Nyolc óra volt, és Anna visongva rohangált a lakásban; apja elől futott, aki a négyéves kislányt az ágya felé próbálta terelni. Anna meztelen talpacskáinak csattogására Tomi is kilesett a szobájából.

 – Hangos vagy, hugi – kapta el a kislányt, és felemelte. – Elviszlek aludni, különben képtelen lennék megtanulni a magyart.

 Tankönyvével a kezében vitte át Annát a kisszobába, betakargatta, előkészítve a terepet a meseolvasáshoz.

 Édesanyjuk azonban hiába olvasta el a Fehérlófiát, Anna utána sírásban tört ki.

 – Nem akarok lefeküdni! – hüppögte. – Nem akarok… Szörny van az ágyam alatt!

 Apja bekukkantott a finom fenyőbútor alá, de az ágy alja teljesen üres volt. Az egyetlen dolog, amit talált Tomi plüsszsiráfja volt, de a kamaszfiú valószínűleg ma már szégyellte a régen imádott figurát.

 – Nincs ott semmi, Annácska – simogatta meg a kislány szőke buksiját. Úgy látszott, Anna megnyugodott, de amint leoltották a lámpát, újra sírásban tört ki.

 Mielőtt azonban szülei bemehettek volna lecsillapítani, Tomi félretolta őket.

 Apja már majdnem visszaküldte tanulni, ám a fiú olyan átható, kék pillantást vetett rá, hogy a férfi vissz*rettent. Senkinek nem volt olyan kék szeme, mit Tamásnak, a nagyanyját kivéve, akivel azonban egyik gyerek sem találkozott, mert meghalt, mielőtt megszülettek volna. Soha nem meséltek a nagymamáról, Tomi mégis mindent tudott róla.

 A fiú lekucorodott húga ágya mellé, és addig mesélt Annának mindenféle óvó, őt őrző angyalokról, tündérekről, míg a halk duruzsolásra mindketten álomba nem szenderedtek.

***

 Sikoltásra ébredt a ház.

 Az anya zokogva, megdermedve állt Tamás holtteste felett. A fiú vérben, és tollakban feküdt, arcán különös békével, mosolyogva. A vértócsák és az elhullajtott tollak Anna szobájából indultak, a kislány tágra meredt szemmel kerülgette őket.

 – Szörny volt az ágyam alatt – mondta megszeppenten. – Tomi azt mondta, hogy az őrangyalom elkergeti.

 

 Anyja könnyfüggönyén át látta, amint Anna letérdel a fiú mellé, egyik kezével magához vonta a Tamás hideg tenyerét, a másikkal pedig kisimított a fiú hajából néhány vörös-fehér tollat. A nőre nézett, sírva-mosolyogva.

 – Ne sírj, anya. Tomi most már angyal, és örökre vigyázni fog ránk – s ahogy a kislány szeméből megindultak a könnyek, kimosták belőlük a zöld csillogást, kékké varázsolva az íriszét.

 

Hasfelmetsző Jack (Jack the Ripper) a fedőneve annak a londoni sorozatgyilkosnak, aki 1888-ban öt nőt (négy korosodó prostituált és egy fiatal nőt a Whitechapel nyomornegyedben) ölt meg (habár tizennégy gyilkossággal gyanúsították) ritka kegyetlenséggel: sebészi pontossággal vágta ki szerveiket (veséjüket, szívüket), sőt, az ötödik áldozata szobáját körbepakolta annak szerveivel. A gyilkosságokat úgy követte el, hogy a bűntettek színhelyei egy keresztet formáljanak a térképen.

 

Első áldozata a negyvenkét éves Mary Ann „Polly” Nichols volt, akinek augusztus 31-én éjszaka vágta át a torkát. Miközben a lány haldokolt a koszos kis sikátorban, gyilkosa huszonöt centiméteres hosszú késével felhasította a hasát. Nyolc nap múlva a negyvenhét éves, tüdőbajos „Sötét” Annie Chapmant ugyanilyen eszközzel és módon küldte a másvilágra.

Michael De Caso 04Demon

 

Mindig foglalkoztatott a démonológia. Az alvásparalízis kapcsán szembesültem a kérdéssel, hogy incubusról, démoni támadásról, vagy pszichés állapotváltozásról, esetleg némi neurológiai kibillenésről szól az éjszakai látogatás? Minél többet foglalkoztam a különböző nézőpontokkal, annál inkább meggyőződéssé érlelődött bennem a sejtés, hogy a vagylagos viszony helyett és-ben kell gondolkodnom.

Egyszerre agyi elváltozás, tudatállapot módosulás és démoni támadás az alvásparalízis jelensége. Attól függ, hogy milyen referenciarendszerben vizsgáljuk a kérdést.

A horkoló hardver

Ugyanezzel a problémakörrel szembesültem a tudatos álmaim során: képtelen voltam megemészteni az élményt, hogy a belőlem lévő álomalak tőlem független lényként társalog, bunyózik, gúnyolódik velem. Miközben fejem a párnán pihen, egy másik térben, másik valóságban tapintok, látok, ízlelek és hallok. A hardver passzívan horkol, miközben a szoftver párhuzamos valóságban éli világát.

Meggyőződésem, hogy a mítoszok világa a pszichés jelenségek fenomenológiájáról lényegesen többet mond, mint a mai redukcionista pszichológia. Ahhoz, hogy megértsem és megéljem a személyes történetemet (Coehlo), sokkal inkább mítoszokra, mint kognitív pszichológiai ismeretekre van szükségem. Foglalkozhatok a kognitív funkciók agyi leképzésének vizsgálatával, ezzel azonban soha nem kerülök közelebb a lelki történések alapvető megértéséhez!

Démonkonnotációk

A néphagyományban, vallásokban és mítoszokban a démon valamiféle természetfölötti lényt, többnyire malefikus, ördögi szellemet jelöl. Ez a negatív töltetű fogalom különös módon az irodalomban gyakran pozitívan jelenik meg. Hétköznapi nyelven ha azt mondjuk valakiről, hogy démoni, vagy démonok által megszállt, egyértelműen negatív, sőt ördögi többletjelentést gondolunk mögé.

A megfigyelhetetlen én

A démonok legüdvösebbnek tűnő értelmezési kontextusa Jung tollából származtatható. Neki sikerült pragmatikus keretek között olyan sikamlós fogalmakat megragadnia, amitől minden felvilágosodott értelmiségi hátrahőköl, vagy kajánul elmosolyodik. Jung tudományos hozzáállása a szellemi jelenségek vizsgálatára vonatkozóan rendkívül egyszerű alaptételre épült: a tudományos megfigyeléshez megfigyelőre és megfigyeltre egyaránt szükségünk van. A lélek tanulmányozásakor a megfigyelő és a megfigyelt egyetlenegy egységet képez, következésképpen lehetetlenné válik a tudományos vizsgálat. Ebből adódóan nem mondhatunk semmit a lélek szubsztanciájáról! Nem tudhatjuk, hogy a lelki jelenségek hátterében az idegrendszeren túl létezik-e valamiféle kvázi-anyagi szubsztancia, melyet vizsgálhatunk. Nem tudhatjuk, mert nem figyelhetjük meg.

Léteznek, mert kigondoltam őket

Jung nemes egyszerűséggel félretette a szellem-test filozófiai problematikáját, ehelyett azt vizsgálta, hogy miféle kapcsolat van az álmok és az évezredek óta búvópatakként felbukkanó mítoszok között. Szisztematikus vizsgálódásainak eredményeképpen létrehozott egy vonatkoztatási rendszert, melyben minden időtálló lelki jelenség körülírható. A démonok esetében sem az a kérdés, hogy tőlünk független lények futkorásznak-e valahol az éterben arra várva, hogy váratlan pillanatokban lecsapjanak ránk. Amit vizsgálnunk kell, hogy milyen tudatállapottal, érzelmi átéléssel hozható összefüggésbe a démon-élmény, legyen az alvásparalízis, vagy habzó szájú megszállottság, esetleg egyéb komplex hallucináció.

Szubjektív idealista nézőpontomból adódóan nem tulajdonítok jelentőséget a kérdésnek, hogy léteznek démonok, vagy sem. Léteznek, mert kigondoltam őket, s mert álmom során találkoztam a kihízlalt, tőlem függetlennek tűnő lénnyel... Aki látja, az nem kérdezi, hanem tudja, hogy szubjektív valóságának szerves része. Függetlenül attól, hogy mit mond az agyturkász

Ha elmondhatnád mindazt elhunyt szeretteidnek, amire már nem volt lehetőséged, és ehhez csak be kellene kapcsolnod a tévét és figyelned, te kipróbálnád?

Szellemidézés, asztaltáncoltatás, szeánsz. Idejét múlt módszerei annak, hogy kapcsolatba lépj a másvilággal. Az EVP a szellemidézés modern módszere. Bár nálunk – szakértők híján – maximum a Fehér zaj című amerikai film kapcsán találkozhattál a témával (egy férfinak halott felesége üzen elektromos berendezéseken keresztül), Amerikában már komoly múltra tekint vissza. Az Elektronikus Hang Jelenség (Electronic Voice Pheno menon, röviden EVP) az a folyamat, aminek révén a halottak hang és kép útján kommunikálnak az élőkkel, a modern elektronikus eszközök statikus és fehér zaján keresztül – így szól a hivatalos definíció. Vagyis az elektromos készülékek (videó, magnó, CD-lejátszó) búgó, sistergő alapzaján keresztül egyesek képe- sek emberi beszédet kihallani. Képzeld el, hogy a tévében vége az adásnak, és épp a „hangyák háborúját" nézed, amikor emberi hang üti meg a füledet... Mindez hogyan lehetséges? Az emberi beszédhang és a jellemvonások személyiségi jegyek, amik addig kötődnek az emberhez, míg az energiája sugárzik. Egyes felfogások szerint azonban a halottaknak is van energiájuk, és ezt kihasználva a híradástechnikai berendezések statikus zaján keresztül próbálnak meg érintkezésbe lépni velünk. Vagyis ők alakítják a hangokat beszéddé. Így történt ez egy amerikai édesanya esetében, akinek lánya 2001. december 23-án fiatalon meghalt. Öt hónappal a halála után azonban az unokahúga meghallotta a számítógépen keresztül, amint a halott lány azt kérdezi „Hol van anyu?". És az édesanyának állítólag azóta sikerült felvennie a kapcsolatot a lányával. Csaknem hétmilliárd audio- és videofelvevő készülék működik az otthonokban szerte a világon, és ezek mindegyike portálnak minősül e folyamatban. Az ily módon érkezett „üzenetek" arra késztetnek minket, hogy az életre és halálra vonatkozó alapvető fogalmainkat megkérdőjelezzük.
Van aki hisz a szellemekben, s van, aki nem – manapság ők vannak többségben, habár a világ más tájain még mind a mai napig élénken élnek az ősi hitvilágba vetett hit. Leginkább a Távol-Keleten találkozhat az ember szellemhittel. Pl. nem egy ismerősöm mesélte, hogy ő kint élt Thaiföldön, ahol teljesen természetes volt, hogy a vendéglátó család házában szellemek is laknak, úgy beszéltek róluk, mint ha élő emberek lennének. Van, ahol kicsiny házikókat építenek számukra, és azt felszerelik minden jóval, hogy a kedvükben járjanak. De pl luxuslakok, szállodák, vagy korházak mellett már egész nagy épületek is találhatóak a számukra.
Azzal a szándékkal írom ez írást, hogy néhány tévhitet s félelmet eloszlassak a kísértetek világával kapcsolatban.
A szellemeket több szempontból is csoportosíthatjuk. Talán az egyik legfőbb lényeg, hogy a szellem egy itt ragadt, vagy már fénybe megtért, s önként szellemlényről van szó.
Vannak az itt ragadt szellemek – őrájuk illik inkább a kísértet fogalom is. Hogy miért ragadnak itt, annak több oka is lehet, pl.:

A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: „http://ezoweb.hu/szellem.jpg”.- Házi szellemek – ha az élő személy nagyon ragaszkodott a lakóhelyéhez, mert mondjuk rengeteget dolgozott azért, hogy azt felépítse, annyira kötődik hozzá, hogy halála után sem hajlandó azt elhagyni. Lelke továbbra is ott marad, s nem hagy nyugtot az ott élő halandóknak. Leginkább az új odaköltözött lakóknak okozhat kellemetlenségeket. Innen ismeretesek a rejtélyes ajtócsapkodások, ijesztő hangok, kopogások. Durvább esetben a kísértet megtámadhatja az embereket, pl.: lelöki őket a lépcsőn, megrángatja hajukat, eldugja személyes tárgyaikat, kiveri kezükből a forró kávés csészét, esetleg egyéb fizikai erőszakot alkalmazhat. De az ember álmaiba is beférkőzhet, ezzel rémálmokat okozva, vagy csak egyszerűen felriasztja őket alvás közben, valamilyen fogdosással, vagy idegen ijesztő hangokkal Őket nevezik kopogó, kopogtató szellemeknek is. Voltaképpen az a céljuk, hogy elüldözzék az ott lakókat, gyakran is kerül ki az „eladó” tábla ezekre a házakra, mert a lakók félnek, nem hinnék el nekik a velük történt rejtélyes eseteket, s nem is tudják sokszor, hova fordulhatnának segítségül. Sok ilyen kísértethistória ismeretes Angliából, Skóciából, néhol egy-egy ilyen kísértetkastélyt kifejezetten turistalátványként hirdetnek, s utakat, nyaralásokat szerveznek az utazási irodák.
- Nem csak házakhoz, személyekhez is kötődhetnek szellemek. Pl. egy igen féltékeny férj halála után is tudni akarja felesége nem lép-e téves útra. Vagy egy élő rokon is fogva tarthatja, szerette szellemét a ragaszkodásával.
- Sok kísértet azért nem hajlandó elhagyni az árnyékvilágot, mert ő úgy gondolja neki még dolga, küldetése van ezen a földön. Pl.: egy befejezetlen könyv megírása, vagy egy szülő, aki úgy érzi kötelessége megvédelmezni gyermekét, s családját.
- Erőszakos halált halt szellemek – ők már nem csak házakban találhatóak meg. Gyakorlatilag bárhol előfordulhatnak. Ismeretesek azok a kísértethistóriák, amikor egy házban kegyetlen gyilkosság történik, s a lélek nem tud elmenni, nem találja meg a fényfolyosót, és itt reked. Ők is lehetnek rosszindulatúak. Szellemként ragadhatnak itt az öngyilkosok is. De minden más esetben, amikor hirtelen halált hal valaki, pl: autóbaleset, áramütés, egy végzetes fejbelövés egy háborúban – a lélekben nem is tudatosul, hogy ő már nem él, olyannyira hirtelen érte a halál. Sokáig úgy él a szellemsíkon, hogy ő azt hiszi, még mindig hús-vér ember.
Az emberölés áldozatai olykor megpróbálják környezetüknek, s szeretteiknek tudtára
adni – vagy keresnek egy szellemlátót, médiumot – hogy ki az elkövető. Ám gyakran sikertelenül. Egyrészt mert a legtöbb ember nem érzékeli a szellemek jelenlétét, másrészt a rendőrségnél s bíróságokon nem elfogadott az ily módon feltüntetett bizonyíték. Bár a valóságban, egyes esetekben kérnek a nyomozók segítséget parafenoménektől, szellemlátóktól, és még ha segít is ez a módszer megtalálni a gyilkost – a legtöbb rendőr materialista beállítottságú, és nem szívesen nyilatkoznak ezekről az ügyekről a sajtónak.

Rendkívül fontos hangsúlyozni a temetési szertartás fontosságát! Mert ez nem csupán valami bevett szokásként őseinktől örökölt rituálé, hanem a holt lelkek nyugovórátérésének legfőbb feltétele. A temetési szertartás azért elengedhetetlen, mert ilyenkor nyílik meg a lélek számára a Fényfolyosó, ennek hiányában itt ragad a Földön, s ki tudja mikor lesz csak lehetősége újra a Köztes létbe eltávoznia. Sok csatában elesett katonának azért kóborol a lelke, mert nem lett méltó módon végső nyugalomba helyezve, mondjuk egy névtelen tömegsírba, földelték el, mint egy állattetemet. Erre pedig sajnos végtelen számú példa van a történelemben, ezért a látók találkozhatnak akár több ezer éve bolyongó római harcos kísértetével, aki azt sem tudja, hol van, mi van, és mennyi idő telt a történelemben az ő halála óta, és azt hiszi, még mindig tart a háború. Ezért is lehet látni ill. hallani televíziókban újratemetésekről, megemlékező szertartásokról, hogy ilyenkor ismét megnyíljon a Fényfolyosó a kóbor lelkek számára.

Néhány tanács, ha kísértetek jelenlétére gyanakszunk.
Mindenek előtt fontos leszögezni: a szellemeket nem irtani kell! – tiszteletteljesen kell velük szemben is viselkednünk, ne provokáljuk őket sértő szavakkal sem.
Ha egy házban van egy kellemetlenkedő szellem, amire a fentírt jelekből következtetni lehet, hívjunk olyan illetékes személyt, aki kifejezetten szellemekkel, spiritualitással foglalkozik. Ők a megfelelő szertartás segítségével meggyőzik a kísértetet, hogy ő már meghalt, semmi keresnivalója nincs itt, és ne zaklassa az élőket. Megnyitják nekik a fényfolyosót, amin a köztes létbe távozva új életet választhatnak maguknak. Előfordul, hogy egy makacs szellemmel igencsak meggyűlik a médiumok baja, egy ilyen „hazaküldő” szertartás akár órákat is igénybe vehet.
Fontos! Az élő embernek fizikai teste van, táplálkozással, mozgással s egyéb módon bioenergiát termel, ezzel tartja fenn testét, s saját magát. Egy itt ragadt szellemnek viszont nincs fizikai teste, ezért energiája sem! Így arra kényszerül, hogy élő emberek bioenergiájából lakmározzon, és talán ezzel árt a legtöbbet mindenkinek. Mert ez az egyik ok, hogy embereket szállnak meg.

http://www.sopron.info.hu/wp-photos/2008/02/20080209_ghost/szellem4.jpgKik hajlamosak rá, hogy megszállják őket?
¨ Az alkoholisták, drogosok fokozottan ki vannak téve e veszélynek; az alkohol s drog károsítja az embert körülvevő aurát, csupa „lik-luk” lesz, amin a szellem könnyű szerrel beférkőzhet az illető testébe. Ezért van az, hogy egy ittas emberre azt mondják, mintha nem is ő lenne, mert akár 8-10 kísértet is megrohamozza a sérülékeny auráját, hiszen a kísértet még tele van földi vágyakkal, s így akarván érezni az italozás mámorát, egy másik testen keresztül próbál részesülni ez s egyéb más testi örömforrásban, nem kis galibát okozhatva ezzel az élő személynek.
¨ A depressziósok, rosszkedvűek, gyászoló családtagok, melankóliára hajlamos személyek – ők is vonzzák a szellemeket, mert sérülékenyebb az aurájuk, könnyebb az energiájukat elvonni. Tessék sokat nevetni, vidámnak lenni, s a kísértetek elkerülnek!
¨ A félelem – a félelem nagy úr, a félelem vonzza a félt dolgot – ez a kísértetekre is vonatkozik. Ezért aki fél tőlük, lehetőleg ne sokat gondoljon rájuk!
¨ Súlyosabb betegségben szenvedőknél is előfordulhat megszállás, lényeg nekik, hogy egy sérülékeny aurát találjanak.
¨ Vannak, akik csupán rejtett vagy már felismert spirituális képességeik miatt vonzzák őket, vagy éppen a kisugárzásuk miatt. Általában őbelőlük lesznek a médiumok, mert az itt ragadt szellemek segítségre szorulnak, akár beismerik, akár nem.

Hogyan segítsünk annak, akiben szellem bujkálhat?
Ha már semmilyen orvosi terápia, gyógyszer nem segít a rosszkedven, ha azt vesszük észre, hogy néha olyan dolgokat tesz családtagunk, ismerősünk, ami teljesen idegen tőle, akkor kezdhetünk gyanakodni. Ha hitetlen is, próbáljunk neki óvatosan beszélni erről a témáról, és megfelelő spirituális szakemberhez irányítani.
Gyászolóknál előfordul, hogy nem tud elszakadni lelkileg az elhunyt személytől. Ha azt látjuk, hogy túl sokáig gyászol az illető, ha emiatt rendkívül depresszióssá válik, ami külső kapcsolataira is kihat, elképzelhető, hogy a szeretett személy szelleme vele van. Ez mindkettőjüknek rossz. A szellemnek azért, mert igazából csak céltalanul bolyong mások energiáit fogyasztva, és a kötelék miatt nem tud a Fénybe menni. Az élőnek azért, mert gyakran éppen az ő bioenergiája fogyatkozik meg, így levertté, fáradékonnyá, depresszióssá, vagy éppen beteggé válik. Özvegyeknél ezt az is súlyosbítja, hogy meggátolja őket új, normális párkapcsolatok kiépítését élőkkel. Üljünk le elbeszélgetni az illetővel, mert már az is nagyon sokat segíthet, hiszen a gyászoló gyakorlatilag nem bírja lelkileg feldolgozni az elvesztett személy hiányát. Ha megértetjük vele, hogy el kell engedni, - gyakran maga a szellem szeretne már végre szabadulni, de nem tud – mert ahová az elhunyt lelke kerül, ott neki csak jobb lehet. Ne gondoljon egyfolytában az ő halálára. Az élő személy többnyire saját maga is elismeri, hogy ez így van rendjén, az élet megy tovább, s neki a saját útját kell immár járni. Az esetek többségében végül hatalmas megkönnyebbülés következik be, leginkább az özvegyeknél, s hamarosan új szerelem találhat rájuk. Ha egyedül nem megy, akkor lehet pszichológus, vagy spirituális szakember segítségét kérni.

http://www.sopron.info.hu/wp-photos/2008/02/20080209_ghost/szellem9.jpgNagyobb veszélyekkel járhat, ha egy teljesen vadidegen kóbor szellem beleszeret egy élőbe, akár társas kapcsolatban lévőbe. Mert megpróbálja az élő partnerét eltávolítani, kapcsolatukat szétrombolni, sőt, bántalmazni a szeretett ember társát. Több olyan esetről hallottam, hogy az idegen kísértet megszállta kiszemelt szerelmét, s rendkívül arrogáns megnyilvánulásokat produkált az élő partnere ellen. Súlyos esetben ez halálesethez is vezethet. A megszállt személy gyakorlatilag kifordul önmagából, feltűnő jelenség lehet, pl.: a dühtől eltorzult arc, az élőre nem jellemző agresszív viselkedés, s minden egyéb idegen magatartásforma. A szerelemtől elvakult kísértet attól sem riad vissza, hogy a szeretettet öngyilkosságba kergesse, bízva abban, hogy a szellemsíkon immár aktív kapcsolatba kerülhet vele. Ilyenkor azonnal médiumhoz, spirituális szakemberhez kell fordulni!

Magazinról

Alapítva: 2010.04.13.

Tegnapi látogatók: 1

Látogatók az előző hónapban: 34

Látogatók a jelenlegi hónapban: 19

Feliratkozottak: 24

Magazin helyezése: 2653

Üzenőfal

Szerkesztőség

Tooltip szövege ide jön

Legalább 3 karaktert írj be a kereséshez