A hét kiemelt idézete!

"Azt hiszed, nekem nem fáj? Fáj, és sokáig fájni fog. Aztán eljön majd az a pillanat is, amikor minden fájdalom nélkül azt fogjuk mondani: emlékszem, volt egyszer egy barátom."

Azt hiszem, én túl erősen vágytam rá, te pedig nem akartad eléggé.
- Édes a bizonytalanság.
- De ködben nem látjuk az utat.
- Minden út egyfelé vezet.
- Hova?
- A kiábrándulásba.


"Az okos lányok megnyitják a lelküket, a könnyű lányok szétnyitják a lábukat és a buta lányok kitárják a szívüket..."
Elmentél, de jól tudod, nincsen bennem már harag, réges-régen mdsegtanultam, hogy ami jó az soha nem marad...
A szépség csak a bőr felszínéig tart, a mocsok viszont csontig hatol.
Ha az elválás ilyen iszonyú kín, jobb lett volna, ha sosem találkozunk.
Ne nézzünk vissza ezek után már. Nem akarom, hogy az utolsó emlékem rólad csupán az árnyékod legyen.
Egy nap a diák megkérdezte a tanártól, hogy „Mi az a szerelem?” „Ahhoz, hogy meg tudjam válaszolni a kérdésed, menj ki a mezőre és válaszd ki a legnagyobb búzát, amit csak találsz, és hozd el nekem.” – válaszolta a tanár. „A szabály az, hogy a mezőn csak egyszer mehetsz keresztül, és nem fordulhatsz vissza egy olyan búzáért, amit már elhagytál.” – tette hozzá. A diák felöltözött és kiment a mezőre. Az első soron haladva, talált egy nagy növényt, de úgy gondolta, hátha lesz még ettől is nagyobb a többi sorban, ami csak rá vár. Aztán meglátott egy másik példányt, ez még nagyobb volt. Viszont még mindig úgy gondolta, hogy talán beljebb a sorok között lesz egy hatalmas, ezért ezt sem szakította le. Telt az idő és már lassan túl volt a búzatábla felén, amikor azt vette észre, hogy az itt található növények meg se közelítik méretben azokat, amiket eddig látott. Elgondolkodott és már bánta, hogy nem szakított le egyet közülük. Amikor a végére ért, visszaindult az iskolába a tanárhoz üres kézzel. „Ez a szerelem!” – mondta rögvest a tanárnő. „Mindig kutatsz egy jobb után, és csak később jössz rá, hogy az igazit már elmulasztottad..”
Olyan nővel élni, aki nem szeret viszont, a magánynál is magányosabb.
Mi lehet undorítóbb annál, mint becsapni valakit, aki olyannyira megbízik benned, hogy még csak nem is kérdez semmit?
Nem hordozhatod magaddal a fájdalmat emberről emberre. Nem hagyhatod, hogy más szenvedjen a fájdalom miatt, amit ezelőtt okoztak neked. Nem büntethetsz mindenkit a bizonytalanságoddal, amit más miatt érzel. Nem élheted le úgy az életed, hogy vársz valakire, aki majd rendbe hoz.
Vannak, akik rálépnek véletlenül a lábadra, és bocsánatot kérnek, miközben vannak, akik átsétálnak a szíveden, és észre sem veszik.
Ha elveszítesz valakit rájössz, mennyire is volt fontos számodra, de igazán csak akkor érted meg, amikor még egyszer a szemébe nézel.
Azt is meg kell tanulnod h olyat szeress, akit nem érdekel az, hogy mit érzel, és nem úgy néz rád, ahogy szeretnéd. Borzasztó, nehéz, fájdalmas, de valójában a legjobbat teszi neked, mert saját magadról tanít. Leckéztet, hogy mennyire vagy fontos magadnak, hogy mit gondolsz valójában arról, aki vagy: elég vagy? Ugyanis egyetlen elutasítás elhitetheti veled, hogy kevés vagy, közben meg egyszerűen nem jó ajtón kopogtatsz. Tudd, hogy mennyit érsz, tudd, hogy mit engedj be, de merd megnyitni a szíved. Még mindig jobb egy hatalmasat koppanni, mint érzések nélkül élni éveken át.
Nem lesni már: rosszat vagy jót csináltam,
szemem nem volt-e túl simogató,
és meg se kérdezni, kiszáradó
torokkal: mondd, mit érzel te irántam?
Annyira félek, hogy elveszítek valamit, amit szeretek, hogy ezért semmit se vagyok hajlandó szeretni.
Tudod... Elgondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha visszamehetnék a múltba, mi lenne, ha nem adnám meg a számom neked, mi lenne ha nem válaszoltam volna az sms-edre. Aztán rájöttem, hogy egyáltalán nem ismernélek. Nem tudnám, milyen az, ha megölelsz, milyen érzés, ha puszit nyomsz az arcomra... Még azt sem tudnám, mennyire gyönyörű, ha mosolyogsz. Így hát tudod mit, örülök, hogy megismertelek, örülök, hogy fájdalmat okozol nekem, mert legalább tudom, hogy létezel, legalább tudom, hogy vagy, vagyis voltál nekem...
Nincs, ami jobban fáj, mint a másik érdektelensége. Hogy többé nem látod a szemében azt az embert, akit ismertél, nem érzed a hangjában a tónust, amit megszerettél, az érintése üres, hogy lefagy tőle a szíved, a lelkét pedig hiába kergetheted, nem éred már utol soha..
Még mindig mosolyog rám, még mindig beszélünk. Még mindig szeretem. Tudom, hogy ő is tudja és én is tudom, hogy ő nem akar úgy engem, mint én őt. Amikor rámosolygok, egy világ dől össze bennem, mert nem lehetek mellette, nem lehetek a szívében...csak a gondolatai halvány fényében..
Annyira félek, hogy elveszítek valamit, amit szeretek, hogy ezért semmit se vagyok hajlandó szeretni.

Kövess a wehearit-on!

Magazinról

Alapítva: 2008.03.27.

Tegnapi látogatók: 573

Látogatók az előző hónapban: 19324

Látogatók a jelenlegi hónapban: 14237

Feliratkozottak: 5411

Magazin helyezése: 7

 

STOP!

Mielőtt az üzenőfalra írnál, tudatom veled, hogy nem szeretem a reklámokat. Jó ideje nem cserélek linket vagy bannert vagy akármit senkivel, nem azért, mert önző dög vagyok, hanem mert nem látom szükségét, valamint értelmét az ilyesminek. A saját oldalad reklámozása kitiltással jár, én sem másolgatom be az oldalam ezernyi helyre, tisztelj meg annyival, hogy te sem teszed.

Üzenőfal

Design

--

Már a FaceBook-on is!

Keresed de nem találod?

Ha az egyik régi (vagy aktuális) kedvenc idézeted keresed, de nem találod, akkor dobj meg egy üzenettel, - vagy itt, vagy a facebook-on, és teszek róla, hogy megtaláld.

Tooltip szövege ide jön

Legalább 3 karaktert írj be a kereséshez