lambrozett

Szerencsére nem vagyunk egyformák. Ezáltal akadnak olyasmik, amik egyeseknél kiemelik az illető erényeit, másoknál pont ellenkezőleg, lehúzzák azt. Az egyén habitusából, hozzáállásából, saját lényéből fakadóan
igen érdekes szösszeneteket, tulajdonságokat bírnak produkálni a különféle "sablonok". Ezek alatt értem pl. a jóindulatot, kedvességet, őszinteséget. Tehát: mint legtöbben, én sem rajongok (alapból) a gonosz, rosszindulatú emberekért. De láttam olyat, akinél megfogott az, ahogyan ezt tálalta. S volt részem csupaszív és csuparemek karakter-jelöltből kiábrándulnom. Aki hiteltelen, az...hiteltelen.
Számomra megnyerő az, aki értelmesen és tudatosan képes úgy viselkedni, hogy azzal nem okoz kárt mások személyiségében és testi mivoltában. 

 

Nincs sok ilyen. Nem igazán kedvelem az idézeteket. Úgy vélem, hogy azok többsége egy másik ember éppen akkori/pillanatnyi rezdülése, érzete, megnyilvánulása. A saját gondolatokat viszont szívesen olvasom, de nem plántálom át magamba. Természetesen lehetnek metszéspontok, azonosságok, ezeket mindig örömmel észlelem. S itt azonnal ellent is mondtam kisssssé önmagamnak. Egye csuda! Majd nekifutok még párszor...:)

Szerettel köszöntöm a kedves erre-tévedőt. :)
Van már egy-két honlapom, amin bemutatkoztam az utóbbi időben. Ám most vettem egy jónagy levegőt és végre ténylegesen is szortírozni-rendszerezni fogom az összes irományomat és
vers-félémet az itt lévő magazinomban. (ELSIMULVA BÁRSONYFÜVÖN) 

http://www.hotdog.hu/lambrozett_1

Kategorikusan osztom-szorzom ládikókba, fakkokba, dobozokba, hogy - akiket érdekel -, azok könnyebben eligazodhassanak rajtam. A belőlem kiáradó zűrzavaros, avagy lenyugodott, avagy szerelmes, avagy épp morfondírozós, netán játékos/ironikus lényemen. Természetesen az írásaim/verseim nem tükrözik mindig az éppen aktuális állapotomat, vidámságomat, netán szomorúságomat. Lehet nevetve "papírra vetni" magvas-komoly gondolatokat...és lehet sírva-búslakodva kacagtatót kreálni. A lényeg más. Szerintem az, hogy az ember (ha már egyszer indíttatása van rá) képes legyen átadni bizonyos érzeteket, sugallatokat, érintéseket. Természetesen (itt és most) virtuális megérintettségre gondolok. Engem sok dolog foglalkoztat. Úgy általában. S képtelen az agyam ezeket eldugni és rejtegetni valamelyik féltekéjében. Ilyen vagyok. Ilyenné váltam. Tudom, hogy eléggé megosztóak és nem egyértelműek többek számára az általam közölt/létrehozott akármik. Irányomban a vélemények vegyesek. Kaptam már hideget-meleget egyaránt. Nem zavar, amíg ez elfogadható módon van közölve. Olvasni pedig természetesen senkinek sem muszáj engem, akinek ez nincs ínyére.  A nevem nem "valódi", de én ezt bizonyos okok miatt meg szeretném tartani, mert számomra óriási jelentőséggel bír és erőt, támogatást nyújt. 
(más szempontból pedig a legvalódibb)

Eddigi jelenéseim a net-en: 
http://lambrozett.bloglap.hu/
http://www.lambrozett.eoldal.hu/

Nagyon szépen köszönöm, ha olvasgattok, ha be-benézegettek. Folyamatos lesz a feltöltés, tehát eltart néhány hétig (időm viszonylatában), amíg eljutok a most-hoz. Ám akkorra a most múlttá válik, hisz (többnyire) naponta-másnaponta csordogálnak a szavaim-mondataim, tehát van/lesz utánpótlás.

Még annyit hozzátennék, hogy blogot azért nem vezetek külön, mert az írásaim többsége meg fog jelenni ebben a magazin-izében, tehát nem látom értelmét kétszer kipakolni.
Ebből következően azt az oldalt napló-szerűnek is szánom, bár az utóbbi hónapokban sokkal kevesebbet fogalmazok prózában.
Másrészről pedig: jelezném, miként eléggé pernahajder vagyok a net-es kapcsolattartás terén, partnert pediglen nem keresek. A profilépítés szintén nem az én műfajom...s itt kérek elnézést azoktól, akiket nem jelölök vissza ismerősként. Bizonyára azért, mert nem ismerem őket. Személyesen.

S akkor álljon itt néhány irományom kedvcsinálónak, vagy épp ellenkezőleg...:) 

Madarak a fa alatt
(unokámmal)

 

Napsugarak bukfenceznek selymes homlokodon

a távoli lombok közé fészket rakott a nyár

úgy ülünk itt ketten, csöndben, 

mint egy nagy és egy kis madár.

 

Nagyot köszönt ide nekünk a hőség hírnöke

szerényen levetkőzött tisztelettel fogadjuk

ahogy nyílik meleg hava

kabátunkat eldobhatjuk.

 

Magas fának hűse felfrissíti nyugalmunkat   

kezemben tartalak én, mint egy darabka jövőt

összenőttünk picit, picim

erre mondom e köszöntőt.

 

Kékbe fut fel a zöld amott messze, dombtetején

szerelmes lett földbe az ég és hozzáköltözött

mosoly suhan szád csücskében

arcod színesbe öltözött.

 

Lassan megveti ágyát, elfáradt a mai nap

mintha nekem is indulnom kéne, talán, talán

úgy ülünk itt ketten, csöndben,

mint egy nagy és egy kis madár.

 

Ránkvaló

Megálljatok egy szóra! szaladó napjaink

futó pillantástok akadozik a mában

botlotok néhányat a torpanás nyomában

majd felszegett fejjel őrlitek kudarcaink

 

Mivégre e jócskán felgyorsult élet-ritmus?

századok vajúdtak fájdalmasan sokáig

forradalomból háborúba jártak bokáig

vajon ebből fogant az idegbeteg virtus?

 

Hiába válna ki az egyén a tömegből

hogy majd ő mutatja a szép élet tempóját

kézrever bambán a sors, ha keverik legóját

és koncot vet annak, ki jól épít kövekből

 

Sajnos veszett nyele van ennek a fejszének

vérzőn marad magára hamar a lelkes szív

nyalogatva sebeit másban már nem is bíz

mint Istenekben, hátha ránk-valót vennének

 

...ha lennének.

Ezzel kapcsolatosan jónéhány linket elhelyeztem a magazinom bal oldalán. Ettől sokkal-sokkal több az, ami közeláll szívemhez, de majd folyamatosan bővítem, szintén időm függvényében.

Rengeteg filmet ismerek és szeretek, többek között azért, mert - érintőlegesen - a szakmában dolgoztam jóideig. Ezek közül csak néhányat sorolnék itt fel, akit bővebben érdekel, az látogassa meg az eoldal-as honlapom, ott ezirányban is sokkal több a tartalom.
- A hold fia
- Veszélyes élet éve
- Bangkok Hilton
- Egy gésa emlékiratai
- Határok nélkül
- Lorenzo olaja
- Üvöltő szelek
- A halászkirály legendája
- Holló
- Napfivér, holdnővér
- Szevedélyek viharában
- Arc

Ha nyugton hagyják élni és engedik a szám-íze szerint vinni kicsinyke (és már nem oly hosszú) életemet, úgy a munkahelyen, mint bárhol, ahol jelenésem van. Persze ez a nagy, átfogó nézetem. Az apróbb cikkekben lehetnek olykor kalamajkák, az csak pezsdít az egészen.

Ha igazán belegondolok...az emberi butasággal. Állatoknál inkább elviselem.
Egy buta macska nem gáz. 

De az álszentek sem semmik!