A világon talán a legelterjedtebb, legismertebb a kínai
konyha.
A kínai konyha változatos, gazdaságos, egészséges.
Nehéz egyébként a kínai konyháról általánosságban írni, hiszen hatalmas
terület, hatalmas kultúra, tengernyi vidék és szokás, ami minden ételnek
számtalan verzióját hívja életre.
Egy monda szerint a
császár, ha egy évben kénytelen volt kétszer ugyanazt az ételt enni, levágatta
szakácsának a kezét.
Kína mai gasztronómiai gazdagságához nagyban hozzájárult az
időszámításunk előtt VI. században élt Lao-ce, aki a taoizmussal hosszú
századokon keresztül meghatározta a kínai gondolkodást, hirdette a természethez
való visszatérést
A buddhizmus végül széleskörűen hozzájárult ahhoz, hogy a
kínai konyha a legegészségesebb, legkiegyensúlyozottabb és nem utolsó sorban az
egyik legfinomabb legyen. A világ egyik legkülönlegesebb konyhájáról van szó,
melyben az alapanyagok elegyítésének és elkészítési módjainak száma szinte
végtelen.
A kínai konyhát a legrégebbi időktől fogva kétféle csoportra osztják, a fan-ra
és a caj-ra. A fan-hoz a gabonafélék és egyéb keményítőben dús tápanyagok, főtt
szemes gabona (szűkebb értelemben: főtt rizs) vagy búza-, köles-, esetleg
kukoricalisztből készült lepény, pogácsa, gombóc, metélt tészta, a caj-hoz a
zöldségből és húsból készült fogások tartoznak. A zöldséget és a húst falatnyi
darabokra vágják, melyeket a legkülönfélébb módon kevernek, ízesítenek, sütnek,
főznek. A táplálkozás egyensúlyához a távol keleti országban az is
hozzátartozik, hogy minden étkezésnél megfelelő mennyiségű fan-t és caj-t
fogyasszanak. E kettő közül a fan a főtáplálék, amely jóllakat, a caj másodlagos,
amely az ételt csupán ízesebbé, élvezetesebbé teszi.
A zöldségek a kínai konyhában kiemelkedő helyen állnak az alapanyagok között.
Néhány különlegességtől eltekintve; mint például a lótuszmag, különféle gombák,
bambuszrügy, tengeri moszatok; az európai konyhák számára is ismertek. Az
átlagos kínaiak étrendjében első helyen természetesen a rizs áll, a második
helyezett növény a szója, mely egyike a legsokoldalúbban felhasználható
növényeknek.
A húsok közül a csirke és a kacsa a legnépszerűbbek. A csirke semleges íze sok
variációs lehetőségre ad alkalmat. A kacsa elengedhetetlen szereplője a kínai
konyhának.
A híres pekingi kacsa nem hiányozhat egyetlen rangos étterem étlapjáról sem,
felszolgálásának, sőt még sütésének is szertartása van. Az európai emberek
számára furcsaság még, hogy a tehenek tejét sem fogyasztják. A legritkább
esetben találkozhatunk tejkészítményekkel, vagy tejtermékekkel, ha Kínában
járunk.
A halak, rákok, békák és a kagylók legnagyobb bánatukra, szintén nagy
népszerűségnek örvendenek. Sütve, főve, párolva és szárítva is készítik, és
különféle mártásokkal tálalják őket.
A kínai reggeli általában rizskásából áll, benne húsdarabkák, mellé esetleg
olajban sült tésztát és csípős savanyúságot esznek. Mindezt meglehetősen korán,
5-6 óra körül, ami már önmagában is edzett gyomrot sejtet. Délben ebédelnek, ez
rendszerint csak kisebb étkezés, egy tál leves tésztával, hússal vagy hallal,
esetleg másodiknak rizs vagy tészta. A vacsora ismét kiadósabb, hús vagy hal,
és természetesen rizs.
A felhasznált nyersanyagok többségét kisebb darabokra összevágva készítik el,
hiszen az étkezéshez pálcikákat használnak, a mi evőeszközeink közül, csak a
kanalat használják leveseik elfogyasztásához. Akiknek lehetőségük van rá
ételeiket míves porcelán tálkákban tálalják. Az ünnepi étkezések nem ritkán
10-12 fogásból állnak
Kína sokféle, a "nyugati" ember számára minimum megütközést kiváltó
"csemegékben" is bővelkedik. A medvebocs-talp ínyencségként és
talizmánként is nagyon népszerű, de fogyasztanak frissen vágott kölyökkutyát
is, melynek húsa - állítólag - édeskés. Igen kedvelt a cápauszony leves, mely a
tradíciók szerint legkevesebb hatvan órán át fő, mindemellett kínálnak még
fülesbaglyot, kígyóból készült pörköltet (melynek hólyagváladéka hatásos a
köhögés és gyomorbántalmak csillapítására). Társfogásként cibetmacskát is
felszolgálnak. A rizs mellé "főnixmadár-ürüléket" kínálnak, ami
riasztó elnevezésével ellentétben szimplán spenótot jelent.
A gőzölés, vagyis gőzben főzés legalább ötezer éves múltra
tekint vissza. A bambuszgőzölő hasított bambusznádból készült henger, a fenekén
rács, a tetején szorosan fonott bambusz van. Lehet két vagy több, akár négy-öt
emeletes is, egyszerre több fogás is főzhető benne. Főzéskor kb. öt pohár vizet
öntünk a wok, felforraljuk, és a bambuszgőzölőt úgy tesszük bele, hogy ne érjen
vízhez. Ezután tartsuk állandó forrásban a gőzölgő vizet, és lehetőleg ne
emelgessük a fedelet.
A pirítás is nagyszerű találmány. A wok
kialakítása teszi, hogy igen forróra melegíthető, és nagyon kevés zsiradékkal
hihetetlenül gyorsan megsüthető-pirítható benne az apróra vágott étel. A kevés
zsiradék és a rövid pirítási idő teszi, hogy az alapanyagoknak majdnem
maximális vitamintartalma megmarad, miközben ropogósra és ízesre sülnek a pár
perc elkészítési idő alatt.