Passione

Ajándék küldése

<< >>

Profil megdobás

<< >>
Passione profilja
offline

Passione (L/42)

Csatlakozott:2011.08.12.
Utolsó belépés:2017.01.14.

Ezt kell tudnod rólam

Itt lakom: Baja

+













Üzenőfal

  • Ibolyax (L/51)

    ☀Café☕Szia Jó reggelt.. Legyen szép a napod Drága!🌹Szeresd a rózsákat mert szépek,ha meg is szúr egy-egy tövis. 💕 Szeresd az életet mert szép ,ha néha gyötör is.Ha az eget felhők borítják mögöttük mégis süt a nap,ha szívedből a tűz kialszik úgyis lángra kap.💋 Puszillak Ibolya

    ápr. 27 07:19
  • farkasistvan (F/69)

    Szia kedves Ibike!*Oly rusnyán nézel rám esős reggel, miattad felkelni mindennél nehezebb. Pedig a tél nem régen ment el, s te mégis sietsz alkut kötni az északi hideggel.Tudom, hogy része vagy e kerek világnak, jó idő után a bölcsek mindig téged várnak.De most, mikor gondolatim a legjobban fáznak, téged rusnyának és rondának látlak. Nem haragszom rád, drága rossz idő. Csak mikor a nyár ennyire távolinak tűnő, egy kis meleg lenne szívnek éltető erő, nem pedig szürke, lélekbús eső.☺♥Szép napot, az esős idő ellenére is.Puszi-puszi:István.

    ápr. 20 08:09
  • Ibolyax (L/51)

    ✿*゚¨゚✎Szia Kedves...kellemes ébredést! 🌹✿Jöttem hozzád sietve,hogy köszöntsek Téged békés szeretettel !!Tudd mindig gondolok rád ,mert jó barát mindig jó barátra talál, szívemből sok szeretettel kívánok minden szépet jót! Gyönyörű napot!!!💋Szeretetem ölelésem itt hagyom! Puszillak Ibolya♥ ♡♥ ♡

    ápr. 19 05:39
  • farkasistvan (F/69)

    Szia kedves Ibike!*Itt van már a húsvéthétfő, nem lehetek én elkéső! Korán kelek, kakas ébreszt, megyek meglocsolni téged.- El ne hervadj, szép galambom! -mondókámat én elmondom, megöntözlek, kertész leszek, míg rám veted tündér-szemed. Szép vagy, mint a hajnalcsillag, a hajadon csodás illat, meglocsoltam rózsavízzel, örömkönnyel, tiszta szívvel. Nincsen ennél szebb népszokás, köszönöm a piros tojást, finom sonkát, jó szeszeket! Áldott húsvéti ünnepet!*☺♥Puszi-puszi:István.

    ápr. 17 09:02
  • farkasistvan (F/69)

    Szia kedves Ibike!*Az ünnepekben hátra dőlve, lábainkat lóbáljuk- rossz szokásunk- bűneinket elfeledni próbáljuk. E pár napban, önmagunkat ártatlannak érezzük, bűneinktől sötét lelkünk, hófehérnek képzeljük. Kilépve az ünnepekből, új napokba érkezünk,s versenyt futva az idővel, újabbakat vétkezünk. Bűneinkkel, vétkeinkkel próbálunk új szerencsét, észrevétlen nehezítve, Krisztus urunk keresztjét.*☺♥Áldott Húsvéti Ünnepeket kivánok, Neked és családodnak. Puszi-puszi:István.

    ápr. 16 08:49

  *

Ajándékok

  • 82 darab
  • 7 darab
  • 5 darab
  • 3 darab
  • 49 darab
  • 10 darab
  • 13 darab
  • 2 darab
  • 1 darab
  • 11 darab
  • 1 darab
  • 20 darab
  • 9 darab
  • 1 darab
  • 2 darab
  • 6 darab
  • 21 darab
  • 2 darab

Számomra fontos gondolatok




A tapintatról és a gyöngédségről....


Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem, igen, becsesebb, mint a jóság. Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka. Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan, színtelen és íztelen, s mégis nélkülözhetetlen, mint fertőzéses, járványos vidéken a forralt víz, mely nélkül szomjan pusztul, vagy beteg lesz az ember. Az a tapintat és gyöngédség, mely, mint valamilyen csodálatos zenei hallás, örökké figyelmeztet egy embert, mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak és mi olyan jó, hogy ellenségünk lesz, ha megajándékozzuk vele és nem tudja meghálálni? Ez a tapintat, mely nemcsak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt. Akik a jóságot, mely mindig önzés is, párolták és nemesítették, s nem okoznak soha fájdalmat barátságukkal vagy rokonszenvükkel, nem terhesek közeledésükkel, nem mondanak soha egy szóval többet, mint amit a másik el tud viselni, s mintha külön, nagyon finom hallószerveik lennének, úgy neszelik, mi az, ami a másiknak fájhat? S mindig tudnak másról beszélni. S oly élesen hallanak mindent, ami veszélyes az emberek között, mint az elektromos hallgató fülek érzékelik a nagy magasságban, felhők között közeledő, láthatatlan ellenséges gépmadarakat. A tapintat és a gyöngédség emberfölöttien érzékel. Igen, e két képesség emberfölötti. 






Arról,hogy mindenben az idő dönt.....



Mikor az élet, valamilyen emberi helyzet döntésre kényszerít, vigyázz, hogy az elhatározásokat a változás törvényének térfogatába állítsd: mert minden "döntés" az időben kap csak végső tartást és alakot. Döntsél, de ne olyan föltétlenül! Ne olyan mindenáron! Ne olyan egészen! Add meg az emberi elhatározásnak azt a játéklehetőséget, amelyre szüksége van, hogy beilleszkedjék a világba és az időbe, elhelyezkedhessék az emberi szándékok, a változás törvényei között. Ne akard esküvel, szöggel és kalapáccsal rögzíteni minden időkre azt, amin az éjszaka és a reggel is változtat valamit, szíved és értelmed is örökké csiszol, másít, alakít valamit, ma, holnap és örökké. Adj az elhatározásnak időt és térfogatot, hogy megtalálja igazi helyét és formáját a világban. Döntsél, de ne nagyon! Döntsél, de ne föltétlenül! Cselekedjél, de ugyanakkor bízz mindent az időre is. Meglátod, holnapra vagy esztendő múltán, hogy nem te döntöttél, hanem a térfogat, melyben minden emberi ügy eldől: az idő.








A lelkiismeretről.....



Csak a lelkiismeret lehet bírád, hóhérod vagy pártfogód, senki más! Ha írsz, csak a lelkiismeretnek tartozol számadással, senki másnak. Mindegy, mit várnak tőled, mindegy az is, mivel büntetnek, ha nem azt adod nekik, amit remélnek tőled, vagy amit hallani szeretnek! A börtön és a szégyen, a pellengér és a meghurcoltatás, a hamis vád és a nyelvelő megalázás, a szegénység és a nyomorúság, mindez nem érint igazán. Csak lelkiismereted tud büntetni, csak ez a titkos hang mondhatja: „Vétkeztél.” Vagy: „Jól van.” A többi köd, füst, semmiség.




 


A barátságról.....



Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és a hiúság! Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet barátjának akar, nem önmagának. A szerelmes mindig akar valamit; a barát nem akar önmagának semmit. A gyermek mindig kapni akar szüleitől, túl akarja szárnyalni atyját; a barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság. S nincs ritkább. Montaigne, mikor eltűnődött az érzés fölött, mely La Boétie-hez fűzte, ezt mondotta: „Barátok voltunk... Mert ő volt ő, s mert én voltam én.” Ez felette pontos. S Seneca ezt írja egyhelyt Luciliusnak: „Aki barát, szeret, de aki szeret, nem mindig barát.” Ez a megállapítás több is, mint pontosság: ez már az igazság. Minden szeretet gyanús, mert önzés és fukarság lappang hamujában. Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka. A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep







Arról, hogy a dolgokat meg kell várni.....




Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék, helyzetek –, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.







Az ünnepekről.....


Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és vará- zsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben. S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.






                                  
Arról, hogy a szívek összetörnek......



De pontosan úgy, mint a dalokban, melyeket a kávéházi chansonénekesnők énekelnek. S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy az összetört szíveket nem lehet többé eggyéragasztani. Az életben is ennyi a tanulság. Ha egy ember egyszer bizalommal, föltétlen érzésekkel közeledett valakihez, s érzéseit megsértették, „szívét összetörték”, soha többé nem tud igazi bizalmat, feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt. Nincs érzékenyebb anyag a földön, mint az emberi anyag. Képtelen arra, hogy elfeledjen egy sértést, mellyel lelkét vagy érzéseit illették. S bármiféle baráti vagy szerelmi találkozást hoz is még számára az élet, gyanakvó marad, minden kapcsolat torz és gonosz játékalkalom lesz számára, örökké bosszút akar. Ilyen az ember. Vigyázz, ha ilyen megsértett szívűekkel állasz szemközt: nem tudod őket megengesztelni. S nincs az a türelem, bölcsesség, nagylelkűség, szenvedély, mely az ilyen csalódott szíveket nyugtatni tudja.





A zenéről.....



Tolsztojnak igaza volt, a zene a legnagyobb kerítő, a legveszedelmesebb csábító. Az értelem szűkölni kezd, mikor zenét hall. A zene értelemellenes. Nem megérteni akar, mint az értelem, hanem szétáradni, feldúlni, lefegyverezni, elcsábítani, megérinti bennünk a titkosat és fájdalmasat, feltárja azt, amit oly gondosan rejtettünk magunk elől, minden eszközzel fegyelmeztünk – olyan, mint a tavaszi vadvíz, feldúlja az értelem által aggályosan parcellázott, megművelt és megmunkált, szabályozott és fegyelmezett területeket. Ahová a zene kiárad, ott az értelem törvényei nem érvényesek többé. A gyönyörűségben, melyet a zene ad, a halálvágy kéjes megsemmisülésének beteg érzései hullámoznak. A zene támadás. Az ember, aki életét a megismerésre, a fegyelemre és a valóságra tette föl, védekezzen a zene ellen, fogja be fülét. Zene nélkül sokkal szegényebb az élet. De emberibb, keményebb, szomorúbb és értelmesebb.






Önmagamról.....



Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.










 

 
 


A képre kattintva átlépés a blogomba

 

 
 
 

 
 

 

Legfrissebb blog bejegyzéseim

Emlékezz mindenre ....

Emlékezz mindenre, aminek örültél, ami jó volt, emlékezz arra, amit érted tettek, a nehéz órákra, amelyek szerencsésen elmúltak, és azokra,...

(jan. 14. 14:50)

79 éve hunyt el József Attila &nbsp;( 1937 december 3. Bala...

TÉL Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hogy melegednének az emberek. Ráhányni mindent, ami antik, óc

(dec. 03. 09:30)

Még több blog post
Tooltip szövege ide jön

Legalább 3 karaktert írj be a kereséshez