Virulandus

A boldogság titkát, nem akkor lehet megtalálni, ha többre törsz,

hanem hogyha kifejleszted a képességet, hogy élvezd a kevesebbet.

(Dan Millman) 

Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos.
Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán...

(Goethe)



















 

Csak a lelkiismeret lehet bírád, hóhérod
vagy pártfogód, senki más...

A börtön és a szégyen,
a pellengér és a meghurcoltatás,
a hamis vád és a nyelvelő megalázás,
a szegénység és a nyomorúság,
mindez nem érint igazán.

Csak lelkiismereted tud büntetni,
csak ez a titkos hang mondhatja:
"Vétkeztél." Vagy: "Jól van."
A többi köd, füst, semmiség.

(Márai Sándor)









 

Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.
 

(Ernest Hemingway)

  







Az az ember, akit bennem szeretsz,
természetesen jobb nálam:
én nem vagyok ilyen.
De te szeress, és én majd igyekszem,
hogy jobb legyek önmagamnál.

(Prisrin)

Minden találkozás, amely megérinti lelkünket,
hátrahagy bennünk egy nyomot,
mi sosem múlik el teljesen.

  

Őszinteség, tisztelet.

Szabolcsi töltött káposzta

gyenge pontom még....

Üdvözöllek!:) Érezd jól magad nálam!:)

Minden vagyonodat elvesztetted... A virágok is elvesztették színpompás ékszereiket, csak puszta gyökerük maradt meg a föld alatt. Azért ne hidd, hogy most már többé sohasem fognak virágozni.
( Wass Albert )






















Mivel embernek születtél, jogod van gyengeségedhez. Okod van rá, hogy aggódj, vagy sírj, ha bánat ér.
(Szepesi Mária) 
























 

Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.

(Wass Albert)





































 

Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.
(Wass Albert)


























A jóságról nem tudni, honnan jön. Egyszerűen itt van, és lelkünk küszöbén mosolyog. Nem védekezhetünk ellene. Akármennyire észrevétlen, vagy éppen azért, be kell engednünk őt, eleinte hitetlenül, csodálkozva, végül a világ harsányan tetszelgő dolgainál jobban megszeretjük őt. 

(Szepesi Mária)























 

Ne higgyük, hogy elegendő, ha mi magunk átérezzük és elgondoljuk mindazokat a szép és gyöngéd dolgokat, amely társunk iránt eltölt bennünket. Feltétlenül tudtára kell adnunk valamilyen formában neki is, különben nyugtalanná, bizonytalanná válik, érzelmileg fázni kezd mellettünk.

(Szepesi Mária)









 

 

A Szeretetről

 

„Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk.

Aki a legkedvesebb.

Lelkünkhöz közelálló.

Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni.

A szeretet mélyebben van.

Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben.

A szeretet nem kötelesség, nem feladat.

Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot.

A szeretet: a szabadság jegyében áll.

Senki sem mondhatja meg, kit szeressek, kit ne szeressek, még én sem utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahova akaratunk fölér - ez a lelkünknek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, a félelmek, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhat bele semmibe.

A lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar.

Úgy hívják: szabadság.

Nincs benne kell és muszáj és az enyém és a tiéd. Nincs benne színjáték. Nincs hazugság.

Nincs idő sem - mert ahogy egy életet leélhetek valakivel és nem szeretem - s egyetlenegyszer találkozok valakivel és szeretem.

Az igazi szeretet feldúlhatja a világ rendjét…”

( Müller Péter)











 

Csak annak szabad fájdalmat okozni, aki gyógyítani is tud... Az őszinte szeretet okozhat fájdalmat, mert az nem szentimentális és sajnálkozó, hanem nyers és kíméletlen. Az igazi szerelem nem vakká, hanem látóvá tesz. Világosan látja a másik hibáit, gyengeségeit - és ennek ellenére szereti. Aki szeret, az nincs többé egyedül... Aki szeret, az nem akar többé a saját élete központja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja, és ezt nyereségnek, boldogságnak érzi. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely adni akar. Nem az a fontos, hogy te boldog légy, hanem, hogy boldoggá tégy. Nem az, hogy megértsenek téged, hanem hogy te légy megértő...

(Trobisch)









 

Az emberek gyakran azt hiszik, hogy a szeretet és a szerelem nem más, mint egyszerű romantika és gyengéd érzelmek. De ennél sokkal többről van szó. A szeretet: elkötelezettség.

Amíg nem szenteljük magunkat teljes egészében egy kapcsolatnak, addig nem tudunk kialakítani hosszantartó, igazi, szeretettel teli viszonyt.

A félelem a szeretet legnagyobb akadálya.

Ha tényleg szeretünk valakit, akkor elkötelezettek vagyunk felé és a vele való kapcsolatnak.

Megteszünk mindent, ami lehetséges, mindig készen állunk segíteni, és mindennél fontosabb számunkra ez a valaki.

Igyekeznünk kell legyőzni a félelmeinket és kétségeinket.

A kapcsolatokban kialakuló problémák egyik alapvető oka, hogy az emberek félnek elkötelezni magukat.

Hiszen, ha valaki átélt már elutasítást, csalódást, vagy kinevették, megalázták, akkor igyekszik elkerülni, hogy megismétlődjenek ilyen esetek. Ezért azok, akik a múltban elszenvedtek ilyen fájdalmat, tudat alatt úgy döntenek, hogy nem engedik túl közel magukhoz a másik embert. Nem merik megkockáztatni, hogy egy újabb szakítás, vagy veszteség lelki sérülést okozzon.

A lelki fájdalomtól való félelem nagyobb, mint a szeretet utáni vágy. Ezért életük szürke, meg vannak fosztva a szeretettől, és soha nem élik át sem a szeretett ember elvesztése miatti fájdalmat, de a szeretet örömét sem.

Végezetül kiölik magukból az érzelmeket és szívesebben élnek csendes kétségbeesésben, tudva, hogy a szerelem lehetséges, de visszatartja őket a kockázattól való félelem.

Ahhoz, hogy a szeretet igaz szeretet legyen, elkötelezettnek kell lenni a másik ember iránt, ami azt jelenti, hogy mindennél fontosabbnek kell lennie számunkra, és ennek az elköteleződésnek tükröződnie kell a gondolatokban és cselekedetekben.

Az elkötelezettség a szeretet valódi próbája.

Ha elkötelezettjei vagyunk valakinek vagy valaminek, akkor a feladás, elválás nem lehet alternatíva.

Az elkötelezettség különbözteti meg a felszínes kapcsolatot a tartós kapcsolattól.

(Adam Jackson)

Mi a boldogság?

Mi a boldogság, mondd meg nagy király!
Az élet néked csak rózsát kínál.
A földgolyóból tiéd egy darab.
A koronát viseled egymagad.
A gyönyör szolgád és vágyad lesi.
Füled a nem szót nem is ösmeri.
Mi hát a boldogság: a hatalom?
a dicsőség? vagy csak a nyugalom?
Melyik a jó, és melyik az igaz?

- Egyik sem az.
Hanem ha a szomszéd népek
a koronám alá lépnek,
s hatalmam, mint óriás kart
átnyujthatom a világon,
az lesz az én boldogságom.

- Mi a boldogság, szép leányka,
ki teremtve vagy a boldogságra?
- Ha koszorúsan, hófehérben
oltár elé hajlik a térdem,
semmit többé nem kívánok:
elértem a boldogságot.

- Virágbokor mézeshétben,
boldogságról beszélj nékem.
- Várjon uram még egy évet,
akkor szólhat csak az ének:
virágbokor, ingó-ringó, -
akkor jön a rózsabimbó.

- Mi a boldogság, jó anya?
- Csitt! Felébred a kisbaba!
Ő lesz, ő a boldogságom:
ha majd jönni-menni látom;
ha majd nagy lesz, mint az apja;
ha a sors el nem ragadja.

- Mi a boldogság, török szultán?
- Ha az Anteusz titkát tudnám.
- Mi a boldogság, szent apáca?
- Lelkemnek mennybe feljutása.

- Mi a boldogság, te agg?
- Ha lehetnék fiatalabb.
- Ingetlen koldus, szólj ugyan...
- Ha ingem volna, jó uram.

- Mi hát a boldogság, jóságos Úristen?
- Fiam, mindenkinek az, amije nincsen.

Gárdonyi Géza

A zene az életem része.

Kedvenceim:         

Kellemes illatú gyertyák, és baráti beszélgetések idején.

Számomra izgalmas könyv olvasása közben.

Szeretteim társaságában, amikor bezélgetünk, játszunk.

A nagy kedvenc:
 

 














Sydney Pollack rendezésében a Távol Afrikától




Kipling: A dzsungel könyve

Minden ami Agatha Christie tollából fakadt.



Poirot történetei





  Miss Marple

Azok az emberek, akik hagyják magukat igazán megismerni.

Az emberi kicsinyességgel...

Ha a tüskére figyelsz,nem fogod érezni a rózsa illatát.

A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: Az akarat- és képzelőerő, az érzelem intenzitása, a jókedv és kalandvágy győzelme a lustaságon. Csak az öregszik meg, aki lemond az eszményeiről. Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha kialszik benned a lelkesedés, akkor lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is. Az ember-akár tizenhat éves, akár hatvan - csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a dolgok szépségén. Nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek. Olyan fiatal vagy, mint reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Olyan fiatal, mint önbizalmad, olyan öreg, mint félelmeid. Fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed. Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság, az Ember, a Föld, a Végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz... és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet. (Albert Schweitzer)