|
Láma Ole Nydahl: A hat megszabadító cselekedet
A hat megszabadító cselekedet a motivációra vonatkozó tanítás, amelyet az életünkben közvetlenül használunk fel. Mint ahogy ez általában ismert, a buddhizmus célja nagyon gyakorlatias, a látásmódja pedig rendkívül tiszta. Senki sem világosodik meg csupán a tanítások hallatán. A tartós eredmények a valós tapasztalatokból és az ebbol következo változásokból lesznek. Mivel ez nagyon fontos, ezért Buddha sok gyakorlatias tanácsot adott, amelyeket soha nem parancsként, hanem mindig egy baráttól jövo segítségként kell értelmeznünk. Ő nem egy teremtő vagy büntető isten, nem akar követőket vagy tanítványokat, akik olyanok, mint egy birkanyáj. Ehelyett kollégákat szeretne, érett embereket, akik megosztják vele a megvilágosodást és az ezzel járó óriási felelosséget. Ez a valódi célja.
Azoknak, akik foleg magukra gondolnak, a Nyolc Nemes Ösvény tanításait javasolja. Hasznos életstílussal kezd, és a helyes koncentráció lesz a tetopont. Akik azonban elérték az együttérzés és a tisztánlátás szintjét és szeretnének mások hasznára válni, azoknak a Hat Paramitát vagyis a hat megszabadító cselekedetet tanította. Az "ita" annyit jelent: "elment"; a "param" pedig "túl". A Paramiták szeretetet fejlesztenek ki, ami túlvisz a személyes szinten. A szemlélet az, amely megszabadít minket: az a mély felismerés, hogy a látó, a látott dolog és a látás folyamata kölcsönösen egymástól függo és egy, az alany-tárgy-cselekvés nem elválaszhatóak. A Paramiták nem azért szabadítanak meg, mert tükrének rossz képeit jókra cserélik, hanem azért, mert az a bizalom, melyet eloidéz, képessé tesz minket arra, hogy a jó és a rossz képek mögé kerüljünk, és felismerjük magát a tükröt, mely ragyogó, tökéletes és minden benne tükrözodo dolognál fantasztikusabb. A cselekedetek azért megszabadítóak, mert a tudat végso természetének megismerését hozzák. Ha jó benyomásokkal töltjük meg a tudatot, az természetesen késobbi boldogsághoz vezet, viszont nem menne túl a feltételekhez kötött dolgokon. Az alany-tárgy-cselekvés egységén alapuló szemlélettel akármit is tesz valaki mások javára, idotlen hasznot fog hozni.
Az elso megszabadító cselekedet: a nagylelkuség
A nagylelkuség minden helyzetet megnyit. A világ tele van spontán gazdagsággal, de bármilyen jó is a zene, nincs házibuli, ha senki nem táncol. Ha senki nem oszt meg magából valamit, semmi jelentoségteljes nem fog történni. Ezért fontos a nagylelkuség. Buddha idejében az emberek sokkal kevésbé voltak bonyolultak, mint ma. Bámulatos gépeik is voltak, melyek nekik dolgoztak. Abban az idoben nagylelkuség volt másoknak a túlélést biztosítani, hogy elég élelmük legyen. Ez azt jelentette, hogy ez a cselekvés gyakran materiális dolgokra összpontosult. Ma a világ szabad és nem túlnépesedett részén nem ez a helyzet: gyakran a szív körül lévo túl sok hájtól halnak meg az emberek. A tiszta gondolkodás hiányának köszönhetoen az emberekben a külso problémák eltunésével belso problémák fejlodnek ki, és magányosnak, bizonytalannak kezdik érezni magukat. Ahelyett, hogy a szükséges dolgok miatt aggódnának, bonyolult belso életet fejlesztenek ki, és sokan közülük soha meg sem ízlelték a fizikai szabadság örömeit. Ezért a nyugati világban és Ázsia azon részein, ahol az anyagi dolgok nagy mennyiségben állnak rendelkezésre, a nagylelkuség foleg az érzelmekre vonatkozik. Ez eronk, örömünk és szeretetünk másokkal való megosztását jelenti arról a személyen túli szintrol, ahonnan nincs alázuhanás. Ha jól meditálunk és a tudat feltételektol nem függo állapotából cselekszünk, nincs vége annak a jónak, amit átadhatunk másoknak. A legvégso bizonyosság megosztása, ha a melegségünket adjuk a lényeknek, mely a legnagyszerubb ajándék. Bár nem tudjuk a kocsinkat vagy a hírnevünket a síron túlra vinni, a halálkor nem veszítünk el mindent. Az elozo életekben kifejlesztett tulajdonságokat könnyen vissza lehet szerezni az elkövetkezokben, és nincs más olyan gazdagság, ami közvetlenebbül megy át az egyik életbol a másikba, mint az örömteli energia. Az életbol kicsavarni a dzsúszt kifizetodo, és egy kicsit több mantra vagy leborulás, a szokásosnál több szeretet a partnerünknek nemcsak itt és most ad erot, de a megvilágosodás folyamatát is felgyorsítja. Ahogy már említettem, a legjobb és egyetlen gazdagság, melyet a lényeknek adhatunk, a feltételekhez nem kötött természetük megtapasztalása. De hogyan tegyük ezt? Hogyan mutassuk meg másoknak a belso tökéletességüket? A legjobb tükör Buddha tanításai, ezért nincs hasznosabb tevékenység, mint meditációs centrumok létrehozása. Az általuk terjesztett gyakorlati bölcsesség sokakat ismertet meg tudatuk tiszta fényével, és az így elültetett magok az összes következo életen keresztül növekedni fognak a megvilágosodásig. Bár a szociális beállítottságú emberek közül sokan azt állítják, hogy az ilyen tanítások luxusként hatnak - "az embereknek elobb valamit enni kéne adni" -, ez nem igaz. Boven van hely mindketto számára. Amikor a tudat jól muködik, a gyomor is jobban emészti meg az ételt, s talán annak az okát is megértik, miért legyen kevesebb gyerekük. A test mindenképpen eltunik, míg a tudat tovább folytatódik.
A második paramita: a tudatos, jelentoségteljes és hasznos élet mások javára.
Mivel az olyan kifejezéseket, mint morál és etika, a vezeto osztályok használják az alattuk lévok irányítására, ezért sokan nem szívesen használják ezeket. Az embereket tudatosan megfélemlítik ezzel, és így gyakran azt gondolják: ha az állam nem kap el ebben az életben, akkor majd az egyház fog. Még ha tanácsot adsz is, mint Buddha esetében - ahol a lények teljes boldogsága a cél -, olyan szavakat kell választanunk, amelyek tisztán, félelem nélkül irányítanak. A második megszabadító cselekedet legjobb meghatározása valószínuleg a "jelentoségteljes élet mások javára". Mit jelent ez? Hogyan tartalmazhatja egyetlen nap ezt a számtalan cselekedetet, szót és gondolatot? Buddhának, aki mindent az idotlen bölcsesség állapotából látott, volt néhány egyedülálló ötlete. Mert az embereknek tíz ujja van a számolásra és az emlékezésre, adott tíz tanácsot, ami azzal kapcsolatos, hogy mi hasznos, és mi nem. Ezek a testet, a beszédet és a tudatot érintik, és jelentoségteljessé válnak a független emberek számára is, ha felismerik, hogy Buddha nem valami fonök, hanem egy barát, aki boldogságot kíván nekünk. Mindenkivel szeretné megosztani a tudat gyönyörrel teli tiszta fényét, a múlt, a jelen és a jövo ismerojét. Megértve, hogy mindenki Buddha, ha ezt még nem is ismerte fel, a külvilágot tisztaföldként látva, minden tapasztalat a legmagasabb szintu bölcsesség kifejezodésévé válik, csupán azért, mert megtörténhet. Hogyan is viselkedhetne egy Buddha másképp? Soha nem tanít dogmákat, nem bánik lekezeloen, csupán megosztja bölcsességét a lényekkel, hiszen tudja, hogy alapjában véve azonos velük.
Az ot körülvevok jó karmájának köszönhetoen Buddha teljes 45 éven át tanított, és mosollyal az arcán halt meg. Sok különleges tanítványa volt. Az általuk feltett kérdések szintje megegyezett Szókratész, Arisztotelész, Platón szintjével. Egy csodálatos generáció legjobb tudatai gyultek össze, hogy filozófiai eszköztáruk teljes választékával teszteljék le ot, és nem csak meggyozo szavakra találtak, de Buddha ereje olyan hatásos volt, hogy tartósan változtatta meg oket: logikai képességükön túl az egész tudatukra hatott. Megmutatta nekik az idotlen tapasztalót, ami a tapasztalatok mögött van, így nem maradt helye kételynek.
A test, a beszéd és a tudat szintjein nem nehéz megérteni, mit hasznos elkerülnünk. Amikor az embereknek problémáik vannak a rendorséggel, akkor általában a testükkel okoztak valamilyen bajt. A fobb pontok itt az ölés, a lopás vagy a szexuális ártás. Amikor magányosak az emberek, akkor általában olyan dolgokat mondanak, melyek másokat zavarnak. Azzal a szándékkal hazudnak, hogy ártsanak másoknak, pletykákat terjesztenek, szétválasztják a barátokat, vagy összezavarják az embereket. Ha valaki boldogtalan, akkor másokat nem szeret, irigykedik és hagyja, hogy a zavart állapotok továbbtaszítsák. Ennek ellentéte a test, a beszéd és a tudat tíz hasznos cselekedete, melyek csak boldogságot hoznak. Eroteljessé és mások számára hasznossá tesznek minket. Buddha itt azt tanácsolja, hogy használjuk a testünket olyan eszközként, amely megvédi a lényeket, és szeretetet vagy bármi mást ad, amire szükségük van. Akinek most sikere van másoknál, az már kifejlesztette ezt a képességét korábbi életeiben, tehát minél gyorsabban kezdjük el, annál jobb.
Manapság a beszédünk sokkal több lényt érhet el a kommunikációs eszközök segítségével. A korábban elhangzott kedves szavak most kellemes tapasztalatokat hoznak, és erosítik a jó karmát. Ha az emberek rád figyelnek, beszélj kedvesen és adj világos információkat. Akkor ebben az életben hasznosnak fogják tartani, hogy amikor csak lehet, az igazságot mondják. Kerüld el azt, hogy hazudj azért, hogy másoknak árts. Mutasd meg az embereknek azt, hogy a dolgok hogyan muködnek a világban, és adj nekik nyugalmat.
Végül mit csináljunk a tudatunkkal? A jókívánságok, az öröm azon jó felett, amit mások tesznek, és a tiszta gondolkodás: ez az út. Ezek a képességek adták azt az örömöt, melyet ma élvezünk, és ha ezeket a szokásunkká tesszük, akkor egészen a megvilágosodásig biztosítani fogják a boldogságot. A tudat mindezek közül a legfontosabb. A mai gondolatok holnap szavakká, holnapután pedig tettekké válnak. Minden pillanat itt és most fontos. Ha a tudatra figyelünk, semmi sem állíthatja meg a fejlodésünket.
A harmadik paramita: hogyan ne veszítsük el a haragon keresztül az eljövendo boldogságot.
Amikor a nagylelkuségen keresztül szellemi gazdagságot halmozunk fel, és a megfelelo megértésen alapulva irányítjuk azt, a harmadik tulajdonság, amire szükségünk van az úton, az a türelem, hogy ne veszítsük el a jó energiát, miközben másokért és magunkért dolgozunk. Hogyan veszíthetjük el? A haragon keresztül. A harag az egyetlen olyan luxus, amit a tudat nem engedhet meg magának. Az életeken keresztül összegyujtött jó benyomások - a tudat tartós boldogságának fo- és egyetlen forrása - pillanatok alatt eléghetnek egy hideg vagy forró dühroham következtében. Buddha azt mondta, hogy a harag elkerülése az egyik legnehezebb, egyben legszebb köpeny, amit viselhetünk, és sok eszközt adott ahhoz, hogy elérjük ezt a célt. Az egyik, manapság nagyon hasznos módszer, hogy úgy tapasztaljuk az adott helyzetet, mint az egymástól elválasztott események sorozatát, melyre megítélés nélkül reagálunk. Ez a "szalámi-taktika" vagy a "villanófény-szemlélet" nagyon hatásos, amikor fizikai veszéllyel állunk szemben. Más módszerek is hasznos megközelítési módok: pl. amikor empátiát érzünk az iránt, aki rossz karmát csinál, tudva, hogy az visszahat majd rá. Eközben tudatában vagyunk annak, hogy minden tapasztalatnak feltételekhez kötött és mulandó a természete, és elképzeljük, mennyire zavarodott ez az ember, ha ekkora bajt okozott. Ha harag nélkül reagálunk mindenre, ami megjelenik, akkor a test, a beszéd és a tudat idotlen bölcsessége megjelenik, és a cselekedeteink megfeleloek lesznek. A gyakorlás legmagasabb fokán, a Gyémánt úton a nem kívánt érzelmeket hagyjuk továbbsiklani egy mantra-szonyegen, így szétesnek anélkül, hogy bármilyen rossz szokást alakítanánk ki. Azt is megtehetjük, hogy "engedjük a tolvajt egy üres házba jönni", és egyszeruen csak tudatában vagyunk az érzésnek, miközben semmi szokatlant nem teszünk. Miután néhányszor meglátogat minket anélkül, hogy energiát kapna, egyre ritkábban jön majd, végül elmarad. Aki képes tudatos maradni, amikor a harag megjelenik, lejátszódik és eltunik, a tudatnak egy ragyogó állapotát fogja felfedezni, mely olyan tisztán mutatja meg a dolgokat, mint egy tükör. Minden esetben bölcs dolog elkerülni a haragot, amennyire csak lehetséges. Amikor harap, hagyjuk gyorsan elmenni. Az a döntés, hogy mindig megállítjuk és eltávolítjuk, amikor csak megjelenik, a belso Bodhiszattva-fogadalom támasza. Az erély hasznos, hogy védelmezzünk és tanítsunk, de a harag mindig nehézséget okoz, és a legtöbb szenvedést hozza a világba. Az ártást elhárító buddhista védelmezok, vagy Tilopa és Marpa, akik a legrövidebb ido alatt "tisztították meg" tanítványaikat, az eroteljes cselekvés kategóriájába sorolhatók. Talán egy tanító sem tudna boldogulni anélkül, hogy ehhez ne folyamodna. A meditációs centrumoknak szükségük van erre a kiegyensúlyozott szemléletre, a centrumot látogatók érdekében. Ha az emberek ittasan, belove, mosdatlanul jelennek meg, vagy rosszul viselkednek, azonnal el kell küldeni oket. Zavarnak másokat, ráadásul nem is emlékeznek arra, hogy mit tanultak. Egy buddhista központ feladata - különösen a Karma Kagyü Vonalban - az, hogy szellemi utat kínáljon azoknak, akik bármi mással szemben túl kritikusak és független beállítottságúak. Elég egyház és hely van azoknak, akik segítséget keresnek. De nem mindenki hozza magával a buddhista gyakorlás elkezdéséhez szükséges feltételeket. A Gyémánt Út gyakorlásához szükséges alap az, hogy viselkedni tudjunk, képesek legyünk a dolgokat nem személyesen venni, és másokra gondolni.
A negyedik paramita: az örömteli energia, mely biztosítja fejlodésünket.
Az örömteli energia nélkül az életnek nincs íze, és csak öregebbek leszünk, de bölcsebbek nem. Ez az a pont, ahol tudatosnak kell lennünk, a testet, a beszédet és a tudatot olyan benyomásokkal feltölteni, melyek fokozzák az étvágyat a további gyozelemhez és örömhöz. Mivel sokan hajlamosak a lustaságra, a fejlodésüket belülrol kellene megerosíteni, és ez legjobban a Gyémánt Út tiszta látásmódján keresztül történhet. Tudva, hogy minden lény Buddha, és csak arra vár, hogy a gazdagságát megmutassa, és hogy minden létezés a megvilágosodott tér szabad játéka - mi lehet annál inspirálóbb, hogy mindezt megvalósítsuk?! Óriási öröm rejlik az állandó fejlodésben, soha nem engedve semmit sem állottá vagy elhasználttá válni. Az igazi fejlodés a kényelmi zónán túl van, és igen kifizetodo, ha másoktól keveset várunk, magunktól viszont sokat.
Az ötödik paramita: a meditáció, mely jelentoségteljessé teszi az életet.
Az elozo négy pontnak mindenki számára világosnak kell lennie. Aki erot és jelentoségteljességet akar adni az életének, annak másokat kell segítségül hívnia. Ez a test, a beszéd és a tudat nagylelkuségén keresztül muködik a legjobban. A keletkezo energiát célszeru gondolatokon, szavakon, tetteken keresztül irányítani, és el kell kerülnünk a haragot, mely minden elültetett jó magot elpusztít. Az energia adja azt az extra lökést is, mely új távlatokat nyit meg. De miért van a meditáció? Mert nem tudjuk kívánságunk szerint tartani az idonként elért örömteli állapotokat. Gyakran nem kívánt érzelmek leselkednek a lények tudatának sötét zugaiban, és ráveszik oket arra, hogy olyat mondjanak, tegyenek vagy tapasztaljanak, amit inkább elkerülnének. Ilyenkor a tudat lecsendesítésének és megtartásának meditációja adja meg a szükséges távolságot a választáshoz: az élet komédiáiban vállalunk szerepet, nem a tragédiáiban.
A hatodik paramita: a bölcsesség - a tudat igaz természetének felismerése.
Az eddig említett öt cselekedet foleg jó tetteket jelent, melyek a tudatot jó benyomásokkal töltik meg, és így feltételekhez kötött boldogságot hoznak létre. Ezek önmagukban ennél tovább nem visznek. Ami megszabadítóvá, túlmutató paramitákká teszi oket, az a hatodik pont, a megvilágosító bölcsesség, melyet a Buddha szolgáltat. Ez teljességében az üresség 16 szintjének, vagy minden - külso és belso - jelenség egymástól kölcsönösen függo keletkezésének a megértését jelenti, ami sok vaskos könyv témája. Néhány szóban úgy lehetne kifejezni: megértjük azt, hogy jót tenni természetes dolog. Mivel az alany, a tárgy és a cselekvés ugyanannak a teljességnek a része, mi mást tehetnénk? Egymástól függoek, ugyanazt a teret osztják meg egymással, miközben nem lehet tartós egót, ént vagy lényegiséget találni sem bennük, sem máshol. Ez a felismerés vezet minket arra, hogy ráébredjünk, a lények mennyire kívánják a boldogságot - és úgy fogunk cselekedni, hogy az hosszú távon a hasznukra váljon.
|
|
Profilja
Haverjai
Körkérdései
Klubjai
Képei
Doksijai
Még több ilyen doksi
Összes jelvény 
