2. rész: A vágytól, hogy a saját hangzását üldözi, egy jövőbeli szóló karrierig?!
— A második rész elkezdéséhez, kérlek mesélj nekünk a kihívásokról, amikkel az album készítése közben találkoztál.
Aoi: Ez egy….. folytatás, szóval nem volt sok változás.
— Ez gyorsan ment (nevet). Hát akkor, mi volt az, amit ki akartál fejezni az albummal?
Aoi: Sokat gondolkodtam azon, hogy meg akarom változtatni a hangzást. Eddig még nem adtunk ki semmi ilyesmit. A [DIVISION]-nél és a [TOXIC]-nál volt egy hasonló forma a hangzást illetően, de szerintem, visszatekintve, ez nem volt egy ösztönző dolog. Voltak ellentétek azzal, hogy mit akartam kifejezni.
—Azt mondod, ellentétek….
Aoi: Igen. Van egy olyan ötlet, hogy mélyítsük a the GazettE zenéjét mégjobban. Én hálás vagyok ezért, de az album készítése mellett, állandóan turnézunk, eseményeken veszünk részt, szóval nagyon elfoglaltak vagyunk. Ha a the GazettE-ről beszélünk, úgy érzem, nem vagyunk megáldva azzal, hogy van időnk folytatni a zenénket. Régen mindig azt gondoltam, hogy a zenénk kiemelkedő, egyéni a megjelenésünk, fiatalok vagyunk, és semmi nem irányított minket. De a [STACKED RUBBISH]-től (album 2007 Július) kezdve a [DIM]-ig (album, 2009 Július), elkezdtük megformálni a saját “egyesületünket” és nagy odafigyeléssel készíteni a zenénket. Nagyon fontos, hogy tökéletesen szervezettek legyünk, de azt hiszem, jó lenne ha még mindig szabadon tudnánk engedni az egyéniségünket.
— Ha a the GazettE-ről van szó, nehéz ezt szabadjára engedni?
Aoi: Mikor gyerek voltam, miközben gitároztam, és zenét hallgattam, a zenész arca (akitől játszottam) a szemem előtt lebegett. Ez nehéz mikor a the GazettE-ről van szó. Nem csak egyénileg, de talán valami olyasmi, hogy mit mutatunk a világnak, a kinézet is fontos egy zenésznek.
— Akkor, nem lehetséges, hogy szóló karrierbe kezdj a banda mellett, hogy kifejezhesd, amit akartál?
Aoi: Hmm… Talán ha eljön az ideje.
—Azok a részek, amik nehéznek bizonyulnak egy bandában, szólóban meg tudnád csinálni, ugye? Milyen elképzelésed van erről a szóló project-ről?
Aoi: Azon gondolkodtam, hogy milyen lenne egy női énekes. Mindig RUKI hangját hallgatom, ezért egyszer szeretnék kipróbálni, milyen lehet női hanggal. De hát ezt csak egy dolog, a sok közül.
-- Tavaly nyáron, az eseményen, amit a kiadótok tartott, alakítottatok egy ideiglenes bandát, a [bon:cra-z]-t, Hiroto-val, az Alice Nine-ből, és mág pár sráccal, és te hide-san számait énekelted. Meglepő volt téged látni az énekes, és a gitáros szerepében.
Aoi: Ah, igen, így volt. Nem nagyon akartam énekelni, egyedül, de muszáj volt… ez volt a helyzet. Mikor csak szórakozásból kell, akármit megcsinálok, de ha szóló karrierre gondolok, nagyon sok szabályozás van.
—Értem. A többiek iránti érzésekről beszélsz, ugye? Úgy érzem, hogy mindannyiótoknak van egy olyan gondolata, hogy csinál egy szóló project-et.
Aoi: Volt már ilyesmi beszélgetésünk. A the GazettE-ben, a zenét, amiről beszélek, nem mindig értik meg, de még nincs itt az ideje, hogy valamit egyedül csináljak.
forras: