Devecseri Gábor: Állatkerti útmutató

Az állatok világnapja 1931-ben született meg, Magyarországon a rendszerváltás után vált népszerűvé. Olaszországban hívták életre, a kezdeményezés célja a vadon élő állatok pusztulásának megfékezése volt. Később a kör tágult, minden állat védelmét felvállalta, a világnapok szaporodásával párhuzamosan viszont egyre inkább a velünk élő állatok kerültek a középpontba. Eredeti időpontja október 4-e, Assisi Szent Ferenc emléknapja. A rendalapító Szent Ferenc az állatok védőszentje, aki a legenda szerint nemcsak értette az állatok nyelvét, hanem beszélgetett is velük. A szervezők a leggyakrabban október első vasárnapjára szervezik a programokat, hogy még több emberhez eljusson az üzenetük.

 

 

                                                                              Kékvércse fiókák

 

Ez alkalomból olvassunk egy kicsit az állatokról



 

  Devecseri Gábor: Állatkerti útmutató (részletek)
 

Kártyán ezer tallért nyert és

mulatni ment a kis sertés.

De rátették a sütőre,

csupa piros lett a bőre.

   

Öreg cápa feddi lányát,

mert riszálja az uszályát:

Bezzeg az a tintahal

mintahal.

   

Kopogtatnak: - Nyitni tessék!

- Ki az? - kérdik a kis kecskék.

- Rajta, nyissátok ki, én a

megbízható, jó hiéna.

 

Nyílt tengeren jár a gálya,

épp felette száll a gólya,

szárny a karja, csőr a szája,

csőre hegyén csüng a pólya.

 

Mért teve a teve?

Mivel ez a neve.

Ha más neve volna,

már nem teve volna.

 

 

Derék állat a kobra,

nem ugrik rá Jakabra:

mivel Jakab Kenesén él,

Indiában a kobra.

 

Mért cikáznak a kis fecskék?

Hogy az eget kékre fessék,

s ha mindenütt van már festék,

"Kész a tavasz" - jelenthessék.

 

Lustán fűre heveredve

zenét hallgat a vén medve.

A szorgalmas marabú

szépen tanul arabú'.

 

 

Mért tanulnak a kis vércsék?

Azért, hogy a leckét értsék.

Tanítójuk egy hasas,

pápaszemes, lomha sas.

 

 

Így szól fiához a bagoly:

- Ha ügyvéd vagy, hát csak magolj.

Mert nemsokára felkeres

a felperes.

 

- Kérdezzétek meg a kányát,

fehérre mért festi lányát.

- Hiszen mi is megmondhatjuk:

így készülnek a kis hattyúk.

 

A hermelin mint a hó,

de nagyon jó tanuló:

folyton írt. Mi lett a vége?

Tintás lett a farka vége.

 

 

Ez a fényes szőrű vidra

azért mászott fel a hídra,

mert tudja, hogy szép a szőre:

így vár a fényképezőre.

   

- Szorgoskodnám - szól a hangya -,

ha a tücsök békén hagyna:

de rázendít folyton s megint:

csak táncolnak rumbát, bigint.

 

 

Csak füvön él a kis zebra,

de most rákapott a zabra:

végül is elvitték Szobra,

ott szoktatják szebbre-jobbra.

 

 

- Kegyed csinos - mondja a csíz a légynek,

de nem törődik az a kerge bókkal,

szemét lehunyja, orrát veti légnek,

és kézenfogva elsétál a pókkal.

   

Őrizete mellett a vén szülőknek

a madarak estélyre készülődnek.

- Hogy fészülködjem? - selypít az ökörszem, -

E cúf teremben nincen még tükör szem.

 

 

- Mennyi most a sóska? -

ezt kérdi a sáska.

Minden karján kétmillió

bevásárló-táska.

- A rajomban mindenkinek

fáj a szárnya, lába:

engem küldtek egyedül az

önkiszolgálóba.

   

- Mért jársz a szöcskével,

ki örökké szökdécsel? -

kérdi lányát a giliszta.

- Azért, mert erkölcse tiszta,

mást is szelídségre nevel:

a rigóval nem megyek el:

félek, hogy még fölnégyel.

 

 

- Német kegyed, minthogy Herr Nyó?

- Magyar vagyok - szól a hernyó -,

de több nyelven hallgatok,

még órákat is adok.

   

- Nézd csak, milyen szép a márna!

Mi lenne, ha velem járna?

- Hagyd, hisz olyan nagy a szája!

Lám a rája fütyül rája.

   

Megy a hajó, nézd a nyulat:

Lepencéig rajta mulat.

De a dühös orángután

Kiszáll nyomban Horány után.

 

 

Ez a cinke oly picinke,

falevélből van az inge,

pókhálóból a szoknyája,

makkhéjból a csizmácskája.

 

 

- Hogy van, kedves jó daru?

- Mostanában cudarú':

de ha több a kígyó, béka,

azt kiáltom hogy, "Heuréka!",

nem leszek már szomorú.

   

Egy már nem fiatal bolha

beugrik az italboltba.

- Sört kíván, bort vagy töményet?

- Egy csaposnőt, jó keményet,

sűrű piros vérűt.

Így ni! Megvan! Régi kedvem

máris visszatérű't.

 

Ez itt a ló,

ez a paci,

ez a póni-pacika

a sörényük libben-lebben.

Az elsőn ül Vajna Jancsi,

másodikon Bródy Misi,

a legszebben, legkisebben

Devecseri Lacika.

Ha ő azt mondja: - Gyia! -

száll a három paripa

hegyeken és völgyeken át,

dombokon és bérceken:

Misi fogja a ló nyakát,

Jancsi vacog kegyetlenül:

egyedül csak Lacika ül

peckesen és délcegen.

 

 

Sokat ivott az ökör,

de a róka rászólt:

- Ne látogasd a kocsmát,

inkább csak a jászolt.

Tudom, mi a jómodor:

és ha majd rókázol,

ökrendeznem kéne nekem

udvariasságból:

s azt valahogy nem szeretem.

   

A szerelmes galambokhoz

epésen szól az ángolna:

- Ha a szárazföldön élnék,

az én szívem is lángolna.

   

Díjat nyert a tenyészbika,

gratulál a sz*rvas:

- Be jó érzés: ha az állat

egyszer diadalmas:

a hiúság régi fájó

sebei is behegednek. -

Útközben még visszafordul:

- Kézcsókom a teheneknek.

   

Zsiga kutya olyan kutya,

levegőben visz az útja:

útvonala Párizs-Buda:

hátán hord egy ládikát,

abban viszi ide-oda

Danikát és Ágikát.

   

A yeti egy olyan majom,

amelyik már majdnem ember:

fenn mászkál a Himaláján

roppant erős türelemmel.

Vár még vagy százezer évet,

hogy akkor emberré téved.

Lába nyomát vígan veti,

derűlátón szól a yeti:

- Ha levetem régi énem,

nem lesz abból semmi bajom,

mert cserében

ma is él sok olyan ember,

amelyik már majdnem majom.

   

- Mars bele a cseresznyébe!

- küldi fiát a vén kukac. -

Addig rágod szépen, míg a

másik felén ki nem lukadsz.

   

- Apám - így szól a kis bálna

hadd mehessek el a bálba.

- Nem mehetsz el, fiam, Péter,

nem vagy még egy kilométer.

 

 

- Édes párom, adj egy csókot

- kéri Pókné a zord Pókot.

- Elkapott a méreg sodra

nem szomjazom a csókodra,

inkább egy jó korsó serre.

Készülök a válóperre.

   

Holló szól rá a csókára:

- Mire vágyol? - Egy csákóra:

a hadnagynak a civilnél

könnyebben megy a csók-óra.

   

Föladok egy rejtvényt: tudom

meg nem fejti kelmed:

melyik állat az, amelyik

jön, amikor elmegy?

Sok seregély seregel,

sok szőlőszem pereg el,

hajtani a szárnyuk:

Arthur, Éva hessegetve

kiáltozik rájuk.

A sok seregély ilyenkor

úgy tesz, mintha elsuhanna:

de mindig csak jönni látja

őket Arthur, Éva, Anna.

 

 

- Korai neked a konty! - 

ordít lányára a ponty.

- ha meglátlak a csukával,

összetörlek, te poronty!

   

A zsiráfnak neve régen

ez volt: foltos nyakorján.

Áll előtte egy kisfiú,

kinek neve Adorján.

- Beszélgetnék véled - így szól -,

csakhogy nincsen lajtorjám.

   

De jó, hogy fönt száll a fecske,

és a földön jár a kecske.

Mert ha fönt szállna a kecske,

s fejünkre drazsé esne:

s ha lent járna a sok fecske,

megbotlana a fészkükben

az ügyetlen gyerekecske.

   

Koncerteznek a békák,

ha megjön az alkony:

hallgatja egy kislány őket

a lóherés parton.

Kikukkant egy vén brekegő:

- Ez az idő megfelelő:

ide figyelj, Nyíry Klári:

ha jó leszel,

és jól eszel,

te fogsz mindent dirigálni.

 

  Gólya jöve, kelepele:

- Nyisson ajtót, kedves pele:

gyereke jött, nem levele:

egész csőröm tele vele.

   

- Ne ugrándozz, ne táncolj, ne bomolj,

az iskolásfiúcska mind komoly. -

Garázda kölykét inti így a moly.

   

Ritka jó bor a tokaji aszú,

fel is öntött a garatra a szú,

s oly melege lett tőle, hogy ha fú

az északi szél, neki az smafú.

Aztán persze jár a fában:

recseg a sok régi bútor.

S ő felkurjant: - Általában

nem ijed meg, aki bátor.

Ide figyelj, Piri, Pista,

ezért ne légy spiritiszta,

nem ős király, régi herceg,

csak én vagyok, aki perceg.

   

Nagy gavallér víz alatt a

kikent-kifent Csibor Tibor,

rárohan a kis halakra,

a szívükbe beletipor.

   

- Mondja kedves csalogány,

miért olyan halovány?

- Elhagyott a kedvesem,

éjjel-nappal keresem.

 

 

A hód, arcán enyhe pírral,

csókolódzik a tapírral.

Rosszalja a jegesmedve:

- Nem vagytok még megesketve!

   

Fekete az ablakpárkány,

rákönyököl a kis sárkány:

hat feje néz az utcára,

egy a leckét bent biflázza.

   

Egy tapasztalt bölcs menyét

noszogatja a menyét:

- Jól surranj az ólba, lányom:

mert nekem olyan a lényem:

mindig friss csirkére vágyom:

fölösleges pihenőkről

s az ügyetlen, puha nőkről

nagyon rossz a véleményem.

 

Még egy kis "állati" olvasnivaló a magazinban:


 Romhányi versek,

Idézetek állatokról

 

és az elektronikus könyvtárban: Nagy Lajos: Képtelen természetrajz

 

 

 Cikkajánló, World Geographic:http://www.hotdog.hu/magazin/magazin_article.hot?m_id=21884&a_id=602470&h_id=78280

Hozzászólások

<< <
  1. 1
  2. 2
>>
csucsu60  (F/67) 15.

vidám vidám vidám vidám vidám vidám vidám vidám angyal angyal angyal ::okoska:: ::okoska:: ::okoska:: ::okoska:: ::okoska:: Köszönöm a cikket klassz volt

2009. okt. 07. 15:53
Már nem tag   14.

na és a JETI?
"Mer a jeti az nincsen is. Najó: VAN! Akkora, mint egy szekrény. No persze nem AZ, cska AKKORA. Mer ha a jeti szekrény vóna, akkor azt mondanánk rá, hogy SZEKRÉNY, nem pedig, hogy JETI, érted máá, Maargit?" (ez meg a Galláéktól van)
És a jetiről asse lehet tunni, hogy a nyelvét ki szokta-e dugni, hogy megnyaljon valamit?
Vectra bácsi, a következő meg egy földrajzóra lesz? Asszem Juhász Gyula írta? : a Balaton, az egy kéklő naaaagy víz. Vankörötte hegy: ménkű nagy, vagy tíz. A Balaton az vízből áll meg partból, a part a vízből kiáll, és attól kezdve van a Magyar Tenger. Átlábolhatod száraz sereggel... Nini, itt ez a hullám ni: nyugatnémet. Angliából hozattuk be a mélységet. Francia a víz, s a felszín locsogása, színmagyar a káka, és tövén a kácsa! Milyen magas hullám dördűl! Ezt úgy hoztuk be külfölről, valutáért! Mit meg nem tesz magyar ember a hazáért! satöbbi!
Üdvözlettel!
LT

2009. okt. 06. 08:55
<< <
  1. 1
  2. 2
>>

Szerkesztők:



Mai idézet:

"Az a nagyszerű az emberben, hogy soha nem veszíti el a bátorságát és a kedvét; újra és újra kezdi, mert tudja, hogy fontos és érdemes újrakezdenie."

Ray Bradbury

Szerkesztőség

Üzenőfal

Tooltip szövege ide jön
Close

Legalább 3 karaktert írj be a kereséshez