A fehér az ártatlanság színe. És éppen ez vele a baj. Nehéz ellenállni, amikor egy tiszta fehér lap fekszik előtted. A kezdők még éreznek némi bűntudatot az első tollvonásnál, de a többi már jön magától.
Ki ne firkált volna már harcoló ninjákat a nyelvtankönyv lapszéleire? Vagy ki ne rajzolt volna gyöngyszemeket a bölcselkedőn ülve? És aztán ki ne tagadná le a legjobb énekórai karikatúrákat is, azt hazudva: “Azok nem mi voltunk!”