Édesapám emlékére
2013. jan. 30. 14:10 | Írta: ildi19880919 | 0 hozzászólás
édesapám
Köszönjünk, hogy éltél és minket szerettél, nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél....




Drága Édesapám, bár még szólalhatnál,
szívem szakad meg, hogy itt hagytál.
Miért van az, hogy aki elment, nem jön vissza többé?
Egy emlék marad csupán, de az élni fog örökké.








"A szíve megpihent a miénk vérzik, a halál fájdalmát csak az élõk érzik."






"Örökre szívembe zárlak,
s mindig hiányozni fogsz,
Tudom már téged, hiába várlak,
de számomra csillagként ragyogsz.
El sem tudtam búcsúzni,
mégis elmentél,
életemből hirtelen,
mint a kámfor eltűntél.
Nélküled más lesz az élet,
belegondolok s máris félek,
tudom, többet nem leszel velem,
s most már nem fogja kezed, a két kezem."















"Egy könny csepp mindig akad a szem alatt,
Legyen az boldog pillanat vagy gyászos hangulat!Szívünkből fakadó érzések, miket ki mutatunk,
de van, hogy más nem veszi észre.Bent fáj s ezt senki nem látja, csak én érzem.
Nincs rá gyógyír az ég sápadt nem kéken ragyogó,
a nap nem virít, csak pislákoló!
Álmatlan éjszakáim rossz érzést töltenek be lelkemben,
De nem látja ezt senki, mégis érzem talán,
Vigyázz rám valaki!
Lecsukó fáradt szemekkel bandukolok, hogy tudjam,
van e még utam ahova eljutok.
Nincs aki meg mondja s nincs ki meg mutassa hol van, merre jár!
Gyertya koszorú ég tövig, de mégis látom az út végéhez ér,
Lassan minden újra él s egyszer talán mindez visszatér!"



" Egy utolsó kép,egy utolsó mondat,

 egy utolsó emlék,ami megmaradhat.



 

Egy lélek távozott Tőlünk,
Hiánya, a mai napig érződik
Ez kellett, hogy meggyónjuk bűnünk?

Valami véget ért és valami kezdődik
Egy élet nélküle, egy fájdalmas út,
Néha útközben, beköszönt a múlt
Emlékek kísértenek, s szorítják torkom,
De el kell viselnem, ez a sorsom
A halál, ami akkor jön mikor akar,
Minden lelket, a másvilágra zavar
Így Nélküled, néma már az éjszaka,

Mindennap egy gondolat: Hiányzol apa!






A családom volt az egyetlen, az igazi kincsem,
De egy pillanat alatt széthullott és már bárhogy is fáj, nem tehetek ellene semmit.
Az igazán nehéz helyzetben semmire sincs annyira szükségünk, mint egy szerető
családra.
Örüljön akinek ez még megadatott, becsülje meg mindennél jobban mert lesz idő mikor már késő lesz.
A legrosszabb dolgok is bekövetkeznek olykor, mikor a gyermek épp bontakoztatná ki repülő tudását, viszont egy röpke pillanat alatt a földre hull és ökölbe szorított kézzel sír.
Annál kegyetlenebb dolog nincsen mikor szeretettel és tisztelettel egy bonbonnal vagy egy virággal nem áll már módodban felköszönteni a szerettedet. Mivel nem marad más csak egy sírhalom, ahova teheted a virágod. Illetve a remény, hogy odafent nincs többé fájdalom és gonoszság.
Így belegondolva nekik sem lehet könnyű, hogy odafentről lefelé tekingetnek és látják gyermeküket megingani az élet göröngyös útján.
És nem tehetnek semmit, hiába látják, hogy merre van a helyes ösvény.
Szokták mondani: ha még él az egyik szülőd, csak félárva vagy. Ha a másik szülőd is meghal, akkor leszel igazán árva.



Apám beteg ágyánál

Nehéz munkával
kereste a kenyérre valót,
hogy megadja családjának
a minden napra valót.

Alig kelt fel a Nap,
kapa, kasza vállán,
kezét kérgesre törte,
este alig állt a lábán.

De nem látszott rajta,
hogy otthon is sok a munka,
tette dolgát fáradhatatlanul,
soha meg nem unta.

Hogy beteg lett volna?
Nem ért ő rá arra,
gondolni se akart
soha az orvosra.

Egy nap mégis megtámadta
a gyilkos kór.
Remény, könny se segített,
nem épült fel abból.

Ott feküdt az ágyán,
sápadt arcán a fájdalom látszott.
Ő az apánk,
ki ránk úgy vigyázott.

Álltunk tehetetlenül
beteg ágya mellett,
egy hosszú útra indult
ott már nem szenvedett.




Magazinról

Alapítva: 2013.01.30.

Tegnapi látogatók: 11

Látogatók az előző hónapban: 762

Látogatók a jelenlegi hónapban: 818

Feliratkozottak: 5

Magazin helyezése: 1409

Szerkesztőség

Üzenőfal

Tooltip szövege ide jön
Close

Legalább 3 karaktert írj be a kereséshez