Szép gondolatok.

A szeretet a gondolattal kezdődik. .



Azzá válunk, amiről gondolkodunk.
A szeretettel teli gondolatok 
szeretettel teli életet és szeretettel teli kapcsolatokat hoznak létre.  


A nap idézete.



 Az ember arra vágyik,hogy az igazság megérintse, s hogy ezt az igazságot képes legyen tovább adni. Amit érez és tapasztal, legyen bár kétségbeesés vagy öröm. Ez adhat értelmet az életének, s általa nyújthat reményt másoknak is. Ez a legnemesebb művészet. A megvilágosodásnak pillanatai azok, amelyekért élek.
Michael Jackson
 

ESTI VERSEK



Gondolj mindig csak a jóra....
  
 
  Otthonodba pici angyal szálljon, 
Minden álmod valósággá váljon. 
Gondolj mindig csak a jóra, 
Így térj ma is nyugovóra.
Jó éjszakát, szép álmokat!






Szabó Imre
Érintés
 
A hold hűvösen rám ragyog, 
Csendben egyedül ballagok 
Távol a város zajától 
Az emberek gondjától, bajától. 
 
Fújja a szél a fák levelét, 
Élvezem az éjszaka csendjét 
Sötétben megbújó magányos padok 
E nyugalomért bármit megadok. 
 
Ilyenkor, egyedül, az ember 
Gondolataiban elmerül… 
A fantáziám elszabadul… 
Néha-néha meg is vadul. 
 
Száll, száll a fellegekbe 
Nem is gondol a tényekre 
Azt képzelem, beszélgetek, 
Jézustól kérdezgetek. 
 
Válaszol, beszélgetünk… 
Egy tisztáson le is ülünk 
Meggyőzött az igazáról: 
Nem élhetek Tőle távol 
 
Egy úton kell, hogy járjunk 
Embereket kihalásznunk… 
S jött egy pillanat… 
A kép megszakadt. 
 
Egyedül ülök a tisztáson 
Távol a város zajától 
A hold még mindig fenn ragyog 
Lassan hazaballagok 
 
Még magam sem értem 
Valami történt bennem… 
A kegyelem elért engem 
Érzem, érzem! 



 
Gárdonyi Géza: Ének a holdhoz...
 
Köszöntlek, halvány szép fehér királynő, 
köszöntelek, szelíd nyájas holdvilágom! 
Tiéd a föld, a rét, a tó, az erdő, 
tiéd az árny, a csöndesség, az álom. 
 
Mikor az égnek kéklő magasságán 
leomlik finom, ezüst fátyolod, 
tündöklő kedves isten-arcod látván, 
a mindenségnek szíve földobog. 
Új fényre lángol a csillag az égen. 
A fák egymásnak súgják a neved. 
S a vadgalamb az erdő kebelében 
hozzád a ringó lombról fölnevet. 
A mezők, az erdők milliárd virága 
feléd fordítja illatos fejét: 
a gyönyörben, hogy lát, reszket a nyárfa, 
s a nádak ezre meghajlong feléd. 
 
A tó néked tükröt tart remegve, 
s te leemelve aranykoronád, 
kibontod - reá jósággal nevetve -, 
sugárzó hajad lengő sátorát. 
 
A fűz a parton rádmélázva áll. 
A sás térdelve hajlik le eléd. 
A fülemüle hársfa-lombra száll, 
s elkezdi hozzád édes énekét. 
 
Mi szép is vagy te! Mindenki szeret, 
mindenki csupán mosolyogni lát. 
Békeangyalként jársz a föld felett, 
fehér királynő, kedves holdvilág! 
Én is szeretlek! Miért? Nem tudom én! 
Boldog félálom mámorával nézlek, 
az én szívem is tükröd, Égi Fény! 
Te kedves jóság! te tiszta igézet! 
...Mikor belépsz felhő-palotádba, 
az éj beborul: minden bús, setét. 
A mezők, erdők millió virága 
a fűbe hajtja harmatos fejét.



Eötvös József: Holdvilág.
 
Ha a nap leszállva eltűnt, 
Mint egy fényes képzelet, 
S a sötét éj fátyolával, 
Elterűl a föld felett: 
 
Szívesen andalgok akkor 
A harmattelt réteken, 
És a hallgató természet 
Nyúgodalmat ád nekem. 
 
Mint ha aggnak homlokára 
Hint ezüstöt az idő, 
S nyúgodalmat nyer végtére 
A sokáig szenvedő: 
 
Úgy talál e föld nyugalmat, 
Ha a nap lement, 
És a holdvilág magasról 
Rá ezüstöt önt.
 
 
 
Ha egyszer én lennék az este, 
szép álmot hoznék a szemedre, 
ha egyszer én lennék az álmod, 
álmodnál igazabb világot. 
 
Ha egyszer én lennék az éjjel, 
színültig telne minden kéjjel, 
ha egyszer én lennék az ágyad, 
száz évig aludni hagynálak. 
 
Ha egyszer én lennék a reggel, 
hozzád lesnék be, szeretettel, 
ha egyszer én lennék a nappal, 
az erdő lennél madárdallal. 
 
Ha egyszer én lennék a tenger, 
sós lennék, édes lehelettel, 
ha egyszer én lennék a felhő, 
gyermek lennél, ki hozzám felnő. 
 
Ha egyszer támadna délután 
a sárkány orrán fúvó orkán, 
akkor sem volna mitől félned, 
barlangként lennék menedéked. 
 
Ha egyszer én lennék a kék ég, 
Nap lennél, fényes égi ékként, 
ha egyszer én lennék a lelked, 
szép lennék, vagy talán a legszebb.
 
 
Dsida Jenő 
 
MINDEN NAP ESTTEL VÉGZŐDIK 
 
Minden nap esttel végződik.
Minden zaj csenddel végződik.
Minden valami semmivel végződik
és holt betű lesz minden fájdalom.
 
Csukják itt is, ott is az ablakot,
értelmetlen sötét zsalu-szemek
ölelik magukba arcomat.
Minden nap estével végződik.
 
Kaput keresek, hol nem áll angyal,
egy szemet, mely nyitva maradt
s azt mondja nekem: értelek.
De minden zaj csenddel végződik.
 
Ilyenkor a templomokat is bezárják,
az Isten magára csavarja
gomolygó, vastag, sokredős ruháját -
minden valami semmivel végződik.
 
Ilyenkor senkinek sem szabad beszélnie,
a koldusok bokrok alá húzzák magukat,
a tücsök ciripel. Este lett.
S néma verssé lesz egy-egy fájdalom.
 
 

 
Wass Albert
A régi képek
 
Ha néha, néha nyári éjszakán
Eszembe villan egy-egy régi álom,
A holdsugarán, csillagfényen át
A régi képek halvány fényét látom ...
 
Mikor a sötét fenyves erdők mélyén
Nekem zenélt a zúgó vadpatak,
A csendes, néma, rózsás esti fényben
Kék hegyek közt nyugodott a nap ...
 
Mikor a párás, zöldvizű mocsárban
Nagy hápogással keltek föl a récék,
Halkan zizegő nádas sűrűjében
Órákig lestem egy réti sas fészkét ...
 
Mikor a hűvös nyári hajnalon
A vágott szélén jártam lopva, csendben,
Őzbaknak néztem minden barna foltot,
Lombok közt suttogó szellőt kerestem ...
 
Mikor a sziklák égbe nyúló ormán
Előttem játszott egy zergegidó,
Körülöttem volt a kék havas,
Hol szűz-fehéren csillogott a hó ...
 
Aztán még sok-sok minden elvonul,
Zöld tölgyfaerdő, mindenféle vad ...
De egyszer minden, minden elrepül,
Csak holdsugár és csillagfény marad ...
 
 
 
 
Holdvilág.
 
Ha a nap leszállva eltűnt, 
Mint egy fényes képzelet, 
S a sötét éj fátyolával, 
Elterűl a föld felett: 
 
Szívesen andalgok akkor 
A harmattelt réteken, 
És a hallgató természet 
Nyúgodalmat ád nekem. 
 
Mint ha aggnak homlokára 
Hint ezüstöt az idő, 
S nyúgodalmat nyer végtére 
A sokáig szenvedő: 
 
Úgy talál e föld nyugalmat, 
Ha a nap lement, 
És a holdvilág magasról 
Rá ezüstöt önt. 
 
Eötvös József
 
 

 
Beney Zsuzsa
 
Álom
 
Álmodtam, álmomban
csizmáslegény voltam,
héttornyú városba
messze vándoroltam.
 
Sehol a világon
helyem nem találtam,
akárhová értem,
mindig odébbálltam.
 
Álmodtam, álmomban
copfos kislány lettem,
szobám ablakára
gyöngyös függönyt tettem.
 
Szobám ablakára
tükröt akasztottam,
világ vándorára
abból pillogattam.
 
 
 
B. Radó Lili 
 
Álomlovag 
 
Csak álmodnom lehet Terólad,
de álmodhatatlak igaznak, jónak
s ami szépet az álom hozhat,
én minddel megajándékozlak.
 
Álmodom Néked hősi tornát
s vitézi vértet álmodom Rád.
Majd álmélkodón és meglepetve
lantot álmodom a kezedbe.
 
S álmom műhelyéből így kikerülvén,
hogy Rád aggattam minden földi szépet,
- ó, kedvesem, be furcsa is az élet! -
ébren talán már meg sem ismernélek.
 
 

 
Bogdán András 
 
Álmodó 
 
Amikor lehunyod két csillag- szemed 
Amikor párnádra hajtod a fejed 
Amikor gondod a holnapra hagyod
Amikor álmodsz- én Veled vagyok. 
Amikor lépted rossz útra téved 
Amikor sorsod nehéznek érzed 
Amikor egyedül maradtál végleg
Amikor nincs más- vezetlek Téged. 
Amikor sírnál - de elfogyott könnyed 
Amikor érzed- a szavak is ölnek
Amikor a sötét elnyelne Téged 
Amikor fény kell- én gyujtok Néked. 
Amikor könnyed patakként árad 
Amikor örök vendég a bánat 
Amikor felhők ültek a szemedra 
Amikor sírsz- mosolyogj szemembe... 
Amikor fáj- ne hagyd hogy fájjon 
Amikor bánt- ne hagyd , hogy bántson 
Amikor eljön a halál érted 
Akkor élni én hívlak Téged... 
Álmodj patakot, virágzó rétet 
Őzet, pacsirtát, fürge menyétet 
Álmodj napot, szellőt- fényeket 
Csillagok vándora- élj életet. 
 
 
 

 
Wass Albert: Álomtündérhez 
 
 
Add a kezed, úgy halkan, csendesen. 
Te nem lettél még hozzám hűtelen. 
Mikor mindenki csalfán elhagyott, 
Gyújtottál bennem reménycsillagot. 
Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta 
Te elvittél az álmodó avarra. 
S te mutattál mindent, ami ott terem 
A bűvös, varázsos álom-réteken. 
Ha megtépett az élet rózsabokra, 
Vittél mogorva tölgyfa-templomodba. 
Ha vérző szív volt mellemen az érem, 
S töviskoszorú messiási bérem, 
Te glóriává változtattad azt, 
Virágot hintettél rám és tavaszt. 
Ha voltam bűnös, lázadó Kain, 
Vittél az eszme-Krisztus után, 
S hogy az igazság sugározzon rám, 
Vezettél fönt a néma Golgotán. 
Ha rám viharzott lent az ember átka, 
Vittél a béke messze csillagára. 
Féltem. . . kezed kezembe tévedett. 
Óh, örökre áldott legyen neved!
 
 

 
Bogdán András - Álmodj.... 
 
Álmodj boldogot, álmodj szépet 
 
Álmodj igazra váló meséket
Álmodj barátot, melletted állót
Álmodj hű társat, el sose válót
Álmodj magadnak igazi otthont
Álmodj bele, kivel megosztod
Álmodj táncot, mi magasba emel
Álmodj táncost, ki szívednek felel
 
Álmodj tüzet, lánggal égetőt
Álmodj csókkal perzselő szeretőt
Álmodj utakat, messzi világot
Álmodj szívedben nyíló virágot
Álmodj szerelmet, tiszta vágyat
Álmodj, lesz kivel megosszad ágyad
Álmodj szabadot, láncot megtörve
Álmodj szárnyalást, földhöz nem kötve
Álmodj hát jövot, álmodj szépet
Álmodj igazzá váló meséket...
 
 

 
Thándor Márk: Est 
 
Oly jó az esti órák fénye, 
a csillagos égre nézve. 
S oly jó a fáradtságnak leple, 
mely óvva lep be. 
 
S oly szép a hold iramló árnya, 
mely telten sugárzik az éjhomályba, 
s a vidáman éneklő lég, 
mit oly régóta vártam én. 
 
Köszönt engem az ágy, s a párna, 
nyugovóra kéne térni mára, 
s ha szemem pillái egymáshoz érnek, 
hálaszót éneklek én az éjnek, 
megfordulok, s álmodom, 
egy másvilágba távozom, 
s ha majd helyet cserél a hold, s a nap, 
meglátod vidám lesz a holnap.
 
 
 
Kosztolányi Dezső 
 
ESTE, ESTE... 
 
Árnyak ingnak, 
és bezárjuk ajtainkat, 
figyelünk a kósza neszre, 
egy vonatfütty messze-messze. 
És a csend jő. 
Alszik a homályos éjbe 
künn a csengő. 
A díván elbújik félve. 
Szundít a karosszék. 
Álmos a poros kép. 
Alszanak a csengetyűk. 
Alszanak már mindenütt. 
A játékok, a karikahajtók, 
a szegény tükör is hallgatag lóg. 
Ó, néma csengetyűk. 
Az óránk is félve üt. 
Alszik a cicánk s a vén szelindek, 
föl ne keltsük - csitt - e sok-sok alvót. 
Alszanak a régi réz-kilincsek 
s alszanak a fáradt, barna ajtók.
 
 

 
Alszik a város és pihen a táj.
  
 
 
Lassan veti ágyát a Napnak a Hold,
Ilyen csendes este tán sohase volt.
Alszik a város és pihen a táj,
A csillagok égnek, daluk messze száll.
 
Leszórták a földre az álmok hűs porát,
Símogatva őrzik az emberek árnyát.
De reggel, mikor ébredsz, s a Nap teríti szárnyát,
A csillagok tovatűnnek, s árnyékod itt hagyják.
 
Aludj hát csendben, hunyd le szép szemed,
Vigyázok rád én is, és fogom kis kezed
Így alszunk mi mindig, a kis Csillag és én,
Összebújva ketten, mint az álom és az éj
 
 

 
 
Szép Ernő: Meglátod
 
A csillagok fölé
repül már az ember,
s lemegy olyan mélyre,
amily mély a tenger.
 
És lenn a tengerben
már fotografálhat,
ismerős lesz minden
rejtett növény, állat.
 
Mindennap az ember
új csodára ébred,
nem lesz semmi titka
majd a mindenségnek.
 
Távolba láthatunk,
távolba hallhatunk,
hosszú lesz az élet,
tán meg se halhatunk.
 
A lehetetlent is
szabad lesz remélni;
meglátod, hogy milyen
érdekes lesz élni. 
 
 
 

 
Juhász Gyula 
 
ÖREGEK ALTATÓJA 
 
Aludjatok, vágyak,
Ne zokogjatok,
Csicsíjja, ti bágyadt,
Rekedt sóhajok!
Szállni a magasba
Minek már, minek már,
Te szív, árva, balga,
Pihenj már, pihenj már!
 
Aludjatok, vágyak,
Vár az alkonyat,
Fáradtak a szárnyak,
A nagy árny fogad,
Szállni a sötétbe,
Minek már, minek már,
A nótának vége,
Pihenj már, pihenj már!
 
 
Alkina : Csillagsors 
 
A hold felkel, a nap lenyugszik, 
A szó elhal, egy csillag hullik. 
Kicsi szárnyán lefele, 
Így halad a föld fele. 
Fényes csíkot hagy mögötte, 
De bánatunkra: nem örökre. 
Csak egy pillanat, míg látszik, 
Tán másnak nem hiányzik. 
Nem látták a régi korok, 
Nem látják a nagy utódok. 
Van csillag, mi fennmaradt, 
S az évezredek alatt 
Hol nem látták, hol fényt hozott, 
Vagy örökre eltávozott. 
Ha van nekünk is csillagunk, 
Ha van, hová tartozzunk, 
Vajon fönn ragyog-e, 
Mint a Göncöl szekere, 
Vagy távoli galaxis gyűrűjében, 
Az örök feledés sűrűjében 
Egymaga van és sír. 
 
Nincs jövője, csak borús múltja. 
Hogy került oda? Nem tudja. 
Bárcsak lenne kiút! 
Vissza, hol ragyog a tejút! 
Mit rejt a világ? Csak hallgat? 
Segítséget nincs, ki adhat? 
És a remény bágyadt fénye 
Utat törve száll feléje. 
Ne sírj, Csillag, így nincs menekvés, 
A megoldás: hit, és cselekvés.
 
 

 
"Aludj, hogy újra láthass százezer csodát. 
 
Aludj, hisz minden álmom benned él tovább!
 
A holnap megvár aludj hát!
 
Szép álmokat jó éjszakát
 
 

 
 
Barnaky Miklós: Távolság
 
Ha néha, éjjelente meg-megállsz,
s felnézel a csillagokra
onnan várva vigaszt és reményt,
gondolj arra, hogy talán ebben a percben
kint állok valahol én is az égbolt árnyékában,
s a csillagokat nézem. Ugyanazokat a csillagokat.
 
S ha egyszerre nézzük őket, lassan mintha
egymás mellett állnánk; kinyújtom karom,
s a végtelenségen át szorítalak magamhoz,
hogy tudjam: enyém vagy.
 
 

 
B. Radó Lili: Esti dal
 
Oly jó ilyenkor este már, 
mikor az izzó nap leszáll 
s a csillag csillog csak nekem. 
Elgondolom az életem. 
 
Ami elmúlt és ami lesz még, 
mit rég megúntam s amit szeretnék, 
messziről nézem és nyugodtan, 
ami után egykor futottam. 
 
Mire az izzó arc lehül, 
a szív is békés lesz belül. 
Öröm, kétség oly messzi cseng 
és jól esik az esti csend. 
 
Jó így mégegyszer szemlehúnyva 
mindent végiggondolni újra, 
a lélek könnyű, mint a pára 
s csend van. Elalszunk nemsokára.
 
 

 
Rasztik Edit Emese
 
Éjszakai képek 
 
A szép emlékeket őrzi nekem, 
Hogyha este rávetül tekintetem, 
Az emlékeket visszaadja. 
- A Hold az én barátom és az éjszaka. 
 
Rátekintek és sétára hív, 
De nincs kivel, és elszomorít, 
Pedig tudom, csak hívni kell, 
És ott lesz velem, nem hagy el. 
 
Nem maradok magányos az éjben, 
Megkacagtat a napfényben. 
Ez az egész csak köztünk létezik, 
Rajtunk kívül mások nem érthetik. 
 
Éjjel történnek a dolgok, 
Amitől minden napom boldog, 
Amiről tudom, nem szabad bánni, 
És az emlékük sosem fog fájni.
 
 

 
Csillagok
 
Fentről, a felhőtlen tiszta égről ezer csillag ragyog rám,Felém sugározza sok ezer év nyugalmát.
Kezdem megérteni mi az a "végtelen",
S ráébredek, milyen porszem-töredék az életem.
Évezredek, és emberek milliói közt egy semmi vagyok én,
Ki álproblémákkal, és gondokkal rontja el életét.
Évezredek során a mulandó emberek folyton változtak,
De a csillagok, és az emberi lélek, érzések maradtak.
Talán két ezer évvel ezelőtt egy ugyanilyen porszem, mint én,
Ugyanígy gyönyörködött a csillagok csodás fényén.
Neki már nyoma sincs, emlék sincsen róla semmi,
Pedig ő is élt, mint én, s szeretett, ma pedig már senki.
Az idő és a tér végtelenségében néhány percet élünk,
Hát ne rontsuk el azzal, hogy a jövőtől félünk!
ITT és MOST, élvezd a jelen pillanatot,
S válassz magadnak egy ragyogó csillagot!
S ha felnézel az égre, a csillagok ezrei között,
Keresd meg a tied, melytől szívedbe nyugalom költözött.
És a csillagod azt mondja: " Oly rövid a léted,
Keresd meg, találd meg, és használd ki, mi szépet nyújt az élet
 
 

 
Ha most elalszol, repülj egy világba
az álom szárnyát szélesre kitárva
suhanj a széllel az éjszakai égen,
s a csillagokat kerülgesd ki szépen.
 
Suhanj úgy mint még soha, repülj
boldogan, s mindennek örülj,
mi szemed elé tárul az éjszakai tájban,
de pihenj egy kicsit a hold karjában.
 
Az ezüstös fénybe öltözött fák
boldogan intenek, s ki éjszaka lát
mindenki örömmel köszönt téged,
s csodálják reptedet, s már érzed
 
a boldog röpködés minden örömét,
mert ez az álom egy csoda lét,
s most én is repülni megyek,
az éj minden szépsége legyen veled!
 
(Kiss Tamás)
 
 

 
Babits Mihály
 
Az őszi tücsökhöz 
 
Ki átható, egyhangu dalaiddal
betöltöd a nyugalmas éjszakát,
milyen lehet tenéked a világ? 
 
Csend van; a hangok alusznak az éjben.
A te zenéd van ébren egyedül,
mint láthatatlan, éles hegedű. 
 
A te zenéd a csöndnek része immár
és mint a szférák, titkon muzsikál:
Az hallja csak, aki magába száll. 
 
Csendnek és éjszakának hegedűje,
milyen lehet tenéked a világ?
Érzed-e a csöndet s az éjszakát? 
 
Zenéd olyan, mint a lelkem zenéje
s talán a fájó unalom dala:
Egyforma volt tegnap s egyforma ma. 
 
Bokrod alatt, ah, kétségbeesetten
érzed a csöndet és az éjszakát
s szegény vak lélek, sírsz az éjen át.
 
 
 

 
T.Fiser Ildikó 
 
Álomtündér 
 
 
Leszáll a köd lassan szemedre, 
a szobádba az álom lebeg be. 
Lopakodva, mint a tolvaj, 
tolakodva érkezik, 
épp, hogy érint, bíztatóan, 
majd a csöndben távozik. 
A szép álom tündérlánya 
táncát vidám színekben járja, 
csengő hangján szívedbe hatol 
a dallam könnyed, lüktető varázsa. 
Újraélednek a múlt csodái, 
zengnek belé az álom falak, 
kinyílnak a réten az emlékek virágai, 
hogy többé el ne hervadjanak.
 
 

 
 
  Kívánok, Szeretettel...
 
 
"Álmodj szépeket, kristályszín tavat,
Hófehér hegyet, izzó vágyakat,
Forró ölelést, tiszta kék eget
S ne is vedd észre, ha csendben elmegyek,
Legyen lelked álmodban szabad, mint madár,
Aki elment, de fészkére, újból rátalál.
Csak halkan súgom ezt, hogy tudjad, mit érzek,
Mert őszinte vagyok, ha a szemedbe nézek.
Látom benned a világ végtelen szeletét,
Álmodj csak csendben, kék színű szenvedélyt!
 
 

 
Este 
 
Elfáradt a madár 
s egy alvó ágra ült 
kottájára dőlt a tücsök 
hisz egész nap hegedült 
 
szirmaival takarózik 
a jázmin, a gyöngyvirág 
és mosolyog álmában. 
Megpihent a világ. 
 
Elhajózik a gond, 
csendesül a bánat 
s eljátssza, hogy szendereg 
ki megvetette ágyad.
 
 

 
Hajtsd le párnádra....
 
Hajtsd le párnádra kócos kis fejed,
Enged, hogy az álom játszhasson veled.
Rajzoljon a képzelet szívnek tetsző képet,
Aludjál nyugodtan s álmodjál szépet.
Holdsugár fonja álmodat majd körbe,
S vágyadat mutatja, mint egy tükörbe.
El suhan az éj, szinte észre sem veszed,
Álmodat vigyázva fogják a kezed.
Meg nyugszik a szív, de az álomnak nincs vége,
Létünknek ez, a legszebb szenvedése.
Mert az álom sokszor oly szép is lehet,
De tudjuk, csak játszik velünk a képzelet.
És így nehéz szívvel ébredünk,
Hogy tovább éljük rohanó életünk.
S ha nyújtanak feléd egy segítő
kezet,fogad el, és Estére
nyugodtan hajtod álomra fejed
 
 
 
 
Létezik egy világ.......
  
 
  Létezik egy világ ahol minden lehet,
ha engeded az éji tündér odavezet.
engedd, hogy kézen fogjon, s repítsen oda,
hol várni fog rád valami új csoda!
A képzelet szárnyán gyere tarts velem,
hagyd , hogy a tündér varázs
lágyan megérintsen.
Tárd ki hát a szíved , vedd fel mosolyod,
akkor az egész világot másnak láthatod.
Úgy majd megérzed azt a szeretetet,
ami e világban körülvesz téged.
Itt győz a jó és igazak a szavak,
s a szétfoszlott álmok újra
szárnyalhatnak!

 

 

Szép estét!
  
 
  Settenkedve jött el lassan az este 
a tájat sötét palásttal terítve be. 
Az égen felragyognak a csillagok. 
Kíváncsian várva a holnapot 
 
Szemeinket Álomtündér fogja le. 
Szinte simogató a lágy keze. 
Reggelre kelve frissen ébredünk, 
Mert szép álmot adott Álomtündérünk! 
 
Álomtündér! Te szép csodalény! 
Vezess az álmok szövevényén! 
Biztosítsd az éjnek nyugalmát 
És Őrizd mindannyiunk nyugalmát
 
 
 

 
 
 

 
 
 

Szerkesztőség

Zene.

 

 

Óra és naptár .





 


Magazinról

Alapítva: 2012.04.15.

Tegnapi látogatók: 214

Látogatók az előző hónapban: 8975

Látogatók a jelenlegi hónapban: 5873

Feliratkozottak: 65

Magazin helyezése: 94

Üzenőfal

Tetszésnyilvánítás.

Tetszik, nem tetszik.

  •  
    100%
  •  
    0%
Szavazás állása

Szép virágok.

Tavaszi képek.

Tooltip szövege ide jön
Close

Legalább 3 karaktert írj be a kereséshez