A hét kiemelt idézete!

"Azt hiszed, nekem nem fáj? Fáj, és sokáig fájni fog. Aztán eljön majd az a pillanat is, amikor minden fájdalom nélkül azt fogjuk mondani: emlékszem, volt egyszer egy barátom."

Köszöntelek a HotDog 2008. óta működő idézetekkel foglalkozó oldalán.

Jó böngészést kíván az oldal szerkesztője, Dóri
És szólt a napraforgó
a Naphoz:
Rosszul szeretlek,
és te is rosszul szeretsz.
Nekem te minden vagy,
neked én mindegy.

Azt hiszem, elmentél. Tulajdonképpen nem bánom.
El akarom hitetni magammal,
hogy a mozdulatok okozzák a függőséget,
mint néhány dohányosnál,
nem is olyan képtelenség, ha belegondolunk,
olvastam egyszer egy enyhén autista fiúról,
aki készíttetett magának egy széket, aminek a karfái ölelő
karokat mintáztak,
naponta háromszor belefeküdt, és ettől jól érezte magát.

Úgy néz ki, mindent elvittél.
Mosás után vettem észre, hogy a fél pár
piros zoknid itt maradt, fehér ingeim közé keveredett,
darabonként szedegetem ki a rózsaszín foltos ruhadarabokat,
felveszem az egyiket, és az utcára érve megállapítom,
éppen úgy nézek ki, mint akit most lőttek mellkason.


(a cikk folytatódik!)
Én nem kérdezek semmit, ne is felelj
Ahhoz, hogy hazudj, neked elég egy pillanat
Szürkeszemű szelíd este
ereszkedik a szívemre.
Szürkeszemű szelíd éjjel
elmegyek nincsen-reménnyel.
Elmegyek, hisz úgyse bánod,
úgyse voltam, csak barátod,
úgyse voltam semmi, semmi.
S egyszer úgyis el kell menni.
Szerettelek és szeretlek –
Akarom, hát elfeledlek.
Eltemetlek, de megtartlak
régi szépnek, drága dalnak.
Ami jó volt, nagyon jó volt,
de szíveden fehér hó volt,
fehér hóba beleestem,
nem tudtam, hogy feneketlen.
Nem tudtam, hogy ilyen forró
a fehér hó, a fehér hó…
mert meg _nem_ ölhették ugyan,
valami annál rosszabb történt: megkínozhatták.
Testét is, lelkét is. Ne szépítsük
a dolgot.
________Istenem,
vedd vissza tőlünk a fát és a vasat,
a derékszöget. A napok számlálását.
Nem váltunk be, úgy látom
— de hát Te tudod.
Ez a vers személyes kedvencem... Imádok minden sort.
Felhúztad a dzsekimen a cipzárt,
pedig a Tóth Jani már kint várt,
az udvaron,
a nagyszünetben.
Emlékszem, másodikban,
fogadtunk száz forintban,
hogy elveszel feleségül.
Egy hókiflit tettél a füzetemre,
a porcukor ráolvadt a nevemre,
százszor le kellett írnom,
hogy jobban fogok vigyázni.
És „adj király katonázni" mentünk délután,
nem tudtak minket szétszakítani,
még egy hatodikos fiú sem,
a Dani,
úgy szorítottad a kezem.
Negyedik végén, a technikaórán,
egy bőrszíjat fontál, még most is jó rám,
megvan a rajz is.
Azt mondtad, ez lesz a család,
masnis kislány, s egy fiú, Csanád,
zsírkrétával, a mi gyerekeink.
De aztán hetedikben, a kiránduláson,
Molnár Lia mellé ültél, a farakáson
neki számoltad az évgyűrűket.
Nyolcadikban padtársat cseréltünk,
a ballagáson már nem is beszéltünk,
nem írtam alá a tablóképedet.
A pályaudvaron múltkor láttalak,
elöl már őszül, ritkul a hajad,
ismerjük egymást, bólintottam.
Visszanéztél, nem voltál egyedül,
siettem én is, a mobilom lemerül,
indul a vonatom.
Egy tornacipős kissrác, s egy tacskó volt veled,
a rajzlapról a masnis fogta a kezed,
a százassal még mindig tartozol.
Én nem kértem azt, hogy boldog legyek; csak annyit kértem, hogy ne legyek annyira boldogtalan és nyomorult, amilyennek éreztem magam.
...a pofon és a simogatás között egyetlen különbség van: az első őszintébb.
Egyszerűbb lenne utálni téged, Ha hagynád, hogy ne szeresselek.
Tudom, van rosszabb a haragnál, ha magad vagy, de magadnak se maradtál. Kértem, hogy ne menj el, hogy ne unj meg, talán csak elveszett a retúrjegy.
Attól senki sem lesz több, hogy másokat kevesebbnek néz.
Hálás vagyok azoknak, akik besétáltak az életembe, és ezzel szebbé tették azt. És hálás vagyok azoknak is, akik azzal tették szebbé, hogy kisétáltak belőle.
Ugyanazt kértük épp a pultnál, mikor
Megtaláltalak és rámtaláltál
Összenéztünk és nem volt kérdés
Hogy nem az utolsó ez a hosszúlépés.

 
Mások vagyunk de egyidősek
Ismeretlenül is ismerősek
Egy Oscar-díjas szerepet játszunk
Egy szerelmes filmből amit nem is láttunk.
 
Legyünk hálásak a tükörnek, hogy csak a külsőnket mutatja!
Mindenki annak nevez, aminek akar, amíg tisztában vagyok azzal, hogy nincs igaza az illetőnek.
Visszatekintve könnyű látni, milyenek voltunk tegnap vagy épp tíz évvel ezelőtt; mindig azt nehéz felismeri, hogy milyenek vagyunk most.
Egy harcos nem fedi fel a szívét, amíg a balta meg nem teszi azt.
mondj valamit amitől
elhiszem, amit
hinni akarok,
hogy elmúlni könnyű,
lenni nehéz,
közhely, tudom, tudod.
Jobban hiányzom erkélye madarának,
keze sem melegebb,
mint ez a vasnyelü kés kezemben,
ha egy utcai lámpa
több kedvességet áraszt,
mit keressek mellette, mért szeressem?
már csak pusztulnom lehetne miatta,
akit magammal fölcseréltem, úgy szerettem,
hát elhagyom pofon, ölelés nélkül,
hogy légzését is elfeledjem.

Kövess a wehearit-on!

Magazinról

Alapítva: 2008.03.27.

Tegnapi látogatók: 185

Látogatók az előző hónapban: 4841

Látogatók a jelenlegi hónapban: 4156

Feliratkozottak: 5551

Magazin helyezése: 6

 

STOP!

Mielőtt az üzenőfalra írnál, tudatom veled, hogy nem szeretem a reklámokat. Jó ideje nem cserélek linket vagy bannert vagy akármit senkivel, nem azért, mert önző dög vagyok, hanem mert nem látom szükségét, valamint értelmét az ilyesminek. A saját oldalad reklámozása kitiltással jár, én sem másolgatom be az oldalam ezernyi helyre, tisztelj meg annyival, hogy te sem teszed.

Üzenőfal

Design

--

Már a FaceBook-on is!

Keresed de nem találod?

Ha az egyik régi (vagy aktuális) kedvenc idézeted keresed, de nem találod, akkor dobj meg egy üzenettel, - vagy itt, vagy a facebook-on, és teszek róla, hogy megtaláld.

Tooltip szövege ide jön

Legalább 3 karaktert írj be a kereséshez