Ez a hír tegnapelőtt délelőtt, akkor ötlött a szemembe, amikor már le akartam kapcsolni a gépemet, hogy rohanvást elérjem a harkányi buszt. De annyira azért "beindultam" tőle, hogy gyorsan lekapjam a polcról Pierre la Mure: Moulin Rouge című életrajzi regényét, úti olvasmánynak. Úgyis régen olvastam már, jó lesz feleleveníteni kicsit Lautrec nem mindennapi életének történetét. Többször említettem már, hogy szeretem a regényes életrajzokat, még ha élni is kell a gyanúval, hogy az írói képzelet kicsit kiszínezi a hiteles történetet. De én élvezem úgy követni az eseményeket, hogy közben előkeresgélem az éppen említett festményeket, és ilyenkor hozzáolvasom a hiteles életrajzi adatokat is, innen-onnan, többnyire a netről.
|
Készült:2009.11.26
|
|
|
|
|
|
|
|
"Szenzációs!!! Ez az ember tudott festeni! Gyönyörű! Nehéz betelni vele... " -ezeket a sorokat cydej dogtársunk írta kommentjében a Tizianoról szóló összeállításom első részéhez. Hát, festeni valóban tudott, ezt soha nem vitatta senki. A rajztudását ellenben igen... kortársai, legnagyobb vetélytársai megkérdőjelezték, elég alapos képzésben részesült-e, ami a rajztudást illeti. Hiteles, korabeli forrásból van erről tudomásunk, kortársa, a festő és író, az első ismert művészettörténész Giorgio Vasari így ír erről A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek című könyvében:
|
Készült:2009.02.17
|
|
|
|
|
|
|
|
Nos, akkor kezdjük Ádám-Évánál! - ahogy szokták mondani. Igértem, hogy megmutatom az általam nagyon kedvelt reneszánsz festő, Tiziano képeit. Rögtön láttam, hogy bajban leszek a válogatással, hiszen ő az, aki a középkori festők közül talán a leghosszabb ideig élt, és még idős korában is töretlen kedvvel alkotott. Igy aztán önkényesen csoportosítottam kétfelé a kiválasztott képeket. Ma azokat mutatom be, amik bibliai jeleneteket ábrázolnak. Ádám és Éván kívül festett még néhány ótestamentumi jelenetet, az újtestamentumnak viszont talán nincs is olyan része, amelyet ne örökített volna meg. No akkor lássuk, nagyjából a bibliai történetek időrendjében... vagy ha mégsem mindig sikerül, az csak az én kissé hiányos biblia-ismeretemnek tudható be. Ugyancsak elnézést, ha netán rosszul fordítottam volna valamelyik kép - többnyire angolul megadott - címét.
|
Készült:2009.02.13
|
|
|
|
|
|
|
|
A másik magazinomban már néhány hete a reneszánszban kalandozok, és eltart még egy ideig, amíg befejezem a toscanai útról szóló beszámolót. Ezért változatosságképpen, szükségét éreztem valami modernebb dologban is megmártózni kicsit. No, azért nem olyan sokkal modernebben, nem kell megijedni! Még az impresszionizmusig sem megyek el ezúttal az időutazásban, csak az egyik előfutárukig. "Joseph Mallord William Turner (London, 1775. április 23. - Chelsea, 1851. december 19.) angol romantikus festő, John Constable-lel és Bonningtonnal együtt a XIX. századi modern festészet irányzatainak elindítója, hatással volt a barbizoni iskolára és az impresszionistákra." - többet is olvashattok ról a Wikipédián (érdemes, mert érdekes egyéniség volt), itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/William_Turner
|
Készült:2008.12.01
|
|
|
|
|
|
|
|
Tartom magamat a másik magazinomban tett ígéretemhez, és összeállítottam egy csokorravalót az Uffizi Képtárban látható legszebb festményekből. Persze ez egy szubjektív válogatás lesz, azok a képek fognak szerepelni benne, amelyek a látogatásunk során nekem a leginkább tetszettek. Azok, amelyeknek a másolatát már régóta a gyűjteményemben őrzöm. Azok, amelyekkel a személyes találkozást a leginkább vártam. Némelyiket láthattátok is már, valamelyik korábbi összeállításomban, de most sem akartam kihagyni a legjobbakat, hisz akkor nem lenne teljes a kép.
|
Készült:2008.11.16
|
|
|
|
|
|
|
|
Élvezzük a vénasszonyok nyara símogató napsütését, gyönyörködünk a színesedő lombú fák színkavalkádjában, és reménykedünk benne, hogy ez az áldás tart még néhány napig. Nemcsak minket ragad meg ennek az évszaknak a varázsa, a képzőművészetben is sok-sok szebbnél szebb alkotás született az ősz szépségeiről. Erről készült összeállítást láthattatok legutóbb, külföldi festők képeiből. Igértem, hogy hazai művészeink által készített művekből készült válogatással folytatom. Nos, itt a folytatás... Az őszről készült legszebb magyar képek bemutatását 19. századi nagyjaink alkotásaival kezdem, s folytatom, nagyjából időrendben, napjainkig. Nálam első helyen a tragikusan, fiatalon elhunyt Paál Lászlónak, Munkácsy fiatalkori barátjának legismertebb képe, az Út a fontainebleau-i erdőben c. festmény áll. Ha arra gondolok, de jó is lenne madárdalos, árnyas erdőben sétálgatni, mindig ez a kép jut eszembe. Egészen olyanok az árny- és fényjátékai, mint amikor autóval haladva az orfű-abaligeti úton, bepillanthatunk a kétoldalt elsuhanó erdőbe, a fák közé. És még valamire szoktam ilyenkor gondolni, szinte menetrendszerűen: "Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent...", igen, Radnótinak a szülőföldünk szeretetéről írt verse tolakszik ilyenkor az agyamba. A kettő valahogy egy zúgában bújt meg az agyamnak-:) Pedig tudom, hogy ez egy Párizs közeli, francia erdő, de mégis... az érzéseket nem lehet szabályozni. Talán mert Paál László ott, Barbizonban élve is annyira magyar festő volt?!
|
Készült:2008.11.05
 |
|
|
|
|
|
|
|
Az ősz eleji toscanai utazásunkról kezdtem el egy sorozatot a másik magazinomban, és a képek közé bekerült néhány szép őszi fotóm is, a Krka folyó partjáról. Úgy tünt, a látogatóknak talán ezek tetszettek a legjobban. No, erről eszembe kellett, hogy jusson: van nekem itt egy Évszakok rovatom, amiből már csak az ősz képei hiányoznak, hogy teljes legyen a paletta. Hát akkor rajta, keresgéljünk csak kicsit a képtáramban!
|
Készült:2008.11.03
|
|
|
|
|
|
|
|
A nyár munkás képeit már megmutattam, most akkor jöjjön a szórakozás! Ha nyár, akkor napfény, tenger... vagy Balaton... strand... mindenesetre valami vízpart! Ennek megfelelően válogattam össze mai képeimet. (A címképet Odilon Redon festette.)De előtte még lássuk azt a nyári virágot, ami - a pipacs mellett - a legtöbb festőt megihlette. Nem is virág, hiszen haszonnövény a napraforgó, de olyan mutatós, olyan vidám, a napsütötte sárgasága, hogy igazán nem csodálom, hogy Vincent Van Gogh annyira beleszeretett, hogy egész sorozatot festett róluk. Az ő napraforgós képei közismertté váltak, még a művészet iránt kevésbé érdeklődők előtt is. De az ő nyomán nagyon sok művész fantáziáját megmozgatta a napraforgó. A képlapozgatómban ma azt láthatjátok, hogy milyen sokféleképpen lehet ugyanazt a virágot megfesteni, és hogy mindennek ellenére, (vagy éppen ezért ?) valamennyi gyönyörű!
|
Készült:2008.09.08
|
|
|
|
|
|
|
|
Ha arra a szóra gondolok: Nyár... ezek a sorok jutnak eszembe; Juhász Gyula sorai. Annyira kifejezik a nyár forróságát, szépségét. És ha képben gondolkodom? Akkor is elsősorban lángoló, piros pipacsokat látok. Számtalan van, nagyon sok művész festett gyönyörű pipacsos képeket. Régóta gyűjtögetem őket, és nemcsak festményeket, fotókat is. Összeszedtem egy csokorravalót belőlük, a nekem legkedvesebbeket, ezeket látjátok a képlapozgatóban.
'
|
Készült:2008.08.15
|
|
|
|
|
|
|
|
Leány gyöngy fülbevalóval (vagy Turbános nő)...sejtelmes varázsa miatt észak Mona Lisájának is nevezik ezt a képet. Festője Jan Vermeer van Delft, aki Rembrandt mellett a 17. század legnagyobb holland festője volt. Végre egy festő, akinek a művei között nem nehéz a válogatás! - mondhatnám, mert most egyáltalán nincs a szokásos bőség zavara érzésem. Vermeernek ugyanis minden ma ismert képét be tudom mutatni egy szokásos méretű cikkben. S azért sem kell válogatnom, mert valamennyi képe csodálatos, méltó a bemutatásra...nehéz lenne eldönteni melyik is a legszebb. Nekem talán ez a leányzó a címképen, "amelyet klasszikus egyszerűsége, utánozhatatlan színei, finom szerkesztése miatt Vermeer festészetének egyik legegyszerűbbnek tűnő, legletisztultabb, legérettebb alkotásának tartanak, a holland arcképfestés olyan csúcsának, amelyhez csak Rembrandt portréi hasonlíthatók."
|
Készült:2008.05.23
|
|
|
|
|
|
|
|
Akik az ajánlás után Szinyei Merse Pál közismert Majálisára számítottak, most talán csalódottak kicsit. Ennek a szép pasztell képnek is Majális a címe, de Farkas Béla, újvidéki művész festette, csakúgy, mint a következő képet is. Amikor a magyar festők tavaszi képeit válogattam, rá kellett jönnöm, hogy a legismertebbek már szerepeltek a magazinban, korábbi összeállításokban. (Akik ezekre is kíváncsiak, csak el kell lapozniuk a "Modellek mesélnek" c. rovatomba, ott találkozhatnak nemcsak a Majálissal, de a Lilaruhás nővel, Pacsirtával, Virágzó mandulafával, vagy például Csók István két legszebb tavaszi képével is. Megéri a fáradságot!-:) Ezúttal viszont XX. századi és napjaink kiváló magyar festőinek tavaszi hangulatú képeiből állítottam össze egy kis bemutatót. Mednyánszky László után fogadjátok az ő képeiket is szeretettel.
|
Készült:2008.04.28
|
|
|
|
|
|
|
|
Nem is olyan régen magyar festők téli képeiből készítettem egy kis összeállítást. Meglepett, hogy a legtöbben Mednyánszky László képeiért lelkesedtetek, azokat találtátok a legszebbnek. Nos, elérkezett a tavasz, és Mednyánszky báró bizony talán még a tél szépségeinél is gyakrabban örökítette meg ezt az évszakot. Addig-addig válogattam hát a hazánkfiai által festett szép tavaszi képeket, míg úgy döntöttem, a kedvetekért most elsőként egyetlen festő, Mednyánszky László képein mutatom meg, hány arca is van az ő szemén át nézve a legszebb évszakunknak. Ha kedvetek támadna kicsit közelebbről is megismerkedni ezzel a nagyszerű, ráadásul érdekes életrajzú festővel, ajánlom a következő oldalakat:
http://www.szochalo.hu/hireink/article/102338/
http://hungart.euroweb.hu/magyar/m/mednyans/index.html
|
Készült:2008.04.22
|
|
|
|
|
|
|
|
Dunadai említette ilyen kedvesen, közvetlenül Lino Tagliapietrát, akinek az alkotásait várakozásomon felül jól fogadtátok. A sok kedves kommenten kívül egy barátomtól kaptam egy rövid videofilmet is, ami a muranoi üvegfúvó mesterség fortélyait mutatja be, nagyon érdekesen. Muszáj, hogy megosszam Veletek, annyira klassz. Ez adta az ötletet, hogy kotorásszak még egy kicsit a képeim közt, és előkeressem a muránoi mester néhány olyan munkáját, amik az összeállításból kimaradtak. Nem kevésbé szépek ezek sem, majd meglátjátok.
|
Készült:2008.04.20
|
|
|
|
|
|
|
|
Az eddigiekben korai középkori és reneszánsz alkotásokat mutattam be, szép számban. De ez a téma minden korban foglalkoztatta a képzőművészeket, egészen napjainkig. Elég csak belépni egy mostanában épült templomba, vagy sétálgatni egy temetőben, ilyenkor koratavasszal, a kellemes napsütésben, és máris találkozhatunk Pieta-képpel, -szoborral. Ez a szép alkotás például a Kerepesi temetőben van...ahol én csak szeretnék sétálgatni-:) Tervezgetem egy ideje, valahogy mindig elmaradt... de egyszer úgyis sort kerítek rá!
Az első részt El Greco képével fejeztem be...illetve hagytam félbe...hiszen megígértem a folytatást.-:) Lássuk hát a későbbi korok Pietáit!
|
Készült:2008.03.22
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
puszika! na megnéztem a kedvenc pasijaid egyikét!:)))de már tudon,nekem is bejön ez a fickó..:)tetszik amit írsz,csinálsz,jókat fotózol,gratulálok!csak így tovább,még jövök!:)
pux: Mariann
Szia Klárika !! Már jártam itt Nálad , a dicséretem és az elismerésem továbra is fentartom !! Vali
Gratulálok a munkádhóz , mint mindig !!! Pussz: Vali
Kedves Eozin,
hogy irhatnék Neked egy üzenetet, nem ezen az üzenőfalon? /Sajnálom, hogy ilyen béna vagyok...:((/ Üdvözlettel, Didocs
Valamiért nem jelenik meg a hozzászólásom a Jézus születése képgyűjteménynél. Itt próbálokozok. Érdekes végignézni a művészek elképzeléseit a képek alapján. Köszönöm az ajánlást!
Vajon hogy tudnék én is belépni a "feliratkozottak" csapatába?
..a képzőmüvészet jobban lenyügöz, mint az internet használat technikai macerája!
Igy hát, segitség - Ágnes
Köszönöm szépen !! Kedves Klárika :::) ismét csak gratulálni tudok Neked !!! Nyugadalmas II Advent - vasárnap éjszakát !!! Vali
Szia Klárika!Én is Baranyai vagyok,valamikor jártam is a Zsolnay gyárban,de ilyen részletességgel nem ismertem az eozint!Köszönöm,hogy tudásodat megosztod velünk!Üdv:Imre.
Szia Klári! Nem csibészség, hanem igen eredeti és jó ötlet volt ez Tőled :) azt hiszem én is ehhez a módszerhez csatlakozom az idén :) Ezt a gyönyörű gyűjteményt most is örömmel nézegettem végig! Puszillak: Évi
Szia Klárikám!Nagyon jól érzem magam mindig nálad!Csodálatos volt az Uffizi Képtárban.Köszönöm.Puszi Ani
Csodálatos a magazinod bármelyiket nézem GRT üdv Erzsók
Szia! Nálad soha nem unatkoztam. Köszönöm! Puszi Liza
Szia! Most az üvegcsodákat nézegettem. Valóban csodák, nem csak maga az üveg, hanem az emberi alkotás is! Szép gyűjteményt állítottál össze erről is, gratulálok! :)
Siskin festményei lenyügöznek.....
Siskin festményei lenyügöznek.....
|
|
|
|
|
|
|
|
Alapítva: 2007.03.21
Frissítve: 2009.12.21
Tegnapi látogatók: 0
Feliratkozottak: 171
Helyezés: 735. hely
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
feliratkozás dátuma:
2010.02.06 |
|
|
feliratkozás dátuma:
2010.02.03 |
|
|
feliratkozás dátuma:
2009.12.07 |
|
|
feliratkozás dátuma:
2009.12.06 |
|
|
feliratkozás dátuma:
2009.11.27 |
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
[eozin] (61/L)
csatlakozott: 2007.02.03
utolsó belépés: 2010.02.09
|
   |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Amikor ezt a nevet választottam, - kb. három évvel ezelőtt, játékosnévnek - azt hittem, ezzel egyértelműen a pécsiségemet demonstrálom. Hogy aki csak ránéz, rögtön tudja, hogy én pécsi vagyok. Nos, azóta már tudom, hogy ez nem így van. A pécsiek igen, azok tudják....és még néhányan, nagyon kevesen. De nap mint nap találkozom olyanokkal, akik megkérdezik, mit jelent ez a szó.
Elhatároztam, hogy megmagyarázom. Amúgyis szerettem volna ebbe a "szép tárgy" rovatba feltenni egy (vagy több-:))) eozinos válogatást a Zsolnay porcelánokból, hát itt az alkalom. Mielőtt szokásomhoz híven elkezdtem volna a saját gondolataimat leírni a témával kapcsolatban, kicsit utána akartam böngészgetni a neten, mi is a szakszerű meghatározása, nehogy már valami nagy hülyeséget írjak-:)) Elvégre mégiscsak amatőr vagyok.
Nos, a Wikipédiában, a szabad lexikonban mindössze ennyi olvasható róla:
"Az eozin (régebben: eosin(e), magyarul hajnalpír): egy kerámiamáz,egy fluoreszkáló színezőanyag amelyet Zsolnay Vilmos pécsi gyára tett világhírűvé.
Összetétele sokáig ismeretlen volt, illetve az olszországi Gubbióban gyártott kerámiák titka. Wartha Vince professzor – Zsolnay Vilmossal együttműködésben – meghatározta összetételét és kidolgozta a kerámiagyártásban való felhasználásának eljárását.
Hasoló anyag a lüszter, ami a reneszánsz kerámiákon látható. Más fizikai és kémiai elven keletkezik."
Hát, ezt kevésnek ítéltem, ezért tovább keresgéltem. Aztán a szakszöveg helyett rábukkantam egy másik - feltételezhetően hozzám hasonlóan szintén lelkes (ámde nálam több szaktudással rendelkező) amatőr - írására, ami megtetszett. Ennél jobban én se tudnám leírni, ezért idemásolom most Véninger Péter írását a www.figuluslapok.hu-ról
"Eozin
Szó eredete: Éos (ejtsd: éosz), hajnal istennője. Ezt jegyezzük meg, fontos lesz.
A Zsolnay gyárban készült kerámiák fémesen csillogó, színes mázának neve. Eredetileg csak a vörös színű mázat hívták eozinnak (ld. a szó eredete), a többi máznak más-más neve volt. Később ez a szó ,,ráragadt” a többire. Ma leggyakrabban zöldes színű eozint látunk a boltokban. Létezik kék, lila, aranyszínű is.
A kerámiák tartós színezésére csak olyan anyagot lehet használni, ami magas hőmérsékleten kötődik a kerámiához. Ezek korábban ásványi anyagok, ma már mesterségesen előállított szervetlen vegyületek is lehetnek.
Létezik egy másik anyag, aminek semmi köze a kerámiához. De szintén eozinnak hívják. Természetesen vörös színű (ld. a szó eredete). Ez a másik eozin nevű anyag egy szerves festék. Mint minden szerves anyag, természetesen elég a tűzben. Ez az apró tény nem akadályozott meg néhány ember abban, hogy szenzációs felfedezést tegyen, és megfejtse a Zsolnay gyár 150 éves titkát: hogy miből is van az eozin.
(Ha már az eozin titkáról van szó, hát leírom, azt, ami tudható ebben a témában. Nem célom megfejteni semmilyen titkos dolgot. Csak a homályt szeretném eloszlatni.)
A Zsolnay porcelánt (mert már porcelánra dolgozik a gyár) lemázazzák egy türkizkék színű, átlátszó, ólommentes mázzal. Ezt kiégetik. Erre festenek egy titkos összetételű anyaggal, amiről azt lehet csak tudni, hogy kétféle agyagot tartalmaz: nemesfémek keverékét (rezet és ezüstöt biztosan tartalmaz), amiknek szerepe van a fémes csillogás és a szín létrehozásában. És egy hordozóanyagot, ami agyag (?). Ez egy nagyon sötét massza.
Száradás után, redukciós atmoszférában égetik. Égetés után lemossák a kerámiáról ezt a masszát, és láthatóvá válik a türkizkék máz helyett egy aranyszíntől a rózsabogár-zöldig színjátszó máz. Tehát az eozint létrehozó anyag nincs rajta a kész kerámián. Ami a kerámián van, az egy nagyon vékony réteg, a máz felületében, ami egy különleges fizikai hatás miatt színes.
Ez a szín az úgynevezett fizikai-szín. Ugyanaz a jelenség, mint ami miatt színes a szappanbuborék vagy az olajfolt. A réteg vastagsága valamilyen színű fény hullámhosszával összevethető (pl. azonos vele vagy duplája). A színt nem festék okozza, hanem fénytörés.
Véleményem szerint nem az a cél, hogy lerántsuk a leplet arról, hogy milyen módon készültek (készülnek) ezek a kerámiák. Ugyanúgy lehet rágódni azon, hogy mi a jó szalámi titka vagy az Unicumé. Inkább lássuk meg, hogy milyen zseniálisak ezek.
Szerintem csodálatos, hogy egy izgalmas és látványos fizikai jelenséget (a fizikai színeket) meglehetősen különleges és bonyolult eljárással kerámiák színezésére tudtak használni. Ráadásul mindezt tapasztalati úton, úgy, hogy az elméleti tudomány nem segített ebben."
Hát, szerintem is csodálatos!!! - Ti mit gondoltok róla?
Utólagos kiegészítés 2008. január 4-én:
A napokban kaptam egy levelet Halmos Ferenc kerámiaművésztől (aki az eozin képkeretem alkotója, mellesleg hafe néven dogtársunk is). Az alábbi sorokat ebből a levélből idézem:
"Átolvastam a technikai leírásodat az eozinról. Két apró tévedés VP részéről: az eozintechnika alacsony tüzü (tehát szó sincs porcelánról), és ólomtartalmu a máza ( legalábbis a Zs gyár esetében).
A Közelkeleten kezdték el gyártani kb 1200 éve és William de Morgan angol keramikus hatására kezdtek foglalkozni a technikával intenzívebben az európai keramikusok a 19 sz. közepétől.Az említett fizikai színt interferencia színnek hívják."
Múltkoriban egy barátom azt kérdezte: van-e a Zsolnay-eozintárgyak közül egy, amelyikre azt mondanám, az a legszebb, az a kedvencem. Azt feleltem: - Igen, van, és már régóta ugyanaz. A barátaim elkezdték találgatni, vajon melyik lehet az, a profilomon lévő tárgyak közül tippelgetve. Akkor jöttem rá, hogy a legkedvesebbet fel sem raktam ide. Nos, ez az! Tetszik? |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mentés
Mégse