Estios megosztása

A Változó Világban.

Elveszve bolyongok utam nem találom.
S úgy érzem egyedül csak én állok, e változó világon.

Mi régen fontos volt, most úgy tűnik sebesen tova,

Mint tünékeny árnyék ha éri fényes nap sugara.

Új és új törvények születnek sorra

Melyeket elfogadnak és te lehajtott fejjel be állsz a sorba.

Nem gondolva arra, hogy másként okítottak téged.

A szüleid mikor életed még gyermekként élted.

Felnőttként  most már látod.

Nem tehetsz mást, elfogadod ezt a rideg  idegen új világot.

S így tanítod gyermeked is, hogy az életben helyét megállja.

Ám füledben egyre cseng még egy letűnt kor visszhangja.

Ám milyen sors vár arra ki változni nem képes?

Vajon talpon marad vagy eltűnik végleg.

Úgy ahogy régmúlt idő kép halványul lassan.

Majd emléke sem marad talán csak egy halk visszhang.

S a világ egyre csak változik megállíthatatlan.

S úgy érzem csak én állok csendben mozdulatlan.

Mi  fontos volt nekem, most úgy tűnik sebesen tova,

Mint tünékeny árnyék ha éri fényes nap sugara.