epl

BLOGOM

klausztrofóbiás vagyok. képtelen vagyok földalattira szállni, pedig valami nagyvásorban szeretnék élni, mint például London. a nagyvásorsokban kötelező a metrózás, azthiszem majd hozzá kell szoknom, egyenlőre csak barátkozok a gondolattal. színpadra lépni hihetetlenül izgulok, nagyon bennem van olyankor a drukk, legyen szó nagy, színházi méretű közönségről, vagy esetleg valami kisebb embertömeget számláló felolvasásról. mégis nagyon szeretek szerepelni és színpadon állni. bár a színpadon levés nem is annyira aggaszt, inkább az a várakozás, amíg én jövök, de legyen szó orvosi rendelőről vagy versfelmondásról: ha előre tudom, hogy mikor következem, onnantól kezdve én addig a másodpercig remegek, amíg a célban nem állok.
talán ellentmondásos volnék?
ó, igen, nem az vagyok!
van egy korszak az ember életében, amikor rengeteget tanul, bár nem veszi észre. mindennel bombáznak, kétségbeesem és azt érzem, hogy semmire sem vagyok jó. akkor a legerősebb bennem ez az érzet, amikor kilátástalan a helyzetem, mert ha nincsenek kilátásaim, a jövőt sem látom. ma már nem akarom tervezni a jövőt.
régen beskatulyázós voltam, mára ezen már változtattam, igaz néha még most is előtör belőlem egy-egy ilyen, de próbálom elnyomni. nem volt szép dolog, bevallom, mint az sem, ha az ember előítéleteket gyárt. én is gyártottam sokat, azután rájöttem egy idő után hogy felesleges, mert mindig csalódtam, legyen szó pozitív vagy negatív irányról.mint minden fiatal én is csatákat vívok és éppolyan rossz háborúim vannak, mint az ifjúság többi tagjának. de miért is ne? 
van aki szeret és van aki utál. nekem erre az a válaszom, hogy épp olyan rossz vagyok, mint mindneki más, de épp olyan jó is, mint az emberek többsége.

ha valaki lázadó, befesti a haját, lövet pár piercinget, firkáltat pár tetoválást és középső ujjal mutogat az öregeknek. azt hiszem, én ezt már nem tehetem meg, mert az már nem lenne ugyanaz. megint, mint szinte mindent, már túl sokan csinálják, és egy idő után ez már nem lázadás, hanem tömbösülés, unoformizálódás. az már nem lenne lázadás, mert mindneki azt csinálja. persze lázadni még most is lehet, úgy ha szembemész a tömeggel. "azért vannak a szabályok, hogy felrúgjuk őket" - mondta ezt egykor valaki okos ember. én meg azt mondom, hogy ne ragaszkodjunk a hagyományokhoz, hanem szedjük szét őket és rakjuk össze máshogy.
nem kedvelem az egyenruhát, mert szűklátókörűvé tesz, ha ugyanolyan érdeklődésű emberek vesznek körül. az meg a másik, hogy egy idő után hihetetlen unalmas és rengeteg konfluktusra ad okot a versenyzés egymás között. a politika és mindenféle csoportosulás csak egyet akar: tömböket. nekik embertömegekre van szükségük, amivel elnyomják az egyéniséget. mindenkit egy adott nézőpontba csorgatnak és ha egy kicsit is másként látod a dolgokat, akkor halott vagy.
nem szeretem az önpusztítást sem. meghalni bárki képes, nincs semmi tisztelendő dolog és követendő példa benne.
szeretem ha a különböző emberek egy kaotikus egyveleget alkotnak, mert akármennyire szedett-vedettnek néznek ki, belül a káosz tartja össze ezt a csoportosulást. sokat tanulhat az ember, ha más szemszögből és nézőpontból is meghallgatja a dolgokat és tanulhat más emberektől, függetlenül attól, hogy hogyan öltözködnek vagy milyen zenét hallgatnak. az a szép, ha egy társaságban különböző emberek tudnak megférni egymás mellett.
nevetésre késztetnek a csoportokban garázdálkodó fekete vastagkeretes szemüvegű művészpalánták, akik cigarettával és kávéval működnek, ugyanannyira komikusak és önkifigurázóak, mint a festett hajú fiatal lánykák csőnadrág-deszkáscipő kombóval ellátott hatalmas bandája, akiket csak név alapján sikerül megkülönböztetni egymástól. néha megbocsátom nekik, hisz fiatalok és még olyanok, mint a falevél, arra mennek, amerre a legkisebb szellő is téríti őket.
néha szívesen besétálnék pár csoportosulásba hogy dolgokat kérdezgessek, de ahhoz azthiszem nem vagyok elég felkészült, sem olyan jó dumás, de talán majd egyszer.
nem szeretek semmilyen vallást és semmilyen pártot, sem eszmét. ha hitetlen vagyok, hát legyek, az egyedüli, amim van, az az individualizmus.
nincsenek válaszok, mert nem léteznek valódi kérdések sem. nincs már központ, vagy fókusz, ahová minden összpontosul, ezért nem is lehet megtalálni. nem létezik sem pozitív hős, sem főgonosz. éles elkülönülésekre soha sincsen szükség, nem is lehet. szeretem a sokféleséget, a kevertséget, a sokoldalúságot, mert aki nem ilyen, az unalmas egy idő után. kell, hogy mindig egy kicsit megújuljon és adjon egy olyan oldalt önmagából, ami teljesen ledöbbent. nos, azt nagyon méltányolom.
sajnos vagy nem sajnos, de nem tudok átverni embereket, sem üzleti ügyekben, sem sehol. valahogy nincsen annyi bőr a pofámon, hogy rezzenéstelen arccal legyek gerinctelen. nem szeretem az ilyen embereket, mert veszélyesek és nincs szívem becsapni másokat, főleg ártatlanokat. most ezért lehetek puhány, de ez az igazság. nem szeretem a kivételezést sem és a talpnyalást, mert mindkettőt rémesen udnorítónak találom, mind diák, mind tanár részéről. nem szeretem ha rangsorba rendeznek és úgy bánnak az emberrel, ahogy ők azt kigondolták.

a zenében sem kell egyoldalúnak lenni. őszintén szólva *********ul rühellem a mai popzenét, ebből kifolyólag nem igazán hallgatom. sajnos nem bírom, se belül, mert az agyamat öli a magas kornyikálás és kívül máris éget a techno és diszkózene. nem szeretem, ahogy a Disney minden lányból tinisztárt, minden fiúból szívtipró-tinisztárt csinál. ugyan már, valaki 16-17 évesen tényleg arra vágyik, hogy rózsaszín általános iskolás hátizsákokon és tolltartókon szerepeljen? sajnos igen kevés mai zene tetszik, de már megszoktam. nem is szeretném belevonni magam a tinédzser-lázba.
  bob dylan . rolling stones . beatles . nirvana . aerosmith . janis joplin . jimi hendrix . john lennon . LGT . morcheeba . queen . tankcsapda . the animals . the buzzcocks . nouvelle vague . ramones . sex pistols . ac/dc . blondie . led zeppelin. the doors . guns and roses . johnny cash . the verve . red hot chili peppers . the velvet underground. public image limited . james brown . joe cocker .   
szoktam olvasni könyveket is, ami nem a twilight. köszönöm, de nem, ez nekem nem jön be, sajnálom, most biztos minden második ember meg akar engem nyúzni, de el kell h mondjam h a legnyálasabb hulladék, amit valaha láttam. óh, öljetek meg ezért, de jó volt kimondani! hagyjanak békén a vámpíros meg angyalos meg minden természetfeletti könyvvel, nekem igazi emberek kellenek, igazi érzésekkel, nem eltúlzott és csöpögős szerelmi jelenetekkel tarkított csodálatos és természetfeletti életek. Holden Caulfield a tökéletes pasi.
j.d. salinger - zabhegyező | szabó magda - abigél | ken kesey - száll a kakukk fészkére | george orwell - 1984 | gabríel garcía márquez - száz év magány | örkény istván - egyperces novellák | umberto eco - a rózsa neve | arthur rimbaud versei | allen ginsberg versei

lehet hogy most utálsz vagy lehet hogy nagyon szimpatikusnak találsz. ha utálsz, akkor az csak azért lehet, mert megbántottalak valahol vagy magadra ismertél és magadnak beismerted h ez így szar. ha szimpatikusnak találsz, talán nem értetted meg a lényeget, vagy potenciális rakétaküldő vagy, aki mindnekinek beír egy +1-et, hogy aztán visszaszavazzak én is. meglehet hogy most ambivalens érzések kavarognak benned és utálsz, de azért szavazol, vagy nagyon  tetszik, de azért megbántottalak. akkor köszönöm, elértem a célom és már nem tartalak unalmas embernek.
mostmár hogy a végére értem, ide kell írnom, hogy csak ez a sablonszöveg jutott az eszembe, és akkor már mindjárt készen is vagyunk!

menj, éld a világod, mondd ha kérdeznek: egy jámbor őrült futni engedett.

Gary Oldman a legjobb pasi.

Divatos holmikat bárki vehet magának, stílust azonban nem.