Szerelem,szenvedély




Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.

Juhász Gyula: - Szerelem?

 


Szerelem még így soha nem kínzott
Oly hirtelen jött és édesen
Orcája illatos virágként nyílott
S ellopta szívem teljesen.

Nicholas Sparks - Szerelmünk lapjai





Hová rejted a csókod,
a békességed?!
Hány gyermek ébred
belőlem, s belőled
egymás öröme nélkül?!!
Téged akarlak ékül,
s magamat neked!
Ha nem ezt, hát mondd meg,
melyik életet tudnánk
ezen kívül inkább,
ölelve-tépve, egymásba égve,
foggal, szívvel, vággyal oda adni,
...ha épp itt, és épp most,
épp Téged szeretlek szeretni?!

Török-Zselenszky Tamás - Szívrák





- Szeretlek!
- Ne dobálózz rendhagyó igékkel!
- Nem rendhagyó... nem is hagy rendet... mindent felborít.

Vavyan Fable

Hirtelen, jön egy változás, és szívem máris védtelen,
Nagy a félelem, hisz elvehetnéd mindenem.

Csézy - Általad vagyok




Szeretlek. Bár te gúnyolsz, vádolsz
És szívemet is elítéled:
Bevallom a rengetegnek,
hogy egyedül csak érted élek.

Endrődi Sándor


Szeress egy hétig, szeress egy évig,
akár tavasztól télig!
De ma igazán szeress,
hiszen holnap megint elmegyek.
Jim Morrison

Égess el! Kéjes tűzhalálra vágyom.
Szerelmed máglyáján adjam ki lelkem.
Hadd égjen a pogány, ki a halálon
Túl sem hisz másban, csak a szerelemben.
Reviczky Gyula





De most megjártad, kedves, most az egyszer.
Ezüsthálóval foglak meg, nem menekszel.
A csillagos ég hálójába foglak,
Nekem fogadsz szót, meg a csillagoknak.
Nadányi Zoltán

Nem érdekel, mi lesz, mi volt,
lelkünk egy pillanat,
égünk s minden tüzet kiolt
már-már egyetlen mozdulat.
Szabó Lőrinc


Tenger és alkonyég között
a szerelem hozzám szökött.
Örömre bú jött, napra éj,
a hosszú vágyra kurta kéj.
Algernon Charles Swinburne

Mintha egy csöpp vér kiserked,
jöttem és távoztam én,
Kedvesem szép arca mécslángjában
ellobbantam én,
Szerelemben nemtudóvá
és tudóvá váltam én.
Faríd-ad-Dín Attár





Most, bár szerelmünk már-már alig él,
s ravatalánál zokog a hüség
és utolsót lüktet a szenvedély
s a tisztulás lefogja a szemét,
most még, noha mindnyájan elsiratták
fel tudnád támasztani, ha akarnád.
Michael Drayton


Szerelmem oly mély és beláthatatlan akár a tenger,
Adhatok belőle, nekem csak annál több lesz, egyre több.

William Shakespeare

A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
Egyetlen titka: adni mindig csak adni.
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,
És sok-sok önzetlen tiszta szeretetet.

Johann Wolfgang von Goethe

A pillanatok zörögve elvonulnak,
de te némán ülsz fülemben.
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben.

József Attila


Óh, mennyi érzék! Minek is van ennyi!
Összekuszálják boldogságomat.
Lelkem, ha lát, süket szeretne lenni,
s ha hangod hallja, vak.
Johann Wolfgang von Goethe

Átvonulásod úgy él napjaimban,
mint ruhában az illat, amelyet
nem ismer, nem tud, csak magára szed,
és többé el nem illan.
Gertrud Kolmar

Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy rabság a szerelem.
Szárnyat ád ő, és nem rabbilincset,
Szárnyat ád ő... azt adott nekem.
 

Szerkesztőség

Magazinról

Alapítva: 2013.05.30.

Tegnapi látogatók: 830

Látogatók az előző hónapban: 26462

Látogatók a jelenlegi hónapban: 7592

Feliratkozottak: 638

Magazin helyezése: 1

KELLEMES KIKAPCSOLÓDÁST



Kösntelek oldalamon kedves toga!


Nagyon szeretem a verseket, idézeteket! Gondoltam megosztom veletek is!

Kedvenc kölim, íróim verseit, izeteit gjtöttem össze! Smomra nagyon sokat jelent egy-egy szép vers vagy gondolat! Külön alkalmakor setségünkre lehet egy-egy kedves s, vers, idézet! Érzelmeink tökéletes kifejező eszközei lehetnek!


Fogadjátok sok szeretettel!

 





SZILÁGYI DOMOKOS: MOST...

Most, amikor éjfélekig
kell dolgozom görnyedt-hajolva,
hogy nincsen percnyi pihenés:
most van szükségem mosolyodra.

Most, amikor zúgó fülem
szavak olvadt érceit issza:
most van szükségem nagyon
simogató-lágy szavaidra.

Most, amikor fáradt kezem
törött szárnyú madárként rebben:
most kell, ha csak egy percre is,
hogy megpihenjen a kezedben.

Az átvirrasztott éjszakákat
enyhítse egy-egy pillanat;
hisz ezerévnyi pihenést ad
mosolyod, kezed és szavad...




SZÉP ERNŐ: ÉN ÍGY SZERETTEM VOLNA ÉLNI

Én úgy szerettem volna élni
Minden halandóval beszélni

Mindenkinek nevét kérdezni
Mindenkinek szívét érezni

A járdán osztani a virágot
Tegezni az egész világot

Megsimogatni ami állat
Érinteni minden fűszálat

Imádni végtelen sereggel
A napot ha fellángol reggel

És énekszóval összejönni
Az esti csillagnak köszönni

S testvéri csókkal hazatérni
Én így szerettem volna élni.




FODOR ÁKOS: GYŰRŰ

mindenről te jutsz eszembe
rólad minden eszembe jut
minden rólad jut eszembe
mindenről eszembe jutsz
mindenről te jutsz eszembe





Dsida Jenő - A malom

Forog a malom,
Robog a malom,
Kereke jár;
Napos időből
Napokat őröl
Múlik a nyár.

Hónapok múlnak,
Levelek hullnak,
Jön a halál -
Pihen a malom,
(Szívem a malom -)
Kereke áll.





Nagy István Attila: Valahol elhagytad

Valahol elhagytad az arcomat
s most én se tudom, milyen vagyok,
megmozdul-e szememben az öröm,
mélyülnek-e tovább a ráncaim?
Talán ez a halál, az emlékek
nélküli végtelenség,
amelynek nincsen se múltja, se jelene,
s nem gyötri a jövő sem.

Valahol elhagytad az arcomat.
Teremtő tenyeredre várhatok,
amely mégis tud bánni az idővel,
mert nincsen többé, csak ez az út,
ha elindulsz rajta, meglehet,
az arcomra is rátalálsz.





Dsida Jenő: Vonaton éjjel

Hallgatag éj van, s utazom,
köröttem asszony, férfi, leány. -
Élet-vonatom ritmusa gördül,
kemény kereken zokogón zördül,
és lázas-szemű, idegen arcom
halovány,
halovány,
halovány.

Hallgatag éj van, s utazom,
s szürke hegyekből koszorú
nyúlik a felhős, árnyas egekbe
komoran, búsan ránk-fenyegetve,
s odakünt minden elmaradó fa
szomorú,
szomorú,
szomorú.

Hallgatag éj van s utazom -
Ki tudja: meddig megyek én?
Hinti az ég a hímes ezüstöt,
vonatunk hányja, ontja a füstöt,
és megy a gőzös, rohan a gőzös
feketén,
feketén,
feketén.






Dsida Jenő - Vonat alatt

Azt hinnéd ugyebár,
meghal, aki a pöfögő, dohogó
mozdony alá hajtja a sínre nyakát.
Jaj, látod, a sínre feküdtem,
szikrát szitál és robbanva robog
fekete, szörnyű korunk.
S az én testem olyan erőtlen,
az én nyakam olyan fehér,
az én vérem olyan piros.
És megtudod-e érteni,
mit jelent
meg nem halni, kínlódni csak,
égő szikrát fogadni vérbe futott
szemedbe
s minden ébernél-éberebb öntudattal
számolni a csattogó kerekeket.
Egy - kettő - három - négy -
öt - hat - hét...





Fodor Ákos: Kis-reneszánsz

szerelemtől álmatlan forogtam
hajnalig - akkor
megszámoltam, hogy orrában két luk van.
Mosolyogtam és elaludtam.





Radnóti Miklós: Pislogás

Itt alszik kedvesed
és vele alszik lába nagyujján a légy is.
Vigyázz! fölneveted.
Olyan simogató a világ néha mégis.





Kányádi Sándor - Felemás őszi ének

építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra s újra
amit lerombol benned a
nappalok háborúja
ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat
szítsd a parazsat nélküled
föl újra nem loboghat
nevetségesen ismerős
minden mit mondtam s mondok
nehéz nyarunk volt itt az ősz
s jönnek a téli gondok
már csak magamat benned és
magamban téged óvlak
ameddig célja volna még
velünk a fönn-valónak.


 
 

-


iratkozogomb.png

MAGAZINOK

 
•´`•.(*•(`•.¸ ¸.•´.•*).•´`•» «•´¨*•.¸¸.╠╣ELLÓ TOGA .¸¸.•`•» •´`•.(¸.•´.•* *•)`•.¸).•´`•»

 

Online Filmnéző magazin

FARMERA-MAGAZIN

UgKjSG

ProfilDesign

pdbr.JPG

 Magazin

Julika-magazinja

Magazin



 

Üzenőfal

videó

vers



A tűz nem játék, főleg Isten tüze. Akik azt elfogadják, együtt melegedhetnek a legnagyobb élet
viharok közepette. Aki megtagadja, aki el akarja azt fojtani, azt egy életre megégeti. Ha valaki
magányosan egyedül van a tűznél, azt melegével nem kínozza soká, elalszik az, és várja a
pillanatot, mikor újra fellángolhat. De van, aki a tűznél ül és vár, nem bírja azt elfogadni ami
tényszerű, önsajnálatából önsanyargatás válik, saját hibájából. Képes lehet akár egy életet is
elvesztegetni, a rossz szerelemre, a viszonzatlan elárult érzésekre. Ezért fontos, legyen bármilyen is
a szerelem érzése bennünk, ha azt nem élhetjük meg partnerünk miatt, akkor tudnunk kell
elengedni, mert ha nem tesszük, akkor annak életünk és személyiségünk látja kárát.




Mikor a gyönyör oltárán,érzékeink feszülnek. Mikor áldozva adózunk a kéjes gyönyörnek. Mikor elér az éledő vágy forró lehelete. Mikor feltör belőlünk a vágyakozás heve. Mikor fejemre kerül a szépség koronája. Mikor átölel mohó szemed ragyogása. Mikor örömöm csakis, a te örömöd. Mikor gyönyöröm csakis,a te gyönyöröd! Mikor szomjas szád csókja mennyei érzés. Mikor sóvárgó kezed selymes érintés. Mikor feszes hasad a párnám is egyben. Mikor ráhajtom fejem s felizzik a testem. Mikor pilláim mögött színes csillagok villódznak. Mikor mennyei hárfa hallat halk zenét. Akkor harsonák hirdetik fennen. Gyönyörünk mámorító énekét.



"Vágytál, hogy szívből szeress, és szívből szeressenek. Vágytál rá, hívtad, kerested. Ott volt minden ébredésedben, minden elszenderedésben, minden napodban, minden pillanatodban. Álmodban. És most itt áll előtted. A valóságban."

Csitáry-Hock Tamás






Ma megint fáj, hogy el kellett válnunk, rövid volt az együttlét,
pedig úgy lehajtanám még öledbe fejem,
s halkan kérném, hogy itt maradj velem, még elcsitul

 bennem egy kicsit az érzelem...


Rovatok

Tooltip szövege ide jön
Close

Legalább 3 karaktert írj be a kereséshez