Szép gondolatok.

A szeretet a gondolattal kezdődik. .



Azzá válunk, amiről gondolkodunk.
A szeretettel teli gondolatok 
szeretettel teli életet és szeretettel teli kapcsolatokat hoznak létre.  


A nap idézete.



 Az ember arra vágyik,hogy az igazság megérintse, s hogy ezt az igazságot képes legyen tovább adni. Amit érez és tapasztal, legyen bár kétségbeesés vagy öröm. Ez adhat értelmet az életének, s általa nyújthat reményt másoknak is. Ez a legnemesebb művészet. A megvilágosodásnak pillanatai azok, amelyekért élek.
Michael Jackson
 

Emlékezzünk elhunyt szeretteinkre .
 


Mit ünneplünk a Mindenszentek napján?
 
November 1-je mindenszentek ünnepe. Mindenszentek (latinul: Festum omnium sanctorum) a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, a protestantizmus az elhunytakról emlékezik meg ilyenkor.
 
 
 
A IV. században mindenszentek ünnepét még a pünkösd utáni első vasárnap ülték meg (az ortodox keresztény egyház ma is ekkor tartja.)
 
Az ünnep a VIII. században tevődött át november 1-jére, valószínűleg azért, hogy ezzel szenteljék meg a kelták régi népi újesztendejét. 835-ben Jámbor Lajos frank császár IV. Gergely engedélyével hivatalosan elismerte az új ünnepet, így ettől kezdve a mindenszentek az egész katolikus kereszténység ünnepe lett.
 
 
Általános szokás, hogy mindenszentek napján rendbe teszik és virággal díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi, a katolikus egyház szertartása szerint a "temetők nagy keresztjénél" ma is elimádkozzák a Mindenszentek Litániáját, és megáldják az új síremlékeket.
 
 
Magyarország egyes vidékein harangoztattak a család halottaiért, máshol ételt ajándékoztak a szegényeknek. Sokan úgy tartották, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból, így a családi lakomán nekik is terítettek, és minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy eligazodjanak a házban. Egyes falvakban ezen a napon választották meg a bírót, fogadták fel a cselédeket, és ekkor újították meg az egész tanácsot.
 
 
A mindenszentek ünnepe az utána következő halottak napja miatt annak vigíliája lett. A mindenszenteket megelőző naphoz kapcsolódik az Egyesült Államokból indult, angolszász eredetű Halloween-ünnep is. Elnevezése, az angol "All Hallows Eve" magyarul azt jelenti: mindenszentek előestéje, ez a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája.
 
 

A gyertyagyújtás
 
A gyertyák a halottakért égtek, a tűz megtisztulást hoz.
 
Mindenszentek ünnepén, a halottak napja előestéjén a sírok néhány órára fénybe öltöznek.
 
A katolikus hit az üdvözültek, a szentek emlékének szenteli november 1-jét, s mindazoknak, akik már eltávoztak a földi világból.
 
A gyertyaláng Krisztus jelképe, aki meghalt az emberekért, hogy elhozza a megváltás fényét.



Juhász Gyula: Consolatio
 
" Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.
 
Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.
 
Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként".
 
 

 
 Emlékezünk
 
 
 
Minden csupa-csupa hófehér virág,
s mintha mécsesből állna az egész világ,
lobogva világít a sok-sok gyertya,
elment lelkek szeretetének lángja.
 
Szülő, nagyszülő, gyermek, testvér,
lelkük most hozzánk visszatér,
körülállják mind az emlékező lángot,
itt vannak, látják ők a sok virágot.
 
Gyertyafüst száll őszülő hajunkba,
akár nagyszüleink keze, simogatva,
lecseppenő viasz mintha könnyük lenne,
összes fájdalmuk, szeretetük belerejtve.
 
Lelkük a miénkkel ismét összeér,
régi szép emlékeket velünk újraél.
 
 
Merengünk fájón, lelkünkből száll sóhaj,
imát mondunk értük alázatos szóval,
emlékezünk, legördülnek könnyeink,
hiányoztok nagyon, elment szeretteink!



Ady Endre
 
HALOTTAK NAPJÁN
 
Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
 
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...



 
Harcos Katalin: Gyertyát gyújtok..
 
Bársonypuhán átölel az este.
Sírkertekben ezernyi gyertya ég
lángujjaival az égre festve
kedves halottak kósza emlékét.
Parányi lángjuk tánca elvakít,
árnyékok írnak titkokat közénk,
s édes-bús emlékhálót felszakít
a bánatpók,majd újat fon körénk...
Dús virágillat tölti be tüdőm,
az emlékezés szent virágai...
borús álmainkat messze űzőn
tündökölnek színpompás szirmai.
Egy -egy gyertyát gyújtok mindenkiért
akiket a sors már távolra vitt,
de apám sírhantján leteszem még
nézd, kedvenc hófehér virágait.
Titkon szívemre csendes béke száll
amint sírjánál lehajtom fejem.
Nem ragadna el végleg a halál,
hisz bennem él, míg ráemlékezem.


 

 
Mindenszentek ünnepén, 
Ragyogjon a gyertyafény. 
Fényárban úszik a temető, 
A szemekből szomorúság tör elő. 
 
Jertek vértanúk, s szentek, 
A mécsesek értetek égettetnek. 
A fény beragyogja a földet, 
Megtalál minden eltávozott lelket. 
 
A világban fény árasztja el temetőket, 
A sötét éjszakában már messziről látni őket. 
A fényáradat egy közös képet alkot, 
Szépsége rabul ejtő, és egységet alkot. 
 
Örvendjünk, s imádkozzunk alázatos hittel, 
És értünk is ég majd a fény szeretettel. 
Mert ez a lélek fénye, ebben van remény, 
A szeretet és lélek! Értük égjen a gyertyafény.




 
LÉLEKHARANG 
 
Idén is bekövetkezett... 
Szívünk pőrére vetkezett. 
Eljött a HALOTTAK NAPJA, 
megkondult lelkünk harangja.... 
 
Szorongat a néma jajszó, 
hangulatunk télbe hajló. 
Felsikolt a sok-sok: MIÉRT? 
Lelkünk zokog valakiért. 
 
Mindent újra elszenvedünk, 
annyi sok választ keresünk, 
de nem felel soha senki, 
hideg csend maradt...Csak ennyi. 
 
Most is kínoz a haláluk, 
Csak hűlt helyüket találjuk. 
Könnyünk pereg koszorúnkra... 
Így emlékezünk a múltra. 
 
Fellobban sok mécses lángja, 
mint csillagok milliárdja. 
Egy titokzatos világba 
repít a képzelet szárnya. 
 
Hinni akarjuk, hogy láttok 
odafentről ránk vigyáztok. 
Vissza sohasem jöhettek, 
de lélekben még szerettek. 
 
Néha-néha visszajártok, 
megidéznek kusza álmok. 
Szívünk jajdul felébredve... 
Sohasem lesztek elfeledve! 
 
Nyugodjatok békességben, 
a mennybéli fényességben. 
Majd ha úgy hozza a sorsunk, 
odafent még találkozunk. 
 
Addig is szívünkben éltek. 
EMLÉKEZZÜNK!-ennyit kértek. 
Az égen csillagként ragyogtok, 
lelkünk legmélyén lakoztok... 
 
Írta: Kacsa Zsóka 





 
 Törő Zsóka: HALOTTAINK EMLÉKÉRE 
 
Idén is bekövetkezett 
Szívünk pőrére vetkezett 
Közel a halottak napja 
Megkondult lelkünk harangja 
Szorongat a néma jajszó 
Hangulatunk télbe hajló 
Felsikolt a sok-sok Miért 
Lelkünk zokog valakiért 
Most is kínoz a haláluk 
Csak hűlt helyüket találjuk 
Könnyünk hull a koszorúra 
Így emlékezünk a múltra 
Fellobban sok gyertya lángja 
Mint csillagok milliárdja 
Egy titokzatos világba 
Repít a vágyunk...hiába 
Hinni akarjuk hogy láttok 
Odafentről ránk vigyáztok 
Vissza sohasem jöhettek 
De lélekben még szerettek 
Néha-néha visszajártok 
Megidéznek furcsa álmok 
Szívünk jajdul felébredve 
Sohasem lesztek feledve 
Nyugodjatok békességben 
A mennyei fényességben 
S hogyha úgy hozza a sorsunk 
Majd odafenn találkozunk 
Addig is szívünkben éltek 
Emlékezzünk annyit kértek 
Fényes csillagként ragyogtok 
Lelkünk legmélyén lakoztok... 
 
 
Vörös Judit : Sírok között 
 
Ez itt a nyugalom világa, 
holtakért gyúlnak a gyertyák, 
értük szól ajkakon az ima, 
szívekben őket siratják... 
 
Sírok között, amerre járok, 
hidegen fúj az őszi szél, 
kabátom alá mélyen bújik, 
lelkemnek hosszasan mesél. 
 
Idézi az elmúlt időket, 
amelyek régről zengenek, 
nagyot sóhajtva továbbszalad... 
Csendesen összerezzenek. 
 
Hűvösen érint lehelete, 
fázósan, némán lépdelek, 
s érzem, amint áradnak bennem 
örökszép, fájó emlékek. 




 
Juhászné Bérces Anikó : Mikor harang kondul... 
 
Mindenszentek napján, 
Mikor harang kondul, 
Felderengnek arcok 
Gyertyalángokon túl. 
 
Nyújtanád a kezed, 
Ám el sosem éred, 
Szemedből pár könnycsepp 
Az arcodra téved. 
 
Miközben az emlék 
Ellobban a lánggal, 
Köszöntsd mindnyájukat 
Csendben egy imával. 




 
Szuhanics Albert : Halottaknak napja jön el 
 
Őszirózsák, krizantémok 
vigyétek a híreket, 
a holtaknak üzenjük ma 
mi szeretünk titeket! 
 
Bár testetek lenn a sírban 
mindörökre megpihen, 
s a föld pora jótékonyan 
ölébe zár odalenn... 
 
A lelketek égi honban 
Istenünknél él tovább, 
emléketek úgy őrizzük, 
mint csillagfény éj honát. 
 
Halottaknak napja jön el, 
kicsiny gyertyák, mécsesek 
élő lángja szerte lobog, 
mi gyújtottuk értetek! 
 
Mert szívünkben éltek velünk 
amíg sírba nem szállunk, 
a szeretet őrzi tovább, 
álmaitok s az álmunk... 
 
A temető fényben úszik, 
nincs ennél szebb alkalom, 
minden mécses értetek gyúl 
ezen a csodás napon! 





 
Tóth Julianna :Az élet nélküled 
 
Egyedül vagyok, 
nagyon nehéz, 
régmúltból az emlék 
vissza, visszatér. 
Itt éltél fényben, 
boldogan. 
Most tested 
egy rideg sírban van. 
Virágod volt a fehér rózsa, 
halottak napján a sírodra 
ráhajlik egy gyenge ága, 
szomorú szívem dobbanása. 
Mert nehéz az élet nélküled, 
halottak napján jobban érzem ezt. 
sírod messze van, csak szívem 
vágyik egyre oda, ahol most 
csak emlék várna, régi arc mosolya, 
egy csillag az égen, ez vagy ma nekem, 
ha végleg mennem kell, itt leszel velem, 
nem az emlékekben, 
nem egy régi képen, 
együtt leszünk majd 
egy égi csillagképben. 



 
Vajay Tiborné : Elmentél 
 
Hát elment, elment örökre, 
lelkét a Megváltó, magához emelte, 
mi maradt itt, mi maradt utána, 
fájdalom és könnyek, végtelen hulláma, 
és űr, hatalmas űr, mit itt hagyott, 
de ő már az Úrtól, békességet kapott. 
Kik itt maradtunk, gyászolunk és sírunk, 
a fájdalom hullámával nagy-nagy harcot vívunk, 
a hiány, mi lelkünket szaggatja és tépi, 
mért kellett, így legyen, az ész nem is érti, 
de szívünknek rejtekén, az emlékek között, 
mindörökké itt lesz, lelkünkbe költözött, 
s míg rá gondolunk, ő is itt lesz velünk, 
mert emlékeink útján, mindig rálelhetünk, 
eljön majd a nap, mikor mi is elindulunk, 
és az Úrnak jóvoltából ismét találkozunk. 




 
Sz. PÁL - Kutas Orsolya : Gyertyák égnek 
 
Az éjszakában gyertyák égnek, 
Lobbanásuk emléket idéz, 
Tovatűnnek az árnyak, 
S nyugodt az emlékezés. 
 
Lágy krizantém illat 
Lengi körül a sírokat, 
S az égő mécseslángok 
Könnyek tükrében ragyognak. 
 
Ma látogatóba jöttünk 
Ahhoz, kit a szív nem feled, 
S a fájdalom sebéből 
Emlékként feldereng. 
 
Egy tovatűnt jövőről 
Mesél a hűvös szél. 
S nyugtatón ölel körül 
Egy lángnyi gyertyafény. 
 
Halottainknak tisztelettel 
Hajtunk ma fájón fejet, 
S szemünkből lágy folyamként 
Hull az emlékezet. 
 
Az éjszakában gyertyák égnek, 
Lobbanásuk emléket idéz, 
Tovatűnnek az árnyak, 
S nyugodt az emlékezés. 


 
 

Szerkesztőség

Zene.

 

 

Óra és naptár .





 


Magazinról

Alapítva: 2012.04.15.

Tegnapi látogatók: 267

Látogatók az előző hónapban: 7666

Látogatók a jelenlegi hónapban: 6041

Feliratkozottak: 67

Magazin helyezése: 93

Üzenőfal

Tetszésnyilvánítás.

Tetszik, nem tetszik.

  •  
    100%
  •  
    0%
Szavazás állása

Szép virágok.

Tavaszi képek.

Tooltip szövege ide jön
Close

Legalább 3 karaktert írj be a kereséshez