bossikalmi blogja

bossikalmi profilja
offline

bossikalmi (F/62)

Csatlakozott:2010.06.26.
Utolsó belépés:2017.03.26.

Ezt kell tudnod rólam

Itt lakom: Érd

Párkapcsolatom: Foglalt vagyok

 
 
Igen, volt egy CSAPAT, az EB-én.
Ott, Játszottak, SZÍVVEL, Magyar SZÍVVEL játszottak.
Ott, Portugálokat, megtréfáltuk, mert JÁTSZOTTUNK.
Most, hol az, a CSAPAT?
Pedig, itt, is játszottunk, csak hátra felé.
Arra jók voltunk.
Támadni, most nem kellet, mert EB győztes ellen nem lehet.
Mert, ŐK EB GYŐZTESEK!
De, ha MI, ott kint tudtunk JÁTSZANI, akkor…
Szétszedték, azt a CSAPATOT.
De, miért?
Pedig…
Nem folytatom, mert  fáj a szívem, hogy így játszottak.
Szívtelenül, hajtottak.
Ott, is voltak MAGYAR szurkolók, s most is buzdítottak.
De, hol az, a EB Csapat?


Nem tudom, hogy mi lesz velem.
Nem tudom, hogy itt lesz-e még a Kedvesem,
mert nincs munkám se kenyerem,
se pénzem.
Koldus vagyok, s amit kapok.

Emberek lenéző nézése a táblám szövegére.

Táblám:

"Segítsetek, Emberek családom éhezik,
ki segít, az úgy érzem, hogy él és létezik."

Néha elolvassák,
köpködnek,
gúnyos mosollyal odébb állnak, de nem
segít senki egy valaha jó húzó munkásnak.

Mégis!

Egy pár forint vagy euró, lehajlok,
hogy fölvegyem, s jön egy srác
és rám ordít.
Hé, öreg ez kell nekem
és elvitte minden pénzem.

Hát így segítettek az Emberek Nekem.

 
Még emlékszik, arra, amikor ott állt a vízfüggöny mögött.
Előre lépett, és hagyta, hogy a víztömeg Kegyedre essen.
Érje, bársonyos testét, hosszú fodros, csillogó haját.
Hagyta, hogy átmossa e gyönyörű, csodálatos alakját.
Ugye, erre emlékszik?
 
S, arra, amikor a tavon csónakjában Kedves ült.
Bókokat a fülébe suttogott.
Szép, kecses nyakára sok finom csókot adott,
közben keze, szoknyája alján volt.
Ugye, erre emlékszik?
 
Még, most is előttem van az, a kép, mikor szobájában lengén volt.
Szerelmes pillantásokat, Kedvesétől kapott.
Vette, e jelzéseket, és örömmel adta a testét, szeretőjének.
Aki, minden kívánságát, amit kért teljesítette.
Ugye, erre emlékszik?
 
Arra is, hogy láttam, finom, bársonyos testét.
S, csodálhattam testközelből két tündéri mellét,
engedte, hogy megfoghattam, és finom csókokat adtam.
Élvezte, e jelenetet, és még kérte, hogy lejjebb, lejjebb.

Emlékezzen csak, mert ezek szép pillanatok.
S, mindent, amit tettem szeretetből adok,
mert előttem állt egy csodálatos, gyönyörű Nő.

Kegyed.
 
  
 


 
Felesleges, mert Önt nézem.
Tiszta szívvel érzem.
Csillogó szemei szinte mosolyognak.
Karjai ölelésre várnak.
Felém, jön, vibrál a levegő.
Testem beleremeg, ha megérint.
Szívem erősebben dobog,
s, érzem a boldogságot.
Nézek egy gyönyörűséget,
egy tiszta Nőt, egy szépséget.
Kegyedet.

Kérdése, felesleges.
mert egy szép teremtést nézek.
Egy, nőt, aki tökéletes.
Önt.

Imádom Kegyedet.

 
Szomorúak a napjaim.
Nem látom Kegyedet.
Nem látom gyönyörűségét, szépségét,
mosolygós orcáját, csodálatos alakját.
Nem látom a Gyönyörű Nőt.
Akit mindennap láttam, s csodáltam.
Hiányzik, de nagyon.
Ez nekem egy fájdalom.
 
 
E gép egy manapság drága szerkezet.
Gép nélkül már nem élet az Élet.
Hozzá szokott az Ember.
Nélküle dolgozni nem mer.
Minden érdekeltnek ajánlom a gépet.
Legyenek gazdagok, s szegények, de
gép nélkül dolgozni nem lehet.
Gépben benne van az életed.
A szerkezet csak hasznodra lehet,
ha, okosan kezeled
.

Kisasszony, végre ketten vagyunk.
Tavon boldogan csónakázunk.
Napfényét, és élvezi,
esernyőjét összecsukja, és elteszi.


Lenézünk a tisztavizű tó fenekére,
kis Vizi csikók boldogan játszanak,
tavi csigák egymásra másznak.


Gomolyfelhők gyűlnek felettünk.
Gyorsabban evezek, s hamar partot érünk.
Fedél alá húzódunk, hogy meg ne ázzunk.

Egy kicsit most együtt voltunk,
de sajna véget ért a tavi kirándulásunk.

Kint a parton hintóba ülünk,
boldogan a felhők fölé repülünk.
 
 Elnyomottnak érzem magam.

Sok teher a vállamon,
nem vagyok elég bátor,
s hazámat el nem hagyom.


Magyarnak születtem, s e kis hazában,
a Szent Magyarországban élem le életem.


Így, hát sorsom tűrőm.

Kesergek, de nem tudom,
hogy kinek, s minek.


Szavam a levegőben szertefoszlik,
megértésre nem talál.


Van még hét rég a bőrömön,
s sorsom tovább tűrőm

                                

 
Séta közben megfogja a barátja kezét.
Finoman hozzá bújik.
Közben a jövőről elmélkedik.
Keze máshol jár, gondolatától távol már.
 
Mire vár még!
 
Vágya csak fokozódik.
Teste a pamlagon vonaglik.
Ajka édesen csókol, közben szép szavakkal bókol.
 
Mire vár még!
 
Kéri, hogy beljebb, és beljebb,
 élvezze tovább az Életet.
Kell, hogy most így együtt legyenek,
és örömmel töltsék el a meghitt perceket.
 
Buda-Tétény. 2013-07-25.
Tooltip szövege ide jön

Legalább 3 karaktert írj be a kereséshez