 " A sors akkor állít minket nagy döntések elé,
amikor a
legkevésbé sem számítunk rá.
Ilyenkor derül ki,
elég bátrak vagyunk-e,
hogy megváltoztassuk az életünket.
Ilyenkor nem tehetünk úgy,
mintha mi
sem történt volna,
és nem hivatkozhatunk arra,
hogy még nem vagyunk
felkészülve a döntésre.
A próba nem vár.
Az élet
nem néz hátra.
"
|
|
A fény harcosa tudja, mi az, amiért érdemes harcolni. Megérzései és
hite alapján cselekszik. De vannak emberek, akik olyan harcba hívják,
ami nem az övé, olyan harcmezőre, amit nem ismer vagy ami egyszerűen
nem érdekli. Az ilyen emberek olyan küzdelmekbe akarják bevonni a
harcost, melyek nekik nagyon fontosak, de neki nem jelentenek semmit.
Ezek gyakran hozzá nagyon is közel álló emberek, akik szeretik őt,
bíznak az erejében, és mindenáron meg akarják szerezni a segítségét.
Ilyenkor mosolyog, és biztosítja őket a szeretetéről, de nem fogadja el
a kihívást. Az igazi harcos egyedül választja ki magának a harcmezőt.
|
"Ha nagyon akarod, megtalálod a reményt.
Egy gyerekben, egy bárban elhangzó dalban,
vagy annak a szemében, akit szeretsz.
És ha szerencsés vagy -
úgy értem a földkerekség legszerencsésebb embere -
abban, aki ugyanúgy szeret téged,
mint te őt." |
 Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő és vonzó rettegéssel,
mint óvatos sün alvó viperához.
- Nem, nem, bocsáss meg, kedves! Nem tudom,
miért gyötör ma ily hisztérikus
és gyáva vágy, hisz oly szelíden alszol,
mint ártatlan virág az éji réten,
és álmodban is úgy játszol velem,
mintha a gyerekünkkel játszanál.
Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol,
kitakarózva, önfeledten... Óh,
hadd szívjam messziről hajad szagát,
hadd nézzem élő csontjaid s husod
isteni-mély nyugalmát - : hátha mégis
enyhülne bennem ez a szomorú
és bizalmatlan, örök társtalanság,
mely téged is csak rettegve kiván
s melynek szülője és dajkája csak
a rossz lélek s rossz lelkiismeret.
Félek tőled és őrjöngve kivánlak;
szeretlek, s mégis mindig titkolom;
vágyom reád, és mégis úgy megyek
hozzád, mint ellenséghez... Óvatos
lelkem tüskéit fordítom feléd, mert
azt hiszem: te is arcom mása vagy
s megölsz vagy megrontasz a szerelemben.
Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol.
Nem nyúlok hozzád: az én tépelődő
s máskor eszeveszetten állati
szerelmem néked visszás, érthetetlen...
Igazad van... Nem vonzó rettegésben
és ideglázban nagy a szerelem,
hanem mikor oly ősi nyugalommal
ölelkezünk, hogy még észre se vesszük
s máris egymásban alszunk -: igen, így
süllyedünk vissza istenbe, csak így
s ilyenkor mély szerelmünk, mint a föld
és egyszerű, mint a halál s az élet,
melyeknek öntudatlan kezei
kötötték s majd feloldják köldökünket.
Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol. |
Szemem tüzében
olvad el a lelked.
Kezeim alatt
hajlik ívvé tested.
Szám szellőként
ébreszti parázsló vágyad.
Szerelmem felgyújtja
jéghideg ágyad.
Ne várj tovább a csodára.
Elhoztam Neked!
Ne gondolj most másra.
Itt vagyok Veled.
Ne félj attól,
ami lehet!
Szorítsd a testem,
élvezd a jelent!
Ne sajnáld azt,
ami volt.
Mindent eltakar
egyetlen csók.
Nem számít senki
ha karomban tartalak,
feledj el mindent,
suttogj:
"Annyira vártalak!" |
   Miért van az,hogy ami jó nekünk
Az a holnapot sosem éli túl
Miért? Hogy az ami jó,
hogyha vége van olyan mélyre húz
És hol vagy már?
Mondd mi kell még?
És miért nem jössz,
és miért nem jössz, ha élsz?
Hát élj,úgy ahogy érzed
azt amit a szíved húz
Ahogy érzed,
hogy akarod azt amit én
Amit ígért az Isten a legelején
Hát élj, úgy ahogy érzed
azt amit a szíved húz
Ahogy érzed,
hogy akarod azt amit én
Amit ígért az Isten a legelején
Miért van az,
hogy ami jó nekünk
Az a holnapot sosem éli túl
Miért?
Hogy az ami jó
hogyha vége van olyan mélyre húz
És hol vagy már?
Mondd mi kell még?
És miért nem jössz,
és miért nem jössz?
Amit ígért az Isten
Még a legelején
Ugye emlékszel?
|
Legszomorúbb gondolatom akkor suhan feléd,
Mikor hegedű sírja el a lágyan szóló zenét.
S mikor fájdalom oson át a húrokon,
mert a felzokogó vonó eltörik a dallamon.
Mikor magányomban könnycseppeket ejtek
Mert nem érlek el sehol, pedig mindenhol
Kereslek,
Akkor egy percre megdermed a szív,
de a benne rejlő erő még lángparazsat szít,
S mágnesként vonzza ajkadról a percet,
Mert amit irántad érzek,
Valami olthatatlan tűz, éhvágya a testnek,
melyben forró vágyú nappalok
védik a szerelmet.
Tudod,
Visszafognám magam, de én- túl gyenge jellem,
Öntudatlan lelkem szenvedélyben rejtem,
hisz lemondani rólad már sosem lennék képes,
ezért hát míg élek- így szeretlek téged.
|
 Almavirággal
futkos a szellõ,
akár egy kócos
semmirekellõ. Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád õ
soha panaszra. Füttyöget olykor,
mintha õ volna
a kertek kedves
sárgarigója. Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fûhegyen lépked. Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen. |
 Csak egy leheletnyi kincs,
mit idesodort a szél,
csak egy furcsa
üzenet,
amiről a szél mesél,
csak egy pihe puha szó,
csak egy
hang,
egy zümmögés,
s bőrömön pihen a lágy,
csókba zárt
szent
ölelés... |
Sejtelmes lebegés,
fájdalmas mámor,
tűnékeny
pillanat,
tündöklő zápor.
Könnyező játék,
röpködő
fények,
kavargó álmok,
éhező lélek.
A ma is nehéz volt,
s hiába a könnyek,
hiába törlöm le,
holnap sem lesz
könnyebb. |
Vannak pillanatok az életben;
amiket soha nem lehet elfelejteni.
Vannak pillanatok,
amelyek mint parányi tűk
megakadnak az ember húsában és idegszálaiban.
Amik oly élesen
és mélyen vágódnak be az emlékezetbe,
hogy az idő sohasem tudja kimosni belőlünk.
Halk pillanatok ezek,
csak a halk pillanatok fúródnak ilyen mélyre.
Az élet hangos, nagy pillanatait
gyakran előszedi az ember,
minden alkalommal kiszínezi,
átfesti, az érdekes, nagy pillanatok
lassanként megkopnak,
elhalnak a boros asztalok felett a szivarfüstben.
Csak azok a pillanatok az örökkévalók,
amiket nem lehet elmondani.
Ezek a kis meztelen pillanatok
szemérmesen elbújnak a szívben,
így élik magányos életüket. |
Szíved rejtekén
sebzetten hallgatsz,
s most töviseivel
mélyen lelkedbe váj
az értetlen csend.
De magányod lassan
a végtelenbe foszlik...
Láthatatlan karok ezrei ölelnek
s felépül benned
újra a Rend.
|
" Szerelem, fájdalom....
végtére mégsem lehet betegségnek nevezni az életet,
csak azért,
mert ....fáj"
|
"Amíg nincs semmid, attól félsz, nem is lesz.
Ha már van, attól rettegsz, valaki elveszi.
Amíg nincs senkid, attól félsz, nem is lesz.
Ha már van, attól rettegsz,
valaki elveszi vagy valami miatt elveszítheted őt.
Minden szorongás valójában a veszteségekről szól."
|
 Ne csapj le rám, fejsze, ne sodorj magaddal szél egyedül állok itt, akár az elátkozott s tudom, panaszaimat sem hallja meg senki miket tagjaim remegései kisérnek. Valaha erdő állhatott itt és körülvettek testvéreim, hozzám hasonló valamennyi örömük és bánatuk olyan, mint az enyém összedugtuk fejünket s száz erős karjukkal megsimogattak, miközben bársony rügy fakadt és illatos virág nyílott rajtuk nevetve. Miért ily haragot tartó felettem az ég gyökereim miért tengnek a málló homokban? Lám, egyik évszak elvonul a másik után és megvénülök majd anélkül, hogy egyszeris vőlegény, vagy szép menyasszony lehettem volna. Milyen lehet a világ e holt partokon túl? Olykor benézek a ringó folyó tükrébe s látom nem kellhetek én már többé senkinek csak állok itt az éhes, zümmögő legyek között s kegyetlen viharok tépik sárgult fürtjeim. |
 Néha azt szeretném,
ha "Vigyázat,
törékeny"
felirat lenne a homlokomra ragasztva.
Néha azt szeretném,
ha
valahogy tudtára adhatnám az embereknek,
hogy azért, mert olyan világban élünk,
ahol nincsenek szabályok,
és olyan életet élünk,
ahol nincsenek törvények,
másnap reggelre kelve még
éppen úgy fáj,
ami fáj.
|
|
 |
|
 |
 |
[KB] (49/F)
csatlakozott: 2006.03.09
utolsó belépés: 2010.08.31
|
   |
|
 |
KICSIZOLD |
 |
llniki |
 |
veresil |
 |
gotfater | |
Örömmel közlöm hogy 7 ember közül téged választottalak a Kreatív Blogger díjra! A díjról bővebben a Pöttyös magazinban http://www.hotdog.hu/magazin/magazin.hot?id=23124&h_id=0
olvashatsz!
Szia!Sokat sokat olvasgattam Szerintem még jövök)))Gratulálok.Éva
Örülök,hogy újra itt lehetek!
Köszönöm,majd visszatérek!!!
Feltűnt már a szép nap ragyogó fényével,
Beállott a tavasz áldott érzésével.
Újít a természet minden növényeket,
gerjeszti mibennünk a szép reményeket!
Kellemes Húsvéti Ünnepeket!
De jó.hogy ide tévedtem.Vissza fogok járni.
Köszi a szép írásokat,verseket.
Üdv Arany karika
Nagyon kellemes volt itt jövök máskor is:)
Most egy új oldaladat ismertem meg,és nagyon tetszik!!!!
Masnika az 500-adik:) Isten hozott!!
Mióta íratkoztam, szívesen időzöm itt. Nagyon sok szép minden van nálad.
Örömmel olvasgatok itt mindig.
Nagyon sok szépséggel töltöttétek meg a lelkem! Köszönöm és gratulálok! Üdvözlettel: Ágota
Ajánlásra jöttem szintén,nem bántam meg,gratulálok.
Ancsika ajánlott,jöttem,és gratulálok.
|
|
feliratkozás dátuma:
2010.07.13 |
|
|
feliratkozás dátuma:
2010.06.29 |
|
|
feliratkozás dátuma:
2010.06.28 |
|
|
feliratkozás dátuma:
2010.06.28 |
|
|
feliratkozás dátuma:
2010.06.28 |
|
Alapítva: 2006.03.27
Frissítve: 2010.09.02
Tegnapi látogatók: 31
Feliratkozottak: 525
Helyezés: 91. hely
|
|
|
"Mind a Föld közvetlen sarjadásai vagyunk. Voltunk por, leszünk korhadék anyag. Örök ritmusra vonulunk, szüntelen, beteljesítjük az élet ünnepélyét, hagyjuk elkövetkezni gyászát."
|
|
Mentés
Mégse