-SZIROM- blogja

-SZIROM- profilja
offline

-SZIROM- (L/32)

Csatlakozott:2011.11.24.
Utolsó belépés:2017.03.24.

Ezt kell tudnod rólam

Itt lakom: Magyarország

Párkapcsolatom: Nem publikus

SZÍVECSKE...


 


 


KI NEM SZERETI A HIBÁID ,AZ NEM SZERETI A MOSOLYOD SEM !!!!!


 


Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!








Üdvözlégy, Élet!
    Te naptól fényes!
    Tudom, hogy játszol
    velünk,
    huncutságod ismerem.
    Tedd ölembe fejed,
    kedvesem!
    Repüld be kicsiny,
    keserves életemet,
    mint mező fölött
    a leggyorsabb pödrésű
    kismadár!




JUHÁSZ GYULA: SZERELEM? Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadon, Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog És rajta túl derengő csillagok. Én nem tudom, mi ez, de édes ez, Egy pillantásod hogyha megkeres, Mint napsugár ha villan a tetőn, Holott borongón már az este jön. Én nem tudom, mi ez, de érezem, Hogy megszépült megint az életem, Szavaid selyme szíven símogat, Mint márciusi szél a sírokat! Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen, Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.


Mától én rajzolok csillagot
A takaród minden sarkára,
Ha akarod.
Mától én vigyázom a napot
Ott az égen, a felhők fölött,
Ha akarod.
Én fújok szelet, csendeset
Vagy rombolót, dühöngőt.
Gyújtok apró tüzeket, vagy
Borítom lángba a hegyeket,
Beültetem fával a sivatagot,
S visszafelé folynak a folyók,
Ha akarod.
Bejárom veled a világot,
Letépek minden virágot,
Élek békében, boldogan
Vagy mindenért harcolok,
Ha akarod.
Mindenhol ott leszek
Add hát a két kezed
Átölellek és hallgatok
Ha akarod.




 

 

Kedvenc saját virágom!!:))

 

 






 

 


*






A párkapcsolatba tudod, manapság csak elvenni megyünk, mintha csak egy puszibolt lenne az, ahol ingyen elveheted, ami kell: gyöngédséget, odafigyelést,  elismerő szavakat, és a létező összes szeretetnyelvet. Nem kell a gyémánt? Ebben az önmagából kifordult, beteg világban, örülj, ha valódi értékre találsz. Tudod, a legkönnyebb, köszönés nélkül eloldalogni, a kapcsolatunkat berugdosni az árokba, és cserbenhagyni, ehhez sem kell kurázsi, sem szakértelem. De szemébe nézni valakinek és azt mondani, már nem te vagy az én utam, az a valami.Elgázoltuk majd cserbenhagytuk a szerelmet, ez a mi bűnös kis titkunk. Otthagytuk kivérezni egyedül az út szélén, elhajtottunk mellette, sőt rúgtunk egyet rajta, ne zavarja az áthaladást. És amikor azonosítani kellett a szerencsétlen testet, azt is letagadtuk, hogy valaha ismertük. Gondatlanságból elkövetett kapcsolatgyilkolás, ezt tesszük módszeresen, szemrebbenés nélkül, le is tagadjuk a tettünket, egymással bármit megtehetünk.




 





Csak egy perc.
Mindig van egy perc, egy apró pillanat
mikor a csalafinta boldogság felénk szalad
vele együtt sok édes -mézes érzelem
mely képes és átvezet az életen.
Mindig van egy perc, amely csupa boldogság
mikor kinyitja kapuját, előttünk Mosolyország,
álmaink a valóság talajára lépnek
s benne az önzetlen szeretet gyertyái égnek.
Mindig van egy perc, kell hogy legyen
mikor úgy érezzük minden tökéletes
fájdalom, keserűség, , bánat, 
nem teszi fénytelenné a derűvel futtatott órákat.!

 





A legszebb ajándék az élettől, ha valaki két kezébe fogja két kezed, a szemedbe néz, s azt mondja: bármit is hoz az élet, bárhol is leszel a nagyvilágban, a szeretetem mindig Veled lesz. S ha hívnál, ha jönnél, tárt karjaim mindig indulnak átölelni Téged."A legszebb ajándék az élettől, ha valaki két kezébe fogja két kezed, a szemedbe néz, s azt mondja: bármit is hoz az élet, bárhol is leszel a nagyvilágban, a szeretetem mindig Veled lesz. S ha hívnál, ha jönnél, tárt karjaim mindig indulnak átölelni Téged.


 
 

Aranyosi Ervin: A legerősebb szál


Létezik erősebb szál a szeretetnél,
amely két szép szívet lágyan összeköt?
Van-e a világon még gyönyörűbb ennél,
ami képes győzni mindenek fölött?
Van-e olyan erő, mely nem bánt, de éltet,
ami fáradt lelket ápol, felemel?
Ami adni képes, és jobbá tesz téged,
s cserébe viszonzást sosem követel
?


 





Tudnod kell, hogy nem menekülhetsz a nehézségek elől. Bármilyen utat is választasz, ott lesznek körülötted. Van, hogy azt hiszed, megkerülöd, kihagyod, és majd minden rendben lesz - de ilyen nincs. Egyszerűen nem létezik ilyen megoldás, mert abban a pillanatban, hogy így döntesz, örökre lecsukod a szemed. Onnantól kezdve semmit sem fogsz látni, hiszen csak az lát, akinek ragyog a szeme, mert tudja, merre tart. .. De aki mer, azelőtt kapuk fognak megnyílni. A kérdés már csak az, hogy alá mersz-e írni egy olyan szerződést, amiben a tinta bármikor átírhatja önmagát, de az legalább biztos, hogy megkapod azt, amire vágysz? Vajon meg mered-e kockáztatni azt, hogy abban a világban élsz, ami a cél, és nem érdekel, hogy milyen pofonokat kapsz és mennyire jól alakulnak majd a dolgok, csak bevállalod az utat? A harcot. Mert a tiéd. Minden nehézségével együtt.

 

 






Legyen bármi is az amit szeretnél megvalósítani, megtenni, kezdd el, tegyél egy lépést és még egyet és még egyet, és a lényeg most jön, Soha de Soha ne hagyd abba, Soha Ne Add Fel! Ne állj meg az első nehézségnél ne hagyd abba az első akadálynál... Higgy Magadban és Tudd, hogy képes vagy rá!!! Tedd meg a következő lépést, tedd meg magadért, tedd meg az álmaidért a vágyaidért! 

 





Aki valóban szeret nem keres kifogásokat arra, hogy miért nem működhet. Nem kéri, hogy változz, feladd önmagad, az álmaidat. Akinek valóban fontos vagy keresztül megy tűzön-vízen át, dacol a nehézségekkel, önmagával. Nem keresi az okokat, nem adja fel, nem ereszti el a kezedet. Aki veled akar lenni, az megtalálja a módját, hogy kéz a kézben nézzetek farkasszemet a világgal. Akinek te vagy az igazi, az igenis bátran felvállalja mindezt, még ha benne is van a pakliban, hogy elbukik és mindent elveszít. Nem érdekli, hogy mások mit mondanak, hogy másoknak mi a jó, az a fontos ő mit érez. Akinek a világot jelented, az feladja érted a világot. Mert minden más csak kifogás, külsőség, felszín. Aki tiszta szívből, őszintén szeret, az a szívére hallgat és el nem enged.

 





Az igazat keresem, az őszintét, azt, ami teljes. Amiben nincs megjátszás, nincs hazugság, nincs eltitkolás. Amiben olyan kényelmesen vagyok, mint egy selyemmel dúsított ágyban. Ahol nem kell másnak lennem, ahol ismernek kívülről, belülről, és jó vagyok. Ahol a lábam úgy érinti a földet, mintha már jártam volna itt, mintha mindig is ide tartottam volna. Ahol nem kell meggondolnom, átgondolnom, csendben szenvednem, ahol nem kell megfelelnem irreális elvárásoknak, csak önmagamnak lenni. Ahol csak melegség ér, mintha kandalló mellett ülnék. Nem akarok mást, mint egy kis saját igazságot és tisztaságot ebben a bajba jutott világban.

 





Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az.
A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a “valóság”, amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a “senkihez sincs közöm” életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy “Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!” – miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: “Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!”
Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk.
Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.




 




Egy ölelés (...) sokkal többet jelent két test érintkezésénél. Egy ölelés azt jelenti: nem vagy fenyegető, nem félek ennyire közel kerülni hozzád, el tudok lazulni, otthon érzem magam, védett helyen, ahol megértenek. A hagyomány szerint valahányszor szívből átölelünk valakit, egy nappal meghosszabbodik az életünk.

 
Tooltip szövege ide jön

Legalább 3 karaktert írj be a kereséshez