edeslany1

Ajándék küldése

<< >>

Profil megdobás

<< >>
edeslany1 profilja
offline

edeslany1 (L/38)

Csatlakozott:2010.07.28.
Utolsó belépés:2017.01.22.

Ezt kell tudnod rólam

Itt lakom: Magyarország

Párkapcsolatom: Nem publikus

Üzenőfal

...............




TÁVOL VAGY TŐLEM


Távol vagy tőlem, s mégis közel,
Szívem képzeletben téged ölel.
Bár itt lennél, csak erre vágyom,
Titkon minden éjjel ezt kívánom.

Szeretlek tiszta szívvel édes,
Ha nem vagy itt, lágy szívem is érdes.
Gyere hozzám, csak rád várok,
Rajtad kívül mindenkit kizárok.
 
Keveset látlak téged nagyon,
De e kincs mindennél nagyobb vagyon.
Előttem lebeg két szép szemed,
Mely szerelmesen reám mered.
 
Egyfolytában várom édes ölelésed,
S hogy újra érezzem gyengéd érintésed.
Rád gondolok, rólad szól minden ének,
Ha velem vagy, semmitől sem félek.
 
Aludni sem tudok úgy hiányzol,
Mint száraz földnek a nyári zápor.
Ha akarod mindenem neked adom,
Ha cserébe szerelmed megkapom.
 
Gondolatodtól búcsúzni nem fogok,
Minek, hiszen úgysem tudok.
Csak azt akarom, tudd mennyire szeretlek,
S hogy téged soha el nem feledlek.









 

titkos szerelem.......

Ha eljő az éj, és telihold van,
valahol két szív egyszerre dobban.
Szomorú és különleges ez az idő,
senki nem tudja ezt, csak az a kettő.

Csöndes az éj, csak pár bagoly huhog,
Ez az ő idejük, ilyenkor tényleg boldogok.
Fény villan egy pillanatra hirtelen,
és a mező közepén megjelennek ők ketten.

Az egyik egy lány a Fényből,
a másik, a kedvese a Sötétségből.
Különleges fény veszi őket körbe,
szeretnének együtt maradni örökre.

De titokban kell tartani e különös románcot!
Senki nem akarja, hogy letépjék a láncot!
A láncot, mely fogva tartja őket,
mely tiltja titkos szerelmüket!

Rövid az idő, amit együtt tölthetnek,
mindkettejük arcán könnycseppek peregnek.
Újra és újra el kell válniuk,
ezt a kegyetlen próbát kell kiállniuk.

Nehéz ez a szerelem, de egyben varázs is,
ők szeretik egymást a sírig, a halálig!
Nem élet az élet, ha nem lehetnek együtt,
hiszen nem létezhet Fény Sötétség nélkül...



 






Valóság-képzelet

Egy érzés, egy pillanat,
s egy kép, ami megmarad
A valóság, s képzelet,
játékot űz veled.
Látod, de nem hiszed,
érzed, de nincs veled.
Egy látomás, végtelen,
s a képzelet, száll velem.
Csak érint és elhalad,
mint árnyék, egy perc alatt.
Itt volt, de elveszett,
kerested, hol lehet.
Elmúlt, de újra jön,
egy szép nap, majd rád köszön.
Érzed, most jó neked
vágysz rá, de nem mered.
Szólnál, de nincs kinek,
kérdeznéd, hogy lehet?
Látod, mert képzeled,
érzed, mert elhiszed.
Érint, bár messze vagy,
álomként elragad.











Lennék Napod, ha nappal lenne,
fényessé tenném hajnalod,
bíborral festeném este a felhőt,
hogy gyönyörködj, ha akarod.


Felhő lennék, ha őszidő lenne,
langy esőt sírnék, mert messze vagy,
aztán esőcsepp lennék, rád esnék,
s gördülve csókolnám arcodat.


Köd lennék, ha hűvös lenne,
fehér, vidám, mi nem ragad,
ködkarjaimmal ölelném tested
s megnyitnám előtted utadat.


Hópihe lennék, ha tél hava lenne,
mit egyetlen céllal repít a szél,
elolvadni gyönge kezedben,
s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz.


Szél lennék, ha új tavasz lenne,
elfújnám messze a tél hidegét,
hajadba bújnék tincseiddel játszva,
míg nevetve mondanád: most már elég.


S mi lennék, ha itt lennél velem?
Mindenség lennék, hol nincsenek napok,
égbolt lennék éjfekete éggel,
hol nem ragyog más, csak a Te csillagod











Néha nem tudom ........

Néha nem tudom, ki vagyok.
Néha magam után kutatok.
Kihúzom a fiókot,
s benne a múltam mosolyog.

Hogy a múltam én vagyok-e?
Hogy ami elmúlt, visszajön-e,
Hogy lehetek-e ugyanolyan
mindig és minden pillanatban?

Néha nem tudom, ki vagyok.
Apróságokon sírva fakadok.
Minden dolgot felhánytorgatok.
Igazságosan gondolkozok?

Hogy amit teszek, én vagyok-e,
Vagy amit mondok, én vagyok-e
Vagy amit akarok, az vagyok-e,
Válaszold meg nekem.

Néha nem tudom, ki vagyok.
hogyha mások félnek, kacagok,
míg azt hiszem, bátor vagyok.
De nem tudom.

Hogy másokon nevetni, én vagyok-e?
Hogy magamon nevetni tudok-e,
Hogy viccesnek lenni lehet-e…
Már nem vagyok képes erre?

Néha nem tudom, ki vagyok.
Magamat keresve andalgok
egy úton, kalandos, bolondos,
csodálatos. Én hol vagyok?

Hogy magamat megtalálni tudom-e?
Hogy az életet jól élni lehet-e,
Hogy magamban hinni szabad-e
Nem tudom.

Néha nem tudom, ki vagyok.
De melletted biztonságban vagyok.
És melletted önmagam vagyok.
Még ha gátlásos is vagyok.









 
Az ember olyan, mint a gyöngyhalász. Számtalanszor lemerül és keresi a gyöngyöt. De vajon hányszor találja meg? Hányszor merül hiába, hogy aztán üres kézzel jöjjön fel ismét? Fuldokolva, fogyó oxigénnel, reményvesztetten bukkan ismét a felszínre. Lemondana már, de nem képes rá. Valami vonzza őt a mélybe. Az igazgyöngy... Merül és merül, keres és kutat, eszméletvesztésig..."


 






Kínában egy víz hordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel.
Két teljes évig ez így ment. Minden nap a víz hordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét és nyomorultnak érezte magát, hogy csak fele annyit tudott teljesíteni ...
A két év keserűség után egyik nap megszólította a víz hordozót a pataknál:
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A víz hordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy a virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról és virágmagot szórtam az ösvénynek ennek az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.
Tanulság:
Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak, teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban
.












"A szívem fölött elsuhant egy árnyék;
Valaki hiányzik, valami fáj még;
valószerűtlen, zord messzeségben
valakit várnék, de el sosem érem.
Valaki alszik; álmatlan álmot.
Nem ismeri még a csodás világot,
amit a szívem nekem teremtett
s álompermettel dúsan telehintett
Valaki moccan. . . álmodik mégis?
Talán mellette ott vagyok én is?
Karjába bújnék, ölelni vágyom,
de távol van tőle az én világom...
Valaki néha nagyokat sóhajt...
valamit suttog... valakit óhajt.
Megszeretgetném, hogyha tehetném,
hogy boldog legyen, csak azt szeretném.
Valaki itt van... álmodom álmát...
én már meglestem az ő világát.
Titkon velem van megint az éjben,
s ajkam a csókját ízlené éppen.
Valaki mégis karjába kapna
egy titokzatos, szép pillanatra.
Valakit hívok, valakit vágyok...
kísértenek most szerelmes álmok.
Valaki elment, de visszavárom.
Nélküle üres az én világom.
Valamit titkon megsúgok csendben:
boldogok lennénk szép szerelemben
♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥










 

Ajándékok

  • 2 darab
  • 9 darab
  • 38 darab
  • 55 darab
  • 16 darab
  • 7 darab
  • 29 darab
  • 3 darab
  • 2 darab
  • 2 darab
  • 6 darab
  • 1 darab
  • 1 darab
  • 1 darab
  • 1 darab
  • 1 darab

.

A legfontosabb találkozásokat a
lelkek előre megbeszélik egymással,amikor a testek még nem is látták egymást.
(Paulo Coelho)


Glitter Words

[Glitterfy.com - *Glitter Words*]


Becsukhatod a szemed, hogy ne lásd, amit nem akarsz látni,
de nem csukhatod be a szíved, hogy ne érezd, amit nem akarsz érezni.

Zene1

Türelem......



Türelem. A legfontosabb építőköve mindennek.
Mert semmit sem szabad siettetni.
Aminek meg kell történnie,megtörténik.
Akinek jönnie kell, jönni fog.
Akinek helye van az életedben az ott is lesz.
Pontosan akkor, mikor kell.
És ez ilyen egyszerű.
Érezni fogod,tudni,hogy minden a helyén van.
Addig meg várj.
De ne idegeskedve, akarva, kattogva.
Annak nincs értelme.
Csak engedd el.Engedj el minden elvárást,
siettetést, agyalást.
Mert ezek a dolgok csak megmérgeznek.
Tégy meg mindent tiszta lelkiismerettel,egy bizonyos pontig.
De ne tovább.
Ha elérted a pontot, akkor csak engedd szabadjára.
És ez nem azt jelenti , hogy feladtad, ó dehogyis.
Ez pont azt jelenti, hogy ezzel új célokat tűztél ki
magad elé,amikért és akikért érdemes küzdeni!!!

ÉREZD JÓL MAGAD  !!!







Reggelente fölteszem az álarcot,
S megindítom - nevetve - az új harcot.
Ez a harc az élet harca. Állandó.
Tart, amíg az élet is - úgy mulandó.
Arról szól, hogy minden percben élni kell.
S nem mutatni ellenkezést senkivel.
Nevetni, ha sírás felé hajlanál,
Felelni, ha választ agyad nem talál.
Rohanni, ha leroskadni tudnál csak,
Örülni, ha fájdalmad már agyoncsap.
Gratulálni azért, ami nincs neked,
S másé lett - bár feltetted rá életed.
Keresni, mit meg sem akarsz találni,
Megtenni, mit ki nem állhatsz csinálni.
Szeretni az embert, aki elárult,
Sajnálni, ki semmiségtől elájult.
Küzdeni, ha semmi erőd nem maradt,
Virulni, ha főbe lőnéd magadat.
Viccelni, ha őrjöngeni szeretnél,
Társalogni, mikor magányt keresnél.
Végül - este - lekapcsolom villanyom,
Mikor már a kimerültség összenyom.
Álarcomat halkan, szépen lerakom,
S bánatomat kispárnámba zokogom.




A szerelem

Ha este úgy fekszel le, hogy egyedül ér vágyad
ha reggel úgy ébredsz, hogy hideg az ágyad
ha álmod nyugtalan, mert nem tudod mi van vele,
ha állandóan hiányzik érintése, két keze...

Ha csak utána epekedsz folyton folyvást,
ha csak vele lennél, nem is akarsz mást,
ha hiányzik sóhaja, lehelete ajkadról,
ha úgy érzed valamit ott hagytál magadból...

Ha minden percben fáj, hiányzik szava,
ha hiányzik lénye, mosolya, arca,
ha torkodban dobog szíved, ha felé tartasz
ha meghalsz kicsit, ha búcsút mondasz...







kisfiu

Egyedül ültem le olvasni a parkban,
Szomorú fűzfának védő árnyékában.
A csalódottságra volt elég jó okom.
Megbántott a világ,ezt vettem én zokon.
Ha ettől még nem lett volna elég rossz a napom,
Elém állt egy kisfiú,izgatott volt nagyon.
Kipirult s kifulladt a játék hevében;
Felhevülten így szólt:"Néni,ide nézzen!"
Kezében elhervadt virág kornyadozott,
Lankadt szirmai tán nem látták a napot.
Halott virágával küldtem volna tova,
Mosolyt színleltem hát,s bámultam máshova.
Nem ment el,sőt inkább mellém ült a padra,
Virágját szaglászta,s mondta kisvártatva:
"Az illata csodás,s bizony szép is nagyon.
Itt szedtem magának,tiszta szívvel adom."
Haldokló virág volt,mit átadott,
Ragyogó színe rég megkopott.
Tudtam azonban,el kell fogadnom
A fiú különben tán sosem hagy nyugton.
Nyúltam a növényért,hogy elvegyem tőle,
De ő csak tartotta fel,a levegőbe.
Eladdig nem tűnt fel,ekkor vettem észre,
A fiúcska nem lát,mert hogy vak szegényke.
Hangom megremegett,szememben könny égett,
Megköszöntem neki,hogy talált ilyen szépet.
"Szívesen"-mondta,s vidáman elfutott.
Nem tudta,hogy bennem mily mély nyomott hagyott.
Eltűnődtem rajta,vajon mint láthatta,
Hogy egy nő a fűzfa alatt önmagát siratta.
Honnan vette észre borús keservemet?
Talán a szívével lát jól ez a gyerek?
A vak gyermek szemével végre megértettem,
A világgal nincs baj,itt a hiba bennem.
Nem láttam meg eddig,milyen szép az élet
Megfogadtam,hogy ezután élvezem a szépet




Furcsa érzés, nem értem.
Én ezt senkitől nem kértem.
Egyik percben lenn vagyok a mélyben,
Utána repülök fenn a magas égen.
Felhőn sétálok, majd érzem a pokol tüzét,
Lelkem szárnyal, majd hirtelen megég.
Néha úgy érzem, nem kell semmi,
Utána a világot át tudnám ölelni.
Mélyből a magasba, magasból a mélybe...
Hát ennek már sohasem lesz vége?
Érzem, belehalok, ha nem láthatlak.
Csak Téged, Téged, Téged akarlak!







Egyszer volt hol nem volt egy nagyon régi időben, volt egyszer egy sziget,
 amelyen az emberek összes érzelme lakott.
 A jókedv, a szomorúság, a tudat és mint minden más érzelem, a szerelem is.
 Egy nap közölték az érzelmekkel, hogy a sziget el fog süllyedni.
 Így hát az érzelmek fogták magukat, felszerelték a hajóikat és elhagyták a szigetet.
 Csak a szerelem akart az utolsó percig maradni.
 Mielőtt elsüllyedt volna a sziget, a szerelem végre segítséget kért.

 A gazdagság ment el egy luxushajóval. A szerelem megkérdezte:


 "Gazdagság, el tudnál engem vinni ?" - "Nem, én nem tudlak elvinni.
 A hajóm tele van arannyal és ezüsttel.. Itt neked nincs helyed."


 Így hát megkérdezte a szerelem a büszkeséget,
 amelyik szintén egy nagyon szép hajóval haladt el előtte:
 - "Büszkeség, kérlek szépen, elvinnél engem?"
 - "Szerelem, én sajnos nem tudlak elvinni," mondta a büszkeség,
 "itt minden tökéletes, te megrongálhatnád a hajómat"


 A szerelem megkérdezte a szomorúságot, aki elment mellette.
 - "szomorúság, el tudnál engem vinni?"
 - "Oh, szerelem," mondta a szomorúság "én annyira szomorú vagyok,
 hogy egyedül akarok maradni."

 A jókedv is elment a szerelem mellett, de ő annyira jól érezte magát,
 hogy nem is hallotta hogy a szerelem hívja öt. Hirtelen azt mondta egy hang:
 

 "gyere kedves szerelem, én elviszlek téged." Egy öreg beszélt.
 A szerelem annyira hálás és boldog volt,
 hogy egészen elfelejtette megkérdezni az öreg nevét.
 Amikor partra szálltak, az öreg elment.

 A szerelem észrevette, hogy nagyon sokat köszönhet neki és megkérdezte a tudást.
 - "Tudás, meg tudod nekem mondani, hogy ki segített nekem ?"
 " Az idő volt az."  - mondta a tudás.
 "Az idő?" kérdezte a szerelem.
 Miért segített nekem az idő?" És a tudás erre azt felelte:

 "Mert csak az idő érzi, hogy mennyire fontos az életben a SZERELEM



Mióta nézem gyönyörű szemedet,
Melyből szinte olvasni lehet.
Mint a kisgyermek, figyelem csendben,
Ez a kedves tekintet megnyugtat engem.

Mióta égnek csókjaid a számon,
Minden érintésed epedve várom.
Szinte türelmetlenül sürgetlek, hajtalak,
Hogy oszd meg velem nektárját ajkadnak.

Mióta sírok, mert nem vagy itt velem,
Csilingelő hangod sem zenél nekem.
Elönt a szomorúság, hiányzol nagyon,
Ha Rád gondolok, beleremeg minden tagom.

Mióta készülök, hogy elmondjam: SZERETLEK,
S szerelmemnek Téged büszkén nevezlek.
Amit akartam, elértem, ez itt a part,
Egy érzés, mely a síron túl is örökké tart.






A SZERETET TELEPÍTÉSE

Ügyfélszolgálat: Igen, miben segíthetek?

Felhasználó: Hát, hosszas megfontolás után úgy döntöttem,
               installálni fogom a Szeretetet. Végigvezetne kérem a folyamaton?

Ügyfélszolgálat: Rendben, szívesen segítek.
                 Készen áll az indulásra?

Felhasználó: Hát, nem vagyok egy műszaki zseni,
             de azt hiszem készen állok. Mit kell először tennem?

Ügyfélszolgálat: Első lépésként nyissa meg a Szívét.
                  Megtalálta a Szívét?

Felhasználó: Igen, de egy csomó más program is fut jelenleg.
              Lehet telepíteni a Szeretetet, miközben ezek futnak?

Ügyfélszolgálat: Milyen más programok futnak?

Felhasználó: Lássuk csak, van Múltbéli Megbántódás,
             Alacsony Önértékelés, Harag és Neheztelés.
             Ezek futnak éppen.

Ügyfélszolgálat: Nem gond, a Szeretet fokozatosan törölni fogja
                 a Múltbéli Megbántódást
                  a jelenleg működő rendszeréből.
                  A hosszú távú memóriában esetleg megmaradhat,
                  de már nem fog megzavarni más programokat.
                  Végül a Szeretet felül fogja írni
                  az Alacsony Önértékelést a saját moduljával,
                  amit Egészséges Önértékelésnek hívnak.
                  Viszont a Haragot és a Neheztelést
                  teljesen ki kell kapcsolnia.
                  Ezek a programok megakadályozzák
                  a Szeretet megfelelő installálását.
                  Ki tudja kapcsolni ezeket?

Felhasználó: Nem tudom, hogyan kell kikapcsolni őket.
             Meg tudja mondani?

Ügyfélszolgálat: Örömmel. Menjen a startmenübe és indítsa el a Megbocsátást.
                 Ezt addig kell ismételnie,
                 amíg a Harag és a Neheztelés teljesen ki nem törlődnek.

Felhasználó: Rendben, kész!
             A Szeretet automatikusan elkezdte telepíteni magát.
             Ez normális?

Ügyfélszolgálat: Igen, de ne feledje
                 önnek csak az alapprogram van meg.
                 El kell kezdenie kapcsolódni más Szívekhez,
                 hogy hozzáférjen a frissítésekhez.

Felhasználó: Hoppá! Máris kaptam egy hibaüzenetet.
             Azt mondja:"Hiba - A program nem fut külső egységeken."
             Most mit tegyek?

Ügyfélszolgálat: Ne aggódjon.
                 Ez azt jelenti,
                 hogy a Szeretet program
                 Belső Szíveken való futásra lett tervezve,
                 de az ön Szívén még nem futott.
                 Kevésbé technikai nyelven ez csak annyit jelent,
                 hogy önnek először saját magát kell szeretnie,
                 mielőtt másokat Szerethetne.

Felhasználó: Tehát most mit tegyek?

Ügyfélszolgálat: Gördítse le az Önelfogadás menüt;
                 majd kattintson az alábbi fájlokra:
                 Megbocsátok Magamnak 2.0,
                 Felfedezem az Értékeimet 1.5,
                 Tudomásul Veszem a Korlátaimat 3.0.

Felhasználó: Rendben, kész.

Ügyfélszolgálat: Most másolja őket az "Én Szívem" könyvtárba.
                 A rendszer felül fog írni minden zavaró programot
                 és kijavítja a hibás programozást.
                 Ezen kívül törölnie kell
                 a Terjengős Önkritikát az összes könyvtárból
                 és kiürítenie a Kukát,
                 hogy biztosan eltávolítsa teljesen
                 és soha ne jöhessen újra elő.

Felhasználó: Megcsináltam. Hé!
             A Szívem új fájlokkal telik meg.
             Mosoly jelent meg a képernyőmön
             és a Béke meg az Elégedettség bemásolja magát
             minden felé a Szívembe.
             Valamint az egész rendszerem melegedni kezdett.
             Ez normális?

Ügyfélszolgálat: Sok esetben. Másoknak eltart egy ideig,
                 de végül minden helyreáll a megfelelő időben.
                 A rendszer melegedése normális,
                 és javítja a Szív működését, ne aggódjon.
                 Egyébként jó érzés nem?

Felhasználó: De, csak szokatlan.

Ügyfélszolgálat: Szóval, a Szeretet telepítve és rendesen fut.
                 Még egy dolog mielőtt letennénk.
                 A Szeretet Ingyenes Program.
                 Figyeljen rá, hogy továbbítsa azt
                 és a különféle változatait mindenkinek
                 akivel kapcsolatba kerül.
                 Ők is megosztják majd másokkal
                 és visszajuttatnak viszonzásul önhöz is
                 új és izgalmas változatokat

Felhasználó: Köszönöm,







Mi vagy nekem?
Elmondom.
Nap, mely melegít.
Tűz, mely felhevít.
Éjszaka, melytől félek.
De belevágok érted.
Hideg, melytől remegek.
Egy sötét út, melyben elveszek.
Egy dal, melytől könnyezem.
Egy szó, melytől annyit szenvedek.
Egy vers, melytől nincs szebb.
Egy élet, melyben most élek.
Egy álom, mely soha nem ér véget.
Szeretlek





A rózsa

Sír a rózsa: itasd könnyét,
Mert nem szárítja napsugár.
Vedd öledbe, simogassad,
Hisz szegényke csak erre vár.

Könnyeső áztatja szirmát,
Mert kiszáradt a bánattól.
Lehelj rá egy puha csókot,
Ha nem, meghal a nagy bútól.

Nevet a rózsa: vidám lett,
Mert volt, aki őt szeresse.
Maradj vele, tartsd magadhoz!
"Veled még szebb az este!"

Könnyeső áztatja szirmát,
Mert öröm lakozik benne.
Ha ily barátra nem lelt volna,
Többé boldog sem lenne.







Kis szobámban ülök,s merengek magamban,
Rabul ejt hiányod,s zavar van agyamban.
Azt sem tudom ki vagy,még nem is ismerlek,
Hogy lehet,hogy mégis szívemben cipellek?!
Jár az óra tik-tak,de nem megy az idő,
Vánszorognak a percek,s képek jönnek elő.
Fogom a két kezed, s szép szemedbe nézek,
Kedvesen mosolyogsz,s utolér a végzet.
Bármire gondolok, te jutsz az eszembe,
Bármerre is járok, te jársz a fejembe.
Ha szemedbe nézek egy világot látok,
Nyílnak a lelkemben boldogság virágok.
Bárkivel beszélek,te szólalsz helyette,
Bárkit is meglátok,mindnek vagy felette.
Ha két kezed fogom enyém a mindenség,
Bármilyen ajándék nélküled - semmiség.
Bárhova is lépek,a lábnyomodat látom,
Álmaimban folyton érkezésed várom.
Lelkemben kisvirág folyton csak növekszik,
Szívem lüktet vadul,te hozzád törekszik.
Pici szád hívogat,mint méhet a virág,
Nektárja többet ér,mint az egész világ.
Bőrödnek bársonya,mint a finom selyem,
Két kezed orcámon,s nem találom helyem.
De ez a pillanat,mint holmi varázslat.
Éjfélt üt az óra, s elszáll a káprázat.
Marad a valóság: Te nem vagy itt velem,
Így egyedül hajtom álomra a fejem.




Nem mondhatok semmit, ami igazán fontos.
Nem mondhatok el semmit, amit szeretnék.
Nem mondhatom el ki vagyok,
És azt sem hogy Te ki vagy nekem.

 Mert üresek mind és némák a szavak
Csak a szemek beszélhetnek és a hallgatás;
Rabnak születik minden gondolat,
Minden érzés, minden vallomás.

Hiába próbálok, nem mondhatok semmit.
Semmit, ami mély, ami közel van a tűzhöz.
Érezned kell, mert hallani nem hallhatod soha,
Érezned kell a kimondhatatlant!





A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak

Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el. A család udvariatlan volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjék ki magukat. Ehelyett egy picike helyet kaptak a hideg pincében. Amikor kinyújtóztak a kemény padlón, az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt. Amikor a fiatalabb kérdezte, miért tette, az idősebb angyal így felelt:
"A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak."
A következő éjjel mindketten egy nagyon szegény, de vendégszerető paraszt és felesége házában pihentek. Miután azok azt a kevés ételt is megosztották velük, amijük volt, átengedték az angyaloknak az ágyukat, ahol ők jót aludtak. Amikor a következő napon a nap felkelt, az angyalok könnyek között találtak a parasztot és a feleségét. Az egyetlen tehenük, akinek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt a mezőn.  
A fiatal angyal dühös lett és kérdezte az idősebbet, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen: -  Az első embernek mindene megvolt, mégis segítettél neki, - vádolta. A második családnak kevese volt, és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük.
"A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak", - mondta ismét az idősebb angyal.
- Amikor a nagy ház hideg pincéjében pihentünk, észrevettem, hogy a falon lévő lyukban arany van. Mivel a tulajdonos olyan mohó volt, és nem akarta megosztani szerencsés sorsát, betapasztottam a falat, hogy ne találhassa meg. Amikor a utolsó éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a halál angyala, hogy elvigye a feleséget. Helyette odaadtam a tehenet.
Néha pontosan az a jó, ami történt. Csak a dolgok nem annak mutatkoznak... Ha bízol, csupán arra kell hagyatkoznod, hogy minden eredménynek megvan az előnye.
Amíg nem telik el egy kis idő, ezt nem veszed észre....Néhány ember eljön az életünkbe, és gyorsan el is megy...Néhány ember barát lesz, és marad egy kicsit, - gyönyörű nyomokat hátrahagyva a szívünkön.. .


 

:):)

Szerintem

Egy sebet be lehet kötözni, egy törött csontot sínbe lehet rakni, de ha nem törődnek az emberrel, azt nem lehet utólag helyre hozni!!!



 





SZERETET ANGYALA

- Repülj le a földre, ott sokan várnak Rád.

Nézd meg mire vágynak, mi nekik a kincs.
Remélem nem olyan, mi a mennyekben sincs.
Olyan sokan imádkoznak, hogy tegyek csodát,
Menj és derítsd ki ennek az okát.

Tudd meg, mi kell nekik, mi az, mire vágynak,
Hogy boldogságot adhassunk az egész világnak
Az angyal elrepült. Három nap oda volt..
Várták az angyalok, a csillagok, meg a hold.

Harmadnap visszatért, fáradt volt, elgyötört.
És olyan szomorú, mint kinek szíve tört..
Az Úrhoz sietett, a szeme csupa könny:
Az emberek elvesztek, mind csupa közöny.

Hajtanak egész nap, gyűjtik a javakat,
De nem mondanak egymásnak szerető szavakat.
A szeretet, ami itt fenn a legnagyobb kincs,
Ott lenn az emberek szívében nincs.

Az Úr is szomorú lett, hisz ő már rég tudta,
A szeretet a boldogság egyetlen egy kulcsa
Megbízta hát az ég összes angyalát,
Hozzanak szeretetet és boldog lesz a világ

Azóta itt vannak köztünk az angyalok.
Vigyázzák lépteink, szemükben Fény ragyog.
Ha Te is egy kis melegséget érzel a szívedben,
Tudd, hogy egy angyal van ott a közeledben.
Ő lopta a szívedbe a napsugár melegét,
Lábad elé szórja a csillagok fényét...





Égi ajándék


Mint, olthatatlan tűznek lángja

A szerelem örökös táncát járja

Itt legbelül, eme világtól elrejtve

Magányban, Te általad szeretve


A szívem katlanában, örök a fény

Mit Te gyújtottál, Te angyali lény

Nem lennék gazdagabb e világon

Semmi kincstől, nincs is hiányom


Hisz Te jelented nekem, az életem

Téged vigyázlak, s belül a félelem

Óvjanak mindig, kérem az angyalok

Mikor éppen melletted nem vagyok


Szerelmünk aprócska lángja legbelül

Ontja melegét, testem érted felhevül

Egy érintésed, nekem szédítő varázs

A csókod nyoma, mint égető parázs


Szemed tükrében, oly végtelen a fény

Egy sohasem szűnő, szerelmi remény

Rabjává lettem, gyönyörű lényednek

Bennem sosem volt vágyak ébrednek


Összetartozás, eggyé válás szenvedélye

Az elragadó, szerelmeseknek regénye

Mozgatója odafent, angyalok egének

S idelent egy vágyódó ember szívének

Mely szív, most is súgja örökké Szeret

S köszöni az égnek, hogy Veled lehet!





Legyek tüzes Nap, ha fázol
útjelző, ha tétovázol
legyek felhő, mely eltakar
ha a világ sokat akar.

Legyek a föld, melyre könnyed
hullajtod, ha most úgy könnyebb
legyek hang, melyet kiejtesz
Holdas éjen elrejthetsz.

Legyek álmod és megfejthetsz
legyek rózsa, és szerethetsz
legyek az út, és elviszlek
legyél igaz és elhiszlek.





Egy vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap, táblával, a következő szöveggel:

“Vak vagyok. Kérem, segítsenek!”

Arra ment egy újságíró, és látta, hogy a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár forintot s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez, és látta, a kalapban sok pénz van. A vak felismerte a lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit. Az újságíró így válaszolt:

“Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.”

Mosollyal az arcán távozott. A vak soha nam tudta meg, hogy a táblán ez állt:

“Tavasz van, és én nem láthatom.”






Nem adlak át....
Mosoly leszek a könnyeid közt,
emlék, mely messze ringat,
megkeresem a végtelenben
elillant csókjainkat.

Az álmod leszek, suttogása
benned az örök vágynak,
nem adlak át az éj húrjain
zendülő némaságnak.







ÁLOM................ :)
mit csinálsz?
-álmodok.
-ébren?
-ébren.
-úgy nem lehet.
-én tudok.
-hogyan?
-azt nem tudom, de nekem megy.
-miről álmodsz?
-mindenről, ami jó.
-például?
-egy tökéletes világról.
-és mire jó ez?
-ilyenkor nem fáj semmi, egyszerűen csak elmegyek egy másik világba, ahol minden úgy van, ahogy én akarom, ahol nem kell félni, nem kell aggódni, nem kell semmit csinálni, amit nem akarok, egyszerűen csak boldognak kell lenni.
-akkor, ha nem álmodsz szomorú vagy?
-nem, csak nem mindig vagyok boldog.
-de hát mindig vidámnak látszol.
-te úgy látod.
-az hogy lehet?
-mert azt akarom, hogy úgy lásd.
-és, hogy csinálsz úgy, mintha boldog lennél, ha nem vagy az?
-egyszerűen. csak elmegyek az álomvilágomba.





 
A vak leány

Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt. Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt. Mondta egyszer a barátjának:

- Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül.

Egy napon valaki ajándékozott neki egy szempárt. Amikor levették szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is.

A fiú megkérdezte:

- Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?

A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak látványa szinte sokkolta. Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az élete hátralévő részében ezt kell nézze, arra a döntésre vezette, hogy visszautasítsa a fiút.

A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva írt néhány sort: 'Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tied lettek, előtte az enyémek voltak.'







Szeretlek kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Szeretem azt a kis
Könnyü termetedet,
Fekete hajadat,
Fehér homlokodat,
Sötét szemeidet,
Piros orcáidat,
Azt az édes ajkat,
Azt a lágy kis kezet,
Melynek érintése
Magában élvezet,
Szeretem lelkednek
Magas repülését,
Szeretem szivednek
Tengerszem-mélységét
Szeretlek, ha örülsz
És ha búbánat bánt,
Szeretem mosolyod,
S könnyeid egyaránt,
Szeretem erényid
Tiszta sugárzását
Szeretem hibáid
Napfogyatkozását,
Szeretlek kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Amint embernek csak
Szeretnie lehet.
Kívüled rám nézve
Nincs élet nincs világ,
Te szövődöl minden
Gondolatomon át,
Te vagy érzeményem
Mind alva, mind ébren,
Te hangzol szívemnek
Minden verésében,
Lemondanék minden
Dicsőségrül érted
S megszereznék
Minden dicsőséget,
Nekem nincsen vágyam,
Nincsen akaratom,
Mert amit te akarsz
Én is azt akarom,
Nincs az az áldazat,
Mely kicsiny ne lenne
Éreted hogyha te
Örömet lelsz benne,
S nincs csekélység, ami
Gyötrelmesen sért,
Hogyha te fájlalod
Annak veszteségét,
Szeretlek kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Mint ember még soha,
Sohasem szeretett!
Oly nagyon szeretlek,
Hogy majd belehalok,
Égy személyben minden,
De mindened vagyok,
Aki csak szerethet,
Aki csak él érted:
Férjed, fiad, atyád,
Szeretőd, testvéred,
És egy személybe te
Vagy mindenem nekem:
Lányom, anyám, húgom,
Szeretőm, hitvesem!
Szeretlek szívemmel,
Szeretlek lelkemmel,
Szeretlek ábrándos
Örült szerelemmel!...
És ha mindezért jár
Díj avagy dicséret,
Nem engem illet az,
Egyedül csak téged,
A dicséretet és
Díjat te érdemled,
Mert tőled tanultam
Én e nagy szerelmet!






Az a szó,hogy Szeretsz,egy életre szól,
Szeretsz vagy elfeledsz,gondold meg jól.
Amikor Téged elöször láttalak,
Attól a perctől a Szívembe zártalak!
Boldog Nélküled csak ott leszek,
Ahol a sír mindent eltemet!
De a síron túl is van egy élet,
Ott sem fogok mást Szeretni, csak Téged!
Ameddig Szeretsz addig élek,
Szeress mindig,mert meghalni félek...!






Különleges dolog, ami belülről éget,
A hiányod az, amit fájdalomként érzek.
Bármit nézek, csak téged látlak,
Gondolataimban csak szavaid járnak.
Emlékeztetnek selymes bőröd illatára,
Hogy együtt legyünk, ezért születtünk e világra.





Ki vagy Te, ki az éj leple alatt
belopódzol az álmaim ajtaján?
Hogyan szereztél kulcsot a szívemhez?
hiszen elrejtettem egy hűvös éjszakán.
Bedobtam a kulcsot egy sötét verembe,
mert oly sok fájdalmat hozott életembe.
Átléptem a bánaton, s a kulcsot elfeledtem,
De Te rátaláltál és ez lett a vesztem,
Mert beléd szerettem.





Retteg szívem, hogy elveszítem őt,
ki szebbé teszi számomra a jövőt!
Zokog lelkem, hisz nem tudom,
hogy meddig szerethetem, láthatom!
Meddig tudom még elhalmozni a jóval?
Meddig tudom boldoggá tenni egy szóval?
Meddig lehet ő még mellettem?
Mennyi idő van még, hogy szeressem?
Úgy félek, hogy elveszítem!
Szívemet tépázom és feszítem,
mert nem tudok békét lelni,
mert nem tudnék nélküle élni!
Ő énem másik fele.
Övé lényem szeretete!
Kérem az időt, hogy ne rohanjon.
Kérem az Urat, hogy velem maradhasson.
Oly rossz, hogy amit kapok azt el is vehetik.
Tollam most ezen sír és keseredik,
hisz ő egy kincs, amit kaptam.
Egy olyan férfit, kit mindig is akartam!








 

                                                                                     

:):):)

.............

Tooltip szövege ide jön

Legalább 3 karaktert írj be a kereséshez