Gömbhal,Háromsávos razbóra,Holdfénygurámi,Karcsú ormányossügér,Karcsú díszmárna,Kazuárfejű sügér,Kék gurámi,Kékpajzsos páncélosharcsa,Kínai paradicsomhal,Kongólazac,Lángvörös pontylazac,Malabári dánió,Meggyhasú sügér,Mexikói kardfarkúhal,Myers-baltahasúlazac,Neonhal,Öves díszcsík,Parázsszemű pontylazac,Pillangó törpesügér,Platti.Ezekről a halakról olvashatsz!
Gömbhal:
.JPG)
A gömbhal (Tetraodon fluviatilis) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a gömbhalalakúak (Tetraodontiformes) rendjébe és a gömbhalfélék (Tetraodontidae) családjába tartozó faj.
A kereskedelemben zöld gömbhal néven ismerik.
Délkelet-Ázsia folyóinak és félsós brakkvizeinek lakója.
Testhossza 14-17 centiméter.
Ragadozó, főleg csigákkal, rákokkal és kis halakkal táplálkozik. Jellemző rájuk az a tulajdonság, hogy veszély esetén vízzel árasztják el testüregüket, felfúvódnak, így nagyobbnak látszanak.
A nemek megkülönböztetése nehéz. A pár egy lapos kőre rakja az ikrákat, melyeket a hím védelmez. Magát a párzást látványos násztánc előzi meg. Az ikrák 5-7 nap alatt kelnek ki. Mindkét szülő gondoskodó, de az apa tölt több időt az ivadékok védelmével. Az első napokban az ivadékok úszásképtelenek. Mivel nagyon aprók, sokáig csak szúnyoglárvával, sórákkal és kerekesféreggel lehet őket táplálni.
A víz legyen kissé lúgos és kemény, fontos a megfelelően magas sótartalom. Mivel brakkvízi halak (a brakkvíz a sós és az édesvíz keveredése, folyótorkolatoknál jön létre, nem azonos az édesvízzel), a víz 20%-ban legyen sós. A 24-26 frokos víz éppen megfelelő. Egy 200 literes medence 5 kifejlett gömbhalnak nyújthat otthont. Feltétlenül helyezzünk az akváriumukba brakkvizet elviselő növényeket, gyökereket, köveket. Minimum 100 literes akváriumban tartsuk párban vagy kisebb csoportban.
A gömbhalak nagyon kényesek, csak élő eleséggel tarthatók életben, a száraz díszhaltápot nem fogadják el. Igazi ragadozók, a zsákmány mozgása, ficánkolása váltja ki belőlük a támadást. Az apró, neonhalméretű halak hamar áldozatul esnek a gömbhalaknak, sőt ha nem kapnak elegendő fehérjeforrást, akár a velük együtt élő nagyobb halakat is megtámadják, úszójukat megtépik, sőt akár a szemüket is kiharaphatják. A fiatal gömhalak békések, de felnőtt korban agresszívekké válnak, a nagy egyedek jóformán csak fajtársaik társaságát viselik el. Az sem baj, ha más fajok mellé helyezzük a gömbhalat, de ebben az esetben ügyeljünk rá, hogy a másik faj egyedei jóval nagyobbak legyenek a tolakodó természetű gömbhalaknál.
Nemrégiben jelent meg a kereskedelemben a törpe gömbhal, amely csupán 3-4 cm-re nő, így igen népszerű. Kis méretén kívül a természete is jobb, tarthatjuk apró halakkal, de a törpe változatnál is csak brakkvizet használhatunk, ezt pedig csak néhány halfaj viseli el.
Japánban, mind az édesvízi, mind a tengeri sünhalakat és gömbhalakat "fugu"-nak nevezik, kedvelt csemegeként nyersen is fogyasztják, bár elég veszélyes étel. A fugu ugyanis erősen mérgező, ha a máját, a petefészkét és több belső szervét nem távolítják el teljesen, akkor a kíváncsi kóstoló akár meg is halhat.
Háromsávos razbóra:
A háromsávos razbóra (Rasbora borapetensis) a sugarasúszójú halak osztályába a (Actinopterygii) a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe és a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.
Thaiföldön és Nyugat-Malajziában, Kuala Trengganu vidékén honos.
Testhossza 4-6 centiméter. Teste nyújtott, hengeres és az oldalán egy szélesebb fekete és egy keskenyebb aranyzöld sáv fut, a faroktő pedig vörös.
Zooplanktonnal, férgekkel, apróbb rovarokkal és alacsonyabbrendű rákokkal táplálkozik.
30-40 ikráját a növények közé rakja. A lárvák a hőmérséklettől függően 36 óra múlva kelnek ki és 4-5 napos korukban már úsznak.
Holdfénygurámi:
A holdfénygurámi (Trichogaster microlepis) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába a sügéralakúak (Perciformes) rendjábe és a gurámifélék (Osphronemidae) családjába tartozó faj.
Thaiföld és Kambodzsa lassú folyású vizeiben honos. Kedvelt akváriumi hal.
Általában 13 centiméterre nő meg.
Rovarokkal, rákokkal és plaktonikus állatokkal táplálkozik.
Növényi anyagok felhasználásával készült habfészekben költi ki ivadékait.
Karcsú ormányossügér:
A karcsú ormányossügér (Labeotropheus trawavasae) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a Cichlidae családjába tartozó faj.
Afrikában, Malawi, Mozambik és Tanzánia által határolt Malawi-tó partmenti vizeinek lakója.
Testhossza 10 centiméter. A fajnak sok színváltozata van. Leggyakoribb az egyszínű barnássárga nőstény és a kék hím sárga, csúcsos végű hátúszóval. A hímek farok alatti úszóján ikrafoltok vannak. Ezenkívül a tenyészváltozatok nőstényei márványosak és foltosak is lehetnek. A faj érdekessége az ormányra emlékeztető lefelé hajló felső ajak, ezzel szedegetik le az algákat a kövekről. Vörösúszójú szájköltő sügérnek is nevezik, mivel a kifejlett hímek hátúszója pirosas vagy sárgás színű.
Növényevő, jó algatakarító. Mint minden sügér, kedveli a zegzugokat, köveket, búvóhelyeket és a dús növényeket.
A nőstény a szájában kelti ki a megtermékenyített ikrákat, a kishalakat ki-kiköpdösi, majd veszély esetén ismét a szájába rejti. Apró eleséggel etethetők, az ivadékok hamar felnőnek. Azon ritka fajok közé tartozik, melyeknél születéstől fogva megállapítható a kishalak neme: a hímek már ilyen fiatalon is sötét, kékes színűek, míg a nőstények halványak.
A középső és alsó vízrétegeket lakja, a hasonló színezetű halakkal kissé agresszív. Legjobb, ha egy párt tartunk, de ekkor is ügyeljünk rá, hogy a hím nagyobb legyen párjánál, különben a nőstények kergetik a kisebb hímeket. 24-27 fokos vízben tökéletesen fejlődik.
Karcsú díszmárna:
 A hím |
 A nőstény |
A karcsú díszmárna (Puntius titteya) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, a pontyfélék (Cyprinidae) családjába, és az Barbinae alcsaládjába tartozó faj.
Srí Lanka árnyékos patakjainak lakója, szeretik a félhomályt.
Testhossza 5 centiméter. A háta zöldesen csillogó őzbarna, az oldalai és a hasa piros. A szájtól az oldalak középvonalában a farka közepéig kékesfekete csík húzódik. E fölött kékeszöld irizáló sáv látható. Az úszói pirosak, fekete szegéllyel. A hím élénkebb, ikrázás idején színe lángvörös, a nőstény teltebb formát mutat.
Mindenevők. Kedvelik a sűrű növényzetet. Tartási hőmérséklet 24-26 °C.
Az ívás után, 24 óra múlva kikelnek az ivadékok és a hatodik napon elúsznak.
Kék gurámi:
A kék gurámi (Trichogaster trichopterus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába a sügéralakúak (Perciformes) rendjábe és a gurámifélék (Osphronemidae) családjába tartozó faj.
Hosszúkás oválistestű, finom, halványkék színű hal. Oldalán két folt található, valamint egy sötét szemfolt, ami eléggé elöl ül a kis fejen. Színtelen úszóin kék pettyek vannak.
Délkelet-Ázsia, Burma, Malajzia, Thaiföld és Vietnam folyói és tavai. Fogságban kitenyésztettek más színű változatokat is. Kevesen tudják, hogy az oly népszerű aranygurámi és a márványgurámi is gyakorlatilag kékgurámi, csak a szelektív tenyésztés során színüket megváltoztatták.
Testhossza 13-15 centiméter. A nagyobb állatokon az ivarokat a hátúszó alapján ismerhetjük fel. A nősténynek lekerekített, a hímnek hosszabbra nyúlt, csúcsos végű hátúszója van. Ívási időszakban a nőstények megtelnek ikrákkal, kissé "ducivá" válnak. A teljesen kifejlett hímek fonalszerű hasúszója narancssárga színű.
Az egyik legkevésbé érzékeny díszhal. Mint a legtöbb labirintushal, kedveli a magasabb vízhőmérsékletet, ás a kevéssé mozgó vizet. Kedvező körülmények között akár a tíz éves kort is megérheti. A szabad természetben ragadozó életmódot folytat, de fogságban mindenevő, bár előnyben részesíti az élő eleséget. Békés, szívós és szapora faj. Ideális társas akváriumba, tartható vitorláshalakkal és más gurámifajokkal is.
A szaporodásra készülő hímek egyes esetekben meglehetősen harciassá válhatnak. A fajtársakon kívül az idegen fajtájú halakat általában nem bántják. A legjobb, ha egy medencében csak egy hímet hagyunk. Ha a víz elég meleg a hím habfészket készít, a nőstény ebbe rakja 500-1000 ikráját. A hím párosodáskor átölelei testével a nőstényt a habfészek alatt, maj miután az ikrarakás befejeződött, a hím elüldözi a nőstényt. Ilyenkor biztosítsunk sok búvóhelyet a nősténynek, vagy távolítsuk el, mert a hím akár halálra is üldözheti. Mivel az ikrák elég olajosak és nehezek, elkezdenek lehullani, de a hím összeszedegeti és visszaköpdösi őket a habfészekbe. 24 óra múlva kelnek ki a lárvák. Kezdetben még úszóképtelenek, apjuk vigyáz rájuk. 3 napos korban elhagyják a fészket, hogy élelmet keressenek. Ekkor már elkezdhetjük őket sóféreglárvákkal etetni.
Kékpajzsos páncélosharcsa:
A kékpajzsos páncélosharcsa (Corydoras aeneus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe és a páncélosharcsafélék (Callichthyidae) családjába tartozó faj.
A legkedveltebb akváriumi páncélosharcsa. A köznyelvben házmesterhalnak, vagy házmesterharcsának is hívják.
Dél-Amerikában, Trinidadtól a La Plata folyóig honos. Sekély, gyenge sodrású vizek lakója
Mindenevő, kedveli a grindal férget és a tubifexet.
Testhossza 5-8 centiméter. Bronzszínű testét két sor zöldeskék színű csontlemez fedi. A kopoltyúfedő, a „pofák”, és az egymástól függetlenül mozgatható szemek alatt szintén zöldeskék. Az alsó állású szájon három pár bajuszszál van, amik tapogatóként szolgálnak. A szabadban érzékeny bajszuk segítségével is képesek megtalálni az iszapban megbúvó férgeket. A nőstények nagyobbak kerekdedebbek, míg a hímek egyenes hasvonalúak.
 |
Jó tartási körülmények között gyakran a társas akváriumban is leívik. Általában kövek és egyéb sima felületű tereptárgyakra ragasztják átlátszó ikráikat, de ezek hiányában az akvárium üvegét választják ikrázóhelyül. Párzáskor a kisebb hím mellúszójával átfogja a nőstény „bajuszát”. Az ikrák néhány nap múlva kelnek ki. Az ivadékok mozgékonyak, de mivel aprók, az első hetekben mikroeleséget igényelnek.
A vízminőséggel és a hőmérséklettel szemben nem válogatós, de a melegebb vizet szereti.
Gyakran vásárolják akváriumi takarítóhalként. Valóban jó algaeltávolító, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell etetni! Sokan abba a hibába esnek, hogy nem adnak neki speciális harcsaeleséget, mivel úgy gondolják, elég neki az aljzaton található maradék. Természetesen mint minden hal, igényli a sok zöld eleséget. A legjobb, ha az akvárium fényeinek eloltása után este még egy extra adag eleséget adunk nekik, hogy a többi hal ne habzsolja fel azonnal a harcsáknak szánt élelmet. Az alsó vízszinteken portyázik, csapatban tartsuk (4-6 hal). Békés: nagyobb sügéreket kivéve az összes édesvízi hallal társítható. Meghálálja, ha sok búvóhelyet és növényt biztosítunk a számára, kerüljük azonban az éles szélű köveket, mert ezek csonkig koptathatják az állandóan élelem után kutató harcsák bajuszszálait.
Ha jól tartják őket, a páncélosharcsák sokáig díszei lehetnek akváriumunknak.
Kínai paradicsomhal:
.jpg&filetimestamp=20060209212148)
A kínai paradicsomhal (Macropodus opercularis) a csontos halak (Osteichthyes) osztályába, a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a gurámifélék (Osphronemidae) családjába tartozó faj.
Kelet-Ázsiából, Kína, a Koreai-félsziget és Vietnam vízeiben honos.
Kedvelt édesvízi akváriumi hal.
Testhossza 8-11 centiméter. A hím nagyobb és színesebb, mint a nőstény.
Ragadozó, kedveli az élő zsákmányt.
Az ivadékok habfészekben kelnek ki.
Kongólazac:
.jpg)
A kongólazac (Phenacogrammus interruptus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, azon belül a pontylazacalakúak (Characiformes) rendjébe és a Alestiidae családjába tartozó faj.
Zaire folyóinak lakója.
A hím testhossza elérheti 10 centimétert, a nőstény 2-3 cm-rel kisebb. Teste ragyogó zöldes arany. A hím csillogóbb, hátúszója megnyúlt, a farokúszónak két középső nyúlványa van. Nagy, fekete szemét, széles arany szemgyűrű keretezi.
Szívesen fogyasztanak minden élő eleséget, de különösen szúnyoglárvákat.
Egyéves korban érik el ivarérettségüket. Egy jól fejlett nőstény 200-300 ikrát rak, melynek az átmérője 2-3 milliméter. Az ivadék a hatodik-hetedik nap kel ki, és néhány óra múlva eleség után kutat.
Rajhal, ezért minimum 100 literes akváriumot igényel, a víz lágy, savanyú és 24-27 fokos legyen.
Lángvörös pontylazac:
A lángvörös pontylazac (Hyphessobrycon flammeus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a pontylazacalakúak (Characiformes) rendjébe és a pontylazacfélék (Characidae) családjába tartozó faj.
Brazília területén honos.
Testhossza 3,5 centiméter. Megfelelő tartás mellett, a testének alsó fele lángvörös.
.JPG&filetimestamp=20070809210757)
|
Mindenevő, de kedveli az élő zsákmányt.
Malabári dánió:
A malabári dánió (Devario malabaricus vagy Brachydanio malabaricus) a csontos halak (Osteichthyes) osztályába, a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe és a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.
Eredetileg a trópusi Indiából és Srí Lankáról származik, de közkedvelt akváriumi hal lett belőle. Homokos aljzatú, hosszú levelű növényekkel dúsan beültetett helyen érzi jól magát.
A dániók között a legnagyobb méretű halak, testmérete elérheti a 15 cm-es nagyságot, ennek ellenére ugyan olyan békés mint kisebb testű rokonai. Hasvonala kerekített világos, fényes kék testén sárga csíkok húzódnak. Mint minden dánió, a malabári is rajhal.
Mindenevő halfaj.
Könnyen ívnak, a nőstény nagyszámú ikrát rak. A fiatalok apró eleséggel könnyen nevelhetők.
Meggyhasú sügér:
A meggyhasú sügér (Pelvicachromis pulcher), korábban (Pelvicachromis kribensis) a bölcsőszájú halak csoportjába, a sügéralakúak rendjébe és a Cichlidae családba tartozó trópusi halfaj.
Magyarul számos néven ismert (például bíborhasú sügér, királysügér), de a köznyelvben leggyakrabban meggyhasú sügér néven fordul elő.
A természetben Nyugat-Afrika sivataghoz közeli vizeiben, Nigéria folyóiban és holtágaiban honos.
Testhossza 8–10 centiméter. Testének két különböző színű területét az orrtól a farokúszó középső sugaráig benyúló, az egész testen végighúzódó sötét sáv választja el. A hasúszók kékesvörösek, a homlokon világos sáv halad keresztül. Az ivar megállapítása egyszerű: a hímek nagyobbak, hát-és hasvonalának körvonala szimmetrikus, testüknek alsó része ezüstösrózsás ibolyaszínű, hátúszójuk csúcsos, hasúszóinak szegélye kék, a farokúszó központi sugarai sötétek, meggyfoltjuk halvány vagy teljesen hiányzik. A nőstények kisebbek, szemük fölött és alatt aranyló terület van, hátúszójuk lekerekített, farok-és hátúszójukon sötét pettyek találhatók, az ívási időszakban testük nagyon megduzzad és bíborvörös folt jelenik meg a hasukon.
Igénytelen hal, társas akváriumba is ajánlható. Békés természetű, csak a szaporodási időszakban válik agresszívvé. Legtöbbször a víz középső és alsó rétegeiben tartózkodik. A vízminőségre nem válogatós, a kemény és a lágy vízhez is alkalmazkodik. Természetes élőhelyükön a víz lágy és kissé savas. 26–28 °C-os vízben tartsuk. A szabadban ragadozó életmódot folytat, gerincteleneket fogyaszt, de fogságban mindenevő. Egy pár számára 80-100 literes akvárium a megfelelő. Kedveli a barlangokat, köveket, rejtekhelyeket. Gyakran egy fél felfordított kókuszdió héját, vagy egy virágcserepet választ lakhelyéül és ikrázóhelyül. Kedveli a sűrű növényzetet és a gyökereket.
Legszerencsésebb párban tartani, könnyen szaporítható faj. Ha a pár jól kijön egymással, birtokba vesznek egy tereptárgyat, cserepet, követ, amelyet alaposan letisztogatnak. Az udvarlás ideje alatt megtörténhet, hogy a hím kissé megkergeti és megtépi leendő párját, de ez hamar megszűnik. A nőstény az agresszívabb, nem enged más halakat a területe közelébe, ártalmatlanul elhajt minden betolakodót. Az ívási időszak a környezetük megtisztításával kezdődik, először csak a nőstény tisztogat, majd a hím is segít. A nőstény meggyfoltja napról napra sötétebb lesz, ami jelzi a közelgő ikrázást. Néha remegő mozgással kelleti magát a hímnek. Általában a tereptárgyak felső részére vagy oldalára ikráznak. Mindkét szülő legyezi az ikrákat, de a nőstény gondosabb, a hím inkább a területet védi. Előfordulhat, hogy az első napokban a nőstény elkergeti a hímet, de később újra elfogadja. Az ikrák hosszúkásak és világossárga színűek, számuk 50–150 is lehet. Az ivadékok a kikelés utáni ötödik napon úsznak el, ekkorra már szikzacskójuk kiürült és felszívódott. Mivel az első hetekben nagyon aprók, frissen keltetett Artemia naupliusszal felnevelhetők, egy hónaposan már a vágott tubifexetis elfogadják. Korán válnak ivaréretté, 6–8 hónaposan már tenyészthetők.
Mexikói kardfarkúhal:
A mexikói kardfarkúhal vagy szifó (Xiphophorus helleri) a csontos halak (Osteichthyes) osztályába, a fogaspontyalakúak (Cyprinodontiformes) rendjébe és az elevenszülő fogaspontyfélék (Poeciliidae) családjába tartozó faj.
A fajjal 1840-ben egy magyar botanikus, Heller Károly találkozott először, de csak 1848-ban írták le Xiphophorus (kardhordozó) helleri (Heller nyomán) néven.
Mint neve is mutatja, eredeti hazája Közép-Amerikában, Mexikó, Honduras, Guatemala területén található, de mint más elevenszülőket, úgy ezt a fajt is számos meleg vizű forrásba telepítették be hazánkban és szerte a világban.
Az eredeti vad törzs zöldes színezetű, de számos színváltozatát kitenyésztették, így a vörös, vérpiros, narancssárga, ananász, arany, fekete, zöld, illetve ezek különböző kombinációit, melyeknek számtalan neve is van. (Tuxedo, Simpson, berliner, wagtail stb.) Maga a hal 8-12 cm hosszú, a hímek jellegzetes „kardot” viselnek, mely tulajdonképpen a meghosszabbított úszósugár a farokúszóból. A faroknyúlvány alkalmas arra, hogy a nőstényt a párzáshoz megfelelő pozícióban tartsa a hím a segítségével.
Mindenevő. Szívesen fogyasztja a kereskedelemben beszerezhető műeleségeket valamint élő vagy fagyasztott eleségeket (tubifex, szúnyoglárvák, különböző mixek, stb.) Növényi eredetű táplálékra rendszeresen szüksége van. Ez lehet a kereskedelmi forgalomban kapható növényi műeleség, forrázott vagy fagyasztott saláta, sóska, parajlevél.
Az udvarló hímek különleges látványt nyújtanak, nagyon gyorsan úsznak és akár hátrafelé is képesek manőverezni. A faj jellegzetessége, hogyha egy adott populációban magas a nőstények aránya, néhány nőstény – mégha korábban már „szült” is – nemzőképes hímmé alakul át. A tudósok még nem ismerik, hogy pontosan mikor és hogyan történik ez a különleges viselkedésforma. Az azonban biztos, hogy hímek soha nem alakulnak nősténnyé. A nőstények 20-150 ivadékot szülnek. Az erős kannibalizmus miatt azonban el kell kerítenünk az anyát speciális elletőketrecben, különben felfalja az utódokat. Az ivadékok kb. 3 mm nagyságúak, amikor megszületnek és porrá tört lemezes tápon, illetve apróra vágott tubifexszel 2-3 hónap alatt megfelelő nagyságúra nevelhetők. A szifó gyakran kereszteződik közeli rokonával, a széleshátú fogasponttyal (platti). Csak az azonos alapszíncsoportba tartozó egyedeket párosítsuk (például vöröset vörössel), mert ún. elfedett színek (epi és hiposztázis jelenség) jelenik meg az ivadékban, ami nagyon kedvezőtlen pigmentációjú utódokat eredményezhet.
Más fajokkal szemben békés hal, bár a hím egyedek területvédők, hevesen vetélkedhetnek a nőstényekért. Ezért úgy tartsuk őket, hogy 3-4 nőstényre 1 hím jusson. Akváriumi tartásukhoz minimum 60 literes medence szükséges, melyet középkemény 22-27 °C-os csapvízzel töltünk fel és a medence két sarkába növénycsomókat ültetünk. Az akváriumot le kell fedni, mivel igen urgálós faj. Vegyes táplálkozásúak, a szokásos díszhaltápot fogságban elfogadják. Léteznek lírafarkú változatok is, melyek jóformán alkalmatlanok tenyésztésre, mivel a hímek farok alatti úszója meghosszabbodott, inkább dísz, mint párzószerv. Ezeket a változatokat nehéz szaporítani, amit úgy oldanak meg, hogy a nőstényeket mesterségesen termékenyítik meg, vagy nem lírafarkú hímekkel párosítják őket.
Az OGG médiakonténert és codec-családot (Vorbis, Tarkin, Theora) kifejlesztő Xiph.Org Foundation logóján is egy stilizált Xiphophorus helleri található.
Myers-baltahasúlazac:
A Myers-baltahasúlazac (Carnegiella myersi) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a pontylazacalakúak (Characiformes) rendjébe és a szekercelazacok (Gasteropelecidae) családjába tartozó faj.
Bolívia és Peru patakjainak, folyóinak lakója.
Testhossza 3 centiméter. A hal teste mély, hátvonala egyenes. Testszíne a szemtől a faroknyélig futó sötét vonal fölött halvány zöldessárga, alatta ezüstös árnyalatú. A fejlett, szárnyra emlékeztető mellúszók a farokig érnek. A hátúszó, éppúgy mint a hasúszó, hátul ül, többnyire színtelen. A faroknyél viszonylag keskeny, a farokúszó villás.
Mindenevő, de főleg az élő eleségeket kedveli.
Szapoítása nem egyszerű. Szabadon ikrázó, de a hím és a nőstény megkülönböztetése nagyon nehéz.
Csapathal, legalább 4-6 egyet tartsunk együtt, az akvárium fedett, minimum 50 literes és lágy vízű legyen. A 22-24 fok megfelelő. Békés hal, ajánlható kezdő akvaristáknak is.
Neonhal:
A neonhal (Paracheirodon innesi) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a pontylazacalakúak (Characiformes) rendjébe és a pontylazacfélék (Characidae) családjába tartozó faj.
Eredeti elterjedési területe Dél-Amerikában, az Amazonas vízgyűjtő területén van. Kedvelt akváriumi hal.
Testhossza 3,5-4 centiméter. Úszói nincsenek meghosszabbodva. Hengeres teste hátán egy neonfényhez hasonló, olajzöld színű csík található. Hasi tájéka fehér színű, középütt piros csíkkal. A nőstények hasvonala gömbölyded.
A fogságban tenyésztett neonhalak sokféle körülményhez jól alkalmazkodnak, de eredeti élőhelyükön nagyon lágy, enyhén savas vizekben élnek. Az akvárium vizét, természetes módon, fákkal, gyökerekkel is barníthatjuk, savanyíthatjuk. Égertobozzal lehet lágyítani a vizet, léteznek különbözvízlágyító és vízelőkészítő szerek, de ha lehet használjunk természetes anyagokat, sokkal szebbé teszik majd akváriumunkat. Körülbelül 5 év az átlagos élettartamuk, de megfelelő tartás mellett akár 10 vagy még több évig is élhetnek.
Viszonylag egyszerűen tarthatók legalább 60 cm hosszú akváriumban, 5,0-7,0-s pH-jú és 1,0-2,0-s karbonátkeménységű vízben. A víz optimális hőmérséklete 21-24 °C. A környezetük hirtelen változásait viszont nem viselik el. Félénkek, és kis méretük miatt nem ajánlottak nagy vagy agresszív halak mellé, mivel ezek kergethetik, vagy egyszerűen felfalhatják őket. Inkább más pontylazacfajokkal, például vörösorrú pontylazacokkal, vörös neonhalakkal, izzófényű pontylazacokkal, illetve egyéb, hasonló körülményeket kedvelő fajokkal társíthatók jól. Általában a víz középső, illetve felső rétegeiben tartózkodnak. Rajviselkedésüket csak akkor mutatják, ha legalább hat egyedet tartunk együtt, ekkor nem olyan félősek, színeik is szebbek lesznek. Színük éjszaka elhalványul, egy idő után teljesen el is tűnhet. A stressz, például az emberi beavatkozás az akváriumban, szintén hasonló hatást vált ki. A sűrűn beültetett akváriumot és a gyengébb megvilágítást kedvelik.
Mindenevők. A legtöbb lemezes tápot elfogadják, de szívesen fogyasztanak mindenféle apró, élő eleséget is.
A lerakott ikrák száma meghaladhatja 150-et. A kikelés időtartama 30 óra és 5 nap múlva már úsznak az ivadékok.
Öves díszcsík:
Az öves díszcsík (Chromobotia macracanthus) vagy (Botia macracantha) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe és a csíkfélék (Cobitidae) családjába tartozó faj.
Délkelet-Ázsiában és szigetein (Szumátra, Borneó, Indonézia) honos.
Testhossza elérheti a 30 centimétert. Ívelt, narancssárga testét három fekete sáv keresztezi. A harmadik sáv kiterjed a farok alatti úszóra is. A mell-, a has-és a farokúszó vöröses narancssárga, a hátúszó és a farok alatti úszó fekete, szegélyük világos színű. A kicsi pikkelyek miatt a hal teste simának és fénytelennek látszik. Szeme előtt kimerevíthető tüske van, ami beleakadhat az akváriumi hálóba. Hasoldala lapos.
|
A természetben ragadozó életmódot folytat, de akváriumi körülmények között elfogadja a granulátumokat is. Egyáltalán nem nyugodt, csendes hal, éjjel és alkonyatkor rendkívül aktív, sokat mozog. Mint más csíkfélék, képes kattogó hangokat kiadni. Nem kedveli a túl világos medencét.
Tenyésztése nehéz, ikrarakó. Szaporítása még részben megoldatlan, ezért a mai napig sok díszcsíkot fognak be a természetből.
Békés rajhal. Kiváló csigairtó, legtöbbször ezen tulajdonsága miatt tartják. Nagy akváriumot igényel, mivel a kifejlett példányok elérhetik a 30 cm-t. Az akváriumban azonban kisebbek, ritkán érik el a 20 cm-t. Talajlakó, sok növényzetet és búvóhelyet kell biztosítani a számára.
Sajnos ez a rajban igen mutatós hal érzékeny a darakórra, de kedvező tartás mellett magas kort érhet el.
Parázsszemű pontylazac:
A parázsszemű pontylazac (Hemigrammus ocellifer) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a pontylazacalakúak (Characiformes) rendjébe és a pontylazacfélék (Characidae) családjába tartozó faj.
Guyana, Suriname, Francia-Guyana folyóinak és az Amazonas vízgyűjtő területének lakója, legtöbbször a középső vízrétegekben úszik.
Testhossza 4-5 centiméter. Teste ezüstösszürke, a szeme fölött látható egy vörös folt (innen a neve). A farokúszó villás, a zsírúszó mögött egy apró arany színű folt van, a faroktőnél található sárga és fekete folt alapján a faj könnyen azonosítható. A gerincoszlop jól látható.
Mindenevő csapathal, kisebb rajban él.
Az ivarok megállapítása egyszerű, mivel a nőstények nagyobbak és testük nagyon duzzadt, különösen, amikor ikrázásra készülnek. A többi pontylazachoz hasonlóan kell szaporítani. A tenyésztendő párt estefelé egy 5-10 literes medencébe helyezzük 2-3 napra, ezalatt legtöbbször sikeresen leívnak. Az ívatómedencébe helyezzünk egy kisebb növényt, jávai mohát. Az ivadékok az első napokban keveset mozognak, nagyon apró eleséggel kell őket felnevelni.
Sötét háttér és dús növényzet előtt jól mutat. Békés természetű, más pontylazacokkal és elevenszülőkkel is társítható. A 23-26 fokos víz az ideális a számára, a neonhalhoz hasonlóan nem kedveli a túl meleg vizet. Tartásához legalább 20 literes akvárium szükséges, ebbe 4-5 hal tartására elegendő a hely. pH: 5-7 a vízkeménység: 4-12 Nk°
Pillangó törpesügér:
A pillangó törpesügér (Mikrogeophagus ramirezi) egy kistermetű hal, ami a sügéralakúak rendjébe és a Cichlidae családba tartozik. Gyakran nevezik egyszerűen pillangósügérnek, ramirezi törpesügérnek, de leggyakoribb elnevezése a pillangó tarkasügér. Nevét onnan kapta, hogy úszása hasonlít a pillangók repüléséhez.
Eredeti élőhelye Venezuel, Kolumbia lassú folyású, meleg folyói.
Testhossza 7 centiméter. A vad példányok színe zöldesbarna, ibolyáskék fényű pikkelyekkel. Számos akváriumi tenyészváltozata van. Az élénkvörös szemtől egy sötét sáv húzódik a faroknyélig. A farok alatti, a farok-és a hátúszó világosvörös színű, színjátszó kék pöttyökkel.
Az ivarérett hímek mellúszója hosszú, hátúszójuk második és harmadik úszósugara nagyon megnyúlt. A nőstényeknél a hátúszó egyenletes, egyenes vonalú, testük az ikrázáskor megduzzad és borvörös folt jelenik meg a hastájékukon.
Mindenevő, a természetben ragadozó.
Tartózkodási szint: minden szint, legtöbbször a középső és alsó vízrétegek.
A tarkasügérek szabadon költők és mindkét nem ügyel az utódokra. Az ikrákat általában kövekre és mélyedésekbe rakják. Néha azonban a homokba, vagy közvetlenül a növényekre ikráznak. Hogy a párokat ikrázásra serkentsük, növeljük a hőmérsékletet 30 fokra és rendszeresen etessünk a halakkal élő eleséget. Az ivarokat csak felnőtt korban könnyű megkülönböztetni.
A növényekkel jól betelepített 100 literes medencében nemre való tekintet nélkül 4-5 törpesügért helyezhetünk. Még jobb azonban, ha párosával tartjuk.
Igényei nem túl nagyok, legfeljebb a lágytól a középkemény vizet szereti, amelynek hőmérséklete 25 fok alá ne essen. Rendszeres vízcserét igényelnek. Sajnos rövid életűek ezek a csodálatos halak, csupán 2 év az élettartamuk.
Platti:
A platti vagy széleshátú fogasponty (Xiphophorus maculatus) a csontos halak (Osteichthyes) osztályába, ezen belül a fogaspontyalakúak (Cyprinodontiformes) rendjébe és az elevenszül fogaspontyfélék (Poeciliidae) családjába tartozó faj.
A vad plattik Mexikó, Guatemala és Honduras területén honosak. Kereskedelmi méretekben tenyésztik, a kapható egyedek tenyészváltozatok.
Testmérete: 4 centiméter. Eredetileg testük szürkés színű, sötét foltokkal, de rengeteg színvariációban kitenyésztették. Leggyakrabban egyszínű vörös változatával találkozhatunk. Ezen kívül létezik még ún. wagtail platti (a test vörös, a száj, és az összes úszó fekete), napfényplatti (a test elülső része citromsárga, hátsó része sötétebb, általában narancs, vagy piros), korallplatti (a test szürkéskék fémes árnyalatú pikkelyekkel és piros vagy fekete farokúszóval), Mickey mouse platti (a test általában sárgás vagy arany alapszínű, egy kisebb vöröses területtel a hason, a törzsön pedig Mickey-egér fejre hasonlító fekete folt van), léteznek ecsetfarkú és magasúszójú plattik is.
A hímeket könnyű észrevenni gonopódiummá módosult farok alatti úszójukról, ami a megtermékenyítést szolgálja. A nőstények farok alatti úszója széles, legyező alakú.
|
Mindenevő. Szívesen fogyasztja a kereskedelemben beszerezhető műeleségeket valamint élő vagy fagyasztott eleségeket (tubifex, szúnyoglárvák, különböző mixek, stb.) Növényi eredetű táplálékra rendszeresen szüksége van. Ez lehet a kereskedelmi forgalomban kapható növényi műeleség, forrázott vagy fagyasztott saláta, sóska, parajlevél.
Békés és igénytelen hal, szinte bármilyen fajjal megfér. A hímek nem agresszívak egymással. A nőstények 4-6 hetenként eltérő számú utódot hoznak világra, kannibalizmusra különösen az először szülő anyák hajlamosak. A kicsik gyorsan fejlődnek, lemezes táppal jól nevelhetők. Könnyen kereszteződik a mexikói kardfarkúhallal (xifó), ezért még a kereskedelemben is találhatunk hibrid egyedeket, melyek mindkét faj jegyeit magukon viselik.
Alapítva: 2008.10.05.
Tegnapi látogatók: 6
Látogatók az előző hónapban: 334
Látogatók a jelenlegi hónapban: 123
Feliratkozottak: 27
Magazin helyezése: 978
Regisztrálj be pillanatok alatt, és máris kapcsolatba kerülhetsz több százezer menő HotDog taggal!
Regisztrálj most!
Legalább 3 karaktert írj be a kereséshez
jó
vidám