biztosan a bicikli tisztítás közben törhetett rám a gondolatmenet, miszerint mindenki utálni akar legalább egy embert életében, de azt hosszasan. valójában azt sem tudja miért utálja, de azért talál rá apró indokokat, amik egy békés ember részéről tűhegyni nagyságúak, ergo = semmik.
utálsz, mert mást éppen nem találsz.
utálasz, mert kedvelsz minden őrültség ellenére.
utálsz, mert kitudja miért.
nem is ez a lényeg, hanem annyira gyerekes.. ez az egész.
okokat találsz ki, hogy más miért utáljon. az aprócska probléma csupán annyi, hogy nem hatsz meg. semmivel. akármire derül fény, őszintén meg tudom mondani, hogy mit bántam meg és mit nem, és azt egy cseppet sem bánom, hogy utálsz. utálj, utálj utálj.. én addig nevetek. mert annyira vicces a szituáció.
megelőzve a kérdést: noname embernek írtam, általánosságban, nem összpontosítok senkire.
Hozzászólok