link.attila profilja

Bemutatkozás

Kövér Attila vagyok. Ha üzenni akarsz, vagy kapcsolatot tartani, akkor megtalálsz itt: facebook, myvip, iwiw.

Kövér Attila a becses nevem és immáron 21. éve boldogítom környezetem, de legfőképpen édesanyámat.

Édesapám nem ismerem, de kifejezetten nem is vagyok rá kíváncsi. Majd ha egyszer nagyon olyan ingeren támad, hogy meg szeretném tekinteni, akkor meg fogom keresni. Kazincbarcikán lakom, de legalábbis ide vagyok bejelentve, jelenleg 2 darab szakmával rendelkezem, de nem mondhatnám, hogy kifejezetten hasznosak lennének. Irtózom a sablonos és sekélyes emberektől, illetve azoktól, akik istentelenül ostobák, mégis azt hiszik, hogy az seggükből húzták elő a Földet. Nehéz is így bemutatkozni, mert ha csak belegondolok, hogy mennyi profilt olvastam már itt, és mennyire unom már őket, elgondolkodom azon is, hogy lehet, hogy most Te is teljes mértékben szarsz erre az egészre. De hát ilyen ez a popszakma. Azon kevesek, akik viszont szeretnének olvasgatni egy kicsit, próbálok megnyugtató lenni és előrebocsátani azt, hogy nem fogom trendi, unásig ismételt frázisokkal telenyomni a profilt, mint pl "live fast - die fun", egyrészről, mert elég gagyinak tartom, másrészről mert nem vagyok egy nagy angol-mágus. Ellenben megpróbálok választékosan szövegelni, így talán nem lesz olyan unalmas végighaladni ezen az egészen, mintha egy lajhárlagziba csöppentünk volna, amit veszett kutyák tépnek darabokra. Mmm elkalandoztam egy kicsit. Lesz még ilyen.

Egyébként, ha még nem tűnt volna fel, barna a hajam, a szemem, nem vagyok törpe és az 5 évvel ez előtti cipőim se jönnek már rám. 186 centiméter magas vagyok, jelenleg 72 kilogramm és attól függően, hogy hol veszem a cipőmet, vagy 42-es a lábam, vagy 47-es. Általános ismertetőjegyeim az artikulálatlan röhögőgörcsök, amik szerencsére csak barátokkal való vandalizmus fennforgása esetén jellemzőek, persze csak azért, hogy ne egyedül égjek, kalapot hordok, fekete-fehérben, esetleg szürkében, vagy vörösben járok. A többi meg...

Alapjáraton egy teljesen normális egyednek tűnök, de lehet bennem valami, amiért egyes emberek érzik, hogy nem szarok másokra, nem érdekel, hogy Jessica Simpson hányszor mos fogat egy héten, vagy hogy melyik celebbel mi történt. Vannak még olyan emberek a világon, akiket egyszer dolgokkal boldoggá lehet tenni és én is egy ilyen ember vagyok, aminek az az óriási nagy előnye van, hogy ha egy hozzám hasonlót találok, azt észre veszem, söt még boldogságot is okoz :D ugye milyen remek és egyáltalán? Azt hiszem ezek voltak olyan dolgok, amiket ki lehet fejezni úgy, hogy bekategorizálás nélkül tudok róluk írni és egyértelműen jönnek le nektek, szóval lassacskán majd bökök valamit a zenéről, emberekről, érzésekrő, meg minden ilyen dologról, ami az ilyen humanoidokat jellemzi, mint amilyen én is vagyok. Igen, az vagyok.
Mmm, azt hiszem pacifista vagyok, legalábbis hajlom abba az irányba. Nem szeretem az erőszakot, nem hiszem, hogy bármit is megold, ellenkezőleg. Az agresszió csak agressziót, ellenszenvet szül, és ki akarna másoknak szánt szándékkal ellenszenvesnek tűnni, ha nem a buta ember? Bár az is más kérdés, hogy tud-e róla az illető, mit tesz... Nem szeretem továbbá, ha valaki képtelen használni a szemetest, ami 3,1247214 méterre van tőle, mert olyan messzire aztán mocsoknehéz elsétálni. Tartózkodom az ostobaságukkal, vagy a hibás ismereteikkel kérkedő emberektől. Szeretem a hazám, szeretem az országot, mert gyönyörű, azt viszont utálom, amit vele tettek, és azokat is megvetem, akik ezt tették, illetve teszik vele. Mondjuk alapvetően ezt az egész emberi, fogyasztói társadalmat romlottnak tartom, bár lehet, hogy csak a mennyiséggel van a probléma. Ha nem 7 milliárd ember élne a Földön, hanem csak 1 millió, sokkal boldogabb és teljesebb életet élhetne mindenki. Nem is tudom, szar az egész, úgy, ahogy van. :D

Zene - Film
Nem fogom azt írni, hogy a zene az életem, de még csak azt se, hogy nem érek nélküle semmit. Hogy miért nem teszem? Azért, mert bár nem zavar, ha valaki képtelen önálló gondolat közlésére, tényleg szörnyen elcsépeltek ezek a szövegek, csak itt, dogon minden második profilon ezt találod ennél a doboznál. Én azért szeretem a zenét, mert képek, mozgóképek, pillanatok, emlékek ugranak be olyankor, amikor van magamra egy kis időm és hallgathatok valamit. Fantáziálhatok és fejben alkothatok valamit, eszembe juthat egy-egy új forma, alakzat, amit lerajzolhatok, eszembe jut néhány sor, amit leírhatok. Van, hogy felvidít, van, hogy kicsit elmerengek, attól függ, hogy éppen mit hallgatok, mivel abszolút esélytelen a zenei ízlésem bekategorizálásával bajlódni, azon egyszer oknál fogva, hogy lehetetlen. Meghallgatom a kellemes, lágy dallamokat, a pergő ritmusokat, gépzenét, akusztikot, női hangot, és körülbelül mindent, amit az emberi történelemben valaha valaki zenének nevezett. Mondjuk a szkrímót meg a hörgős-hajrázós dolgokat annyira nem csípem. Valahogy nem repesek azoknak a szövegeknek a mondanivalójukért, amik így hangzanak: "Hröááuurrhhh grrgröööáuurr." Szóval érted. Legnagyobb kedvencem már elég hosszú ideje a MUSE, mert nem tömegrokkot játszanak, nem trendi fiúcsapatként futtatta be őket egy menedzser, nincsenek szétvarrva, nincsenek botrányaik, nem dugnak minden nap más növel (én legalábbis nem hallottam róluk egy ilyen hírt, pletykát sem :D). Abszolút normális embereknek néznek ki, kicsit talán különcök, de még a könnyen emészthető formában. Matthew Bellamy nem volt ám mindig egy ilyen "visszafogott" alak, ha csak a hajszíneiből és azok állásából indulunk ki. A zenekar hangzása és az egész stílus egy hatalmas változást hozott az életemben. Komolyan mondom frenetikusak. Azok a torzított gitármuzsikák, Matt hangja és az egész banda megjelenése... hatalmas. Augusztus 15-én a Sziget fesztiválon fel is lépnek!!! Juhéj! Magyar eladók közül Ákost említeném meg. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a dalain nőttem fel. Anyunak minden albuma megvolt, természetesen kazettán. Szépen sorban rongyosra is hallgattuk mindet, később én is ráálltam és beköszöntött a drága jó CD-korszak, így most már minden egyes pakk gondosan el van helyezve a CD-tárunkban. :D Ákos dalszövegeit imádtam meg elsősorban és a keserédes, vagy büszke, álmaiért, vágyaiért, tetteiért kiálló előadásmódot. Nem kezdem el felsorolni, hogy kiket szeretek még, mert soha nem érnék a végére. Újabban rákaptam a dubstepre és a világzenére.

Kedvenc mozifilmjeim nincsenek. Azért nincsenek, mert nem járok moziba. Azért nem járok moziba mert drága. :D Mellesleg inkább DVD-zek, mert ott nincsenek csipszes zacskóval csörgőidegenek, nem szürcsölnek a kólával, nem ülnek elém 2,5 méter magas kosarasok, nem előttem mászkálnak ki 2 percenként pisálni, alapjáraton nincs tömeg, nem kell sorba állni, nem kell reklámokat nézni előtte és ha végeztem nem kell kifelé tolongni azok miatt, akik még nem jutottak ki film közben vécére, de már a beszürcsölt kóla nagyon feszíti a hólyagukat, ráadásul akkor állítom meg a filmet, amikor csak akarom.
Egyébként szeretek filmet nézni. :D Amit már most leszögeznék az elején (eleje után :D), hogy nem értek egyet a művészfilm kifejezéssel. Akkor mondja valaki egy filmre, hogy művészfilm, vagy még rosszabb, ha azt mondja, hogy elvont, amikor nem érti a mondanivalót, vagy csak szokatlan neki, hogy nincs főhős, akit mindenki utál, de végül megszeretik és megkapja a nőt is, és az ellenségei megkapják a büntetésüket. Nem, nem minden filmben van hepi finis, dolgozzátok fel! :D Általában azokat a filmeket szeretem, amik nem kasszasikerek, vagy alig látta őket valaki, ha mégis, akkor az valószínűleg ugyan ilyen egyén, mint én. A tipikus amcsi filmek közül csak azokat szeretem, amikben szerepel Adam Sandler, azokat viszont kivétel nélkül. Az 50 első randi c. filmet nem hittem volna még első végigbámulás előtt, hogy szeretni fogom, de még csak azt se gondoltam, hogy biztosan végignézem. Ennek ellenére már körülbelül 10-szer láttam, és nagyon erős a gyanúm, hogy az elkövetkezendő 1 hétben megint meg fogom nézni. :D A másik nagy forma Jim Carrey, aki nagyon nagyon nagyon sokat köszönhet az arca nyúlékonyságának :D, az Ace Ventura filmben található gegek kitalálójának, valamit a szövege írójának. Az Ace Ventura filmeket annyiszor nézem végig, ahányszor elém rakják. Képtelen vagyok megunni őket. Johnny Depp filmek iszonyat jók. Az általa alakított karakterek nem is tudom, lehet, hogy csak teszi olyan remekké őket, de mind érdekes, rejtélyes, sokoldalú ember. Amit meg a szemével tud művelni ez a tag, az valami hihetetlen. Magyarok közül kedvelem Szabó Győzőt, mert az orgánuma, az arcjátéka mindig képes megnevettetni, a Beugróban nyújtott teljesítményét is nagyra értékelem. Ha pedig a Beugrónál járunk, akkor nem mehetünk el Rudolf Péter mellett sem. Azok a gesztusok, mosolyok és szemmel verések, amikre képes, az egyszerűen beteges :D. Kereken három filmet ajánlanék még, persze ez nem az összes általam kedvelt film, még mielőtt valakinek eszébe jutna ilyet feltételezni rólam ;Đ : A fej nélküli lovas - Az Álmos-völgy legendája; Amélie csodálatos élete; Holt költők társasága.

Könyv - Arcok
Huaa, szeretek olvasni. Erre már régen rájöttem, de azzal a nem csekély problémával szembesültem, hogy sokkal inkább lusta vagyok, mint amennyire szeretek olvasni. :D Persze közrejátszottak egyéb tevékenységek is, mint például a foci és a nem csekély mérték alkoholtartalmú italok bevitele társaságban, magas hangerőn megszólaltatott zene élvezetével egyidejűleg. Most már más a helyzet. Általában akkor olvasok, ha vonaton ülök, és elegem van abból, hogy csak bámulok kifelé az ablakon. Néha elkapok egy könyvet akkor is, ha épp várakozom valahol, vagy csak olyan kedvem támad, hogy kifekszem a csónakázó tóhoz, vagy bárhova a fűbe. Fűben heverve egy kis itókával, meg egy jó könyvvel. Elég jó elfoglaltság. Ja és némi rágcsa is becsúszik szó mi szó. Kell az.
Szeretem azokat a könyveket, amik mai nyelven íródnak, friss szófordulatokat használnak, vagy humorosak. A legjobb, ha egy könyv a kettőt ötvözi, persze ha egy nem feltétlen mai nyelvezet, de emészthető és nagyon jó humorral megáldott könyvet kapok a kezembe, annak is nagyon tudok örülni. Sokszor olvasok olyan könyvet, amit olyan ember írt, aki iránt eleve érdeklődöm. Ilyen indíttatásból olvastam el Kowalsky "Jéglanka" és "Holnap előtt" című könyveit is, vagy éppen Sebestyén Balázs "Szigorúan titkos"-át, de ebbe a kategóriába esik még Hugh Laurie "A balek" c "remekműve" is. :D Apropó! A Dr, House-ról szóló filozófiai eszmefuttatást is olvastam, és annak, aki szereti a filozófiát, pszichológiát, annak csak ajánlani tudom. Nagyon tetszett az az abszolút kiszámíthatatlanság, amit a "Galaxis útikalauz stopposoknak" című könyv mutatott. Iszonyúan jó! Végül, de nem utolsó sorban pedig Jonathan Rabb könyvét említeném meg, a "Q könyve" nevet viselőt. Témáját tekintve hasonlít a "Da Vinci-kód"-ra, vagy az "Angyalok és démonok"-ra. Előbbit ugyan még nem olvastam, de utóbbi film változata után, nekem inkább a "Q könyve" nyerte el a tetszésem. Szívesen olvasok világháborús, vagy azokban az időkben játszódó könyveket, mert érdekel a világháború témája és az ott történtek. E mellett érdekelnek a keleti filozófiájú kötetek, a vicces, karikatúrákkal, anekdotákkal ellátott, majdhogynem füzetnek nevezhető dolgok, de amik talán a leginkább le tudnak foglalni, azok az összeesküvés-elméletek.

Szeret - Nem szeret

Nem tudom, hogy akarom-e ezt valójában, mert ez egy afféle felsorolás és szinte minden profilon megtalálható igen divatos formában. Annyi a különbség, hogy én nem adtam neki igen eredeti "lájk & diszlájk" nevet, vagy hasonlót, és nem fogom pontokba szedni, egyesével felsorolni, ábécé betűrendbe szedve, mert kicsit gyengének érezném ezt a dolgot.Inkább csak úgy lötyögnék ide-oda, megemlítenék egy-egy dolgot és talán még némi magyarázatra is futja majd némelyikhez.
Szerintem a legjobb dolgok a lehető legegyszerűbbek. Nekem nem kell hatalmas koncert mindenféle hiperszuper látványtechnikával meg ilyen szarokkal. Nekem bőven elég az, ha olyanokkal lehetek, akiket szeretek. Szeretek kiülni egy domboldalba, tópartra, a puha fűbe egy pohár valamivel, ami tökmindegy, hogy kóla, tea, sör, vagy bor. Szeretek beszélgetni, kártyázni, rajzolni, fényképezni, kamerázni, az emlékeket megörökíteni. Persze mindennek két oldala van, szeretek elmenni koncertekre is. Én az a fajta koncertre járó ember vagyok, aki ha kell megőrül és Alvinon leveri a bőrt rólad, de baromira szentimentális és végtelenül barátságos tudok lenni például egy Kowalskyn, ahol kb úgy érzem magam, mint ha egy nagy családban lennék éppen. Nagyon szeretem a zenéjüket, mert optimista és kifejezetten üde színfoltnak találom őket a mai magyar zeneiparban, ahol a listákat Lola, SP, Hien, meg a többi frutti uralja, és itt nem a Vad Fruttikra utalok. Egyértelmű, hogy szeretem, ha szeretnek, de szerintem ezzel mindenki így van, legalábbis ha nincsenek pszichés problémáink. Szeretek úgy köszönni, hogy egy gyors ölelést, vagy annak a nagy körvonalakban kopírozott formáját adjuk. Sajnos kevés aki erre hajlandó és komolyan is gondolja, illetve van aki túl komolyan gondolja... de ne térjünk el a tárgytól. Szeretem, a nyarat, szeretem, ha a lemenő nap megfesti az ég alját és olyan furán narancsos, barackos, pinkes, vöröses az egész, és a napsugarak beborítják a tájat. Lenyűgöz, amikor látom magam mellett elhaladni őket és megtörni egy fa törzsén. Ilyenkor kint ücsörögni valakivel, valakikkel és szórakoztatni egymást... nem sok jobb program van.
Nagyon nem szeretem azt, ha valaki trehány és ezzel a közvetlen környezetét barmolja szét, aztán még neki áll feljebb, esetleg méltatlankodik, hogy minden úgy néz ki, mint ha lehányták volna. Nem szeretem a csikkeket mindenen elnyomkodókat, a füstöt a pofámabújókat, a másokat figyelembe nem vevőket, azokat, akik nem elég intelligensek ahhoz, hogy hozzászóljanak egy adott témához, mégis kioktatnak az adott témában náluk jártasabb embereket. Nem szeretem ha valaki folyamatosan, megállás nélkül trágárul beszél, mert nekem is kiszalad a számon egy-egy baszdmeg, de nem abból áll egy történet amit elmesélek, hogy "Geci fäszom mi volt tegnap bäzmeg, gyaaa ez a geci olyat lebaszott mint a faszom he". Nem szeretem azokat, akik nem veszik észre magukat, miközben bunkók, vagy kellemetlen helyzetbe sodornak valakit, aki nem tehet a másik hülyeségéről. Nem szeretem, ha valaki ok nélkül, vagy csak a saját érdekét tekintve bemászik a privát szférámba, ilyenek például azok a szórólaposok, akiktől szemmel láthatóan elhúzódok, de mégis leverik a vesémet a hülyeségükkel, a hontalanok, akik lehet, hogy nem saját hibájukból kerültek abba a helyzetbe, ahol vannak, de ráerőszakolják másokra a nyomorukat. Ha valaki hajlandóságot mutat a segítségnyújtásra, úgyis fog, aki meg nem, annak feleslegesen rimánkodnak. Nem szeretem, ha valaki akkor akar velem elkezdeni beszélgetni, mikor látja, hogy éppen egy könyvet olvasok, és ha válaszolok, azt is csak szigorúan 1-2 szóra korlátozom. Alapvetően az emberi hülyeséggel, értetlenkedéssel ki lehet hozni a sodromból, persze ekkor sem fajulok tettlegességig. Azt hiszem pacifista vagyok.
A szeretem, ha szeretnek részre visszatérve, szeretem, ha szeretnek. Ez is igen egyszerű, de elmagyarázom, mit jelent számomra.

Talán jobban ki kéne emelnem, hogy megértsék az emberek, hogy milyen is vagyok, de végtére is teljesen mindegy, mert aki nem olvas el és nem érdeklődik, azzal valószínűleg úgyse leszünk szoros kapcsolatban, aki meg idáig eljut, az érdeklődik, valószínűleg szimpatikus is vagyok neki, legalábbis ez lenne a logikus. Tehát az úgynevezett definíció a következő: Én akkor érzem magam jól egy kapcsolatban, ha éreztetik velem olykor, hogy én vagyok az egyetlen és én tehetem/teszem a másikat boldoggá, akkor is is, ha ez így van. Mert egy jól működő kapcsolatban ez egyértelmű, mégis jól esik, ha ezt néha kimutatják nekünk. Szeretem a spontán öleléseket vagy puszikat, és nem kezdek el poénkodni azzal, hogy biztos csinált valamit a másik, és most próbál engem kiengesztelni, mert fáradt poénnak tartom és meg is sérthetem a másikat. Szeretem meglepni a párom apróságokkal, mint egy bizsu fülbevaló, vagy egy csoki... nem annyira apróságokkal, mint pl egy nyaklánc, vagy egy meghívás valami utazásra, ami lehet kisebb, akár egy Velencei tavi fürdőzés, vagy egy kicsivel nagyobb, ami lehet mondjuk egy vonatút Prágába. Szeretek szeretni. Na, most kell egy kis ilyen is:

Valami

Jó lenne, ha néha a dolgok úgy működnének, mint a filmekben, sorozatokban. Jó lenne egy szűk baráti kör, aki lóghat a lakásomban bármikor, akik értik a poént és bármikor számíthatok rájuk. Akik készítenek meglepetéseket, emlékeznek a vágyaimra, álmaimra. Szeretném, jól esne, ha összebeszélnének a hátam mögött és megpróbálnának értem szervezni egy napot, azért, hogy boldog legyek. Ha odamennének egy lányhoz és azt mondanák neki: "Szia, ismered Attilát?". Ha rossz a kedvem, vagy szerelmi bánatom van, akkor nem csak engem hallgatnak meg, hanem beszélnek a másik féllel is. Szeretném, ha nem vennének magukra apró dolgokat, ha emberek nem sértődnének meg minden apróság miatt és letolhatnánk egymást és belátnánk, hogy a másiknak igaza van és folytathatnánk az életünket úgy, ahogy addig is, boldogan, barátságban. Hiányzik, hogy odafigyeljenek rám. Talán túl sokan vesznek körül és túl elfoglaltak. Talán se én, se ők nem vesszük észre, hogy kire kéne több időt fordítani.Valami nem működik, rosszul vagyok...

Üzenetet ERRE a linkre kattintva tudsz nekem hagyni.