Ma reggel jelentette be Anthony Mackie és Kate Beckinsale, hogy mely filmek esélyesek a jövő évi Spirit díjra.

Az apokaliptikus dráma - Take Shelter - valamint a The Artist rögtön öt jelöléssel is ringbe száll a független-filmesek díjáért. Négy jelöléssel szorosan mögöttük a romantikus dráma - Beginners - a Ryan Gosling főszereplésével készült Drive, az Utódok (The Descendants) című komikus dráma George Clooney-val és a Martha Marcy May Marlene.

A díjra csak azok az alkotások pályázhatnak, melyeket "függetlennek" ítél a zsűri, és kevesebb mint 20 millió dollár költségvetésből készültek.

Katie Holmes kezd vissz*rázódni a filmes életbe, mi sem mutatja ezt jobban, minthogy másfél év alatt öt filmet forgatott le és szerepelt egy tv-sorozatban is. A Don't be afraid of the dark című misztikus horror például két napja debütált az amerikai mozikban és kapott már hideget-meleget a nagyközönségtől.

Ki ne ismerné 2009 egyik legjobb vígjátékát, a négy barát egyetlen napjáról szóló, másfél órás garantált nevetést biztosító sikerfilmet?!
Nos, ha véletlen lemaradtál róla, még bepótolhatod, hiszen nemsokára jön a várva várt folytatás, nem kevesebb humorral fűszerezve.
A történetben ezúttal Stu adja be a derekát és elveszi imádott nőjét, Las Vegas helyett Thaiföldön. Természetesenb barátai sem hiányozhatnak a partiról, és kezdődhet a "móka" pár doboz fejfájás elleni gyógyszer és egy kismajom társaságában.
Előzetes a cikkben!

Csak szex és más semmi. Akár ez is lehetne a címe a filmnek, mivel kb ugyanazt a témát öleli fel, mint az ezen a címen ismert magyar alkotás (azt lszámítva, hogy a két főszereplő régóta ismeri egymást), csak amerikai változatban.
 

Adam-et és Emma-t régóta barátság fűzi össze, ám egy este egymásba bonyolódnak. Természetesen nem akarják, hogy ez a kötelék megszakadjon, ezért úgy döntenek, hogy szexuális kapcsolatuk meg is marad csupán a "szex és más semmi" kategóriában. Arra viszont egyikük sem gondol (vagy legalábbis nem számít rá), hogy egyre többet kezdenek érezni egymás iránt.

Újabb elképesztő képekre számíthatunk A vad óceán alkotóitól, melyek nem csupán az óceán csodálatos élővilágára helyezik majd a hangsúlyt, hanem az ember, a víz és az élőlények közti kapcsolatra.

A film Dél-Afrika partvonalát kutatja, és azokat a csúcsragadozókat, melyek bejárják vizeit:cápák, delfinek, bálnák és az ember...zsákmányuk: az a milliónyi sz*rdínia raj, amely az Indiai óceán hideg, mély vizeiben rejtőzik. Ez az, ahol Afrika találkozik a tengerrel.

Geoffrey Rush-t legutóbb a Karib tenger kalózaiban volt szerencsém látni egy megátkozott kalózként, most pedig egy beszédtanárt alakít, aki azon igyekszik, hogy VI. György király hangját visszaszerezze, és bátorságot adjon neki nyilvános beszédeihez.
 

George (Colin Firth) nem érezte úgy, hogy neki kellene a trónon ülnie, mert amikor nyilvánosan kellett megszólalnia, eszelős dadogásba kezdett, miközben a háború dúlt, a népnek egy hangra volt szüksége. Kudarcba fulladt próbálkozásai után ismerkedik meg Lionel Logue-al(Geoffrey Rush), aki különös módszerei ellenére segíteni tud a király beszédhibáján.

Amerika, 1967. Állandó kötelezettségek, szigorú törvények és tradíciók, valamint mintapolgár-szerű családi élet – ez jellemzi a kisvárosokban élő zsidók mindennapjait. A külvilágtól való távolságtartás eme roppant erős, ám rendkívül zárt közösségében a korábban kitaszítottként élő nép megtalálta az áhított jómódot és harmóniát. Erejük az egymással ápolt kapcsolatokban, az „egymásra utaltságukban” rejlik. Templomba járnak, gyerekeket nevelnek, minden szép és jó, ahogy van…csak épp nem ebben a filmben! A Coen testvérek ugyanis leleplezik az idill mögött rejlő ellentéteket, s kiforgatva életmódjuk jellemzőit, fekete komédiájukban bemutatják nekünk, mennyire maradi és tehetetlen is egy ilyen közösség, ha problémákkal találja szembe magát.

Robert Rodriguez ismét bemutatott a világnak, és a jelen kor „légből kapott” akciófilmjeinek. Habár a mondat második felének némiképp ellentmond, hogy aktuális darabja is épp egy korábbi filmjéhez (Grindhouse: Terrorbolygó, 2007) poénból készített trailerből nőtte ki magát, az idei év ügyeletes tesztoszteronfilmje, a Machete így is pont az, ami lenni akar: egy „könnyed” esti kikapcsolódás és humorral fűszerezett tisztelgés az akció hőskorának tartott ’90-es évek előtt.

Natalie Portman mindig figyelemre méltó alkotásokban szerepel, úgy hiszem ezúttal sem lesz másképp. A Black Swan igazi kihívás lehetett, mivel egyszerre kellett jót és "gonoszat" (és még mást is)  játszania, nem kis feladat...

A rendező Darren Aronofsky, akinek ismertebb munkái közé tartozik a Requiem egy álomért, a Forrás, vagy a Pankrátor című filmek, és ezzel a filmmel sem lőtt mellé.(a velencei filmfesztiválon igen nagy sikert aratott). Ami a szövegkönyvet illeti, azt 10 évig finomították az Imdb-i adatok szerint, míg képernyőre került, vagyis alaposan átgondolták ezt, és nem lesz összecsapva. Az előzetes alapján erről szerintem meg is győződhetünk. A szereposztásról pedig annyit, hogy már ezért érdemes figyelmet szentelni rá.

Amerikában december 3-án adják a mozikban, magyar időpontja még ismeretlen, de körülbelül jövő februárra várható.(előzetes és történet a belső cikkben!)