Csókakő

RÖVID TÖRTÉNET:
A várat minden bizonnyal a tatárjárás után, az itt birtokos Csák nemzetség Dudary ágának valamelyik tagja építhette, tõlük 1287 körül a Trencsényi-ágbeli II. István vette meg.
Ez kiderül egy 1323-ban kelt oklevélbõl, melyben az egyezkedõ Csák család tagjai, Márk fia István fiai: Péter és István azt állították, hogy atyjuk, István, testvéreitõ,l Sándortól és Konrádtól, Prózáz fia Gerváztól és Dienes fia Sándortól , mint testvérei fiaitól vette meg Csókakõ hegyét, az alatt levõ faluval és a Csõkakõ nyugati oldalán álló várral. Ekkor "Mons et Castrum Chokakew" alakban szerepelt.
Azt, hogy a vár 1299-ben ,már állt, bizonyítja az az oklevél amelyet István alországbíró az év szeptember 1-én a vár alatt "Datum subtus Castrum Chokaku" állított ki.
Károly Róbert király 1326-ban a Csák nembeli István fiaitól Pétertõl és Istvántól csereképpen vette át "Chokaku, Keztes, Batorku, Cheznek" várakat, a hozzájuk tartozó birtokokkal.
Csõkakõ vára 1430-ig maradt királyi vár, amikor is Zsigmond Rozgonyi István temesi ispánnak adományozta. Újlaki Miklós 1445-ben a várat elfoglalta, de már 1447-ben a néhai Rozgonyi János tárnokmester fiai János és Rajnáld a székesfehérvári káptalan elõtt kötöttek egyezséget, amely szerint Csókakõ Jánosé lett.
Mátyás király 1470-ben kelt oklevelével Rozgonyi János országbírót és rokonait megerõsítette Csókakõ és Vitány várak birtokában. E család kihalta után II. Ulászló parancsára a fejérvári káptalan 1508-ban Kanizsai Györgyöt és fiát, Lászlót iktatja be e várak birtokába. Ebben az oklevélben van említve, hogy Kanizsai György Csókakõ és Vitány birtokához - amelyek a néhai Egerváry László fia Istvánné voltak - a fejérvári keresztesek elõtt kötött örökösödési szerzõdés alapján jutott.
Egerváry László horvát, tót és dalmát bán halála után, 1511-ben Csókakõ II. Ulászló király, hû szolgálataikért, gergelylaki Buzlai Mózes királyi ajtónállónak és fiának Lászlónak, valamint ezek örököseinek adományozta. A Kanizsai család fiúágon való kihalta után János király 1532-ben Kanizsai Orsolyát fiúsította, és így házasság révén a Nádasdy család birtokába jutott, más birtokokkal együtt Csókakõ vára is. Egy 1536-ban kelt oklevél szerint Laki Bakith Pál kezén volt, aki valószínûleg Szapolyai Jánostól kapta, de rövid idõ után ismét Nádasdy Tamásé lett, kinek halála után, 1562-ben Nádasdy Ferenc örökölte.
A várat a török 1544-ben foglalta el, de 1566-ban Salm császári vezér visszavette. Bár õrséget hagyott benne, rövid idõ után ismét a török birtokába került, és megszállva tartották egészen 1598-ig, amikor Schwarzenberg, Pálffi, valamint Nádasdy Ferenc egyesített serege szabadította fel. 1602-ben ismét a töröké, véglegesen csak 1686-ban, Buda felszabadítása után került magyar kézre.
Nádasdy Ferenc részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben, ezért halálra ítélték, 1671 április 30-án Bécsben lefejezték és összes birtokait, köztük Csókakõ várát is a kincstár elvette.
I. Lipót király 1678-ban kelt okirata szerint Csókakõ várát és uradalmát 15 000 forintért Széchenyi György kalocsai érseknek adományozta, aki az 1688-ban kelt végrendeletével az esztergomi Szent Ferenc-rendiekre hagyta. Valószínû, hogy ezt nem engedélyeztek, mert 1691-ben I. Lipót, báró Hochburg János fõhadiszállítónak és örököseinek adta 60 000 rénes forintért, birtokukba 1692-ben õket be is iktatták.
Csókakõ várának hadi jelentõsége ezután már megszûnt. Késõbb tornyába villám csapott, és miután az 1800-as évek elején birtokosa, a gróf Lamberg család a vár fenntartásával nem törõdött, pusztulásnak indult.