Hideg téléjszakában, Áll a honvéd az állásban Lövészárok rideg, sivár Oda még a meleg se jár. Bezzeg amott vígan vannak, A tiszt urak vígan mulatoznak. Fehér kenyér, rum és egyéb, Borból, nőből sosem elég. Amott távol robbanások, Bomba, golyó, tűz, és átok. Szörnyűséggel hull az áldás, Halálhörgés és sikoltás. Fél láb, fél kéz és sok átok. Találat ért lövészárkot. Szanitécek serénykednek, Hordják a sok sebesültet. Orosz földet vér áztatja, Magyar honvéd öklét rázza. Magyar haza, édes haza Látlak-e én még valaha? Zimankósan fúj már a szél, Havat hord a szemem közé, Kezem, lábam már megfagyott Köpenyem is rég elhagyott Lábam be van bugyolálva, Társam is az öklét rázza. Orosz földnek hideg tája Szívünk mélyébe van zárva. Miért kell nekünk itt harcolni, Családunktól távollenni? Miért ontjuk egymás vérét, Kinek haszon e-szörnyűség? Miért kellett soknak halni, Don-kanyarban elpusztulni? Miért kellett ennyi hadirokkant Hadiözvegy, hadi árva. Magyar honvéd, nyugodj békén! Messze ott a Don vidékén. Hozzád száll a gondolatunk, Elfeledni sosem fogunk.
Bemutatkozás
Kedvenc könyvem

Hideg téléjszakában,
Áll a honvéd az állásban
Lövészárok rideg, sivár
Oda még a meleg se jár.
Bezzeg amott vígan vannak,
A tiszt urak vígan mulatoznak.
Fehér kenyér, rum és egyéb,
Borból, nőből sosem elég.
Amott távol robbanások,
Bomba, golyó, tűz, és átok.
Szörnyűséggel hull az áldás,
Halálhörgés és sikoltás.
Fél láb, fél kéz és sok átok.
Találat ért lövészárkot.
Szanitécek serénykednek,
Hordják a sok sebesültet.
Orosz földet vér áztatja,
Magyar honvéd öklét rázza.
Magyar haza, édes haza
Látlak-e én még valaha?
Zimankósan fúj már a szél,
Havat hord a szemem közé,
Kezem, lábam már megfagyott
Köpenyem is rég elhagyott
Lábam be van bugyolálva,
Társam is az öklét rázza.
Orosz földnek hideg tája
Szívünk mélyébe van zárva.
Miért kell nekünk itt harcolni,
Családunktól távollenni?
Miért ontjuk egymás vérét,
Kinek haszon e-szörnyűség?
Miért kellett soknak halni,
Don-kanyarban elpusztulni?
Miért kellett ennyi hadirokkant
Hadiözvegy, hadi árva.
Magyar honvéd, nyugodj békén!
Messze ott a Don vidékén.
Hozzád száll a gondolatunk,
Elfeledni sosem fogunk.
