Balassi Bálint versei
Néhány versét olvashatjátok el itt. Költészete sokszínű volt, megtalálhatóak versei között a szerelmes, az istenes a katonai versek is és a szomorú elégiák.

HOGY JULIÁRA TALÁLA,
ÍGY KÖSZÖNE NEKI

Ez világ sem kell már nekem
nálad nélkül, szép szerelmem,
Ki állasz most én mellettem
egészséggel, édes lelkem.

Én bús szívem vidámsága,
lelkem édes kévánsága,
Te vagy minden boldogsága,
veled Isten áldomása.

Én drágalátos palotám,
jó illatú piros rózsám,

Gyönyerő szép kis violám,
élj sokáig, szép Juliám!

Feltámada napom fénye,
szemüldek fekete széne,
Két szemem világos fénye,
élj, élj, életem reménye!

Szerelmedben meggyúlt szívem
csak tégedet óhajt, lelkem,
Én szívem, lelkem, szerelmem,
idvez légy, én fejedelmem!

Juliámra hogy találék,
örömemben így köszönék,
Térdet-fejet neki hajték,
kin ő csak elmosolyodék.

Ó NAGY KEREK KÉK ÉG

Ó nagy kerek kék ég, dicsőség, fényesség,
csillagok palotája,
Szép zölddel béborult, virágokkal ujult
jó illatú föld tája,
Csudákat nevelő, gállyákat viselő
nagy tenger morotvája!

Mi haszon énnekem hegyeken, völgyeken
bujdosva nyavalyognom,
Szörnyü havasokon fene párduc módon
kietlenben bolyongnom,
Tövis közt bokorban, sok essőben, hóban
holtig csak nyomorognom?

Medvéknek barlangit, vadak lakóhelyit
mi haszon, hogy bejárom?
Emberek nem lakta földön ily régólta
mi jutalmamot várom?
Ha mindenütt éget szerelem engemet,
mind búm, kínom csak károm.

Sokszor vadászással, szép madarászással
én mind csak azon voltam,
Hogy nagy szerelmemet, ki forral engemet,
szívemben mint megoltsam,
De semmit nem nyertem vele, sőt vesztettem,
mert inkább égtem, gyúltam.

Mert valahol járok s valamit csinálok,
elmémben mind ott forog
Julia szép képe, gyönyörű beszéde,
lelkem érte forr, buzog,
Valahova nézek, úgy tetszik szememnek,
hogy mind előttem mozog.

Noha felmetszette szívem közepette
Cupido neki képét
Gyémánt szép bötűkkel maga két kezivel,
de mégis szép személyét
Nézni elűz engem, noha nyilván érzem,
hogy csak vallom gyötrelmét.

Más kegyes is engem szeret, de én őt nem,
noha követ nagy híven,
Azért mert az Isten csodául nagy bölcsen
csak Júliára éppen
Minden nagy szépséget ez földen úgy szerzett,
hogy senki szebb ne legyen.

Ó énreám dihüdt, elvesztemre esküdt
igen hamis szerelem!
Miért nem holdultatsz meg annak, kit jártatsz
utánam szerelmesen?
S mire kedvem ellen gyújtasz ahhoz engem,
aki megnyerhetetlen?

De te törvényidnek, noha csak vesztenek,
kételen kell engednem,
Sámolyul vetettél, rabjává ejtettél
mert Júliának engem,
Kínját hiszem csuda, hogy mintha jó volna,
oly örömest viselem.

Mint az lepentőcske gyertyaláng közibe
magát akartva üti,
Nem gondolván vele, hogy gyertyaláng heve
meg is égeti, süti,
Szívem is ekképpen Júlia szemében
magát örömest füti.

Hatalmas szemei, haragos beszédi
engem noha vesztenek,
De minden szépségnél, minden szerelemnél
mégis inkább tetszenek,
Rajta esik, hal, vész lelkem s csak az nehéz,
hogy tart számkivetettnek.

De ám akár meggyen velem bár szerelem,
szabad legyen már véle,
Csak hogy ezt engedje kínom érdemébe,
hogy amint felmetszette
Júliát szívemben, szinte úgy versemben
is tessék meg szép képe.

Hideg levén kivől, égvén penig belől
Júlia szerelmétűl,
Jó hamar lovakért járván Erdély földét
nem nagy fáradság nélkűl,
Ezt öszve rendelém, többé nem említvén
Júliát immár versűl.



Egy katonaének
(In laudem confiniorum )


az „Csak búbánat” nótájára

1
Vitézek, mi lehet ez széles föld felett
szebb dolog az végeknél?
Holott kikeletkor az sok szép madár szól,
kivel ember ugyan él;
Mező jó illatot, az ég szép harmatot
ád, ki kedves mindennél.

2
Ellenség hírére vitézeknek szíve
gyakorta ott felbuzdul,
Sőt azon kívül is, csak jó kedvébűl is
vitéz próbálni indul,
Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik,
homlokán vér lecsordul.

3
Veres zászlók alatt lobogós kopiát
vitézek ott viselik,
Roppant sereg előtt távol az sík mezőt
széllyel nyargalják, nézik;
Az párduckápákkal, fényes sisakokkal,
forgókkal szép mindenik.

4
Jó szerecsen lovak alattok ugrálnak,
hogyha trombita riadt,
Köztök ki strázsát áll, ki lováról leszáll,
nyugszik reggel, hol virradt,
Midőn éjten-éjjel csataviseléssel
mindenik lankadt s fáradt.

5
Az jó hírért, névért s az szép tisztességért
ők mindent hátra hadnak,
Emberségről példát, vitézségről formát
mindeneknek ők adnak,
Midőn, mint jó rárók, mezőn széllyel járók,
vagdalkoznak, futtatnak.



6
Ellenséget látván örömmel kiáltván
ők kopiákot törnek,
S ha súlyosan vagyon az dolog harcokon,
szólítatlan megtérnek,
Sok vérben fertezvén arcul reá térvén
űzőt sokszor megvernek.

7
Az nagy széles mező, az szép liget, erdő
sétáló palotájok,
Az utaknak lese, kemény harcok helye
tanuló oskolájok,
Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség
s fáradtság múlatságok.

8
Az éles szablyákban örvendeznek méltán,
mert ők fejeket szednek,
Viadalhelyeken véresen, sebesen,
halva sokan feküsznek,
Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója
vitézül holt testeknek.

9
Óh, végbelieknek, ifjú vitézeknek
dicséretes serege!
Kiknek ez világon szerteszerént vagyon
mindeneknél jó neve,
Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel
áldjon Isten mezőkbe!


Adj már csendességet...

1   Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr!
     Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet, kit sok kín fúr!

2   Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár mentségére,
     Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd vesztségére!

3  Nem kicsiny munkával, fiad halálával váltottál meg,
    Kinek érdeméért most is szükségemet teljesíts meg!

4   Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága feljebb való,
     Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelen s romlást valló.

5   Jóvoltod változást, gazdagságod fogyást ereszthet-e?
     Engem, te szolgádat, mint régen sokakat, ébreszthet-e?

6   Nem kell kételkednem, sőt jót reménlenem igéd szerint,
     Megadod kedvessen, mit ígérsz kegyessen hitem szerint,

7   Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak áldott zárját,
     Add meg életemnek, nyomorult fejemnek letört szárnyát;

8   Repülvén áldjalak, élvén imádjalak vétek nélkül,
     Kit jól gyakorolván, haljak meg nyugodván, bú s kín nélkül!


Hozzászólások

vectra777  (F/66) 4.

A szerelmes - magyar - költészet úttörő alakja....és egyet kell értenem "rewt"-el, mert ami ma - tisztelet a kivételnek - a magyar irodalom és nyelvművelés oktatás okán folyik, az identitásrombolás, az maga a botrány...ez meg is látszik, akár itt a HD-én is...ezért üdítő oázis számomra ez az oldal, ez a magazin, és nagyrabecsülöm a szerkesztőjét....csak gratulálni és felsőfokon tudok szólni róla....

2010. febr. 13. 20:07
Kergelez  (F/59) 2.

Én csak a Kétnyelvű vers címűt ismerem egy magyar-török lemez jóvoltából, de azt kívülről fújom. Köszönhetően rendkívüli előadójának. Emiatt BB-re kell szavaznom, mert amúgy a versekkel nem vagyok nagyon jóban. hawaii

2007. ápr. 12. 15:05
rewt  (F/102) 1.

Szerintem Balassit minden fiatalembernek kívülről kellene fújni. Egyedi gyönygyszeme korának és a szerelmi költészetnek.
Csak mellékesen jegyzem meg ennek az embernek aki ezeket a magyar szerelmi irodalom remekeit írta - ennek a nevét nálunk így írják és emlegetik : Valentin Balaši. (meg hallottam javaslatról: Valentin Balašský )

2006. máj. 31. 17:28

Szerkesztők:



Mai idézet:

"Az a nagyszerű az emberben, hogy soha nem veszíti el a bátorságát és a kedvét; újra és újra kezdi, mert tudja, hogy fontos és érdemes újrakezdenie."

Ray Bradbury

Szerkesztőség

Üzenőfal

Tooltip szövege ide jön
Close

Legalább 3 karaktert írj be a kereséshez