Izolda

Ajándék küldése

<< >>

Profil megdobás

<< >>
Izolda profiljaPower user
offline

Izolda (L/50)

Csatlakozott:2013.01.05.
Utolsó belépés:2017.01.18.

Ezt kell tudnod rólam

Itt lakom: Szlovákia

Párkapcsolatom: Nem vagyok foglalt

.

                .Időjárás előrejelzés

         .Felhőkép

++

afec39b3b2fae30eb030c704f105b9a7.gif
Az ember mindig csak azt tudja viszonozni, amit kap, amit adnak neki, amit éreztetnek vele.

Így tehát bármit is érzel ki kell fejezned, máskülönben biztosan nem talál viszonzásra...

++Az erdő nagyon csendes lenne, ha csak azok a madarak énekelnének benne, akik a legjobban tudnak énekelni.



   .

.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Hagyd ott a várost. Csend-övembe jöjj, hagyd ott az ingerült és hetyke szókat. Itt fákat, felhőt, forrást üdvözölj, s hallgasd a zengő, mámoros rigókat.

.
.
.
.
.
..
.
.
.
.
.
.


.
.
"A szél elállt vagy megfagyott, de mégsem volt teljes a csend, mert mintha lágy selymek úsztak volna a havon. Halk suhogást érzett inkább az ember, mint hallott, amint a hideg húzta össze a világot. Ezt a dermedt suhogást egy-egy puha surranás törte meg, ha valamelyik ágról vagy nádbugáról leesett egy-egy darab hó; egy-egy pattanás a tó jegén, ha a vastagodó jég elszakadt a parttól, mert a víz felé húzódott, amiből élni lehetett.

.





++Valami bölcsebb nálad... Honnan tudnánk, hogyan éljünk, ha nem hinnénk valamiben, ami nagyobb nálunk? Ki tanítana meg bennünket az életre? Ki mondja meg a fának, mikor jön el az ideje, hogy kisarjadzanak a levelei? Ki mondja meg a rigóknak, hogy meleg lett, s újra észak felé repülhetnek? A madarak és a fák hallgatnak valamire, ami bölcsebb náluk. Az, ami nagyobb nálunk, megtanít minden élőlényt arra, mit csináljon. Olyanok vagyunk, mint a virágok. Élünk és meghalunk, és magunktól semmit sem tudunk. De az, ami nagyobb nálunk, megtanít bennünket -, megtanít bennünket, hogyan éljünk.

Te kis ravasz, te rőt veres, Szemed huncut, orrod hegyes, Ravaszdi szájad mosolyra áll, Sok éles fogad kikandikál. Fehér az állad, meglehet, fehéren hordod ingedet, A bundád máshol vörös nagyon és fekete lenn a lábadon. Farkad hatalmas is és lompos, te vagy az erdőn a főkolompos. Sok kis csíny szárad lelkeden, kifogsz akár az emberen. Ezért hát évezredek óta így hívnak téged: Ravaszdi róka Házi kutyáink kisebbik őse, esti meséink ravasz kis hőse. Aranyosi Ervin


Tóthárpád Ferenc:
Téli csend

Jég ül a fákon,
fagy dala cseng.
Csend van a földön,
s csend odafent.

Hó-puha réten
Roppan az ág,
büszke agancson
Fagy muzsikál.

Szökken a szarvas,
s szétveti az
ég peremén a
csillagokat.



Tarsoly Tamás:
A tél nekem Szeressem a telet?

Ugyan már! Mit szeressek rajta? A hideget amitől reszketek, vagy a sötét estéket amitől szenvedek? Szeresse hát más a telet! Szeresse, kinek hajában hó ragyog, tiszta ezüst fénnyel. Szeresse csodáit tiszta szenvedéllyel az, ki engedi magát szeretni a téllel! A hó és jég nekem nem ragyog. Szórják a fényt másra az angyalok. Méghogy angyalok?! Kínos lidércek nekem. /: most fagyott le épp a kezem:/ A te szemedben áttetsző kristály a levegő, enyémben könnyes és szenvedő! Megválnék tőle szívesen. Legyen a tiéd kedvesem! Élvezd ezüstjét s hóra tapadt álmait. Legyen neked ámulat, édes hangulat, mit a Tél mutat! Inkább a jó meleg kályhához mutass nekem utat!


Vendég vagy a világban, és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virágja, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz többet törődni azzal, ami még a világ szépségeiből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. /Wass Albert/

++Az embert leginkább akkor tölti el az elégedettség és jólét tudata, amikor jól fűtött, kényelmes szobából nézi a kinti hideg, téli világot... :)

Üzenőfal

Legfrissebb blog bejegyzéseim

Vigyázni kell...!

                                                * * * Vigyá

(tegnap 20:50)

Hajnalig még van idő...

(tegnap 17:50)

Még több blog post



A természet számomra arról a harmóniáról beszél, amire tulajdonképpen minden ember vágyik.
 A természetben mindennek megvan a maga helye, csodálatos egyensúly ez, amit az ember csak felborítani képes...



Én csak egy egyszerú vidéki lány vagyok, aki szereti a természetet, az állatokat. 
De ennél is jobban szeretem az őszinte szívű  embereket...
Nagyra értékelem a barátaimat, akik közel állnak a szívemhez.
És most itt a virtuális barátaimra  is gondolok... 
A szépség szobrát nem rólam mintázták, de elégedett vagyok magammal.
Van önbizalmam, hiszek az erőmben.
Ismerem az értékeimet, de nem vagyok nagyképű,
Nem bántok másokat, és elítélem azokat, kik a barátaikat , embertársaikat nem tisztelik , megalázzák...
Szívesen barátkozok, de vannak határok, amellyeken soha nem lépek túl...
Nem a külső számít,  a belső értékek sokkal fontosabbak számomra ! 
Hogy ki vagyok?  A barátaim már tudják...
Akiben megbízok, az megismerhet... ha akar.
Vagyok... aki vagyok ! 

+   +clouds-floating-over-himalaya-mountains-


Minden tél szívében rejtezik egy vibráló tavasz,
és minden éj leple mögött ott vár egy mosolygós hajnal.



Nem felejtem el, és nem is tagadom , hogy sebezhető vagyok, és bármikor újra megsérülhetek, mégis bízok.....

FÁZOM. MIÉRT TAGADJAM, EMBEREK? A SZÍVEM IS GYÖKÉRIG DIDEREG. A TÉL SÖTÉT ÁRNYÉKA RÁTERÜL S EGY HANG BORZONGAT NÉHA: EGYEDÜL...


TÉRKÉP

++Senki nem birtokolhatja azt, ami a legszebb a Földön - de megismerheti és szeretheti.És ez a TERMÉSZET !



AKI AZ ERDŐ FÁITÓL, A SZIKLÁTÓL, A ZUHOGÓ PATAKTÓL ÉS A VÁNDORLÓ FELHŐKTŐL KÉRI KÖLCSÖN A GONDOLATOKAT, AZ NEM IS FOGY KI SOHA BELŐLÜK.
MIKSZÁTH KÁLMÁN



A természet - valóság. Egyszerűen - van. Árad. Tanít. Tanít, hogy lenni, élni jó. És szép. Hogy lenni annyi, mint önmagamat ingyen, ajándékként adni. Egy kő, egy virág, egy fa, a naplemente, a Hold, a szellő mindennek és mindenkinek válogatás nélkül van, árasztja önmagát. Nem tud nem lenni, nem tudja nem adni magát, nem tud áradni. Mutatja az utat, a létezés egyetlen útját.







Menekültem önmagam elől, s mint az útját vesztett vándor az erdőben, mind jobban eltévedtem ösztöneim sűrűjében...


A természet gyöngéden beoltotta az emberbe az élet szeretetét, az állatok szeretetét, az ember szeretetét, az igazság szeretetét. De megtalálhatod mindezek ellenkezőjét is a világban: az élet megvetését, az állatok gyűlöletét, az ember lenézését, és az igazság eltiprását. A világot könnyebb irányítani, mint az emberi szívet. Aki pedig szívét képes megtölteni szeretettel, a legtöbbet tette a világért, amit ember tehet.


A boldogság talán az erdőben élő szarvashoz hasonlítható leginkább. Néha előjön az erdő sűrűjéből, és meglátogat. De a tolakodó közeledést nem szereti, ha meg üldözőbe veszed, biztosan elmenekül előled...


A VADÁSZ ÉS A VAD TALÁLKOZIK, ÉS EGYMÁSBA SZERETNEK. A TERMÉSZET TÖRVÉNYEI SZERINT EL KÉNE PUSZTÍTANIUK EGYMÁST - DE A SZERELEMBEN NINCS JÓ ÉS ROSSZ, NINCS ÉPÍTÉS ÉS PUSZTÍTÁS, CSAK MOZDULATOK VANNAK. ÉS A SZERELEM MEGVÁLTOZTATJA A TERMÉSZET TÖRVÉNYEIT.



Aki nem szereti az állatokat, az embereket sem szereti igazán...



Az állatok többsége az ember helyett a természethez alkalmazkodott, hagyjuk ott őket, ahová valók, mert minél többet ragadunk ki a természetből, annál kevesebb szépség marad a Földön...



Az erdőben semmi sem öncélú. Minden gyomnak, minden rovarnak, minden madárnak megvan a maga pontosan meghatározott szerepe.



Az emberek között is vannak legerősebbek és leggyengébbek - olyanok, akik mindent megszereznek és olyanok, akikbe mindenki belemar. A két dolog között az a lényeges különbség, hogy a legerősebb farkas mindig a falka fennmaradásáért küzd.



Boldogok azok, akik észreveszik a szépet olyan helyeken, ahol mások semmit sem látnak. Minden szép, csak jól kell tudni nézni.



Még a legborúsabb napon is fel szokott csillanni egy-egy kósza napsugár, és ritkán akad olyan komor napunk, amelyen ne érne valami apró öröm is minket.



A szépség nem árulás, aminek te képzeled, inkább ismeretlen föld, hol ezer végzetes baklövést követhetünk el. Sötétlő és közömbös erdő, hol nincs jelzőtáblája a jónak és a rossznak..



"Ha valaha az életben bánatos leszel, mindig menj ki egy közeli erdőbe és minden fában, minden bokorban, minden növényben és állatban érezni fogod Isten jóságát és mindenhatóságát."



Kell olyan órákat teremtenünk, amikor nem a lábunk elé, hanem a csillagokra nézünk, hogy megpillantsuk a valódi útirányt és távlatot. Az ember egy sűrű erdőben lehet, hogy csak a következő fát látja, de ha nem veti a tekintetét a sarkcsillagra, nemhogy az erdőből nem fog kitalálni, de még a következő lépését sem tudja jó irányba megtenni.




A szépség nem árulás, aminek te képzeled, inkább ismeretlen föld, hol ezer végzetes baklövést követhetünk el. Sötétlő és közömbös erdő, hol nincs jelzőtáblája a jónak és a rossznak...


.......
A FÁK LEVELEI TAVASSZAL ÚJRA KIHAJTANAK ÉS ŐSSZEL ÚJRA LEHULLANAK. A VIRÁGOK ÚJRA KINYITNAK ÉS ÚJRA ELHERVADNAK. ÚJRA JÖN A TAVASZ, ÚJRA JÖN A NYÁR, ÚJRA JÖN ŐSZ ÉS ÚJRA JÖN TÉL. ÉS TE TERMÉSZETESEN AZT MONDOD ERRE, HOGY NEM IS LEHETNE MÁSKÉNT, MERT ÍGY VAN EZ JÓL. MIÉRT VAGY ÚGY KÉTSÉGBEESVE TEHÁT, HOGY ÚJRA ELÖLRŐL KELL ELKEZDD AZ ÉLETEDET?



Alig várom, hogy a tavaszi varázs ismét eljöjjön a hírét hozó hóvirággal, pompás színeivel, illatával, napsugarával. Igen, ezek valódi kincsek, a természet kincsei.



Mit lehet tenni a tél ellen? Várni kell a tavaszt.
Jókai Mór



A hideg, zord, kegyetlen tél. Hideg, mint egy ölni készülő vad szeme, szürke, mint a borult, kilátástalan ég, fehér, mint a frissen hullott, az életet betemető hó... Hideg, zord, kegyetlen és hosszú.
De nem csak ilyen tél van.
Mert van a meleg, barátságos, szerető, ölelő, színes tél.
Meleg, mint a Kedves közelsége, ölelése, barátságos, mint az ablakodon bekúszó reggeli napsugár, melyben Ő érkezik hozzád, hogy köszöntsön, ölelő, mint a levegő, mellyel az imént még a Kedves takarta be magát, s most neked adja tovább teste melegével.
És színes... sárga, mint a rózsaszál vallomása, vörös, mint a csókra nyíló szerelmes ajak, zöld, mint a mély óceán, vagy a szelíd moha.
Igen, ez a tél barátságos, kedves, meleg.
Mert színei, érzései egyesülnek valamiben. Valakiben.
És ettől válnak meleggé. Tőle. Tőle válik meleggé a hideg tél. Lélekmeleggé.

Létezik ilyen tél.

Csitáry-Hock Tamás


A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A virágok újra kinyitnak és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön ősz és újra jön tél. És Te természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másként, mert így van ez jól. Miért vagy úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet?

++"PELYHEDZIK A FRISS HÓ, EZÜSTÖS FÁK, ÚJ TÉL TISZTÍT, HŰSÍT, FRISSÍT, ÚJ ÁLMOKAT ÍGÉR. AHOGY ROPPAN A HÓ, LELKÜNKBEN SZÓL A DAL. REMÉNY ÉS TISZTASÁG, ÉLET ÉS JÓSÁG."

Ha eltitkolod mindazt, mi benned él, csak azért, hogy másoknak szebb és jobb legyél,
Soha nem lehetsz igazán önmagad,
Pedig szíved, lelked mutatná az utat.
Ne élj a reklámozott álomvilágban, a kölcsönök és drága luxus látszatában, azzal több semmivel sem leszel, de így legalább tudod, hogy holnap majd mit eszel...
És mondd, mit érne mindez, ha nincs melletted senki?
Akiért a lelkedet is ki lehetne tenni...
Aki nem a vagyont nézi, hanem csak Téged,
És ami ma az egyik legnagyobb érték: az emberséged...
Az élet nem könnyű, nem mondta ezt senki,
De megkönnyíthető ha tudsz rajta mosolyogni.
Légy mindig vidám, nevess nagyon sokat,
Deríts fel már csak a jelenléteddel is másokat.
Hidd el megéri, visszakapod százszor,
Könnyedén kirántanak bármilyen lelki pácból.....




Tooltip szövege ide jön

Legalább 3 karaktert írj be a kereséshez