Az illatok birodalma sokrétűbb annál, mint ahogy azt a legtöbben gondolják. Nem pusztán az érzékek kényeztetéséről van szó, bár kár lenne tagadni, hogy ez a részlet is lényeges. Ám, ami mindenek felett álló tény, hogy az illatokhoz emlékképek, konkrét érzések, sőt nem egyszer események kapcsolódhatnak. Ezért fordulhat elő, hogy egy ismerős, kellemes aroma hatására megrohanják az emlékek az embert. Hirtelen az idő, a tér megszűnik, és a jelenből felbukkan, kirajzolódik a múlt. Egyetlen szempillantás alatt évtizedek suhanhatnak el, és az elmében forgó filmkockák mellé megérkezhetnek az érzések is, amik akkor és ott keletkeztek, és azóta is az adott élményhez társulnak.
Áldás vagy átok?
A tudósok már régen bebizonyították, hogy a szaglás az egyik legősibb érzékelési forma. Ami kis érdekesség, hogy a baktériumoknál is megtalálható, nyilván nagyon kezdetleges szinten. Az, hogy egy ilyen ősi érzékelésről beszélünk, megmagyarázza a fent ecsetelt jelenséget. Az illatokra olykor nincsenek jó szavak, nem lehet őket hitelesen körülírni, de ettől függetlenül jelentősek, ráadásul megannyi egyéb érzést is a felszínre hoznak.
Az orrban mintegy ezer receptor található, amik az életút során megújulnak, változnak aszerint, hogy a szaglás „alkalmazása” miként alakul a mindennapokban. Vagyis ez az érzékelési forma fejleszthető is egyben.
Jó kérdés, hogy vajon ez az egész áldás, öröm, boldogság, vagy történetesen egy sokszor fájdalmat okozó tényező? Nyilván attól függ, ki mit él meg az illatokon keresztül. De egy valamiről nem érdemes megfeledkezni. Ahogy felidézhetőek régen eltemetett, adott esetben nosztalgikus, múltba révedő emlékek úgy létrehozhatóak újak is, amikhez új aromák társíthatóak. Ilyen módon az emlékezés itt és most alakítható, formálható.
Nem mindegy, hogy milyen a személyes illatfelhő?
Kicsit sem, de nyilván ezzel sokan pontosan tisztában voltak eddig is. Ugyanakkor a fenti tudás fényében már az is megfogalmazható, hogy a parfüm milyensége életszakaszt, életérzést, érzelmi sokszínűséget is jelölhet. Azaz mintegy fémjelzőjévé válhat egy-egy korszaknak, periódusnak, ami végül emlékké, összetett érzelmi, érzékelési benyomássá alakul.
Ez a fajta tudás azért annyira hasznos és értékes, mert innentől kezdve az érzésekhez tudatosan társíthatóak illatok, amik a későbbiekben ilyen módon fel is idézhetőek. Például a magabiztosság illata, vagy az öröm aromája. Ez automatikusan is végbe megy, ahogy arra a gyerekkori emlékek példákként szolgálnak, de tudatosan is irányítható mindez. Ha az adott illat megszaglása előtt felidézünk magunkban egy érzést, legyen az öröm, boldogság, lelkesedés, bármi, amit csak szeretnénk, ha utána átjár minket a választott aroma, akkor, ha ezt párszor megismételjük, a két hatás, az érzelem és az illat összekapcsolódik. Így a jövőben egyetlen parfümfújással boldogság, öröm, magabiztosság idézhető fel, és ezzel együtt teremthető meg, hiszen ami odabent létrejön, az már maga a valóság, és ha az érzelmi állapot adott, akkor arra már könnyű tovább építkezni.