Cleopatra65 blogja

Cleopatra65 profilja
offline

Cleopatra65 (L/51)

Csatlakozott:2008.06.18.
Utolsó belépés:2017.01.18.

Ezt kell tudnod rólam

Itt lakom: Jászkarajenő

Párkapcsolatom: Nem publikus



 " Álomból-valóság, a valóságból-álom,
Akármerre nézek a helyemet nem találom!
Láttam fényt, láttam táncoló tűzkarikákat,
Ígérem kijavítom az általam elkövetett hibákat.
Ne próbálj megérteni, csak szeress,
Lehet, az élet okozta sebek elviselése könnyebb lesz.
Most hunyd le a szemed és képzeld azt, hogy állok melletted.
Ne tégy semmit csak állj némán és hangtalan,
Hisz egy telet sem élünk meg fagytalan.
Ébren álmodom, ez valóság vagy álom?
Nem tehetek semmit, a helyemet nem találom!

Ezek az érzések a szívemből jönnek,
Mert hisz amióta ismerlek szememből nem hullnak többé a könnyek.
Álomból-valóság a valóságból-álom,
Úgy érzem előbb-utóbb az utamat végig kell járnom.
Most elképzelem az arcod ahogy ezt a verset olvasod.
És remélem elfelejted tőle minden bánatod.
Ezt a verset szívből írtam,
Segítségül az angyalokat hívtam.
Ők súgják meg neked százszor,
Amit én küldök el velük párszor.
Kisírhatja két szemét az ég.
Akkor sem engedem át másnak a világ két leggyönyörűbb szemét!
Bocsi ha kicsit telhetetlen vagyok,
De ha nem írhatom le az érzéseim menten meghalok.
Lehet, hogy az égiek ezen érzésekért megvetnek,
De tudom és szerintem te is tudod, hogy nagyon kedvellek!
Álomból-valóság, a valóságból-álom,
Akárki akármit mond, egyre tisztábban csak a saját utamat látom.

Nem tudom ezek a szavak hogyan csengenek a füledbe,
Akkor nem tudom……Ha megijesztettelek nézz bele a tükörbe.
De ha nem baj akkor a tükörből én mosolygok rád,
Hisz ahogy körülnéztem azt hiszem
te vagy a környéken a legférfiasabb virág
Álomból-valóság, a valóságból-álom,
Érzem, tudom, gondolom, most már csak a végtelen szeretetre vágyom"



Kulka János

A zene

Lehet egy dal, vagy ritmus, vagy zaj, egy árva hang, egy jel.
a zene az kell, hogy ne vesszünk el, hogy mégse adjuk fel!
Mert a jó, a rossz csak szó, olyan ami sokszor változó,
de egy ismerős hang, az megmarad, máris érzed, hogy védve vagy,
a dal egy biztos hely!

A zene az kell, mert körülölel, és nem veszünk majd el.
Ha van elég szív, az sokat segít, már úgysem adjuk fel.
Köztünk minden ember más, különös és sokfajta szokás.
De hogy éjjel mindenki álmodik, nagy bajt nem csinál hajnalig,
ebben egyformák!

Itt van, aki csak néz, és van aki beszél,
és van aki segít, hogyha kimerültél.
mert mindenki erős, és életrevaló,
de van aki csak árva, és sose volt jó!
Ami fontos az, hogy úgy legyen,
az, hogy mindenki más milyen,
a zene is csak ettől igaz, a dal csak így lesz szép!
Itt mindenki tudós, mert mindenki figyel,
és van, aki majd játszik, és sose nő fel.
de van aki majd ír, és lesz, aki zenél,
és van aki majd bátran és okosan él.

Ami fontos az, hogy úgy legyen,
az, hogy mindenki más milyen,
a zene is csak ettől igaz, a dal csak így lesz szép!

Itt van, aki csak néz, és van aki beszél,
és van aki segít, hogyha kimerültél.
mert mindenki erős, és életrevaló,
de van aki csak árva, és sose volt jó!

Ami fontos az, hogy úgy legyen,
az, hogy mindenki más milyen,
a zene is csak ettől igaz, a dal csak így lesz szép!

A zene az kell, mert nem adjuk fel,
egy ritmus vagy jel, csak ne vesszünk most el,

a zene az kell, mert körülölel,
ha van elég szív, a dal az csak így lesz szép!




Frech Emília Mária: A csend szépsége

"Csak az nem tud egyedül lenni, aki még nem fedezte fel a csend szépségét.
Csak az az ember tud a társaságban is értéket bevinni, aki csendben is tud létezni.
A csend mindig beszédes. Meglátunk, felfedezünk olyan dolgokat. amit csak a csend nyújthat nekünk.
A csend valójában szent és áldott ideje a léleknek. Szívjuk magunkba a csend kincseit."
 



Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak.
Könnyű a Napnak, mert nem kell szólnia ahhoz,
hogy a pirkadat pírjával reményt öntsön a szívünkbe,
sem a virág szirmán a harmatcseppnek, hogy parányi
ék kőként beragyogja a lelkünke
t. Egyszerűen csak
vannak, nem tesznek semmit, és létük csodája
önmagunk csodájának felismeréséhez segít.
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak.
De mit tegyek, ha nem érinthetlek szellőként, sem friss forrásvízként, s nem vethetek rád óvó árnyékot, mint a
dús lombú fa? Ember vagyok és fizikai valómban nem lehetek ott, ahol vagy, hogy megérintselek a tekintetemmel,
a hangommal vagy a kinyújtott kezemmel. Lehet, hogy
mire az érintésem eljut hozzád, a testem már régóta az enyészeté.
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak, és az érintéshez nincs más eszközöm, csak a szó. A szó, amely
túl van a tér és idő határán, és a csendből forrásozik.



Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. Mert
nem lehet szólni. Minden szó a teljességet töri darabokra. Csak a csend igaz. A csend a teljesség, a csend az időtlenség, a csend a változatlanság. Minden szó az időtlen teljesség csendből időt teremtő szárnyalással kél és ereszkedik vissza. A lét hullámverésének kiszakadt, elkülönült cseppjeként felragyogtatja a tengert és
visszahull. Minden szó a teljesség gondolat szürke
tükrének egy-egy cserép darabkája. Minden szó az
elveszett teljesség feletti fájdalom jajkiáltása. Minden
szó hamis, mert az egészet részbe sűrítetté, az időtlent
időbe ágyazottá, a változatlant változás-látszatúvá varázsolja.



Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak a szavakkal. Mert minden szó igaz, benne a változatlan,
időtlen teljesség az időben, a részben és a változóban nyilatkozik meg. Mert minden szó a csend szava, minden
szó a csend törődése, minden szó a csend oda adottsága. Mert minden szó, teremtés. Minden szóban a teremtő
csend és a teremtett szó eggyé válik. Minden szóban a teremtő és a teremtett eggyé válik. Ez az érintés
teljesség. Minden szóban a teljesség van jelen.



Lehet, nem a szavak lesznek, amelyek megérintenek.
Hanem a szó közök fehér némasága. A csend könyvét
nem lehet üres lapokkal megírni. Az csak a süketszoba csendje lenne. Reményem, hogy a szavaim olyanok
lesznek, mint a szellőtől rezdülő fa levelek susogása,
vagy a madár dal, amelyek csak mélyítik a természet csendjét. A szíved csendjét.



 



Van egy szó...
Egy gyönyörű szó.
"Kedvesem".
Mennyi gyengédség, meghittség, intimitás,
mennyi szeretet lakozik ebben a bájos szóban.
És mennyi érzés.
Ezt a szót nagyon ritkán használjuk.
Legalábbis, ha komolyan, a benne lévő érzelemnek
megfelelően mondjuk ki.
Mert ezt a szót csak egy embernek mondhatjuk.
A Kedvesnek.
Annak, aki szívünkben van.
Nem szerető, nem barát vagy barátnő, nem partner.
Hanem Társ. Az egyetlen. A legkedvesebb.
A Kedves.
(Csitáry-Hock Tamás)



A zene gyógyít...

"Nyugtat, békességet ad. A lágy dallam elvarázsol, békét
hoz a szívedbe, elfelejtesz mindent. Árad feléd, árad beléd. Szétárad benned, feloldja a félelmeket, aggodalmakat, a fájdalmakat. Megnyugtat. Megnyugtatsz. Mert te vagy a zene. A dallam. A legszebb. Ez a dallam árad felém, amikor meghallom hangodat. És szeretem a hangodat. Szeretem hallgatni. (...) Betöltesz, megnyugtatsz, elvarázsolsz. Meggyógyítasz. A legszebb zenével. Önmagaddal."
(Csitáry-Hock Tamás)



 


"Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót.
Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá
készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom
nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokon
a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül
egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek
óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős
kabát. Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban
csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul."



"A legszebb díszdoboz a szíved, benne az ajándék a
szeretet, amit az éjszaka csendjében szépen leteszel a küszöbre. Annak a küszöbére, akinek szánod. És vársz.
És reménykedsz. Reménykedsz, hogy kinyílik az ajtó,
egy gyengéd kéz felemeli, kibontja, és magához öleli. Mert titokban erre vágyott. Mert megkapta a legszebb
ajándékot, amiről valaha álmodott. A te szívedet,
benne a te szeretetedet. És ha ez megtörténik,
mindketten ajándékot kaptok. Egymást."
/Csitáry-Hock Tamás/



Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát:
ha nem szeretjük tovább.
Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre.
Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges.
A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben. Mindegy.
A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem az emléke, a hiánya él bennünk!


(Müller Péter)


 

Szeretnék kismadár lenni
repülni a tengereken át,
látni a hegyek ormát,
s leszállni a hófödte csúcsán.
 
Kis csőrömmel letépni a
havasi gyopárt,
elhozni neked a szobádba
az ablakodon át.
 
Együtt éreznénk,
a havasok, s a tenger illatát.
Talán többet soha nem repülnék,
mert nálad lenne az egész világ.
(Faryan)




Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki? És mégis várod.
/Márai Sándor/



"Vendég vagy a világban, és a világ, szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Embere is van. Igyekezz kevesebbet törődni velük és többet azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz"
Wass Albert



Wass Albert
Gondolsz-e rám?


Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár dalol a zöldellő ligetben,
Mikor az égen első csillag ég,
S a nyárfa lombja suttog halk mesét,
Bíborba nyíló álmod alkonyán
Gondolsz-e rám?

Ha lelked, mint egy mámoros madár
Az ég sötétkék bársonyára száll,
Mikor a fényt koszorúba fonod,
S azzal köríted tiszta homlokod,
Repeső vágyad tündér-hajnalán
Gondolsz-e rám?

Én minden este kis faludba szállok,
Hol most javában nyílnak a virágok,

S szívem egy titkos, halk ütemre dobban,
Ha látlak olykor állni ablakodban;
El-el merengsz... s úgy érzem, igazán
Gondolsz reám!



Wass Albert

Tél


Templomi csöndben,
Éjjeli ködben
Aszkéta-ágat zörrent a szél,
Valahol messze,
Csillag szemekre
Szürke ködfátylat borít a Tél.

Túl a tetőkön,
Dárdás fenyőkön:
Zöld diadémon, pára lebeg,
Sűrű vadonban
Halkan, titokban,
Fenyő-óriások könnye pereg...

Néma a szikla,
Kristály patakja,
Jeges páncélban tompán zubog,
Mogorva ormon
Nincs rhododendron,
Csak sötét árnyak: Tantalusok.

Mélyen a völgybon,
Fűzfa berekben,
Néha, titokban zörren a szél,
S fent a magasban
Pára alakban
Halkan suhanó szellem: a Tél.

 

"A szeretet érzése kell mint a fény,
A barátság érzése kell mint az éj.
Mikor két baráti kéz összefonódik,
Szívük, lelkük is összehangolódik.
Tárd ki szíved bánatát,
Ő azt is érzi, ha magányra vágysz,
S azt is, ha szükséged van rá,
Már nyújtja feléd segítő kezét egy igaz barát
Amikor nézed a csillagokat éjjel,
elgondolkozol, hogy mit is érzel.
Talán az ifjúság érzése? Vagy az indulatok végtelensége?
Csak nézed elmerengve, s visszaemlékszel, egy régi kincsre:
Ami a szívedbe lopta magát,
mert meglelted a Barátság sugarát!
Neked csak pár pillanat, de sok pár óra elhaladt.
Lám egy hullócsillag az éjben,
s eszedbe jut, hogy mit kívántál régen!!! "



"A bizalom nem csak egy szó,
Mit kimondani is nehéz.
A bizalom egy törékeny kincs,
Mi nagyon könnyen odavész.

A bizalom egy hosszú út,
Melyen mi is végig megyünk
S hogy nehéz lesz-e járni rajta
Attól is függ, mi mit teszünk.

A bizalom a legnagyobb díj,
Mit másoktól kaphatunk
S bizony e ritka kincsért sokszor
Nagy árat adunk.

A bizalom az egyetlen út
Egy másik ember szívébe,
S csak akkor tudjuk mennyit ér,
Ha már mindennek vége.

A bizalom egy fájdalmas érzés,
Mert bízni csak szeretve tudunk,
S e szeretetben a legszebb az,
Ha a másiktól bizalmat kapunk."






Átutazóban

Megszülettem .
Milyen vonatra is szálljak fel? Akkor még irányították
a dolgaimat , akaratomat,de mire felcseperedtem már
tudtam melyik vonatot is válasszam.
Felszálltam!!!
Néha meg állt.
Gondolkodóba estem ,  még is leszálltam,majd
körültekintve eldöntöttem melyik irányba is induljak el.
Még csak  cseperedtem , határozottan tudtam ez az
állomás most jó döntés volt!
Mikor már nem találtam semmi  olyat ,ami motivált
volna, felszálltam  és tovább robogtam .
Ez már a felnőtté  válás állomása.
Nem  egyszerű.
De még is arra az elhatározásra jutottam , itt hosszabb
 időt maradok………..
Ma is még ezen az állomásom - időzőm , néha
sikeresen ,néha nem ,de ha a „nemre „gondolok az
 is  jó ,mert abból rengeteget tanulok.
 Tudom leküzdöttem egy akadályt , tanultam is belőle.
Igyekeztem  ezt a tudást magam és mások javára fordítani…….
Meddig maradok , még nem tudom ?
A vonat  most készenlétben és én tovább robogok...
Egy út vezet oda ,és azt hiszem az maga a csoda,
 felszálltam  a vonatra
robogok tova!!!!




Rózsahegyi Anita

Szívhang

Hiszek a csodában
egy boldogabb világban
ahol az emberek szívében
csak a szeretet lakik
ahol a félelmet nem ismerik.

Hiszek a csodában
egy őszintébb világban
ahol bízhatunk egymásban.
Nincs hazugság, ócska színjáték
ahol a szeretet létkérdés.

Hiszek a csodában
egy élhetőbb világban
ahol mindegy a származás
ki rokon, ki barát
ahol a szeretet valóság.

Hiszek a csodában
egy emberibb világban
ahol a vagyon nem érték
nincs közöny, sem irigység
ahol a szeretet ajándék.

Hiszek a csodában
egy olyan világban
ahol nem "bűn" a szegénység
nincs hírnév, sem kiváltság
ahol a szeretet gazdagság.


Egy utazás az életünk...

Egy utazás az életünk,
Melyben nincs végállomás.
Felszállunk...csak egy villanás.
Aztán jön helyettünk más.
Némafilm csak a boldogság.
Mint egy elmosódott arc,
És mégis újra várjuk.
Létezik olyan világ,
Ahol mást jelent a zaj:
Álmokat, és szép ruhát
Mindent eltakar a baj.
Van-e még, folytatás,
hogyha semmid sincsen már?
Mondd, gondolsz így is erre?
Néha álmodj - másokért.
Néha sírj nem is kár a könnyekért.
Néha álmodj, s mondj imát,
Bent a szívben, tudjuk valahol,
Hogy majd lesz egy jobb világ.
Hidd el lesz egy jobb világ!
Akarom hogy más legyen.
Miért sors a szenvedés?
Lenne még mit adhatnánk...
De a semmi túl kevés
Gyermekek, vagy háború?
És ez mindig rajtad áll.
Mondd, dönthetnél-e másképp?
Nem akarok semmit, csak kérem azt,
hogy nézz néha szerteszét.
Van akinek sok jut és mégse jó
És úgy érzi: kéne még.
Van aki meg rosszkor van rossz helyen,
És számára nincs esély.
Lehet mégis tenni a holnapért,
Lehet szólhat egy dallam az életért.

 




 


Kun Magdolna: Szeretnék egy meseerdőt

Szeretnék egy meseerdőt,
olyan álommal szőtt, elérhetőt.
Kis házikót patakokkal,
lágyan formált dús fodrokkal.
Virággal telt selymes rétet,
tücsökhangút, mely dalra késztet.
Elsuhanó pillangókat,
szivárványon hintázósat.
Magas hegyen lágy szirteket,
rajta délceg törzsű fenyveseket,
szélben hajló búzatáblát,
mely égig nyújtja dús kalászát.
Ezerszínű rózsakertet,
mi illatával könnyet ejtet.
Hegyoldalon zuhatagot,
mely a napfénytől tükröt ragyog.
Ívelt folyót sebes árral,
benne halat, ezer számmal,
vén tölgyfákat nagy lombokkal,
hol mókus ugrál víg mosollyal.
Tiszta vizű, édes tengert,
melyre a nap csókot lehelt,
dzsungelt, ahol sok száz állat,
szabadon és büszkén járhat.
Szeretnék egy jobb világot,
miben mindig szépet látok,
s nem lesz benne gyűlölet,
csak el nem fogyó szeretet.



Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.



 

Lelkes Anna: Nézted valaha a gyerekeket...

 
Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, amint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid...
A zene elillan...

Átrepülsz szinte minden napodon?
S amikor kérded: "Hogy s mint?"
Meghallod a választ?
Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid....
A zene elillan...

Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"?
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihűlni a barátságot, szerelmet,
Mert nem volt időd felhívni, hogy annyit mondj: "Szia"?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid...
A zene elillan...

Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék.. melyet eldobsz szinte egy perc alatt.
Az Élet nem versenyfutás.
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan!
Halld meg a zenét,
Mielőtt a dal elillan.

 



 


Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a
kézfogás, és az önfeláldozás között... És megtanulod,
hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a
társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy
a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó...
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel
fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl   ingatag
ehhez. Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is
éget, ha túl sokáig ér... Műveld hát saját kertecskédet, magad
ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon   neked... És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz, hogy valóban erős vagy és valóban értékes.”

(Shoffstl, Veronica A.)

 


 
"A szeretet sokféle lehet, sok titka van. Ahhoz, hogy, szeretetet kapj, neked is adnod kell... Adsz magadból valamit, cserébe nem vársz semmit. ...Ha a virág nem kap éltető vizet elhervad, ha a szíved nem kap szeretetet, fáj és kicsit belehal."
/Horváth M. Zsuzsanna/



Wass Albert
Igazgyöngyök
 
"Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,
S a kék vizekben tündökölt a hold,
Tündér leány állott a tenger partján,
S a hab lágyan, szerelmesen dalolt...
 
De egy este... messze észak felől
Orkán hadával érkezett a tél,
A tündér sírt és fényes könnyeit
Zúgó tengerbe hullatta a szél...
 
Aztán elment... a tenger várta, várta,
És fodros habja többé nem dalolt.
Ködös, borongós, néma éjszakákon
Sötét vizén nem tündökölt a hold...
 
S a mélybe hullott tündér- könnyekből
Lettek a fényes igazgyöngy szemek...
A gyöngyhalász néha megtalálja
A mélybe rejtett tündér-könnyeket...
 
Én is ilyen gyöngyhalász vagyok,
És verseim az igazgyöngyszemek...
Egyszer lelkembe zokogott egy tündér
S azóta néha gyöngyszemet lelek..."





A szeretet törékenysége

Ne gondold, hogy a szeretet örök. Nagyon törékeny,
olyan törékeny, mintegy rózsa. Reggel még pompában
áll - estére eltűnik. Bármilyen apróság elpusztíthatja.
Minél kifinomultabb valami, annál törékenyebb.
Oltalmazni kell. Egy szikla megmarad, de a virág
eltűnik. Ha egy sziklát dobsz a virágra, a sziklának
nem esik bántódása, de a virág elpusztul.A szeretet
nagyon törékeny, nagyon érzékeny. Rendkívül
figyelmesen és óvatosan kell bánni vele. Okozhatsz
olyan sérelmet, hogy a másik bezárul, védekezésbe
vonul. Ha túl sokat harcolsz, párod menekülni kezd;
egyre hidegebb és hidegebb lesz, egyre jobban bezárul,
hogy ne sebezhesse meg többé a támadásod. És akkor
még hevesebben fogod támadni, mert le akarod győzni
a hidegségét. Ez egy ördögi kör. Így távolodnak el
egymástól fokról fokra a szerelmesek. Így sodródnak el egymástól, és úgy gondolják, a másik a felelős, ő árulta
el a szerelmüket.Valójában azonban, én úgy látom,soha
egy szerelmes sem árult el senkit. Egyszerűen a
tudatlanság öli meg a szerelmet. Mindketten együtt
akartak lenni, de valahogyan mindketten tudatlanok
voltak. A tudatlanságuk csapdába csalta őket, és megsokszorozódott.

(Osho)



Wass Albert: Te és a világ - Vágy és öröm

 

Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete. Akinek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen.

A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán időnként kivirágzik az öröm. Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon. Azonban a jó kertész gondosan
ügyel kertjének növényzetére. Csak olyan növényt enged meghonosulni benne, melynek virágai szépek és illatosak.
Vagy melyek kellemes ízű gyümölcsöket teremnek. Dudvát, gyomot nem tűr meg maga körül. Olyan növények gyökerét
sem ülteti el, melyek fejlődéséhez a kert fekvése és éghajlata nem alkalmas. Melyeknek kivirágzásához esélye nem lehet.
Így tesz az okos és jó kertész.

Légy tehát okos és jó kertésze a lelkednek.

Örvendj a hóvirágnak, az ibolyán és a búzavirágnak.
Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy
egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy
nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.

Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak
van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.


Reményik Sándor: Egy perc

Egy perc

"Egy percre ma
Úgy néztem fel a csillagokra én,
Mintha bámuló, nagy gyerekszememmel
Legelőször tekinteném.

Egy percre ma
Gyöngyvirágillat szállt át a szobán.
Csodálkoztam, mint hogy ha legelőször
Csodálkoznék el édes illatán.

Egy percre ma
Minden oly könnyű lett s oly egyszerű,
S az élet a kezemben:
Engedelmes, jól hangolt hegedű.

Egy percre ma
Megindultam - és nem tudtam: mi az.
Messziről, mélyről intett elibém
Egy elsüllyedt tavasz.

Egy percre ma
Mint szegény embert, nem húzott az ág,
Halkan csengetyűzött a föld alatt
Sok eltemetett csengetyűvirág.

Egy percre ma
Megpróbáltam a más lelkébe látni,
Nem ítélve és el nem ítéltetve:
Bocsánatot nyerni és megbocsátni.

Egy percre ma
Ragyogtak reám halvány testvér-arcok,
Amelyek elé köd ereszkedett:
Céltalan hajsza és megutált harcok.

Egy percre ma,
Ó tiszta, bölcs és boldog látomás:
Elváltozott, mint Jézus a hegyen
A mindenség, - s be más lett, ó be más!

Egy percre ma...
Nem lehet ezt a percet kibeszélni.
Hogy is tudna szivárványglóriás
Tündértörékeny teste rímbe férni!

Egy percre ma
Oly boldog voltam s oly boldogtalan,
Tudva: e perc egy percig tart csupán -
És aztán vége van.

És én ki tudja meddig várhatok,
Lesve zug-éltem kis part-szögletéből
Míg újra fölbukkan egy ily vitorla
Az örökkévalóság tengeréből."



Wass Albert : Igazgyöngyök


"Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,
S a kék vizekben tündökölt a Hold,
Tündér leány állott a tenger partján,
S a hab lágyan, szerelmesen dalolt...
De egy este... messze észak felől
Orkán hadával érkezett a tél,
A tündér sírt és fényes könnyeit
Zúgó tengerbe hullatta a szél...
Aztán elment... a tenger várta, várta,
És fodros habja többé nem dalolt.
Ködös, borongós, néma éjszakákon
Sötét vizén nem tündökölt a Hold...
S a mélybe hullott tündér könnyekből
Lettek a fényes igazgyöngy szemek...
A gyöngyhalász néha megtalálja
A mélybe rejtett tündér-könnyeket...
Én is ilyen gyöngyhalász vagyok,
És verseim az igazgyöngyszemek...
Egyszer lelkembe zokogott egy tündér
S azóta néha gyöngyszemet lelek."



"A lelked legyen igazgyöngy, amely tiszta és hiteles, ilyen az őszinte érzelem, amelyet
átszövi az önzetlen szeretet, ami kárpótol minden ínséget."


 

József Attila:Göngy

"Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szöllő, fürtösen
s mint a vízcsepp, hűvösen.

Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy:
a barázdák fölfüzik,
a bús földet diszitik.

Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.

Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva szíveink."

Fortune-Brana :Guruló gyöngyök

 

Gyöngyök gurulnak szerteszét
gyémántgyöngyök – szelíd szavak
így szedem össze csendesen
ami szívemből megmaradt

ki szépen szól, szép szóra lel
ölelésre, aki ölel,
kiáltásra, ki rád kiált
s halált hív, aki oszt halált

bíborral ékes volt ruhád
arannyal ékes volt szavad
de elmentél, s koldus vagyok,
csupán a csend, mi ittmaradt

fényekkel ékes volt szemed
mosollyal ékes volt a szád
s ezer csillag csodája hív
ha gondolok csak újra rád

voltál szememben nyári szél
mely boldog álmokról mesél
voltál fülemben suttogás
álmomban égő látomás

voltál köröttem tűzlepel
ölelésedben égtem el
voltál szívemben dobbanás
de nem maradtál semmi más

csak egy maréknyi könny-göröngy
szememből hulló, szétgurult,
gyémántos fényű tiszta gyöngy.





 

"Az ember olyan, mint a gyöngyhalász.
Számtalanszor lemerül és keresi a gyöngyöt. De vajon hányszor találja meg? Hányszor merül hiába, hogy aztán üres kézzel jöjjön fel ismét? Fuldokolva, fogyó oxigénnel, reményvesztetten bukkan ismét a felszínre. Lemondana
már, de nem képes rá. Valami vonzza őt a mélybe. Az igazgyöngy… Merül és merül, keres és kutat, eszméletvesztésig… "



 

 

 




 

 


 

 


 
Tooltip szövege ide jön

Legalább 3 karaktert írj be a kereséshez