár nem mérlegel,
Csak tündökölve árad,
Simogat és átölel,
de nem kér érte árat.

Szeress úgy, mint a Nap!
feltétel nélkül!
Úgy, mint a Nap,
Ami szívedből épül.

Úgy, mint a Nap!
Fényből születve!
Úgy, mint a Nap!
Áldást teremtve!

Minden ember fénysugár,
A mindenségnek része,
Azt hiszi, hogy porszem,
Pedig a Mindennek a része,
minden ember fénysugár,
Egy a Végtelennel!
Minden ember fénysugár,
De ebben hinni nem mer!

Szeress úgy , mint a Nap!....


 

Várnai Zseni: Síró szemek

Én sokat nézek a síró szemekbe
S éjente magam is sírok sokat
És messze, zord sötét tájak felől
Magamba szívom a bánatokat.

Mi messze jajlik vérző távolokban,
Mind megtalál és mind olyan enyém,
Hogy arcomat sápadtra komorítja
S ifjú szememből is elfogy a fény.

Pedig Te, Kedves, itt vagy és szeretlek,
Virággal kén' övezni homlokom,
De ajkamon, lásd, könnybefúl az ének,
Ciprus vagyok én minden sírokon.

Tán elveszítlek így, hisz vannak vígak,
Felédhajlók és könnyen nevetők,
Én nem tudok, mert hallom, akik sírnak,
És egyre telnek, mind a temetők.

Lásd, így vagyok, szomorú két szememmel,
Lelkem mélyén bús dalok zengenek,
Kacagások, víg játékok helyébe,
Nem tudom én, elég-e ez Neked?

Mert jaj nekem, síró szemekbe néztem,
S most minden könny az én szememben ég,
Mosolyogni meg közben elfeledtem...
Lehet-e engem így szeretni még?

 

 

Konsztandinosz P. Kavafisz
Gyertyák

Előttünk állnak jövőnk napjai,
meggyújtott, kis gyertyák sora -
aranyló, meleg, élő kicsi gyertyák.

Elmúlt napok mögöttünk elmaradva,
leégett gyertyák szomorú vonala,
a legközelebbiek még füstölögnek,
hideg gyertyák, megolvadt, görbe gyertyák.

Rájuk sem akarok nézni: elcsüggeszt ez a kép,
és elcsüggeszt, ha fellobbanásukra gondolok.
Előre, kigyúlt gyertyáimra nézek.

S nem fordulok vissza, borzadva látni,
milyen gyorsan hosszabbodik a sötét sor,
milyen gyorsan sokasodnak a gyertyacsonkok.

/Vas István ford./


mmmmmmmm

             

    

Szerkesztőség

Magazinról

Alapítva: 2007.01.07.

Tegnapi látogatók: 20

Látogatók az előző hónapban: 1230

Látogatók a jelenlegi hónapban: 135

Feliratkozottak: 135

Magazin helyezése: 164

Háttér-Zene

 

Üzenőfal

Tooltip szövege ide jön

Legalább 3 karaktert írj be a kereséshez