A Disorderlies magyar zenekar, de ennek a meghatározásnak igazából nem sok értelme van. Egyrészt angolul énekelnek, ezért nem játsszák őket a zenés adókon a magyar együttesek között. Másrészt az album, a megjelenés, a stúdiómunka, a felszerelés tekintetében kompromisszummentes produkció született, ami bárhol a világon ugyanazt jelentené. Harmadrészt egy angol anyanyelvű énekessel dolgoznak, így ez tény a produkcióról még az angolszász országokban sem derülne ki a hallgatók számára.
A zenekar két taggal született, a Junkies basszusgitáros Riki Church és Tokár Alfréd 2006 végén kezdett együtt dolgozni, egyszerűen azért, mert ugyanazt a zenét szerették volna játszani. Az énekes és a gitáros megvolt, el is kezdtek játszani midi dobbal, basszussal. Rögzítettek is élő felvétellel egy demót a stúdióban, de a továbblépéshez nem találtak megfelelő zenészeket, két taggal pedig nem tudtak továbblépni. Aztán nemrégen csatlakozott a többi zenész is, Bonyhádi Bálint (Junkies, Zorall) dobos, Marek gitár, és Dan Dalton basszusgitár(Dr. Melancholia) részvételével stúdióba vonultak.
A bemutatkozó lemez felvételénél az volt a cél, hogy egy átlagos magyar zenekar stúdiómunkára költött pénzéből hozzanak tető alá egy külföldön profi módon masterelt anyagot. Ebben a FreshFabrikból ismert Barabás Béla volt a segítségükre, aki a saját zenekari tapasztalataiból okulva tudta, hogy milyen buktatókat kell elkerülni a stúdiómunkák során. Az első felvételek Béci +6DB stúdiójában készültek, ahonnan Gresiczki Tamás hangmérnök, stúdiómágus segítségével került ki az alap Belgiumba a Rec ‚n‘ Roll stúdióba.Itt nem kértek sokat, mert láttak fantáziát az átküldött számokban, így a kint lakás költségeit nagyon tudatos stúdiómunkával spórolták meg. Viszonylag kevés időt töltve a stúdióban, sokat az ötletek kidolgozásával a próbákon.
Belgiumból megint Barabás Béci segítségével került az anyag Sir George Martin világhírű Abbey Road stúdiójába, ahol annyira tetszett, hogy önköltségen vállalták a masterelését. Ezt Adam Nunn végezte, aki többek között a Radiohead vagy Richard Aschcroft albumain dolgozott. A végeredmény pedig, egy itthon egyedülálló hangzású album lett, ami tényleg nem került többe, mintha hazai körülmények között vették volna fel.
Persze a tökéletes stúdiómunka nem sokat ér, ha nincsenek mögötte ötletek. A DOL zenéjéhez a tagek: a NIN, a metál, a Jane’s Addiction, a punk, az elektronika, Mike Patton, egy kis funk. A lemez felvételénél semmilyen műfaji határt nem vettek figyelembe, ha úgy látták jónak, például a Hide Your Eyes című számnál megkérték Farkas Róbert hegedűst, hogy szólózzon a dallamra. Az anyag mégis egységes, a tagok egyöntetű indusztriál metál kattanása miatt. A Disorderlies befogadható primer módon: zúzós rock, punkos dühvel, amire a tizenévesek kitombolhatják a felnőtté válás stresszét, de az ínyencek számára fineszes és játékos zene is, amire két nevet is találtak az együttes tagjai. Az egyik a Cyberfunk, a másik az Acid Gothic. Mindehhez társul a megjelenés, és az attitűd, ami legalább olyan fontos a rockban, mint maga a zene.
A DOL nem tűr kompromisszumokat a koncertek terén sem. Nincsenek haknik, a tökéletes produkcióhoz szükséges felszerelés szintén egyedülálló hazai viszonylatban, és ezt soha nem hagyják otthon. Ebben is, mint mindenben, perfekcionista hozzáállással valósítják meg az ötleteiket, akár itthon játszanak egy klubban, akár külföldön egy fesztiválon. A külföldi bemutatkozás során nagy segítség volt, hogy Riki Church személyében olyan énekes dolgozik az együttesben, akinek az angol az anyanyelve, ahogy szövegíróként is előny, hogy angolul gondolkozik, alkot.
Profilja
Rajongói
