Egy tizenhét éves lány naplójából

Kreatív hobbys oldalak

www.hobbymuvesz.hu

Bannerinfó

Ha szeretnéd, hogy a magazinod/klubbod bannere látható legyen ezen az oldalon, akkor nem kell mást tenned, minthogy a lent látható kódot kimásolva beilleszted a magazinodba, majd írj az üzifalra, és én is ki fogom tenni a tiédet!

<p align="center"> <a data-cke-saved-href="http://www.hotdog.hu/chiliversei" href="http://www.hotdog.hu/chiliversei"><img alt="Chili versei, alkotásai magazin" border="0" data-cke-saved-src="http://image.hotdog.hu/user/Chili87/Chili-versei-banner01_smalller.jpg" src="http://image.hotdog.hu/user/Chili87/Chili-versei-banner01_smalller.jpg" /></a></p>

Ide is nézz be!

~ saját novelláim és fotóim ~

*Anime-világ* magazin:

Egy tizenhét éves lány naplójából

Néztem ki az ablakon, miközben ettem a félig kihűlt hamburgeremet, és azon tűnődtem, vajon fog-e esni aznap.
Nagy valószínűséggel nem, mert a meteorológiai szolgálat semmi ilyesmit se mondott a tévében, de manapság jobb saját szemmel is meggyőződni arról, hogy tényleg azt halljuk, ami valójában lehetséges.
Tulajdonképpen egy tökéletes nap volt, nem volt semmi rohanás és stressz. Még egy nagy adag sült krumplit is meg tudtam enni, és ezek után se késtem el. De még volt időm bőven, és csak bámultam a járókelőket amint siettek jobbra, vagy balra. Időközben kortyolgattam párat a narancslevemből, ami ott hevert az asztalon,
a mappám mellett. Olyan kellemes hangulat uralkodott el rajtam, hogy elkezdtem az ujjaimmal dobolni az asztalon. De csakhamar abbahagytam, mert osztálytársamnak nem volt kedvére az én kis szóló játékom, aki az imént csatlakozott hozzám.
Így inkább nyugodtan próbáltam ülni vele szemben, és végighallgatni hogy mi is történt vele a hétvégén, amit most akart elmondani. Már feszült kíváncsisággal fürkésztem minden mozdulatát, hogy mikor böki már ki, hogy mi is történt tulajdonképp, de csak fokozta kíváncsiságom.

Folytatáshoz lapozz tovább! :)

- Oké, oké figyelek, de akkor mindent részletesen mesélj el nekem! - Mondtam Janenek, és határozottan szürcsöltem egyet az üdítőmből.
- rendben Clare, de akkor ne szakíts félbe! - Kérte bizalmasan.
- Tegnap már majdnem feladtam hogy lesz egyáltalán valami ebből a randiból, de délután megcsörrent a telefon, és egy sms-t kaptam, amelyben ez állt: "gyere fel msn-re, ott majd megbeszéljük a részleteket"
- És aztán?? Ja bocsi - Néztem rá bocsánatkérő szemekkel.
- Aztán bekapcsoltam a számítógépet, és bejelentkeztem. Aztán már tényleg ott várt Matthew, és írt is, hogy nem tud felhívni, ezért kellett msn-re feljönnöm, mert ott meg tudtuk beszélni a dolgokat...
Tulajdonképp már régóta szeretett volna találkozni velem, csak sok dolga volt, meg mindenféle elfoglaltsága. Én meg azt hittem, hogy csak szórakozik velem. Mármint hogy néha olyan kedves, máskor meg fel se veszi a telefont...
- Értem, bólintottam némán, hogy lássa menyire érdekel a végkifejlet.
- És végül kibökte, hogy ő nagyon is odavan értem, csak még eddig nem volt soha senkiért ennyire oda, mint értem, és nem tudta hogyan kell ilyen helyzetben cselekedni. Szóval az volt a beszélgetésünk lényege - folytatta tovább Jane - hogy többet szeretne, mint barátság, csak nem merte eddig ezt így kifejteni nekem. Pedig ő teljesen tisztába van azzal, hogy én hogyan érzek iránta! - Vágott az asztalra Jane , olyan erőteljesen, hogy csaknem kiborult az üdítőm, de a végén mégsem billent meg annyira hogy ténylegesen kiboruljon...
- Bocsi Clare, csak eluralkodtak rajtam az érzelmeim.
- Semmi baj Jane! - Most úgy gondoltam már megszólalhatok, így határozottan én is rávágtam az asztalra, de ezúttal olyan csapást mértem az asztalra, hogy az üdítőm megadta magát, és szerteszét folyt, és aki egy méteres övezetben volt körülöttünk, az kapott egy kis zuhanyt... még az a helyes srác is, aki most már totál lököttnek nézhet ezek után... erre teljesen elpirultam, és szégyenembe legszívesebben elsüllyedtem volna a föld alá...
Eme reakcióm hatására Jane úgy elkezdett nevetni, hogy alig bírta abbahagyni..
- Nagyon vicces! - Dünnyögtem félig hallhatóan, de egy kis idő elteltével már én is dőltem a röhögéstől.
- Nem is olyan vészes... csak fel kell itatni papír zsebkendővel ami az asztalra folyt, a többit meg a takarító néni majd elintézi. - Mutatott Mrs. Annie nénire Jane. és zsebéből elővett egy vagy két papírzsepit, amellyel átitatta a nedves asztal felületet.
- Köszi Jane - Mondtam- szóval hol is tartottunk a kis baleset előtt? Ja, igen, a randinál. És végül is ma lesz randi, avagy nem?
- Tudod épp ez az. Még magam sem tudom. Ugyanis a helyi gimnáziumban elég szigorúak a tanárok, és mire ő végez, addigra lemegy a nap. és ugye én sem tudok egész nap csavarogni, otthon is kell valami magyarázatot adnom, hogy miért nem vagyok időben otthon... így aztán arra a következtetésre jutottunk, hogy egyenlőre elnapoljuk a randit, és csak emailon és msnen keresztül tartjuk a kapcsolatot. De azt se mindig, mert otthon nincs náluk bekötve a net, így csak az órákon tud netezni, ami hetente 3 alkalmat jelent...
- Jane szomorú tekintettel nézett rám, mintha várna tőlem valami megoldást erre az egész problémára.. nekem meg sorra jelentek meg a kérdőjelek a fejem felett...
- Tudod, lehet hogy mégsem ő a te embered. - Mondtam neki, kissé félénken, de azért őszintén, mert ugye nekem ez volt a véleményem a hallottak után.
- Lehet hogy igazad van, de én még nem akarom feladni. Vagyis tudod én máris teljesen kétségbe vagyok esve.. olyan régóta ismerem , és szinte már a legelején tudtam, hogy ő kell nekem!
- Akkor viszont állítsd válaszút elé! Kérdezd meg konkrétan, hogy komolyan gondolja-e a szándékait veled kapcsolatban, és hogy nem csak egy komolytalan kamasz játszadozásáról beszélünk! Mert ez esetben add ki az útját, de gyorsan! Hidd el, minél tovább halasztod a dolgot, annál rosszabb lesz megtenni eme lépést, és csak fájdalmasabb lesz elfelejteni...
- Igazad van! - Felelte Jane, és felkelt helyéről. - Hová mész? - Kérdeztem kíváncsian. - Ennek örömére iszunk egy-egy forrócsokit! - Mondta vidáman, és már be is állt a sorba.

Szokásomhoz híven ismételten ujjaimmal doboltam az asztalon, mikor arra lettem figyelmes, hogy az a helyes srác, akit szerencsésen leöntöttem (és aki egyébként hosszú szőke hajú, és nagyon helyes,) épp felém nézett... Mellesleg hosszú szőkés-barna haja van, és szép zöld szemei....Majd amikor ezt észrevettem, hirtelen másfelé nézett. De nem volt elég gyors, mert észrevettem, és egy nagy mosoly rajzolódott ki arcomon, meg szerintem el is pirultam. Akkor talán mégsem haragszik rám az üdítős zuhé miatt, nyugodtam meg, és azon gondolkodtam, vajon miként tudnék beszédbe elegyedni vele..
De mire túlságosan beleélhettem volna magam ebbe a szituációba, már sehol sem volt. Sóhajtottam egyet, és a következő pillanatban előttem termett egy nagy pohár forrócsoki, tejszínhabbal a tetején.
- Köszönöm! - Feleltem, de nem voltam elég meggyőző.
- Beléd meg mi ütött? - Kérdezte tőlem Jane. - Öhm, semmi különös, csak szóval, azon tűnődtem, hogy vajon hova tűnhetett az a helyes srác, akit elért az üdítő.. jó lett volna beszédbe elegyedni vele, és elmondani, hogy nem direkt volt, hanem csak véletlen, és hogy nem akar-e sétálni meg ilyenek...
- Jajj, te! És még én vagyok komplikált eset! No, nem szabad egy pasi miatt így elszomorodni! - Mondta Jane, és koccintott velem egyet, de ezúttal csak óvatosan, nehogy megint mindenki úgy járjon, mint az imént.
Igazad lehet, de valahogy elfogott az az érzés, mint téged, hogy ő az, és hogy tennem kéne valamit ez ügyben. Így már könnyebben el tudom képzelni a te esetedet.
- Látod, látod? Így már nem is olyan könnyű jó tanácsot adni, hogy később is úgy gondoljam, hogy helyesen döntöttem. A pasik mind csak a fejfájást okozzák. Persze tisztelet a kivételeknek.
Hosszas beszélgetésünk végén, arra a következtetésre jutottunk, hogy bizony el fogunk késni, ha továbbra is maradunk a mi kis törzshelyünkön. Így fogtuk magunkat, és elhagytuk a vendéglátóegységet, és elindult mindenki a maga útján.

Másnap egész óra alatt az járt a fejemben, vajon hogy tudnék segíteni Janenek, és már majdnem ki is eszeltem az én kis tervem, amikor ugyanis a tanár rám nézett, és kihívott felelni... még szerencse, hogy az előző órán figyeltem, így kaptam egy 3/4-es osztályzatot, és egy "legközelebb figyelj jobban"-mondatot.
Suli után arra gondoltam, teljesen véletlenül elnézhetnék a városi könyvtárba, és fülön csíphetném Matthew-t. Így hát utam oda vezetett. Beléptem a hatalmas, majd' száz éves kapun, amit nem olyan rég festettek újra, és azt a tipikus könyv illatot éreztem, habár koránt sem voltak újnak mondhatóak. Ameddig a szemem ellátott, mindenhol könyvek sorakoztak, és ami azt illeti elég sok diák volt bent. Amikor lekabátoltam, és előkészítettem a kis kártyám, hogy beleolvadjak a tömegbe, akkor hirtelen megpillantottam azt a helyes pasit, akit tegnap láttunk délután... legalább ha a nevét tudnám, vagy valami hasonló dolgot, amin el lehetne indulni... és nagy megdöbbenésemre nem volt egyedül: épp Matthew-val beszélgettek, sok könyv társaságában. Semmi épkézláb ötlet nem jutott eszembe, így hát felhívtam Jane-t, hogy segítsen:
- Szia Jane, itt Clare.
- Szia Clare, mi újság?
-Nem fogod elhinni! Épp itt vagyok a könyvtárban, és az volt a tervem, hogy elbeszélgetek a te Matthew-dal, amikor észrevettem, hogy nincs egyedül! Emlékszel a tegnapi -számomra - nagyon is helyes pasira?
-Igen. Vele van? Ez remek! Akkor miért nem mész oda hozzájuk valami ürüggyel? Hisz Matthew-et úgyis ismered egy ideje. Így könnyedén odamehetnél, és szerintem nem is lenne olyan gáz.
- Á, de én nem merek odamenni!!!! - És ebben a pillanatban éreztem, hogy sok szempár mered rám, és csak ekkor esett le, hogy túl hangosan közöltem a mondandómat, ami nem tetszett a bent lévőknek.
Már majdnem letettem a telefont, amikor Matthewék is észrevették, hogy egy helyiségben tartózkodok velük, és intett, hogy menjek oda hozzájuk.. No, legalább a "hogyan menjek oda hozzájuk gyanú nélkül rész" megoldva.. de valahogy a lábaim földhöz ragadtak, és csak nem akartak megindulni, végül eszembe jutott, hogy még mindig Jane van a vonal túl végén, és arra vár, hogy mondjam már el mi is történt az elmúlt 2 percben....
- Clare! Itt vagy? Haló! Ez nem vicc! Mondd el nekem, mi folyik ott?
- Nos, nem fogod elhinni.. a lábam földbe gyökerezett, és amikor azt hittem hogy nincs semmi épkézláb kifogásom, hogy Matthewék felé vegyem az irányt, akkor épp erre nézett Matthew és intett, hogy menjek oda hozzájuk,...
- Akkor meg mire vársz még?? Most szépen kinyomod a mobilod, mély levegőt veszel, és leszel olyan rendes hogy odamész hozzá, és kifaggatod rólam, mert ugyebár úgyis ez volt az eredeti terved csajszi!
- Rendben, de azért egy kis idő múlva teljesen véletlenül felhívhatnál.... tudod, csak a biztonság kedvéért...
- Oké, de most aztán tessék akcióba lendülni! - bip bip... és Jane letette a mobilt.

Oké, oké, mély levegő.. és amint kifújtam a levegőt, addigra már oda is slattyogtam
ahhoz az asztalhoz, ahol Matthew és álmaim pasija ültek.
- Szia Clare! Mi szél hozott?
- Hello... nos én csak beszélni szerettem volna veled, de nem akarok zavarni..
- Nem , dehogy is zavarsz! Igazság szerint épp jó hogy jöttél, ugyanis szeretnék kérdezni valamit. Á, de még mielőtt elfelejtem, ő itt Steve, gyerekkori jó barátom.
- Szia - felelte mosolyogva , és kacsintott egyet rám.
- Hello, bocsi a tegnapiért... - miközben ezt kimondtam, lesütöttem a tekintetem, és a zoknimat fixíroztam, hátha akkor nem látszik annyira rajtam, hogy mennyire meg vagyok illetődve.
- Ugyan, nem történt semmi - felelte vidáman. - Tudod, legalább egy kicsit feldobtad a hangulatomat.
-Ennek örülök - mondtam, és végre kezdtem azt érzeni, hogy minden visszatért a régi kerékvágásba, már ismét önmagamat tudtam adni.
- Ti már ismeritek egymást? - Kérdezte Matthew kíváncsian. - Nem, még nem - tette hozzá Steve, és rám mosolygott. - Csak tegnap volt szerencsém összefutni vele és a kis barátnőjével.
- Vagy úgy. És miről is szerettél volna beszélni velem, Clare?
- Nem miről, hanem kiről. Jannel kapcsolatosak a kérdéseim.
- Hallgatlak, ülj le, és kérdezz nyugodtan! - Ajánlotta fel Matthew, és összefonta karjait, és figyelte, hogy mikor kezdem el a mondandómat.
- Akkor én nem is zavarok tovább Matthew! Örültem, Clare! - Mondta Steve, és elindult kifelé.
- Szia! - Mondtam, de csak alig hallhatóan. Mert rosszul érintett, hogy itt hagyott, habár a helyében én sem akartam volna zavarni.
- Nos, - kezdtem végre el - tudod, már régóta van köztetek valami Jannel, de nem tudom hogy mi is az valójában... meg lehet hogy nem is az én dolgom, de nem hagyhatom szó nélkül, hogy Jane teljesen odavan érted, és rossz látni, ahogy minden neszre előkapja a mobilját, vagy hogy suli után rögtön siet haza, hogy bekapcsolja a gépet, hogy vajon küldtél-e neki üzenetet vagy sem. És szerintem neked se jó, ez az állapot.
- teljesen igazad van! Nekem is tetszik már egy ideje Jane, csak nem vagyok az a szívtipró típus, még csajozni se nagyon tudok, nemhogy határozottan döntéseket hozni.... Steve is azért jött ide, hogy segítsen szakdolgozatot írni. Látod, nem vagyok egy nyerő típus..
- Ugyan már! Hol marad az önbizalom? Eladtad egy bolha piacon? Na jó, félretéve a viccet, szerintem abból nem lesz senkinek semmi baja, ha végre szántok időt egy alapos beszélgetésre.
- Tudod mit? Lehet hogy igazad van! - Eddig is ezt próbáltam megértetni veled - Mondtam neki. Na jó, egy kicsit gonosz voltam vele, de szerintem megérdemli azok után, hogy milyen sokáig húzta ezt a beszélgessünk el komolyan dolgot...
- Szóval a javaslatom a következő: - tettem hozzá határozottan ( épp olyan magabiztosan, mint amikor tegnap a narancslevemet borítottam le) - itt van a mobilom, és most azonnal el kell hívnod Jane-t a törzshelyünkre úgy fél óra múlva.
- Rendben! Ö, de hol is van tulajdonképpen a törzshelyetek?
- ja, tényleg! A Mc Donlads az - Mondtam kicsit kiesve a monológomból. de azért ez mit sem változtatott az én kis remek tervemen.
- Oké.. és mit mondjak?
- ÁÁÁ! Istenem ! Légy férfi, és nyomd már meg azt a gombot!
- Jól van na! ... kicsörög...
- Az is valami.. - mondtam kicsit türelmetlenül.
- Haló, Clare te vagy? No, mi újság?
- Szia Jane, itt Matthew, tudod elkértem Clare mobilját, hogy felhívjalak,és hogy megkérdezzem, hogy nincs-e kedved fél óra múlva találkozni velem a törzshelyeteken?
- Ezt most komolyan kérded? Persze! És ez biztos? Mármint örülök , meg minden, de ezúttal ugye nem fogsz lerázni?
- Nem dehogy! De ezt majd elmeséli Clare, nem vagyok a szavak embere..
- Ebben egyet értünk! - Mondta Jane.
- Lehetne egy aprócska kérdésem Matthew?
- Kérhetsz bármit Jane!
- Ó, köszönöm. Nos, lehet hogy ezért még Clare le fogja venni a fejem, de délelőtt azt csiripelték a madarak, mintha valakivel beszélgettél volna a könyvtárban..
- Ó, igen, biztos Stevere gondolsz... - Ekkor kérdőjelek sora halmozódott fel a fejem felett.. mi köze Stevenek az ő randijukhoz?
- De mire is szeretnél kilyukadni?
- Nos, gondolom , feltűnt , hogy Clare totál odavan érte, és arra gondoltam, hogy csinálhatnánk egy dupla randit, benne vagy?-mondta Jane Matthewnak
- Persze! Ez remek ötlet, akkor szólok neki. Akkor találkozzunk fél óra múlva.-felete Matthew.
-Oké, add nekem Clare-t! Szia! - Egy határozott mozdulattal elvettem a telefont és feltettem a kérdésemet Janenek:
-Jane! Miben sántikálsz? - Kérdeztem kíváncsian, mivelhogy a beszélgetés végét nem hallottam...
- Semmi különös barátném, csak gyere el felém, és üljünk be egy milkshake-re ;-)
- Hát rendben...

valamivel később:

- Jesszus Jane, mindjárt elkésünk!
- Ne aggódj már annyit! Örülnöd kéne,hogy végül happy end lesz ebből az egészből! - Nyugtatgatott engem, de nem sok eredménnyel. Végül odaértünk a törzshelyünkhöz, és beléptünk. Bent finom sült krumpli illat terjengett, és valamivel melegebb volt bent, mint kint. Ahogy beljebb léptünk, megpillantottuk a srácokat. Összerezzent a gyomrom, és hirtelen fel akartam venni a nyúlcipőt. DE mire elhatároztam magam, már le is ültünk a srácokhoz, így ez a tervem nem jött össze. No, nem mint ha bántam volna..
- Sziasztok! - Üdvözölt minket először Steve, majd Matthew. Mondanom sem kell, hogy én Steve mellé, Jane pedig Matthew mellé ült. Steve ízlése nagyon megtetszett, ami az öltözködését illeti. Egy laza póló volt rajta, valami felirattal, és egyszerű farmernadrágot viselt mellé.És meg kell jegyezzem, hogy olyan jó illata volt! Biztos valami jobb márkájó dezodora van, vagy nem is tudom..lehet hogy csak elfogult vagyok .... miután felmértem a terepet, nem túl sok értelmes mondat jutott eszembe, így hagytam, hogy Steve kérdezzen előbb.
- Van kedvenc együttesed? Szoktál koncertekre járni? - Kérdezgette sorban, én pedig igyekeztem frappáns válaszokkal előállni. Amíg mi "kérdezz - feleleket" játszottunk, addig Janeék félrevonultak és megvitatták a dolgot kettőjük között.
- Átgondoltam a dolgot Jane! - Mondta Matthew. - Ma délelőtt nyitotta fel a szemem Clare. Nem játszadozhatok úgy veled, mint macska az egérrel, mert nem volna tisztességes. És ami engem illet, te sem vagy számomra semleges. annál jóval több vagy nekem. Csak eddig magamnak se mertem bevallani. Úgyhogy szeretném megkéredzni hogy ezek után is szeretnél-e a barátnőm lenni, kedves Jane? - Jane totálisan elpirult, és maximálisan boldognak tűnt, így sejthettem, hogy mi is volt a téma végkifejlete. Kis idő elteltével Jane "magához tért" és válaszolt Matthew kérdésére:
- Boldogan! Nem is vágytam még soha semmire ennél jobban! - És abban a pillanatban megcsókolták egymást... én meg azon töprengtem, hogy milyen ürüggyel kérhetném el Steve számát, amikor váratlanul megfogta a kezem, és úgy nézett rám, mint aki fel akar tenni egy kérdést:
- Tudod, amikor tegnap megláttalak, nagyon rokonszenvesnek találtalak, még akkor is, amikor kaptam egy kicsit a narancslevedből.. - ujjaim összegubancolódtak a szavak hallatán, és teljesen biztos voltam benne, hogy rákvörös lettem, amit biztos észre is vett... - igazából pont az tetszett meg benned, hogy ilyen kis lökött vagy, ha szabad így kifejeznem. - Persze, semmi baj - legyintettem, és mondtam hogy inkább tartson lököttnek, mintsem aranyosnak, mert abból már teljesen elegem van...
- Nem, én egyáltalán nem is gondoltam rólad, hogy aranyos lennél.. habár, most hogy így mondtad...- és rám kacsintott, jelezve, hogy csak ugrat, mire én nyelvet öltöttem rá, és feltettem egy kérdést, hogy megszüntessem a csendet.
- Tulajdonképpen egy kérdést akartál feltenni, nem?
- De igen. A hétvégén lesz egy koncert, és ha épp nincs semmi halaszthatatlan dolgod, eljöhetnél velem. - És olyan édesen nézett rám, hogy ha akartam volna, se tudtam volna nemet mondani. No, nem mintha szándékomban állt volna kosarat adni ennek az iszonyatosan jóképű hapsinak.
- Nos, várjál csak, meg kell néznem a határidőnaplómat. - és a táskám felé nyúltam, mire rávágtam: - Csak vicceltem, még jó hogy veled megyek arra a koncertre!

Eltelt a délután, így Matthew lovagiasan felajánlotta Jannek, hogy hazakíséri, és persze Steve is elkísért volna, ha a városban lakik, de sajnos nem..így én voltam kénytelen elkísérni a vonatállomásra, ahol végre elcsattant a várva várt csók, amit akkor kaptam, mielőtt Steve felszállt a vonatra.
- Akkor hétvégén találkozunk Clare! - Mondta Steve és puszit dobott nekem a távolból, majd a vonat elindult.

Már csak két teljes nap választott el Stevetől, és a fergeteges koncerttől, de úgy éreztem, sehogy se telik az idő... Jane áthívott hozzájuk, egy kis délutáni sütizésre, amelyet mi magunk sütöttünk meg.
- Látod, milyen jó csapat vagyunk? - Mondta Jane,és a randi óta olyan boldognak tűnt, hogy le se lehetett lőni... mondjuk nagyon örültem a sikerének, és persze annak is, hogy álmaim pasija észrevett engem :) Pont összeillünk, csak egy évvel idősebb nálam, így valószínűleg jól ki fogunk jönni egymással, legalábbis remélem.

- Igen Jane, még szép, hogy jó csapat vagyunk! No, van még a tepsiben egy kis süti? - Kérdeztem.
- Még akad, de nem sokáig. - Jane kivette azt az utolsó pár szeletet, és testvériesen szétosztotta kettőnk között Majd öntött a poharunkba egy kis kakaót, amire nyomtunk tejszínhabot.
- Tudod már, mit veszel fel a koncertre, Clare?
- Ami azt illeti fogalmam sincs. De ha azt vesszük, hogy rock koncert, akkor remekül illene az alkalomhoz egy koptatott farmer, és valami sötét felső. meg tornacipő. És kész is. Nem is fogok sokat agyalni rajta, mert még képes leszek elkésni. - Nevettem magamon. Ami általában elő szokott fordulni. Mármint, hogy elkések, mert annyit variálok , hogy mit is vegyek fel, milyen fülbevalóval, és táskával...
- Az remek! De a fekete szemceruzát se hagyd ki - Mosolygott Jane, és a kezembe adott egyet.
- Ó, köszi, nagyon rendes vagy, hogy segítesz nekem az előkészületekben. De még van időm, szerencsére.
- Tudom, Clare. Nézzünk meg egy filmet! Addig is telik az idő, és egyre kevesebb óra marad a mai napból.
- Rendben! - Mondtam.

Végül eltelt az a nap is. Megnéztünk egy remek vígjátékot, ami olyan jó volt, hogy szem nem maradt szárazon. Végül későre járt, így hazafelé indultam, amikor eszembe jutott, hogy még nincs teljesen kész a beadandó házi feladatom. Sebaj, legalább lesz valami, ami holnap délelőtt eltereli majd a gondolataimat.

Reggel később ébredtem, mint általában, de nem volt bűntudatom emiatt. Lassan lesétáltam a lépcsőn, megreggeliztem, és elkezdtem megírni a lecke hátralevő részét. Közben arra gondoltam, hogy fel kéne hívnom Steve-t. De nem akartam zavarni, meg holnap úgyis találkozunk...így hosszas vívódás után úgy döntöttem, nem hívom fel.

Fogalmam sincs, hogyan, de valahogy mégiscsak eltelt az a nap is. Valószínűleg sikerült jól belemerülnöm a vasalásba és a porszívózásba, amiben kicsit elfáradtam, és a tévé előtt bealudtam. Arra ébredtem kora hajnalban, hogy a tv nincs kikapcsolva, és hogy nem volt adás, ami kissé zavaró hangot adott ki, így felkeltem és kikapcsoltam. Ránéztem az órára, ami hajnali 3at mutatott. "Még alszok egy keveset", alkudoztam magammal, és nem is telt el sok idő, mire visszaaludtam. Álmomban azon agyaltam, vajon tetszeni fogok-e Stevenek, és hogy lesz-e jövője a mi kis kapcsolatunknak. Amikor már úgy éreztem, hogy kidob az ágy, kinyitottam a szemem, és láttam, ahogy a nap fényei beszöktek a függöny résein keresztül. Kétségtelenül reggel van - motyogtam magamban- így felkeltem, és beleléptem a zöld színű mamuszomba, amit nem is olyan rég vettem egy áruházban, mert le lett értékelve, így ugyebár megérte megvenni. Kimentem az udvarra, és megnéztem a postaládát, hátha van benne valami újság, vagy szórólap, majd beköltöztem a fürdőszobába. Alapos tatarozás után, azt mondhatom kinézek valahogy. Egészséges önkritika. Hajat mostam, kiszárítottam, majd fogtam a hajvasalót, és kiegyenesítettem az enyhén hullámos hajtincseimet,majd feltűztem a hajam, amíg átöltöztem a "rocker" felszerelésembe. A végére hagytam a sminkelést, de azt is csak szolidan. Kihúztam a szemem a fekete szemceruzával, egy kis szempillaspirál, és kész is. Nem kell ide vakolat, meg egy kiló alapozó, gonoszkodtam a pláza csajok kinézetén, majd visszatekertem a szempillaspirált, és eltettem a többi kozmetikum mellé.
Miután úgy éreztem, hogy száz százalékosan elkészültem, rápillantottam az órára, és megkönnyebbülve nyugtáztam, hogy még időben vagyok. A vonat fél óra múlva érkezik meg, tehát elég negyedóra múlva elindulnom.
Tulajdonképp nem is azt a két napot volt nehéz kivárni; - na jó azt is - de az utolsó fél órát még inkább. Úgy éreztem, hogy el kell indulni most azonnal,legfeljebb majd lassabban haladok, így felmentem a táskámért, ami tele volt kitűzőkkel, meg össze volt firkálva a kedvenc együtteseimmel, és már zártam is be magam mögött a bejárati ajtót. Remek, most már indulok is. Elővettem az mp3 lejátszómat, és elindultam a vonatállomásra. A lábaim mit sem törődve az idővel, csak úgy mentek előre, egyik a másik után, így jó hamar odaértem. Alig hallgattam meg 3 számot, és máris a vonatállomás épülete előtt voltam. Legalább időben itt vagyok. Jobb, mintha Stevenek kellene várnia rám. Akkor már inkább én várakozok egy kicsit. Még öt perc, és végre viszont láthatom az én Stevemet- ha szabad ilyen kijelentést tenni, ilyen rövid idő elteltével- Amíg magamban megvitattam ezt, hallottam, ahogy a hangosbemondóban bemondta egy gépies hang, hogy "vonat érkezik a második vágányra, kérem vigyázzanak!" majd evvel egy időben érkezett egy sms, amelyet Jane írt:
" Szia, Clare! Csak azért írok, hogy érezzétek jól magatokat a koncerten. Majd beszélünk. És csak nyugi! Puszi : Jane." Mire elolvastam a rövidke üzenetet, a vonat már be is futott, épp arra vágányra, ahogyan azt a hölgy mondta. Szépen sorjában szálltak le róla az utasok, míg végül megpillantottam Steve-et, amint leszáll ő is, és keresni kezdett a szemeivel, így integettem neki.
Nem bírtam magammal, és elindultam felé, mire észrevett, és elmosolyodott. Vajon ő is sokszor gondolt rám? Most jöttem csak rá, hogy mennyire rossz volt nélküle. Még ha csak két napra is.
- Szia Clare! Már nagyon szerettelek volna látni!
- Szia Steve, nekem is hiányoztál - mondtam neki, és szokás szerint elvörösödtem, amikor átkarolt és megcsókolt, majd megfogta a kezem, és elindultunk a koncert irányába,
- Hogy telt az idő,mióta nem találkoztunk? Gondolom sokat tanultál. De azért nem vitted túlzásba?
- Igen, tanulgattam pár órára, de azért szakítottam időt Janere is, így gyorsabban teltek az órák. - Feleltem, és próbáltam leplezni, hogy mennyire nagyon vártam már ezt a napot, és hogy végre ismét mellettem legyen.
- Nagyon helyes! Barátokra mindig kell időt szakítani. Arra gondoltam, átkérem magam a helyi iskolába, hogy ne kelljen annyira távol lennem tőled.
-Ez meg mit jelent? Csak barátként tekint rám??? Oké, biztos csak kihagyott egy mondatot, és én több vagyok neki, mint egy barát... agyaltam az út további részében, amikor megérkeztünk a guitarr klub elé, és közben kicsúszott a kezem a keze fogásából.
- Mi a baj? - Nézett rám Steve értetlenül, és nem esett le neki, hogy mi a bajom.
- Semmi különös - dünnyögtem, habár aligha volt hihető hogy nincs semmi bajom. És kis hezitálás után folytattam:
- Az előbb azt mondtad, hogy a barátokra mindig kell időt szánni, igaz?
- Így van, Clare. -Helyeselt az álmaimnak hitt lovagja.
- Akkor miért pont ez a mondat után közölted velem, hogy ideköltözöl a városba? Ez úgy hangzott, mintha csak egy barát lennék a sok közül.... - Lehajtottam a fejem... Na tessék.. asszem elvetettem a sulykot...most itt fog hagyni....agyaltam, mire végre megszólalt:

- Dehogyis! Ezt meg honnan vetted???- Nézett rám kérdően Steve azokkal az édes szemeivel, amik azt sugallták, hogy nem értettem meg hogy mit is akart mondani az imént.
- Ez egyáltalán nincs így, kicsi, butus kedvesem! - Miközben ezt mondta, átfonta a derekamat, és átkarolt, majd megcsókolt, amitől totál elolvadtam...
- A két mondatnak semmi köze nem volt egymáshoz. Azt meg egyáltalán nem akartam mondani hogy csak barátként tekintek rád. Nos, akkor elismétlem, hogy világosabb legyen amit szeretnék mondani :
A barátokra mindig kell időt szánni. és pont. itt van a mondat vége. Most pedig apropó, közelebb költözök hozzád, mert nem bírok nélküled lenni, egy percet sem! - Rám mosolygott, majd megvárta, hogy reagáljak valahogyan.
- Remélem, ezúttal sikerült kihangsúlyoznom, hogy nem függött össze a két egymást követő mondatom. És igen, tényleg hiányoztál!
- Jaj, Steve, milyen hülye vagyok! - Fakadtam ki, erre ő megint csak elmosolyodott, majd az órájára nézett, és vissza rám, amiből tudtam, hogy itt az ideje beljebb menni. De azt még hozzá tette, hogy nem vagyok hülye, és puszit nyomott az arcomra.

Felértünk az emeletre, végül is nem volt annyira nagy nyüzsgés, biztos azért mert még nem voltunk elkésve. Steve megvette a jegyeket, a hölgy pedig karszalagokat adott a csuklónkra. Beléptünk a terembe, ami jó tágas volt, és letettük a kiskabátokat, majd rendeltünk italt. Persze semmi alkoholt :) Szétnéztem, és nagyon megtetszett a hely. Remekül be volt rendezve, sok banda plakátja köszönt vissza a falról. A fények szinte vakítottak, és némi zaj is volt. Kezdtek gyülekezni a koncertre érkezők, és a banda is nekiállt bemelegíteni. Nagyon szuper volt! A hangfalakból áradó zene eltöltött jókedvvel, és már türelmetlenül vártam, hogy belecsapjanak végre a koncertbe. Körül néztem , néhol elég érdekes emberek voltak, nem is értem, mi veszi rá őket, hogy így nézzenek ki... Mondjuk nincs velük semmi baj, csak én nem lennék ilyen merész...
Már egy ideje bent voltunk, mire kis késés után elkezdődött a koncert. Nagyon jó hangulat kerekedett percek alatt, és sokan táncoltak együtt. Boldog voltam, hogy Steve meghívott erre a bulira, nem sok ilyenben volt még részem. Az is jó ötlet volt, hogy időben érjünk ide, mert ahogy elnézem, aligha lenne hely a későn érkezőknek.
Koncert közben néztem Steve arcát, és láttam rajta, hogy örül, remélem nem csak a jó hangulat miatt... belegondolni is nehéz, mennyi órát kellett nélkülöznöm a társasága nélkül. Inkább nem is gondolok bele, mert teljesen elszomorodom. nevetséges, hogy eluralkodtak rajtam az érzelmeim! Alig pár napja ismerem,mégis nagyon sokat jelent nekem. De szerintem ezt nem fogom még elmondani neki, a végén még megfutamodik, és egyedül maradok..
A koncertnek vége lett, és elindultunk lefelé a lépcsőn, ki az utcára. Elég sok ember volt odakint, ami nem volt meglepő mert más programok is voltak aznap a városban. Kettesben romantikáztunk a városban Stevevel, amikor megcsörrent a telefonja:
-Haló? Szia Matthew! Miújság? Épp az imént ért véget a koncert.. aha, ti meg moziban voltatok? És még a városban vagytok? az jó,akkor megbeszéljük Clare-el és nemsokára csatlakozunk hozzátok. Szia!
-Nem volt nehéz kitalálnom, hogy Matthew volt az, aki ráadásul a városban van Jane-el, és ettől még jobb hangulatom támadt. No nem mintha eddig nem lettem volna teljesen boldog!
- Clare, lenne kedved találkozni Matthewékkal? Ők is találkoztak, csak nem koncertre mentek, hanem moziba. - mosolygott Steve, majd megfogta a kezemet, és rám nézett, várva, hogy mit válaszolok majd neki.
- Persze! Ez nem is volt kérdés! Így elindultunk Jane-ék felé. Miután találkoztunk, félrevonultunk ki ki a saját barátjával, a srácok ittak egy egy sört,és jól kiveséztük az aznap történéseit. Legalábbis mi így tettünk Jane-el.
- Jaj, olyan jól éreztem magam! - Örvendezett Jane! - és veletek mi újság, jó volt a koncert? Hisz már úgy vártad!
- Igen, nagyon jól éreztem magam. És tulajdonképp pont így képzeltem el a mai napot. Titkon reméltem, hogy össze fogunk futni veletek. Képzeld, azt mondta nekem Steve, hogy közelebb fog költözni hozzám, hogy ne csak a hétvégeken tudjunk találkozni!
- Ez remek! Pont, mint egy tündérmesében :) - Mosolygott Jane, és láttam rajta, hogy együtt örül velem.
- Ennek örömére muszáj innunk egy málna turmixot! - Mondta Jane. Majd későre járt, és mindenki ment haza. Steve ezúttal nem ment haza, hanem velem indult el hozzánk.

Most késő este van, amikor ezeket a sorokat írom Kedves Naplóm, de muszáj volt a fentieket közölnöm veled, hogy később is emlékezhessek erre a szép estére. Szerencsésnek érzem magam, amiért egy ilyen helyes sráccal hozott össze a sors. Remélem a jövőben is ki fogunk tartani egymás mellett. Tudom, ez most kicsit szappanoperásnak tűnik, de minden pont úgy jó, ahogy van, és úgy érzem, vele le tudnám élni az életemet.. Azt hiszem most zárom soraimat, mert a naplóm utolsó lapja mindjárt betelik. Nem maradt más hátra, minthogy azt kívánjam:

Jó éjt!
Clare

The End

További linkek: