Különleges Akváriumi Halak

Szia!

Ha szeretnél többet meg tudni ezekről a halakról akkor jó helyen jársz.

halak: Ajakos gurámi, Aranysügér,Bíbórfejű díszmárna,Bíbórsügér,Boeseman kalászhala,Cápamárna,Celebeszi kalászhal,Citromlazac,Csíkos baltahasúlazac,Diszkoszhal,Ékfoltos razbóra,Fekete fantomlazac,Fekete neonhal,Fekete tetra,Feketesávos limia,Gyémánt lazac,Gyöngygurámi.

 

 

Ajakos gurámi:

                                            

 

 

 

 

 

 

Az ajakos gurámi (Colisa labiosus) vagy (Colisa labiosa) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a gurámifélék (Osphronemidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Burma és India északi területein lévő pangó, félsós vizeinek lakója.

Megjelenése

Testmérete 9-10 centiméter.

Megjelenése

Hasonlít a csíkos gurámihoz (Colisa fasciata), de több keskeny csíkja van. A kifejlett példányok csíkjainak közepén van egy sötét folt, ami azt a benyomást kelti, mintha a hal oldalán egy sötét vonal futna végig. A száj felső állású és jól fejlett, innen ered a faj köznapi neve.

Nyugodt és békés természetű. A hímek ferdén kéken és barnán csíkozottak, íváskor csokoládébarnára változnak. A hátúszójuk hátul csúcsban végződnek, a tenyésztett állatoknál akár a farokúszón is túlnyúlhat. A farok alatti úszó hátrafelé kerekített. Időnként feltűnik narancssárga tenyészváltozata a kereskedelemben.

Szaporodása

Szaporítása egyszerű. Habfészket épít, a hím neveli az útódokat, melyek mikoeleséggel problémamentesen felnevelhetők. Akár 600 ikrát is rakhat.

Tartása

Társas akváriumba alkalmas hal.

 

Aranysügér:

                                                 

 

 

 

 

 

Az aranysügér (Labidochromis caeruleus) egy édesvízi halfaj, a Cichlidae családba, a bölcsőszájú halak csoportba tartozik.

A kereskedelemben csak „yellow sügér” néven ismert. Tudományos neve (caeruleus) kéket jelent, a természetben kékes színű. A boltokban kapható változat kizárólag élénksárga.

Elterjedése, élőhelye

Eredeti élőhelye az Afrikában található Malawi-tó, sziklás zónák lakója.

Megjelenése

Testhossz 10 centméter. A nemek megkülönböztetése felnőtt korban is nehéz. Alapvető különbségek nincsenek, a hímek hátúszójának fekete sávja sötétebb és vastagabb, "arcukon" halványfeketés sáv található, farok alatti úszójuk ikrafoltos, ami a szaporodáskor a nőstények csalogatására szolgál. Néha a nőstényeken is láthatók halványabb ikrafoltok.

Életmódja

A kifejlett aranysügér mindenevő. Bár megeszi az élő eleséget is, érzékeny gyomrú, ezért ritkán vagy egyáltalán ne adjunk nekik élő eleséget. Kereszteződhet a „Rot-Rot” néven ismert sügérfajjal.

Szaporodása

25-26 fokos vízben könnyen szaporodik, a nőstények gondosan forgatnak, ikráikat sokáig a szájukban őrzik. Az ivadékékok mikroeleséggel és sóféreglárvákkal táplálhatók. Az ivarérett hímek sokáig tudnak harcolni, eközben teljesen belefeledkeznek a harcba, egymás farkát körbe-körbe kergetik, de néha komolyra fordul az ütközet.

Tartása

Minimum 150 literes medencében tartsuk csoportosan. Békés, nem verekedős, bár a hímek néha civakodhatnak. Afrikai sügéres akváriumban tartsuk őket.

Bíborfejű díszmárna:

                                             

 

 

 

 

A bíborfejű díszmárna vagy feketesávos díszmárna (Puntius nigrofasciatus vagy Barbus nigrofasciatus) a pontyfélék családjába és a Puntius nembe tartozó édesvízi halfaj. Kedvelt akváriumi hal.

Előfordulása

Srí Lanka folyóiban él.

Megjelenése

A hal teste zömök, kb. 6 centiméterre nő meg. Háta magas, hasoldala mély. Színe halvány aranysárga, melyet három függőleges fekete sáv keresztez, melyek a fiatal példányokon fakók. Íváskor a hímek teste kivörösödik, fejük bíborszínűvé válik.

Életmódja

Mindenevő mozgékony csapathal. Természete és temperamentuma a szumátrai díszmárnáéhoz hasonló, kissé csipkelődő hal.

Tartása

Akváriumban könnyem szaporodik. Az ivarokat a szaporodási időszakban könnyű megkülönböztetni. A nőstény harántcsíkjai jól láthatók, bár testszíne halvány. Tenyésztéskor érdemes ikrarácsot alkalmazni, mert a szülők erősen ikrafalók. Az apró ivadékok gyorsan nevelhetők. Az első ívás gyakran sikertelen, bár az ikrák megtermékenyülnek, de életképtelen utódokat eredményez.

Jól megfér minden márnafélével, de érzékeny hal, könnyen áldozatul esik az édesvízi darakórnak. 60 literenként 6-8 halat tartsunk. Igényli a bőséges úszóteret és a dús aljnövényzetet. Kedveli az enyhén savas, 25-28 fokos vizet.

Bíborsügér:

                                              

 

 

 

 

 

A bíborsügér (Hemichromis bimaculatus) az egyik legszebb akváriumban tartható díszsügér. Teste nyugalmi állapotban aranybarna, fémesen csillogó kékeszöld pikkelyekkel. Az oldalát két folt ékesíti. Íváskor gyönyörűen kipirosodik a teste, némely tenyésztörzs példányainak hátúszója kékesen irizálóvá válik ilyenkor.

Előfordulása

Afrikában, a Niger, a Nílus, a Kongó és mellékfolyóiban, valamint Ghána és Togo erdei folyóiban és patakjaiban él.

Megjelenése

Zömök testű, 12 - 15 cm-re megnövő hal, ívás idején különösen szép. Oldala és hasrésze világos piros, háta sötét olajzöld. Kopoltyúfedője nagy, rajta jellegzetes sötét folt található. Úszói rózsaszínűek. Íváskor a nőstények vörös, zöld pettyekkel díszítettek. A hímek valamivel nagyobbak és halványabb színűek, különösen íváskor. A nemek megkülönböztetése rendkívül nehéz. Az ívási időszakban a hímek farok és hátúszóján valamivel több kékeslilás petty található, mint a nőstényekén.

Életmódja

A táplálékot illetően nem válogatós, mindenevő.

Tartása

Tartásukhoz 50 - 100 literes akvárium szükséges, melyben csak a pár van elhelyezve. Ha kisebb, békés halakkal helyezzük egy medencébe, elpusztítja azokat. Az öregebb hímek gyakran még saját nőstényeiket is tönkreteszik. 50 literenként számítsunk egy párt. Legideálisabb párban tartani, mert rendkívül agresszív és territoriális hal. Elég összeférhetetlen, csak nagytestű, hasonló temperamentumú halakkal társítsuk (például zebrasávos sügér, márványsügér, tilápia, citromsügér). Kedveli a dús növényzetű környezetet, a sok búvóhelyet.

Tenyésztése

Tenyésztésük igen egyszerű, a pár a számukra elrendezett medencét ívás előtt átrendezi magának. Ha szaporítani kívánjuk a fajt, feltétlenül helyezzünk el az akváriumban lapos felületű köveket, melyekből alakítsunk ki barlangokat. Ha egy pár összeállt, kiválasztanak egy követ, mely köré homokgödröket túrnak, és az útjukban álló telepített növényeket kitépik. A kiválasztott, általában lapos, nagy kőre a nőstény több száz, halványsárga ikrát rak. Jó ivadékgondozók, amíg utódokat nevelnek, rendkívül agresszívak, néha még a gazda kezének is nekitámadnak, ha az a medencébe merészel nyúlni. A szaporítandó párt a többi hal érdekében tegyük külön akváriumba. A kishalak 2-3 nap elteltével kelnek ki, de m további néhány napra van szükségük, míg a szikzacskójuk felszívódik. A nyolcadik napon elúszó ivadékok, ha elegendő mennyiségű élő eleséget kapnak, gyorsan fejlődnek. Összeférhetetlen természete az oka annak, hogy nem sok tenyésztő próbálkozik a bíborsügér szaporításával.

Boeseman kalászhala:

 

 

A Boeseman kalászhala (Melanotaenia boesemani) a sugarasúszójú halak osztályába, a kalászhal-alakúak (Atheriniformes) rendjébe és a Telmatherinidae családjába tartozó faj.

Elterjedése

Eredeti élőhelye Indonéziában az Ajamaru-tó.

Megjelenése

Testhossza 8-10 centiméter. A hímek színesebbek, mint a nőstények, és a hátúszójukon élénkebb a fehér szegély.

A nőstény

Cápamárna:

A cápamárna vagy feketeúszójú sziámi ponty (Balantiocheilos melanopterus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe és a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó Balantiocheilos nem egyetlen faja.

Előfordulása

Eredeti élőhelye Délkelet-Ázsiában, Borneó, Szumátra és Thaiföld patakjai.

Megjelenése

Ezüstös testű, cápa alakú hal, jól látható pikkelyekkel. Háromszögletű hátúszója felálló és mint a farok-, a farok alatti és a hasúszói, széles fekete sávval szegélyezett. Feje csúcsos, farokúszója erősen villás.

Békés természetű, ijedős hal. Képes kiugrani a fedetlen akváriumból. Mivel tekintélyes méretűre fejlődik (akár 30 cm), nagyon nagy akváriumot igényel sok búvóhellyel és nagytestű halakkal. Az akvárium legalább egyméteres vagy nagyobb legyen. Leginkább a víz középső és alsó rétegeiben tartózkodik. Kedveli a magasabb hőmérsékletet és a lágy vizet.

Életmódja

Mindenevő, de előnyben részesíti az élő eleségeket.

Tartása

Nem való kezdő akvaristáknak. Az ivarok megállapítása csak kifejlett állatoknál lehetséges, csak akkor szaporodnak, amikor megközelítőleg már elérték felnőtt méretüket. Ívatása még a szakértők számára sem megoldott, az ivadékok sérülékenyek, többségük korán elhullik.

Celebeszi kalászhal:

A celebeszi kalászhal vagy celebeszi vitorláshal (Telmatherina ladigesi) a sugarasúszójú halak osztályába, a Atheriniformes rendjébe és a Telmatherinidae családjába tartozó faj.

Előfordulása

Indonézia édesvizeiben honos.

Megjelenése

A hím testhossza 6-8 centiméter, a nőstényé 5-7 centiméter.

Citromlazac:

 

A citromlazac (Hyphessobrycon pulchripinnis) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a pontylazacalakúak (Characiformes) rendjébe és a pontylazacfélék (Characidae) családjába tartozó faj

Előfordulása

Brazília középső vízgyűjtő területén honos. Kedveli az Amazonas-medence lágy folyóit.

Megjelenése

Testhossza 4-4,5 centiméter. Nevét szürkéssárga árnyalatának, illetve citromsárga úszóinak köszönheti. A test színe zöldessárga, a hasoldal ezüstös. Feketés színű hátúszója elülső szegélyén sárga csík húzódik végig. A hím karcsúbb, testszíne csillogóbb, a hátúszójának széle feketébb, mint a nőstényé. A hátúszó és a farokúszó közötti területen megtalálható a ponytlazacokra jellemző apró zsírúszó, melynek színe sárga fekete szegéllyel. A gerincoszlop látható.

Életmódja

Planktonokkal, valamint szúnyoglárvákkal táplálkozik. Rajhal, ne tartsunk belőle 6 egyednél kevesebbet. Sötét hátterű, növényekben gazdag akváriumban igazán jól mutat az együtt úszó citromlazacok csapata. Békés természete miatt népszerű. Alkalmas dél-amerikai halak mellé (elevenszülők, harcsák, egyéb lazac és ponytlazac-félék).

Szaporodása

Az ikrázás a reggeli órákban történik. A hím kergeti a nőstényt és közben próbálja a növények közé terelni. Itt a nőstény kb. 200 ikrát rak, melyek 18-24 óra elteltével kikelnek, majd 4 nap múlva elúsznak. Mivel az ivadékok nagyon aprók, szaprításuk nehéz. Az első napokban, hetekben sok utód elpusztulhat, mivel szinte kizárólag mikroeleséget igényelnek.

Csíkos baltahasúlazac:

A csíkos baltahasúlazac (Carnegiella strigata) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a pontylazacalakúak (Characiformes) rendjébe és a szekercelazacok (Gasteropelecidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Dél-Amerikában az Amazónia és Guyana folyóinak és patakjainak felső szintjének lakója.

Megjelenése

Testhossza 5 centiméter. Színe általában zöldes árnyalatú, de ezüstös, sőt rózsaszínes színjátszó is lehet a megvilágítástól függően. A szemből a faroknyélig sötét sáv fut végig, töredezett vonal vezet a test alsó részén. Testén számos töredezett sötét sáv és márványminta látható. A mellúszó jól fejlett, a hasúszó hátul ülő, jelentéktelen. A farok mélyen villás.

Életmódja

Mindenevő, de különösen az élő eleséget kedveli.

Tartása

Ezt a felső szinteken tartózkodó lazacot csoportosan tartsuk tágas, fedett akváriumban. Nem szereti a túl világos medencét árnyékot igényel, melyet sűrű, vízfelszínig érő növényekkel biztosíthatunk.

A nemek megkülönböztetése nehéz, csak az ikrás nőstényeket lehet ívás előtt néhány nappal megismerni. Mivel békés rajhal, soha ne tartsuk egyedül. Alkalmas dél-amerikai medencébe, vitorláshalak és egyéb baltahasú lazacok társaságába. A 23-26 fokos, lágy és közepesen kemény víz épp ideális a számára. A leggyakrabban kapható baltahasú lazac-féle. Minimum 50 literes medencét igényel. Mivel nagy mellúszói vannak, képes kiugrani a vízből, sőt a vízfelszínen is siklik, ezért feltétlenül zárt fedelű akváriumban tartsuk.

Diszkoszhal:

                                    

 

 

 

 

 

 

A diszkoszhal (Symphysodon) a Cichlidae családba tartozó halnem. Három, az Amazonas folyó medencéjében élő faj tartozik a nembe[1]. A diszkoszhalak népszerű akváriumi halak, tenyésztésük több ázsiai ország számára jelent komoly bevételi forrást[2][3][4][5].

Rendszerezés

A diszkoszhalak a Symphysodon nembe tartoznak, amibe jelenleg három faj tartozik: leggyakoribb a Symphysodon aequifasciatus, a másik kettő a Heckel-diszkosz (Symphysodon discus) és egy új faj, amit Symphysodon tarzoo-nak neveztek el. [1]. Egy 2007 augusztusi tanulmány a következő három fajra osztotta a nemet [2] : S. aequifasciatus, S. haraldi és S. discus.

Tartása

Az akváriumok császárának is nevezik a méltóságos megjelenésű diszkoszhalat. Az Amazonas vidékén otthonos, ahol a bozótos mocsarak melg, nyugodt, lassú folyású vizeiben a vízinövények és a vízbe lógó vegetáció ágai között él. Teste kerek, oldalról lapított, diszkosz alakú. Ez a testalak segíti a rejtőzködést a hosszú levelű növények között. Hát-és farokalatti úszójának alapja nagyon hosszú, majdnem a farokúszóig ér, a nőstény tojócsöve lekerekített. A nemek megállapítása nehéz, az ikrás nőstények „kövérebbek”.

Akváriumban kitenyésztett törzsének számtalan színváltozata létezik. A kereskedelemben leggyakrabban a zöld, a kék, a barna és a vörös diszkoszhal kapható, de léteznek türkizkék és királykék változatok is. A legtöbb diszkoszhalnak függőleges sávos vannak a testén, melyek eredeti élőhelyén a környezetbe olvadást szolgálják, de már kitenyésztettek egyszínű rasszokat is.

Kényes hal, csak tapasztalt akvaristáknak való, kizárólag a tiszta, jó minőségű vízben tartható hosszabb ideig életben. A nagyon lágy, enyhén savanyú vizet kedvelik. Mivel tekintélyes méretűre növekednek (20 cm), nagy akváriumot kell biztosítani a számára (minimum 200 liter). A csoportosan mozgó diszkoszhalak sűrű növényekkel beültetett sötét hátterű medencében fenséges látványt nyújtanak. Csak rokon fajokkal, hasonló nagyságú halakkal lehet együtt tartani, például vitorláshalakkal. Ragadozó, változatos étrendet kíván. Nem szeretik a túl világos medencét, ezért magas, felszínen lebegő növényekkel árnyékoljunk. Legtöbbször a víz középső rétegeiben, egy helyben lebegve tartózkodik. Szaporítása nem egyszerű. Nagy türelem és ügyesség szükséges hozzá, valamint ásványi anyagokban szegény, savas víz. A szülők függőleges felületekre rakják nagyszámú ikrájukat. Az utódokat mindkét szülő gondozza. Olyannyira ivadékgondozók, hogy az első hetekben a nőstény speciális bőrváladékot termel az ivadékok táplálására, ezért néhány hétig a kicsiket szüleik mellett hagyhatjuk. A bőrváladék nélkül a kicsik ritkán nevelhetők fel.

Ékfoltos razbóra:

Az ékfoltos razbóra (Trigonostigma heteromorpha vagy korábbi nevén Rasbora heteromorpha) Délkelet-Ázsiában őshonos hal, mely akváriumi halként is igen népszerű.

Elterjedése, élőhelye

Őshazája Malajzia, Szingapúr, Szumátra és Dél-Thaiföld. Itt tőzegláperdők patakjaiban és egyéb vizeiben fordul elő.

Megjelenése

Testének alapszíne ezüstös rózsaszín, melynek árnyalata a víz különböző paramétereivel változhat. Nevét a hasúszók eredési helyétől hátrafelé elhelyezkedő, igen jellegzetes, kékesfekete ék alakú foltról kapta. Áttetsző hát- és farokúszóján narancspiros jegyeket, farok alatti úszójának testtől távolabbi részén vékony fekete csíkot visel.

Akváriumi tartása

Annak ellenére, hogy élőhelyén viszonylag állandó a vízminőség, változatos körülményekhez képes alkalmazkodni, ha óvatosan akklimatizáljuk. 6-7,8-as pH-jú és 0-15-ös keménységű vízben tartható, bár a szaporodáshoz speciálisabb feltételeket igényel.

Rajhal, vagyis minimum 6 egyedet ajánlott együtt tartani, bár egy nagyobb raj megfelelőbb nemcsak a halak közérzete, hanem esztétikai szempontok miatt is. Egy nagy csapat különleges látványt nyújt, mely az akvarisztika iránt kevésbé érdeklődőket is megfogja.

Kedveli a növényekkel beültetett akváriumot, melyben azonban mindig biztosítsunk számára szabad kiúszóteret.

Fekete fantomlazac:
 
 fekete fantomlazac (Hyphessobrycon megalopterus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a pontylazacalakúak (Characiformes) rendjébe és a pontylazacfélék (Characidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Paraguay és Brazília területén honos. Nyugodt, sekély vizek lakója

Megjelenése

Testhossza 3,6-4,5 centiméter.

Életmódja

Mindenevő.

Fekete neonhal:

A fekete neonhal (Hyphessobrycon herbertaxelrodi) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a pontylazacalakúak (Characiformes) rendjébe és a pontylazacfélék (Characidae) családjába tartozó faj

Előfordulása

Brazília és Paraguay folyóiban és patakjaiban honos.

Megjelenése

Testhossza 3-4 centiméter. Hátrésze zöldes, oldalán világos kékeszöld színjátszó vonal fut végig a szem felől a faroknyélig, ami alatt a színezete fekete, amely a has felé fokozatosan elhalványodik.

Életmódja

Mindenevő, a vízfelszín közelében keresgéli táplálékát.

Szaporodása

A lerakott ikrák száma 100, de több is lehet. Az ivadékok kelési ideje 25-30 óra, elúszásuk a 4 napra tehető.

Fekete tetra:

A fekete tetra (Gymnocorymbus ternetzi) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a pontylazacalakúak (Characiformes) rendjébe és a pontylazacfélék (Characidae) családjába tartozó faj

Elterjedése, élőhelye

Bolívia, Brazília és Paraguay területén honos, gyenge sodrású folyók és állóvizek lakója.

Megjelenése

Testhossza 6 centiméter. Ezüstös testén, szürke-fekete csíkok vannak.

A nőstény

Életmódja

Ragadozó, az élő zsákmányt kedveli.

Feketesávos limia:

A feketesávos limia (Poecilia nigrofasciata) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a fogaspontyalakúak (Cyprinodontiformes) rendjébe és az elevenszülő fogaspontyfélék (Poeciliidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Haiti területén honos, vízinövényekben gazdag pocsolyák, folyóvizek lakója.

Megjelenése

A hím testhossza 4,5 centiméter, a nõstényé 6 centiméter. Teste viszonylag lapos, háta kissé púpos, mutatós hátúszóval rendelkezik. Oldalán több függőleges sötét csík van. A hímek széles hátúszót növesztenek, hátuk idővel meggörbül. A nőstények teltebbek, függőleges sávjaik rövidebbek, keskenyebbek.

Életmódja

Mindenevő.

Szaporodása

Elevenszülő. A nőstények dús növényzet között hozzák világra általában 30 darab, 1 centiméteres utódjukat.

Tartása

Békés, igénytelen hal, nálunk sajnos ritkán kapható, de külföldön népszerű. Mindenféle hallal tartható, nem érzékeny a vízminőségre és a hőmérsékletre sem.

Gyémántlazac:

A gyémántlazac (Moenkhausia pittieri) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a pontylazacalakúak (Characiformes) rendjébe és a pontylazacfélék (Characidae) családjába tartozó faj

Előfordulása

Dél-Amerikában, Venezuela területén honos. Általában a vizek középső rétegeiben él.

Megjelenése

Testhossza 6 centiméter. Teste sárgás, ezüstös színezetű, pikkelyei gyémántosan irizálnak.

Életmódja

Ragadozó, az élő zsákmányt kedveli.

Szaporodása

A lerakott ikrák száma a 300-at is elérheti. Az ivadékok 24 óra alatt kelnek ki és további három nap múlva kiúsznak.

Gyöngygurámi:

A gyöngygurámi (Trichogaster leerii) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a gurámifélék (Osphronemidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

A Maláj-félszigeten, Thaiföldön, a Szumátrán és Borneón honos. Kedvelt, békés akváriumi hal.

Megjelenése

Általában 10-11 cm-re nő meg, igen szép színű és formájú díszhal.

Az oldalát és a páratlan úszókat gyöngyházfényü, fehéressárga foltok díszítik. A torok- és a hastájék, a mellúszók és a farok alatti úszók elülső része narancsvörös.

A tapogatóvá alakult páros hasúszók vörösesek. Az oldal középvonalában megtört fekete csík látható. A nőstény tompább színű, a torok- és a hastájék ezüstös. A nőstény hátúszója lekerekített, míg a hímé mindig elhegyesedő. A gyöngygurámi későn színesedik ki a leírt mértékig, csak közvetlenül mielőtt eléri ivarérettségét, mutatja teljes szépségét. A hímek torka, mellkasa és hasúszója élénk narancssárga, míg a nőstények ugyanezen részei gyakran szürkések.

Testük oldalt erősen lapított, nem túl nagy szájuk enyhén felfelé mutató, ajkait kissé duzzadtak. Hasúszói erősen megnyúltak, fonalszerűvé alakultak, és főként ízlelősejteket tartalmaznak. Az oldalvonal (Organum laterale) némelykor teljesen megszakadó, nyomokban található, esetleg teljesen hiányzik. Igen nagy hasüreggel rendelkeznek, mely a faroktőig terjedhet. Úszóhólyagjuk kétlebenyes, a hasüreg hátsó részét szinte kitölti.

Életmódja

Mindenevő. A víz középső és felső szintjein tartózkodik. Hasonló méretű halakkal tartsuk.

Szaporodása

Csak a 8-10 hónapos, kifejlett testnagyságú egyedek ivarérettek. A nászjáték gyönyörű látvány. Meleg vizet (28-29 °C) igényel, nagyméretű habfészket épít. Az ívás után távolítsuk el a nőstényt, mert a heves hím megtépheti. Az ivadékok nagyon aprók, mikroeleséget igényelnek 2 hétig, majd rászoktathatók a porrá tört lemezes tápra.

Akváriumban tartása

Az ijedős hal, általában nagy medencében érzi jól magát: kb. 120 liter 1 hím és 2 nőstény számára. Kedvelt vízhőmérséklete 23-26 °C és szeretik a tőzeggel előkészített vizet.

Üzenőfal

Magazinról

Alapítva: 2008.10.05.

Tegnapi látogatók: 10

Látogatók az előző hónapban: 166

Látogatók a jelenlegi hónapban: 145

Feliratkozottak: 29

Magazin helyezése: 755

Szerkesztőség

Tooltip szövege ide jön
Close

Legalább 3 karaktert írj be a kereséshez