Gilmore Girls - Egy év az életünkből


9 év telt el azóta, hogy elbúcsúztunk a Gilmore lányoktól, és megnyugvással vettük, hogy Lorelai a megállapodás küszöbére került Luke-kal, Rory pedig megkezdte életét a kezdeti pályakezdés nehézségei után, mint Obama kampánystábjának egyik tagja. Most pedig, ennyi idő után végre újra ellátogathatunk Stars Hollow-ba, hogy megtudjuk, hogyan tovább, azaz hová érkezett eddig hőseink élete, és feltegyük a magától értetődően jogos kérdést, vajon merre is tart tovább... Kritika a mini-sorozathoz.








Szóval... a Netflixes mini-sorozat, amely 2016 novemberében került bemutatásra négy részből áll, és mindegyik egy-egy évszakot vesz nagyító alá, s mutatja be, az adott időszakban mi is történt a történet főszereplőivel. Egy évet az életükből. Az elemzésben én most külön-külön mondom el, először is dióhéjban a történet zamatát, s csak utána jöhet egy kis belemenő elemzés is majd, előre jelzett spoilerekkel. Csapjunk is bele...








.............................................................................................................................................






Tél





Hol máshol is kezdhetnénk a sztori felelevenítését, mint Lorelai (Lauren Graham) kedvenc évszakánál, a télnél? Ebben a részben megtudjuk mindazt, ami a jelen helyzet alapját jelenti, azaz képbe kerülünk a főszereplők életének fő pontjai kapcsán.


Lorelai továbbra is a Szitakötőt vezeti, boldog, és felhőtlen kapcsolata van Luke-kal (Scott Patterson), a kapcsolatuk konfliktusmentes és kiegyensúlyozott, habár barátnője, és egyben egykori társtulajdonosa, Sookie (Melissa McCarthy) már nem dolgozik a Szitakötőben. Rory (Alexis Bledel) életére ugyanez a kiegyensúlyozottság már kevésbé mondható el.









Rohanás jellemzi, ingázás Amerika és London között, a holmijai szétszórva több városban, dobozokban az épp aktuális költözködése miatt New York-ból. Még mindig az újságírással foglalkozik, szeretne elhelyezkedni egy neves lapnál, mindeddig mondhatni sikertelenül.

Ó, és van egy barátja, Paul (Jack Carpenter), akiről furcsa módon mindenki mindig elfeledkezik (még Rory is). Merthogy helyette sokkal inkább más tölti be gondolatait és mondhatni életét is, mégpedig egyik régi szerelme..., akivel jelen kapcsolatát a közös megegyezésen alapuló nyitottság jellemzi.

Persze akadnak teljesen hétköznapi Stars Hollow-i pillanatok is, mint például az, hogy Taylor (Michael Winters) szennyvízhálózatot akar, vagy hogy Kirk (Sean Gunn) saját autós vállalkozásba kezdett U-U-U-Uber néven.









Történtek persze kevésbé kellemes dolgok is, értesülünk arról, hogy Richard Gilmore (Edward Herrmann) elhunyt, elvesztése pedig feleségét, Emily-t (Kelly Bishop) érinti leginkább jól érezhetően, aki gyászol, és szinte egész addigi életét kész felborítani.





Viszont megtalálja eddigi legtartósabban nála lévő szobalányát, Berta-t (Rose Abdoo - mellesleg kinek tűnt fel, hogy ugyanaz a színésznő játssza, mint Gipsy-t? Hát, nekem nem, csak a stáblistán szembesültem vele... hmmm... sokarcú :)).








Paris (Liza Weil) végtére is orvos lett, és egy termékenységi klinika vezetője, stílusa továbbra is hasonló, mint mindig is volt.








Az alaphelyzet tehát leginkább, ha egy szóval kellene leírni, az lenne, hogy "változást" látunk, főként a két főszereplő életében. Lorelai, noha minden rendben van az életében, mégis nyugtalan, érzi, hogy valami változni fog. Rory pedig, bár szeretne már állandóságot, mégis el kell viselje a változásokat életében. Mi pedig kíváncsian várhatjuk, hogy innen hová tovább...






..............................................................................................................................................




Tavasz







Nos, a második rész ott kezdődik, ahol az első abbamaradt, Emily, hogy átvészelje a gyászt és feldolgozza veszteségét, terápiára megy, mégpedig Lorelai-al együtt.






Sok eredmény persze nem sül ki mindebből, nemhogy az új, de az eddig hordozott sérelmeiket is mintha képtelenek lennének feldolgozni.






Stars Hollow-ban zajlik az élet, mint mindig, most is rendezvény van, mégpedig a nemzetek ételeit bemutató. Persze vannak a városban égető problémák, mint például az, hogy náluk nem 'A' kategóriás, hanem csupán 'B' kategóriás sztárok szállnak meg.








Kirk elkészíti második sikeres kisfilmjét, amelyik kedvenc háziállatával lévő kapcsolatát mutatja be a nagyérdemű előtt... némi drámával persze :)










Rory a lehetőségeit fontolgatja, látogatást tesz régi iskolájába, a Chiltonba, az egyik internetes oldal, a "Sandee szerint" vezetője, Sandee (Julia Goldani Telles) mindenáron szeretné őt beszervezni csapatába...










...Rory viszont klasszikusabb laphoz vágyik, és állásinterjúzni szeretne, B-tervként azonban elkezd dolgozni egy könyvön egy nővel, aki gazdag, befolyásos, de teljességgel nem alkalmas ilyesmire. Afféle világpolgár, aki ugyan pezsgő életet él, mégis vízen buborék.







Egy New York-ban töltött nap után borul a bili, Rory beszámol anyjának titkairól, életválságáról, és a sorozatos bukások után végül hazaköltözik, a régi szobájába.












...............................................................................................................................................


Nyár








Mint nyáron általában, itt is minden a semmittevéssel kezdődik, lazulással a kánikulában... ahogy az ilyenkor, uborkaszezonban lenni szokott. De a simának tűnő felszín alatt azért vannak kisebb-nagyobb viharok.






Rory (újabb munkalehetőség híján) elkezd dolgozni a helyi lapnál, bár valójában hárítja a tényt, hogy hazaköltözött volna, s vágyna belépni a hasonló cipőben járó helyi Harmincasok Klubjába, akik szintén hazaköltöztek a régi szobájukba, s most együtt járnak bowlingozni...









Lorelai szembesül az addig nevén nem nevezett problémával, miszerint bővítenie kell a szállót, vagy Sookie után másik kollégája, Michel (Yanic Truesdale) is máshol keres munkát, impulzusok és kihívások híján. Michel-ről egyébként magánéleti téren konkrétumokat is megtudunk végre a sorozatban.









A városka mindeközben igyekszik megalkotni saját és tökéletesen egyedi musicaljét, amely persze pont olyan, mint maga a hely, kissé őrült...









És feltűnik egy régen nem látott arc is, hogy kibillentse Rory-t a holtpontról és mintegy Isteni sugallatra célt adjon életének egy olyan ötlettel, ami egyébként nagyon is kézenfekvő.









A legtöbb ki nem mondott feszültség talán ebben a részben van, amikor megérezzük annak a bizonyos változásnak az erőteljes szelét. A változás kettős, Rory szakít titkos barátjával, Lorelai pedig úgy dönt, útra kel, hogy megkeresse újra önmagát...










.............................................................................................................................................


Ősz










Nos, a harmadik rész végére, mint érezhető, elértünk megint a nullpontra, és várhatjuk, hova tovább. Lorelai igyekszik átélni a Vadont...








...Rory pedig belekezd új tervének megvalósításába. És innen lesz a dolog egyik irányba reális és hiteles, a másikba, nos irreális.






Lorelai valódi érzelmei ugyanis felszínre kerülnek, kész végre megnyílni, míg Stars Hollow furcsa misztikus és Twin Peaks-be illő élményeknek adja át magát, mikor ellátogat oda az Élet-Halál Brigád, hogy bevonják Rory-t egy utolsó kalandba.







Feltűnik még két, azaz pontosabban három régen látott arc, majd átszakítjuk a célszalagot, és megérkezünk oda, ahol 16 éve kezdetét vette ez a varázsvilág, Stars Hollow főterére, hogy pontot (és hozzáteszem, kérdőjelet is) tegyünk a történet végére(?). S megint magukra hagyjuk (a) Gilmore lányokat, nos, ki tudja, meddig... bár megjegyzem, ez a befejezés jócskán folytatásért kiált (mit kiált, mint inkább sikolt...).










...............................................................................................................................................









Elemzés - valami konkrétabb, ha úgy tetszik


A történet leírásában igyekeztem nem teljesen konkrét lenni, azaz nem leírni azokat a dolgokat, amik a leglényegesebbek a négy filmben. Megjegyzem, le lehetne írni, de akkor is látni kell, mert ha valami humorról, vagy éppen szatírikus stílusban szól egy történetben, az nem ugyanaz elmesélve, mint látni azt. Szóval ezt is látni kell. 

De itt a hely, hogy figyelmeztessem az olvasót, hogy ha még nem látta a filmeket, és nem szeretné, hogy poéngyilkos legyek, ne olvasson tovább, ugyanis innentől spoiler-veszélyes terület következik... Akit mégis érdekel, kövessen...









Én nem bánom, hogy létezik ez a négy film. Voltak fenntartásaim és félelmeim, mert nem egy esetben láttuk már, hogy a folytatása egy filmnek, sorozatnak... elzakózott és csúfos kudarcot vallott. Üde bejelentés ezzel szemben, hogy itt nincs ilyesmiről szó, mert az én meglátásom szerint a Gilmore Girls igenis tudott újat hozni. 

A sorozat utolsó évadában az volt az érzésem, hogy kicsit már erőtlenek és megfásultak voltak a történet szálai, itt azonban új lendületet éreztem, és ez majdnem végig ki is tartott. Persze voltak sémák, amik bejöttek.







Volt olyan felvetés, hogy cukormázas lesz a sztori, nos, ez (a díszlet kapcsán legalábbis teljesen osztom a véleményt) bejött sok részletben. De mit mondjunk, ez megvolt az eredeti sorozatban is majdnem végig. Egy mesevilág, irreális városka, aminek sokszor nem volt köze a valósághoz, ez pedig itt is így volt, nem is akart máshogy lenni.

Viszont szerintem le a kalappal, amennyit dolgozhattak a stúdió díszletén, hogy ugyanolyan jó és egyforma lett, mint anno, és mindenben visszahozták ezt, ami ennyi év elteltével nem épp lehetett egyszerű... de erről ennyit...






A karakterek

A szereplők karaktere gyakorlatilag változatlan maradt, ugyanolyan bohókások, humorosak, vagy éppen megbízhatóak voltak, mint anno, ebben nem volt nagy, drámai változás. A történet középpontjában (nem meglepő módon) a Gilmore lányok állnak, és persze az, hogy éppen min mennek keresztül.




Lorelai




Legelső perctől békésnek és boldognak látjuk, de aztán mintha ez darabjaira hullana. A cél, amiért egykor dolgozott, most elavulttá, kevéssé vált. Sookie, a társa már nem dolgozik mellette, és Michel is kevesli a vidéki fogadó varázsát, többre vágyik. Hiába érte el álmát, élete célját, most szembesülnie kell vele, hogy ez milyen nagy veszélybe került, s ezzel a helyzettel kezdenie kell valamit.

Noha Luke mellette van, és boldogok, mégsem keltek egybe, nincsen közös gyerekük, Lorelai pedig rádöbben, talán lehetne mindez másként. Szóval ilyen folytán akarja ő a változást, saját döntéséből, s ebben csak katalizátor apja elvesztése. Nem igazán tud anyja mellé állni a gyászban, majd szembesülnie kell lánya életének mélységével is, noha ott is úgy tűnt, minden rendben. 





Felfogja, lelkileg kell rendeznie mindent. Le kell tennie a gyászt, tisztáznia kell életére nézve, mit is akar valójában a sok kuszaság közepette. Ezen az úton első állomása Claudia (Kerry Butler), a pszichológusnő, majd az útiterv, hogy megtegye a Pacific Crest Trail hosszú és embertpróbáló útvonalát, mert úgy gondolja, ezekre van szüksége, hogy helyre billenjen. Valójában azonban kevesebb is elég, amire rá is bukkan.






Rory




Már a sorozat vége felé is érezhető volt, hogy az arany életű, szerencsés és rátermett lány életében valami nincs egészen rendben. Már ott is szembesülnie kellett ugyanis azzal, hogy bár igen, látszólag szépreményű, mégis lesznek majd nehézségek életében, és nem érkezik minden arany tálcán. Helyette sokkal inkább meg kell küzdeni mindenért, a munkalehetőségekért, a karrier építéséért.

Azonban ő mintha kicsit meg akarná spórolni ezt. Mintha valami eltört volna benne. Az első perctől érezhető ez az új évadban - kapkod, csapong, nyitott kapcsolatban él valakivel, akivel ez már korábban sem működött, még az egyetem alatt.

Nincs épkézláb ötlete, nem tud előrukkolni őt érdeklő témával (pedig újságíró akar lenni, mégsem érdekli semmi?). Furcsa, de mintha megfáradt volna, pedig csupán 32 éves.

Kérdezhetnénk, lehetséges ez? Az én meglátásom pedig, sajnos némi személyes tapasztalattal rá tekintve pedig az, hogy igen. Mert nem egyszerű ma pályakezdőként élni, és azt tapasztalni, hogy talán nincs ránk olyan szükség, mint azt álmainkban mi elképzeltük. Vagy azt lehet átélni, hogy minden változik a világban, ami talán nem tetszik nekünk. Nagyon is életszerű sajnos az, hogy sok kezdő húszas, vagy épp harmincas egy helyben áll, és vár a csodára, mert sajnos nem úgy alakul valami, mint kellene. (Ha valaki hasonló cipőben jár, szerintem motiválja az, hogy nem marad ez így örökre, lehet igenis bízni a változásban, és megpróbálni tenni ezért a változásért, mert az nem lehetetlen).





Ez a fajta megrekedés, vicces és kissé groteszk módon Paris Chiltonos kirohanásában is érezhető. Nehéz felnőni egy ilyen világban, gyereknek még könnyebb, akkor mindenki elnézi, ha valaki hibázik, vagy gyerekes - mégis arra vágyik, hogy felnőjön.





Viszont ha felnőtt, rájön, hogy az élet mégsem fenékig tejföl, és ekkor bizony egy ilyen kirohanás már nem éppen érett nőhöz passzoló.





Szóval, Rory nem fogadja szívesen a változást. Hanem gyakorlatilag mintha egy helyben állna. A szobája még mindig Yale-es ereklyékkel van díszítve, noha már 9 éve befejezte az egyetemet, állásinterjúkon bőgeti le magát, mert lövése sincs, mit is akar igazán. Belefekteti az energiáit olyan haszontalan dolgokba, mint egy könyv írása, amiről érzi, nem fog összejönni, vagy egy kapcsolat Logannel (Matt Czuchry), akinek mellesleg menyasszonya van, s a házasság küszöbén áll, Rory-t mégsem zavarja, hogy egyik héten ő, a másikon a másik lány fekszik az ágyába, mert ami Vegasban történt, az ott is marad.









Végig egy szerencse-ruhát kajtat, görcsösen, abba akarna kapaszkodni, mintha valóban ezen múlna, hogy munkát kap, vagy sikerre viszi, amit célul kitűzött. Nekem inkább az jutott eszembe, hogy ez a ruhakeresés nála inkább mintha valamiféle vágy lenne, egyféle metafora, arra, hogy leginkább önmagát kellene megtalálnia, nem egy kabala-szettet.

Magyarán szólva többszörös élethazugságban él, hazudik anyjának Loganről, a barátjának a másik barátjáról, hazudik arról, hogy hazaköltözött, és talán önmagának is hazudik arról, hogy az élete nem olyan irányba halad, mint szeretné.









Változás van előttünk, és azt láthatjuk, hogy Lorelai, talán mert már többet tapasztalt, tudja ezt a változást a maga előnyére felhasználni, míg vele szemben lánya, aki nem tud mindezzel mit kezdeni, megreked, és holtpontra jut. Ebből következik, hogy a minisorozatban Lorelai élettörténet-szála kerek, úgymond érett és révbe érős, míg Rory-é után egy erőteljes kérdőjelet rajzol bennünk a gondolat.

Mikor a helyi lapnál vállal állást, nekem Lester Burnham-et juttatja eszembe, az Amerikai szépségben, aki szintén olyan helyen vállal állást, ahová valójában nem való, és érzi ezt, mégis ezzel a tettével egy tovaröppenő álmát akarja magához láncolni.

Amit Rory tesz, az tanulságul szolgálhat nekünk a "na, ezt ne így" helyzetekre. Mert adott egy élethelyzet, amivel kezdeni kell valamit, és mondhatjuk, hogy ő sorozatos rossz döntéseket hoz a szemünk előtt.

Lenne nem egy, de kapásból három kitörési lehetősége a történet szerint, és mindet felégeti. Nem készül fel ötletekkel egy szimpla állásinterjúra, és még neki áll feljebb, hogy nem pálmaágakkal fogadják, lenne egy cikk-lehetőség (még ha a témája látszólag szimpla is), amit lazán eldob, és a legkomolyabb, tanári állást ajánlanak neki, amit pedig szinte sértésnek vesz, és még csak meg sem fontol. (Egyébként nekem volt olyan gondolatom, hogy majd arra fut ki a történet, hogy tényleg a Chiltonban kap állást...).

Szóval egy dolog, hogy zérón van, de ahogy ezt egy másik oldalon megfogalmazta valaki, valljuk be, nem így fest az az ember, akinek egyetlen lehetősége sem maradt az életére nézve. A lényeg tehát az, hogy akarja-e az ember a dolgot, vagy sem?

Amit szerintem (az én laikus meglátásom szerint) nagyon is akarna, az pedig elúszik az orra elől. Ez pedig Logan. Mikor a srác kulcsot ad neki, valljuk be, nem arra számít, hogy egy vidéki ház ajtaját nyitja. Egyedül őt akarná, akit egykor eldobott, várna rá felteszem, hogy a fiú újra megkérje, de ez az álma porrá zúzódik, mikor nem tágít az esküvő gondolata mellől... valaki mással immáron.





Nos, jó kis tanmese, nem? Leginkább arról, hogy ha döntést hozunk, akkor annak súlya van. Szóval csak csínnyán.











Azért tetszett a megoldás, hogy mindennek csúcsán, a lány életének széthullott darabkáin állva hozták őt össze egy találkozás erejéig Dean-nel (Jared Padalecki), hogy a kontraszt még élesebb legyen egyikük és másikuk között.










A végső állapot, amibe kerül, még hagyján, de a káoszt csak súlyosbítja. Hiszen a sorozat kezdetén mindenki azon töprengett, vajon melyik exe mellett köt ki, Logan, Jess, vagy Dean lesz a befutó, ehhez képest most, mintegy orrbavágásként e helyett az a kérdés merül fel bennünk, akkor kinek a gyerekét várja végtére is?




(Bár eléggé, olyan 80%-ban egyértelmű, hogy Logan a "szerencsés".)









A szereplők kapcsán még egy dolog, amiről írni szerettem volna, ez pedig egyik kedvenc karakterem, Jess Mariano (Milo Ventimiglia), akivel én őszintén reméltem, hogy végre összejönnek már. Mikor azonban Logan mellett voksolt, gondoltam, hogy ugrik a dolog.

Viszont tetszik a gondolat, amit hallottam ezzel kapcsolatban, miszerint Jess hosszú távon (ha esetleg lesz majd folytatás) olyan lesz Rory számára, mint Luke Lorelai számára, hogy esetleg ő az igazi, de idő kell ahhoz, hogy valójában egymásra találjanak. Végülis a záró mondattal az alaphelyzet dettó ugyanaz már az ő esetükben, ha azt vesszük. Hát, én bízom benne...







Mellesleg szintén megfontolásra alánjom azt a gondolatot, hogy kinek is van kerekebb és boldogabb élete a mi megítélésünk szerint - Rory-nak, akinek eddigi életében minden összejött, mégsem találja a helyét, vagy az egykori rosszfiúnak, Jess-nek, akitől akkori tendencia szerint aligha vártak volna sok jót... érdekes, nem?









Nem csoda, hogy ilyen élethelyzetben Rory képtelen tanácsot adni a hozzá forduló Aprilnek, ahogy mondják, "vak a világtalant...".











Na, és hogy gondolat ne maradjon bennem, még egy záró akkord - a könyv a "könyvben", azaz filmben. Rory kitörési lehetősége, amiben valóban van kraft és lehetőség.





Mivel egyetlen gondolatot sem ismerünk meg írásából, és annak csak borítóját láthatjuk, bennem felmerült a kissé filozofikus kérdés, talán túlvitt, talán helyén való, miszerint nem lehetséges-e, hogy mindaz, amit ebben a négy részben láttunk, a jelen, Rory könyve pedig a sorozat korábbi részeire reflektál, mintha az, amit abban leír, az lenne, amit már a sorozatból ismerünk? Mintha csak most venné kezdetét a történet elmesélése, ebből az alaphelyzetből, ami az előhívója annak - a változás... Ez így érthető? A fejemben kerek, de remélem, leírva is érthető...












A történet szerintem ötletes és eleven, foglalkozik minden valószínűtlensége ellenére is mai témákkal és problémákkal és méltó folytatása az egykori show-nak. Talán még mindezek mellett ilyen téma a Richard körüli gyász, amit nem sietnek el, hanem mélységében megmutatnak, emberiközelien és átérezhetően.








Szóval én nyugodt szívvel ajánlom a négy részt megnézésre!
Aki még nem látta, annak jó filmezést hozzá, aki látta, az pedig fontolja meg tanulságait! :)








 
Tooltip szövege ide jön
Close

Legalább 3 karaktert írj be a kereséshez