"Néha ördög, néha angyal,
Néha bevonnád arannyal,
Néha szurok, meg toll kéne,
Hogy azt kenjed a képére.
Néha hívod, néha bánod,
Hogy meglátta a napvilágot.
Néha megtipor a lába.
Néha büszkén nézel rája.
Néha vonz, és néha taszít,
Ragyogása néha vakít.
Néha vár, és néha várat.
Néha birtokolhatsz százat,
Néha száz vesz birtokába,
Néha csak egy ejt fogságba.
Néha ostoba az arca
Néha ez csak álca rajta.
Néha sír, és néha kacag,
Néha boldog dalra fakad,
Néha mérges, néha fáradt.
Néha kincs a világnak.
Néha átok, néha áldás.
Néha csak egy néma kiáltás. "

♥♥♥

Egyszer majd elfelejtelek téged,
És nem fog fájni fejem,
De most még téged látlak
Utcákon és tereken,
Reggel a májkrémes kenyeren,
Boltban a mosószereken,
A hazug tekinteteken,
Biztonsági felvételeken,
Minden ordító gyereken,
Mozikban a sírós részeken,
Könnybe lábadt szemeken.


♥♥♥


Amikor láttalak sírni,

Úgy éreztem, egy világ

omlik össze bennem...

Láttam, ahogy

végig folyik az arcodon...

Borzasztó volt a tudat,

hogy akinek, minden nap

mosoly varázsoltam

az arcára,

az most miattam sír...

Ha van kedved és meg akarod mutatni, hogy Te is tudsz idézetet, verset írni, akkor ne habozz és küldd el nekem. Én pedig ki teszem ide, hogy mindenki elolvashassa. Persze nyugodtan küldhettek nem saját ihletésű idézetet is, azokat is szívesen felteszem ide.

Erre a címre küldhettek: helgicicc@citromail.hu

Jah, és azt is írjátok meg, hogy milyen név alatt publikáljam. Ez lehet akár a saját nevetek vagy akár művésznév is. Az teljesen mindegy.

Egy pillanatnyi türelem nagy bajtól óvhat meg ~ egy pillanatnyi türelmetlenség tönkreteheti egész életedet.
 
Mi rosszabb? Elveszíteni valamit, vagy meg sem kapni?
 
Aki küzd veszthet, de aki nem harcol, az máris veszített.
 
Csak addig volt könnyű nélküled az élet, míg nem tudtam, hogy létezel.
 
Az az igazság, hogy az emberek nem igazán képesek összetört szívvel működni.
 
Nem akartam elengedni, nem akartam még egy centivel sem távolabb lenni tőle, a végtelenségig így akartam lenni, ölelni, folytonosan érezni a bőre melegét, érezni ahogy dobog a szíve.
 

A szomorúság kerget maga előtt. Három ilyen este volt az életemben. Mindegyik váratlanul jött, és szomorúsággal vert meg; könnyben és holdfényben mosott. Az ember igazán nagy és tiszta csak igazán egyedül lehet. Minden, amihez mások is kellenek, mulandó. Szerelem, gazdagság, hatalom.
 
Ne tekints hátra, ne vájkálj a múltban, mert ami elmúlt, elmúlt. És ne aggodalmaskodj a jövő miatt, mert az messze van. Élj a jelenben és tedd olyanná, hogy érdemes legyen visszaemlékezni rá.
 
Nézd meg mennyit küszködik egy pici, amíg járni tanul! Ugyanígy kell "tanulni" a szeretet, a boldogságot, a harmóniát, az örömöt, a lelkesedést...Úgy hívjuk ezt, hogy önmegvalósítás!
 
A szeretet erősebb, mint az akarat.Ez mindennek a mozgatója. Mert ha valamit nagyon szeretnék, az mozgósítja az akaratomat - de hiába akarok valamit, attól még szeretni nem fogom. Vagyis fordítva nem működik a dolog.
 
Az a probléma a saját magunkat lelkesítő szavakkal, hogy a szívünk mélyén tudjuk: nem igazak...
 
Könnyebb szerelembe esni, ha még nem szeretünk, mint megszabadulni szerelmünktől, amikor szeretünk.
 

Átsírt éjszakák, elvesztett barátok,A világ közepén magadat egyedül találod.
 
Mert mi fontos? Az élet. Más semmi, csak az az egy. Az élet: a nyugodt és megelégedett élet, melyben az ember békét köt önmagával és a világgal, és nem vágyik sehova és semmire, még arra sem, hogy teljék az idő. Ezt talán boldogságnak lehetne nevezni, pedig nem az. A boldogság már nyugtalanító és aggodalmat ébreszt. Félelmet, hogy egyszer véget ér. A nyugalom az maga a végtelenség, bölcs, szelíd, emberséges élet: úgy folyik, hogyha közben véget érne, nem is venné talán észre az ember.
 

Boldogok, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
 

Pár méter választ el tőled, mégsem közeledhetek. Jópár éve tetszel, mégis fényévekre vagy tőlem. Ha kinyújtanám a karom elérnélek, de akkor is csak mellettem lennél, és nem velem.

Egyszer majd te leszel az én helyemben… Fájni fog. Ezt garantálhatom… Nem lesz halálos, de azt kívánod bárcsak megölne a kín. Ha ez megtörténik szeretném első sorból nézni. Nem foglak sajnálni. Még csak nem is nevetlek ki. Egyszerűen csak nézem ahogy arra vársz, hogy valaki betapasztja az űrt a szíveden, amit egy olyan lány okozott, mint amilyen srác Te vagy. Nem fogok beléd rúgni, de szemem sem fog rebbenni, mikor valaki rád veti a végső csapást. Nem gyűlöllek. Egyáltalán nem. Sőt. Akármit is tettél velem, még mindig ugyanúgy szeretlek. Minden emiatt az érzés miatt van. Arról amit tettél velem, nem akarok többé beszélni. Nem akarok rád gondolni, ezért kérlek, ne keress többé, ne játssz velem, ne mosolyogj rám, ne mondd, hogy szeretsz. Nem akarok mást, csak elzárni a szívem egy kis zugába és elfelejteni, hogy valaha is léteztél.
 
Van, aki a bizalmadba férkőzik, de nem a helyhiány miatt kerül ki onnan.
 
Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied lehet. Ha megtanulsz vele bánni.
 
Egy láthatatlanságra kárhoztatott gyermek a csillagokat is képes lehozni az égről, csak hogy végre láthatóvá váljék. De az egész diadal fabatkát sem ér, ha az egyetlen ember, akinek elismerése után egész életében ácsingózott, nem vesz róla tudomást.
 
Rengeteg ember van, aki nem tud felejteni, és minden reggel bemagolja az elmúlt évek sérelmeit, és húzza maga után, mint egy hosszú sleppet.
 

A múlt felhánytorgatása a legjobb módja annak, hogy tönkretegyük a jövőt. Mert az egyik a másikra épül. Tehát azt, ami elmúlt, tökéletesen el kell temetnünk.
 
A piti emberektől ne zavartasd magad. Ha belemész, beleragadsz. Rád zárják a korlátoltság humortalan, fantáziátlan, fölösleges szorongások gyötrelmeivel teli kalodáját. Emelkedj föléjük, tudd, mi a fontos. A fontos te magad vagy, az egyéniséged és a lelked, amelyen át a maga tágasságával, csodálatosságával érzékeled a világ szépségeit, furcsaságait, fájdalmait
 
Meg akarlak csókolni - de ha megteszem, utána még jobban fogsz hiányozni....
 
Nem számít mikor jött, nem fontos, hogy nem volt mellettem a kezdetek kezdetétől. A lényeg, hogy megjelent és azóta nem hagy el. Soha nem hagyott még cserben; én sem hagyom őt. Nagyon vigyázok rá! Hatalmas kincs az életemben. Meglehet, ő az egész életem...
 
Két okból változik meg valaki: vagy azért, mert már eleget élt egy helyen ahhoz, hogy változtatni akarjon, vagy pedig azért, mert már annyiszor megbántották, hogy szüksége van a változásra...
 
Sosem késő, hogy az legyél, ami lenni akarsz. Nincs korlátozva az idő, bármit bármikor elkezdhetsz. Változhatsz, vagy maradhatsz a régi, nincsenek szabályok erre. Lesznek nagyszerű és rossz pillanataid - remélem, te tele leszel jóval. Remélem látsz majd olyan dolgokat amiken ledöbbensz. Remélem érzel majd olyat, amit addig sohasem éreztél. Remélem találkozol olyan emberekkel, akik másként látják a világot. Remélem olyan életed lesz, amire majd büszke lehetsz. De ha mégsem, remélem lesz elég erőd hogy újrakezdd.
 
Egy barát olyan, akár egy téli lámpás: minél régibb a barátság, annál erősebb a fény.

a kevés kis öröm is kihányva fekszik a kövön.
 
Fáj a fejem, a szívem túl nagy és nem tudom, nem tudom hol vagy,
Forog a világ elfolyik minden, nekem senkim de senkim sincsen.

 
Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni.
 
Mikor valaki felbukkan a múltból, érzelmes hangon bejelenti, hogy "mindent" rendbe akar hozni, csak sajnálni és nevetni lehet szándékán; az idő már "rendbe hozott" mindent, azon a különös módon, az egyetlen lehetséges elintézés módján.
 
Eljön egy pont az életünkben, amikor hivatalosan felnőtté válunk. Elég idősek leszünk, hogy szavazzunk, igyunk és más felnőttes dolgokban vegyünk részt. Hirtelen elvárják, hogy felelősségteljesek legyünk. Komolyak, felnőttek. Megnövünk, megöregszünk, de felnövünk-e valaha is? Valahogy felnövünk, családunk lesz, férjhez megyünk, elválunk, de többnyire ugyanazok a problémáink, mint tizenöt évesen. Mindegy, mennyit növünk vagy öregszünk, akkor is örökké botladozunk, örökké keresgélünk.
 
A kihullott könny megbosszulja magát azon, aki okozta...
 
Néha csak egyvalaki hiányzik, mégis az egész világ néptelennek tűnik.
 
Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek... Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!
 
Csinálj olyat, hogy másnap szégyelld,
hogy vele kef*lsz és más nevével ébredsz.

 
A zene kifejezi mindazt, ami szavakkal elmondhatatlan, mégsem maradhat kimondatlanul.
 
...bármilyen tökéletes is egy nap, mindig véget ér.
 
Ha valakit igazán szeretsz szívedből, lelkedből, nem tudod megmagyarázni, hogy miért szereted, hogy mit adott ő neked, hogy miért vagy olyan boldog a tudattól, hogy Ő a világon van. A szeretetet nem lehet megmagyarázni. Az egy sokkal magasabb rendű tudás. Isten sem akarja, hogy megértsük. Elég ha érezzük. A szeretet érzése bizonyítja, hogy van Isten. Az nem lehet más...
 
Jó vagyok, de nem egy angyal, követek el bűnt de nem vagyok ördög. Csak egy kislány vagyok a nagyvilágban, aki próbál találni valakit, akit szerethet!
 
A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni, és merészen győzni, mert a világ a bátraké, és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.
 
A kamaszkorhoz illik a sötétség. Kamaszkorban sötétben ismerkedünk az új világgal. Részegen, betépve, félájultan. Autók hátsó ülésén, játéksátrak alatt, tábortűz mellett a parton..
 
Be akarom bizonyítani neked, hogy sokkal több van közöttünk. Része vagy a személyiségemnek. Te vagy a fény az alagút végén. Miattad érdemes élnem, és meg kell tennem mindent, hogy magam mellett tartsalak..

Köszönts csókkal, s búcsúzz fegyverrel

Már mindenhol jártam, ahol te nem vagy
Magamra hagytál, s egyedül nem megy
Már tudom milyen ha a tűz is megfagy
Magamra hagytál, s egyedül nem megy

(Egyre kevesebb vért pumpál, majd feladja
a harcot, mit az élettel vívott - s vállaltam
helyette a kudarcot)

Ahol kerestelek, ott minden elpusztult
Ahol téged vártalak, ott virágok nyíltak
Miért csak az én szívem ilyen lepusztult?
Ez a bohóc, emberek közt is csak dísztag!


Mindig, Soha, Örökké

Szemet adok a vakoknak, és szívet a szívtelennek
A viharban éreztem igazán, milyen egyedül lenni
S milyen csodálatos a haragban a szemtelennek
Egy örökké tartó, boldogtalan szerelembe esni!

Még minden este ott várok rád, ahol akkor vártam
Így megtanultam milyen a sötétben a fényt keresni
Tudom milyen egyedül, órákat ülni egy kocsmában
S megtanultam rezdületlen térdekkel összeesni


Csak nézz rám

Az én utcámban már régóta nem nőtt virág
De megjelent egy lány, és új élet született
Őrültté tett s már nem is látszódtak a hibák
Eltünt minden s a szívem újjászületett

Nem kérek mást, csak nézz rám újra úgy
És ölelj úgy, mintha az utolsó perc lenne
Bármi történjék, és lehet akár ezer út
Gondolj bele, hogy ez a szív a tiéd lehetne!


Álomszép

Én vagyok a föld, s te vagy az ég
Mintha elérhető álmot álmodnék
Csak egy csillagot láttunk még
Nekem, mégis te vagy álomszép.

Érted, még hibának is elmennék
Veled, még a pokol is álomszép
A csókodért, én bármit megadnék
Csak is te vagy nekem, álomszép


Érezd, amit éreznék

Az első fogás jól lehűtött benzin, némi citrommal..
A második fogás, heves tűz - feltálalva sorsommal
Elkerülhettem volna, de nem bírtam a démonnal
Így tűz emésztett fel, minden bánatommal..

Mikor már csak por és hamu voltam, megbántam
Nem vicces? Én még a pokolban is megfáztam
Mindent éreztem, és már mindent megjártam
Nem vicces, hogy érted a poklot is megmásztam?

Feliratkozás

Szerkesztőség

A Hét idézete

Először barátok vagytok, aztán jártok, a végen pedig már nem is ismeritek egymást...

Magazinról

Alapítva: 2010.08.07.

Tegnapi látogatók: 25

Látogatók az előző hónapban: 664

Látogatók a jelenlegi hónapban: 623

Feliratkozottak: 99

Magazin helyezése: 334

Üzenőfal

Tooltip szövege ide jön

Legalább 3 karaktert írj be a kereséshez