Gyümölcs magazin

A tökről a magyar embernek a tökfőzelék és a tökös rétes jut eszébe. Valóban, a hazai étkezésben nem sok formában honosodott meg ez a zöldségféle, pedig számos újfajta recept ajánlja fogyasztásra. A tök őshonosságát és históriáját enyhe homály fedi. Sokan azt gondolják, hogy valahol Olaszország déli részén termesztették először, de a legvalószínűbb mégis az, hogy őshazája Közép- Amerikában, Mexikóban van. Ezt tá*****ják alá azok a régészeti leletek, melyek tanúsága szerint a közép- és dél-amerikai indiánok ókori temetkezési helyein bőségesen találtak tökmag maradványokat, ráadásul többféle fajtából. Ugyancsak az amerikai őshonosságot bizonyítja az is, hogy a tengeren túl több olyan tökfajta nő vadon, ami más kontinenseken még csak nem is ismert. A tök valószínűleg még Kolumbusz Amerikába érkezése előtt elterjedt az egész kontinensen, és feltehetőleg ők hozták át Európába, ahol a mediterrán vidékeken, később északabbra is elterjedt és kedveltté vált. A Bibliában két helyen történik említés a tökfélékről. Az egyik a Királyok első könyvében található, mely szerint a salamoni templomot többek között kivésett, illetve kiöntött sártökök díszítették (lKir 6,18; 7,24). Valószínűleg ez a fajta tök csak díszítésre szolgált, mivel egy Elizeus prófétához kötődő történet kapcsán úgy tűnik, hogy ez a sártök vagy vadtök mérgező volt (2Kir 4,38-41). A tökről szóló másik feljegyzés Jónás könyvében található, ahol Jónás, miután nagy nehezen elment Ninivébe és elmondta Isten üzenetét, egy városon kívüli hegyoldalban várta a menny ítéletét a város fölött, ami szerinte csakis halálos lehetett volna. Várakozásában az erős napsütés elől egy töklevél alá bújt, de Isten elfonnyasztotta ezt a növényt, hogy megtanítsa Jónást arra, mennyire nem szereti az embereket, és mennyire nem érti az isteni megbocsátás lényegét, hiszen a töklevelet sokkal jobban sajnálta, mint ha elpusztult volna a több mint 100 000 lakosú város (Jón 4,6-11). Meg kell azonban jegyezni, hogy az újabb fordítások nem töknek, hanem valamilyen bokros növénynek fordítják Jónás menedékét, de ez természetesen semmit nem von le a történet értékéből. A töknek egyébként rengeteg fajtája ismert, csak a magyar nyelvben megkülönböztetünk, paraszt, disznó, úri, patyolat, Isten gyalulta, és pézsmás tököt, amit az egyes tájegységeken jól ismernek. A tök tartaxlom anyagait tekintve meglehetősen kiegyensúlyozott, nincs benne kirívóan sok vagy kevés a fontos vitaminokból ásványi anyagokból és nyomelemekből. Talán az egyetlen kivételt a lutein és a zeaxantin képezi, melyek az A-vitamin képződés elő- anyagai közé tartoznak. Emellett kevés kalóriát tartalmaz, akár fogyók*rás ételnek is tekinthető. A tudományos vizsgálatok meglehetősen szegényesek a főzőtök tekintetében, minden bizonnyal a meglévő eredményeknél nagyobb gyógyító potenciál rejtőzik ebben a zöldségfélében. Egyébként a belőle nyert különféle enzimgátló vegyületeket a tudományos kísérletekben, mint reagenst is használják. A tökből nyert kivonatanyagok több ráktesztben is hatásosnak bizonyultak. Kimutatták, hogy a növény hatóanyagai képesek kivédeni a kísérleti modellként használt baktériumtörzseken a mutációt (genetikai információ változást) okozó vegyületek hatását. A töklé ezen hatása ugyan nem tartozott a legerősebbek közé, de azért jól mérhető volt. Mivel a daganatok elvileg mutációval is kialakulhatnak, ezért feltételezhető, hogy a zöldségnek van rákmegelőző hatása. Egy másik kísérletben a tökből nyert sűrítmény képes volt a vastagbél-, emlő-, valamint tüdőrákos sejtek növekedését gátolni, ami szintén ígéretesnek tűnik a rák elleni harcban. Mivel a gyulladás az egyik alap védekező reakciója a szervezetnek, ezért az egyik legnagyobb igény a gyulladáscsökkentő szerek iránt jelentkezik. A gyulladásos folyamatok fenntartásában nagy szerepet játszik az ún. ciklooxigenáz enzimrendszer, mely felelős elsősorban a prosztaglandin nevű anyagok keletkezéséért. Azok a vegyületek jó gyulladáscsökkentők, amelyek képesek gátolni a prosztaglandinok keletkezését. Ezek sokszor a lázat is csökkentik, hiszen a láz létrejöttében is részt vesz a prosztaglandin. A tökből nyert kivonat anyagok, a vizsgálatok szerint gátolni képesek a ciklooxigenáz enzimet, ráadásul olyan módon, hogy a legmodernebb gyulladáscsökkentőkhöz hasonlóan, nem rontják a nyálkahártyák védelmét, ami egyébként az egyik leggyakoribb mellékhatásuk, és elsősorban gyomorfekély formájában jelentkezik. Ahhoz persze, hogy erős hatásúnak érezzük a tököt egy gyulladásban, olyan nagy mennyiséget kellene fogyasztani, hogy annyit lehetetlen, viszont a hatóanyagok kivonása új, növényi alapú gyógyszer készítésének lehetőségét kínálja. Ismert, hogy a cukorbetegség kialakulásában és kezelésében is nagy jelentősége van az étkezésnek. Minél több növényi táplálékot fogyasztunk, annál kevésbé vesszük igénybe a hasnyálmirigy inzulintermelését, melynek kimerülése vezet végül a cukorbajhoz. A tök, úgy tűnik, hogy az egyik jó eszköze lehet a vércukorszint csökkentésnek. Enyhe cukorbajban szenvedő betegekben kimutatták, hogy reszelt tök fogyasztása után 5 órával mintegy 30%-kal csökkent a vércukorszintjük minden egyéb gyógyszeres beavatkozás nélkül. Ezek alapján a cukorbetegek részére igen javasolt a gyalult tök evése akár főzelék, vagy bármilyen más formában. A tököt a népgyógyászatban gyerekkori nyugtalanságra, kimerültségre, csontbetegségre, emésztés elősegítésére, valamint napszúrás esetén javasolják. Ezeket a hatásokat azonban tudományos módszerekkel egyelőre még nem igazolták.

A kókuszpálma földünk egyik legjelentősebb kultúrnövénye. Szinte minden része felhasználható. A gyümölcs levét és húsát étkezési célokra használják, míg a termések rostos köpenyéből fonalat fonnak, csontos héjából pedig edényeket dísztárgyakat készítenek. A kókuszdió (Cocos nucifera L.) a pálmafélék (Arecaceae) családjának tagja. A növény pontos eredete nem ismert, de egyes kutatások szerint Polinézia, de feltételezések vannak arra is, hogy a Csendes- óceán partjairól származik. Ami biztos, hogy az Amerikába érkező első európaiak csak a Csendes- óceán partvidékén találtak kókuszpálmákat. Ma már a trópusi partvidékeken mindenütt megtalálható. Dél-Amerikában több mint 30 faja található meg. Maga a kókuszdió tulajdonképpen a kókuszpálmának a magja. A 25-30 méter magas pálma koronáját szárnyasan összetett levelek alkotják. A levelek hossza elérhetik akár az 5 métert is. A kókuszdió a botanika szempontból csonthéjas termés, amely a virágzás után mintegy 9 - 12 hónapra érik meg. A kifejlett kókuszpálmák évente mintegy 10-15 virágzatot fejlesztenek. A magot egy vastag rostos burok veszi körül, amely az éréssel sárgára változik. Szállításkor a burkot eltávolítják, és e nélkül szállítják, hozzánk is így kerül. A termés fajtától függően 1 és 2,5 kg súly között változik. A kókuszt a kellemes, édeskés ízű kókuszvíz tölt ki, amelyből az érés során zsiradékok épülnek be a kialakuló táplálószövetbe, amely végül egy több mint 1 cm vastag, fehér, dióbélszerű réteget képez a héj belső falán. Ez a termés ehető része, a kókuszbél. A kókuszdió egyik végén 3 csíranyílás található. Általában itt szokták kilyukasztani, hogy kinyerjék a kókusz levét. A kókuszpálma 1300 m magasságig termeszthető. Bő vízellátást igényel, a hőmérséklet is csak kissé ingadozhat a 27 °C körül. Az első termések megjelenéséig 5-7 évre van szüksége. A kókuszpálma a napos helyeket, a tengerparti laza talajt kedveli, így a trópusi klímában jól érzi magát. Bő vízellátású növény. Általában a Dominikai Köztársaságból, Hondurasról és Costa-Ricaból importáljuk. A kókuszdió tekintélyes mennyiségben tartalmaz kalciumot, cinket, szelént és vasat, de megtalálható benne a magnézium is. Vizsgálatok bizonyítják, hogy telítetlen zsírsav tartalma is jelentős. Ennek köszönhetően csökkenti a szívbetegségek kialakulásának kockázatát. A magas kalcium tartalma miatt nagyon jól illeszkedik a gyermekek étrendjébe. Ásványi anyag tartalmának köszönhetően rendszeres fogyasztásával sikeresen küzdhetünk a fáradtság és a kimerültség ellen. Magas energia tartalma miatt (a gyümölcs 100 grammja 354 k kalóriát tartalmaz) a gyengélkedő betegek, vagy nagy fizikai igénybevételnek kitett személyek (pl. sportolók) számára ajánlott. A kókusz olaját a test és hajápolásban alkalmazzák, értékes gyógyászati olajok és szappanok alapanyaga. A kókuszdió több ezek kilométert képes úszni, és ezalatt mintegy 3 hónap megtartja csírázó képességét, így a növény képes magától is elerjedni egyik szigetről a másikra. A kókuszpálmák több mint 80 évig tudnak teremni. A kókuszpálma minden része hasznosítható: a termések rostos részéből fonalat fonnak, amely kötél, takaró, háló, ruhanemű, szőnyeg és sok más termék előállítására alkalmas. A dió csontos belső héjából edényeket és dísztárgyakat készítenek. A kókuszpálma levelei és törzse elengedhetetlen építőanyag a trópusokon. A pálmanedvből, amely a megvágott virágzatokból csepeg, egyes országokban pálmabort, ecetet és szirupot állítanak elő. Ázsia egyes országaiban a kókuszdió szüret idején idomított majmok takarítják be a termést.

Szép dolog az ember életében a kaktusz. Pláne mikor az első kaktuszát szerzi be, illetve kapja ajándékba De ekkor jön az égbekiáltó kérdés: „Mihez kezdjek vele?”, Mit kell tennem, hogy ne pusztuljon el? Nos álljon itt egy rövid útmutatás, első kaktuszosoknak, az alapvető kaktusztartási kérdésekről. Először is a kaktusz egy pozsgás növény. S mint ilyen szárazságtűrő. De nem szárazság-szerető! A kaktuszoknak is szüksége van vízre a fejlődéshez. A vízigényről bővebben a következő fejezetben olvashatsz. Hova tegyük? A kaktuszok többsége szereti a fényt. A legjobb, ha tavasztól őszig a szabadban tudjuk őket tartani egy eső védett helyen. Erre megfelelő egy fedett erkély, vagy egy üvegház. De ha nem fedett a hely az se baj, csak akkor ügyeljünk rá, hogy többnapos esőzések alkalmával ne hagyjuk kint, mert elrohadhat. Amennyiben nincs lehetőségünk szabadban tárolni, akkor a szoba legnaposabb pontjára tegyük ablakhoz közel. Ügyeljünk, hogy elég napfényt kapjon, különben megnyúlik és eltorzul. Kaktuszok öntözése Nos igen, a kaktuszok öntözése kényes kérdés. Sokan azt gondolják, hogy a kaktuszok szeretik a szárazságot, elég őket havonta locsolni. Vagy ami még rosszabb a „kaktuszokat egyáltalán nem is kell locsolni”. A kaktuszok is növények. És mint minden növénynek, nekik is nagy szükségük van a vízre. Tömegük jelentős része folyadék. A kaktuszok nem szárazság szeretők, csak szárazság tűrők (tekintettel arra, hogy pozsgások) és ez a kettő nem ugyanaz. A növekedési időszakban bőséges öntözést igényelnek. Hogy ez az időszak mikor van, az nagyban függ attól, hogy miként teleltetjük a kaktuszokat. Amennyiben októbertől áprilisig tart a teleltetés (általam alkalmazott és ajánlott), akkor ez az időszak májustól szeptemberig tart. Fontos, hogy miután „felébresztettük’ kaktuszainkat ne zúdítsunk rögtön sok vizet a nyakukba. Az első hónapban csak óvatosan öntözzük őket, fokozatosan szoktassuk őket a nedvesség felvételéhez. Ha túl hirtelen kapnak túl sok vizet, akkor előfordulhat, hogy nem képesek felszívni azt, és elrohadnak a gyökereik. Ami még fontos: ha már öntözzük őket, mindig alaposan locsoljuk meg őket, viszont két öntözés között mindig várjuk meg, míg kiszárad a földlabda. (ez nyáron akár naponta is lehet). Ha nem várjuk meg míg kiszárad a föld, akkor túlöntözzük őket, amit ha huzamosabb ideig teszünk kaktuszaink elrohadhatnak. Amennyiben borús párás idő van, én nem szoktam meglocsolni a növényeket, de ha már nagyon kiszáradt a földjük, akkor adok nekik egy enyhe vízpermetet. A vízpermet, akkor is jól jön nekik, ha épp meg vannak locsolva, vagy még nem száradt ki a földlabda. Egy kis felfrissülés mindig jól esik nekik is. Viszont arra figyeljünk, hogy csak kora reggel, vagy este öntözzünk, permetezzünk, ugyani ha a növények testén vízcseppek maradnak, azok az erős napsütésben nagyítóként gyűjtik össze a napsugarakat és akár a növények megégést is okozhatják. A teleltetés előtti 2-3 hétben már ne locsoljuk a kaktuszokat, hagyjuk őket teljesen kiszáradni, így nem lesz probléma a teleltetéssel. Gyakran előfordul, hogy a kereskedőtől akkora cserépben kapjuk a kaktuszt, amiből már vásárláskor is csaknem kifolyik. Ilyenkor ajánlatos átültetni növényünket egy nagyobb edénybe. Az átültetés jó lehet arra is, hogy megvizsgáljuk növényünk gyökereinek épségét és megfelelő talajt biztosítsunk számukra. A jó kaktusz talaj tápanyagban gazdag, mégsem túl „kövér” és elég laza, hogy a gyökerek könnyedén tudjanak fejlődni. Egyes mezőgazdasági boltokban, már lehet kapni kifejezett kaktuszföldet, de magunk is bármikor készíthetünk. Az egyik legegyszerűbb módszer, ha virágföldet (nem tőzeg!) keverünk rostált sóderrel, vagy folyami homokkal (nem = sárga bánya homok). A megfelelő virágföld tartalmaz minden tápanyagot, a rostált sóder pedig lazává teszi a talajt és hígítja azt, így nem lesznek túltápláltak növényeink. A kaktuszokat érdemes kb. 2x akkora cserépbe ültetni, mint az átmérőjük. Így lesz helye növekedni, és nem kell évente megszenvednünk az átültetéssel. Kártevők elleni védekezés A kaktuszok kártevőit, két fő csoportra bonthatjuk. Vannak állati és növényi kártevők. A növényi kártevők közé főleg gombák tartoznak, közülük is a leggyakoribb a penész, mely főleg a friss vetésben ütheti fel a fejét. Előfordulhat még a korom penész néven ismert fekete penész isa kifejlett növények felületén. Amennyiben vetésünket penész támadja meg, azonnal permetezzük az megfelelő gombaölő szerrel. Ilyen szer például a Dithane M45 nevű gombaölőszer, mely felirata szerint gyakorlatilag nem mérgező, de azért megfelelően gondos kezelést igényel. Állatában egyetlen kezelés is maximálisan eltávolítja a penészt. A permetezést a csomagoláson feltüntetett arányú keverékkel végezzük! A kártevők másik nagy csoportja az állati kártevők. Ezek sokkal nagyobb pusztításra képesek, mint a gombák, mert nem csak az egymáshoz testközelben lévő növények közt terjednek, hanem bármire és bárhova átmásznak. Roppant gyorsan szaporodnak, és gyakran a gyökerek közt élnek így kártételüket már csak akkor vesszük észre mikor késő. Ilyenek lehetnek a különféle atkák és tetvek. Sokan azt javasolják, hogy nyaranta egyszer akkor is érdemes megpermetezni a növényeket felszívódó rovar ölővel, ha semmi gond, nincs, mert ha már gond van akkor késő. A felszívódó rovarölő típusától függően, rövidebb hosszabb ideig védettséget biztosít a növények számára. A legtöbben a BI 58-at ajánlották. Ezzel csak az a baj, hogy nem szabad forgalmú. Nemrég én is rászántam magam, hogy megpermetezem a növényeket. Az a gyanúm támadt, hogy gyapjas tetvek voltak néhány növényen, ugyanis néhány kaktusz mammillái között fura fehér „szöszt” figyeltem meg. Nem tudtam, hogy ez a kaktusz jellegzetessége, vagy valóban a kártevő, de úgy döntöttem: nem várom meg míg kiderül. Elmentem a Hermes kertészeti boltban. Ott felvilágosítottak, hogy a BI-58 nem szabad forgalmú és bár a nagy öregek arra esküsznek, már vannak annál jobb szerek is. Helyette egy „blokk” kezelést javasoltak. Először Zolone 300-al kell megpermetezni őket alaposan, majd rá 5-8 napra pedig egy Actara nevű szerrel kell még egyszer megszórni a növényeket, hogy hosszú távú hatást érjünk el.