csillli blogja

csillli profilja
offline

csillli (L/30)

Csatlakozott:2015.01.12.
Utolsó belépés:2017.04.29.

Ezt kell tudnod rólam

Itt lakom: Magyarország

Párkapcsolatom: Foglalt vagyok

Naptár

Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30




Szent Pál Korintusiaknak írt 1. levele 13.
 
Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén ha szeretet nincs bennem,csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.

♥♥♥

*********
*******
*****
***
*



A szeretet türelmes,
a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed,
a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik.

♠♠♠

¤¤¤¤¤
¤¤¤
¤



Itt maradt hajnalban
a párnámon egy illat.
így álmodtam tovább,
míg meg nem virradt.
Fejed formáját őrzöm
mosolyogva nézem,
magam mellett kedves,
arcodat idézem.
Az a pillantás ,ami eléget,
elvarázsol, mindent elfeledtet,
vágyat korbácsol.
Hűvös tavaszi reggel,
mégsem fázok.
Itt maradt egy illat,
egy érzés..,
amire vigyázok.

♠♠♠

¤¤¤¤¤
¤¤¤
¤



én belülről kezdem oldani blúzomat
s úgy tépem le magamról,
hogy még a szívem is kilátszik
a bőröm alól pedig tudom
így vetkőzni kockázatos dolog
de ha mégis megmaradok
utána a ruhámat is leveszem
neked aki elfogadsz
teljesen meztelen

♠♠♠

¤¤¤¤¤
¤¤¤
¤



Gyere velem, ha pára
lebben,
a vágy is hajnalban
kél,
fura dalok csapongnak
bennem.
bolond kacajt hordoz a
szél,
zilált hajunk reszketve
tépdesi,
csupa-csupa szomjúság a
rét,
etess, itass!
Többé nem ámít el semmi,
míg lángot igézel....., beléd halok én.

♠♠♠

¤¤¤¤¤
¤¤¤
¤



Mint suttogás a féltett titkot,
mint kínos csönd a temetés végét,
mint röpke láng a szomjas bozótot,
mint könnyes nevetés anyám kötényét.
Engem csak úgy szeress!
Mint vércsepp a vakító havat,
mint remegés a lázas beteget,
mint szorongás a sötét árnyakat,
mint örvény a kapálódzó testet.
Engem csak úgy szeress!
Mint héja a hangtalan siklást,
mint sikoly a hallgatag éjszakát,
mint folyó a repedés moraját,
mint harmat a koldus kalapját.
Engem csak úgy szeress!

♠♠♠

¤¤¤¤¤
¤¤¤
¤



Tudod-e,
amit én nem tudhatok,
amiről holdtöltekor álmodok,
emlékszel-e,
ha el vagyok feledve,
velem vagy-e,
amikor nem vagyok?
Álmomban, egyszer,
súgva-settenkedve
eljössz-e
velem sétálni a csendbe,
és engeded-e majd,
ha megfagyok,
hogy eltemessenek
a tenyeredbe?

♠♠♠

¤¤¤¤¤
¤¤¤
¤



vegyél magadhoz ahogyan a bort
a reggel hűvösét a kenyeret
a keretbe nem foglalható tájat
amint lehet tegyél el apró dolgaid
közé engedj időznöm ott egy keveset
felejts el lassan észrevétlenül
amint lehet felejts magadban
ne törődj velem viselj mint bőrödön
fehér heget hogy növekedjem majd
a pórusokkal amint lehet vegyél magadhoz
ahogyan a szó még ismeretlen ízeit
veszed takarj be gondod rejtett
vánkosába amint lehet

♠♠♠

¤¤¤¤¤
¤¤¤
¤



Mondd el nekem,
miért nem vagy idegen,
mozdulataid honnan ismerem,
miért tudom rólad,
amit még te sem?
Mondd, meddig tűröd azt,
hogy olvasom,
mit ír a ránc tűnődő arcodon,
hogy szótlanságod értem, hallgatom?
Tanulod-e mi az, amitől félek,
hol nyitott ajtót testemen a lélek,
mit mondanék, amikor nem beszélek?
Végül csak annyit:
vigyázol-e rám,
ha nem jut már eszembe a szezám,
leszel-e testvérem, anyám, apám?
Tudod-e, amit én nem tudhatok,
amiről holdtöltekor álmodok, emlékszel-e,
ha el vagyok feledve, s velem vagy-e,
amikor nem vagyok?
Álmomban, egyszer,
súgva-settenkedve eljössz-e
velem sétálni a csendbe,
és engeded-e majd, ha megfagyok,
hogy eltemessenek
a tenyeredbe?

♠♠♠

¤¤¤¤¤
¤¤¤
¤



A távollét valódi biztonsága:
ennél jobban már nem marad
magára senki.
A szeretni vagy nem szeretni
dilemmája itt nem az ész döntése.
ki az, akit mégis, akit mégse.
A távollét mindent kiszór magából.
Nem óv meg semmitől,
legfeljebb ápol, enyhít.
A valakit vagy inkább senkit
kérdésre itt nem érvek válaszolnak.
Soha többé, vagy talán holnap.
A távollét - sokszor szerencse dolga,
hogy a szomszédba, mennybe,
vagy pokolba juttat.
A távolodó úgy hazudhat,
hogy minden,
amit mond, valóra válik.
A változás nem tart sokáig.

♠♠♠

¤¤¤¤¤
¤¤¤
¤
Tooltip szövege ide jön

Legalább 3 karaktert írj be a kereséshez