Hófehérke és a hét törpe

 

Élt egyszer egy gyönyörű szép kicsi királylány. Arca piros volt, mint a rózsa, haja fekete, mint az ében, bőre fehér, mint a hó. El is nevezték  Hófehérkének.        

        

Hófehérke mostohaanyja, a hiú és gonosz királynő naphosszat cicomázta magát. Egyre kérdezgette igazmondó varázstükrét:
- Tükröm, tükröm mondd meg bátran, ki a legszebb az országban?
A tükör így válaszolt: - Te vagy a legszebb, szép királynő!

Hófehérkét árvaságában csak pajtásai: az állatok és a virágok vigasztalták. Mostohája nem sokat törődött vele, azt sem vette észre, hogy a kislány napról-napra szebb lett.

De mikor ismét megkérdezte varázstükrét, az már így felelt: - Szép vagy, szép vagy, mindenütt csodálnak, Hófehérke mégis szebb tenálad!

A királyné dúlt-fúlt mérgében. Elhatározta, hogy az erdőbe viteti és megöleti Hófehérkét. Magához hívatta a király vadászát és ráparancsolt:
- Vidd magaddal Hófehérkét az erdőbe és öld meg!

Kegyetlen parancsát a király vadásza nem teljesítette. Így szólt Hófehérkéhez: Szaladj, te ártatlan gyermek, és vigyázz, hogy soha többé ne lássanak a királyi palotában. Hófehérke riadtan menekült. A mackó a bagoly, az őzike, a nyuszi és róka koma csodálkozva figyelték. Már egészen besötétedett, amikor egy kis házikót pillantott meg a fák között. Benyitott, hogy megpihenjen ... Nagyon elcsodálkozott azon, amit odabenn látott: hosszú asztalt hét kis székkel, hét kis tányért hét kis pohárral. Hófehérke bizony éhes volt, minden tányérkáról evett egy falatot, minden pohárkából ivott egy-egy kortyot. Szegény Hófehérke nagyon fáradt volt. Lefeküdt az egyik ágyacskába, majd hamarosan elaludt.

 

Nemsokára hazaérkeztek a ház kicsi gazdái, a törpék.


 

 

Amint körülnéztek, sorra így kiáltottak:


- Valaki evett a tányéromból! -   Valaki ivott a poharamból! - Valaki ült a székecskémen!

   

 

A hetedik, a legöregebb törpe kiáltott legnagyobbat: - Valaki fekszik az ágyacskámban!

Hófehérke nagyon megijedt, mikor felébredt, s meglátta maga körül a hét kicsi törpét. 
 

     

 

Kik vagytok? Hogy kerültök ide? - kérdezte. Hamarosan összebarátkoztak.

 

       

 

A törpéket nagyon meghatotta Hófehérke szomorú története. - Maradj itt minálunk! Mi úgy fogunk szeretni, mint a testvérünket! - így kérlelték.

 

     

Ettől kezdve Hófehérke volt a törpék kis gazdasszonya. Finom vacsorával várta őket minden este.

 

    

Az erdei állatok mind barátaivá szegődtek. Segítettek is neki, ha sok dolga volt.

A mókus rőzsét gyűjtött, a sz*rvas vizet hozott az erdei forrásból.

Mire a törpék hazaértek, ragyogott minden. Hófehérke megvetette a hét ágyacskát is.

Vidáman, frissen ébredtek reggelenként a ház kis lakói. Gazdasszonyuk kakaóval, kaláccsal kínálta őket.

Azután felkerekedtek és elindultak a bányába. - Vigyázz magadra Hófehérke, senkit se eressz be a házba, amíg mi dolgozunk - búcsúztak tőle.

 

 

Telt-múlt az idő. A királynő újra elővette varázstükrét. A tükör haragosan villogott: - Szép vagy, szép vagy, szép királynő, mindenütt csodálnak, de szépséges Hófehérke, akit elrejt a hét törpe, százszor szebb tenálad!

A mostoha remegett dühében. "Hófehérkének meg kell halnia, magam fogom elpusztítani!" - kiáltotta és bezárkózott titkos kamrájába. Ráncokat festett arcára és parasztasszonynak öltözött. Azután kiválasztott egy szép almát, és piros felét méregbe mártotta ...

Elérve a törpék házát, bekopogtatott ... Hófehérke kinézett az ablakon: - Nem ereszthetlek be, mert megtiltották kis gazdáim - mondta.

- Nem is akarok én bemenni! Mind eladtam már az almáimat! Ez az egy maradt csak, ezt neked adom! Ne félj nem mérges - szólt a mostoha, és azzal az alma fehér felébe harapott. Hófehérke megkóstolta az alma másik, mérgezett felét. De alig harapott bele, máris holtan rogyott össze. A törpék hiába ébresztgették Hófehérkét, nem kelt többé életre. Nagy volt a sírás-rívás. Üvegkoporsóba fektették, kedves virágai közé, és éjjel-nappal hűségesen őrizték.

Történt egy szép napon, hogy egy királyfi eltévedt az erdőben. Barangolás közben eljutott a törpékhez, meglátta az üvegkoporsót és benne Hófehérkét.  

A királyfi megbűvölten nézte. Hófehérke olyan szép volt, mintha aludna. Bőre fehér volt, mint a hó, arca piros volt, mint a rózsa, haja fekete, mint az ében. 

 

                  

 

- Hadd vigyem magammal Hófehérkét, törpécskék, megszakad a szívem, ha el kell válnom tőle!  - szólt a királyfi. A törpék megsajnálták. - Teljesítjük a kívánságod, de mi is veled megyünk - mondták. Vállukra vették a koporsót és elindultak a királyfi nyomában. Az egyik törpe megbotlott. A koporsó nagyot zökkent, a mérgezett alma kiugrott Hófehérke torkából. Életre is kelt nyomban. Nagy volt a boldogság. A törpék tapsoltak, táncoltak örömükben.  

A királyfi pedig lovára ültette Hófehérkét és kastélyába vágtatott vele.  

Hét országra szóló lakodalmat csaptak. Az irigy mostoha szörnyethalt dühében. De bizony senki sem sajnálta a gonosz szívű királynőt. Vidáman dáridóztak hét nap, hét éjjel.

Hófehérkéből királynő lett. Palotájában sokáig vendégeskedtek a törpék, de egy napon búcsút vettek és visszatértek erdei házukba.

Hozzászólások

Már nem tag   5.

Nagyon imádtam:csuda jól össze állítodtad a képeket a szöveggel!!Az uncsikámnak el fogom olvasni ha jön/szeretnék örömöt szerezni neki,úgy ahogyan te is mindenkinek aki elolvassa!!Köszönöm neked:Ági. csaj vidám csaj vidám vidám cool

2009. jan. 25. 00:54
Már nem tag   4.
Bokalm  (F/57) 1.

Szerkesztőség

Üzenőfal

  • Már nem tag 

    ók a történetek ....:D

    2008. aug. 05 20:14
Tooltip szövege ide jön
Close

Legalább 3 karaktert írj be a kereséshez