Idézetek





Ha megszeretlek kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

(József Attila)
















Ez a legnagyobb
 fájdalom az életben,
mikor az ember szeret valakit,
és nem tud vele élni.

(Márai Sándor)


TS. Csak nézlek


A szerelem nem törődik az erkölcsi erényekkel.

(Paul Léautaud)


GT.Én legyek


Helen Bereg
Emlék

Ránéztem és megszerettem.
Tudom, fizetni kell mindenért.
A boldogság röpke s véget ér,
Ha elmúlik a szenvedély.

Hozzáértem, megremegtem.
Tudtam, könyörgök szerelemért.
A boldogság ára nem csekély.
Életem adom, ha véget ér.



Komáromi János

Vad vágyak

vad vágyak
kúsznak
bőröd alá
bújnak
testedhez simulnak
soha el nem múlnak

ölel az éjszaka
távolok sóhaja
csendül
a szív szava
felzeng
a kéj dala


PG. Szeretkezni ...!. jpg


Válóczy Szilvia

A test éhségére


Ügető vad vágyad
Combjaim között úgy vágtat,
Oly erővel,
Hogy gejzírként tör fel
Gyengéd áramod,
S a percet sem számolod,
Mikor magasan repülsz,
Mikor karjaim közt aléltan szenderülsz.


20040401000620


Szeretetben megfürödve
Szárnyal lelkem ég felé.
Telhetetlen női énem
Minden percben élvezné.



Köszönöm,
hogy vagy,

hogy kezed simogat,
karod átölel,
ajkad követel.

(Helen Bereg)


BF. Egyszer majd minden összeköt...


"Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,
néma barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
aki nem kér semmit, csak néz és imád,
és nem akar lenni csak általad,
csak az árnyéka annak, ami vagy."

( Szabó Lőrinc )


V. vágyom rád. jpg


Szeretlek szivemmel,
Szeretlek lelkemmel,
Szeretlek ábrándos
Őrült szerelemmel!...

(Petőfi Sándor)


AE.Őrízem a szemed..

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

(Ady Endre)


JI. Mondd a folyónak. jpg


",,Te vagy az egyetlen a Földön akiért mindent megteszek,
Veled az életem töltöm, Nem csak múló perceket.
Nem ígérek kincset, csillagot, Csak hű szívet adhatok,
Érzem, másé nem lehetsz, Én is csak a Tiéd,
Ha igazán szeretsz!"

(Goethe) "


Sz.Én még mindig!. jpg


Amikor megszólal az orgona zenéje
Elhangzik mindkettőnk ajkán az igen
Sorsunk ekkor eggyé forr majd össze
Szeretni akarlak, megtartani mindörökre.

(Ady Endre)


R. Mielőtt...

Mi nem hirdetjük fennen, hangos szóval,
Csak te, csak én, örökké és holtomiglan.
Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni,
Lelkünk mélyén őszintén, igazán szeretni.

(Stendhal)


Sz. Könny és csók. jpg


Csak egy csók volt...
De soha ne feledd:
Neked adtam benne a lelkemet.

(Gárdonyi Géza)


GdeL. Ha látom arcát...

A csókod festi kékre az eget,
szemed szinétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.

(Weöres Sándor)



Vörösmarty Mihály (1800 - 1855) Élete és munkássága


Vörösmarty Mihály
(1800 - 1855)

Élete és munkássága



Vörösmarty Mihály (1800-1855)


Pusztanyéken (Kápolnásnyék) született 1800. december 1-jén.


Magyar irodalmi arcképcsarnok

Apja, Vörösmarty Mihály gazdatiszt, majd bérlő, anyja Csáty Anna.

1811-től a székesfehérvári cisztercieknél, 1816-tó1 a pesti piaristáknál tanult; 1817-től a pesti egyetem hallgatója, 1824-ben ügyvédi vizsgát tett.

1817-ben apja meghalt, a család nehéz anyagi helyzete miatt Vörösmarty 1818-tól Perczel Sándor három fiát (köztük Móricot) nevelte Pesten, 1820-tó1 a család börzsönyi birtokán (Bonyhád mellett), 1823 őszétől újra Pesten. Reménytelenül beleszeretett Perczel Adélba (Etelkába).

1822-23-ban Görbőn (Tolna megye) volt jurátus; hatottak rá a megyei ellenállási mozgalmak.

Már fehérvári diák korában verselt, pesti tanulmányai idején latin költők mellett Baróti Szabó Dávid, Rájnis József, Virág Benedek írásai kerültek a kezébe; ez utóbbival személyesen is megismerkedett. Diákkori verseiben családi, iskolai és baráti kapcsolatairól írt a deákos klasszicizmus stílusában, majd fő témája az Etelka iránti szerelem és a hazafias érzés (Helvilához, Csaba szerelme, Szigetvár) volt. Megismerte Kisfaludy Sándor, Berzsenyi Dániel és Szemere Pál költészetét, Kisfaludy Károly korai drámáit. Börzsönyben irodalomkedvelő papok, Egyed Antal, Klivényi Jakab és Teslér László révén, meg Perczel Sándor könyvtárából megismerkedett Homérosz Iliászával, Tasso Megszabadított Jeruzsálemével, Shakespeare drámáinak német fordításával, Zrínyi, Mikes és Kazinczy műveivel.

1822-ben négyénekes eposzt írt (A hűség diadalma), 1823-tó1 honfoglalási eposzán, a Zalán futásán dolgozott (megjelent 1825).

1824-ben kapcsolatba került Szemere Pállal, Toldy Ferenccel, Stettner Györggyel, Fábián Gáborral, Deák Ferenccel. Az Aurora munkatársa, Kisfaludy Károly körének tagja lett. Nevelői állásának megszűnte után (1826. augusztus) válságos anyagi helyzetbe került, de a Tudományos Gyűjtemény szerkesztőjeként (1828-32) megélhetést talált.

1830-ban a Magyar Tudós Társaság rendes tagjává választották, ez megszilárdította anyagi helyzetét.

1834-ben a Várszínházban előadták Kincskeresők (1832) és Vérnász (1833) című drámáját. Az utóbbiért és műveinek gyűjteményes kiadásáért akadémiai jutalmat kapott.

1837-ben a Pesti Magyar (később Nemzeti) Színházat Árpád ébredése című darabjával nyitották; további színműveit is itt adták elő. Színikritikákat és drámaelméletet is írt (Elméleti töredékek). Mint bíráló és nyelvész tevékenykedett a Magyar Tudós Társaságban és a Kisfaludy Társaságban (helyesírási szabályzat, szótár, nyelvtan).

1837-1843 között az Athenaeum szerkesztője volt Bajzával és Toldyval.

Szerepet vállalt a politikai küzdelmekben is, kapcsolatban állt Széchenyivel, Kossuthtal, Wesselényivel. Széchenyi híve, de a Kelet népe vitájában Kossuth mellé állt. 1840-ben négy kötetben adta ki Újabb munkáit.

1841-ben megismerkedett a 26 évvel fiatalabb Csajághy Laurával, 1843-ban feleségül vette.

1842-től a Nemzeti Kör elnöke, e minőségében a kezdő Petőfit támogatta. 1847-től az Ellenzéki Kör alelnöke.

1848. március 15-ét Szabad sajtó című versével üdvözölte; az első népképviseleti országgyűlés tagja lett. A szabadságharcot költeménnyel (Harci dal) és cikkekkel szolgálta. A kormányt elkísérte Debrecenbe, Szegedre és Aradra, a detronizáció után a kegyelmi szék bírája.

Világos után bujdosott, majd jelentkezett a hatóságnál; egy jóindulatú hivatalnok közbelépésére fölmentették.

1850-től családjával Csepen, Baracskán és Nyéken élt, földbérlőként, anyagi gondok közt, betegeskedve, lelkileg összetörve. 1855 őszén Pesten hiába keresett gyógyulást.

1855. november 19-én halt meg Pesten.

Temetése országos gyászünnep és tiltakozás volt az önkényuralom ellen. Özvegyének és árváinak helyzetén a Deák Ferenc indította országos gyűjtés segített.

Költői hírnevét a nemzeti tudatot erősítő honfoglalási eposz, a Zalán futása alapozta meg. Benne az Árpád vezette harc megelevenítésével párhuzamos Ete és Hajna szerelmi története. Ennek ábrázolásába szőtte bele a maga fájdalmas vallomását közvetlenül és egy mesealak, a Délszaki Tündér felléptetésével. „Ősmagyar” mitológia (Hadúr, Ármány), mesés tündérvilág, a magyar hősiességet dicsőítő szándék, a harcok áldozatait kísérő „lírai részvét”, a „régi dicsőség” elmúlása miatti borongás és nemzetébresztés egyaránt érvényesül az eposzban; megtalálhatók benne a klasszikus eposz elemei (invokáció, seregszemle, állandó jelzők), a romantikára jellemző képgazdagság, a színpompás nyelv; hol méltóságosan hullámzó, hol pattogósra gyorsuló hexameterei a hangulatfestés eszközei.

A XVIII. század második felétől vetődött föl a nemzeti eposz kérdése. A klasszicizmus esztétikája, mely továbbra is az eposzt tartotta a legmagasabb rangú műfajnak, és a nemzeti identitás megteremtésének vágya egyaránt az eposz felé irányította a figyelmet. Anonymus Gestájának megtalálásával és lefordításával élővé vált a nemzeti múlt. A nemzet származását a XIX. század közepéig Árpádhoz kötötték az eposzok illetve eposzi jellegű alkotások. Ezt követően Arany János révén a hun eredetmonda került előtérbe (Csaba trilógia). Már Csokonai eredeteposzt tervezett (Árpádiász), megemlítendő Virág Benedek, Dajka Gábor, Ráday Gedeon munkássága. A Vörösmarty-kortársak közül Czuczor Gergely Augsburgi ütközet és Aranyosrákosi Székely Sándor Székelyek Erdélyben című műve emelkedik ki. Vörösmarty merített a klasszikus eposzokból, elsősorban Vergilius és Zrínyi művéből, de szembe kellett néznie a műfaj paradoxonjaival is. A késő-klasszicista eposzok mintájára összevonta az invokációt és a propozíciót, s látomássá tágította. (Más vélemények szerint az invokáció a hazához szól: „Ó hon!”.)

Az első énekben az eposzi kellékek közül megfigyelhető az epitheton ornans („Párducos Árpád”, „Deli Álmos”), a pars pro toto elv, a múlt, mint érték, mint követendő példa. Vergiliust és Zrínyit imitálja az eposzt megelőző szerelmes versek felidézésével. A klasszikus mintát követi a hexameter is. A legnagyobb nehézség a mitológiai apparátus mozgatása egy szekularizált (=elvilágiasodott) korban: Vörösmarty egy lehetséges pogány-magyar mitológiát teremt meg. A Zalán futása mégsem tudta betölteni a nemzeti eposz szerepét. Már a cím is jelzi, hogy a költőt nem a győztes és honfoglaló nép sorsa érdekli elsősorban, hanem a pusztulásra ítélt ellenségé. Az egész művet az Ossziáni-dalokból kölcsönzött elégikus hangvétel hatja át, legfőbb motívuma, kulcsszava az enyészet (ezt parodizálja Petőfi A helység kalapácsában). Másrészt az epikus elemek helyett jobban érdekli Vörösmartyt a hősök belső vívódása.

A Zalánt követő kisebb eposzaiban egyrészt a nemzeti múltat elevenítette fel (Cserhalom, 1825; Eger, 1827), másrészt tündérvilágban játszódó történeteket adott elő (Tündérvölgy, 1825; A Délsziget, 1826); az elképzelt „ősi magyar világ” is foglalkoztatta (Magyarvár, 1826-27; A rom, 1830). Drámai helyzet és jellemfestés érvényesül Széplak (1828) és A két szomszédvár (1831) c. elbeszélő költeményeiben.

Shakespeare hatására is a magyar történelem tragikus eseményeit igyekezett megeleveníteni korai drámáiban: a kéziratban maradt Zsigmondban 1823, a Salamon királyban 1826 és A bujdosókban 1830.

Lírája a 20-as években jelentős alkotásokkal bővült (Utóhang Cserhalomhoz, Börzsönyben, A magyar költő); új színt hoztak népdalai (A gyászkendő, Haj, száj, szem) és balladái (Szilágyi és Hajmási, A búvár Kund, Toldi).

A Csongor és Tünde 1830 témáját Gyergyai (Gergei) Albert XVII. századi széphistóriájából vette. Hatottak a műre Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátéka - elsősorban abban, hogy ugyanazon problémát különböző szinteken exponálja - valamint a népmesék vándormotívumai. A műfaj tündéries mesejáték, mely a kor népszerű műfaja. Ennek kereteit tölti meg Vörösmarty bölcselettel az emberiségköltemények, a drámai költemény felé mozdítva a művet. A verselés a dialógusokban trocheikus (a blank verse a nemzeti tragédiák számára fenntartott verselés, a trocheikus az élőbeszédet természetesebben imitálja); a filozofikus nagymonológokban visszatér a blank verse. A nyelv, a stílus a mű különböző rétegeinek megfelelően összetett: filozofikus, emelkedett nyelvi réteg a nagymonológokban, köznapi (a dialógusokban), természetesen mondható színpadi szöveg a párbeszédekben, népies szólásmód Balga és Ilma megszólalásaiban, archaikus nyelvi réteg, a pogány kori hagyományok fölhasználása jellemzi az ördögfiak beszélgetését.

A mesei, népmesei, széphistóriai tárgy keretei között Vörösmarty a romantika alapkérdéseire: a személyiség kiteljesedésének lehetőségeire, a boldogság mibenlétére keresi a választ. A mű középpontjában Csongor út- és boldogságkeresése áll. A főhős térben keresi a boldogságot, a kiteljesedést: a kiindulópont a kert, a virágzó fával, a végpont az elvadult kert. Önmagába visszatérő útról van tehát szó, jelezve azt, hogy az emberi boldogság és kiteljesedés nem a tér függvénye. A kert jelképesen is értelmezhető, az ember természetes élettereként, az Édenkertként, ahonnan kiűzetünk, elvágyódunk a világba, de ahova visszatérve már nem leljük föl otthonunkat, a paradicsomi állapotokat. A történet estétől éjfélig, sötétedésig tart. A körkörösség, az önmagába visszatérés ismét azt jelzi, hogy a boldogság nem a múló idő függvénye.

A hármas út a polgári világ háromféle kiteljesedési lehetőségét jelképezi: a Kalmár a polgári világ haszonelvűségét, a pénz mindenhatóságát, a merkantili szellemet szimbolizálja. A Fejedelem a Napóleon-kultusz jelképe, a világot leigázni tudó emberi erőt példázza. A Tudós a felvilágosodás racionalizmusának jelképe, az ész mindenhatóságába vetett hit kifejezője, s egyúttal a Hegel által előrevetített nem-művészi korszak képviselője. A felkínált lehetőségek tévútnak bizonyulnak, mindhárom allegorikus szereplő reményeiben megcsalattatva, kisemmizve érkezik vissza a kiindulópontra.

Az Éj monológja filozófiai szinten válaszol: a világ a teremtés sötétségéből a pusztulás sötétségébe tart. Ez a romantikára jellemző tragikus világszemlélet kihat Vörösmarty antropológiájára is: tragikus ellentét feszül az emberi lélek halhatatlanságra való törekvése és a test időlegessége között; a világ időlegessége ironikus távlatba helyez mindenfajta kiteljesedést vagy harmóniát.

A boldogság és kiteljesedés problémájával az összes szereplőnek szembe kell néznie. Balga és Ilma az e világi, a fiziológiai szinten, a mindennapokban találja meg a boldogságot (Vörösmarty ironikusan jelzi, hogy az ő „jóllakottság-boldogságuk” semmivel sem alacsonyabb rangú Csongor és Tünde keresésénél, hiszen a végeredmény ugyanaz (a boldogság). Szellemesen jelzi ezt az a tény is, hogy Csongor a csodabocskorral repülve ugyanannyi idő alatt ér el céljához, mint Balga gyalog.) Tünde problémája a halhatatlanság és időlegesség ellentéte. A halhatatlan Tünde az időlegességre vágyik, Csongor szerelmére, s föl is adja halhatatlanságát.

Ha az egész művet átható ellentmondások nem is oldódnak fel, hiszen minden keresés a körkörösség reménytelenségébe torkollik, s a záró kép a kietlen éjszaka sötétjét és kilátástalanságát sugallja, ily módon előrevetítve az érett Vörösmarty tragikus világképét, a költő vissza is retten a reménytelen választól. Mint oly sokszor, föl akarja oldani a filozófiai, bölcseleti, történelmi, lételméleti antitéziseket, ám ez csak érzelmi szinten sikerül. Két ember kapcsolata a szerelem, az egymásra találás nem válasz a világra, hanem menedék a világ elől, a világ elviselhetőségének lehetősége.

Az 1830-as, 1840-es években ~ költészetében a líra és a dráma uralkodott. Epigrammái történelmi emlékeket idéznek fel (Mohács, Zrínyi a költő, A nándori toronyőr), és hirdetik a „haza s emberiség” egységét (Pázmán). A reformkor törekvéseit támogatta a letiport lengyelekkel együtt érző (A hontalan, Az élő szobor) és az előkelő nők magyartalanságát ostorozó verseivel (A magyartalan hölgyhöz, Az úri hölgyhöz), valamint szatíráival (Az unalomhoz, Mit csinálunk?, A sors és a magyar ember, Országháza).

Hazafias lírájából kiemelkedik a Szózat (1836) a haza iránti rendületlen hűségre való buzdításával, a nemzeti történelem dicsőséges és tragikus mozzanatainak felidézésével, a jobb jövő kiérdemelt eljövetelének hirdetésével, de egyúttal a nemzeti tragédia lehetőségének felvillantásával is.

A Himnusz mellett második nemzeti énekünk. Hatása nem elsősorban esztétikai megformáltságában van (bár szerencsés, hogy mindkét alkotás, mint műalkotás is a legjava terméshez tartozik), hanem ránk örökölt erkölcsiségében, felhívó voltában, hiszen minden alkalommal a hazaszeretet kategorikus imperativusára figyelmeztet, az együvé tartozásra, a múlt vállalására, a jelen és jövő alakítására. (Szörényi László: Az elszánt. A 150 éves Szózat című tanulmánya alapján.)

1836-ban írta Vörösmarty, s a következő évben jelent meg az Auróra zsebkönyvben.

A történelmi háttér az 1835-ös erdélyi, az 1836-os pozsonyi országgyűlés - mindkettőt feloszlatják, letartóztatják Wesselényit, a liberális ellenzék egyik vezérét, Kossuthot, az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőjét. Az események mögött ott kísért az 1830-31-es levert lengyel szabadságharc, és annak tragikus tanulságai. A Szózat tehát a reformmozgalmak mélypontján keletkezett.

A klasszikus retorika szabályai szerint építette fel Vörösmarty művét. Mintája Vergilius Aeneisének első és tizedik éneke. Az első énekben Aeneas a vihar és hajótörés után összegyűjti társait, és arra bíztatja őket, hogy ne essenek kétségbe, bízzanak abban, hogy elérik céljukat, hogy új földön, újra megtalálják hazájukat. A helytállásra buzdítást kifejező nyelvi fordulatot („Itt élned, halnod kell.”) Vörösmarty Zrínyitől veszi át, Az török áfium ellen való orvosságból: „Elfussunk? nincs hová, sohun másutt Magyarországot meg nem találjuk, senki a maga országából barátságunkért ki nem mégyen, hogy minket helyheztessen belé. Az mi nemes szabadságunk az ég alatt sohun nincs, hanem Pannóniában. Hic nobis vel vincendum, vel moriendum est.” Zrínyi pedig Liviustól veszi át („Hic vincendum, aut moriendum, milites, est.”) Mindez arra figyelmeztet, hogy a legsajátosabb, a legnemzetibb is mélyen benne gyökerezik az emberiség közös kultúrkincsében. A gondolat már Zrínyi előtt is megvolt a magyar közgondolkodásban, és a költő-hadvezér után is tovább él. (Bocskay István - 1606: „az mi nemzetségünknek több hazája ennél soha nem lészen, s nincsen is, más minekünk az övét nem adja”; Czobor Mihály - 1606: „az magyaroknak ennél több ez kis darab országocskánál nincsen, kit ha elvesztnek, semmiek nem lészen”; Nyári Pál - 1606: „nincsen nekönk több hazánk ennél, ha ezt is elvesztjök, nem ad senki országot nekönk”; Bethlen Gábor - 1611: „ne veszessük el, Uram, az hazát, mert ha ezt elvesztjök, mi mást nehezen, avagy nem is találunk”; Széchenyi István - 1835: „Ha nincs Hunnia határi közt hazánk, egyebütt e földön többé sehol sincs”.)

A Vergilius-hatást, illetve inspirációt a beszédhelyzet megalkotására az is megerősíti, hogy az iskolai retorika tankönyvek példaanyagát jórészt az Aeneisből vették, s ilyenből tanult Vörösmarty is.

A vers 56 sorból áll. Közepén, a 27-28. sorban a szentencia, a gnóma (= velős mondás), mely magába sűríti, előre és hátra kisugározza a vers egész mondanivalóját. A szentencia jelleget kiemeli, hogy a két sor idézőjelben áll („Egy ezredévi szenvedés / Kér éltet vagy halált!”). A keret 2-2 versszaka nyomatékosító variációt is tartalmaz. A szerkezet így nem egészen szimmetrikus, de a tükrözésen kívül így előrehaladást is mutat. Ettől eltekintve a versszakok a középtől, mint tükörtengelytől kezdve megfeleltethetők egymásnak. A költemény első felében a dilemma (=eldöntendő kérdés) egyik ága, vagyis az élet, a második felében a halál nyeri el a maga retorikus kifejtettségét.

Élet

 

Halál

3. vsz., a vérrel szerzett haza képe

 

12. vsz., a nemzet sírba süllyedésének látomása

4. vsz., a honfoglaló Árpád és Hunyadi tetteivel indokolja a honhoz való ragaszkodást, és területileg is körülírja az országot

 

11. vsz., a nagyszerű halál víziója, mely maradéktalanul kiterjed az egész országra

5. vsz., Rákóczi nevének kikerülésével (a cenzúra miatt) a nemzeti szabadságharcokra utal

 

10. vsz., azt a jobb kort emlegeti, melynek be kell majd teljesítenie az elbukott harcok célját

6. vsz., a jelen, melyben egy ezredévi szenvedés után még él a nemzet

 

9. vsz., a hátrányos jelennek reményteli kibontakozásáról értesülhetünk

 

A 7. vsz. tartalmazza a gnómát, a 8. pedig ennek érzelmi argumentumra (=érvre) támaszkodó kibővítése

 






 

A 4. versszak az Árpád által megszerzett szűkebb hazán kívül, Hunyadi nevének említése bővíti a haza területét. Az ‘itt’ nem utalhat Nándorfehérvárra, hiszen a várost nem köti ezredéves szenvedés Magyarországhoz, s a középkorban is csak időleges tartozott az országhoz. Vörösmarty Nagyszebenre utal, ahol 1442-ben Hunyadi legyőzte Mezet béget, és leverte a rabigát tízezer rabszolgának hurcolt erdélyiről. Így az utalás politikai színezetű, hiszen a liberális ellenzék legfőbb sérelmét, Erdély elszakítását is beleszőtte a versbe.

A műfaj óda: közösségi érvényű alkotás, a transzcendens elemet helyettesítő tényező a népek hazája, nagyvilág. Szintén az a liberális felfogás tükröződik, mely szerint az ország problémáit csak európai kontextusban lehet megoldani. De tágítható is a kör, hiszen Bölöni Farkas Utazás Észak-Amerikában című könyve - mely tartalmazta a Függetlenségi nyilatkozatot és az amerikai alkotmányt - ekkor jelent meg, s a ’32-36-os országgyűlés legkedveltebb olvasmánya volt. A kifejezésben tehát a tudatosuló Amerika-élmény is benne van. Vörösmarty később is merít Bölöni könyvéből (pl.: a Gondolatok a könyvtárban című versben a néger kérdést érinti).

Kossuth a nemzet béke és harci dalának nevezte a Szózatot. Arany János is ebben az értelemben idézi Rendületlenül című ódájában. A kortársak számára tehát nem a herderi halál-vízió beteljesüléséről van szó, hanem az antik eredetű retorikai szerkezetben a nemzethalál argumentum (=érv) az élet-halál dilemma halál ágának végén helyezkedik el, s ezáltal a legerősebb érvet szolgáltatja lélektani szempontból az élet mellett.

A verselés Chevy Chase strófa, a skót népballadák verselése. Vörösmarty nyomán a helytállás versformájává vált a lírai köztudatban, s Arany A walesi bárdokban a Szózatot is felidézi. 1843-ban zenésítette meg Egressy Béni, elnyerve ezzel a Nemzeti Színház pályázatát.

A Liszt Ferenchez írt óda 1840 romantikus képekkel hirdeti a reformkori reményeket. LisztVörösmarty számára világképi, antropológiai és esztétikai szempontból is példakép. Megtestesítője a romantika és egyúttal a magyar reformkor illetve a liberális gondolkodók embereszményének: egyesül benne a patrióta és a világpolgár, anélkül, hogy a kettő ellentmondana egymásnak. Ezt a kettősséget jelzi a vers felütése, a „világ zenésze” és a „ rokon” kifejezések. De mint zenész, a romantika esztétikájának hitelesítője is, a legtökéletesebb művészeti ág képviselője. A zene az, mely magába foglalja és felidézi a múltat, jelent, jövőt, egyént és közösséget, az érzelmek és gondolatok teljes skáláját mutatja föl. Vörösmarty bravúrja, hogy a zene abszolút konnotációból fakadó lehetőségeit a szó, a nyelv segítségével próbálja megidézni. Ebből fakad, hogy az óda pindaroszi típusához fordul, s az érzelmi telítettség gyakran a rapszódia felé mozdítja el a verset. A frazeológiában az óda már A vén cigányt is előlegzi: „velőket rázó húrok”, „zengj nekünk dalt”.

A Honszeretet 1843 és a Jós1at 1847 int is: a nemzeti egységet az elnyomott nép felszabadításával kell megvalósítani.

Az egyetemes emberi sors történetfilozófiai megközelítése érvényesül A Guttenberg albumba írt epigrammában 1839, a Gondolatok a könyvtárban 1844 és Az emberek 1846 című költeményeiben.

A Guttenberg-albumba alkalmi vers. A könyvnyomtatás feltalálásának 400. évfordulójára egy német évkönyvbe szánta Vörösmarty. Az elnyújtott epigramma a reformkori programversek jellegzetes feltételes-alárendelői szerkezetét mutatja. Azokat a követelményeket, feltételeket sorolja fel, melynek bekövetkeztével ünnepelhetjük méltán az újkori kultúra egyik nagy alakját. Gutenberg Vörösmarty értelmezésében azért válhat jótevővé, mert az addig keveseknek szánt irodalmat és tudományt közkinccsé tette. A versben együtt vannak jelen a felvilágosodás meg nem valósult követelései (tudomány, szellem világossága stb.), a reformkor politikai elvei (közmegegyezés, érdekegyesítés, a parasztság és földbirtokosság egymás iránti kölcsönös ellenszenvének feloldása) és a romantika ellentmondásokat feloldani törekvő igyekezete (a szív és az ész összhangja).

A Gondolatok a könyvtárban 1844 kiváltó élménye az Akadémia könyvtárában tett látogatás. A vers központi kérdése („Ment-e a könyvek által a világ elébb?”) valójában egyidős a művészettel és gondolkodással. Már Platón és Arisztotelész véleménye is megoszlott a kérdésben. Arisztotelész a katarzis lélektisztító és -nemesítő hatásáról beszélt; Platón eltiltotta volna Államának lakóit a művészetektől. Az újkori gondolkodás történetében Rousseau válasza jelent mérföldkövet, kérdésessé téve a kultúra, a művészetek erkölcsjobbító hatását. Vörösmarty tehát ehhez az örök problémához fordul vissza, s párosítja hozzá a romantika, a XIX. század egyik gyötrő kérdését, a gondolat és tett, eszme és valóság antitézisét.

A versépítő paradoxon arra épül, hogy a század első felében - a gőzmalmok elterjedése előtt - anyagból, ruhából készítették a papírt. A technológiai-gyártási elvet bölcseletivé tágítja Vörösmarty. A valóságban, az eszme realizációjában a szellemi törekvések megcsúfolását látja, a tragikus iróniát, mely eszme és valóság között feszül. Feloldható-e bölcseleti szinten a tragikus ellentét, van-e célja, értelme az emberi törekvéseknek, vagy minden törekvés értelmét veszti a körkörösség abszurditásában és értelmetlenségében? A válasz megkerüli a bölcseleti szintet, és a küzdés-etika jegyében fogalmazza meg az emberélet értelmét, kikerülve ezzel a célirányosság vagy körkörösség dilemmáját. A vers kettős zárlata ezt példázza. Előbb az ember, mint antropológiai lény, mint individuum célját és feladatát fogalmazza meg: “a föld s az ég fiából„ az ég fiává válni. A romantikus antropológia dualizmusát ekként véli feloldani Vörösmarty. Másodszor az ember, mint kollektív lény kötelességét írja le: közössége javát kell szolgálnia a ”szellemharcok„ (azaz nem a forradalom) által. A vers műfaja rapszódia. Az erős érzelmi hevület magyarázhatja azt, hogy gyakran ellentmondásba kerül önmagával, illetve erős konnotációval rendelkező képeket próbál újraértelmezni. Így például a Bábel tornya, mely a kultúrtörténetben a káosz és zűrzavar kelléke, Vörösmartynál pozitív példa lesz. A vers felépítését, szerkezeti lüktetését a költői kérdések biztosítják, melyek jelzik a többszöri nekifutást, a problémával való viaskodást.

Az emberek 1846 című költemény szervezője, a refrén az egyik legősibb formateremtő elv a költészetben. Az ismétlés sajátos változata. Általában kétféle módon épülhet be a költeménybe: az első lehetőséget Poe A holló című költeménye példázza, amikor a költő utólagos magyarázata szerint (A műalkotás filozófiája) a refrénre mint kiindulópontra épül a vers. Vörösmarty refrénjének más a funkciója: a költő világképéből, emberfelfogásából, Az emberek belső logikájából következik a ”nincsen remény„. A vers hét nekifutás, hét kísérlet arra, hogy megértse és fölfejtse ember és világ, ember és történelem, ember és ember antitézisét. Mindegyik kísérlet a refrén reménytelenségébe torkollik.

Az első versszakban, a felütésben elhatárolódik a szubjektív lírától, s önmagát, mint kinyilatkoztatást, mint megfellebbezhetetlen törvényt nyilvánítja ki. Ennek tartalmába, végérvényes igazságába belerendül a természet, megbomlik a természet látszólagos harmóniája. Itt jelentkezik először az érett Vörösmarty sajátos képalkotása: olyan víziót tár elénk, melyet vizuálisan már nem tudunk követni. (Ennek kibontására épül majd az Előszó és A vén cigány.) Az emberi törekvés reménytelenségét a törvény ellenében három fogalom jelzi: szellem, bűn, erény. A denotáció szintjén két pozitív és egy negatív értelmi tartomány. A szellem az ész békés alkotómunkájára utal (lásd: Gondolatok a könyvtárban). Az erény Kölcsey óta (Parainesis) a tett gyakorlatát, a hazafias cselekvést jelenti. A bűn itt a reformokat megtorpedózó, érvénytelenítő forradalomra utal.

A 2. strófa az atyák és törvények beláthatatlanul hosszú kora, melyet a Genezistől kezdve a káini ősbűn folytonossága jelez.

A 3. versszak a dinasztikus háborúk, a francia forradalom és Napóleon kora.

A 4. strófa a XIX. század békés évtizedei, a költő jelenkora. A béke Vörösmarty költészetében pozitív jelentésű szó. Most azonban föloldhatatlan ellentmondások szülötte. A költő Thomas Robert Malthus (1766-1834) tanait emelte be költeményébe. A róla elnevezett tan megalkotója 1798-ban jelentette meg a Tanulmány a népesedés törvényeiről című munkáját. Alaptétele, hogy a népesség gyorsabban - mértani arányban - szaporodik, mint ahogy az élelmiszerek mennyisége, - hiszen az számtani arányban növekszik. Így a népesség egy részének el kell pusztulnia. Az egyensúlyt az állítja helyre, hogy a népesség szaporodásának akadályai vannak: pozitív vagy tényleges akadályok: háború, betegségek, járványok; preventív vagy megelőző akadályok: a nemzéstől való megtartóztatás. Malthus az erkölcsös önmegtartóztatásban látja a tömegnyomor egyetlen ellenszerét. Az indoklásban azonban eltér az angol szerző statisztikai érvelésétől, hazai és politikai magyarázatot ad. A reformországgyűlésen liberális politikusaink fölismerték, hogy a legfontosabb kérdés a jobbágy szabad birtokhoz juttatása.

Ez a gondolat vezet át az ötödik strófához. Vörösmarty érvelése Széchenyi Hitel című művét idézi: ”Már ez mért van így - s ennek úgy kell-e lenni, vagy tán nem kellene„. Az ötödik strófa tehát a reformkor legfontosabb problémáját idézi fel a költő hazai jelenét bemutatva.

A 6. strófa elkeseredettségének hátterében a galíciai események állnak. 1846. február közepén Krakkóban - mely akkor még szabad város volt - lengyel hazafiak felkelést szerveztek. Okulva az 1830. évi szabadságharc hibájából, szabadságot ígértek a jobbágyságnak, kihirdették a feudális szolgáltatások eltörlését, összekapcsolták a nemzeti függetlenség ügyét a társadalmi igazságtevéssel. A mozgalom azonban véres kudarcba fulladt. Galícia lengyel és ukrán jobbágyai földesuraik ellen fordultak, mészárlás folyt, a parasztok szekérszám szállították a hullákat az osztrák hatóságoknak. Metternich aztán leszámolt a parasztokkal is, az utolsó szabad lengyel földet is bekapcsolta a birodalomba. A magyar közvéleményt mélyen megrázták az események, az egész reformkori küzdelem negatív kifutású lehetőségét látták benne. A strófa természetesen az aktuális eseményen túl általános érvénnyel fogalmazza meg az ész és akarat egymást érvénytelenítő voltát, illetve a kettő összekapcsolódásának tragikus lehetőségét. A strófa zárlata a teremtés pillanatáig, a Genezisig vezeti vissza az ember tragikumát. Az embert a teremtés pillanatában elhibázott lénynek tartja, anyag és szellem antagonisztikus (=kibékíthetetlen) ellentéte eleve kijelöli az ember számára létezésének tragikumát.

A 7. versszak a Biblia után a görög mitológiához nyúl vissza, hogy példázza a romantikus antropológiát, a kadmosz mítoszt idézi föl, a sárkányfogból vetett embereket. Hozzákapcsolja az első versszakban már megidézett Káin-történetet is. Az ontológiai (=lételméleti) és antropológiai ellentétet Vörösmarty most nem oldja fel a küzdés és remény gesztusával, sőt a refrén megismétlésével nyomatékosítja azt. (Elemzésünk Lukácsy Sándor: Az emberek című értelmezése alapján történt.)

Az Országháza 1846 címe egyszerre jelenti az országgyűlés épületét, s mint metonímia, a benne megforduló, gyűlésező embereket. A vers második felében megjelenő allegorikus anyakép, mely a hazát prezentálja, a reformkori romantika egyik jellegzetes költői megoldása, s a hazájában hontalanná lett nemzetet jelképezi. A költemény erőteljesen felhívó (konatív) jellegét a rövid sorok, a lüktető dallam, az anaforikus szerkezet biztosítja.

Költészete ez időben is sokszínű: humoros zsánerképeket (Laboda kedve, Petike) és rövid elbeszélő költeményeket (Kemény Simon, A túlvilági kép) is írt, közülük a legszebb finom lélekrajzával a Szép Ilonka 1833. Megható emlékezés 1834-ben meghalt édesanyjáról A szegény asszony könyve 1847.

Szerelmi líráját előbb homályos élmények (Idához, Késő vágy, Éj és csillag), 1842-től a Csajághy Laura iránti szerelem ihlették (A szomjú, Laurához). A Laura-versekből kiemelkedik a romantikus képalkotással és ellentételezéssel felépített Ábránd és A merengőhöz, amely élettapasztalatokból fakadó bölcsességet sugalmaz.

Drámáiban eleinte a francia romantika végletes szenvedélyeket és helyzeteket ábrázoló iránya érvényesült (Vérnász, 1833; Marót bán, 1838), később történelmünk sokoldalú ábrázolásának igénye (Czillei és a Hunyadiak, 1844). Korfestő vígjátékot is írt (A fátyol titkai, 1834).

Kitűnő Shakespeare-fordításokat készített (Julius Caesar, 1839; Lear király, 1854).

Utolsó éveinek kevés lírai alkotása közül kiemelkedik az Előszó 1850 és A vén cigány 1854. Az előbbiben kozmikus képekben érzékelteti a forradalmat megelőző várakozás és a tragikus bukás hangulatát. A kozmikus látás eget-poklot és az emberiség mitikus történetét idéző víziókban jelenik meg A vén cigányban, utolsó befejezett költeményében, mely azonban egy jobb jövő ígéretével, a béke új világának képével zárul.

Az Emlékkönyvbe 1849 tanúsága szerint Vörösmarty a szabadságharc bukását a romantika tragikus világképe bekövetkezteként élte meg. Az emberek víziója vált valóra, az ellentétek és ellentmondások föloldhatatlanok maradtak. A válsághelyzetbe került Vörösmarty személyes felelősséget érzett a bukás miatt; az előrelátott végzet realizálódott a történelemben. A sötét eszméket már előre megjósolta, s a mélypontból nem nyílt perspektíva, csak annak tudatosulása történt meg. A nemzet pusztulása a természet és történelem tragikus iróniájaként mutatkozott meg az emberi törekvések fölött. A ‘nincsen remény’ beigazolódott, s Vörösmarty megtiltotta gyermekei számára, hogy elmondják a Szózatot.

Az Előszó 1850-51 tele címének konkrét jelentése arra utal, hogy Vörösmarty a verset az 1845-ben írt Három rege című munkája újrakiadása elé szánta, s a művet Batthyány Emmának, a miniszterelnök lányának ajánlotta. Átvitt értelemben bevezető, előszó a vers ember és világ tragikumának ábrázolásához és megértéséhez.

A rapszódia az évszak-metaforika konvenciójára épül, s az utolsó egység kivételével nem is értelmezi át a hozzájuk kapcsolódó másodlagos jelentést. Mégis felidézi a konkrét történelmi eseményeket, filozofikussá, történetbölcseletivé teszi a verset. Történeti értelemben a tavasz - múlt1 - reformkor a harmónia világa, melyben feloldódnak a romantika nagy ellentétei, az ész és a szív, a kéz és a szellem, és ennek eredményeként a céltudatos emberi munka képesnek tűnik az emberüdv megvalósítására. Ember és világ harmóniáját jelzi a zöld ág, mely egyszerre utal a tavaszra és ember, világ, Isten megbékélésére. A nyár - múlt2 - a szabadságharc, ill. annak leverése. Képi szinten a nyár nincs jelen, csak a mű belső logikájából következik a beteljesülés, a csúcspont. A beteljesülést illetve az ezt megelőző feszült állapotot hitelesíthetné, igenelhetné a várt szózat, kinyilatkoztatás. Ennek tartalmára csak következtethetünk, illetve a vész leírásából értesülhetünk. A szó, az ige nem hitelesítette tehát az emberüdvöt, nem oldotta fel ember és világ, ember és természet ellentétét. Ahogy a remény egyetemes volt - mint jelezte azt a Noé-kép - úgy a pusztulás is egyetemes, oly mérvű, melynek képeit - Lukácsy Sándor szavaival - vizuálisan már nem tudunk követni, hiába allegorikusan megjelenített a vész alakja. Bár az évszak metaforika szervezi a verset, nem csupán a nyár, de az ősz képe is hiányzik. Világképi szinten ez azzal magyarázható, hogy elmaradt az emberi törekvések összegzése, számvetése, eredménye és termése, illetve magát a pusztulást, az elmúlást azonosíthatjuk az ősszel, hiszen az évszak konnotációja ezt az értelmezési lehetőséget is magába foglalja.

A tél - jelen - önkényuralom, megtorlás komplex képében együtt van jelen a romantikus világkép három legfontosabb összetevője: Isten, természet, ember. A szervezőkép az ‘ősz’, ‘megőszül’ kifejezés, s a fehér színt vonatkoztatja, bontja ki. Ismételten a teremtés pillanatáig vezeti vissza ember és világ tragikumát, magyarázatot adva, de nem fölmentve a jelen történéseit. Vörösmarty antropológiájának legjellemzőbb vonása a descartes-i dualizmus feloldhatatlan ellentéte.

A tavasz - jövő metaforában, természeti szinten, a szervezőelv logikájából következően is körforgásról van szó. A megjelenített természet azonban a maga attribútumaival (hermafrodita szajha) a természet tragikus iróniáját jelzi az emberi világ, az emberi törekvésekkel szemben, mely folytathatatlan, lezárt és hiábavaló.

A rapszódia verselése a drámaiságnak megfelelően jambikus tízes.

A vén cigány 1854 címadó alakja az ötvenes évek költészetében gyakran fordul elő mint a sírva vigadás jelképe, illetve az erre való alkalom megteremtője. Közérzetet jelöl tehát alakja, s a vers műfaja ebben az értelmezésben: zsánerképbe oltott dal. A muzsikus cigány azonban a költő és a költészet egyik archetípusa, s ily módon Vörösmarty a költészet lehetőségeivel, feladatával vet számot, s a vers ars poetica érvényűvé válik. Ugyanakkor önmegszólításról van szó, a lírai én meghasonlásáról, kettészakadásáról, önmagával folytatott vitájáról. Az önmegszólítás mint versforma, mindig válság következménye. Vörösmarty esetében rendkívül összetett, egymásba fonódott jelenségről van szó: magánéletbeli, nemzeti, világtörténelmi, filozófiai és antropológiai válságokról. A költemény tehát ennek a krízisnek a tárgyiasítása, általánosítása.

Babits A férfi Vörösmarty című tanulmányában az őrült elme versének nevezte A vén cigányt. A költő valóban a költészet határáig jut el, a romantikus líra lehetőségeinek végpontjáig. Ez a végpont jelentkezik abban, hogy a vers 40 %-a refrén, ellentmondva Poe refrénértelmezésének, mindenféle poétikai szabálynak. A redundancia (=elvárhatóság) magas foka miatt különösen erőteljes hangsúlyt kap a záró strófában a refrén megváltoztatása. Másrészt, különösen a 2. és 3. strófában az egymásra következő sorok között olyan hatalmas az asszociációtávolság, hogy csupán a vers egészének világképe, gondolati dinamizmusa képes egységben tartani a strófát.

A 2. és 3. strófa 5. és 6. sora konkrét történelmi utalást tartalmaz. A 2. versszakban a szabadságharc bukására utal, a 3. versszakban pedig a kor világháborújára. A sorok azonban történeti aktualizálás nélkül is beleilleszthetők a mű világába, az első esetben szándék és megvalósulás antitéziséről van szó, a második esetben Isten és teremtett világ tragikus ellentétéről.

A vén cigány Vörösmarty világképének összegzője. A 4., 5., 6. versszak a tragikus világlátás legfontosabb mozzanatait és motívumait foglalja magába. Vörösmarty itt is a történelem előtti időkig nyúl vissza, hogy magyarázatot leljen a jelen problémáira. Az antik és keresztény mitológiai utalások a teremtés elhibázottságára hívják fel a figyelmet, az emberi bűn és bűnhődés folyamatosságára a történelemben, ezzel igazolja Vörösmarty az első strófa szentenciáját: ”Mindig így volt e világi élet...".

A vers gondolati íve ellentétes az Előszóéval, de közösségüket mutatják az azonos motívumok. Az Előszóban az ünnep, a harmónia világától jutottunk el a tragikus iróniáig. A vén cigányban a tragikumtól a jövőbe kitolt lehetséges ünnep eljöveteléig. Az ünnephez mindkét alkalommal a Noé-képzet társul, előrevetítve egy ember nélküli illetve emberen túli világ harmóniáját.

Már a cím is jelzi, hogy a vers egyúttal számvetés a költő feladatával, a költészet lehetőségeivel is. Az első hat versszak azt a felfogást tükrözi, mely szerint a költészetnek a világ kaotikus, artikulálatlan mivoltát kell tükröznie. Nem artikulálni, hanem együtt lélegezni, együtt dobbanni a világgal. Hat versszakon keresztül a vers képalkotása ezt tükrözi a merész asszociációkban, a vizuálisan követhetetlen látomásos képekben. A vers legfontosabb szervezőelve a romantika esztétikájának megfelelően a zeneiség lesz, utalva egyúttal a címre is. Vörösmarty túl akar lépni a denotáció és a konnotáció költői nyelven megfogalmazott konvencionális viszonyán, s a szöveget, a szót - a zene mintájára - az abszolút konnotáció felé igyekszik elmozdítani. Az utolsó versszak a költészet újabb lehetőségét fogalmazza meg. A költő feladata nem az artikulálatlannal való együtthangzás, hanem a csönddel való tiltakozás. S majd a béke és harmónia világában - a világ gondjával immár nem törődve - megszólalni újra.

Forrás: http://enciklopedia.fazekas.hu/palyakep/magyar/Petofi.htm

Rovatok





          
                                                                                     













Versek

 

Részletek itt!




Külső link:

Írónként ABC rendben szedve szebbnél szebb szerelmes verseket találsz ITT!

Versek - mondókák gyerekeknek ITT!

Nőnapi idézetek, gondolatok

Nőnapi versek, köszöntők

Versek Március 15-re

Locsoló versek


Versek Anyák napjára


Sharon. Gárdonyi Géza idézet



Sharon. Ismeretlen-Szeretnék szeretni...



Sharon. Edo-Csókunk



Sharon. Ism.-Hiányzol



Magazinról

Alapítva: 2009.01.25.

Tegnapi látogatók: 119

Látogatók az előző hónapban: 3350

Látogatók a jelenlegi hónapban: 3354

Feliratkozottak: 467

Magazin helyezése: 64

Bannereim

Általam szerkesztett oldalak
bannerei:

Sharon_tarhaza_banner





Banner új


KÉPESLAPKÜLDŐ BANNERE



Vers magazin banner


      Klub ahova szívesen járok:


Banner csere:


 



  

                

       



 



Madonna magazin

Üzenőfal

Idézetes képek




"Nem tudom mit rejt a sorsod,
mosolyt hoz-e vagy könnyeket.
Tanuld meg hát feledni a rosszat,
S őrizd meg a boldog perceket."
/Ernest Hemingway/


Sharon. Szerelmes5

Sharon. St. Valentin Szeretlek!


Sharon. Edo-Kiáltás


Sharon. Maryam-Végzet


Sharon. BodréAnikó-Nem lehetek a Tied




Sharon. Tenger partján a víz és homok,...


Fejléckép

Tooltip szövege ide jön
Close

Legalább 3 karaktert írj be a kereséshez