Hotdog magazin RSS: VIRÁGSZERETŐK MAGAZINJA http://www.hotdog.hu/liliom_1 hu-HU Tue, 21 Oct 2014 18:16:33 +0200 Galambfa http://www.hotdog.hu/liliom_1/kulonleges-novenyek/galambfa Mon, 29 Sep 2014 16:00:00 +0200 Galambfa
 
A galambfa vagy zsebkendőfa (Davidia involucrata) a somfélék családjába tartozó közepes méretű lombhullató fa. Gyakran sorolják a Nyssaceae családba. Nemzetségének egyetlen tagja.
 
Dél-, Közép- és DNy-Kínában Hupej-től Kanszu-ig, Kujcsou, Szecsuan és Jünnan tartományokban őshonos.
Nyugat Kínából származó lombhullató fa. Termete széles piramis alakú. Kinézetre a hársfára hasonlít. Közepesen gyorsan növő, 50-150 évig élő fa, amely nálunk 8-12m magasra, és 8-12m szélesre nő meg, habár hazájában magassága a 20-25 m-re is elérheti.
A galambfát fakülönlegessége lévén, díszfaként ültetik kertekbe, parkokba. A humuszban gazdag, jó vízellátottságú, de jó vízáteresztő képességű talajt kedveli. Napos, esetleg félárnyékos fekvést igényel. (Egyes források szerint a részbeni délutáni árnyékot kedveli.)

Leírása:
Termete széles piramis alakú. 
Kinézetre a hársfára hasonlít. 
50-150 évig élő fa, amely nálunk 8-12m magasra, és 8-12m szélesre nő meg. 
Mérsékelten gyorsan növő fa, természetes élőhelyén 20–25 m magasra nő. Levelei váltakozó állásúak, szimmetrikusak, 10–20 cm hosszúak, 7–15 cm szélesek, oválisak vagy szív alakúak. Az apró, pirosas színű 1–2 cm-es a virágokat egy pár eltérő alakú (12–25 cm) fehér murvalevél veszi körül, melyek fehér galambra vagy zsebkendőre hasonlítanak, ezekről kapta magyar nevét. A virágok tavasz végén-nyár elején nyílnak. Termése kb. 10 cm hosszú kocsányon csüng, 3-6 magot tartalmaz.

Űltetés:
 
Nagyra növő fa, tehát olyan helyre ültessük, ahol elég hely lesz számára elérnie a potenciális méretét. Ne ültessük erősen szeles vidékre.
Májusban virágzik. Virágai pirosak, amik 1-2cm-es szoros fürtökben helyezkednek el. A virágokat sziromlevelek helyett egy nagyméretű, hófehér, aszimmetrikus falevél pár veszi körül (a kisebbik levél kb. 12 a nagyobbik kb. 25 cm). Innen kapta a fa a nevét is.
A humuszban gazdag, jó vízellátottságú, de jó vízáteresztő képességű talajt kedveli. 
Napos, esetleg félárnyékos fekvést igényel. 

Kép:
Google képtár
Forrás:  
http://www.wikipedia.hu
 

]]>
tengerszem http://www.hotdog.hu/liliom_1/kulonleges-novenyek/galambfa
Rákvirág http://www.hotdog.hu/liliom_1/kulonleges-novenyek/rakvirag-5 Tue, 08 Jul 2014 11:50:00 +0200 Heliconia:
 
Származása:
Mexikó.
Szép levelei, pompás virágai teszik különlegessé ezt a növényt. Felfelé törő virágai narancssárgák vagy pirosak,murvalevelei,kissé csavarodnak.

Jellemzői: 
Erős szárú, rostos szerkezetű növény, virágja piros-narancs pikkelyekből áll, tartós kiszárítható, tavaszi őszi időszakban lelhető fel.
Felhasználható: különleges kötészet, térdekoráció.
 
A különleges virágkötészet és a növényimádók egyik kedvenc virága a rákollóvirág. Nem véletlen, hiszen méretével, formavilágával bárkit levesz a lábáról.

Otthoni tartása:
Magról, szétültetéssel, sarjakból, rizómával is tudjuk szaporítani, a rákollóvirág minden beszerezhető fajtájára a trópusi növények igényei jellemzőek.
Télen-nyáron meleg, napos, de a tűző naptól védett, inkább félárnyékos helyet és párás levegőt kedvelő növény. Fagyérzékeny, ideális hőmérséklet számára a 20-25 fok. A humuszban gazdag, jó vízelvezetésű talajban érzi jól magát. Gyakori locsolást igényel. A pangó víz gyökérrothadáshoz, a növény pusztulásához vezethet. Virágzási időszaka tavasztól nyár végéig tart.
 
Minimális hőmérséklete: 10°C 
Fagyérzékeny. A mag csírázási ideje 2 hónap után várható.

A rákollóvirág leggyakoribb fajtái: 
- Heliconia rostrata
- Heliconia Olympic Flame 
- Heliconia champneana


Forrás:
Képek:  Google képtár
Forrás:
http://www.viragcenter.hu

Forrás:
http://www.webnover.hu

Forrás:
http://www.viragsziget.hu

]]>
tengerszem http://www.hotdog.hu/liliom_1/kulonleges-novenyek/rakvirag-5
A pipacs http://www.hotdog.hu/liliom_1/gyogynovenyek/a-pipacs Fri, 02 May 2014 17:00:00 +0200 Pipacs
A pipacs vagy vadmák (Papaver rhoeas) a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe és a mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó faj.
 
Jelentése:
Pipacs (vörös) – Elégedettség. Meghódítottad szívemet.
 
A pipacs elterjedési területe Dél- és Közép-Európa.
 
A pipacs feltűnő és ismert, 30–80 centiméter magas, egyéves növény. Levelei szárnyasan, mélyen szeldeltek, durván fűrészes szélű szeletekkel, a szárral és a virágkocsánnyal együtt rásimuló vagy elálló serteszőrösek. A végálló virágok átmérője 5–8 centiméter. Mindegyik virágnak négy lángvörös sziromlevele van, a tövén fekete folttal. Termése fordított tojás alakú, kopasz, többrekeszű, lyukakkal nyíló tok, amit népiesen „borstartónak” neveznek.
 
Szántók szélén, tarlókon, parlagokon közönséges gyom. Utak szélén, parlagokon, gyomtársulásokban nő, 1800 m magasságig. A 20. század közepén még a gabonák egyik alapvető gyomnövénye volt, azóta a vegyszeres gyomirtás jobbára kiszorította a vetésekből. A búzatáblák szélén a mezei szarkalábbal és a búzavirággal együtt ma is tömegesen terem.
 
Kerti növénynek ma már ritkán ültetik (bár több, dísznövényként nemesített változata létezik); ilyenkor magról szaporítható. Terméséből a szél rázza ki a magokat.
 
Virágzási időszaka május közepétől októberig terjedhet. A virágkocsányok a levelek hónaljából erednek, különböző hosszúságúak. A 2 zöld, serteszőröktől borzas csészelevél virágnyíláskor lehull. A 4 nagy. lángvörös sziromlevél 2-5 cm átmérőjű tövén fekete folt van. Toktermése sokmagvú, éréskor a bibekorona alatt körben elhelyezkedő lyukakkal nyílik fel. Magvai több éven át megőrizhetik csírázóképességüket, kedvező körülmények között gyorsan, jól csíráznak. Elterjedt egész Európában (a Sarkvidék kivételével). Ázsia mérsékelt égövi részein, Észak-Afrikában - Észak-Amerikába, Ausztráliába és Új-Zélandra behurcolták. Hazánkban is nagyon gyakori gyomfaj. Valamennyi része (főként a levelek és az éretlen toktermés) rocadin alkaloidot, roeadinsavat tartalmaz. Zölden és szárítva egyaránt mérgező. A mérgező anyag a tejjel kiválasztódik – a mérgezett tejtől a borjak, csikók, bárányok megbetegedhetnek (tompultak, elesettek, nem tudnak lábra állni, esetleg el is hullhatnak - ugyanakkor az anyaállatok látszólag tünetmentesek maradhatnak). Virágszirmainak kivonata élelmiszer-színezésre használható. Régen kesernyés ízű szirmaiból nyugtató szirupot készítettek. 

Hazánkban:
A legelterjedtebb díszmák vagy díszpipacs a Papaver somniferum. Nálunk egynyári növény. Nyél nélküli, felfelé törő, ovális levelei gyakran fogazottak, fűrészeltek. Ragyogó fehér vagy vörös virágai az 1,2 méteres magasságot is elérik. A talaj kémhatására nem érzékeny, és a csapadék igénye is tág határok közé esik. Nedves, termékeny talajon fejlődik a legjobban, Eredendően fagytűrő, de fagyérzékeny változatai is ismertek. Egyes fajtái alkaloidban gazdagok (ópium). Az ópium az éretlen toktermésből nyerhető ki. A díszváltozatokban csak nyomokban található alkaloida. Ugyanakkor mindegyikük magja, amelyeket mákként ismerünk, gasztronómiai céllal felhasználhatók. A vetőmagboltok kínálatában - a gazdag színválasztékon túl - találhatunk egyszerű, féltelt és telt virágú változatokat. 
 
Ugyanebbe a növénycsaládba, de más nemzetségbe tartozik a sárga, esetenként fehér színárnyalatokban júniustól szeptemberig virító kaliforniai kakukkmák (Eschscholtzia californica). Selymesen fénylő négy szirma tűző napsütésben teljesen kiterül. Egynyáriként nevelhető. A viaszréteggel borított, kékes szár alapjánál fejlődő levelek finoman szárnyaltak. Szintén alkaloidokban gazdag, amelyek hatása az opiátékéhoz hasonló, csak sokkal gyengébb. Fájdalomcsillapító és nyugtató hatású, köhögés csillapító gyógynövény. Komplex vegyületei az idegsejtek adrenalin átvitelére hatnak.
 

Gyűjtése:
Hogyan gyűjtsük a Pipacsot, vetési gyógynövényt?
A növény kinyílt virágának sziromleveleit gyűjtik. A nyári hónapokban, május-augusztusban. Vigyázzunk, nehogy gyűjtéskor a friss szirmok összetörjenek.
 
 
Felhasználása:
Magját sütemények és saláták ízesítésére, salátaolaj készítésére használják. Leveleit nyersen vagy főzve fogyasztják (mint a spenótot), de csak a virágbimbók kifejlődése előtt. Virágszirmait vörös ételfesték készítésére, szirupkészítésre használják. Régen bort is színeztek vele.
 
Gyermekeknél a friss hajtás mérgezési tüneteket okozhat!
 
Belső használata egészséges szívű felnőtteknek ajánlott a szív fokozott ingerlékenysége (szívdobogásérzetre való hajlam) esetén. Felnőtteknél és gyermekeknél a neurotikus állapot tüneti kezelésére használják, enyhe álmatlanság esetén. A szirmokból előállítot gyógykészítmény hatékony a száraz köhögés és a rekedtség kezelésében. A pipacsvirágot gyakran társítják egyéb gyógynövényekkel, így például az erdei mályvával és az orvosi zilizzel.
 
 
Gyógyhatása:
A pipacsvirág (Papaveris rhoeados flos) Jó köhögéscsillapító és enyhe nyugtató hatású, teáját toroköblítésre használják.
 
A növény magját, leveleit, kinyílt virágszirmait májustól augusztusig gyűjtik, ami nagy figyelmet igényel: a szirmokat nem szabad összetörni, mert elvesztik a színüket és fekete foltossá válnak. Vékony rétegben kiterítve, napfénymentes helyen szárítják. A szárítás során a szirmok elvesztik élénkpiros színüket és liláspirosakká válnak.
 A növény izokinolin-alkaloidokat, nyálkaanyagot, antocián glikozidokat tartalmaz. Teája jó köhögéscsillapító és enyhe nyugtató hatású.
Főzetét toroköblítésre használják. Ismert vizelethajtó és húgyúti gyulladáscsökkentő hatása is.
 
A szirmokhoz hasonlóan magja is fogyasztható, süteményekhez keverve diószerű ízt kölcsönöz az édességeknek, házi készítésű kenyérbe is süthető, és állítólag a magokból sajtolt olaj jó kiegészítője lehet salátáknak.
 
A pipacs teája köhögéscsillapító és enyhe nyugtató hatású. Forrázata szemborogatásra és toroköblögetésre alkalmazható. Ugyanakkor idegcsillapító teaként sem utolsó (a migrénes fejfájásra kevert teák egyik fontos eleme.),  mellfájásnál, valamint köhögésnél, tüdőbajnál a teához mézet adva használják.
Tea-készítés:
1 l vízzel leforrázunk 15 g. pipacsot és 20 perc állás után szűrjük le. Mézzel és citrom levével ízesítjük.
 
Köhögéscsilllapításra:
Nemcsak tehát, hanem szirupot is készíthetsz pipacsból. 20 g pipacsszirmot 12 órán keresztül áztatunk 2,5 dl langyos vízben, majd kipréseljük, öntünk hozzá 100 g glicerint, 250 g cukrot, és szirupot főzünk belőle. Felnőttek naponta legfeljebb 3 alkalommal fogyasszanak belőle egy-egy evőkanállal!

Száraz köhögés esetén
Amikor ellenjavaltak a kodeintartalmú gyógyszerek, nagy segítségünkre lehet a pipacssziromból készített tea. Ehhez 1g (2 kávéskanálnyi) mennyiséget kell leforráznunk 2 dl forró vízzel, 15 percig állni hagyjuk, majd megisszuk. Naponta 2 adagot fogyasztunk. Gyerekeknek mézes keverék formájában adjuk, úgy, hogy fél evőkanálnyi főzetet 2 evőkanál mézzel keverünk össze.
A köhögő betegnél nemcsak a köhögést csillapítja, hanem meg is nyugtatja, ezzel is elősegíti a gyógyulást. Ugyanilyen jótékony hatású az asztma, heveny hörghurut vagy mandulagyulladás esetén.
Illatos szirmokkal keverve
 
A pipacsszirmokat össze lehet keverni nagyon illatos, piros rózsaszirmokkal. Ezekből köhögéscsillapító növényi balzsamot készítünk, amelyben a rózsa gyulladás gátló és összehúzó hatása érvényesül.
Más gyógynövényekkel köptető hatású
 
A pipacsszirom a papsajttal, a hársfa- és bodzavirággal, valamint az ökörfarkkóróval elkeverve köptető-nyugtató teakeverékké lép elő. Az 1:1 arányú keverékből 15 g-ot 5 dl vízzel leforrázunk és 10 percig lúgozódni hagyjuk. Ezután leszűrjük, sötét mézzel ízesítjük és 2 óránként egy-egy evőkanállal fogyasztunk belőle.
A homeopátia sem nélkülözi
 
Légúti problémák, felső légúti gyulladásos betegségek gyógyítására, valamint káros mellékhatásoktól mentes nyugtatásra a homeopátiában is megtalálhat a pipacs. A D3 potenciájú készítményből naponta háromszor 8 cseppet kell bevenni.

Torokfájásra:
A pipacs levéből készített gargalizálószert használhatjuk. Ehhez 2 evőkanálnyi felaprított levelet leforrázunk 5 dl vízzel, és 15 percig lúgozódni hagyjuk. Leszűrjük, és naponta 3-5 alkalommal öblögetünk vele, de óvatosan, nehogy lenyeljük, hiszen a szára és a levele (a mákfejhez hasonlóan) ópiumot tartalmaz!

ALKALMAZÁSA
Fokozott szívingerlékenység, száraz köhögés, rekedtség
 
Teaforrázat:
2 kávéscsészényi (kb. 1,5 g) szárított virágot tegyen 1 csésze forrásban lévő vízbe, és 10 percig hagyja ázni, majd zárja le. Napi adag: 2-3 csésze. Cukrozza meg, esetleg mézet is adhat hozzá.
 
Enyhe álmatlanság
 
Teaforrázat:
1 csészével, este lefekvéskor (elkészítést lásd. fent).
Kapszula (porból, felnőtt adagolás): 1-2 kapcszula, lefekvéskor.
 
Ha a tünetek nem múlnak el, forduljon orvoshoz!
 

Egy kis irodalom

Hárs László :
Miért piros a pipacs?
 
Hol volt, hol nem volt, valaha régen, a régi időkben volt egyszer egy szántóföld. Szántóföld szélén, ároknak partján tengődött egy szál haloványkék pipacs. Úgy ám, haloványkék! Mert akkoriban, réges-régen, az az első szál pipacs, amely kidugta fejét a földből, haloványkék szirmokat tárt a nap felé, s ki tudja, tán mindmáig haloványkék is marad, ha nem esik meg az eset, amelyet most elmondani készülök, de megesett, meg bizony, s így esett...
Úgy esett, hogy az a pipacs széttekintett a világban, megfürdött a napsugárban, s gyöngéd szirmait kitárva így sóhajtott a hév nyárba: "Be szépséges szép világ, ó be boldog minden élő!"
Hát amint így sóhajtozott, ámuldozott, bámuldozott; rácsodálkozott a szőke, hajladozó búzaföldre. Búzaföldön, ért vetésben, a hév nyári napsütésben félmeztelen emberek görnyedeztek. A sereg háta mögött egy pocakos, nagy potrohos hajcsár lépdelt, s bőrkorbácsot suhogtatva így kiáltott: "Hé! Rabszolgák! Dolgozzatok, annyit mondok! Máskülönben a hátatok megkóstolja a korbácsot!"
A kis pipacs fakó szirma megremegett, mintha sírna. Pipacs-szíve megsajdult, ha szólni tud: feljajdul. Így csak nézte, némán nézte, fájdalomtól megigézve, a rabszolgák hogy görnyednek, homlokukról hogy hullanak sűrű záporban a cseppek. És amint a temérdek búza végébe értek, egyikük - a legsoványabb, legkínzottabb, legfáradtabb - mély sóhajjal lerogyott az árokparton megpihenni. Homlokáról egyetlen csepp veríték a földre hullott, azaz dehogyis a földre, egyenest a szál pipacs haloványkék szirmaira. Hát abban a pillanatban, ahogy az a sós csepp érte, a kék pipacs ím színt váltott, kékből váltott hófehérre.
Fehér pipacs megborzongott, mint amikor hűs szél támad, s virágszívén végigsuhant igaz részvét, fájó bánat. Ámde akkor odarontott az a kövér, az a hájas. Átkozódott, szitkozódott, bőrkorbácsát suhogtatta, s fene dühvel így kiáltott: "Hé! Rabszolga! Fel! Munkára! Ha nem mégy, nagy lesz az ára!"
S azon nyomba', hogy kimondta, bőrkorbácsa suhogott, megsuhogva lecsapott. Meg se jajdult, akit vertek, korbács nyomán vére serkent, s egyetlen csepp piros vére földre hullott...Azaz dehogyis a földre! Egyenest a szál pipacsra, szirmára, a hófehérre. S hát abban a pillanatban, ahogy az a csepp vér érte, fehér pipacs ím színt váltott, fehérből vált vérpirosra.
Piros pipacs megborzongott, mint amikor vihar támad. S virágszívébe költözött égő harag vörös lángja. Jöttek esők,hogy lemossák, záporok, hogy eláztassák azt a vérszínt, de hiába, mindhiába, a pipacs az piros maradt, mint a lánggal égő harag.
Régen esett ez az eset, piros pipacs már azóta sok magvát a szélbe szórta, s árkok, partok oldalán itt is, ott is pipacs nyílik, és vérpiros valahány.
Forrás:
http://www.wikipedia.hu
Forrás:
Képek: Google képtár
Forrás:
http://www.kertpont.hu



]]>
tengerszem http://www.hotdog.hu/liliom_1/gyogynovenyek/a-pipacs
A gyógyító ibolya http://www.hotdog.hu/liliom_1/gyogynovenyek/a-gyogyito-ibolya Sun, 23 Feb 2014 18:00:00 +0100 A gyógyító ibolya:
A bájos ibolya, vénuszvirág közismertebb nevén „ibolya" Ázsiában és Európában őshonos évelő növény, mezőkön, erdőkben és kertekben jellegzetes kellemes illata révén könnyen fellelhető. Egy antik mítoszból eredeztethetően, az ibolya a szerelem, a termékenység, az ártatlanság és a szerénység jelképe. Akinek ibolyát ajándékoznak, annak virágnyelven a következőt üzenik: tiszta vonzalommal becsüllek mindenekfölött!

Az antik mítosz szerint az ibolya, azaz annak latin elnevezése, a viola az Io névből ered. A görög főisten Zeus állítólag annyira szeretett egy Io nevű ifjú szüzet, hogy féltvén őt felesége haragjától, inkább üszővé változtatta a lányt, amely ezután mindig egy ibolyamezőn legelészett. Emiatt évszázadokon át az ibolya a termékenység, elsősorban pedig a szerelem jelképe lett. 
Egy másik görög monda arról emlékezik meg, hogy hogyan születtek ezek a törékeny virágok: eszerint Persephoné, a tavasz istennője lába nyomán keltek életre. Nem is logikátlan elgondolás, ha jobban belegondolunk, hiszen ez a növény rendszerint márciustól, a tényleges tavasz elérkeztétől kezd virágozni. Erről a mai napig megemlékeznek például a franciaországi Bretagne-ban, ahol a tavasz előcsalogatására nagypénteken ibolyát ültetnek. 
Az illatos ibolya egyébként a több mint 1000 fajjal rendelkező ibolyafélék családjába tartozik (például kék ibolya, fehér ibolya, borzas ibolya, stb.). Mivel szinte minden helyen megél, a trópusokon, szubtrópusokon, és a mérsékelt égöv alatt is számos helyen megtalálható. Egy 2005-ös felmérés szerint a világon nevelt cserepes és kerti virágok toplistáján az ibolya a harmadik helyen áll, tehát nem csak a természetben fordul elő gyakran, de az emberek is szívesen veszik körül magukat lila virágjaival. Ennek oka elsősorban az ibolya különlegesen finom illata. 

Nemhiába nevezik illatos ibolyának (latinul Viola odorata), ugyanis e növénynek leggyakrabban használt „része” nem más, mint ellenálhatatlan, édes illata. Virágjából Dél-Franciaországban és Olaszországban olajat készítenek (sajtolással vagy enflourage technikával), mely a világ egyik legdrágább illóolaja. Ugyanennek a fajnak a leveleiből párolják le az ibolyalevél-olajat – 20 g tiszta olaj körülbeül 1 tonna levélből állítható elő. 
Iodin-tartalma miatt pár pillanatra kikapcsolja azt a képességünket, hogy az illatkompozíciót egyben érzékeljük, emiatt titokzatos fel- és tovatűnő hatást kölcsönöz viselőjének. Már a tizennegyedik-tizenötödik században használták padlóra szórt virágait templomok illatosítására. A tizenhetedik-tizennyolcadik század arisztokráciája parókáit és ruháit illatosította vele, míg a késő-viktoriánus korban igen népszerű parfüm-alapanyagként szolgált Angliában. Manapság is számos világhírű illatkompozíció része, illetve alapja, például: Christian Dior: J'adore, Gucci: Gucci II, Yves Saint Laurent: L’ Homme, Givenchy: Extravagance, Armani: Emporio Night. 
A háromszínű viola, vagy vadárvácska (latinul Viola tricolor) a natúrkozmetika eleme is, hiszen babaápoló krémek alapanyaga, míg az illatos ibolya hidratáló hatása miatt különleges borotvakrémekben, szappanokban, és nappali arckrémekben is megtalálható. 
 


Az ibolya, mint gyógynövény 
 
Ibolyákkal bizonyította hűséges, kitartó szerelmét egy francia nemes, aki 30 éven át naponta küldetett csokrot saját kertészetéből Mademoiselle Clairon színésznőnek, hogy az mindennap ebből készíthesse el esti nyugtatóteáját. Szaponin tartalma miatt nem csak nyugtató hatású főzet készíthető az ibolyából, hiszen a szaponin köptető, nyákoldó hatása elsősorban felső-légúti megbetegedésekben (légcső és hörghurut idült eseteiben, erős köhögés, stb.) hasznos*. 
Pakisztánban egy etnofarmakológiai küldöttség a vadontermő növények tanulmányozása közben azt is kiderítette, hogy az ibolya lázcsillapító hatása az aszpirinéhez igen hasonló. Indiában pedig az ibolya a mandulagyulladás hagyományos gyógyszere. 
Csecsemők tüdőhörgőcskéinek gyulladására (bronchiolitis) a következő receptet javasolják a hozzáértők: mezei kakukkfű, fekete bodza, pipacs, és ibolya virágainak egyenlő arányú keverékéből egy csipetet forrázzunk le egy csésze vízzel, és hagyjuk tíz percig ázni. Ebből naponta 3-4 csészényit adjunk a beteg babának a láz és köhögés csillapítására. 
Köptető, izzasztó és vértisztító hatásán túl jelentős álmatlanság és epilepszia elleni teakeverékekben is szerepel, míg Jost Péter ezt írja Növények és Gaz című kézikönyvében: „Leveleivel és virágaival a rákot kezdik gyógyítani. Régen a márciusi ibolya virágának, levelének főzetét nyavalyatörésnél, mellfájásnál, köhögésnél, lábnál mézzel keverve, sikerrel használták. Megjegyzem, hogy a szagos ibolya virágát forró vízzel leöntjük; fölforralni nem szabad.
Külsőleg a nyers leveleket és a friss virágokat, ráksebekre kötözik. A háromszínű ibolya (Viola tricolor) a kék ibolyával azonos hatású; a sárga ibolyát (Caltha palustris [a mocsári gólyahír - szerk.]) a lépdaganat ellen isszák. A levelek a méh csípést gyógyítják.” 
Külsőleg alkalmazva bőrnedvesítő hatása miatt kirepedezett bőr gyógyítására kiválóan alkalmas, gazdag A és C vitaminokban és bizonyos antioxidánsokat is tartalmaz (éppen ezért lehet alapja hidratáló krémeknek). Homlokra kötött leveleivel a migrén is megelőzhető egyesek szerint, amit megerősítenek Plinius (egy ókori természettudós) feljegyzései is. 
Bár eddig semmilyen káros hatását nem mutatták ki, vigyázni kell, mert erős szer. Gyökeréből enyhe hashajtó készül, túlzott fogyasztása hányást is okozhat. Szaponin- és metil-szalicilát-tartalma miatt pedig nem javasolt túlzott külső alkalmazása sem. A szaponin ugyanis a vérbe jutva mérgező, a metil-szalicilát pedig veseelégtelenség esetén nem tud elég gyorsan ürülni a szervezetből, így túlzott bevitele szintén mérgezést okozhat.
A leveleiből készült teája köhögést és fejfájást csillapít, elűzi az álmatlanságot. A gyökerével is hörghurutot kezelnek, valamint a főzetének enyhe vérnyomáscsökkentő hatása is van. Az ibolya hatóanyagait vizsgálva a kutatások során szalicilszármazékokat mutattak ki benne. A friss növény forrázata gombaölő hatást mutattak ki.
 
Virágából állítják elő a világ egyik legdrágább illóolaját. Üdítőitalok, koktélok, szirupok, likőrök, saláták, édességek, sütemények ízesítésére és díszítésére egyaránt alkalmas. Virágát és levelét elsősorban forrázatok és gyógyteák készítéséhez használják. A- és C-vitaminban gazdag hatóanyagai miatt bőrnedvesítő és hidratáló arckrémek alapjául is szolgál, a kozmetikai iparon belül pedig parfümök népszerű alkotóeleme. 
Virágát édességek díszítésére, cukrok, teák, ecetek illatosítására is felhasználják
 
 
Esti ibolyás lábfürdő után ne töröljük meg a lábunkat, hagyjuk megszáradni rajta az ibolyás főzetet majd az összezúzott teljes növényt (virággal, levéllel, gyökérrel) olajjal összekeverve több steril gézlappal dörzsöljük át a lábunkat. Majd tiszta pamut zokni bújunk, és reggelig rajta hagyjuk. A levelek főzete – 10-15 percig főzzük, miután felforrt – langyosra hűtjük és kitágult visszeres láb borogatására, a fájdalmak enyhítésére javasolják. 
 
Vigyázat! 
Nagy dózisokban ne használjunk ibolyát, mert a benne lévő szaponin rosszullétet vagy akár hányást is okozhat.

Gyógytea: 
1 kávéskanálnyi szárított virágot forrázzunk le egy csésze vízzel, és hagyjuk tíz percig ázni. Ebből naponta 3 csészényit fogyasszunk. 
 
Hogyan készítsük el az őszi, téli hurutoldót?
Előkészületek:
 
1. Kiásunk négy tő ibolyát gyökerestől. A gyökérzet formája hasonlít az emberi tüdő formájára. A népi gyógyászatban ezért is használták a megfázásos betegségek, a tüdő megbetegedéseinek kezelésére.
 
2. Szedjünk még legalább egy maréknyi ibolyát (nem baj, ha közben a virág elhervad)
 
3. Vegyünk elő egy szitát és a virágokat alaposa zuhanyozzuk le, majd egy vasalt ruhára terítsük ki és kicsit itassuk le róla a vizet.
 
4. A leveleket is alaposan mossuk át, kezünkkel is segíthetünk- óvatosan ledörzsöljük a port róla. Tegyük papírtörtőre.
 
5. A gyökereket szitán mossuk le, óvatosan, mert nagyon vékonyak. Terítsük szét, hogy megszáradjanak.
 
6. Tegyünk egyliteres fazékba hat lapos evőkanál cukrot és világos barnára pirítsuk meg. Vegyük le a tűzről.
 
7. Adjuk hozzá először a virágokat – kandírozzuk őket.
 
8. Majd a gyökérzetet belevágjuk.
 
9. Hozzáadjuk a leveleket
 
10. Felöntjük fokozatosan 6 dl. Vízzel.
 
11. Forraljuk 15-20 percig, vigyázzunk, közben kevergessük, mert a magas nyák tartalma miatt könnyen kifuthat.
 
12. Ha azonnal használni akarjuk, akkor átszűrjük a szirupot.
 
13. Ha télire tesszük el, akkor megmérjük, hogy mennyi főzetet kaptunk, mert a tartósításhoz ugyanannyi 30%-os alkoholra lesz szükségünk. Én a konyakot ajánlom, mert ettől nagyon kellemes íze is lesz. Nem beszélve arról, hogy a Bach-virágterápiában is konyakot ajánlanak.
 
Megjegyzés:
A cukorbetegek természetesen csak vízzel cukor nélkül főzzék meg a növény részeit.
Szerző: 
Farkasné Mann Rózsa gyógymasszőr
 
Ibolyakrém: 
1 liter tejszínből vegyünk 1 csészényit, és forraljuk fel 10 dkg cukorral és 1 csészényi friss ibolyaszirommal. 15 percig letakarva hagyjuk állni, majd szűrjük le és hűtsük ki. A maradék tejszínben keverjünk el 6 tojássárgáját kivilágosodásig, és tegyük hozzá apránként az ibolyás tejszínt. Tűz fölött keverjük sűrűre, majd levéve keverjünk hozzá 25 g feloldott langyos zselatint és 4 tojás előzőleg keményre vert habját. Hideg vízzel kiöblített poharakba töltsük, szirmokkal díszítve tálaljuk. 
 
Szirup: 
öntsünk fél liter forrásban lévő vizet egy csésze frissen összetört virágra, majd letakarva hagyjuk 12 órán át ázni. Szűrjük és facsarjuk át egy ruhadarabon, majd adjunk hozzá 90 dkg cukrot és főzzük 1 óráig, míg szirupos nem lesz. Üvegedényben tároljuk. 
 
Kandírozott szirom: 
Egy tojásfehérjét felverünk, de nem keménnyé, csak míg habosodni kezd. Egy pillanatra belemártjuk a virágot, majd jól átforgatjuk porcukorban, hogy a cukor teljesen beborítsa. Egyenként tálcára tesszük a virágokat, és meleg helyen addig szárítjuk, amíg teljesen megszáradnak. Légkeveréses sütőben nagyon alacsony hőmérsékleten (60-70 fok) is megszáríthatjuk, de nagyon vigyázzunk, nehogy megégjen. 
 
Ibolyatinktúra készítése:
Áztassunk 250 gr alkoholban 10 gr ibolyafüvet, 10 gr kakukfüvet, néhány napi állás után szűrjük le. Betegségek esetében 10-20 cseppet 1 kockacukorral beveszünk .A tinktúrához 5 gr babérolajat keverve a kívánt bedörzsölő szert kapjuk.
 
Tea ideges izgalmak, álmatlanságra:
10-10gr Levendula, mézfű, szagos müge, ibolya, 30 gr macskagyökér.1 evőkanál teakeveréket t számolunk 2 1 dl vízre. Kortyonként hidegen kell fogyasztani.

Forrás:
Kép: Google képtár

Forrás:
http://www.gyogynovenyturak.hu
 

]]>
tengerszem http://www.hotdog.hu/liliom_1/gyogynovenyek/a-gyogyito-ibolya
Újévi köszöntők.. http://www.hotdog.hu/liliom_1/aktualis/ujevi-koszontok Tue, 31 Dec 2013 21:40:00 +0100 Szilveszterkor ha majd éjfélt üt az óra,
Gondolj kérlek rám is csak egy pillanatra.
Enyhe szellő szárnyán szeretettet viszek
Boldog Új Esztendőt Kívánok Neked!
 
Virradjon rád szép nap, köszöntsön rád jó év,
kedves hajlékodba költözzön a jólét.
A lelkedbe boldogság, a szívedbe béke,
ezt kívánom neked az új évre
 
Újévi kismalac farka lógjon szádba
hajnali 6 előtt ne kerülj az ágyba!
Durranjon a pezsgő szóljon hát az ének.
BOLDOG ÚJ ÉVET KIVÁNOK NÉKED!
 
Mint lyukas zsákból a lencse,
úgy hulljon rátok a szerencse
Bő bort, bő búzát, piros farkú malackát
szekerednek kereket, poharadnak feneket,
úgy igyon a gazda belőle eleget. B.U.É.K.

Gondjaid kerüljenek, asztalaid terüljenek! 
Tárcáid ne ürüljenek, fürtjeid ne őszüljenek! 
Barátaid szeressenek, jó tündérek kövessenek! 
B.U.É.K

Újévi köszöntő...

Ma este mindenki csak a jóra gondol,
elég volt egy évre a tegnapi gondból,
örömben vígságban várjuk most az újat,
s nem gondolunk arra, mit hozhat a holnap.
 
Ilyenkor az ember kerüli a sírást,
bár a végtelenbe egy hatalmas sírt ás,
s bele veti mind azt, ami a múlt évben
bút, s szomorúságot hozott a lelkében.
 
Táncolva vigadunk, ürülnek a kupák,
csillagoktól szebbek ma a múló szikrák,
s kívánságok hada lepi el az estet,
esztendőt temetünk, nem emberi testet.

Ism...szerző
 
]]>
tengerszem http://www.hotdog.hu/liliom_1/aktualis/ujevi-koszontok
Újévi köszöntő http://www.hotdog.hu/liliom_1/aktualis/ujevi-koszonto Wed, 25 Dec 2013 21:00:00 +0100

Minden kedves rokonomnak, barátaimnak, ismerőseimnek és a Magazin kedves látogatóinak...
Egészségben és sikerekben gazdag Békés-boldog újévet kívánok

Forrás: Saját videó
http://www.youtube.com/watch?v=LMFt7JlnQIQ

]]>
tengerszem http://www.hotdog.hu/liliom_1/aktualis/ujevi-koszonto
Karácsonyi köszöntő http://www.hotdog.hu/liliom_1/aktualis/karacsonyi-koszonto Tue, 24 Dec 2013 13:30:00 +0100


Szeretetben gazdag, békés és boldog szép karácsonyt kívánok minden kedves rokonaimnak, ismerőseimnek és a kedves látogatóimnak...

Forrás: saját videó:

http://www.youtube.com/watch?v=v1vu02FIxLI
]]>
tengerszem http://www.hotdog.hu/liliom_1/aktualis/karacsonyi-koszonto
Az Adventi koszorú http://www.hotdog.hu/liliom_1/aktualis/az-adventi-koszoru Mon, 25 Nov 2013 23:40:00 +0100 Az adventi koszorú története
 
András napjához legközelebb eső vasárnap és december 25-e közötti négy hetes időszak advent ünnepe. Az első adventi koszorút 1860-ban egy hamburgi lelkész készítette. Egy óriási fenyőkoszorút függesztett a plafonra és 24 gyertyát tett rá, utalva ezzel az ünnep valamennyi napjára.
 
A népszokás szerint koszorút kötöttek a nyári napforduló napján is, amikor legrövidebb az éjszaka, vagyis június 24-én Keresztelő Szent János, vagy a hagyományos hazai megnevezés szerint Szent Iván napján: virágokból, aratás befejeztével kalászos szalmából, szüret végeztével szőlőből. E nagy múltú szokások mellé a múlt század második felében került az adventi koszorú hagyománya. Az adventi koszorút az észak-német területeken, főleg protestáns környezetben készítették századunk elején, majd Ausztriában is népszerűvé vált, a katolikus lakosság körében is. Magyarországon főleg a második világháborút követő időben vált szokásossá, templomokban, középületekben, otthonokban adventi koszorút a csillárra függeszteni.
 
Ez a szokás idővel annyiban módosult, hogy a gyertyák száma négyre, az adventi vasárnapok számára csökkent. A rajta lévő gyertyák a karácsony előtti vasárnapok liturgikus színeiben jelennek meg a hagyománytisztelőknél. Az adventi koszorú mai is az ünnep nélkülözhetetlen szimbóluma, melynek rengeteg változata létezik.
 
Az adventi színek jelentése
 
 
Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila. Az első koszorúban 19+4 gyertya volt, jelképezve a hétköznapokat is.
 
A gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor.
 
Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm.- Ez utóbbiról gyakran- tévesen- azt hiszik, hogy a negyedik vasárnapon kell meggyújtani, de valójában advent harmadik vasárnapja az "örömvasárnap"- ami a böjtbe egy kis vidámságot hoz, hogy már közel van Krisztus eljövetele, azaz a Karácsony. A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre (vagy közösségre) is utalnak:
 
* Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit);
* zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény);
* Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet);
* Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya).
 
 
Advent:
 
Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „Úr eljövetele”. A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Régebben egyes vidékeken nevezték ezt az időszakot „kisböjtnek” is.
 
Advent a karácsony (december 25.) előtti negyedik vasárnappal – más megfogalmazásban a Szent András napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnappal – veszi kezdetét, és a karácsony előtti vasárnapig tart.
 
Advent első vasárnapja, a keresztény egyházi év első napja, mindig november 27. és december 3. közé esik.
 
A december 25-e előtti utolsó vasárnap advent negyedik vasárnapja. Az azelőtti advent harmadik vasárnapja és így tovább. 2006-ban azért volt érdekes advent negyedik vasárnapja, mert december 24-ére esett, a legkésőbbi időpontra, amely még karácsony előtt van, hiszen ez a nap karácsony előestéje, vagyis „szenteste” (ebből következik, hogy advent első vasárnapja nem lehet később, mint december 3.).
 
 
Adventkor a XIX–XX. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1840-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.

Az első vasárnap


A második vasárnap


A harmadik vasárnap


A negyedik vasárnap


 
Béke-hit-szeretet-remény
A remény megőrzése. 
 
Négy gyertya égett a szobában az adventi koszorún.
Olyan csend volt, hogy hallani lehetett amint a gyertyák beszélgettek.
 
Az első gyertya sóhajtott:
Békességnek hívnak. Az én lángom világít, de az emberek már nem tartják meg a békét.
A lángja pislákolni kezdett, még végül kialudt.
 
A második gyertya is megszólalt, a nevem Hit,
de az emberek nem akarnak tudomást szerezni semmiről, hiába világítok én is.
Huzat támadt és a gyertya lángja kialudt...
 
A harmadik gyertya szomorúan és csendesen azt mondta: Szeretet a nevem, már nincs értelme, hogy világítsak, az emberek félretoltak és elfelejtettek.
Ezzel az ő lángja sisteregve kialudt.
 
Ekkor egy kislány lépett a szobába ránézett a gyertyákra.
 
Ebben a pillanatban megszólalt a negyedik gyertya is:
Ne félj! Ameddig én égek, addig mindig van remény a nevem Remény.
 
A kislány meggyújtotta vele a többi kialudt gyertyát.
 
A remény lángjának soha nem szabad kialudni és így a négy lángot a Békét, a Hitet, a Szeretetet és a Reményt őrizni kell mindörökre.
Az egyik színmagyarázat szerint a gyertyák színe - a meggyújtás sorrendjében - kék, piros, fehér és lila. A gyertyák egy-egy vasárnaponként érkező angyalt szimbolizálnak. A karácsony előtti negyedik vasárnap érkezik egy kék köpenybe öltözött angyal, hogy közelebb húzódjon az emberekhez.
 
A következő vasárnap piros palástú angyala már a tiszta szeretetet sugárzó embereket keresi. A harmadik vasárnap fehér angyal jön, kezében fénysugarat tartva, és megérinti a sugárral azt, akinek tiszta szeretet lakik a szívében. A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg a mennybolton, és a béke dalát énekli. E daltól a földben szunnyadó valamennyi mag felébred, így újul meg tavasszal is az élet.
 
Létezik egy másik színmagyarázat is, ami sokkal népszerűbb és ismertebb napjainkban. A keresztény tanítás szerint az advent hagyományos színe a lila, a bűnbánat és a megtérés jelképe miatt. A koszorú négy gyertyája közül - a meggyújtás sorrendjében - az első, a második és a negyedik lila, míg a harmadik, a közelgő ünnepet szimbolizálva: rózsaszín.
Mindannyiunknak békés, szeretetteljes karácsonyi várakozást kívánok, hiszen a remény mindig él!
Kép:
Google képtár:
Forrás:
http://www,wikipedia.hu

]]>
tengerszem http://www.hotdog.hu/liliom_1/aktualis/az-adventi-koszoru
Homoktövis.. http://www.hotdog.hu/liliom_1/cserjek/homoktovis Thu, 06 Jun 2013 14:50:00 +0200 Homoktövis
 
A homoktövis (Hippophae) az ezüstfafélék (Elaeagnaceae) családjába tartozó, kevés fajt számláló nemzetség.
 
Már az ókorban felismerték, hogy a homoktövis bogyója és levele gyógyhatással rendelkezik.
Hazánkban is őshonos, védett növény a homoktövis, a Duna és a Dráva homoktalaján él.
 
Fő elterjedési területe Ázsia. A Kárpát-medencében egyetlen faja, a Hippophae rhamnoides őshonos, pontosabban annak egyik alfaja, a subsp. carpatica Rousi.
A homoktövis az északi féltekén a mérsékelt és szubtrópusi övben él. Fénykedvelő, fagy- és szárazságtűrő. Homoktalajon, folyó- és patakhordalékon, tengerparti dűnéken nő. Hazánkban is honos. Régebben több helyen is előfordult, főleg a Szigetközben voltak nagyobb állományai. Napjainkban egyedül Újpesten élnek természetes populációi. 1974 óta védett az újpesti állomány.
Ma már parkokban, kertekben is termesztik, erre a célra Tibetből, illetve Oroszországból származó cserjetermetű növényt használnak. A homoktövis az ezüstfafélékhez tartozó, 3-5 méter magas, elágazó cserje. A homoktövis kétlaki, szél porozta növény, termése narancssárga bogyó. A termés alakja tojás formájú, 7–9 mm átmérőjű, egymagvú. A gyümölcs leveses, vékony héjú. A héj színe a sárgától a narancsvörösig terjed. Termése augusztus elejétől szeptember végéig érik be, ilyenkor még kesernyés, savanykás, de ha megcsípte a dér, édessé és fogyaszthatóvá válik. Gyümölcsét elsősorban feldolgozva, és nem nyersen fogyasztják.

Néhány Homoktövis fajta:
 
Oranzsevaja -
termős homoktövis fajta
"Közepesen sűrű bokra kissé tövises. Gyümölcse sötétnarancs színű, középnagy. Érése igen korai, július végén kezd érni."
Csujszkaja:
Közepes növekedési erélyű, tövis nélküli fajta. Hajtásrendszere szétterülő, bőtermő. Gyümölcse augusztus elején érik.
Jantarnaja
Növekedési erélye közepes, tövis nélküli, vagy csak enyhén tövises. Bokra ritka ágrendszerű, jól termő. Nagy gyümölcsű, a fajták közül talán a legnagyobb gyümölcsű.
Obilnaja:
Bokra tövis nélküli vagy kevéssé tövises. Gyümölcse narancsszínű, nagy, ovális. Korai érésű, július hónapban kezd érni. Bőtermő."
 

Felépítése:
 
Sarjtelepes, sűrű bozótokat alkotó, ágas-bogas, tövises cserje, vagy esetenként 11 m-re is megnövő kis fa.
A tőfaj Európa- és Ázsia-szerte a tengerpartokon, homokdűnéken, sziklákon, az időszakos folyómedrekben és folyóvölgyekben, hegyvidékeken található. Az alfaj a Szigetközben, a Szentendrei-szigeten, Békás- és Káposztásmegyeren, valamint Örkény közelében fordul elő, de igen gyakran ültetik talajmegkötésre és díszcserjének is. A talaj iránt nem igényes, a rossz, száraz sós talajokon, márgán, agyagos kőmálladékon is megél. A telet jól viseli, a fagyok nem károsítják. Levelei 4–6 cm hosszúak, ezüstösen vagy rozsdabarnán pikkelyesek, később csaknem teljesen pikkely nélkülivé válnak. A levélnyél 1–3 mm hosszú, vagy a levelek ülők. A hajtások ugyancsak ezüstösek, gyakran tövisben végződnek. A virágok aprók, zöldesek, vörösbarnán pikkelyesek, egyivarúak. A termős virágok fürtökben állnak, míg a külön bokrokon fejlődő porzós virágok rövid füzérekben. A termések vöröslő narancssárgák, 6–8 mm hosszúak, savanykásak. Rokonával, a keskenylevelű ezüstfával (Elaeagnus angustifolia) könnyen összetéveszthető, de az egylaki, termései nagyobbak, halványsárga színűek és szürkén molyhosak, levele szélesebb, levélnyele is hosszabb, 4–6 mm-es.
Lombhullató.
Gyümölcsöt 2-4 éves kortól hoz. A homoktövis bogyói hullásra nem hajlamosak, egész télen a fán maradnak.
 
Termése:
A termése augusztus elejétől szeptember végéig érik be, ilyenkor még kesernyés, savanykás, de dércsípetten édessé és kellemesen fogyaszthatóvá válik. A bogyók színe a sárgától narancsvörösig változik, a nemesített fajták hasznosanyag-tartalma sokkal magasabb, mint a vadontermőké. Éppen ezért nemesítik, és az igényesebb kertészetek (Magyarországon) ezeket a dugványokat árulják. Ismertebb fajtái orosz nemesítésűek, mint pl. az orazsevaja, a csujszkaja, az obilnaja. Bogyói mélyhűtőben fagyaszthatók és egész évben nyersen vagy ivólének préselve, esetleg mézzel édesítve fogyaszthatók. Naponta egy bogyó rágcsálásával hihetetlenül jót teszünk egészségünknek, erősítjük immunrendszerünket.
A termesztett fajták termése jelentősen nagyobb, egyes fajták színe sötét narancsvörös, fürtjeik sűrűbbek, jóval nagyobb hozamúak. Három-öt éves korában fordul termőre (az ültetvény mintegy húsz évig gazdaságosan fenntartható). A homoktövis bőven hoz gyökérsarjakat.
 
Virágai:
Virágai március végén, áprilisban nyílnak a másodéves vesszőkön. A virágok aprók, zöldesek, vörösbarnán pikkelyesek, egyivarúak. A termős virágok fürtökben állnak, míg a külön bokrokon fejlődő porzós virágok rövid füzérekben. Amire nagyon oda kell figyelni a telepítéskor, az az, hogy a növény kétlaki, azaz külön vannak a termős és a porzós egyedek — amelyeket gyakran csak laboratóriumi vizsgálattal lehet megkülönböztetni. A biztonságos, bőséges terméshez 9 nőivarúhoz 1 hímivarú növényt kell ültetni a szélirányt is figyelembe véve.
 
Ültetés:
 
Legideálisabb ősszel telepíteni a homoktövist, méghozzá közvetlenül a lombhullatást követően, miután ledobta leveleit. A 
tavaszi, még rügyfakadás előtti ültetés is javasolt, de az őszi, 
helyesen elvégzett, szakszerű telepítéskor szinte egyáltalán 
nincs veszteség, legfeljebb egy-két tő a százból – minimális.
Célszerű 3×3 méteres távolságra ültetni egymástól a töveket, 
hogy legyen bőven helye a lombkoronáknak kifejlődni, és elegendő fényhez is jussanak, ne zavarják egymást az egyedek, 
mivel egy nagyon fényigényes növényről van szó, bár a szakirodalomban 2 m×4 m, tehát négy méteres sor-, és két méteres tőtávolságot, esetleg 4×4 méteres ültetési távolságokat 
szoktak ajánlani táblás telepítésnél, hogy gépi művelésnél a 
gépek a sorok közé férjenek.
Azonban, ha valaki kézi kapálással, vagy kisebb, kézi gépekkel akarja a gyomtalanítást, kaszálást végezni, akkor feleslegesek a 4 méteres sorközök. Így hektáronként kb. 1000 fa telepíthető. Ha sövénynek ültetjük, természetesen lehet egymáshoz közelebb is tenni a töveket, hogy egy sűrű sort alkossanak, amely 
valóban egy áthatolhatatlan, tövises kerítést képez így kertünk védelmére.
 


Felhasználása:
 
Korunk egyik legértékesebb gyógynövénye a nálunk is egyre inkább hódító cserje, a homoktövis (Hippophae rhamnoides), mely eredetileg egy a Himalája lejtőin termő növény. Hóditó útja során a világ majd minden táján elterjedt, rendkívüli hatásáról a régiek feljegyzései mesélnek.
 
Tibetben az egyik legrégebben használt gyógynövény, az “egészség tárának” is hívják. Népszerűségét tekintve elterjedtebb a ginzeng gyökérnél. Már a Shi Bu Idian tibeti írásban, melyet az időszámítás előtti XI. században írtak, leírásra kerültek a homoktövis gyümölcsének gyógyító hatásai. Több ezer éve használták már a növény termésének olaját a kínai császárok gyógyítására. A legendák szerint Dzsingisz Kán katonái is fogyasztották a homoktövis olaját, hogy növeljék erejüket és szívósságukat. Hippokratész műveiben szintén fellehetőek hivatkozások a homoktövis-készítményekről, melyeket a gyomorbetegségek gyógyítására használtak. Az ókori Görögországban a homoktövis gyümölcsét a lovaknak adták az Olimpiai játékok előtt, hogy növeljék azok fizikai erejét, javítsák a külsejüket, mivel a lovak szőre gyönyörűen csillogott tőle. Innen ered a görög neve is: hippos- ló, pheas- fényes. A szláv népeknél mind a mai napig széles körben alkalmazzák a homoktövis gyümölcsét és az olaját. Kirill, a szláv abc megalkotója, ezzel az olajjal kezelte a betegeket és a sebesülteket. Az ő példáját követték később az orosz kozákok, akik ezzel az olajjal kezelték sebeiket, gyümölcsével javították egészségi állapotukat, növelték erejüket. Enyhén savanykás íze és üdítő hatása miatt a homoktövis gyümölcsét előszeretettel fogyasztják a szibériai vadászok, akik ezt a gyógynövényt szibériai ananásznak nevezik. Brezsnyev is rendszeresen fogyasztott homoktövis-olajat, mert sejtszinten produkálva a védőhatást, még az italfogyasztással szemben is megvédi a szervezetet. Roborálós és immunstimuláló hatásának köszönhetően a homoktövis-olaj az űrhajósok étrendjében is szerepel.
 
A homoktövis hatásterületei:
A homoktövis védi és erősíti az immunrendszert, növeli szervezetünk védekezőképességének hatékonyságát, késlelteti az öregedési folyamatokat. Általános legyengülés, illetve különösen fertőző betegségek és műtétek után jó immunrendszer-erősítő - javítja az általános egészségi állapotot. A homoktövis nagy C-vitamin-tartalma miatt ideális megfázások kezelésénél.
Zsíroldó hatású, fokozza az anyagcserét, így segít az optimális testsúly megtartásában. Kedvezően hat a gyomor- és nyombélfekélyre, védi a májat.
Speciális zsírsavösszetétele révén csökkenti a vér koleszterinszintjét, s így lassítja az érelmeszesedési folyamatok kialakulását.
Erősíti a kötőszövetet, ezáltal csökkenti a narancsbőr kialakulását. Hámosító és gyulladáscsökkentő hatása miatt segíti a sebgyógyulást, a bőrbetegségek gyógyulását. Gátolja a hajhullást és lassítja a ráncok kialakulását. E-vitamin- és esszenciális zsírsavtartalmának köszönhetően jótékony hatással van a száraz, berepedezett bőrre, továbbá véd a káros UV-sugárzástól.
Magolaja minden család házipatikájában nagy szolgálatot tesz antibakteriális hatása révén, hiszen eredményes torok- és mandulagyulladás, orrnyálkahártya-gyulladás esetén. Csírátlanító tulajdonsága miatt kiváló gyulladáscsökkentő. A legtöbb sterol, elsősorban sitosterol, a homoktövis magolajban volt kimutatva. A szteroloknak (sitosterol, campesterol, lupeol stb.) fertőtlenítő, érzéstelenítő és gyulladásgátló hatásuk van. Fájdalomcsillapító hatásuk hasonló az aszpirinéhez.
 
Helyileg alkalmazva a homoktövis-olaj felgyorsítja a sebgyógyulást. Kifejezetten ajánlott égési és fagyási sérülésekre (az egyetlen ismert szer, mely csaknem heg nélkül gyógyítja az égési sebeket), vágott sebekre és sugár okozta égési sérülésekre. Szövetregeneráló, gyulladásgátló és antibakteriális hatását az évezredes tapasztalaton kívül klinikai kísérletek is bizonyították
Minden méregtelenítő kúra elengedhetetlen kelléke, mivel kedvezően hat a gyomor betegségeire (mint gyomor- és nyombélfekély), emellett védi a májat. A gyomor- és nyombélfekélyek, gyomorhurutok és bélgyulladások, valamint az aranyér kezelésére is hatásos szer.
 
Számos pozitív hatása segít megőrizni szépségünket, mivel erősíti a kötőszövetet, ezáltal csökkenti a narancsbőr kialakulását. Hámosító és gyulladáscsökkentő hatása miatt segíti a sebgyógyulást, a bőrbetegségek gyógyulását. Gátolja a hajhullást és lassítja a ráncok kialakulását. E-vitamin- és esszenciális zsírsavtartalmának köszönhetően jótékony hatással van a száraz, berepedezett bőrre. Folyamatos fogyasztása során beépül a bőr alatti zsírszövetekbe, és visszaadja azok rugalmasságát és puhaságát.
Speciális zsírsavösszetétele révén csökkenti a vér koleszterinszintjét, s így lassítja az érelmeszesedési folyamatok kialakulását.
 
A homoktövist évszázadok óta a fáradt szem erősitésére is használják. Minden nap rengeteg olyan fénnyel érintkezünk, amire az evolúció nem készített fel bennünket. A neon, a monitorok és a képernyők rezgőfényűek, milliónyi olyan kis sötét intervallummal, amikor nincsen fény. Ezt a szemnek állandóan korrigálnia kell, még ha a tudati érzékelési küszöbünknél kisebb szünetekről is van szó. Ezenkívül az a fény, mely a napból jön, évről évre erősödik. A szem fénytűrő képességének javítására és a káros hatások kivédésére keleten a homoktövis gyümölcsöt, és magjának olaját használják belsőleg. Készíthetünk otthon magunknak egy rendkívül hatásos szemerősítő, látásjavító italt, ha homoktövis velőt és magolajat, feketeáfonya italt, és goji lét összekeverünk.
 
A hámló testre is kiváló a homoktövis magolaj. A homoktövis magolaj az egyetlen olyan anyag, ami a radioaktív fertőzésektől keletkező égéses, gennyes fekélyeket is képes begyógyítani. Ha a csúnyán leégett bőrfelületet estére bekenjük vele, másnapra már enyhülnek a tünetek.
 
Télen influenzaszezonban mindennapos fogyasztása megelőzi a megbetegedést, és ezen gyümölcsszegény időszakban kiválóan ellátja vitaminokkal a szervezetet. A homok aranya elnevezés méltó rá, hiszen a húsán és magján kivűl még a levelét is használják gyógyászati célokra. Ősztől tavaszig a leveléből készített teát meghűléses megbetegedések esetén alkalmazzák.
 

A homoktövis több mint száz biológiailag aktív hatóanyagot tartalmaz:
 
A gyümölcsök gazdagok szénhidrátokban, fehérjében, szerves savakban, aminosavakban és vitaminokban. Kiemelkedő a C-vitamin tartalma, mely a citrom C-vitamin tartalmának a tízszerese! A homoktövis gyümölcsében levő C-vitamin koncentrációja magasabb mint az eper, kivi, narancs, paradicsom, sárgarépa, és galagonya gyümölcsében. A nálunk élő gyümölcstermő bokrok közül a homoktövis bogyója tartalmazza a legtöbb C-vitamint (500-900mg/100g). Ezen felül gazdag A-, B1-, B2-, B6-, B8-, B9-, K-, P-, PP- és E-vitaminban. E-vitamin hatóanyagtartalma 202.9 mg/100 g gyümölcs, ez magasabb mint a búza, kukorica és szójabab E-vitamin tatalma. Az olajában nagy mennyiségben mutatható ki alfa-linolénsav (omega-3), linolsav (omega-6), olajsav (omega-9), palmitolajsav (omega-7) cis-vaccénolaj-sav, b-sitosterin (erős koleszterincsökkentő anyag), fitoncidok és nyomelemek.
 
Az újabb kutatások a vízben oldódó sárga flavonoidokat, az értékes növényi olajokat és zsírokat, valamint kedvező élettani hatását emelik ki. Magas antioxidáns tartalma miatt a mai társadalom elengedhetetlen egészségmegőrző élelmiszerévé vált.
 
Érdekes, hogy Kínában gyógyszernek van minősítve, míg nálunk nyugaton csak egészségvédő, betegség megelőző, általános erősítő szerként ismerik el.
 
Feldolgozva dzsem, bor, ivólé, likőr, zselé, sőt olajtermék is készül belőle. Kiemelkedő a C-vitamin tartalma, amely a citrom C-vitamin tartalmának a tízszerese. Gyümölcslé, dzsem készíthető belőle általában más gyümölcsökből készült termékekkel vegyesen, ugyanis a homoktövis gyümölcse savas, hasonlóan a citromhoz. Gyümölcsét gyógyszeralapanyagként is hasznosítják: nehezen gyógyuló sebek, fekélyek gyógyítására.
A homoktövisnek a termését és a levelét és a magból kinyerhető zsírolaját használják gyógyászati célokra. Termése augusztus elejétől szeptember végéig érik be. Dércsípetten édessé válik az amúgy kesernyés, savanykás gyümölcs.
 
Jó tudni!
A homoktövis-magolajat nem ajánlatos használni akut epehólyag-gyulladásnál és hasnyálmirigy-megbetegedéseknél.
 
Ne kézzel szedjük, hanem ollóval vágjuk le termését!


Köszönjük:
Kép:  Google képtár.
Forrás:
http://www.edenkert.hu
Forrás:
http://www.wikipedia.hu
]]>
tengerszem http://www.hotdog.hu/liliom_1/cserjek/homoktovis
Az orchidea élettani betegségei http://www.hotdog.hu/liliom_1/orchideak/az-orchidea-elettani-betegsegei Thu, 30 May 2013 20:00:00 +0200 Az orchidea
Leírás:

Növény részei
 
Virág
A virágtakarót két körben elhelyezkedő 6 db lepellevél (tepálum) alkotja. A három külső lepellevél - szepálum fő feladata az egész virág védelme. Csak a virágzást követően színesednek. A három belső lepellevélből a két azonos alakú, méretű és színű a petálum. A harmadik belső lepellevél ajakká - labellum alakult, ami általában kiszélesedő, feltűnően színes és meghatározó jellege a virágnak. A vénuszpapucsok esetében az ajak üreges papuccsá alakult.
 
Mag
A magvakat a szél terjeszti, szikanyagot (endospermium) nem tartalmaznak, vagyis semmiféle tartalék tápanyaggal nem rendelkeznek. A csírázáshoz ezért minden orchideafaj számára szükséges a mikorrhizális szimbiota gombával (ezek bazídiumos gombák) való kapcsolat, a növény egyedfejlődése során ebben a korai szakaszban függ legnagyobb mértékben a gombától. Megerősödése évekig is eltarthat, ez alatt a növény tulajdonképpen a gombán élősködik. Ezen időszak eltelte után kezdenek kialakulni a gyökerek és a leveles hajtások.
 
Levél
Az orchideafélék levelei osztatlanok, a száron két sorban, vagy szórtan állnak, általában ülők, vagy kissé szárölelők, vagy csak tőlevelek vannak. Általában nincs nyelük. A gyöktörzsön, a hajtás tövében és csúcsán csökevényes pikkelylevelek nőnek. Általában övszerűek, ovális, vagy elliptikusak és nagyon változó méretűek. A nedves és árnyékos környezetben élő növények levelei vékonyak, puhák, és nem túlságosan toleránsak a páratartalom csökkenésével szemben. Ezzel ellentétben az átmenetileg igenszáraz és erősen napsütötte területeken élő orchideák levelei húsosak, kemények, vastag bőrszövettel borítottak. A legtöbb orchidea évelő, azaz több évig élnek a levelei, míg mások lombhullatók.
 
Gyökér
Legfontosabb szerve a gyökér. A gyökérzet általában erős, vastag, tápanyagok raktározására is alkalmas, elágazások nélküli gyökerekből álló mellék gyökérrendszer. A fán lakó (epifita) életmódú fajok gyökerei gyakran a fakéregre tapadnak (ez jól megfigyelhető a szobanövényként egyre népszerűbb Phalaenopsisnál), vagy szabadon lelógnak (például Vanda). Különösen a gyökerek csúcsán figyelhető meg, hogy a gyökerek klorofillt is tartalmaznak, vagyis részt vesznek az asszimilációban. A gyökér további részeit általában egy ezüstfehér színű réteg, a nedvesség esetén itatósként, szárazság esetén viszont párologtatást gátló felületként viselkedő, pórusos szerkezetű velamen borítja. A legtöbb trópusi orchidea fákon él, és a talajlakó trópusi fajok sem földben, hanem a laza, levegővel átjárt szerves törmelékben tenyésznek. Ezzel szemben minden, mérsékelt övi faj talajlakó, gyökereik nem fotoszintetizálnak, a gyökerek viszonylag vastagok, rajtuk kevés a gyökérszőr. A szimbióta gombafonalak fejlődésének életteréül is szolgálnak.
 
Szár
Száruk többszörösen, vízszintesen vagy függőlegesen fejlődő gyöktörzs, amely éves hajtásokat növeszt. Az alsó szártag (internódium) néha megvastagszik, és álgumóvá (pseudobulba) fejlődik. Ez a jelenség a trópusi fajoknál gyakori.


Betegségek,kártevők
 
Élettani betegségek
 
Élettani betegségeknek nevezzük a nem fertőző kórokat, amelyeket a növény számára kedvezőtlen környezeti tényezők váltatnak ki. A fényerő, hőmérséklet, páratartalom és az ásványi elemek mennyisége a négy fő tényező. A túl sok fény elszíneződést vagy deformitást idézhet elő a virágokon, abnormális vörös elszíneződést a leveleken. Míg a fény hiánya lehet oka a rövidebb leveleknek vagy a gyenge rügyképződésnek.
Hideg hatására a leveleken világos foltok keletkeznek. A hőmérséklet gyors csökkenése, vagy a túl hideg öntözővíz válthatja ki. 
Ásványi elemek hiánya és többletének hatásai..

Nitrogén
A nitrogénbőség késlelteti a virágképződést, de serkenti a vegetatív fejlődést és fokozza a húsos szövetek gyarapodását a rostos szövetekkel szemben. A szövetek fellazulnak. Feleslegben a növények virágaikat elhullajtják, a levelek feltűnően sötét színűek lesznek, súlyosabb esetekben a levél széle, később az egész levél elhalványodik, majd elhal.
A nitrogén hiánya esetén, a növényen alulról felfelé a levelek fokozatosan megsárgulnak, majd elhalnak. A fiatal levelek jellegzetesen halványzöldek, illetve nem ritka esetben vöröses vagy élénk sárga színűek lesznek. A hajtás törpe növekedésűvé válik és merev tartású lesz.
 
Kén
A túl sok kén a növény szempontjából viszonylag ártalmatlan, ezért a kénfeleslegből adódó betegségekkel csak ritkán találkozhatunk. 
A kénhiány tünetei nagyjából megegyeznek a nitrogénhiány tüneteivel, ezért könnyen összetéveszthetőek. Csakúgy mint ott, itt is a levelek sárgászöld elszíneződésében, a törpe növekedésben nyilvánul meg a hiány.
 
Foszfor
A foszfortöbblet a virágzást fokozza. Nagyobb mennyiség hatására ami ritkán fordul elő vas-, mangán-, cink-, és rézhiány lép fel, mert gátolja ezen anyagok felvételét a talajból, így ezen anyagok hiánytünetei jelentkeznek.
Foszforhiány esetén először az idősebb leveleken, majd később a fiatalabbakon is sötétzöld vagy sokszor vörös, illetve bordó elszíneződés jelentkezik, a hajtás merevvé válik, a virágképződés ideje kitolódik és gyakran el is marad a virágzás.
 
Kálium
A többlet hatására anyagcserezavarok keletkeznek, mivel a Ca felvételét csökkenti vagy nagyobb mennyiségben lehetetlenné teszi. Emellett károsan növeli a talaj sókoncentrációját ami száradáshoz vezet, a rügyek hiányosan képződnek. Relatív foszforhiány jelentkezhet a magas mikroelem tartalom. 
A káliumhiányos levelek széle alágörbül, majd ezt követi az elsárgulás és megbarnulás, ami először a levélszéleken, később az egész lemezen elszórt foltokban látható, a virágképzésben is károsodások jelentkezhetnek. Mivel a káliumhiány csökkenti a szövetek szilárdságát, ezért a növénynek faggyal, valamint a kórokozókkal és kártevőkkel szemben kisebb lesz az ellenállósága.
 
Kálcium
Túlzott bősége foszfor-, vas-, bór-, kálium- és magnéziumhiányt okozhat, és azok tünetei mutatja a növény, mivel gátolja az imént felsorolt elemek felvételét a talajból. 
Kalciumhiány esetében különbséget kell tennünk a növények tényleges Ca-hiánya és a talaj Ca-hiánya között. Utóbbi esetben a talaj elsavanyodása következtében a károsító okoknak egész sora alakul ki, amelyek kisebb-nagyobb mértékben gátolják a normális növekedést, így például alumínium mérgezés léphet fel. Ca-hiányos tápoldatban a gyökerek rövidek maradnak, növekedésük megáll, a csúcsi rész elnyálkásodik és megbarnul. Gyökérszőrök és gyökérágak általában nem képződnek. A Ca-hiány szoros összefüggésben van a növényekben kifejtett működésével, ezért a hiánytünetek először a legfiatalabb leveleken jelennek meg. Különösen jellemző a fiatal levelek széleinek és csúcsainak kanálszerű felgörbülése. Először a klorofill hiány miatt fellépő tarkázottság, majd összefüggő sárgulás lép fel, mely barna, elhalt foltokká alakul. Ha a Ca-ellátás a csökkent párologtatás miatt akadozik, a növekedés fokozódása miatt szárpuhulás, illetve szártörés lép fel. A virágzat, vagy a hajtáscsúcs alatt 1-3 cm hosszúságú szárrészek, gyorsan megbarnulnak, majd a szár megtörik és lekonyul.
 
Magnézium
A talajban egyoldalú magnéziumtöbblet csak ritkán keletkezik, hatására más elemek felvétele lehetetlen lesz a növény számára (K, Ca, Na), ezáltal anyagcserezavarok lépnek fel a növény szervezetében. 
A magnézium a talajban rendszerint kielégítő mennyiségben van jelen, néha mégis hiány keletkezik, ugyanis nemcsak a tápközeg alacsony Mg-tartalma, hanem a konkuráló hidrogén, kálium, ammónium, réz és mangán ionok nagy mennyisége is kiválthatja. A magnéziumhiány először az idősebb leveleken jelentkezik, amelyekben a klorofill elbomlik és a felszabaduló magnéziumion a fiatalabb hajtásokba szállítódik. Ennek következtében a levelek színe világosabb zöld lesz, esetleg szabálytalan zöld foltok keletkeznek. A klorofill csak a levélerekben marad meg, ugyanakkor a levél többi része sárga vagy vörösesbarna színű lesz és végül elszárad. A magnéziumhiány a fiatalabb leveleken is jelentkezhet, ha a növény gyorsan növekedik és Mg-utánpótlás az idősebb levelekből nem kielégítő. A károsodott levelek korán lehullnak, ennek következtében a növény felkopaszodik.
 
Vas
A vastöbblet hatására a mangán felvehetősége csökken a talajból, ezáltal mangánhiány léphet fel, de más anyagok felvehetőségét is gátolja.
Mobilitása a növényben igen csekély ezért hiánya elsősorban a fiatal levéllemezeken mutatkozik, amelyek sárgulva vagy teljesen kifehéredve mutatják a vasklorózis jelenségét, miközben az érhálózat gyakran zöld színű marad. Ásványi talajokon ritkábban lép fel, mint a tőzeges keverékekben vagy a tápoldatos termesztésben. Relatív vashiány léphet fel, ha a talaj foszfortartalma magas.
 
Mangán
Túlzott bősége főként a fakérget tartalmazó földkeverékekben gyakori, aminek káros hatása a pH növelésével és bőséges vasellátással csökkenthető. Súlyosabb esetekben " mivel gátolja a vas katalizálta klorofillszintézist " a leveleken sárga foltok képződnek, amelyek később az egész növényre átterjedhetnek.
Hiányában az idősebb levelek világosabb színűek lesznek (amelyek a ráeső fényben világos pettyeknek látszanak), zöld foltokkal az erek mentén. Súlyos esetben a fiatal hajtások száradását idézheti elő. Hiánya főleg tőzegben és humuszban gazdag talajokon jelentkezik.
 
Réz
A réztöbblet kedvezőtlen a növények számára, mivel a vas felvételét és szállítását gátolja. A tápoldatos termesztésben gyakorta előfordul, ahol rézcsöveket használnak öntözésre. 
A rézhiányra a tartós fonnyadás jellemző, amely meleg napokon, vagy hosszabb szárazság esetén nagyon határozottan jelentkezik. A levélsodródás illetve a hajtáscsúcs elhalása is gyakran jelentkezik ilyen esetekben. Főleg alacsony pH-jú tőzeges talajokon jelentkezik ez a tünet.
 
Cink
Cinkfelesleg csak a legritkább esetekben lép föl, hatására más elemek felvehetősége csökken a növény számára a talajból. 
Hiánya ritkán lép fel, ugyanis a termesztésben használt fémtárgyakból elegendő oldódik a talajba. A hiány egyes növényfajoknál különbözhet, leggyakrabban az idősebb levéllemezeken mozaikszerű sárga foltok képében mutatkozik és sokszor törpenövekedést és rozettásodást idéz elő. A gátolt szénhidrátanyagcsere következtében a növények fagyellenállósága csökken. A foszfor túladagolása gyengíti a cink felvételét. 
 
 
Molibdén
A molibdéntöbblet a gyakorlatban nem szokott jelentkezni. 
Hiánya következtében a talajban felszaporodhat a nitrát tartalom, mivel a molibdén szükséges a nitrogénmegkötő baktériumok működéséhez. A hiánya a növényeken levéltorzulások, színelváltozások, levélelhalások, főhajtáselhalás formájában jelentkezik.
 
Bór
Bórfeleslegben a levelek foltossá válnak, valamint az idősebb levelek csúcsa és széle megsárgul. Ezen kívül a gyökérre is hatással van, következtében a gyökércsúcs elhal. A tünetek nagyon hasonlítanak a káliumhiányra, ezért könnyen összetéveszthetőek. 
Hiánya akadályozza a sejtfalak képződését, a cukorszállítást és a pollentömő növekedését. Ezért az erősen osztódó részeken, így a hajtás- és gyökércsúcsokban rothadás jelentkezik. Hiányát fokozhatja a bőséges nitrogénellátás.
Állati károsítók
 
Pajzstetvek
Apró, 1-2 milliméter méretű állatok. A növények nedvét szívogatja. Szívás hatására a levelek torzulnak, erős fertőzés hatására elhalnak. Ragadós mézharmatot választanak ki. Fiatal lárváik mozognak, a kifejlett állat már nem. A viaszos pajzstetveknél fehéres vattaszerű viaszbevonat képződik a hátukon. A teknős pajzstetveknél különböző színű kemény pajzs védi a növényre tapadt állatokat. Megbújó, növényi zugokban élő egyedei miatt nehéz a kiírtásuk, általában 3-5-szöri permetezés ad csak megfelelő eredményt. Rejtőzködő egyedei miatt kielégítő ölő hatást a felszívódó rovarölő szerek adnak: például Actara, Mospilan. Érdemes a permetezések előtt a pajzsokat puha kefével a növényről elmozgatni és langyos vízzel lezuhanyozni.
 
Tripszek
Parányi, 1mm körüli, megnyúlt, hengeres testű állatok, a kifejlett egyedeknek 2 pár szárnyuk van. Szívó kártevők, szivogatásuk nyomán a leveleken, zöld növényi részeken alig látható méretű ezüstös színű, szabálytalan alakú elszíneződés képződik. A megtámadott bimbók és virágok torzulnak. Fejlődésük során több lárva-alak váltja egymást, melyek nem rendelkeznek szárnyakkal. Gyakran a szár tövi részénél a talajba húzódva élnek hosszabb-rövidebb ideig, ezek az egyedek a permetezéseket túlélik, és a növényre visszatelepedve újra felszaporodnak. Kémiai védekezés csak többszöri (3-4 x) ismétléssel lehet eredményes. A szabadforgalmú rovarölő szerek közül a Mospilan, Decis, Match és Actara hatásosak ellene.
 
Takácsatkák
Szabad szemmel alig látható, 4 pár lábú (pókszerű) rovar. A levelek hátoldalán él, gyakran pókhálószerű szövedéket képez. Szívó szájszervű kártevő, a növények hajtásvégi, legfiatalabb leveleit kedveli. Nagyszámú szivogatása nyomán a levelek ezüstös színűek lesznek, majd sárgulnak, végül barnán elhalnak. Csak meleg és száraz levegőjű lakásban szokott felszaporodni. Gyakran elegendő az atkás levelek nedves ruhával történő letörlése, majd később a levelek hátoldalának napközbeni vízzel végzett finom permetezése. Ellenük csak a speciális atkaölő szerek hatásosak: Floramite, Flumite, Nissorun, Sanmite, Omite.
 
Levéltetvek
Elsősorban a vékony levelű orhidea fajokat szokták fertőzni, azok fiatal levelein szaporodnak el. Szívó kártevők, a leveleket szívogatva azokon torzulások, apró elhalások jelennek meg. Mézharmatot választanak ki. Levéltetvek ellen ható rovarölő szerek: Biola, Bioplant Flora, Vectafid-A, Biosect, Talstar, Karate, Decis, Teppeki, Chess, Pirimor, Actara, Mospilan.
 
Csigák
Mind a házas- mind a házatlan csigák rágásukkal károsíthatják az orchideákat. A csigák a folyamatosan nedves, vizes helyeket kedvelik, oda húzódnak. Éjjel aktívak, nappal gyakran nem lehet megtalálni őket, mivel a talajba bújva rejtőzködnek. Cserepes orchideáknál meg kell találni a csigákat és mechanikai úton elpusztítani. Szabadba kihelyezett orchideáknál a cserepek körül kiszórt nedvességelvonó szerek is hatásosak: ezeken (mészpor, por alakú műtrágya) átmászó állatok a vízelvonás következtében elpusztulnak.
 
Orchidea virág szúnyog
megtámadja orchidea rügyeket és virágokat. Ezzel deformitást okozva a fejlődő virágokon. Mivel a szúnyog lárváknak szükséges a magas páratartalom és nedves közeg a bebábozódáshoz, így megfelőek a feltételek, miket az orchidea tartásnál megteremtünk. Tönkre teheti az egész virágzási szezont. A kis, repülő felnőtt szúnyogok nagy mennyiségű tojást raknak a virágrügyekbe. A tojás és a fejlődő lárvák gyakorlatilag észrevehetetlenül fejlődnek belül a zárt bimbóban. A lárvák kicsik (kb. 2,5-3 mm hosszúságúak), színük fehér. Bebábozódás után, körülbelül három héttel később apró kifejlett szúnyogok jelennek meg. Ezek körülbelül 1,5 mm hosszúak. Hosszú lábak, nagy szemek, hosszú antennák, foltos szárnyak jellemzik és szárnyfesztávolsága mintegy 2,5-3 mm.
Szúnyogokat elsősorban Dendrobium és Vanda nemzetségeknél találtak, de a legújabb jelentések szerint Cattleya, Cymbidium és Phalaenopsis fajoknál is előfordult. A fertőzöttségre utalhat a virágok, bimbók szövetein megjelenő barnás foltok, lyukak, melyek a rágás nyomai.
 
Vírusos betegségek
 
A növényi vírusok a növények sejtjeiben élő parazita, melyek a növény minden részébe széterjednek, előfordulnak. A már fertőződött növények életük végéig vírusfertőzöttek maradnak, nem gyógyíthatók. A fertőzött növények utódai, szaporulatai is vírusfertőzöttek.
A vírusok terjedésének módja:
- levéltetvek, pajzstetvek;
- vírusfertőzött virágból származó virágpor;
- fertőzött termesztő közeg, cserép, vagy a fertőzött növényről lecsurgó öntözővíz;
- vágóeszközre tapadt növényi nedvben található vírusrészecskék.
 
Védekezés alapja a megelőzés! A vágó eszközöket folyamatosan fertőtlenítsük (alkohol, hypo). A műanyag cserepek, tálcák tisztán tartását hypos oldattal végzett lemosással biztosíthatjuk. A fakéreg darabokon megtapadó vírusrészecskék is eredményesen elpusztíthatók 90-100 Celsius fokon tartva sütőben 30 perces hőkezeléssel.
Orchideákat fertőző gyakori vírusok és terjedési módjuk:
Csak orchideákat fertőző vírusok:
- Odontoglossum ringspot virus (ORSV) - vágóeszközzel, szaporító anyaggal
- Cymbidium mosaic virus (CyMV) - vágóeszközzel, szaporító anyaggal
- Orchid fleck virus (OFV) - szaporító anyaggal
Termesztett és kultúrnövényt fertőző vírus:
Tomato spotted wilt virus (TWSV) - tripszekkel, szaporító anyaggal
A mozaikosságnál a zöld alapszíntől eltérő sárgászöld szabálytalan elszíneződés figyelhető meg. A sárgás színű vonalas vagy gyűrű alakú rajzolatok később barna színűre váltanak. A vastag levelű Phalaenopsis fajoknál a rajzolatok a levél húsába besüllyedőek. A virágokon is jelentkezhet elváltozás: a fajtára jellemző szín megváltozik, az alapszíntől eltérő árnyalatú rajzolatok, foltok fejlődnek a virágszirmokon (színtörés).
 
Baktériumos betegségek
 
Jellemző, hogy vizes, nedves körülmények között szaporodnak, fertőznek. A növényt fertőző baktériumok egysejtűek, csillangókkal (nyúlványokkal) rendelkeznek, ezek segítségével vízben mozognak, aktív helyváltoztatásra képesek. Ez magyarázza, hogy létfeltételük a vizes környezet. Az ápolás során lecsorgó vízzel is továbbterjednek. Tüneteik:
Általában vizenyős, megpuhuló foltok, melyek gyorsan nőnek, terjednek, végül barnák lesznek, majd elfeketednek. Gyakori, hogy sebzéseknél indul el a fertőzés. A Pseudomonas fajok apróbb levélfoltosságot, míg az Erwinia baktérium fajok rothadásokat okoznak. Baktériumok ellen a jelenleg forgalomban lévő növényvédő szerek közül valamennyi réztartalmú szer hatásos. A baktériumok továbbterjedését megakadályozzák, de a beteg növényi részeket nem gyógyítják meg. Baktériumos betegség esetén a növényt a szokottnál lényegesen szárazabb körülmény közé kell helyezni. Ajánlott a növény átültetése új termesztő közegbe.
 
Gomba betegségek
 
A nedves, rothadó, pangó közeg a gombabetegségeknek is kedvez. Betegséget okozhat ezen kívül fertőzött ültető közeg vagy öntözővíz is. A gombás fertőzésre az jellemző, hogy először a szövetek megpuhulnak, sötétre színeződnek, majd elszáradnak és leesnek. Könnyen összetéveszthető a baktériumos rothadással, de itt inkább a léggyökerek és a levélalap fertőződik. Gomba jelenlétére utal, ha barna vagy vöröses bevonat képződik a leveleken vagy a bimbókon. Különböző gombás betegségek vannak, némelyik a gyökereket.
 
Cercospora Tünetek:
A fertőzés először egy sárga folt formájában mutatkozik a levél alján, majd a levélzet felső felületén is jelentkezik. A foltok szabálytalan alakúak és kissé beesettek. A fonák oldalon lilás barna-lilás fekete színű nekrotikus elváltozások mutatkoznak. Végül lefedi a teljes levélzetet.
 
Phyllosticta capitalensis könnyen terjed, és csúnya foltokat okoz az orchideák levelein. A leggyakrabban a melegebb éghajlaton élő fajoknál fordul elő, de megtalálhatók az egész világon. Dendrobium és a Vanda nemzetségek a leginkább hajlamosak erre a gombás fertőzésre.
A Pyllosticta által fertőzött növényt szinte lehetetlen kezelni. Spóráit tovább viheti fröccsenő esővíz, öntözővíz és a levegőbe jutva a légáramlat, szél. Nedves levélfelületre érve csíráznak. Bár a Phyllosticta nem pusztítja el a növényt, de legyengíti annyira, hogy könnyen áldozatul eshet más kártevőknek vagy betegségeknek.
- Ascocentrum, Phalaenopsis, Vanda esetében megjelenése kis fekete pontok (kezdeti stádium), majd nagy besüllyedt, fekete foltok (rajzolatok). Hasonló képet ad a Guignardia fertőzés, laboratóriumi vizsgálat nélkül, szabad szemmel nehéz megkülönböztetni.
 
- Bifrenaria, Stanhopea esetében kis száraz foltok (kerek, gyűrű alakú, olykor hosszúkás), színe fehér és barna. összetéveszthető az égési sérülésekkel. A gyűrűvel körülvett foltok eltérőek: sárga alapon barna gyűrűvel és fekete folt sárga peremmel (nagyon hasonlít bakteriális fertőzésre).
 
- Cattleya levelén látható elváltozások, gyűrű alakú foltok, kezdetben félhold alakúak, majd egyesülve horpadást hoznak létre, színük a sárgától a barnáig terjed vagy fekete.
 
- Cymbidium, Oncidium esetében a fertőzés fekete peremű, fehér, száraz foltok formájában jelentkezik. Nagyon nehéz megkülönböztetni az égéstől.
- Dendrobium fertőzöttsége a leggyakrabban sárga foltok formájában mutatkozik, amelyek idővel feketévé sötétednek.
- Pescatoria, Zygopetalum levelein különböző méretű és alakú száraz, sárga foltok jelennek meg, melyek gyorsan feketévé válnak.
A betegség lefolyása elsősorban attól függ, hogy a növény általános állapota milyen, ugyanis az egészséges orchideák ellenállóbbak a kórokozókkal szemben, ezzel elkerülve a tömeges levélpusztulást, az esetleges halált. Az ideális beteg, gyenge fényviszonyok mellett él.
Az orchideák egyik csoportja a Zygopetalinae esetében ezt a gombás fertőzést 90%-ban az alacsony páratartalom okozza. Itt a fényviszonyok emelése csak lelassítja a folyamatot, de nem állítja meg. A páratartalom 70-100%-ra emelése szinte azonnal megállította az új foltok megjelenését. Figyelembe véve, hogy egy és ugyanazon gomba, különböző tüneteket produkál, különböző orchideákon, ennek oka a levelek struktúrája, alakja (vékony, vastag, bordázottak, vagy sem). A pontos diagnózis, csak laboratóriumi vizsgálattal igazolható.
Megelőzés:
A különféle gombás és baktériumos betegségek leginkább megelőzhetőek a nevelés és egészségmegőrzés szabályainak szigorú betartása. Minél hamarabb ismerjük fel a betegséget, annál könnyebb lesz fel venni a harcot ellene.
A következőkre kell különösen figyelnünk:
- megfelelő világítás,
- megfelelő táplálás,
- megfelelő öntözés,
- rendszeres szellőztetés,
- rendszeres megfigyelés, ellenőrzés.
Kezelés:
A fertőzöttség első jelére a beteg növény elkülönítése a legfontosabb a tovább terjedés megakadályozása miatt.
A növény helyének (pl. ablakpárkány) fertőtlenítése.
Minden érintett terület eltávolítása ép részben. A vágott részek fertőtlenítése porított aktív szénporral vagy fahéjjal. A vágás előtt és után alapos eszköz- és kézfertőtlenítés.
Miután a seb beszáradt, a növényt gombaölőszerrel kell kezelni.
 
Septoria Tünetek:
Apró foltok keletkeznek mindkét levélfelületen. Ezek beesett, sárga elváltozások. Később sötétbarna vagy fekete, kerek vagy szabálytalan foltok képében mutatkozik. Erősen fertőzött levelek idő előtt lehullanak. 
Kezelés:
Távolítsuk el a fertőzött leveleket egy steril eszközzel és csökkentsük a levelek vízzel való érintkezését. Gombaölő szerrel kezeljük.
 
Gyökérrothadás
 
Kórokozó okozta gyökérrothadás nem ritka az orchidea féléknél. Tünetei lassan, késleltetve jelennek meg, gyakran észlelésekor már a gyökérzet szinte teljesen megsemmisült. Számos gombafaj okozhatja, ezek: Phytophthora, Sclerotinia, Pythium, Rhizoctonia fajok. A cserépből kiemelt növény gyökerei barnák, puhák, ernyedten lógnak. A növény elhalt gyökereit távolítsa el, a maradék gyökérzettel a növényt 20-30 percig 0,2%-os Topsin M 70. gombaölő szeres oldatban áztassa: A gyökérzet 2-3 órás szárítása után új közegbe ültesse át. A következő 3-4 héten az öntözést nagyon visszafogottan, csökkentett adaggal és ritkábban végezze.
Néhány nevelési hiba:
Vízhiány:
Az első jel, amit legkönnyebben észre vehetünk, amikor a levelek lógnak. Ennek jó esetben csak az az oka, hogy késik az öntözés. Ilyenkor a gyökérzet egészséges, az ültetőközeg természetesen-száraz. Nincs más dolgunk, mint öntözni, és amíg rendbe jön, párás helyre tenni a növényt. Hiányában a célnak megteszi egy nejlonzacskó, amibe lecsöpögés után belehúzzuk a cserepet. A száját kössük be, legfeljebb a virágszár maradjon szabadon. 3-10 nap múlva a Phalaenopsis újra a régi.
 
Túlöntözés:
A lankadt levél lehet túlöntözés következménye. Ekkor a gyökerek megpuhultak, és sárgásak. A túlöntözött orchideát legjobb, ha kivesszük óvatosan a cserepéből, megvizsgáljuk, hogy a teljes gyökérzet elhalt-e? Eltávolítjuk az elpusztult részeket, és visszaültetjük feketefenyőkéreg-zúzalékba, vagy az eredeti közegébe. A virágokat vágjuk le. A nyirkos közeget csak akkor öntözzük újra, ha kezd kiszáradni. Ez esetben feltétlenül zacskózzunk. Meleg, világos helyen, fejlettségi állapottól, fejlődési fázistól függően 1-6 hónap alatt regenerálódik a tő. Teljes gyökérpusztuláskor sajnos kis esély van a sikerre.
 
Nincs elég gyökér:
Megfelelő öntözés mellett és kártevőktől mentes ültetőközegben is lehetséges, hogy az orchidea kókad. Öntözés után valamelyest javul az állapota, de ez átmeneti. Egy idő múlva a kinyílt virágok szirmai sem feszülnek ki. Valószínűleg kedvezőtlen a gyökérzet és a lombozat aránya. Ilyenkor üvegházban, vagy a már említett zacskóban, mivel a magas páratartalom miatt a párologtatás lecsökken, megszűnnek a tünetek. Pár hónap múlva, mikor a gyökérzet kellően kifejlődik, a normális lakókörnyezetben is jól érzi magát a Phalaenopsis.
 
Túltáplálás:
Gyökérpusztulást, levélfoltosodást okozhat a túlzott műtrágyázás. A gyökerek érzékenyek a felhalmozódott tápsókra. Megelőzhető, ha a tápoldatot csak nagy hígításban alkalmazzuk, és levéltrágyaként. Így is felvehető a növény számára a szükséges tápanyag.
 
Nem megfelelő páratartalom
 
1. Túl alacsony (40% alatti)
 
Tünet:
bimbóhullás, pajzstetű
 
Megoldás:
Páratartalom növelése. Ha már pajzstetves a növény, az öntözővízbe keverjünk
Actarát. (Megelőzésképp célszerű a többi növényt is kezelni.)
 
Az Actara 25 WG egy szabadforgalmú rovarölő szer: Mivel felszívódó, nem kell lepermetezni a növényt, elég ha az öntözővízbe tesszük a csomagoláson található mennyiséget. Semmilyen torzulást, megbetegedést nem okoz náluk. Szükség esetén a beöntözést 7-8 naponta, 2-3 alkalommal ismételjük meg. A kimaradt permetet ne öntsük az ivóvízhálózatba, se élő vízbe! Helyette  megelőzésképp pl. citrusok, pálmák beöntözésére, vagy rózsák permetezésére is felhasználhatjuk. 
 
 
2. Túl magas (60% feletti)
 
Tünet:
Bakteriális megbetegedések, gombabetegségek, rothadás
 
Megoldás:
helyezzük a növényt szellős, világos helyre, és kezeljük gombaölőszerrel. Ha a közeg is fertőzött, mindenképpen ültessük át a növényt! 


Nem megfelelő fény:
 

1. Közvetlen napfény
 
Tünet:
A leveleken sárga, fehér, súlyosabb esetben barna folt látható.
 
Probléma:
napégés.
 
Megoldás:
Helyezzük át a növényt olyan helyre, ahol nem ég meg. A foltokat eltűntetni nem lehet, s rajtuk keresztül a növény fogékonyabb a fertőzésekre, ezért egy kicsit nagyobb figyelmet igényel.
 
2. Tartósan kevés fény
 
Tünet:
Bimbóhullás, virágzás elmaradása, szokatlanul világos levelek, pajzstetű.
 
Probléma:
Fényhiány.
 
Megoldás:
Helyezzük át a növényt világos, közvetlen napfénytől mentes helyre. Vigyázzunk rá, mert még könnyebben megég, mint társai. Ha a növény pajzstetves, kezeljük Actarával a fent leírt módon.
 
 
Hirtelen hideg, huzat, szállítási sokk
 
Tünet:
Bimbóhullás.
 
Probléma:
Megfázás.
 
Megoldás:
Megelőzés. Ne nyissuk rá a növényre a hideget, szellőztetéskor sose legyen huzatban, ha pedig hűvös időben szállítani kell, alaposan csomagoljuk be selyempapírba és lehetőleg húzzunk rá egy nejlonzacskót is. A csomagolás ellenére is előfordulhat, hogy a még nem teljesen kifejlett bimbók elhalnak és lepotyognak.

Dohányzás a lakótérben
 
Tünet:
Bimbóhullás.
 
Megoldás:
Me dohányozzunk (a házban), vagy válasszunk más szobanövényt.
 
A lepkeorchidea nem bírja a dohányfüstöt, így ha a lakásban dohányzunk, biztosak lehetünk abban, hogy a növény az összes bimbóját/virágját rövid időn belül le fogja dobni. Ha ez a helyzet, vagy szokjon le arról, hogy a lakásban dohányzik, vagy válasszon kifejezetten légtisztító növényeket, pl. zöldikét, szobai futókát, stb. és az orchideáit ajándékozza el olyan helyre, ahol jól érezik majd magukat! 
Hasznos tippek
 
 
Fahéj: 
Természetes gombaölő szer. Használjuk vágott felületek, és az átültetésnél sérült vagy vágott gyökerek rothadásának megelőzésére.
 
Sör:
Tegyünk sört egy lapos edénybe, mely vonza a csigákat. Ha mély az edény megfulladnak, pár naponta cseréljük.

Páratartalom növelés:
A páratartalmat növelhetjük növényekkel is. Válasszunk páfrányt, kenciapálmát, fikuszt, borostyánt, vitorlavirágot, vagy filodendront.
A levegő károsanyag-tartalmát szűrik többek között: a szobapáfrány, gerbera, szobafikusz, kislevelű fikusz, közönséges borostyán, datolyapálma és a csokros inda.
Csalán:
A természetben található növényekből is készíthetünk permetlevet pl. csalánlét, kamillalét, fokhagymalét.
A csalánlé fokozza a növények ellenálló képességét, mivel nagy a makro-és mikroelem tartalma, véd a tetvek ellen és hatásos a gombabetegségek leküzdésére. A csalánból készítsünk permetlevet, hogy 1 kg friss csalánt / levelet és szárat / együtt tegyük bele egy nagyobb műanyag edénybe, öntsünk rá 10 l vizet, majd többször átkeverve 1 napig áztassuk. A csalánról a levet szűrjük le és ezt használjuk permetezésre.
Kamillavirág:
A kamilla segíti a növények egészséges fejlődését, antibakteriális és gombaölő tulajdonságokkal bír. Növényerősítőként: 20 g szárított kamillavirágból egy liter víz hozzáadásával főzzünk teát, majd hűtsük le. A teával - 1:5 arányban vízzel hígítva - permetezzük át havonta egyszer a növényeket.
Fokhagyma:
A növények gombás, vírusos vagy bakteriális betegségek esetén segítségünkre lehet a fokhagyma. Készítsünk pürét két gerezd fokhagymából, turmixgépben egy percig, majd lassan adjunk hozzá 1 liter vizet. Szűrjük le a keveréket, és adjunk hozzá 1 / 8 teáskanál káliszappant. Öntsük a folyadékot zárható tároló tartályba. Permetezéshez keverjünk össze 1 rész „fokhagyma krémleves” 10 rész vízzel egy spray palackban, és alkalmazzuk a keveréket a beteg növényrészeken.
A fokhagyma kitűnő fegyver a levéltetvek ellen is, ráadásul ebben az esetben főzni sem szükséges: dugjunk néhány gerezdet a beteg növény földjébe, és a gyökereken felszívódó aroma elriasztja a levéltetveket.
 
Az ültetőközeg:
Ültetőközeg alkotóiról
Perlit:
A perlit viszonylag magas víztartalmú természetes körülmények között is előforduló vulkanikus üveg kőzet. Fehér színű, nagy porozitású, szemcsés struktúrájú, környezetbarát, természetes kőzet, melynek hőszigetelő képessége magas. A Kertészetben a komposzthoz adagolva a levegő számára jobban átjárhatóvá teszi a komposztot, de emellett megőrzi a jó vízvisszatartó képességét. Vízkultúrás növénytermesztéshez jó közeg készíthető perlit felhasználásával, mert a perlit a nedvességet magába szívja, és csak akkor adja le, ha a környezete azt megkívánja: például szárazság esetén. Vízzel telített állapotában a gyökér köré szórják, így a gyökerekre tapad, és nagy meleg idején a nedvességet a gyökereknek leadja. Szabályozza a növény vízgazdálkodását és javítja a talajklíma állapotát. Mivel nagyon porózus a folyadék felvételi képessége óriási, 1 kg duzzasztott perlit képes felvenni 5-7 liter vizet, amit magában tart és lassan elpárologtat, ezzel növelve a talaj nedvességtartalmát vagy a levegő páratartalmát.
Sphagnum moha:
Sphagnum moha figyelemre méltó jellemzői - elsősorban a nagy nedvesség megőrző képessége és hatékony antibakteriális tulajdonsága. A savassága gátolja a legtöbb baktérium növekedését. Ma gyakran használják az orchideák szaporításban a lombikból való kihelyezés utáni ültető közegnek, akasztható kosarak béleléséhez.
Kókuszrost:
Kókuszrost környezetbarát, a tőzeghez hasonló rostos szerkezetű. A kókusztörmelék a héjkéreg feldarabolásából származik. A kókuszrost tömegének 7-8-szorosát képes felvenni vízből, ugyanakkor jó vízvezető tulajdonságú, és légáteresztő is egyben. PH-ja 6,5-7,5 közötti. Ideális anyag. Könnyen (újra) nedvesedik. Nem hajlamos a penészedésre.
Tőzeg:
A tőzeg erősen nedves, víz által borított és levegőtől elzárt (anaerob) körülmények között, elhalt növények törmelékéből képződik biológiai, kémiai és fizikai folyamatok révén. A tőzegképződésre alkalmas élőhelyeket tágabb értelemben lápoknak nevezzük. Hazánkban valamennyi láp védett. Bányanedves állapotban kb. 90% nedvességet tartalmaz. Felhasználáshoz kb. 25-30% nedvességtartalomra kell szárítani. A szárított tőzeg rendkívül nagy nedvszívó és gázlekötő képességű. Egymagában is jó trágyaszer, mert 40-50% szerves anyag-, 2-3% nitrogéntartalma erre alkalmassá teszi.
Lávakő:
A japán lávakő Fuji- hegyről származó vulkanikus kőzet. Lazítja és levegősebbé teszi az ültető közeget, kiemelkedő a puffer kapacitása. Tisztán közegként szolgálhat litofita (kőzetlakó) orchidea kultúrákhoz, például a Laelia nemzetség neveléséhez.
Fa-szén:
A káros mikrobiológiai folyamatok megakadályozására gyakran fa-szenet is kevernek az ültető közeghez. Porózus anyag, magas víz és a levegő tárolókapacitással, megfelelő élőhelyet biztosít egyes mikrobáknak, melyeknek jótékony hatásuk van a növények növekedésére, felszívja a vegyi anyagokat és része van a páratartalom-szabályzásban. 
Köszönjük:..

Forrás:
http://www.viragszerviz.hu
 

]]>
tengerszem http://www.hotdog.hu/liliom_1/orchideak/az-orchidea-elettani-betegsegei
Orchideák, zenés videóban http://www.hotdog.hu/liliom_1/orchideak/orchideak-zenes-videoban Sun, 26 May 2013 21:40:00 +0200 Orchideák zenés videóban..

Köszönjük...

Forrás:
Videók....Youtube


]]>
tengerszem http://www.hotdog.hu/liliom_1/orchideak/orchideak-zenes-videoban
Pünkösd... http://www.hotdog.hu/liliom_1/aktualis/punkosd Wed, 15 May 2013 21:00:00 +0200 Pünkösd
 
A pünkösd a húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek kiáradásának emlékét ünnepli meg.A Szentlélek az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja, áradása; ez a kiáradás. A Szentlélek (görögül pneuma, latinul Spiritus Sanctus) ezen a napon áradt ki Jézus tanítványaira, az apostolokra, és ezzel a napot új tartalommal töltötte meg a keresztények számára:
 
A pünkösdi ünnepkör
Áldozócsütörtök
A húsvétot követő negyvenedik nap áldozócsütörtök, Krisztus mennybemenetelének napja. Neve onnan ered, hogy az évi egyszeri áldozás határidejéül az egyház ezt a napot szabta. Sok helyen ez a gyerekek elsőáldozásának napja is.
 
A pünkösd a sínai szövetség ünnepe volt a zsidóknál Krisztus korában. Akkor a jelei a szélzúgás és tűz volt, Isten jelenlétének, kegyelem kiáradásának jelei. Az Újszövetség előjeleit a próféták mondták ki az Ószövetségben, Krisztus születése előtt: "Új szövetséget kötök veletek...akkor majd...új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek...Az én Lelkemet oltom belétek..."(Ez. 36,25-27; 11,19; Jer. 31,31k). Keresztelő János is jövendölt. (Jézus) majd "Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni" Jézus Keresztelő Jánosnál keresztelkedett meg, és rögtön utána galamb szállt Jézusra. Ezért a a katolikus ikonográfiában a Szentlélek jele a galamb. A katolikus pünkösdi ünnep tárgya a húsvéti misztérium beteljesedése: a Szentlélek eljövetele, ajándékainak kiáradása, az új törvény és az Egyház születésnapja. 1956-ig vigíliája, 1969-ig oktávája is volt, a húsvéti idő a pünkösdöt követő szombattal ért véget. 1969-től pünkösd hétfője már az évközi időhöz tartozik.
 
Mit ünneplünk Pünkösdkor?
Pünkösd a húsvétot követő ötvenedik nap, mozgó ünnep, neve a görög pentekosztész 'ötvenedik' szóból ered. Eredetileg a zsidó nép ünnepe, előbb a befejezett aratást, később pedig a Sínai-hegyi törvényhozást (ekkor kapta Mózes Istentől a törvényeket kőtáblákon) ünnepelték a Pészah szombatját követő ötvenedik napon Sabouthkor. 
A keresztény egyházi ünnep története a következő: Krisztus mennybemenetele után, az ötvenedik napon az apostolok összegyűltek, majd hatalmas zúgás, szélvihar támadt, s a szentlélek lángnyelvek alakjában leszállt a tanítványokra.
 
"És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek, és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniuk." (Csel 2:1?4)
 
Eredete:
Eredete az ószövetségi zsidó ünnep, héber nyelven Sávuót, a törvényadás (tóra adásának) emléknapja és az új kenyér ünnepe.
Az Ószövetség szerint, az Úr három főünnepet rendelt a zsidóknak. "Háromszor szentelj nekem ünnepet évenként! Tartsd meg a kovásztalan kenyerek ünnepét! Hét napig egyél kovásztalan kenyeret, ahogyan megparancsoltam neked, az Ábib hónap megszabott idején, mert akkor jöttél ki Egyiptomból. Üres kézzel senki se jelenjék meg előttem! Azután az aratás ünnepét, amikor meződ vetésének első termését takarítod be. És a betakarítás ünnepét az esztendő végén, amikor a termést betakarítod a mezőről. Évenként háromszor jelenjék meg minden férfi az Úristen színe előtt (Jeruzsálemben)!" (2Mózes 23:14-17)
Tehát a középső a pünkösd ünnepe, ez az 50. nap. "Számoljatok a szombatra következő naptól, tehát attól a naptól, amelyen elviszitek a felmutatásra szánt kévét, hét teljes hetet. Ötven napot számoljatok a hetedik szombat utáni napig, és akkor mutassatok be új ételáldozatot az Úrnak!" (3Mózes 23:15-16) "Amikor pedig eljött pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szent Szellemmel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy ahogy a Szellem adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a Föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni." (ApCsel 2:1-6)
Péter apostol megmagyarázta az ott levőknek, hogy most teljesedett be, amit Jóel így prófétált: "Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Szellememből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Szellememből, és ők is prófétálnak." (ApCsel 2:17-18) Jézus is megígérte a Pártfogót, akit Ő küld el az Atyától, "az Igazság Szellemét, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam." (János 15:26b). "Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm Őt hozzátok. És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett." (János 16:7-11) Tehát Jézus kitöltötte Szent Szellemét.
Szentírásból ismert Húsvét után az ötvenedik napon tartják. Így pünkösdvasárnap (a nyugati kereszténységben) legkorábbi lehetséges dátuma: május 10., a legkésőbbi pedig június 13.
Görög nevének (??????????, pentékoszté) a jelentése is 50, a magyar pünkösd szó ebből származik. Hasonlóan a húsvéthoz, egész héten át tart, de csak két nap nyilvános ünnep. Bár pünkösdöt ünnepként csak a II. században említik ókori keresztény írók (Tertullianus, Órigenész), ünneplése egyidős az egyházzal, tehát az apostolok idejéből való. A bérmálás szentségét hagyományosan pünkösd ünnepétől kezdve szokás kiszolgáltatni a római katolikus egyházban. Az ünnepről május hónapot pünkösd havának is nevezik.
 
Népszokások:
A magyar kultúrában több szokás kötődik a pünkösdhöz. Több elemük a kereszténység előtti időkbe nyúlik vissza. Visszavezethető a római floráliákra: a floráliák olyan tavaszt köszöntő ünnepi alkalmak voltak, amikor Flora istennőt, a növényvilág és a virágok (tágabb értelemben a termékenység) istennőjét köszöntötték. Az istennő görög nevén Khlóris, azaz Zöldellő, Viruló.
 
Májusfa:
A magyar nyelvterület nagy részén hagyományosan a május elsejére virradó éjszaka állítottak májusfát. Másik jeles alkalma pünkösd volt. A május elsején állított fákat sokfelé pünkösdkor bontották le. A májusfa, a zöld ág a természet megújhodásának a szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék is.
A májusfát csoportba szerveződve állították a legények a lányoknak, akiknek ez nagy megtiszteltetés volt. Magas, sudár fák voltak erre alkalmasak, melyeket a kerítésoszlophoz rögzítettek éjjel vagy kora hajnalban. Általában színes szalagokkal, étellel-itallal is díszítették. Általában az udvarló legény vezetésével állították a fát, de egyes területeken a legények a rokon lányoknak is állítottak fát. Gyakran a közösségeknek is volt egy közös fája, aminek a kidöntését ünnepély, és táncmulatság kísérte.
 
Pünkösdi királynéjárás:
Eredetileg 4 nagyobb lány (később több) körbevisz a faluban egy ötödiket. Ő a legkisebb, a legszebb. Énekelnek, és jókívánságokat ismételgetnek. Megálltak az udvarokon, majd a pünkösdi királyné feje fölé kendőt feszítettek ki, vagy letakarták őt fátyollal. Énekeltek, közben körbejárták a királynét, a végén pedig felemelték, s termékenységvarázsló mondókákat mondtak. Az énekek és a mondókák végén ajándékot kaptak. A Dunántúlon jellemző termékenységvarázslással összekötött szokás később adománygyűjtéssel párosult.
 
Pünkösdi király:
A középkor óta ismert szokás, ekkor ügyességi versenyen (tuskócipelés, karikába dobás) kiválasztották a megfelelő legényt, aki később a többieket vezethette, továbbá a pünkösdi király minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre hivatalos volt, a kocsmákban ingyen ihatott, a fogyasztását a közösség fizette ki később. Ez a tisztség egy hétig, de akár egy évig is tartott. Gyakran ez alkalomból avatták fel a legényeket, akik ezentúl udvarolhattak, kocsmázhattak.
 
Adománygyűjtő népszokás:
Szokás volt pünkösdi királynét is választani a falubéli kislányok közül. A "királynő" feje fölé kendőből sátrat formálnak a többiek, így járják sorba a falu házait, ahol rózsát, virágot hintenek az udvarra. Köszöntőt mondanak, mely tulajdonképpen a termékenységvarázslások sorába tartozik. Énekelnek, táncolnak, adományként pedig almát, diót, tojást, esetleg néhány fillért kaptak. Az ismert dal alapján néhol "mavagyonjárásnak" is nevezik a pünkösdölést. ("Ma vagyon, ma vagyon piros pünkösd napja")
Gyakran a pünkösdöléskor a lakodalmas menetek mintájára menyasszony és vőlegény vonul a kíséretével házról-házra. Előfordult, hogy a vőlegény szerepét is lányok játszották el, természetesen megfelelő ruhadarabokba öltözve. A menyasszony vagy pünkösdi királyné díszes ruháival, fejékével is kitűnt a menetből. Az egyik kislány kosarat vitt magával, abba gyűjtötték az adományokat.
 
Mátkálás:
Komatál küldés. Általában egynemű, ritkábban különnemű fiatalok barátságának megpecsételése. A mátkatálat személyesen illett vinnia megajándékozottnak, aki ha elfogadta a barátságot ugyanezt a tálat kaláccsal, süteménnyel, gyümölccsel megrakva, hímzett kendővel letakarva küldte vissza.
 
Zöldág-járás, zöldág-hordás
A májusi pünkösdi időszak jelentős szertartása a zöld ágak házba vitele. Az ablakokra, az ajtók fölé, a szobák falára, a kútgémre, a malmokra frissen vágott zöld ágakat tűztek. Az ősi termékenységvarázslások emléke ez a szokás, de egyben védelem is a rontás, a boszorkányok ellen. A földbe tűzött zöld ág a hiedelem szerint megóvja a vetést a jégveréstől, a kártevőktől.
 
Hiedelmek:
Aki pünkösd hajnalban születik, szerencsés lesz. A hajnalban merített kútvízben való mosdás egész évre elűzi a betegséget, keléseket. A teheneket nyírfaággal veregették, hogy jól tejeljenek. Van ahol kenyérhéjat égettek, hamuját a gabonaföldre szórták, hogy jó termés, gazdag aratás legyen.
 
Étkezési szokások:
Pünkösdkor a paraszt családoknál is ünnepi ételek kerültek az asztalra. Egyébként húst ritkábban ettek, de a juhtartó vidékeken nem csak húsvétkor, hanem pünkösd napján is fogyasztottak bárányt, birkapörköltet. Máshol inkább marhahús, baromfi került az asztalra. A tojásrántottának mágikus hatást tulajdonítottak (a tojás termékenységszimbólum), és szintén kötelező volt valamilyen édes kalács készítése (fonott kalács, túrós lepény, mákos kalács). Sárközben azonban nem édes tésztát, hanem sós kalácsot sütöttek, melyet tejföllel, borssal kentek meg. A bodza leveléből és virágából főzött szörpnek, teának minden betegséget gyógyító hatást tulajdonítottak.
 
A csíksomlyói búcsú
A csíksomlyói búcsút hagyományosan pünkösdkor tartják, a székelyek nagy ünnepe. Messzi földről érkeznek a zarándokok a kegytemplomhoz, Máriát dicsőíteni. Története 1567-re nyúlik vissza, amikor is a székelyek legyőzték János Zsigmond seregeit a Hargita Tolvaj-hágójánál. Ennek a győzelemnek az emlékére kezdtek el a hívek a kegyhelyre járni, hogy pünkösd napján együtt várják a szentlélek eljövetelét. Manapság 5-600 ezer hívő is eljön a világ minden tájáról. A csángók, a székelyek, a magyarok együtt imádkoznak a Szűz Anyához, sokan nyírfaágat tartanak a kezükben, amit Mária szimbólumnak tartanak. A körmeneten gyakran felcsendül a Boldogasszony anyánk és a Székely himnusz.

Köszönjük...
Forrás:
http://www.wikipedia.hu
]]>
tengerszem http://www.hotdog.hu/liliom_1/aktualis/punkosd
Orchidea-Fajta ismertető.. http://www.hotdog.hu/liliom_1/orchideak/orchidea-fajta-ismerteto Sat, 11 May 2013 15:30:00 +0200 Néhány orchidea fajta.
 
Vanília
Ez az ízletes fűszernövény az orchideák családjába tartozik. A mexikói őserdőkből származó vaníliaféléknek körülbelül harminc alfajából készítenek fűszert, a többi nem ehető. Vaníliát azonban ne csak azért nevelj otthon, mert szereted az édességeket! Ez a sárga vagy fehér virágú orchideaféle ugyanis egyszerűen lélegzetelállító, szépséges és illatos. Ha megtalálod számára az ideális helyet a lakásodban, már nem jelent sok problémát a nevelése.
 
Fontos, hogy árnyékos, de ne sötét helyen tartsd, óvd a huzattól, megfelelő tápanyagtartalmú, minőségű földbe ültesd, rendszeresen, de óvatosan öntözd, és gondoskodj számára a magas, 80 százalékos páratartalomról. A vanília futónövény, szüksége van kúszóterületre - néhány év alatt akár a plafonig is felérhet. Ha minden körülmény adott, szobában is tarthatod, de üvegházban vagy beépített, világos, meleg, párás erkélyen még csodásabban érzi magát.
 
Kosbor
Többnyári gyökere közt két gömbölyded vagy ujjas gumó van. Ezeket alakjuk miatt heregumóknak nevezik; a nemzetség róluk kapta tudományos nevét. Nyél nélküli levelei hüvelyesen ölelik a szárat, virágzata füzér, magrejtője külső és sodort, ajakszirma háromkaréjú, sarkantyús termése háromfelé repedő tok. Szép piros virágával a rétet s erdőt díszíti, a jó televényt szereti, sőt az ingoványon s a Rákos homokján is nő. Az évi megújulás és kihajtás friss és ép gumó tetjén levő rügyből indul meg. Virágzáskor rendesen két gumója van, de a tavalyi nemsokára elvész, csak az idei telel ki.
 
Az egyes fajok virágzata páratlanul változékony: a virágok formája és mérete is roppant különféle. A mélyen karéjos mézajak kevésbé feltünő, mint a bangóké. A megporzó rovarokhoz viszonylag kevéssé specializálódtak, de színük és formájuk még a fajokon belül is igen változékony. Oldalcimpáik és belső lepelleveleik igen fejlettek. A Kárpát-medencében élő kosborfélék közül ezek virágzata a legdúsabb (10–50) és a legtömöttebb.
 
Csónakorchidea
A csónakorchidea is az ősszel és télen virágzó fajták közé tartozik, és a szenvedély virágának is nevezik, mert a hagyomány szerint vágott virágként a frissessége addig tart, amíg a rajongás az ifjú párok között.
A csónakorchideák népes családjába mintegy 50 faj tartozik, a cymbidium orchideák, bár látszatra megszólalásig hasonlítanak a többi orchideafélére, tápanyagban gazdag földben érzik jól magukat, nem léggyökerekkel táplálkoznak. A csónakorchideák minél idősebbek, annál nagyobb sárga, rózsaszín, piros, fehér vagy zöld virágokat nevelnek, a 2-3 hónapos virágzási szezon októbertől márciusig tart, ilyenkor a 15 °C körüli hőmérséklet az ideális számára.
A szépséges virág szereti a világos, levegős teret, nyáron a kertben vagy az erkélyen is tarthatod, de közvetlen napfénynek ne tedd ki. Jól viseli a napi hőingadozást is. Ha virágzik, elég hetente egyszer locsolnod, a nyári növekedési időszakban ennél kicsit több vízre van szüksége, hetente kétszer-háromszor. A csónakorchidea öntözése azonban eltér az átlagostól: ha az orchideád szomjas, ne öntözd, hanem állítsd a cserepét egy nagy tál vízbe néhány percre, ez idő alatt annyi nedvességet szív fel, amennyire szüksége van. Télen, amikor a csónakorchidea virágzik, kéthetente speciális orchideáknak kifejlesztett tápoldatra van szüksége.
 
Lepkeorchidea
Ha még sosem volt orchideád, fogj egy lepkét, vagyis vegyél egy lepkeorchideát. A lepkeorchideafélék először vágott virágként lettek népszerűek, majd a virágrajongók rájöttek, hogy cserépben sem olyan nehéz a tartása, és azóta egyre népszerűbb.
A lepkeorchidea akkor is ideális választás, ha még kezdő kertész vagy. Egyszerű a gondozása, cserébe sokáig kényeztet gyönyörű fehér, rózsaszín, lilás, sárga, foltos vagy csíkos virágaival. A lepkeorchideád számára a tökéletes lakóhely egy világos szoba, ahol azonban nem éri közvetlen napfény. Szereti a meleget, nappal 20-35 °C-ig bármit elvisel, éjszaka 15 °C-on érzi jól magát. Télen, hogy virágba boruljon, 5-10 °C-os hőmérséklet is elegendő neki, és kevesebb fénnyel és vízzel is beéri.
 
Aerides - rókafarkú orchidea
   
Kelet ázsiában honos. Egy tengelyes szárakon hosszú levelekkel, sok elágazó léggyökeret fejlesztenek. Kb. 70 fajuk ismert. Virágzatuk tömör, lelógó fürt, amelyek erősen illatosak. Melegházi tartást igényel.
 
Angraecum   
Trópusi Afrikában, és az Indiai óceáni szigetvilágban honos. A virágok érdekes sarkantyúval rendelkeznek, amelyek gyakran aránytalanul hosszúak. Csillag alakú fehér virágai bódító illatot árasztanak. Több, mint 200 fajuk ismert. Tavasztól őszig párás meleget, télen pedig mérsékelt házi, kevésbé nedves viszonyokat igényelnek.
 
Brassavola   
Közép és Dél Amerikában eléggé nagy területen honosak. Epiphyták, közel 15 fajjal. A virágok illatosak, egyesével, vagy kevés virágú fürtben fejlődnek. Megvastagodott húsos levelek jellemzik. Mérsékelt házi faj.
 
Bulbophyllum - mozgó ajkú orchidea  

Földünkön a trópusi övezetekben fordul elő, közel ezer fajjal. Kúszó gyöktörzzsel rendelkeznek. Virágzatuk gyakran egyvirágos, a szárgumó alsó részéből fejlődik ki. Különlegessége, hogy több fajnál a virágban az ajak mozgékony. általában kistermetűek, és jól sarjadzó növények. Nyáron félárnyékos helyen a szabadban, télen mérsékelt körülmények között tarthatók.
 
Cattleya - orchideák királynője   
Az orchideák királynőjeként is nevezik őket. Többségük Közép- és Dél-Amerikában fordul elő, legtöbbjük csak kis területen és kis egyedszámban él eredeti élőhelyén. A hibridjeik száma meglehetősen magas. Kifejezetten fényigényes növények, egész nap teljes fényt igényelnek, nyáron11-15 óráig árnyékolással- ha a levelei sötétzöldek, akkor túl sötét van számukra, ha világoszöldek, akkor megfelelő a fénymennyiség. Két öntözés közt hagyjuk a talajukat közepesen kiszáradni. Átültetásre csak abban az esetben van szükség, ha a növény már kinőtte a cserepét (2-3évente), vagy ha a közeg minősége nem megfelelő (savanyú, nincs jó vízelvezető képessége, penészedik...). Havonta egyszer, egész évben tápoldatozzuk.
 
Coelogyne   
Főképpen India, Ceylon, és az ázsiai monszun területeken fordul elő. Epifiták és talajlakók is találhatók a 130 faj között. A virágok többnyire fürtben fordulnak elő a szárgumó végén, vagy alsó részén fejlődnek. Igénytelen fajok, melegházi tartástól a hidegházi tartásig találhatók. 
Kezdőknek ajánlom a Coelogyne cristatat, amely hidegházban tartható kis termetű talajlakó orchidea. Többnyire fürtös virágzatot hoz, január és április között. 15-20 cm-es száron hozza feltűnően nagy, akár 8-10cm nagyságú fehér virágait, amelyek ajka sárga. Nyáron szabadban félárnyékban tartható, télen 8-10°C körüli 
hőmérsékleten telel át.
 
Cymbidium - Csónakorchidea  

Madagaszkártól Indián keresaztül Ausztráliáig megtalálható. Több mint 50 fajuk él, amely legtöbbször fán élő, de talajlakók is előfordulnak. Rövid tojásdad szárgumójukon sok hosszú, keskeny bőrnemű levél fejlődik. A levelek hónaljából törnek elő a fürtszerű virágzatok. Nyáron szabadban, télen pedig mérsékelt házban tartandók. Erősen tápanyag igényes növények. Tavasztól augusztusig nitrogénban gazdag, majd foszfor és kálium túlsúlyos ún. virágoztató tápot adagolunk. Október elejétől kb. 5-6 hétig szárazan, hidegen, és fényen tartjuk növényeinket, amig a virágszár meg nem jelenik.
 
Dendrobium   
Epifita növények, hosszú szárgumóik gyakran lombhullatóak, hosszú hegyes levelekkel. A virágzatuk általában fürt, de lehetséges egyes virágzat is. Vannak köztük egész kis termetű fajták is. A trópusi Ázsiában honosak, kb. ezer fajjal. A lepkeorchideán kívül a második leggyakrabban előforduló orchidea a kereskedelemben. 2féle gyakori hibridje van a Den. Phalaenopsis (ezekkel találkozhatunk leggyakrabban, a virágszárat a szárgumó végén hozzák) illetve a Den. Nobile.(a virágokat a törzsön hozzák, szárgumó oldalán).
 
Dendrobium phalaenopsis
Világos és meleg helyet kedvelik, növekedési időszakban rendszeresen öntözzük és tápoldatozzuk őket. A közegét tartsuk egyenletesen nedvesen, de a túlöntözésre vigyázzunk! A növekedési időszak befejeztével, két öntözés közt hagyjuk a közeget kiszáradni. Nyugalmi időszakra nincs szüksége a virágképzéshez. Páraigénye min, 50-60%.
Átültetése 2-3évente ajánlott, mikor kinövi a cserepét és vagy összetömörödött a közege. Mindig akkora cserépbe ültessük, ami elegendő helyet biztosít a következő 2-3évben fejlődő hajtások számára. A virágzási ideje megfelelő körülmények közt, akár több, mint 3 hónap is lehet! 
 
Dendrobium nobile:
 Jellegzetessége, hogy a fiatalabb bulbái sűrű levélzettel rendelkeznek, míg az öregebbek gyakran kopaszak, teljesen levéltelenek. A tavaszi kihajtás után, lehetőleg a szabadban, félárnyékban is tartsuk őket. Fejlődésükhöz sok fényt és megfelelő tápoldatozást igényelnek. A növekedési időszak befejezéséig (kb. szeptember) teljes napfényben tartsuk. Virágzási ideje általában "csak" 8-10hét, melyhez október elejétől szárazabb, hűvösebb (12°C alatt) helyet igényelnek, ilyenkor a növényt ne öntözzük. A bimbók megjelenése után már mérsékelten meleg helyre kerülhet a növény (12-20°C). A száron 5-8cm átmérőjű virágokat hoz. 
 
Masdevallia - Bohócorchidea  
Közép- és Dél-Amerikában, Mexikóban, Kolumbiában őshonos orchidea fajták. Általában epifita növények, de több fajtája is megél sziklarepedésekben, vagy lazább talajban.
Tartása nem egyszerű, a természetes élőhelyüktől függően mérsékelt vagy hűvös környezetet igényelnek, félárnyékos, párás helyen érzik jól magukat. De akad néhány könnyebben tartható mérsékelt és melegházi fajuk (pl.:Masd. bella, chimaera, coccinea, erinacea, gamata, liliputana, rosea, scantiana, tovarensis, veitchiana), illetve hibridjeik is.
A megfelelő páratartalom (70% körüli) és nedvesség fontos a növények egészséges növekedéséhez, nem rendelkeznek víztároló szervekkel. A megfelelő gyökérképződés alapja a megfelelően laza és jó vízáteresztő képességű talaj. Tápozzuk rendszeresen, de az átlagosnál is nagyobb hígításban. A talajuk legyen mindig nyirkos (a véletlen kiszáradás nem okoz problémát, amennyiben alacsonyabba a hőmérséklet, de melegben kritikus lehet). 
Az állandóan nedves környezet miatt a közege gyorsan bomlik, ezért gyakoribb átültetésre van szüksége. Fontos számukra a megfelelő fény és légmozgás biztosítása (természetes élőhelyeiken szinte állandó, gyors légmozgás és alacsony fény van). Minél melegebb és fényesebb helyen vannak, annál több légmozgást igényelnek.
 
Miltonia (Miltoniopsis) - Árvácska orchidea  

Dél-Amerikában őshonos növények, többségük hegyi esőerdőkben található meg, virágaik hosszantartóak és illatosak. A mai hibrideket könnyen tarthatjuk otthoni körülmények közt is, ha megfelelő környezetet és ültető közeget biztosítunk számukra, valamint odafigyelünk az öntözésre.
Nem szeretik a sűrű közeget, ezért ajánlatos 1-2 évente ősszel jól szellőző, jó vízelvezetésű fakéreg keverékbe átültetni. A nedves, nyirkos közeget kedveli, a gyökerei nem szeretik a kiszáradást, de vigyázzunk, hogy ne is álljon alatta a víz. Melegigénye inkább mérsékelt, a kifejezetten meleg és huzatos helyeket nem kedveli. Az őszi-téli hónapok kivételével, a növekedési időszakban rendszeresen tápozzuk. Fényigénye a Phalaenopsisokéhoz hasonlítható, szereti a fényes esetleg félárnyékos helyeket, de a közvetlen, tűző nap megégheti a leveleket.
Virágai tartósak - akár hat hétig is virágozhat -, de vágóvirágnak alkalmatlan.
 
Oncidium / Odontoglossum 
Ezek a fajták napjainkban egyre népszerűbbek a könnyű nevelhetőség és az igazán változatos, tartós, néhány esetben akár illatos virágaik miatt is. 
Az Oncidiumok fényigénye viszonylag magas, a cattleyáékhoz hasonló, míg az Odontoglossumok és hibridjeik inkább, a szűrt fényt, a félárnyékos helyeket kedvelik.
A növény akkor van megfelelően tartva, ha a levelei nem sötét, hanem élénk öldek. A sötét zöld levelek a fényhiányról, míg a vöröses levelek a túlzott fényről árulkodnak.
 
Az Odontoglossumok a nedves talajt kedvelik (nem a mocsarast!), az Oncidiumok inkább, a szárazabbat, két öntözés közt, jó ha hagyjuk a talajukat kiszáradni. Általánosságban mind a két fajról, illetve hibridjeikről elmondható, hogy növekedési időszakban több vizet igényelnek, és kissé kevesebbet, ha hajtásaik már kifejlődtek, de arra mindig ügyeljünk, hogy a hajtásokban ne álljon meg a víz, mindig száradjon ki, és a cserép alatt se álljon sose. Legalább havonta tápoldatozzuk őket kiegyensúlyozott tápoldattal. Az ideális páratartalom 55-75%-os, de a 40-50%-os helyen is még jól érezhetik magukat. Szeretik a megfelelő légmozgást, de a túlzott, hirtelen hidegtől, huzattól óvjuk a növényeket.
 
Átültetésre 1-2évente kerülhet sor, mikor az új hajtás már 4-5cm magas, vagy még nem jelentek meg új gyökerek. Az összetömörült, elhasznált közeget és az elhalt gyökereket távolítsuk el a növényről, és megfelelően szellős, epifita keverékbe ültessük. Átültetés után, addig ne öntözzük, amíg az új gyökerek nem jelennek meg (ha szükséges a közeg tetejét nedvesítsük). Ez után visszatérhetünk a normál öntözési szokásainkhoz.
 
 
Paphiopedilum - Papucsorchidea  
Elterjedésüket tekintve, szinte az egész Távol-keleten megtalálhatóak. Megfelelő körülmények közt a virágaik tartósak, akár 2-3 hónapig is díszítenek.A félárnyékos-világos helyeket kedvelik, tarthatjuk a phalaenopsisokkal (lepkeorchidea) vagy azok közelében is. A hőmérséklethez könnyen alkalmazkodnak, pl. ami számunkra is kényelmes, de a hirtelen hőmérséklet változást, huzatot, túl közeli radiátort kerülni kell.
 
Megfelelő körülmények közt könnyen és gyorsan fejlődnek. Tartásuknál az egyik legfontosabb dolog, hogy a közegüket sose hagyjuk kiszáradni, mindig legyen kissé nyirkos (a víz sose álljon alatta, mert akkor a növény elrohadhat!). Fontos a megfelelő jó minőségű gyökérzet, mert ezeknek az orchideáknak nincsenek víztározó szerveik, amik a nedvességet és a tápanyagot tárolnák. 
 
Ajánlatos hetente öntözni őket, és minden második-harmadik alkalommal tápozni is őket. (Vigyázat! A túlzott tápanyagbevitel károsíthatja is a növényeket, így mindenképp tartsuk be az ajánlott hígítási arányt az orchideatápoknál, más erősebb tápoldatokat többszörösükre hígítva alkalmazzunk.).
Átültetéskor a növényt ne szedjük sok kis tőre, ha elég nagy a növény, és a tövek könnyen elválnak egymástól, akkor szedjük szét 2-3 nagyobb részre. A nagyobb, erősebb gyökérzettel bíró tövek könnyebben alkalmazkodnak az átültetéshez és hamarabb virágoznak, több sarjat hozhatnak.
 
 
Phalaenopsis - Lepkeorchidea 
A népes orchideacsalád egyik különleges nemzetsége a Phalaenopsis, melynek hazája a Fülöp-szigetek és az Indonéz szigetvilág. A növények növekedési időszaka márciustól októberig tart, ezalatt rendszeres tápoldatos kezelést igényelnek. A virágrügyképződés szeptember - októberben kezdődik és kb. 3 hónap múlva jelenik meg a csodálatos virág, melyben 4-5 hónapon át gyönyörködhetünk. Fehér, rózsaszín és csíkos a leggyakoribb virágszín. Márciustól, de gyakran már február végétől szeptemberig a növényeket a közvetlen napsugárzás elől árnyékolással védeni kell, különben a levelek és a virágok megégnek. A természetben - mivel a lombok alatt élnek - a falevelek biztosítják ezt a védelmet.
 
Lepkeorchidea a szobában. 
A szoba levegője gyakran nagyon száraz: kicsi a páratartalma. A Phalaenopsis páraigényes növény. Az alábbiakban ismertetem, hogyan tudjuk számára e feltételt mégis biztosítani. A legegyszerűbb módja, ha a cserépben lévő növényt egy nagyobb kerámiatálba tesszük, s a tál aljára 3-4 cm magasságban 1-2 cm szemnagyságú mosott sódert terítünk. A kavicsréteget félig feltöltjük vízzel. Meleg hatására a kavicsrétegről nedvesség párolog el, ezzel biztosítja a megfelelő klímát növényünknek. Másik megoldás, ha az orchideát nagyobb tálcára helyezzük alatta sóderrel, vagy műanyag ráccsal, és körberakjuk növényünket páfránnyal, pletykával vagy más szobanövénnyel. így még tökéletesebb mikroklíma alakul ki. Még jobb a páratartó képessége az akváriumnak (növényvitrin) - az előzőekhez hasonlóan sóderrel vagy műanyag ráccsal. A növényeknek nem szabad vízbe érni! Az akvárium tetejét ne fedjük le, friss levegőre szükségük van az orchideáknak.  
Abban a klímában, ahol az ember, a lepkeorchidea is kellemesen érzi magát. Tartási hőmérsékletük (un. melegházi) 18-22 C°, mely megegyezik lakásunk hőmérsékletével. Átmenetileg a 15 C° sem károsítja, de mérsékelt öntözéssel szárazabban kell tartani.
- A Phalaenopsis alsó leveleinek leszáradása természetes folyamat; csak akkor vegyük le, ha magától lesárgult -ha a tőről lepattanik.
 
- Éjszakára a levélközben soha ne maradjon víz, ha kell, ezt gyufára tekert vattával távolítsuk el, különben tőrohadást okozhat.
 
- A virágszár mellé tegyünk támaszt, és kötözéssel rögzítsük hozzá.
 
- Ne erőltessük növényünket mindenáron szimmetrikusan a cserépbe! A természetben a fák ágairól csüngenek le, ezért cserépben is legtöbbször megdőlten nőnek.
 
 - Léggyökerei a cserépből gyakran szanaszét ágaznak, ne kényszerítsük őket vissza a cserépbe!
- Orchideánkat minél kevesebbet mozgassuk! Ha erre mégis sor kerül, ugyanabba a helyzetbe tegyük vissza: levelei a fény felé álljanak.
 
- A Phalaenopsisnak nyugalmi időszaka nincs, egész évben fejlődik
 
- Bimbóhullás oka lehet a kevés szellőztetés, a fényhiány, esetleg a napégés, és a cigaretta füst.
- Elvirágzás után a virágszárat ne vágjuk le! A szár végén vagy a szár alvórügyeiből új virágok bontakozhatnak ki.
 
- A lepkeorchidea egy évben 2-3 alkalommal is hozhat virágot -másod-harmad virágzás.
 
 - Ha a levágás mégis szükséges, minél kisebb szárral történjen, hogy az alvórügyből újabb virágszárat nyerjünk.
 
- átültetésre általában 2-3 évente van szükség; kis növényeknél gyakrabban.
 
- Csak steril körülmények között, laboratóriumban szaporítható.
 
Leggyakoribb gondozási hiba a túlöntözés és a megfázás. Ha ezeket a tartási utasításokat betartja, meggyőződhet róla, hogy az orchidea gondozása nem is olyan bonyolult feladat.
 
 
Phragmipedium - Szakállas papucsorchidea  
Szakállas papucsok, Dél-Amerikában, Mexikóban őshonos orchidea fajták. Eddig kb. 20 faja ismert, ami mind veszélyeztetet fajnak van nyilvánítva (CITES egyezmény védi őket).
Megjelenésükben meglehetősen hasonlítanak a Paphiopedilumokhoz, de legtöbbször bokrosabbak és leveleik vége hegyes, elkeskenyedő. A legtöbb Phragmipedium egyedülállóan hosszú bajusz-szerű szirmokkal, melyek akár a földig is leérhetnek - és papucsszerű ajakkal rendelkezik. Többségük talajlakó, de akad köztük néhány epifita faj is. 
Az ültetőközegüknek állandóan nyirkosnak és laza, jó vízáteresztő képességűnek kell lennie. Fényigénye magasabb, mint a Paphiopedilumokénak, a közvetlen napfényt is jól viselik a már kifejlett növények, de a fiatalabb, növésben lévő hajtásokat óvni kell a túl erős fénytől. A gombás betegségekre valamint a tőrothadásra is érzékenyebbek, mint a Paphiopedilumok.
 
 
Vanda  
Kb. 70 faja és több tucat hibridje ismert, monopodiális növekedésű növények (egytengelyesek), melyek Délkelet-Ázsiától egészen Új-Guineáig megtalálhatóak.
Epifita növények, amik nem rendelkeznek pihenőidővel, egész évben virágozhatnak.
 
Kedvelik a meleget, a sok fényt illetve a magas páratartalmat. 
Általában léckosárban, vagy szabadgyökérzettel, esetleg beültetve, fellógatva tartják. Kártevőkre és a betegségekre nem különösebben fogékonyak, de a leveleken néha előfordulhatnak gombás foltok. Ilyenkor megfelelő gombaölő szerek alkalmazásával ezek terjedését könnyen megakadályozhatjuk.
Megfelelő körülmények közt tartva növényünk évente akár többször is virágozhat, virága rendkívül tartós, mutatós, fürtös virágzat.
 
Zygopetalum  

Főként Braziliában őshonos, de Guayanatől Boliviáig is megtalálható orchideák. Eddig kb. 20 faja ismert, részben epifita, részben talajlakó növények.
A mérsékelt, erős fényt és valamivel több nedvességet igényelnek, mint a Cattleyák, közegüket tarstuk félig nyirkosan, de a közeg kiszáradásakor sem károsodnak.
Tavasztól őszig, mikor már a hőmérséklet és az időjárás engedi, tarthatjuk kint, az udvarosn, félárnyékban, fák alatt, de a nyári tűző nappal vigyázzunk, mert az a leveleket megégetheti. A kereskedelmi forgalomban kapható hibridek viszonylag hűvös hőmérsékletet igényelnek. Két öntözés közt legjobb, ha megvárjuk, amíg a közegük kiszárad, kiegyensúlyozott műtrágyával, kb. havonta egyszer tápozzuk. 
 
Zygopetalum mackayi:
Braziliában honos, talajlakó orchidea, mely szobai tartásra is ajánlott. Mérsékeltházi körülmények közt, félárnyékban-árnyékban neveljük, de nyártól őszig jó ha éri némi közvetlen napfény is. Virágzása késő ősztől karácsonyig várható, virágai 7-8cm átmérőjüek, sárgászöld, barna és kékes-lilás, ibolyaszínű -, valamint fehérek is lehetnek a szirmai. A virág ajka kékesibolyás, hosszirányú csíkokkal, foltokkal. Virágai három-négy hétig díszítenek, miközben a illata az egész helységet betöltheti.
 
HAZAI ORCHIDEÁK
1. Taxonómia
A hazai orchidea fajok a kosborfélék (Orchidaceae) családjába, azon belül 23 nemzetségbe (genusba) sorolhatóak:
Rigópohár (Cypripedium): 1 faj
Madársisak (Cephalanthera): 3 faj
Nőszőfű (Epipactis): 15 faj
Gérbics (Limodorum): 1 faj
Békakonty (Listera): 1 faj
Madárfészek (Neottia): 1 faj
Füzértekercs (Spiranthes): 2 faj (az egyik faj feltehetőleg kipusztult)
Avarvirág (Goodyera): 1faj
Bajuszvirág (Epipogium): 1 faj
Sarkvirág (Platanthera): 2 faj
Zöldike (Coeloglossum): 1 faj
Bibircsvirág (Gymnadenia): 2 faj
Bangó (Ophrys): 5 faj
Kosbor (Orchis): 11 faj
Gömböskosbor (Traunsteinera): 1 faj
Ujjaskosbor (Dactylorchiza): 6 faj
Vitézvirág (Anacamptis): 1 faj
Sallangvirág (Himantoglossum): 2 faj
Hagymaburok (Liparis):1 faj
Korallgyökér (Corallorhiza): 1 faj
Tőzegorchidea (Hammarbya): 1 faj
Minka (Herminium): 1 faj (kipusztult)
Lágyvirág (Malaxis): 1 faj (több mint 100 éve nem került elő)
Köszönjük..

Forrás:
http://www.virágcenter.hu
 
]]>
tengerszem http://www.hotdog.hu/liliom_1/orchideak/orchidea-fajta-ismerteto
Az orchidea:ápolása hónapról hónapra. http://www.hotdog.hu/liliom_1/orchideak/az-orchidea-apolasa-honaprol-honapra Sat, 11 May 2013 15:30:00 +0200 Az orchideák ápolása hónapról hónapra:
 
Az egész éves orchideák ápolása hónapról, hónapra. Ismerje meg ön is hogy milyen teendők vannak, januártól decemberig ezekkel a különleges gyönyörű növényekkel.
 
Az orchideák igen sok törődést igényelnek, aki ilyen növényt tart, nincs ideje pihenni, mert szinte naponta kell velük foglalkozni, törődni. Sok türelem és odafigyelést igényelnek, ám annál szebb virágokkal hálálják meg a gondos kertész keze munkáját. Ismerjük meg az egész éves gondozási naptárt, ahol megtudhatjuk melyik hónapban mi a teendő az orchideák körül.
 
Január:
Sajnos ez a legnehezebb hónap, hiszen a fűtés miatt az orchideák szenvednek, a túlszáraz levegőtől, a levelek sárgulnak, a bimbók leesnek. Ilyenkor naponta permetezzük a leveleket, és a léggyökereket, helyezzünk el minél több párologtatót, és tegyünk a cserép alá kavicsos tálcát. A fény és pára hiány ebben a hónapban sok gondot okozhat, próbáljuk meg mesterségesen pótolni mindkettőt.
Február:
Sok orchideán ilyenkor jelennek meg a virágok, vége a nyugalmi időszaknak, jön a tavasz. Érdemes a növényeket ekkor minél világosabb helyre állítani, mert a fény hiány miatt a virágok még nyílás előtt leesnek. Ebben a hónapban is nagyon fontos a megfelelő páratartalom.
Március:
Ebben a hónapban a gyökereken megjelenek a friss zöld gyökércsúcsok, a növény növekedésnek indul. Itt az ideje speciális orchidea tápoldattal elkezdeni locsolni, kéthetente egyszer az öntöző vízhez adva jutassuk ki a megfelelő tápoldatot. Márciusban a hirtelen erős tavaszi napsütés az ablakban könnyen megperzselheti kedvencünket, ezért gondoskodjunk a megfelelő árnyékolásról. Ha szükséges az átültetés most végezzük el, speciális orchidea ültető közegbe.
Május:
Ebben a hónapban orchideánk fejlődése már gyorsabb, egymás után hozza az új leveleket, ha eddig nem ültettük át a növényt, most már ne bolygassuk. Még korai kitenni a szabadba a növényt, de nappal árnyékos helyre már pár órára kitehetjük a szabadba, majd éjszakára vigyük be védett helyre. Ebben a hónapban szépen fokozatosan kell hozzászoktatni a kinti meleghez a növényt.
Június, július, augusztus:
A nyári hónapokban a lakásban tartott orchideák az ablaküveg mögött gyakran kapnak hőgutát és megperzselődnek, így védjük őket az erős napsugártól. Kint a szabadban tartott orchideákat pedig az erős széltől és a nyári viharoktól, jégesőktől óvjuk, ha azt halljuk, hogy vihar vagy nagyobb eső közeledik, vigyük védett helyre őket. Ebben a három hónapban is adjuk a tápoldatot kéthetente, és a locsolásra is ügyeljük, mert nyáron a túllocsolás és a kiszáradás is végzetes lehet.
Szeptember:
Ekkor már elhagyhatjuk a tápoldatozást, és azokat az orchideákat, amelyek érzékenyek a hidegre vigyük be védett helyre. A legtöbb orchideánál a nappali és az éjszakai hőmérséklet különbség váltja ki a virágképződést, fontos hogy ilyenkor a legtöbb fényt biztosítsuk számukra.
Október:
Itt már érdemes behordani a kint tartott orchideákat a tápoldatozást már végleg fejezzük be, de még mindig világos helyre tegyük orchideáinkat.
November és december:
Megkezdőik a nyugalmi időszak, ekkor már ne bolygassuk őket, csökkentsük le a locsolást is, ám annál fontosabb a páratartalom, naponta permetezzük a léggyökereket és a leveleket. A túllocsolás ezekben a hónapokban penészes betegséghez vezethet, kerüljük a pangó víz kialakulását. Ha szükséges gondoskodjunk a pót világításról, mert a fényi hány komoly gondokat okozhat.Természetesen minden orchideának más-más igénye van, külön kell kezelni a melegigényes fajtákat és a hideg igényes fajtákat.

Fajták szerinti ápolás..
A TRICHOPILIA ORCHIDEÁK GONDOZÁSA ÉS TARTÁSA
A Trichopilia orchideák egy kb. 30 fajból álló ephiphyta csoport, amely Közép és Dél Amerikában őshonos, és az Oncidium csoporthoz tartozik.
 
Ez az orchidea faj kisebb vagy nagyobb méretű növényekből áll, érdekes formával és illatos virágokkal.
 
Ismerkedjünk meg most ezek közül néhány igen érdekes fajjal.
 
Tr. Coccinea (sín. marginata)
 
Guattemalai faj, amelynek hosszúkás szárgumója egyetlen kb. 15 cm.-es levél fejlődik. Tavasszal áprilistól-májusig virágzik lelógó száron két-három 8-10 cm.-es virágok, rózsaszín és fehér színben. Nevelhető epifita módon, de legjobban felfüggesztett virágcserépben fejlődik a legszebben. A támaszokra erősített növényeket gyakrabban kell párásítani.
 
Tr. fragrans:
 
Kolumbiában őshonos fajta, amely szintén egy lecsüngő 30 cm.-es száron hozza a hullámos zöldes fehér virágokat. A virágok akár 10-13 cm nagyságúak is lehetnek, és karácsony tájékán nyílnak.
 
Tr. suavis:
 
Közép-Amerika magas hegyein őshonos, így otthon is hűvös helyen érdemes tartani ezt a fajtát.
 
5 cm.-es szárgumóin 15-20 cm.-es levél található. A növény tavasszal hozza a 3-4 igen feltűnő illatos fehér és rózsaszín pettyekkel díszített virágait.
 
Tr. tortilis:
 
Mexikóban őshonos ez az előzőekhez hasonlító faj, amely különleges virágai miatt közkedvelt. Legtöbbször csak télen virágzik, a halvány rózsaszín virágok, kissé csavart formában tündökölnek, keskeny szirmokkal.
 
Gondozásuk:
 
Mivel a legtöbb faj az Andokban vagy hegyekben él, ezért mérsékeltházi körülmények között félárnyékban, nem túl nyirkos talajon érzik jól magukat.
 
Fontos hogy ne locsoljuk túl a növényt, de a pihenési időszakban se hagyjuk a földjét teljesen kiszáradni. A feltűnő díszes és színes virágok hetekig díszítik otthonunkat, gondozásuk és tartásuk még a kezdő gyűjtőknek sem okoz gondot.
 
A CATTLEYA ORCHIDEÁK GONDOZÁSA ÉS ÁPOLÁSA
 
Sok kertbarát a cattleyát tartja az orchideák királynőjének, hiszen mind formájuk mind színűk az eleganciát és a szépséget tükrözik.
 
Ezek az igen erős orsó törzsű epefiták a Dél Amerikai dzsungel mélyén, a magas fákon élnek. Méretűk a 15 cm-től egészen a 1 méteresig is terjedhet. Két csoportba sorolhatók, az egyik csoportban azok a növények vannak, amelyek egy szárgumón hoznak egy levelet, míg a másik csoportba a 2 illetve néha három levelet hozó növények vannak.
 
A cattleyáknak 50 fajuk ismert, de ma már a kertészetekben a különböző hibridekből több tízezer is megtalálható a különböző hibridekből.
 
Ezek közül egyes fajoknak nem csak a szépségük feltűnő, de még illatosak is. A cattleyák kedvelik a meleg mérsékletházi körülményeket, nappal 18-24 fok, míg éjjel 13-16 fok az ideális számukra. Emellett fontos az 50-70%.-os páratartalom és a szűrt fény, amely az esőerdő párás meleg klímáját adja vissza a növény számára.
 
Virágzás után tavaszig hagyjuk a növényt pihenni, ekkor csökkentsük le az öntözést, de a magas páratartalmat továbbra is tartsuk.
 
Nézzünk pár ismert cattleya fajtát:
 
C. aclandiae
 
Brazíliából származó kis termetű orchidea, amely kétlevelű fajta, gyakran 10 cm átmérőjű virágokkal. A szirmok zöldessárgásak vöröses foltokkal. Méreténél fogva gyakran tartják fatörzsön a kertbarátok.
 
C. Alma kee
 
Közepes méretű hibrid, amely 20 cm átmérőjű telt virággal rendelkezik, a virágok színe élénk narancssárga, szélükön bordós sárgás erezettel. Könnyen tartható és nevelhető orchidea így hazánkban is igen közkedvelt.
 
C. aurantiaca
 
Közép Amerikában a fák tetején élő orchidea, amely kis termete miatt sziklákon is képes megélni. Virágai mindössze 8-10 cm nagyságúak, színűk narancsos pirosas.
 
Ez csak három a több száz cattleya közül, ma már a világ számos kertészetében fő helyet kapnak az orchideák csoportjában. A népszerűségüket az is növeli, hogy tartásuk és gondozásuk aránylag egyszerű, míg nappal a 18-20 fokos meleg az ideális számukra, éjjel 13-16 fokon is vígan megélnek.
 
Pára igényük közepes, de a száraz levegőjű lakásban hamar elpusztulnak. Ültető közegnek 7 rész fakéreghez keverjünk 2 rész tőzeget vagy kókuszrostot. Ha nem kosárba vagy fatörzse ültetjük a növényt fontos, hogy a cserépben legyen vízelvezető réteg, mert a cattleyákat a két öntözés között kicsit érdemes kiszárítani, nehogy a gyökerek kirohadjanak.
 
 
Télen érdemes pihenni, hagyni őket, majd tavasszal a fejlődési időszakban némi orchidea tápoldattal segíteni a fejlődést. A tápoldatot csak minden harmadik öntözésnél adjuk, 10 liter vízhez keverjünk be 1 kupak tápoldatot.
 
Tavasszal az erős napsugár égési foltokat okozhat a növényen, így már márciustól óvni kell a növényt a direkt erős napsütéstől. Két vagy háromévente egyszer érdemes átültetni őket, főleg ha azt látjuk, hogy a gyökerek már kinövik a cserepet.
 
Ezek az orchideák a betegségekkel szemben is ellenállók, de a gyapjas pajzstetű meglepi néha, ezt fehér vattaszerű ragacs jelzi a növényen a jelenlétüket. Ekkor egy fogkefével szappanos vízzel kell a növényt letisztítani. Az esős hűvös időszakban inkább hagyjuk el az öntözést, mert a szárasságot jobban viselik mint a túl locsolást.
 
Ékszer orchideák:
 
Orchidea gyűjtők virágai között csak ritkán található ékszer orchidea. Pedig tartása nem nehezebb a legnépszerűbb lepke orchideákénál.  Érdekes, hogy a nevét nem a virágairól kapta, hanem ha a napfény egy bizonyos szögben éri a növényt, akkor a levelei úgy csillognak mint egy értékes drágakő. Bár a virágaik kicsik és jelentéktelenek, szép látványt csak akkor nyújtanak amikor csoportosan nyílnak.
 
Néhány tanács ékszer orchidea tartásához:
 
Jó vízáteresztő képességű orchidea közeg, kevés tőzegmohával és perlittel keverve.
közepes erősségű fény
Nappal 24-30 C°, éjjel 13-16C° ajánlott
Magas páratartalmat kell biztosítani (ezért jól érzi magát fürdőszobában)
A föld legyen közép nedves, és  legyen jó szellőzés, hogy megakadályozzuk az esetleges gombás problémákat.
Tápozás magas nitrogén tartalmú és mikro elemeket tartalmazó tápokkal 2-3 hetente. (közötte táp nélküli öntözés)
TIPP vásárlás után: érdemes rovarölő szerrel lepermetezni, mert az apró  meztelen csigák sok kárt okozhatnak.
Szaporítása nagyon egyszerű:  letörünk egy hajtást és 1-2 nap múlva, amikor a vágási felület megkeményedett, elültethető orchidea közegbe.

Forrás.
http://www.novenydoktor.hu

]]>
tengerszem http://www.hotdog.hu/liliom_1/orchideak/az-orchidea-apolasa-honaprol-honapra
Az orchidea..-hasznos tanácsok http://www.hotdog.hu/liliom_1/orchideak/az-orchidea-hasznos-tanacsok Sat, 11 May 2013 15:10:00 +0200 Néhány felmerülő kérdés és válasz:
 
 1. Mikor és hogyan öntözzük?
Az orchideát akkor érdemes megöntözni, amikor az ültető közeg majdnem kiszáradt. Ez heti egy, maximum két locsolást jelent. A földlabda nedvességtartalmára a léggyökerek színe utal. Amíg zöldek a gyökerek, nincs szüksége a növénynek vízre, ha viszont világos szürkés árnyalatúvá válnak, akkor meg kell öntözni az orchideát. 
 
A lágy vizet és az esővizet szereti a legjobban, de csapvízzel sem tesszük tönkre, azt viszont lehetőség szerint két-három napig hagyjuk állni, hogy a mészkő leülepedhessen belőle. Fontos, hogy a víz hőmérséklete langyos legyen, semmiképp sem hideg, nehogy megfázzanak a gyökerek. Felülről öntözzük, közepes vízsugárral vagy permetezővel spricceljük a földlabdát. Arra is ügyeljünk, hogy ne álljon vízben a növény, mert ez esetben elrothadhatnak a gyökerek. 
 
Tipp: 
Szerezzünk be egy vízpermetezőt, vagy fogjuk be az ablaktisztító kiürült flakonját, töltsük meg vízzel, így mindig szoba-hőmérsékletű folyadékkal spriccelhetjük az orchideát.  
 
 2. Árnyékos vagy napos helyre tegyük?
 
Világos, de tűző naptól mentes helyen neveljük orchideánkat. Nyáron kitehetjük a teraszra, de az erős, direkt napfénytől akkor is óvni kell.
Tipp: 
Déli ablakban különösen szeret a növény, de télen, mikor nagyon alacsonyan jár a nap, tegyük át nyugati vagy keleti ablakba, különben megégnek a levelek. Ha erre nincs módunk, akkor az ablaktól távolabbi, de még világos hely is megfelel neki. 
 
 
 3. Milyen hőmérsékletet és páratartalmat kedvel?
A 18–24 °C hőmérsékletű lakásban kiválóan érzi magát a lepkeorchidea, sőt nyáron a 27–28 °C–ot is kibírja, de hidegben a növekedése leáll, a fejlődésben levő bimbók lehullanak. A 60–70%-os relatív páratartalmat szereti a legjobban, ha lakásunk ennél szárazabb, spricceljük, öntözzük gyakrabban az orchideát. 
 
 4. Milyen edényben neveljük?
Az orchideákat átlátszó műanyag cserépben árulják, de ennek csak a tenyészidőszak alatt van jelentősége, utána bármilyen (fém, kerámia, műanyag stb.) edényben eredményesen nevelhetjük a növényt.  A cserépnél viszont egy dologra figyelni kell: olyat válasszunk, aminek az alja nem lapos, hanem kis lábakon áll. A cserép és a kaspó között így létrejövő egy-két centiméternyi légrés fogja megakadályozni azt, hogy a felesleges vízben rothadásnak induljanak a gyökerek.
 
5. Mit tegyünk, ha elvirágzott?
Miután leszáradt az utolsó virág is, metsszük le a szárat a második vagy harmadik ízköz felett. Ezzel másodvirágzásra serkentjük a növényt. 
 
 6. Mi a teendő, ha nem virágzik, csak levelet hoz, vagy azt se?
Tudnunk kell, hogy természetéből adódóan a növény nyáron inkább levelet növeszt, és télen virágzik. Persze ha jól bánunk vele, évente kétszer-háromszor is megörvendeztethet azzal, hogy virágba borul. Ha hosszabb idő után se virágot, se levelet nem hoz, akkor tápanyaghiányra gyanakodhatunk. Hasznos lehet ilyenkor átültetni, illetve virágtáppal segíteni a fejlődést. 
 
 7. Mikor és mivel tápoldatozzuk?
 
Ahhoz, hogy orchideánk évente legalább kétszer virágozzon, szinte nélkülözhetetlen a tápanyagpótlás. Rendszeresen, három-négy hetente tápozzuk a növényt, pl. Florimo orchidea-tápoldattal. 
Tipp: 
Vásároljunk még egy vízpermetezőt, vagy fogjunk be még egy kiürült ablaktisztítós flakont, és készítsünk egy nagyobb adag oldatot; így nem kell minden alkalommal külön méricskélnünk, és mosogatnunk a beszennyezett edényeket.
 
 8. Mikor ültessük át és hogyan?
 
Két-három évente ültessük át növényünket speciális orchideaközegbe, amely fenyőkéreg, kókuszrost, perlit és tőzegmoha keveréke. Kertészetekben és virágboltokban már kisebb kiszerelésben is kapható. Az átültetést érdemes a nyugalmi időszakban (tehát amikor már nem virágzik a növény), és annak is inkább a végén elvégezni.
 
Tipp:
 Figyeljünk arra, hogy az új ültető cserép mérete ne legyen sokkal nagyobb az előzőnél, mert akkor csak a gyökérzet fejlődik, a növény többi része nem.
 
 
Virágzás:
 
9.Az orchideám már két éve nem hoz virágot, mi lehet az oka?
 
A virágzás elmaradásának oka a fény hiány és a páratartalom. Ha nincs elég fény és megfelelő páratartalom a virágzás elmarad. A túl erős tápoldatozás is okozhat ilyen problémát.
 
10. A bimbók még kinyílás előtt leesnek, mit csinálok rosszul?
 
Ennek több oka is lehet, a túlszáraz levegő, a kevés fény, a rossz locsolás, de a huzat vagy épp a kevés oxigén is okozhat ilyet. Ha a növény közelében gyümölcsöt vagy zöldséget tárolunk az etilén is bimbóhullást okozhat.
 
11. Kávézaccot és tea filtert adok az orchideának. Jó ez?
 
Nem igazán, a kávézacc és a tea filter az ültető közeget eltömítik, így a növény nem jut elég levegőhöz, valamint egyéb baktériumokat is eljuttatnak a növényhez.
 
Átültetés:
 
12. Virágzás közben át lehet ültetni az orchideát?
 
Semmiképp egy átültetés a virágok hullását okozhatja, ekkor ne bolygassuk meg a növényt.
 
 
13. Az orchideát vásárlás után azonnal átültettem helyes volt ez?
 
Ha virágzó orchideát vásárolt, nem lett volna szabad átültetni, csak az elvirágzás után. Az orchideákat amúgy sem kell túl sűrűn átültetni, csak ha már nagyon átszőtte a gyökér a cserepet.
 
14. Az átültetés után adhatok –e tápoldatot a növénynek?
 
Nem! Átültetés után várjunk kb. 1 hónapot és csak utána kezdjük el a tápoldatozást.
 
Metszés:
 
15. A lepkeorchideám virágát levágtam a virágzás után. Helyes volt?
 
Egyes lepkeorchideánál egyáltalán nem kell levágni a virágszárát, de ha elvirágzás után visszavágjuk, akkor a növény magasságához mérten a virág szárát kb. a felénél érdemes visszavágni.
 
16. Az orchideám egyes részei már túl öregek voltak és levágtam őket, gondolva majd új friss hajtásokat hoz.Jól tettem?
 
Az orchideát nem kell metszeni és vágni, ettől nem fog gyorsabban nőni, ha olyan rész van a növényen, ami túl öreg, az orchidea saját maga gondoskodik róla, az a rész elszárad, és mint tápanyag hasznosul majd a növény számára.
 
 
]]>
tengerszem http://www.hotdog.hu/liliom_1/orchideak/az-orchidea-hasznos-tanacsok
Az orchidea-átültetése-szaporítása http://www.hotdog.hu/liliom_1/orchideak/az-orchidea-atultetese-szaporitasa Sat, 11 May 2013 14:50:00 +0200 Cserepes orchidea átültetése és szaporítása:
 
Cserepes orchideák esetében az átültetés ideális ideje a tavasz és nyár, az új hajtások megjelenése után. Átültetésre szükség van akkor, ha az ültetőközeg összetömörödött, lég- és vízáteresztő képessége csökkent, az orchidea gyökérzete már teljesen behálózta a cserepet, vagy a növény már nagyon nagy tővé fejlődött.
 
A cserepes orchideák átültetéséhez szükséges eszközök:
- az orchidea igényeinek megfelelő méretű, laza, jó vízáteresztő képességű speciális orchidea ültetőközeg
- műanyag cserép vagy agyag cserép
- steril vágóeszköz
 
Átültetés: 
Az orchideákat nagyjából 2-3 évente kell átültetni speciális orchidea ültetőközegbe, mely jó vízáteresztő képességű, laza szerkezetű, biztosítja a gyökerek levegőzését. Általában fenyőkérget, tőzeget, Sphagnum mohát, faszenet, kókuszrostot és perlitet tartalmaz. Ma már előrecsomagolt orchidea földeket is kapni, de ezek között előfordul olyan, melyet még fakéreggel kell lazítani, mert viszonylag tömör, nem minden orchidea gyökere tud megfelelően szellőzni benne. Általános virágföld használata tilos, mert túl tömör, a gyökerek nem jutnak levegőhöz és elrothadnak benne, a növény pedig elpusztul! Cserépnek választhatunk agyagcserepet, mely ugyan jobban szellőzik de hamarabb ki is szárad, így gyakrabban kell öntözni, viszont a nagyobb növényeket nem húzza el a súlya.  Hátránya továbbá, hogy a gyökerek szorosan rátapadnak, így az átültetés nehezebb. Választhatunk speciális, átlátszó műanyag orchidea cserepet, ennek előnye, hogy jobban tartja a nedvességet, valamint mindig látjuk, mikor szárad ki, mikor kell ismét öntözni. (Amíg a gyökerek zöldek, addig elég nedvességhez jutnak, ha fehéres vagy szürkés színűek lesznek, akkor itt az ideje a locsolásnak.) Választhatunk átlátszatlan műanyag cserepet is,  ebben az esetben az öntözés esedékessége a cserép súlyából állapítható meg: könnyű súlynál az ültetőközeg  már kiszáradt, így lehet ismét öntözni. A Vandák és bizonyos más fajok pedig léckosárban érzik legjobban magukat, amiből hatalmas gyökérzetük vagy virágzatuk szabadon kilóghat. A Stanhopeát például azért kell léckosárba ültetni, mert virága az ültetőközeget lefelé átfúrva tör elő. 
Szaporítása:
Tőosztással:
A tőosztást steril vágóeszközzel kell elvégezni, mely lehet egy éles kés vagy olló is, melyet szimplán nyílt lánggal fertőtlenítünk. A fertőtlenítés azért fontos, hogy ha esetleg több orchidea átültetését végezzük egymás után, az esetleges betegségeket ne vigyük át az egyik orchideáról a másikra a vágóeszköz segítségével.
Tő szétválasztása:
Tő szétvágása:
Az elvirágzást követően, de még a hajtásnövekedés kezdete előtt használhatjuk ezt a szaporítási módot. Általában 2-3 évenként kerülhet rá sor. 
Nagyon fontos, hogy tisztán dolgozzunk és csak az arra alkalmas, fejlett, több éves növényeket szaporítsuk. 
Általánosan érvényes szabályok a következők: 
- Fertőtlenített vágóeszközök használata. 
- A könnyen törő léggyökerekkel való óvatos bánásmód. 
- A tőosztott növények sebfelületeit kezeljük faszénporral. 
- A beültetés előtt a közeget alaposan nedvesítsük meg. 
- A szaporítás után a növényeket az első néhány hétben meleg, világos, de nem napos helyen tartsuk. 
- Kerüljük az öntözést, helyette naponta egyszer párásítsunk. 
- Se szerves-, se szervetlen trágyát ne használjunk. 
Az elágazás nélküli (monopodiális) orchideák szaporítása:
Mivel ezek az orchideák felfelé nőnek, várjunk addig, míg növények a szaporítandó részen legalább két léggyökeret fejlesztenek. Bizonyos fajok (Phalaenopsis nemzetség) sarjakat nevelnek, amelyek a kellő mennyiségu léggyökér megjelenése után szintén jól használhatóak szaporításra. 
 
Az elágazással növekedő (szimpodiális) orchideák szaporítása:
Ezen orchideák hajtástengelye vízszintesen nő, álgumókat képeznek. Szaporításuk gyöktörzsük feldarabolásával történik. Ügyeljünk arra, hogy mindegyik darabon legalább két-három álgumó vagy leveles hajtás legyen, mert csak így biztosított a sikeres továbbfejlődés. 
A vágási felületeket itt is hagyjuk kissé szikkadni, hogy a kórokozókkal szemben ellenállóbb legyen a növény a beültetés után. 
Lehetőség van arra is, hogy a tőosztást az eredeti cserépben végezzük, ilyenkor a gyöktörzs átvágása után néhány napig ne öntözzünk, majd 4-6 hét elteltével ültessük át új növényeket. 
 
Szaporítás magvetéssel:
Leginkább csak a nemesítésben van jelentősége, szobai körülmények között nagyon nehezen végezhető. A sikeres megporzás után a orchideák virága hamar elszárad, a növény elveszti díszítőértékét. A magvetéssel történő szaporítás nehézségét az okozza, hogy az orchidea-magvaknak – más magokkal ellentétben – nincs táplálószövetük, ezért a természetben a csírázáshoz szükséges tápanyagokat az élőhelyükön található talajlakó gombáktól kapják. 
Köszönjük:

Előkészületben:-Hasznos tanácsok az orchidea neveléshez..
 
Forrás:
Kép:
Google képtár
Forrás:

http://www.novenydoktor.hu
]]>
tengerszem http://www.hotdog.hu/liliom_1/orchideak/az-orchidea-atultetese-szaporitasa
Az orchidea..betegsége-kártevője.. http://www.hotdog.hu/liliom_1/orchideak/az-orchidea-betegsege-kartevoje Fri, 10 May 2013 21:30:00 +0200 Az orchideák kártevői és betegségei:
 
ÁLLATI KÁRTEVŐK:
Pajzstetvek

Apró, 1-2 milliméter méretű állatok, valamennyi faja növények nedvét szivogatja, azzal táplálkozik. Szívás hatására a levelek torzulnak, erős fertőzés hatására elhalnak. Szobai körülmények között évente több nemzedékük fejlődik, nagyon szapora állatok. Ragadós mézharmatot választanak ki, ennek ragyogása a növény felületén vagy a padlóra lecsöpögve figyelemfelkeltő. Fiatal lárváik mozognak a növényen és terjesztik a kártevőt. Szobai légáram is átmozgathatja a szomszédos növényekre. A kifejlett pajzstetvek általában már nem mozognak. A viaszos pajzstetveknél fehéres vattaszerű viaszbevonat képződik a hátukon, erről lehet felismerni. A teknős pajzstetveknél különböző színű kemény pajzs védi a növényre tapadt állatokat.
Megbújó, növényi zugokban élő egyedei miatt nehéz kiírtásuk, általában 3-5-szöri permetezés ad csak megfelelő eredményt. Rejtőzködő egyedei miatt kielégítő ölő hatást a felszívódó rovarölő szerek adnak: például Actara, Mospilan. Érdemes a permetezések előtt a pajzsokat puha kefével a növényről elmozgatni és langyos vízzel lezuhanyozni. Ezzel elősegítjük, hogy a rovarölőszerek közvetlen kapcsolatba kerüljenek az állattal, és ölő hatásukat ki tudják fejteni.
 

Tripszek
Parányi, 1mm körüli, megnyúlt, hengeres testű állatok, a kifejlett egyedeknek 2 pár szárnyuk van. Szívó kártevők, szivogatásuk nyomán a leveleken, zöld növényi részeken alig látható méretű ezüstös színű, szabálytalan alakú elszíneződés képződik. A megtámadott bimbók és virágok torzulnak. Fejlődésük során több lárva-alak váltja egymást, melyek nem rendelkeznek szárnyakkal. Gyakran a szár tövi részénél a talajba húzódva élnek hosszabb-rövidebb ideig, ezek az egyedek a permetezéseket túlélik, és a növényre visszatelepedve újra felszaporodnak. 
 
Kémiai védekezés csak többszöri (3-4 x) ismétléssel lehet eredményes. A szabadforgalmú rovarölő szerek közül a Mospilan, Decis, Match és Actara hatásosak ellene.


Takácsatkák
Szabadföldön és lakásban egyaránt élő és károsító takácsatka szintén apró, szabadszemmel alig látható, 4 pár lábú (pókszerű) rovar, a levelek hátoldalán él, gyakran pókhálószerű szövedéket képez. Szívó szájszervű kártevő, a növények hajtásvégi, legfiatalabb leveleit kedveli, azokon szokott tömegesen felszaporodni. Nagyszámú szivogatása nyomán a levelek ezüstös színűek lesznek, majd sárgulnak, végül barnán elhalnak. Csak meleg és száraz levegőjű lakásban szokott felszaporodni.
 
Gyakran elegendő az atkás levelek nedves ruhával történő letörlése, majd később a levelek hátoldalának napközbeni vízzel végzett finom permetezése. Ellenük csak a speciális atkaölő szerek hatásosak: Floramite, Flumite, Nissorun, Sanmite, Omite.
Levéltetvek
Elsősorban a vékony levelű orhidea fajokat szokták fertőzni, azok zsenge, fiatal levelein szaporodnak fel. Szívó káretevők, évente sok nemzedékük fejlődik, lakásban folyamatosan szaporodnak, a leveleket szivogatva azokon torzulások, apró elhalások jelennek meg. Mézharmatot választanak ki, melyre előszeretettel telepednek a mézharmattal táplálkozó hangyák. 
 
Levéltetvek ellen ható rovarölő szerek: Biola, Bioplant Flora, Vectafid-A, Biosect, Talstar, Karate, Decis, Teppeki, Chess, Pirimor, Actara, Mospilan

Csigák
Mind a házas- mind a házatlan csigák rágásukkal károsíthatják az orhideákat is. A csigák a folyamatosan nedves, vizes helyeket kedvelik, oda húzódnak. Éjjel aktívak, nappal gyakran nem lehet megtalálni őket, mivel a talajba, vagy a speciális orhidea termesztő közegbe bújva rejtőzködnek. A metaldehid hatóanyag tartalmú csigaölő szerek pusztítják, de lakásban nem alkamazhatóak. Cserepes orhideáknál meg kell találni a csigákat és mechanikai úton elpusztítani. Szabadba kihelyezett orhideáknál a cserepek körül kiszórt nedvességelvonó szerek is hatásosak: ezeken (mészpor, por alakú műtrágya) átmászó állatok a vízelvonás következtében elpusztulnak.
 
ORCHIDEÁK BETEGSÉGEI:
Vírusos betegségek


Legnagyobb jelentőséggel a vírusok okozta betegségek bírnak. A növényi vírusok igen apró, a növények sejtjeiben élő parazita, a növények anyagcseréjén élősködő szervezetek, melyek a növény minden részébe széterjednek, előfordulnak. A már fertőződött növények életük végéig vírusfertőzöttek maradnak, nem gyógyíthatók. A fertőzött növények utódai, szaporulatai is vírusfertőzöttek.
 
A vírusok terjedésének számos módja ismert: terjesztik a levéltetvek, pajzstetvek, terjeszti a vírusfertőzött virágból származó virágpor is. A fertőzött termesztő közeg, cserép, vagy a fertőzött növényről lecsurgó öntözővíz is fertőzési forrás lehet. Leggyakrabban az ápolási munkák során a vágóeszközzel terjeszti az ember: a késre vagy ollóra tapadt növényi nedvben található vírusrészecskék a következő növény vágási felületén a sebzett sejtekbe kerülnek, megfertőzik a növényt. A vírusfertőzött növényből szaporított utódok is mind vírusosak lesznek. A vírusfertőzött növény virágpora is terjeszti a vírust, ezért beporzásnál a porzó növény egészségi állapotát is figyelni ajánlott.
Védekezés alapja a megelőzés!  Győződjünk meg az újonnan beszerzett orhideáknál annak víusmentességéről, erről a növényi útlevél (növényegészségügyi bizonyítvány) tanuskodik. Ápolási munkáknál a vágó eszközöket folyamatosan fertőtlenítsük a háztartási célra forgalmazott Hypo 1:5 arányban vízzel hígított oldatában 1-2 perces áztatással. A fém eszközöket alkoholba mártással és ezt követő leégetésével is eredményesen lehet fertőtleníteni. A műanyag cserepek, tálcák tisztán tartását hypós oldattal végzett lemosással biztosíthatjuk. A fakéreg darabokon megtapadó beteg növényi részekkel együtt a vírusrészecskék is eredményesen elpusztíthatók 90-100 Celsius fokon tartva sütőben 30 perces hőkezeléssel. A hatékonyságot fokozza a magas páratartalom, a vízgőz. Az ajánlottnál magasabb hőmérséklet már károsítja a fakérget, ezért annak alkalmazása nem ajánlott.
 
Ápolási munkáknál kézre kerülő növényi nedvvel is terjeszthetők a vírusok sebzések esetén. Megelőzés képpen mossuk meg alaposan kezünket hagyományos szappannal (lehetőleg mosószappan) a növények gondozása során.
    
Botrítiszes sziromfoltosság


A vírusfertőzést általában jellegzetes tünetekről lehet felismerni. A mozaikosságnál a zöld alapszíntől eltérő sárgászöld szabálytalan elszíneződés figyelhető meg. A sárgás színű vonalas vagy gyűrű alakú rajzolatok később barna színűre váltanak. A vastag levelű Phalaenopsis fajoknál a rajzolatok a levél husába besüllyedőek. A virágokon is jelenkezhet elváltozás: a fajtára jellemző szín megváltozik, az alapszíntől eltérő árnyalatú rajzolatok, foltok fejlődnek a virágszirmokon (színtörés).
 
A vírusbetegség felismerését nehezíti, hogy a tünetek kifejlődését befolyásolja a hőmérséklet és a növény kondiciója is. Magas, 25 Celsius fok feletti hőmérsékleten a tünetek elhalványodnak, eltünnek, és az életerős, optimális körülmények között tartott növényeken is a vírustünetek halványak, alig észlelhetők. Tünetek alapján a kórokozó vírus azonosítása nem lehetséges.
sárga mozaik

A vírusfertőzés ténye csak laboratóriumi vizsgálattal állapítható meg. Speciális, növényi vírusok antiszérumaival rendelkező laboratóriumok végzik a vírusok meghatározását.
 
Baktériumos betegségek
A növényeket fertőző baktériumokra jellemző, hogy vizes, nedves körülmények között szaporodnak, fertőznek. Ahol a növények tartását, gondozását nem szakszerűen végzik és a kórokozó a növényállományba bekerül, súlyos pusztulást okoz. A növényt fertőző baktériumok egysejtűek, fénymikroszkóppal vizsgálhatók, csillangókkal (nyúlványokkal) rendelkeznek, ezek segítségével vízben mozognak, aktív helyváltoztatásra képesek. Ez magyarázza, hogy létfeltételük a vizes környezet. Az ápolás során lecsorgó vízzel is továbbterjednek. Tüneteik: általában vizenyős, megpuhuló foltok, melyek gyorsan nőnek, terjednek, a foltok végül barnák lesznek, majd megbarnulnak, elfeketednek. Gyakori, hogy sebzéseknél indul el a fertőzés. A Pseudomonas fajok apróbb levélfoltosságot, míg az Erwinia baktérium fajok rothadásokat okoznak. Baktériumok ellen a jelenleg forgalomban lévő növényvédő szerek közül valamennyi réztartalmú szer hatásos. A rézszulfát, rézoxiklorid és rézhidroxid hatóanyagúak közül a növényekre legkevésbé toxikus rézhidroxid hatóanyagú Champion és Kocide felhasználása javasolt. A réztartalmú szerek a baktériumok továbbterjedését megakadályozzák, de a beteg növényi részeket nem gyógyítják meg, a növénybe kerülő kórokozó felszaporodását, belső kártételét megakadályozni nem tudják.. Baktériumos betegség esetén a növényt a szokottnál lényegesen szárazabb körülmény közé kell helyezni a rézhidroxidos permetezés illetve beöntözés mellett. Ajánlott a növény átültetése új, még nem használt termesztő közegbe.
besüppedő-gyűrű-alaku Mozaikvírus


Gombás levéltosságok is előfordulnak az orhideák levelein. Ezek mérete, alakja, színe különböző. Általában nem okozzák a növények pusztulását, de lenyengítik őket. A levelek 2-3 alkalommal, heti gyakorisággal végzett permetezésével lombjuk mentesíthető. 
 
Foltbetegségek ellen ható gombaölő szerek: Amistar, Dithane, Kocide, Champion.
 
Botrítiszes virágszirom foltosság:
Tartósan magas páratartalomnál tartott növényeknél, ha a virágra kicsapódnak a vízcseppek, gyakori a botrítiszes sziromlevél foltosság megjelenése. A szirmokon 1-2 mm-es vizenyős, majd szürke bevonatú foltok fejlődnek, melyek a szárazabb körülmények után barnán beszáradnak. A helytelen tartási körülményeket kerülni kell. Kémiai beavatkozásra ritkán van szükség.
 
Gyökérrothadás:
Kórokozó okozta gyökérrothadás nem ritka az orhidea féléknél. Tünetei lassan, késleltetve jelennek meg, gyakran észlelésekor már a gyökérzet szinte teljesen megsemmisült. Számos gombafaj okozhatja, melyek más növényeknél is gyökér- és palántakori pusztulást idéznek elő. Ezek: Phytophthora, Sclerotinia, Pythium, Rhizoctonia fajok. A cserépből kiemelt növény gyökerei barnák, puhák, ernyedten lógnak. A növény elhalt gyökereit távolítsa el, a maradék gyökérzettel a növényt 20-30 percig 0,2%-os Topsin M 70. gombaölő szeres oldatban áztassa: A gyökérzet 2-3 órás szárítása után új közegbe ültesse át. A következő 3-4 héten az öntözést nagyon visszafogottan, csökkentett adaggal és ritkábban végezze.
 
Gyakori orchidea betegség télen:
 
Mit lehet tenni, amikor gombás betegség támadja meg orchideáinkat a téli időszakban. Sajnos télen a fényszegény hónapokban gyakori a növények  gombásodása. A gombásodás fő okai lehetnek a gyakori öntözés,  a túl erős párásítás, a nem elegendő fény, a szellőztetés hiánya …stb. Ha időben észrevesszük a problémát a leveleken vagy a gyökérzeten, akkor nagy esélyünk van a növény megmentésére. A legfontosabb ilyenkor, hogy elkülönítsük a beteg növényt a többitől. 
Erwinias-levél-és-szártorothadás

Házi praktika:
Házi praktikák közül sokan alkalmazzák a jól bevált zuhanyzást, törölgetéses módszert. Ez igen hatásos tud lenni, mégis sokan tapasztalják, hogy a rovarok hamar, akár pár nap múlva ismét elszaporodnak. Ez azért történik, mert a vízzel, vagy a törléssel, csak az éppen kifejlett, elérhető egyedektől szabadulunk meg. A tojások és a megbújt egyedek megmenekülnek. Akinek van rá ideje, és akár két három naponta képes végig csinálni ezt a procedúrát, szépen,lassan megszabadulhat a kártevőktől. A permetszerek használata természetesen jócskán megkönnyíti dolgunkat.
 
Növényvédő szerek felhasználására vonatkozó általános elvek
Az egyes károsítók esetében csak a szabadforgalmú, tehát a laikusok által is megvásárolható és felhasználható növényvédő szerek közül ajánlottunk.
 
A növényvédő szerek, hasonlóan a gyógyszerekhez, mérgek, bár mérgező hatásuk különböző mértékű. Felhasználásuk csak lakáson kívül, vagy olyan épületben ajánlott, amelyben ember, állat nem tartózkodik. A növényvédő szerek felhasználására vonatkozóan részletes leírás a csomagoláson olvasható. Felbontás előtt részletesen olvassa el, tanulmányozza az engedélyokirat előírásait! A szerek mérgező hatásukat bőrre kerülve vagy belégzés útján is kifejthetik, alkalmazásuk esetén ajánlott az előírt védőfelszerelés viselése.
 
Mi a teendő új orhidea növény bekerülésekor?
A legtöbb károsító az újonnan bekerülő növénnyel együtt jön a lakásba, a gyűjteménybe. Célszerű az új növényt 3-4 hétig „karanténban”, a többi növénytől elkülönítve tartani, lehetőleg másik helyiségben. Ez idő alatt hetente alaposan, kézi nagyítóval vizsgálja végig, a levelek színét és hátoldalát is, a levelek tövi részét, a szár és talaj találkozását és a talajt is. Mielőtt a többi növény közé helyezné, alaposan permetezze le Actara (2 gr) és Amistar (1 ml) 1 liter vízben feloldott keverékével. A maradék permetléoldattal öntözze be víz helyett.

Köszönjük:
Kép: Google képtár
Forrás:
http://www.novenydoktor.hu
]]>
tengerszem http://www.hotdog.hu/liliom_1/orchideak/az-orchidea-betegsege-kartevoje
Az orchidea..01 http://www.hotdog.hu/liliom_1/orchideak/az-orchidea-01 Fri, 10 May 2013 13:10:00 +0200 Az orchideák származása:
 
Az orchideák a legforróbb sivatagok és a hideg égövi területek kivételével szinte minden kontinensen megtalálhatóak a Földön, de elsősorban olyan sajátos mikroklímájú helyeken szaporodnak, mint a közép-amerikai vulkánok, az Andok köderdeinek határa, Dél-Brazília Atlani-óceán-parti- és középhegységei, továbbá a Hawaii szigetek hegyoldalai, a Himalája délkeleti lejtői, az indokínai szigetek és új–guineai hegyvidékek. A család nyolcvanöt százaléka a trópusi és szubtrópusi területeken epifita módon él, elsősorban a fákra telepedve, de előfordul pár talajlakó (terreszter) és sziklalakó (litofita) faj is.
Az első trópusi orchideát 1732-ben hozták át a Bahamákról Európába. Az orchideák gyűjteményekben való elterjedése mindaddig akadályokba ütközött, míg a XIX. században Angliában számos növényház nem épült. Mivel még nem ismerték az orchideatartás alapvető követelményeit, rengeteg import növény pusztult el, az életben maradt példányok pedig vagyonokért keltek el. A tömeges termesztés csak a XX. században vált lehetségessé a laboratóriumokban végzett steril magvetésnek és a klónozásnak köszönhetően. Ekkor gyorsult fel a hibridek létrehozása is, hiszen az orchideák rendkívül jól keresztezhetőek egymással.
A keleti kultúrákban az orchideák iránti tisztelet nagyon régi eredetű. Kínában az orchideák virágait szelleműzőként, rontás ellen használták, ikebanákat készítettek, melyeknek szimbolikus jelentésük volt.
 
Fajták leírása.
 
Az Orchideák pontos fajmeghatározása nem egyszerű feladat, mivel kb. 20.000 törzsfajról tudunk, és több millió hibridről.
 
Egy Orchidea neve (pl: Phalaenopsis Amabilis) két tagból áll. Az első tag a Genust jelöli (nemzetség) 
melyet általában a levél alapján lehet beazonosítani. A teljes nevet csak a virág alapján lehet meghatározni, de ez sem egyszerű, főleg a hibrideknél, mivel sokuknak még neve sincs, csak sorszáma. 
 
 Orchideák csoportosítása
I. Epifiton (fán lakó) orchideák:
Pompásabb viráguk van, mint a talajlakóknak, termesztésük is elterjedtebb. A természetben sziklákon és faágakon élnek, a tápanyagot kapaszkodó gyökereikkel, a nedvességet pedig léggyökereikkel veszik fel.
Nevelésük szempontjából 3 csoportba soroljuk:
hidegháziak (min. 10 C°, max. 24 C° )
mérsékeltháziak (13 - 27 C° )
melegháziak (18 - 27 C° )
Az epifiton orchideák földmentes ültetőközegben nevelhetők, mely 2 rész rostos anyagból (kéregdarabkák, tőzeg) és 1 rész porózus anyagból (tőzegmoha, habosított agyaggolyók) áll. 
 
II. Talajlakó orchideák:
A vágásra alkalmasak trópusi erdők aljnövényeként vagy magas hegységekben élnek. Laza, jó víztartó, kissé humuszos, tápanyagban gazdag, savanyú talajt igényelnek. Alacsony vagy közepes hőigényűek, víz és párakedvelők.  Vannak közöttük télállók és erősen fagyérzékenyek (min. 18 C° ). 
 
 
Napjainkban a botanikai fajok gyűjtése, exportja és elpusztítása a legtöbb országban tiltott, de ennek ellenére az emberi gyűjtőszenvedély és az erdőirtások továbbra is rendkívüli mértékben veszélyeztetik e gyönyörű növények fennmaradását.
Az orchideák élőhelyük rovarainak segítségével szaporodnak, ez vezetett a rendkívül szép, illatos és különleges alakú virágok kialakulásához. A hosszú sarkantyús Angraecumokat például csak a hosszú pödörnyelvű éjjeli szenderek tudják beporozni, számos más virág pedig megtévesztésig hasonlít egyes rovarokra. Sajnos ez a ráutaltság gátat is vet a növények elterjedésének, hiszen ha egy területen nem él a beporzó rovar fajta, akkor a klíma hiába megfelelő, a növények nem tudnak megjelenni.
Az orchideák magjai 5-18 hónap alatt érnek meg, egy magtokban több millió magocska is lehet. A sikeres csírázáshoz a magnak találkoznia kell egy gombafonállal, mely a kezdeti időkben szimbiózisban élve táplálja a védett, nyirkos, félárnyékos zugban fejlődő kis növényt. Ahogy idősödik, a növény egyre fentebb kúszik a fán, míg el nem éri a naposabb részeket, ahol már virágozni képes. Idősebb korában a legtöbb faj már függetleníti magát a gombáktól, de legalábbis a gomba túlburjánzását akadályozó anyagokat termel.
A mérsékelt öv alatt kevesebb, és szerényebb megjelenésű talajlakó orchideák élnek, amelyek évelő növényként a fagyos teleket a föld alá visszahúzódva vészelik át. Egészen elképesztő példája az alkalmazkodásuknak, hogy a Platanthera hyperbola nevű faj még Izlandon is megél! Réteken, erdei talajokon Magyarországon is megtalálható több faj (Cypripedium, Orchis, Cephalanthera, Ophrys fajok). Ezek a növények szigorúan védettek, leszakításuk, kiásásuk büntetőjogi következményeket von maga után! A szigorú szabályokra szükség is van, hiszen az élőhelyek szűkítésével, a talaj összetételének mesterséges megváltoztatásával az ember folyamatosan rombolja az orchideák élőhelyeit, és a kihalás szélére sodorja őket. A mérsékelt égövi orchidea fajok esetében pedig nem sikerült olyan jelentős sikereket elérni a szaporítás terén, mint a trópusi fajoknál.
 
Az orchideák felépítése:
Az orchideák legnagyobb része az epifita, fán lakó fajokhoz tartozik, melyek gyökerei a fák kérgébe kapaszkodva rögzítik a növényt és speciális gombákkal szimbiózisban élve a levegő páratartalmából, és a fára hulló növényi maradványokból veszik fel a tápanyagokat. (Tehát nem a fán élősködnek, mint azt sokan hiszik.) A gyökerek levegőzésének biztosítása ezért létfontosságú a növények számára, mely alól pár talajlakó faj képez csak kivételt (Ludisia, Ophrys, Cypripedium). Az epifita fajok gyökerei gyakran a levelek zöld színanyagát, a klorofilt is tartalmazzák, néhány faj pedig egyáltalán nem fejleszt leveleket, a virágzáson kívül minden élettani funkciót a gyökerek látnak el (Chiloschista, Polyrrhiza, Microcoelia). A gyökerek fiatal vége veszi fel a vizet és az ásványi anyagokat, az idősebb részek köré képződő levegővel teli elhalt (szárazon fehér vagy ezüstös színű)  velamen nevű szövet pedig a vízraktározásra szolgál. 
Növekedési típus szerint az orchideák két csoportba oszthatóak. A monopodiális típusú növények egy aktív csúcsrügyből csak egyetlen irányba növekednek, leveleik egymással szemben két sorban állnak, a virágszárat az oldalrügyekből hozzák (Vanda nemzetség, Phalaenopsis nemzetség).
Talán meglepő, de az orchideáknál is kialakultak örökzöld és lombhullató fajok. Az örökzöld növények esetében a levelek pár évig a bulbán maradnak, majd lehullásuk után a bulba még sokáig tápanyagraktárként szolgál, végül elhal. A lombhullató orchideák esetében a levelek évente lehullanak, új levelek pedig csak az újonnan fejlődő pszeudobulbán jelennek meg (egyes Dendrobiumok, Catasetum).
 
Tartása:
Az orchideák tartásának két legalapvetőbb feltétele a sok fény és a magas páratartalom biztosítása. 
 
Fény: 
Lakásban tartva a növényt egy világos keleti, déli vagy nyugati tájolású ablak közelében elhelyezve a magas fényigény biztosított, illetve nyáron sok növény (Cattleya, Cymbidium, Dendrobium) kertbe is kihelyezhető lombos fák árnyékába vagy félárnyékos helyre. Sok növényt a nyári tűző napsütéstől árnyékolással védeni kell, mert levelei vörösre színeződhetnek vagy megéghetnek, (pl. Bulbophyllum fajták), míg ritkább esetben egyes fajok az erős napfényhez fokozatosan hozzászoktatva tűző napos helyen virágoznak (Dendrobium speciosum). 
 
A leggyakrabban árusított orchideák fény- és az éjszakai hőmérséklet iránti igénye:
1. Cymbidium – 15 000 lux (10 000–70 000), 16 órán át, 20 oC-on, éjszaka 12 oC-on
2. Paphiopedilum – 7 500 lux (2 000–12 000), 14–16 órán át, 24 oC-on, éjszaka 14oC-on
3. Odontoglossum – 15000 lux, 16 órán át 20oC-on, éjszaka 12 oC-on
4. Cattleya – 15000–40000 lux, 16 órán át, nappal 22 oC-on, éjszaka 16 oC-on
5. Phalaenopsis – 7 500 lux (6 000–16 000), 9 órán át 25 oC-on, éjszaka 20 oC-on
6. Oncidium – 
15 000–40 000 lux
7. Dendrobium – 
18 000–40 000 lux
8. Odontoglossum – 
7 000–20 000 lux
9. Miltonia – 
2 000-10 000 lux.
 
Páratartalom / Öntözés: 
A  magas páratartalmat cserepes orchideák esetében a cserép alá helyezett agyaggranulátum, vagy kavics biztosíthatja. A növények alatt így anélkül állhat a víz, hogy magát a gyökereket elrohasztaná. Parafa blokkra vagy fakéregre erősített növények esetében a napi többszöri permetezés javasolt, főleg nyáron, nagy melegben. A nedvességkedvelő fajok gyökeréhez érdemes Sphagnum mohát helyezni. Öntözéshez mindig mészmentes vizet használjunk, mert a magyarországi kemény víz károsíthatja a gyökereket, a leveleken lerakódott vízkő pedig esztétikailag is rontja az orchideák értékét. A legmegfelelőbb az esővízzel való öntözés, ha ez nem áll rendelkezésünkre, akkor a felforralt, majd lehűtött csapvíz, ioncserélt víz, esetleg szénsavmentes ásványvíz is megteszi, illetve lágyíthatjuk a vizet egy kis vászonzacskóban elhelyezett tőzeggel is.
 
Légmozgás: 
A nedves, páradús élőhely miatt a trópusi orchideák nagy része érzékeny a légmozgásra, mely biztosítja, hogy ne rothadjanak el, ne gombásodjanak be. Ezt az igényt szobai körülmények között kissé nehézkes kielégíteni. Nyáron a kertbe történő kihelyezéssel, vagy a nyitva tartott (nem huzatos!) ablakkal megoldható, télen esetleg kis propellerek felszerelésével létrehozható, de a gyakoribb fajok, hibridek nem szenvednek kárt ennek hiányában sem.
 
Átültetés: 
Az orchideákat nagyjából 2-3 évente kell átültetni speciális orchidea ültetőközegbe, mely jó vízáteresztő képességű, laza szerkezetű, biztosítja a gyökerek levegőzését. Általában fenyőkérget, tőzeget, Sphagnum mohát, faszenet, kókuszrostot és perlitet tartalmaz. Ma már előrecsomagolt orchidea földeket is kapni, de ezek között előfordul olyan, melyet még fakéreggel kell lazítani, mert viszonylag tömör, nem minden orchidea gyökere tud megfelelően szellőzni benne. Általános virágföld használata tilos, mert túl tömör, a gyökerek nem jutnak levegőhöz és elrothadnak benne, a növény pedig elpusztul! Cserépnek választhatunk agyagcserepet, mely ugyan jobban szellőzik de hamarabb ki is szárad, így gyakrabban kell öntözni, viszont a nagyobb növényeket nem húzza el a súlya.  Hátránya továbbá, hogy a gyökerek szorosan rátapadnak, így az átültetés nehezebb. Választhatunk speciális, átlátszó műanyag orchidea cserepet, ennek előnye, hogy jobban tartja a nedvességet, valamint mindig látjuk, mikor szárad ki, mikor kell ismét öntözni. (Amíg a gyökerek zöldek, addig elég nedvességhez jutnak, ha fehéres vagy szürkés színűek lesznek, akkor itt az ideje a locsolásnak.) Választhatunk átlátszatlan műanyag cserepet is,  ebben az esetben az öntözés esedékessége a cserép súlyából állapítható meg: könnyű súlynál az ültetőközeg  már kiszáradt, így lehet ismét öntözni. A Vandák és bizonyos más fajok pedig léckosárban érzik legjobban magukat, amiből hatalmas gyökérzetük vagy virágzatuk szabadon kilóghat. A Stanhopeát például azért kell léckosárba ültetni, mert virága az ültetőközeget lefelé átfúrva tör elő. 
 
Tápozás: 
Az orchideáknak rendszeres, kiegyenlített tápozásra van szükségük. Télen ritkábban, nagyjából minden harmadik-negyedik öntözés, nyáron a növekedés beindulása miatt gyakrabban, nagyjából minden második öntözés alkalmával tegyünk az öntözővízbe a gyári előírás felére, harmadára hígított tápoldatot. A tápoldat kiegyenlítetten tartalmazza a három fő alkotó elemet: a nitrogént (N), a foszfort (P) és a káliumot (K), klór és mész viszont semmiképpen ne legyen megtalálható benne. Általános szabály, hogy inkább többször adjunk kevesebb tápot, mint ritkán sokat. Bár vannak virágzás indító tápoldatok, melyek eltérő mértékben tartalmazzák a három alkotó elemet, a növények virágzását mégis inkább a környezeti hatások, semmint a tápoldat határozza meg.
Köszönjük.

Forrás:
Kép:
Google képtár.
Forrás:
http://www.virágcenter.hu

 
]]>
tengerszem http://www.hotdog.hu/liliom_1/orchideak/az-orchidea-01
Avokádó... http://www.hotdog.hu/liliom_1/tropusi-gyumolcsok/avokado Tue, 23 Apr 2013 11:50:00 +0200 Az avokadó:
Más néven: aligátorkörte, avokádókörte
Angol:
avocado, alligator pear, ashue
Francia:
avocat
Spanyol:
avocado, aguacate, bego; palta [Peru]
Portugál:
abacate
Német:
Avocado, Butterfrucht, Butterbirne, Alligatorbirne
Olasz:
avocado
Kreol:
zabelbok
Indonéz:
alpokat

Az avokádó (Persea americana) a babérfélék (Lauraceae) családjába tartozó, örökzöld, alacsonyan elágazó, terebélyes ágrendszerű, 10–20 m magas fa. A mexikói fajának a neve Persea gratissima.
Az avokádó (Persea americana) Közép- és Dél-Amerikából származik, és már az aztékok is termesztették.
Neve az indián 'ahuacate´szóra vezethető vissza. A babérfélék családjába tartozik, akárcsak a kámfor- és a fahéjfa. Nagy termetű, örökzöld fa, kifejlett példányai elérik a 18 métert. Rücskös héja miatt alligátor-körtének is nevezik.
Elterjedése, élőhelye:
Közép-Amerikában honos; i. e. 5000 évvel már fogyasztották. A 18. század vége óta a trópusi, szubtrópusi és mediterrán vidékeken világszerte termesztik. A meleg égövi országokon kívül az avokádó piaci termékként csak néhány évtized óta népszerű. Európában is gyorsan nagy gazdasági jelentőségre tett szert. Fő termőhelyei az USA, Mexikó, a karib-tengeri szigetek, Brazília, Indonézia, Új-Zéland, Izrael és Dél-Afrika
 
Leírás:
Az avokadó 6—20 m-re növő, örökzöld fa. Törzsei alacsonyan elágaznak és szabálytalan koronát fejlesztenek. Levelei 10—20 cm hosszúak és 3—10 cm szélesek, a hajtásokon váltakozva állnak, a hajtások végén sűrűn helyezkednek el. Kérge és levelei ánizsos illóolaj-tartalmuk miatt illatosak.
 
A virágzatok a hajtások csúcsán, ritkábban az alacsonyabb levelek hónaljában jelennek meg. A virágok bugavirágzatot alkotnak. A kis sárgásfehér kétivarú (hímnős) virágok 0,5—1,5 cm átmérőjűek, illatosak. A portokok csak a bibe idegen virágporral történő megtermékenyülése után érnek meg és nyílnak fel.
 
Csonthéjas termései nagyok, 7—20 cm hosszúak és 7—10 cm szélesek. Egy nagy magot tartalmaznak. A körte, alma, uborka, szív vagy tojás alakú gyümölcsök tömege 40—400 g között változik. A termések héja sötétzöld, sárgászöld, pirosas, sötétpiros vagy feketés színű. Húsa 1,2—2 cm vastag, világossárga, zöldessárga, világoszöld vagy sárgásszürke tónusú lehet. Az eleinte kemény hús a tárolás alatt puhul meg, és vajszerű állományúvá válik. A termések hosszú, 10—30 cm-es kocsányon lógnak.
 
A növény:
Apró, hímnős virágai fakó-zöldek, és bugákban nyílnak milliós számban. Leveleiből a Karib-tenger népei forrázatot készítenek, és magas vérnyomás csökkentésére, illetve fejfájás enyhítésére fogyasztják
Szórt állású levelei 1–3 cm hosszú nyelűek, kopaszak, színükön sötétzöldek és gyengén fényesek, fonákjukon fénytelenek és fehéres- vagy kékeszöldek. A levéllemez elliptikus vagy hosszúkás-lándzsás, röviden kihegyezett, ékvállú, 7–40 cm hosszú és 4–8 cm széles. A kis virágok a levélhónaljakban és a hajtásvégeken elágazó, ernyőszerű virágzatokban fejlődnek. A virágtakaró sárgászöld lepellevelekből áll.
Termése, amit aligátorkörtének is neveznek, körte alakú vagy gömbölyded. Hossza akár 30 cm is lehet, és legfeljebb 15 cm széles. A héj zöld, vörösesbarna vagy feketés, fényes, sima, ráncos vagy érdes felületű, vékony bőrnemű. A világoszöld, fehér vagy sárgás terméshús vajhoz hasonló állagú, szagtalan és gyengén dióízű; mind a héjtól, mind az 5–7 cm nagyságú, gömbölyded vagy tojás alakú, kemény, világos kőmagtól könnyen elválik. A gyümölcsök párosával csüngnek a fán, ezért aztékul ahuacatl, azaz ’herefa’ a neve, innen az avokádó név.

Termése:
Az avokádó első kóstolásra kissé szappanízű, de dióra is emlékeztet. Fűszerek (fokhagyma, bors, vöröshagyma, só, citromlé) hozzáadásával kiteljesedik az íze, és sokféle módon fogyasztható. Az avokádó akkor tekinthető érettnek, ha húsa vajpuha, majdnem kenhető állagú.
Az avokadó tojás alakú gyümölcsében a sok, értékes tápanyagot tartalmazó, egészséges, bár jellemző zamat nélküli, salátának kitűnő gyümölcshús mellett, egy nagyon szép selymes, barna mag is rejtőzik, amit némi türelemmel, vízzel, majd később termékeny talajjal és napfénnyel életre kelthetünk. Saját magunk tapasztalhatjuk meg, hogy 10-20 cm hosszú, 3-10 cm széles levelei jól szétdörzsölve enyhén ánizsos illatúak.

Termesztése:
Az igénytelen avokádófa olyan területeken tenyészik, ahol a hőmérséklet átlagértéke meghaladja a 13 °C-ot; a növény állítólag -6 °C-ig fagytűrő. Sok fajtáját termesztik, ezeknek nemcsak ökológiai igényei különböznek egymástól, de a termések formája, színe és mérete is. Magról vagy dugványokkal szaporítják; oltása is megszokott eljárás. A fák 4–6 éves korukban fordulnak termőre; a virágzás után 6–9 hónappal szedik óvatosan, a nyomást és a sérüléseket kerülve az érett, de még szilárd terméseket. Fajtától függően évente 5–20 (–100) kg termést hozhat. A termések 7–19 °C hőmérsékleten legfeljebb 1 hónapig tarthatók el; erősebb hűtés károsítja őket.
Az Avokadó ültetése:
Magról.
Az avokádó magja könnyen és gyorsan csírázik, és egy év alatt akár méteresre is megnő.


A magonc termésére öt-hét évig kell várni, addig edényes dísznövényként neveljük.
Miután kettévágtuk az avokádót, a magját vegyük ki. Sokáig ne hagyjuk magára, mert ha kiszárad, hamar elveszíti csírázóképességét
Távolítsuk el a magról a szép sötétbarna héját. Pl. úgy, hogy éles késsel nagyon óvatosan egy picit bemetszünk, utána könnyen lejön a héj.
Tegyük egy harisnyába a magot, és lógassuk egy tálka vízbe, úgy, hogy a mag csak 1 cm-re érjen a vízbe. Várjunk türelemmel 4-6 hétig, közben cserélgessük a vizet a tálkában, gyakran ( 2-3 naponta). Ha néha elfelejtjük a frissítést, az sem baj, a lényeg, hogy a mag ne rothadjon be az állott vízbe.
Türelmünknek meglesz az eredménye, a mag kettéhasad, megjelenik a hajtás. Ekkor ültessük el a magot, 5- 8 cm mélyen, (nyugodtan használhatunk általános virágföldet) úgy, hogy a mag egy része  (kb. fele, harmada) a föld felett legyen, a hajtással fölfelé.


Jól nyomkodjuk meg a földet ujjunkkal a mag körül. Ezután tegyük a növénykét meleg, világos helyre, tartsuk nedvesen a földjét.
az avokádó magját homokkal kevert tápdús földbe kell fektetni, és csupán kevés földdel fedni. A vetőláda kerüljön meleg, 20-25 fok körüli helyre.
Az események felgyorsulnak, és pár nap múlva már 20-30 cm-es növényünk lesz.
Ha a növény már fejlesztett leveleket,  akkor csípjük le a felső levélhajtást, hogy elágazzon, és ezért szép, szabályos koronát fejlesszen. 
Előfordul, hogy lehullajtja összes levelét, ekkor nem kell elkeseredni, hanem egy éles ollóval határozottan levágunk a növényből. Ez így enyhén vicces hatást kelt – egy ideig – a cserép mag, amiből kiáll egy zöld, levéltelen szár….Később azonban megjelennek a levelek.


Oltással, szemzéssel:
A szemzett és oltott csemeték már 3 éves korukban virágoznak és teremnek. A virágok tél végén, tavasszal nyílnak. Kinyíláskor először a bibék válnak éretté — ilyenkor termékenyülnek, de csak idegen virágporral, mert ebben az időben még a portokok zárva maradnak. Az idegentermékenyülés után rövid ideig becsukódnak a virágok, és mire újra kinyílnak, a portokok is érettek és gazdagon ontják a virágport. Ekkor már a bibék nem fogékonyak.
A terméskötődéshez ezért általában más fajták jelenlétére is szükség van. Szerencsére sok értékes típusa megtermékenyítés nélkül is (partenokarpia) képes teremni. Ezek a fajták edényes termesztésre is alkalmasabbak. Különleges virágzását és termékenyülését csak 1920 óta ismeri a tudomány, addig rejtély volt.


Az avokadót a magcsemeték szemzésével és oltásával szaporíthatjuk. Első feladat a magvetés és a magcsemeték nevelése. Magja csírázóképességét hamar elveszti, ezért a termésből kiszedve a vetésig nedves homokban rétegezve tároljuk. Homokos lombföldbe vessük. A magvakat hegyes végükkel lefelé fordítva 3/4 részig süllyesszük a homokos talajba és ezután lombbal vagy más, laza, nagy humusztartalmú, jó víztartó képességű földdel takarjuk. A csírázás optimális hőfoka 20—25 °C. Ezen a hőmérsékleten 6—10 hét alatt megjelennek a kis növénykék.
 
Szemzéshez növekedésben levő alanyokat válasszunk, legjobb időszak az, amikor a növekedési szakasz elején tartanak. A tavaszi hetekben a szemzést még nyugalomban levő, alvó szemekkel végezhetjük. Az avokadószemzésekhez T alakban vagy fordított T alakban vágjuk be az alanyok héját. A szemzéseket zárt, párás helyen tároljuk.
 
Oltáshoz valamivel vastagabb alanyokat jelöljünk ki. Itt is feltétel, hogy a magcsemeték növekedésben legyenek, így biztosabb az eredés. Az oltóvesszőket úgy készítsük elő, hogy felhasználásuk előtt 7—10 nappal a leveleket távolítsuk el a hajtásvégekről, és csak 0,5—1 cm-es levélnyél-csonkok maradjanak rajta. Az alanyokat ék alakban, fentről lefelé 3—4 cm hosszan, a bél felé haladva, ferdén behasítjuk.
 
Az előkészített oltóvesszőket (lehetőleg a beérett hajtások csúcsi részéről) 2—3 szem meghagyásával alsó végükön két oldalról ék alakban metsszük le és illesszük az alany hasítékába. Szorosan kötözzük be és paraffinnal zárjuk le a párolgást. Az oltást üvegházban vagy házi készítésű izzasztószekrényben egész évben végezhetjük, ha megfelelő fényt és hőt tudunk biztosítani.
 
Nagy légnedvességben és 25 °C körüli hőmérsékleten a szemzések és oltások 3—5 hét alatt megerednek. Ezután az alanyokat felére, majd 1 hónappal később a szemzés vagy oltás fölött közvetlenül metsszük le a megmaradó vad részeket.
 
A szemzett és oltott csemeték már 3 éves korukban virágoznak és teremnek. A virágok tél végén, tavasszal nyílnak. Kinyíláskor először a bibék válnak éretté — ilyenkor termékenyülnek, de csak idegen virágporral, mert ebben az időben még a portokok zárva maradnak. Az idegentermékenyülés után rövid ideig becsukódnak a virágok, és mire újra kinyílnak, a portokok is érettek és gazdagon ontják a virágport. Ekkor már a bibék nem fogékonyak. A terméskötődéshez ezért általában más fajták jelenlétére is szükség van. Szerencsére sok értékes típusa megtermékenyítés nélkül is (partenokarpia) képes teremni. Ezek a fajták edényes termesztésre is alkalmasabbak. Különleges virágzását és termékenyülését csak 1920 óta ismeri a tudomány, addig rejtély volt.
 
A sikeres termékenyülés után vagy a partenokarpiás típusoknál a virágzás után 14—16 hónapig fejlődnek termései. Gyümölcsei a fán teljesen beérnek és hosszú ideig otthagyhatók.
 
Átültetés:
Gyökérzetük érzékeny az átültetésre, ezért vigyázzunk, ne sérüljön meg, egyszerűen emeljük ki a kis cserépből, és tegyük nagyobba, majd töltsük fel a cserepet földdel. A magas humusztartalmú, enyhén semleges, savanyú földet, rendszeres tápoldatozást, öntözést kedveli, és a meleget, hiszen őshazája Dél-Mexikó. Télen tarthatjuk szobában meleg, világos helyen,vagy hűvös, 10 °C körüli helyen is áttelelnek, nyáron pedig a szabadban érzik legjobban magukat.
 
Május végén, mielőtt kikerülne a kertbe vagy az erkélyre, fokozatosan szoktassuk a közvetlen napsütéshez, különben a nap megégeti a téli fényhez szokott leveleket. Az ősz beálltával világos verandán, 5-15 fok közötti hőmérsékleten neveljük.
 
Tartása:
A növények hőigényesek. Nyáron szabadban vagy szobában, télen hűvös, 10 °C körüli helyen jól telelnek. Mérsékelt fűtés mellett, szobában is tarthatjuk a tél folyamán, de jobb eredményt kapunk a hűvös teleltetéssel (pince, előszoba, kamra). Melegigényük ellenére egyes típusok, így a mexikói avokadók a —7 °C-os fagyokat is átvészelik.
 
Egyéb teendőink: 
 
Öntözéskor telítődjön a földje vízzel, de ne tocsogjon. 
Minél több fényt kap a növény, annál jobb. 
Ha a levelek sápadttá válnak, feltehetően túlöntöztük kedvencünket. Ezért érdemes az öntözéssel leállni egy rövid időre. 
Ha a levelek a csúcsuknál barnulni, száradni kezdenek, a virágföld valószínűleg sóval telítődött. Ilyenkor egyszerű megoldásnak kínálkozik az átmosás. Felülről mossuk át néhány percen keresztül lágy vízzel a talajt úgy, hogy az a cserép vízelvezető nyílásán keresztül folyamatosan elfolyjon. 
Ahhoz, hogy szép, bokros formára neveljük, rendszeresen vissza kell metszeni, vagy legalábbis a csúcshajtást kicsípni. 
Az idős levelek eldobálása ellen semmit sem tehetünk. 
Ne várjuk, hogy teremjen! A magról ültetett növény úgy száz év múlva fordulna termőre. 
 
Felhasználása:
Az avokádó ősi haszonnövény; Közép-Amerika indiánjai évezredek óta termesztik. A nagyon tápláló, sok proteint és olajat tartalmazó terméshúst (zsiradéktartalma mintegy 25%) nyersen fogyasztják. Az avokádó megfőzve keserű, az éretlen termések pedig mérgezőnek számítanak. A terméseket a betakarítás után 1–2 hétig tárolni kell, hogy a héj a gyenge nyomásnak engedjen. Fogyasztásához a termést fel kell vágni vagy törni, a kőmagot pedig el kell távolítani; a lágy terméshúst sóval és borssal szórják meg, citromot vagy ecetet csepegtetnek rá, illetve más módon fűszerezik, majd a héjból kikanalazzák. Különösen kedvelt guacamole, egy pikáns étel, amit a pépesített vagy kockára vágott terméshúsból készítenek hagymával, fokhagymával, egy csepp olívaolajjal, citrommal vagy zöld citrommal és borssal, csilipaprikával vagy tabascóval fűszerezve, és mártásnak vagy salátának használják.
Az érett termésekből sok A-, B1-, B2-, C- és E-vitamint tartalmazó, jól eltartható olajat préselnek, amit a kozmetikai iparban és étkezési célokra is használnak. A kőmag tejszerű nedve a levegővel érintkezve vörösre színeződik, ezért az indiánok tintának, textilfestéknek használták. Az avokádó szép, vörösesbarna fája alkalmas épületfának, bútorok készítéséhez, esztergályos munkákhoz és fafaragásokhoz.
Húsa 25—30% olajat, 1,6% fehérjét és sokféle vitamint: C- és B-komplexeket, sok E- és A-, valamint D- és K-vitamint tartalmaz.
 
Gyógyító avokádó
Az avokádó telítetlen zsírsavakban gazdag, B-, C-, E- és A-vitamint tartalmaz. Az érett gyümölcsben káliumot, foszfort, vasat, nátriumot valamint kalciumot és magnéziumot is megtalálható. Jó hatással van a szív- és érrendszeri problémákra, vitamintartalmának köszönhetően pedig kitűnő antioxidáns. Az avokádó magas olajtartalmánál fogva kiváló bőrápoló szer a kiszáradt bőrre. Általában érzékeny típusú bőrre alkalmazzák. Segítséget nyújt ekcéma megelőző kezelése esetén és csökkenti a koleszterinszintet. A gyümölcs magjából gyógyszirupot állítanak elő, amely alkalmas reumatikus fájdalmak enyhítésére. Az avokádó olaj táplálja a száraz, igénybevett bőrt.
 
Gyógyhatása:
Fogyasztása dietetikus hatású, magas vérnyomás, érelmeszesedés és gyomorbántalmak ellen ajánlják. Savtartalma jelentéktelen, így elősegítheti a lúgosítást.
Az Avokado = B-vitaminokkal telített, segítségével az agysejtek könnyebben termelnek alváshormont melatonint.
Magvából gyógy-szirupot készítenek, amely kitűnően bevált reumatikus fájdalmak enyhítésére és idegrendszeri zavarok gyógyítására.
Avokadóból Mexikóban, de más országokban is növényi olajat állítanak elő, amely bevált az égési sebek gyógyításánál, de a kozmetikai ipar is alkalmazza, mint alapanyagot.
Avokádós receptek
 
Az avokádó rengeteg vitamint, tápanyagot tartalmaz, és sok mindent készíthetünk belőle. Gyümölcsét érdemes nyersen elfogyasztani, hogy biológiai értékeiből ne veszítsen, emellett főzés közben megkeseredhet. Legjobb ízesítőszere a fokhagyma. A nyers avokádó úgy kenhető, akár a vaj. Vágjuk félbe, szedjük ki magját, és egy vajazókés segítségével kaparjuk rá a pirítósra, ízesítsük kevés fokhagymával. Levét paradicsomlével és némi fokhagymával keverve fogyasszuk. Ha a gyümölcshúst apró kockákra vágjuk és piciny rákokkal, valamint majonézzel elkeverjük, a héjába visszatöltve elegáns és finom előételt szolgáltatunk fel. Kaviárral is szervírozhatjuk, emellett készíthetünk belőle levest, vagy akár fagylaltot is.
 
Guacamole 
A mexikóiak kedvelik az avokádót, amelyből pikáns mártást is készítenek. A guacamole a legismertebb és legkedveltebb salsa. Vágjunk apróra egy avokadót, két paradicsomot és egy pici fej hagymát. Ízesítsük sóval, borssal és lime-mal.
 
Ceviche 
Vágjunk apróra egy avokádót, ízlés szerinti mennyiségű paradicsomot, hagymát, tegyünk hozzá rákot, kagylót, és öntsük fel citromos, olívaolajos lével.
 
Zöldturmix
Turmixoljunk össze 4 dl szénsavmentes ásványvizet egy avokádóval, két kivivel, és egy mangóval, majd adjunk hozzá egy evőkanál citromlét. Az elkészült ital magas kálium- és E-vitamintartalma, telítetlen zsírsavai jótékonyan hatnak a szívre és a keringésre
 
Avokádós energiabomba 
Turmixoljunk össze 4 dl zsírszegény tejet egy mangóval, egy avokádóval, majd tegyünk hozzá egy evőkanál vágott mandulát. A végeredmény különösen gazdag antioxidáns hatású E-vitaminban, de fehérjetartalma is jelentős. Mandula helyett kókuszreszeléket is használhatunk Mindkettő jelentős mennyiségű B-vitamint biztosít, melynek fontos szerep jut a szervezet méregtelenítésénél.
 
Dip 
Az avokádóhúst fokhagymával, apróra vágott vöröshagymával, sóval, borssal, kevés tejföllel és sok citromlével pépesítsük.
 
Avokádósaláta 
Hozzávalók: 
- 1 hámozott, kimagozott, apróra vágott avokádó, 
- 3 hámozott, kimagozott, apróra vágott paradicsom 
- néhány szál új zöldhagyma, vékony karikákra vágva,
- 3 evőkanál olívaolaj 
- 2 evőaknál citromlé, 
- késhegynyi só és törött bors, 
- 1 evőkanál finomra vágott petrezselyem, 
- 1 teáskanál bazsalikom. 
Keverjük össze az összes hozzávalót, és jól lehűtve tálaljuk.
 
Avokádó Caponata-val és feta sajttal töltve
Hozzávalók: 
- 3 nagy érett avokadó 
- 1 hámozott, kimagozott, apróra vágott nagy padlizsán 
- közel fél kiló hámozott, kimagozott, apróra vágott paradicsom 
- 12 fekete olívabogyó, mag nélkül és szeletekre vágva 
- 2 evőkanál friss petrezselyemzöld, apróra vágva 
- 6 szál zeller, összevágva 
- 6 evőkanál olívaolaj 
- 4 evőkanál vörösborecet 
- 2 evőkanál finom kristálycukor 
- 1 teáskanál őrölt szerecsendió 
- 1 teáskanál kapribogyó 
- só, bors ízlés szerint 
- 175 gr feta sajt, 6 szeletre vágva 
- 6 bazsalikom levél, csíkokra vágva 
- másfél deci olívaolaj 
- 2 evőkanál fehérborecet 
- 1 citrom héja 
- frissen őrölt feketebors, só 
- friss bazsalikom levelek a díszítéshez
 
Caponata 
Sózzuk be a padlizsánt és hagyjuk állni egy órára, majd óvatosan nyomkodjuk ki belőle a vizet, tegyük konyharuhára száradni. Forrósítsunk fel négy evőkanál olajat, süssük benne hirtelen barnára a zellert, szedjük ki és tegyük félre. Tegyük bele a padlizsánt, pároljuk puhára, süssük barnára. Tegyük félre hűlni. A maradék két kanál olajon pirítsuk aranyszínűre a hagymát, adjuk hozzá a paradicsomot, és pároljuk sűrűre. Ez körülbelül negyed órát vesz igénybe. Ha ezzel megvagyunk, adjuk hozzá a cukrot, a vörösborecetet és a szerecsendiót, s főzzük tovább 10 percig, időnként megkeverve, míg egy sűrű, gazdag, édes-savanyú szósz nem lesz belőle. Adjunk hozzá sót és őrölt borsot. Keverjük hozzá a kapribogyót, a szeletekre vágott olívabogyókat, a petrezselymet, a padlizsánt és a zellert. Szükség esetén sózzuk és borsozzuk újra, majd hűtsük le.
 
Dresszing 
Alaposan keverjük össze a hozzávalókat, sózzuk, borsozzuk ízlésünk szerint.
Ezek után vágjuk félbe az avokadókat, távolítsuk el a magokat (mutatós cserjét nevelhetünk belőle, ha kigyökereztetjük: töltsünk meg egy üvegpoharat vízzel, és tegyük a mag tompa végét a pohár szájára úgy, hogy a mag épp csak érintkezzen a vízzel). A vágási felületet és a mag helyét kenjük meg egy kis dresszinggel, hogy elkerüljük az elszíneződést. A mélyedéseket töltsük meg a Caponata-val, tegyük rá a feta sajtot, majd locsoljuk meg a dresszinggel.
 
Guacamole
avokádókrém
Hozzávalók:
 
2 hámozott, kimagozott avokádó
2 evőkanál zöldcitrom leve
1 finomra vágott piros csilipaprika
1 paradicsom, felaprítva
só és bors
1 evőkanál koriander zöldje, felaprítva
1/2 csésze tejföl
1 gerezd fokhagyma, felaprítva
Keverjük mind össze és tegyük hűtőbe néhány órára. Adható hozzá még tejföl.
Van aki tesz bele apróra vágott hagymát, van aki kevés olívaolajat és nem használ tejfölt. Számos variáció létezik.

És még egy változat:

Guacamole
 
Hozzávalók: avokadóhús, finomra vágott zöld chili, fokhagyma, citromlé
 
Alapvető jelentőségű táplálék, részint a szegény mexikóiak, részint az egészségmániás és gazdag európaiak fogyasztják; állítólag csökkenti a koleszterinszintet, regenerálja az érfalakat, elmulasztja a szürke hályogot, a lúdtalpat és az impotenciát, továbbá a tőzsdekrach, az autóbaleset és az adóhivatal ellen is védelmet nyújt. Bonyolultságát tekintve a guacamole a zsíros kenyér szintje alatt marad, a guacamole ugyanis, ha szigorúbban nézzük, nem is étel, hanem az avokadó fogyasztásának technikája. Az avokadót úgy esszük, hogy a húsát kikanalazzuk a héjból, összetörjük, beledolgozunk egy jó adag chilit, sózzuk, ennyi. 
Ehhez képest a guacamole készítésének valóságos iskolái vannak. A legszigorúbban ortodox, fundamentalista irányzat képviselői szerint guacamole csakis Mexikóban készíthető, ugyanis a lényege az avokadó maga, márpedig e célra alkalmas avokadó egyedül Mexikóban terem. Mások azt mondják, hogy ez ugyan igaz, de azért próbálkozzunk, megint mások akként vélekednek, hogy jónak tekinthető minden olyan guacamole, amely a gyümölcs ízét - függetlenül annak származásától - érvényesülni hagyja. 
A közvélekedés ezzel szemben afelé tendál, hogy azért a guacamoléba kell egy kis citromlé, korianderzöld, fokhagyma, finomra vágott vöröshagyma, esetleg tejföl, netán római kömény, de csak egy leheletnyi, aztán semmi más. 
Végezetül vannak az újhullámos, neobarokk-posztmodern őrültek, akik szerint mehet bele szezámmag, savanyított gyömbér, almaborecet, wasabi. Vagy akár brokkoli, majonéz, parmezán, cheddar, curry por, worcester, tequila, Monterey Jack, chorizo, és mindez együtt. 
 
Köszönjük:
Kép:
Google képtár.
Forrás:
http://www.wikipedia.hu

Forrás: 
http://www.edenkert.hu
]]>
tengerszem http://www.hotdog.hu/liliom_1/tropusi-gyumolcsok/avokado
Húsevő növények..2 http://www.hotdog.hu/liliom_1/kulonleges-novenyek/husevo-novenyek-2 Thu, 18 Apr 2013 20:20:00 +0200 KÜRTVIRÁGOK
Nagyon különleges húsevő növények, főként Amerikában honosak. Veremcsapdával rendelkeznek, a verem tetején levő rész nem mozog, nem csukódik le, csupán az esőtől védi a veremben levő emésztőnedvet a felhígulástól. Sok napsütés hatására a növények igen tetszetős színekben pompáznak, ekkor a legszebbek. A növény által termelt édes nedv csalogatja a rovarokat, melyek a verem peremén megcsúszva az emésztőnedvbe esnek. Tavasztól őszig a növény nyugodtan állhat állandó jelleggel lágy vízben. Teleltetni hidegebb helyen 0-5 fokon kell, de akár a -10 fokot is kibírja kis ideig károsodás nélkül. A növényt télen szárazabban tartsuk, ültetőközege épphogy nyirkos legyen. A kiszáradás ugyanakkor végzetes! Télen a növény visszapusztul, elszáradnak a levelei, de tavasszal a rizómából új levelek hajtanak ki. Szaporításuk történhet magvetéssel vagy tőosztással. Tartásuk kis odafigyeléssel nem nehéz, a helyes gondozást gyönyörű virágokkal hálálják meg, melyek vetekedhetnek egyes orchideák virágaival.
 
A kürtvirágfélék (Sarraceniaceae) családjába jelenleg 8 faj, és ezek alfajai, változatai és formái tartoznak. A rendszerezés itt sem örök érvényű, jól mutatja ezt, hogy kb. 100 évvel ezelőtt még 9 fajt soroltak ide.
 
Sarracenia alata (Alabama, Missouri, Texas): angol neve "pale pitcher plant", halvány kürtvirág-ot jelent, mellyel utalnak a virág halvány színére, és talán a tölcsér viszonylagos dísztelenségére is. 60-120 cm-es magasságot elérő növény, karcsú, gesztenyebarna erezetet mutató levéltölcsérekkel. Tartása nem okoz különösebb gondot, mindössze néhány, az alapfajtól eltérő formája igényesebb kissé. Ezüstös piheszőröket viselő változatát (Sarracenia alata var. pubescens) ritkán lehet beszerezni, és tartása sem problémamentes. A pirosas-barnás tölcséreket nevelő tipusai valamivel kisebbek, mint az alapfaj, mindössze 50-70 cm-es magasságot érnek el. Virágszíne a törtfehértől a sárgáig változik, ám általában a halvány krémszín a leggyakrabban előforduló virágszineződés.
 
Sarracenia flava (Alabama, Florida, Virginia, É-, és Dél-Karolina): sárga kürtvirág ("Yellow pitcher plant") néven emlegetik, a latin "flava" fajnév is ezt jelenti. Rendkívül mutatós növény, melynek jelenleg 6 elismert változata van: Sarracenia flava var. flava (sárga tölcsér, piros erezettel a torokban, és a fedőn - ezt tekintik alapfajnak), Sarracenia flava var. atropurpurea (sötétbordó tölcsérű változat), Sarracenia flava var. cuprea (rézszín a tölcsér fedelén, és a tölcsér felső kétharmadában), Sarracenia flava var. maxima (teljesen zöld, karcsú tölcsérű változat), Sarracenia flava var. ornata (erősen erezett tölcsérekkel), Sarracenia flava var. rubricorpora ("pirostestű" változat), Sarracenia flava var. rugelii (citromsárga tölcsérek, kizárólag a fedőtartó képleten figyelhető meg határozott piros mintázat). A sárga kürtvirág, és változatai nem tartoznak a bonyolult tartású kürtvirágok közé, és növekedési ütemük is viszonylag gyorsnak mondható. Virágaik általában  intenzív citromsárga színűek, illatuk kellemes.
 
Sarracenia leucophylla (USA, Florida): fehérlevelű kürtvirág. Rendkívül mutatós, nagytermetű faj. Növekedési ciklusa kétütemű: tavasszal hoz viszonylag kevés húsevő levelet, nyáron ún. phillódiákat, majd ősztől növeszti a legszebb és legnagyobb ragadozó leveleit. Ez az éjszakai lehűléssel állhat összefüggésben, mely serkenti a növény levélnövekedését. Virágszíne sötétpiros, ám létezik sárga virágú változata is. Szőrös levelű változatán kívül (Sarracenia leucophylla var. pubescens), még 2 le nem írt változatát fedezték fel a közelmúltban. Számos vadon élő színvariációja is ismert (piros, pink, bordó árnyalatok), nem is beszélve a rengeteg szelektált színváltozatról.
 
Sarracenia minor (É-, és Dél-Florida (Okeechobee-tó), É-Karolina, Okefenokee-mocsárvidék), kis kürtvirág. A felfelé álló tölcsérű fajok közül a legkisebb termetű, az alapfaj magassága nem haladja meg a 30-35 cm-t (az ennél nagyobb méretű, alapfajként propagált növények a faj "Giant" (óriás) tipusai). Levelein a bejárattal szemben fehér, levegővel felfújódott, klorofillhiányos sejtcsoportok vannak, melyek a zsákmány megtévesztésére szolgálnak. A tölcsér fedele tökéletesen ráhajlik a szájra, melybe így nem kerülhet eső. Óriás termetű változata (Sarracenia minor var. okefenokeensis) igen kedvelt növény, az alapfaj méretének kétszeresére nő meg általában. Virágai intenzív krémsárgák, citromsárga árnyalattal.
 
Sarracenia oreophila (Alabama és É-Karolina hegyvidékei). Hegyi kürtvirág, (oros=hegy +philos=barát). Sokáig a sárga kürtvirág egyk változatának tartották (Sarracenia flava var. oreophila), ám bebizonyosodott, hogy különálló fajról van szó. Fokozottan veszélyeztetett növény, a washingtoni egyezmény (CITES) I -es kategóriájába sorolt faj. Tölcsérei aránylag dísztelenek, gesztenyebarna, vagy piros erezettel. Virágai szép sárga színűek, aránylag kis mérettel. Igen jellemző rá, hogy a nyáron kiszáradó hegyvidékeken leállítja a húsevő levelek fejlesztését, helyettük ún. phillódiákat növeszt, melyek nem húsevő, de fotoszintetizáló levelek. Tartása ezért némiképp különbözik a többi kürtvirágétól, kevésbé nedvesen tartsuk, ne kapjon annyi nedvességet, mint pl. a bíbor kürtvirág (S. purpurea).
 
Sarracenia psittacina (USA tengerparti régiók, Florida) papagáj kürtvirág ("parrot pitcher plant"). Egyedülálló, heverő rozettát képező kürtvirágfaj, melynek tölcséreiben speciális szőrök tartják vissza a zsákmányállatokat. Jellemzően részleges vízborítású területeken él, ezért évente néhány alkalommal teljes vízborítás alá kerül. Ritkán virágzik kultúrában, virágszine erős narancsos-bordó. Hajlamos a sarjképzésre, ám levelei elég bonyolulttá teszik tövének szétosztását. Teljesen zöld formáját (Sarracenia psittacina f. heterophylla) természetes alaknak tartják, viszont annak nagyobb a valószínűsége, hogy mesterséges körülmények között keletkezett mutáns formájával van dolgunk. Tartása nem különösebben bonyolult, de tavasszal 1-2 hétre érdemes egy vödör esővízbe állítva, elárasztva tartani.
 
Sarracenia purpurea (Kanadától a Mexikói öbölig) bíbor kürtvirág ("purple pitcher plant"). Rendkívül elterjedt, közkedvelt, és könnyen tartható növény. Ezalól a teljesen zöld formája a kivétel, ugyanis az sok türelmet igényel gondozójától. Félig heverő, nyitott szájú tölcséreket nevel, melyek gyűjtik az esővizet, ebben különbözik minden más kürtvirágfajtól. Északi alfaja (Sarracenia purpurea ssp. purpurea) igen jó hidegtűrésű, sötétbordó, aránylag karcsú tölcsérekkel rendelkezik. Az északi alfaj teljesen zöld formája (Sarracenia purpurea ssp. purpurea f. heterophylla) igen lassú növekedéső, dísztelen növény, virága halványsárga. A bíbor kürtvirág déli alfaja (Sarracenia purpurea ssp. venosa) hasasabb, kívülről szőrös tölcséreket hoz, mint az északi. A déli alfaj halványrózsaszínű változata (Sarracenia purpurea ssp. venosa var. burkii) "Sarracenia rosea" néven, önálló fajként is emlegetett növény. Könnyen tartható, mutatós növények.
 
Sarracenia purpurea
Bíbor kürtvirág. Az elnevezés utal a növény intenzív színére, mely sok napsütés hatására alakul ki. A kereskedelmi forgalomban a leggyakrabban kapható faj, melynek tartása nagyon könnyű. Piros virágokat hoz.
 
Növekedési formája:
Felfelé törő hajtásrendszerű évelő, a hajtásai közös tőből nőnek, rövid rizómákat fejleszt.
Levele:
A tőből nőnek ki a majdnem fekvő, 45 cm hosszú tömlőszerű levelek. A folyadékkal telt tömlők tetejét hullámos fedő zárja.
Virága:
A sugarasan szimmetrikus, öttagú, bókoló virágokat levéltelen virágszárak végén hozza. A csészelevelek ernyőszerűek, zöldesek, a szirmok barnásvörösek, 4-5 cm-esek.
Termése:
Öttagú toktermés sok apró maggal.
Termőhely igénye: Tápanyagszegény, savanyú talajra ültessük. Napsütötte vagy félárnyékos vízpartokon a mocsári zónában él.
Felhasználása:
Mocsári növényzetnek kialakított ágyásba való.
Szaporítása:
Tőosztással. 
A hajtásai közös tőből nőnek ki és rövid rizómákat fejleszt. A levél formája is eltér a legtöbb kürtvirágtól, mivel a bíbor kürtvirág levele majdnem fekvő elérheti a 45cm hosszúságot is. A tetejét hullámos fedő zárja. Virága megegyezik a kürtvirágfélék virágaival hosszú száron lefelé néző, esernyő alakban helyezkedik el szirmai vörösek, esetleg barnásvörösek. Rengeteg apró magot érlel be.
Ültetése:
Tápanyagszegény, savanyú talajra történjen minden esetben, mivel ez is mocsári növény. Legjobb szaporítási módszer a tőosztás.
Tartása:
Egyáltalán nem nehéz, ezért kezdő növénynek is választható. Színe az intenzív napsütés hatására alakul ki. A kereskedelemben kapható egyik leggyakoribb Sarracenia fajta.
Jellemzői:
Kezdő kertészeknek is ajánlható.
Az egyik legjobb hidegtűrő képességű kürtvirág.
Teleltetés:
A Sarracenia purpurea ssp. purpurea és a 
Sarracenia purpurea ssp. purpurea f. 
heterophylla fajok legalább 5 hónapos 
nyugalmi időszakot igényelnek, de a 
legtöbb fajtársának elegendő 3 hónap is. A 
nyugalmi időszak késő ősztől koratavaszig terjed, amikor a hőmérséklet 
tartósan 5-7 ºC alá esik.
Fény
Természetes élőhelyükön a Sarrcenia 
fajok mindegyike teljes vagy közvetlen 
napfényben növekszik. A Sarracenia 
purpurea ssp. purpurea jól elviseli a 
hosszan tartó közvetlen napfényt is, 
feltéve, ha az ültető közege folyamatosan 
hűvös marad. Növekedési időszakban a 
napi 12-14 óra, míg a nyugalmi 
időszakban, a későbbi intenzív növekedés 
eléréséhez, 6-8 óra a megfelelő
megvilágítási idő. 
Ültető közeg:
Ültető közegnek kiválóan használható a 
barna vagy fekete tőzeg, de élő
tőzegmohában is jól érzi magát a legtöbb 
Sarracenia faj. A tőzeghez keverhetünk 
savas karakterű kvarchomokot is, de a 
Sarracenia purpurea ssp. purpurea
enyhén lúgos ültető közegben is jól érzi magát.
 
Sarracenia rubra (Mississippi, Alabama, Florida, Virginia, D-Karolina) vörös kürtvirág, vagy angolul édes kürtvirág ("sweet pitcher plant"). A minorhoz hasonló magasságú az alapfaj (rubra), ám alfajai már eltérő magasságot mutatnak kifejlett egyedeik tekintetében. A Sarracenia rubra halványzöld-sárga-rózsaszínes alapon gesztenyebarna erezettel díszített, vékony tölcsérű növény. Virágai sötétbordók, rendkívül kellemes ibolyaillatúak. 
Alfajai: Sarracenia rubra ssp. gulfensis - igen szép, robosztus növény, rendkívül hangsúlyos bordó erezettel, melytől a tölcsér egyöntetű bordó színűnek látszik, de genetikai értelemben nem az. Magassága 35-45 cm, tölcsérei nagyon stabilak. Zöld formája (f. heterophylla) ritka, értékes növény, virágszíne is zöldessárga. Sarracenia rubra ssp. alabamensis  - Alabamában élő alfaj, mely szép citromsárga alapszínnel, és ritka, de mégis mutatós barna erezettséggel rendelkezik. Virága pirosas árnyálatú, magas száron. A tölcsér fedele rendkívül hosszú, a fedélszél pedig szembetűnően hullámos. Sarracenia rubra ssp. jonesii  - újra és újra előkerül a jonesii esetében, hogy külnálló faj-e vagy a rubra egyik alfaja. Jelenleg az utóbbi álláspontot fogadják el hivatalosan, ám elég sok bélyeg különbözteti meg ezt a növényt a többi rubra alfajtól. A jonesii jóval magasabb, mint a rubrák (kb. 60 cm), virágszíne nagyon sötét bíbor, a tölcsérek fedele sosem hullámos. Fejlődése is különbözik a többi rubrától, ugyanis a jonesii alfaj is hegyvidéki növény (hasonlóan a S. oreophila-hoz). Ezeken felül a tölcsérei szájánál mindig megfigyelhető egy határozott kiöblösödés. Sarracenia rubra ssp. wherryi - aránylag ritka alfaj, melynek rendkívül szép, kompakt, és - intenzív napsütés esetén - rózsaszínes árnyalatú csapdalevelei vannak.
Sarracenia psittacina
Hívják még papagáj kürtvirágnak is, mely a levelek alakjára utal. Intenzív napsugárzás hatására a levelek szépen vörösödnek. Az egész növény megjelenése nagyon impozáns! Tavasszal hozza piros színű virágait. Tartása könnyű.
 
Sarraceniák tartása:
 
Mindegyikük télálló növény, bár fagytűrésük fajonként változó. A leginkább a S. alata, S. purpurea és ennek alfajai/formái/változatai fagytűrőek (a S. purpurea ssp. venosa var. burkii kivételével, ez ugyanis az óceán partján lévő régiókban él). A téli hideg nyugalmi időszak, és a téli rövid nappalok is kulcsfontosságúak a növények egészsége szempontjából. A télen túl meleg helyen (+16-18 Celsius fok felett) teleltetett Sarraceniák néhány év múlva legyengülnek, szöveteik felpuhulnak, leveleik kajlákká válhatnak. A talajuk fontos, hogy savanyú kémhatású, tápelemekben szegény legyen. Minden év kora tavaszi időszakában (jan. - márc. elejéig) szükséges új savanyú tőzegbe átültetni őket, az előző évi talajt kimosva a gyökerek közül. Sokan kevernek különböző adalékokat a talajukhoz (perlit, kvarchomok...stb.), bár a csak savanyú tőzegbe ültetett növények is probléma nélkül tarthatóak. Öntözése minden esetben lágy vízzel (eső-, vagy desztillált víz) történik, a talajuk sosem száradhat ki teljesen. Tavasztól őszig folyamatosan vízbe állítva nevelhetjük növényeinket, én minden növény esetében a felülről öntözést (a talajra öntjük a vizet) javaslom. Télen nyirkosan tartsuk a földlabdát. Nagyon fontos a megfelelő mennyiségű fény biztosítása: lehetőleg minél több (nyáron legalább napi 5 óra) közvetlen napfény érje kürtvirágainkat. Ha ezt sikerül biztosítanunk, egyrészt rendkívül szép színeződés alakul ki a levéltölcséreken, másrészt nagyon sokat tettünk kürtvirágaink egészségének megőrzéséért. Sok esetben a tölcsérek száján, fedelén, és torkában fekete elszíneződés jelenik meg nyáron: ez a korompenész nevű gomba, mely a növény által termelt nektárban él és növekszik. Ez nem csupán esztétikailag zavaró, nanem a növény fotoszintetizáló felületét, és légzését is csökkenti. Hatékonyan lehet ellene védekezni, ha a növény levéltölcséreit het 1-2 alkalommal bőségesen permetezzük esővízzel, így a kiválasztott nektár lemosódik a levél felületéről. Ha ezeket az alapvető fogásokat betartjuk, szép és egészséges növényeket nevelhetünk.
 
Sarraceniák szaporítása:
A kürtvirágok szaporítása magokkal (időigényesebb módszer) vagy gyöktörzsdarabolással kivitelezhető a legegyszerűbben. A magokat ősszel vagy kora tavasszal, vizes savanyú tőzeg felszínére szórjuk takarás nélkül, majd néhány hónapig a szabadban tartjuk. Fontos, hogy a tőzeg ne száradjon ki. A gyöktörzsdarabolás egy éles kés segítségével történjen. A feldarabolt rizóma sebfelületeit célszerű azonnal faszénporba mártani, hogy a különböző gombás és bakteriális eredetű fertőzéseket - ezáltal a szaporítvány pusztulását is - elkerüljük. A rizómadarabolás legkedvezőbb időszaka a kora tavaszi átültetés ideje.
Köszönjük:
Kép:
Google képtár:
http://www.carnivorous.eoldal.hu

]]>
tengerszem http://www.hotdog.hu/liliom_1/kulonleges-novenyek/husevo-novenyek-2