Uram, Teneked sok a Pétered,
sokak a nagycsütörtök-éjszakáid.
S olyan kevés a csendes Jánosod,
aki nem ígér, nem fogadkozik,
de elkísér egész a Golgotáig.
Mert olyan könnyű azt kimondani
egy izzó percben: Meghalok Veled!
De annyi minden visszahúzna még,
ha ránk borul a szörnyű éjszaka,
ha megérint a fagyos lehelet.
Talán csak egy kisgyermek mosolya,
vagy a hitves könnyfátyolos szeme...
Susognak a szélben ringó habok:
a halászbárka, az otthon képe hív...
Óh, legalább búcsúzni kellene!
Hamu alól az életösztön is
felparázslik: Óh., Ily hirtelen?
Egy percre olyan szép lesz a világ,
átölel minden színe, illata!
_ S már el is hangzott a 'Nem ismerem!'
Uram, Teneked sok a Pétered,
sokak a nagycsütörtök-éjszakáid.
Óh, bár lehetnék csendes Jánosod,
aki nem ígér, nem fogadkozik,
de hű marad egész a Golgotáig.
Túrmezei Erzsébet
|
Úgy, ahogy Illés vesszük a sarut,
Vár a kiégett pusztán át az út.
Van aki áldjon, célba segítsen.
Testvérem, ne félj! Velünk az Isten.
Megyünk, amerre szava vezérel.
Megitat minket patak vizével.
Suhannak már a fekete szárnyak;
Isten hollói sebesen szállnak.
Megyünk... s a szívünk nem kérdez mit sem.
Testvérem, ne félj! Velünk az Isten.
És ha kiszárad Isten patakja,
keze az utat majd megmutatja.
Ha nagy az ínség, ha barát nincsen,
minden ínségnél nagyobb az Isten.
Még a halál is javunkra válik,
ha hívek leszünk mind a halálig.
És ahogy Illés, tüzes szekéren
hazaérkezünk... Ne félj, testvérem.
Túrmezei Erzsébet
|
Meghódolok Uram előtted.
Hatalmad látom, ismerem.
Neked köszönhetem, hogy lettem:
Te vagy a teremtő Istenem.
Neked köszönhetem, hogy élek,
s ezer halálos buktatón
nem vesztem el, - hiszen Te voltál
megtartóm és oltalmazóm.
S mert az ördög zsákmánya lettem
és veszni tért az életem,
- hogy megszerezd - a véred árán
megváltóm is lettél nekem.
Áldásodat meg nem becsültem,
eltaszítottam kezedet,
Te türelmesen csak megáldasz,
mert Jóság vagy és Szeretet.
Vigasztalás az is, ha /méltán/
meg-megdorgálsz, s ha néha versz
mert biztat a hit: gyermekednek
tekintesz, s mint Atyám, nevelsz.
S ha majd az életem kialszik,
nem zár örökre sírhalom,
Tenálad vár az üdv, az élet,
mert magad vagy az Irgalom.
Bódás János
|
Ma nekem üzent az Úr.
Olyan csöndesen, alig hallhatón,
kis szobám sarkában,
olyan meghatón.
Inkább csak éreztem,
hogy itt van velem: és átfog,
átkarol a kegyelem.
-Egy pillanatra
láttam a világot...
-Ő annyit mondott:
Ne félj, csak imádkozz!
Páskulyné Kovács Erzsébet
 |
Isten nélkül árva az ember,
nem gyógyul pénzzel, szerelemmel;
sikeres pálya mit sem ér,
ha szíved szomja elkísér.
...
Boldog családban is talány,
mért kínoz néha a magány.
Mindig marad egy hiányérzet:
tudja-e valaki, mit érzek?
Érti-e valaki lelkemet,
mit kimondani nem lehet?
Ki tett ide erre a földre,
mint bábut a játékmezőre?!
Mi okból, mi célból tett ide?
S van-e értem aggódó szíve?
Izgul-e ÉRTEM igazából,
ki egy vagyok több milliárdból?...
...Halló! ...Valaki beleszól?
...Vagy bolygok csak, mint meteor,
nem felel más, csak a visszhang,
s életem célja: egy sírhant...?
...
Tudod, Jézus már bizonyított:
halálával Ő ajtót nyitott.
Imában beléphetsz: RÁD VÁRNAK!
...És itt vége a nagy magánynak.
Árvai Emil
|
|
 |
Szia, nagyon szép a magazin, és tetszenek a versek is, ugyan érdekes az utolsó a - Táncol az egyház - . A címe is fura, és a megközelítés is. Feliratkoztam, köszönöm. Kívánok minden jót, ISTEN áldását Rád, üdv Györgyi.
|
|
feliratkozás dátuma:
2010.07.02 |
|
|
feliratkozás dátuma:
2010.02.24 |
|
|
feliratkozás dátuma:
2009.10.26 |
|
|
feliratkozás dátuma:
2009.10.21 |
|
|
feliratkozás dátuma:
2009.10.05 |
|
 |
 |
[tavihalacska] (35/L)
csatlakozott: 2009.04.02
utolsó belépés: 2010.03.19
|
   |
|
|
Mentés
Mégse