ABU SZIMBEL - A fáraó sziklatemploma

Abu Szimbel két hatalmas ókori sziklatemplomból álló épületegyüttes, az egykori Alsó-Núbiában, Egyiptom déli részén, a Nasszer-tó nyugati partján, Asszuántól 290 kilométernyire délnyugatra. A Világörökség része, Egyiptom egyik fő turistalátványossága.

A templomokat II. Ramszesz fáraó uralkodásának idején faragták ki a hegyoldalból az i. e. 13. században, hogy időtálló emlékművet állítsanak a fáraónak és kedvenc királynéjának, Nofertarinak, illetve megemlékezzenek Ramszesznek a kádesi csatában aratott győzelméről. Az 1960-as években a teljes komplexumot nemzetközi összefogással arrébb helyezték, hogy az Asszuáni-gát építésekor létrehozott Nasszer-tó el ne nyelje.

Építése

Az Abu Szimbel-i templomokat – a Nagy Templomot és a Kis Templomot – délen, Núbiában emeltette Ramszesz, minden lakott helytől távol. A hely, ahol a templom épült, már korábban is szent helynek számított, már Horemheb is emelt itt egy szentélyt.  A helyszín kiválasztásában valószínűleg nagy szerepet játszottak a vidék adottságai. A komplexum a fáraó hosszú uralkodása alatt Núbiában épült hét sziklatemplom legnagyobbika volt. Szerepe minden bizonnyal az volt, hogy emelje Egyiptom tekintélyét a birodalomnak ebben a távoli szegletében a déli szomszédok előtt és egyben megerősítse az egyiptomi vallás helyzetét a régióban. A templomok építése Ramszesz ötödik uralkodási évében kezdődött és mintegy húsz évig tartott; a 24. uralkodási évben szentelték fel, de az építkezés még a 35. évig tartott. Az építkezéseken hadifoglyok dolgoztak.

A Nagy Templom

A Nagy Templomot Ré-Harahtinak, Ptahnak és Ámonnak szentelték – akik Ramszesz korában Egyiptom hivatalosan elfogadott főistenei voltak –, de valójában Ramszesz nagyságát volt hivatott jelképezni; neve az ókorban Hut-Ramszesz-Meriamon, azaz Ramszesz-Meriamon temploma volt. A homlokzat 33 méter magas és 38 méter széles. A templom bejáratát két oldalról Ramszesz négy hatalmas ülő szobra veszi körül, 19,5 méternyi magasságuk mellett Ré istennek a bejárat fölé faragott féldomborműve szinte eltörpül. Ré alakja mellé kifaragták az igazság istennője, Maat képét és az uszer hieroglifát is, így együttesen Ramszesz uralkodási nevének egyik részét, az Uszermaatrét adja ki, egyben hangsúlyozza a templom szoláris jellegét. A sziklafalat itt is (ahogy a Kis Templomnál is) lefaragták, hogy enyhén lejtős legyen és egy pülónra emlékeztessen.

A homlokzat tetejét 22 pávián alakja díszíti, akik felemelt karokkal imádják a felkelő napot. (A páviánok egyébként Thot isten szent állatai.) A homlokzat előtt álló sztélé megemlékezik Ramszesz és a hettita hercegnő, Maathórnofruré házasságkötéséről. A templom elé ezenkívül épült két víztartály a papok rituális mosakodásához, északra pedig Thot kis kápolnája állt.

Ramszesz szobrainak lábainál családtagjainak jóval kisebb szobrai láthatóak: Nofertarié (kétszer), édesanyjáé, Tujáé (kétszer), két elsőszülött fiáé és első hat lányáé. Az alakok sorrendje (balról jobbra):

Nebettaui, Iszetnofret és Bintanath hercegnők (Ramszesz lányai);

Tuja anyakirályné, Amonherkhopsef herceg és Nofertari királyné;

Nofertari királyné, Ramszesz herceg és Baketmut hercegnő;

Meritamon és Nofertari hercegnők, Tuja anyakirályné.

Magát a templomot a sziklába vésték, 48 méter mélyen.  A helyiségek befelé egyre kisebbednek, a padló pedig emelkedik.

Az első, hatalmas csarnokot két, négy-négy oszlopból álló oszlopsor vágja ketté; az oszlopokhoz a fáraó ozirid szobrai támaszkodnak. A csarnok belső díszítésének témáját Ramszesz hadi győzelmei adják, az északi, Rének szentelt oldalon a kádesi csata beszámolója található, az Ámonnak szentelt déli falon a sikeres núbiai és szíriai hadjáratokról láthatóak képek. A csarnokból raktárak ágaznak le – jobboldalt kettő, nyugaton, a kisebb oszlopcsarnokba vezető ajtó két oldalán további kettő, ebből a két utóbbiből két-két további raktárhelyiség nyílik.

A templom nyugati falán egy bejáraton (melyet eredetileg két, ma a British Museumban található szfinx őrzött) egy második, kisebb oszlopcsarnokba jutunk, ahol négy oszlop áll. A díszítés témáját itt már Ramszesz isteni mivolta adja, a király saját istenné vált önmaga előtt mutat be áldozatot. Az ábrázolásokból látható, hogy már a templom építése közben állhatott be az a változás a tervben, hogy nemcsak istenek, hanem az istenített király tiszteletére is épült a templom. Innen egy keresztirányú kis előcsarnok nyílik, amit a szentély követ, melyben Ramszesz és a templomban tisztelt másik három istenség szobra áll, előttük oltár. A szentélyt úgy tájolták, hogy a négy szobrot – Ré-Harahti, Ámon, Ptah és Ramszesz szobrát – évente kétszer, február 20-án és október 20-án közvetlenül megvilágítja a felkelő nap fénye. (A két dátum a közhiedelem szerint Ramszesz születésnapja, illetve koronázásának évfordulója, de ezt bizonyíték nem támasztja alá.) Az istenek, akiknek szobruk áll a szentélyben, Egyiptom leghatalmasabb fővárosait képviselik: Ptah kultuszközpontja Memphisz, Ámoné Théba, Ré-Harahtié Héliopolisz. Ramszesz az általa építtetett új fővárost, Per-Ramszeszt képviseli.

A fáraó uralmának 30. évében egy földrengés megrongálta a Nagy Templomot. A megrepedt oszlopok megtámasztásával és az egyik, karját vesztett szobor helyreállításával a kár nagy részét helyrehozták, a bejárathoz közelebbi, baloldali szobor leomlott felsőtestével azonban nem tudtak mit kezdeni, a mai napig csonkán látható.

Nofertari temploma, a Kis Templom

A Kis Templom, amely a nagytól északra található, a királynéi hivatással összefüggésbe hozott Hathor istennő tiszteletére épült, akit itt Nofertari személyesít meg. A bejárat kétoldalán hat szobor áll, melyekből négy Ramszeszt, kettő Nofertarit ábrázolja. Nofertari szobrai itt azonos magasságúak férje szobraival, 10 méteresek; ez mutatja, mekkora tiszteletben állt, mivel a királynékat rendszerint csak jóval kisebb méretben ábrázolták, mint a fáraót. Lábaiknál gyermekeik kisebb szobrai állnak[5], Ramszesz lába mellett egy-egy herceg, Nofertariénál egy-egy hercegnő; balról jobbra Meriré, Henuttaui, Paréherwenemef, Amonherkhopsef, Meritamon és Meriatum. A sziklába 27 méter mélyen vájt templom díszítéseinek fő témáját különböző, istennőkkel (Hathor, Tauret) kapcsolatos szertartások adják.

A Kis Templomnak egyetlen oszlopcsarnoka van, hat darab Hathor-fejes oszloppal, melyek az oszlopcsarnok közepe felé néznek. Ezen túl keresztirányú előcsarnok van (két végén egy-egy mellékszobával), majd a szentély, melyben Hathor istennő szobra áll. A szentély hátsó falának féldomborműve a nyugati hegyek mögül tehénformában kiemelkedő Hathort ábrázolja, baloldalt Nofertari hódol Hathor és Mut előtt, jobboldalt pedig Ramszesz saját maga és Nofertari istenített képmása előtt. A szentély oldalfalain ajtókat alakítottak ki, melyek talán oldalsó helyiségekbe vezettek volna, ezeket azonban nem alakították ki.

Újrafelfedezése

A nagy templom az 1850-es években

Ahogy teltek az évszázadok, a templomokat elhagyták, elfelejtették és lassan betemette a homok. A templomok hatalmas szobrainak már az i. e. 6. században térdéig ért a homok, mint azt tanúsítják a falfirkák, melyet ekkor hagytak két ülő Ramszesz-szobron erre látogató görög zsoldosok. Érdekességként megemlítendő, hogy ezek a falfirkák a legkorábbi ismert görög feliratok közé tartoznak.

A 19. század elejére a templomokat annyira beborította a homok, hogy létezésük feledésbe merült; egy svájci utazó, Johann Ludwig Burckhardt már csak a nagyobbik templom homlokzatának fő frízét találta meg 1813-ban. Burckhardt beszélt a leletről az olasz felfedezőnek, Giovanni Belzoninak, aki hamarosan a helyszínre is utazott, de nem tudta kiásni a bejáratot a 9 méternyi homoktól, ami maga alá temette a templomot, 1817-ben azonban visszatért és ezúttal sikerrel járt. A templomba bejutva minden mozdíthatót és értékeset magával vitt.

Áthelyezése

1954-ben, amikor tervezni kezdték az Asszuáni-gát megépítését, a létrejövő víztározó, a Nasszer-tó teljesen elborította volna a templomokat. 1959-ben nemzetközi kampány indult Núbia déli része ősi történelmi emlékhelyeinek megmentéséért, amelyeket a Nílus vizének emelkedése fenyegetett a gát megépítése miatt. Abu Szimbel templomai szudáni területről egyiptomi területre kerültek.

Az akció Abu Szimbel megmentésére 1964-ben indult és a végére 36 millió amerikai dollárt emésztett fel. 1968-ra a templomok szikláit hatalmas tömbökre vágták szét, majd a darabokat 65 méterrel nagyobb tengerszint feletti magasságban és a folyótól 250 méterrel távolabb újra összeillesztették. Az áthelyezésen körülbelül 1700 munkás dolgozott. Ez volt a történelem egyik leghatalmasabb régészeti mentőakciója. Ma naponta ezrek látogatják meg a sziklatemplomokat. A legközelebbi városból, Asszuánból buszkonvojokkal érkeznek a turisták; a légi úton érkezők számára repülőteret is építettek a közelben.

Forrás: Wikipédia