-SZIROM- blogja

-SZIROM- profilja
offline

-SZIROM- (L/32)

Csatlakozott:2011.11.24.
Utolsó belépés:2017.02.19.

Ezt kell tudnod rólam

Itt lakom: Magyarország

Párkapcsolatom: Nem publikus

SZÍVECSKE...


 


 


KI NEM SZERETI A HIBÁID ,AZ NEM SZERETI A MOSOLYOD SEM !!!!!


 


Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!








Üdvözlégy, Élet!
    Te naptól fényes!
    Tudom, hogy játszol
    velünk,
    huncutságod ismerem.
    Tedd ölembe fejed,
    kedvesem!
    Repüld be kicsiny,
    keserves életemet,
    mint mező fölött
    a leggyorsabb pödrésű
    kismadár!




JUHÁSZ GYULA: SZERELEM? Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadon, Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog És rajta túl derengő csillagok. Én nem tudom, mi ez, de édes ez, Egy pillantásod hogyha megkeres, Mint napsugár ha villan a tetőn, Holott borongón már az este jön. Én nem tudom, mi ez, de érezem, Hogy megszépült megint az életem, Szavaid selyme szíven símogat, Mint márciusi szél a sírokat! Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen, Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.


Mától én rajzolok csillagot
A takaród minden sarkára,
Ha akarod.
Mától én vigyázom a napot
Ott az égen, a felhők fölött,
Ha akarod.
Én fújok szelet, csendeset
Vagy rombolót, dühöngőt.
Gyújtok apró tüzeket, vagy
Borítom lángba a hegyeket,
Beültetem fával a sivatagot,
S visszafelé folynak a folyók,
Ha akarod.
Bejárom veled a világot,
Letépek minden virágot,
Élek békében, boldogan
Vagy mindenért harcolok,
Ha akarod.
Mindenhol ott leszek
Add hát a két kezed
Átölellek és hallgatok
Ha akarod.




 

 

Kedvenc saját virágom!!:))

 

 






 

 


*






Az igazat keresem, az őszintét, azt, ami teljes. Amiben nincs megjátszás, nincs hazugság, nincs eltitkolás. Amiben olyan kényelmesen vagyok, mint egy selyemmel dúsított ágyban. Ahol nem kell másnak lennem, ahol ismernek kívülről, belülről, és jó vagyok. Ahol a lábam úgy érinti a földet, mintha már jártam volna itt, mintha mindig is ide tartottam volna. Ahol nem kell meggondolnom, átgondolnom, csendben szenvednem, ahol nem kell megfelelnem irreális elvárásoknak, csak önmagamnak lenni. Ahol csak melegség ér, mintha kandalló mellett ülnék. Nem akarok mást, mint egy kis saját igazságot és tisztaságot ebben a bajba jutott világban.

 





Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az.
A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a “valóság”, amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a “senkihez sincs közöm” életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy “Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!” – miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: “Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!”
Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk.
Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.




 




Egy ölelés (...) sokkal többet jelent két test érintkezésénél. Egy ölelés azt jelenti: nem vagy fenyegető, nem félek ennyire közel kerülni hozzád, el tudok lazulni, otthon érzem magam, védett helyen, ahol megértenek. A hagyomány szerint valahányszor szívből átölelünk valakit, egy nappal meghosszabbodik az életünk.

 






Ne keresd folyton a nehézségeket, néha csak fogadd el az ajándékot, azt, ami boldoggá tesz, ami teljessé teszi az életedet. Húzz egy vonalat, és kezdd újra: hittel magadban, hittel abban, hogy boldog lehetsz, és hittel abban, hogy csak azért, mert mások szenvednek, neked még nem kell csatlakoznod hozzájuk.

 

Egyszerűen csak Érezd jól Magad!!
Élvezd az életet!!
Szép vasárnap délutánt kívánok!:))

SZISZI:))







 



 
Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán. Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette.

 




NÉHA HAGYNI KELL...


Nagyszerű dolog, hogyha életünk szervező erejének a szeretetet választjuk.
Ám vannak olyan helyzetek amikor egyszerűen elszáll
az agyunk és azt érezzük nem bírjuk tovább!
Amikor éppen robbanásig feszültűnk valami igazságtalanság miatt,esetleg  a könnyeinkel
küszködünk megbántottságunkban vajon mi a jó taktika?
Tartani magunkat,azt ismételgetve magunkban,hogy erősek vagyunk,
vagy szabadjára engedni a bennünk alvó oroszlánt?
Melyik a helyes,ha a szeretet útján kivánunk maradni?
Haljunk bele az elfojtott érzelmekbe,feláldozva magunkat az emberek
szeszélyének ,vagy álljunk a sarkunkra?
Nehéz kérdések ezek.
Úgy hiszem néha igenis ersztenünk kell a szelepünkön,hogy a gőz távozni
tudjon belőlünk.
Nem ok nélkül, nem alaptalanul,hiszen az nem összeegyeztethető elveinkkel.
Ám amikor jogos a dühünk,a hirtelen feltörő indulatunk ,akkor ne fogjuk vissza
magunkat!
Ne gondolkodjunk azon,mit gondol környezetünk ,és ismerőseink.
Fontos azonban az,hogy ha kikelünk magunkból ,akkor azt
okkal és emberi módon tegyük...

Sziszi 

2017.01.26.



 



A könnyeid

A könny forrása a lélek. A könny mindig az emberről beszél. Az állatnak nincsenek könnyei. Csak az ember tud sírni. Boldogságnak és boldogtalanságnak egyaránt vannak könnyei. Könnyezik szívünkben a fájdalom és könnyezik az öröm. A könnyben énünk jelenik meg. A könny vallomás. A szeretet, a szerelem könnyekkel is beszélhet. Az irgalomnak, a jóságnak is vannak könnyei. A gyűlölet és harag szárazon hagyja a szemet. A félelem és a gyávaság nyüszítő sírása igazán nem könny. A könnyeket soha nem szabad szégyellni. Minden könny nagyon emberi. Nagyon Te. Nagyon Ő. Csodálatosak a könnyben úszó szemek. A könnynek hatalma van. Meglágyítja e kemény szíveket. A durvát megszelídíti és a kegyetlenből irgalmat vált ki. Vannak könnyeid? Kincsek az arcodon. (Az érted sírt könnyek, ha tudnál róluk, gazdaggá, boldoggá tehetnének!) Könnyeidben elsírod az elmondhatatlant. Könnyeidről írok, pedig öröm a célom. Tévedek? Nem. Könny és öröm ikertestvérek. Ízlelgesd meg könnyeidet. Nem csupán sós, de mindegyiknek öröm íze is van.



 






Tévedsz, hogyha azt hiszed a szerelem csak játék
Vagy lobogó fáklya, mely az ujjaidra ráég.
Együtt ülni, kéz a kézben, a kispadon este,
Sétálni a patak partján csillagokat lesve
Kedveseddel szombaton vígan táncba menni...
Tévedsz, hogyha azt hiszed a szerelem csak ennyi.
Nagy dolog a szerelem és hogy múlnak az évek
Még nagyobb lesz, meleg kendő, úgy betakar téged
Erő elszáll, szépség hervad, jön az ősz, a tél is
Aki szeret melletted lesz, megbecsül majd mégis
Az életet véges végig együtt kell leélni
Úgy válik el , mit ér a nő és mit ér a férfi
Jót és rosszat megosztani, kacagni és sírni
A szerelem dal,amelyet együtt kell megírni és élni .


 




Van, aki mindig veled marad, ha az életedben nem is, a gondolataidban mindig. Akit talán sokáig próbáltál kiűzni onnan a létező összes módon, de aki ellen kifogytál a praktikákból. Elfogadtad, hogy van, amit nem irányíthatsz, ami minden akaratnál, hitnél és tettnél erősebb, ami még az Élet egy meg nem fejtett talánya, miért követel helyet magának olyan makacsul, miközben távol marad.
Ha valami ellen sehogy sem tudsz tenni, akkor a legbölcsebb, amit léphetsz, hogy megbarátkozol vele, ha hagyod, hogy ott maradjon a sarokban, hogy olykor előbukkanjon, majd visszahúzódjon a helyére. Soha nem engedni, hogy beborítson és elnyeljen, de kompromisszumot kötni vele. Megmutatni, hogy többé nem félsz hatalmától. Tudomásul venni, hogy a részed, hogy ez is te vagy, sőt már ettől vagy te az, aki.
Minden embernek van valami, amit örökre magával hordoz, egy kísértő hiba a múltból, egy beteljesületlen szerelem… bármi lehet a kereszted. De nem hagyhatod, hogy az életed az ellene folyó harcról szóljon. Ha felhagysz a fegyverkezéssel, egy idő után, az az érzés sem próbál majd uralma alá vonni. Elcsendesül, és a középpontból a háttérbe húzódik. És amikor ez megtörténik, lehull rólad a teher.



 
Tooltip szövege ide jön

Legalább 3 karaktert írj be a kereséshez