Cleopatra65

Ajándék küldése

<< >>

Profil megdobás

<< >>
Cleopatra65 profilja
offline

Cleopatra65 (L/51)

Csatlakozott:2008.06.18.
Utolsó belépés:2017.01.18.

Ezt kell tudnod rólam

Itt lakom: Jászkarajenő

Párkapcsolatom: Nem publikus

Magazin  ajánló /is/ :-)

Látogató számláló:









"Ha nem beszélsz, mert nem lehet, csak küldjél valami jelet!
Elég egy apró mozdulat, s én találok Hozzád utat."

 

♥ஜ۩۞۩ஜ♥ Nyugalom Szigete Videoja ♥ஜ۩۞۩ஜ

 

.Játssz el egy dalt,csak úgy magadnak halkan Segít elfeledni,
hogy valahol baj van Játszd azt,hogy TE is benne vagy a dalban
Játszd azt,hogy mosolyogsz,
s nem érdekel semmi Játszd,
hogy érdemes mindennap embernek lenni...





kedves b
arátom gyönyörű magazinja:
 

Minden fajta vers ,Idézet ,Leirás

Szerkesztő: Ibolyax (L/52)







 

SZERINTEM HOT:























100 % HOT...:-)!!!























 

SZERINTEM GÁZ (vicces k.)


 





 


 





Az Ön telefonjának az akkumulátora túllépte a megengedett hőmérsékletet, ezért azonnal helyezze hideg víz alá!







 

 

 

 

 

ÉRZELMEK...



"Becsukhatod a szemed azok előtt
a dolgok előtt, melyeket nem
akarsz látni, de a SZÍVEDET  nem
csukhatod be, hogy ne érezz!"







"A szerelem olyan szó, amit nem tudsz
jellemezni. Éppenúgy nem, mint
a rózsa látványát, az eső illatát vagy
mint az  "ÖRÖKKÉ" szó
hosszúságát."







"Ha szeretsz és szeretnek -
valójában már másra nincs is
szükséged.
Ha nem szeretsz és nem is
szeretnek -

NOS, AKKOR NEM SZÁMÍT
SOKAT AZ,
AMID VAN..."







"Az az ember, akit bennem szeretsz -
természetesen jobb nálam, én
nem olyan vagyok!


DE, TE SZERESS ÉS ÉN
MAJD IGYEKSZEM, HOGY
JOBB LEGYEK ÖNMAGAMNÁL!"






"A szerelemben nincsenek évek!
A szerelemben csókok vannak!
A szerelemben "jaj" a fösvénynek!
A SZERELEMBEN CSAK AZOK
ÉLNEK, KIK
SZERELEMBŐL
MINDENT ODAADNAK!"










"AMIT ÉRZEL, AZ CSAK
NEKED FONTOS.
DE, AZ "AMIKET" TESZEL
AZOKKAL AZ EMBEREKKEL,
AKIKET SZERETSZ -
EZ AZ EGYETLEN DOLOG,
AMI SZÁMÍT!"








"A SZERELEM

a szenvedélyek közül a

legfélelmetesebb és egyben

A LEGINKÁBB NAGYLELKŰ.


AZ EGYETLEN, AMELY


VALAKI MÁS


BOLDOGSÁGÁRÓL


SZÖVÖGET ÁLMOKAT..."














Kedvenc kajáim

"Általában" csak azt eszem meg, amit saját magam készítek. SZERETEM TUDNI, HOGY MIT ESZEM...! Kedvenceim: hal, rizs, párolt zöldségek és
GYÜMÖLCS MINDEN MENNYISÉGBEN!
...DE, MINDEN REGGEL EGY FINOM KÁVÉ!:) :





KEDVENC IDÉZETEIM

"Az idő multával egyre kevésbé bánjuk, amit megtettünk, de amit nem tettünk meg, arra soha nincs vigasz"



"Akárki képes megmosolyogtatni,
Sokan tudnak sírásra késztetni,
De igazán különlegessé az tesz valakit,
Ha megmosolyogtat,
Könnyekkel a szemedben... "




Ha még nem csináltál egy dolgot, próbálkozz meg vele háromszor. Először, hogy legyőzd a félelmedet. Másodszor, hogy megtanuld, hogyan kell csinálni. Harmadszor, hogy kiderítsd, szereted-e csinálni.

Virgil Thomson 



Minden nap megszűnik valami,

amiért az ember szomorkodik,

de mindig születik valami,

amiért érdemes élni, küzdeni.   

Hérakleitosz




Egy homokszemben lásd meg a világot,
egy vadvirágban a fénylő eget,
egy órában az örökkévalóságot,
s tartsd a tenyeredben a végtelent.   

 William Blake




Lehet-e barátság férfi és nő között,


és ha igen, miért nem?

(Karinthy Frigyes)



 


Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak,

egyszerűen csak szeress, és fontos leszel!

Simon András


 

 

A barátok olyanok, mint a csillagok.

 Nem mindig látod őket, de tudod, hogy vannak.

Ismeretlen


                       

Nekem fontos emberi tulajdonságok

  Nyitottság, kedvesség, szerénység, tisztesség, őszinteség,
  tolerancia. Mások iránti tisztelet és megbecsülés, valamint minden
  olyan emberi tulajdonság, mely az EMBERT EMBERRÉ TESZI!

 

                       

                           

                     "Az életben a lényeges dolgok ingyen kaphatók:
                       A gondos anya, a nap és a barátság. Hely az
                       asztalnál és egy szívélyes ölelés. A tavasz fénye,
                       egy gyermek nevetése, egy madár éneke, a patak
                       csobogása, a fák árnya, a tenger hullámai.
                       A nap és az éj. A nyugalom és a csend.
                       
A hetedig nap.
                       Az ÉLET és a HALÁL.
                      
EMBERNEK LENNI A FÖLDÖN!"
                       (Phil Bosmans)


                       
      
              






                                  


                    
                         
                   

Üzenőfal



Köszönöm, ha írsz nekem.

 

 

"Ezen a földön mindenkinek
 megvan a maga kincse,
 ami rá vár.
 De ne felejtsd el,
 hogy csak az talál igazi kincset,
 aki a szívére hallgat."

SZERETET...





Turi Dénes
Egy lélek pillanatképe

Ülök az erkélyen eme csendes, hűvös éjjelen,
Nézve egy csillagot, melynek szépsége végtelen.
Csend honol mindenfele, mintha megállt volna az idő,
Az utcán egy magányos ember, boldogságot kereső.

Az éjszakát csak néhány gyertya fénye töri meg,
Ez ad kis meleget, vigaszt egy ember zavaros lelkének.
Nézem a gyertya fényének táncoló, könnyed játékát,
Talán így keresve a szívnek, léleknek megnyugvását.

Nézem újra a csillagot, melynek ragyogása magával ragad
Lelkem szállna felé, mely a szabadság szeretetéből fakad.
Testem elernyed, lelkem szárnyal messze-messze az ég felé,
Itthagyva e zord, őszintétlen világot ha tehetné.

De jön egy ésszerű, határozott, erős gondolat
Az élettől kapott sok szépet és jót nincs mi lerombolhat.
Menekülni, elbújni önmagunk és a világ elől nem szabad
Ha így teszünk, a múltunk sebe újra és újra felszakad.

Életünket végigkíséri a boldogság-szomorúság, nevetés-sírás
Magányon, csalódáson, fájdalmon felülkerekedni egy kihívás.
Minden rosszban van valami jó is, ez nem egy tévhit,
Szeresd aki megérdemli, de ne becsülj le, ne nézz le senkit!





"Szente Krisztina:
HOZZÁD...

Hozzád száll a szívem végtelen utakon,
hozzád repülnék, mert veled boldog vagyok.
Mióta ismerlek, tán azóta szeretlek is,
csak még magamnak se mertem eddig bevallani.
 
Hozzád szól szívem dobbanása,
odamegyek hozzád, hogy mindenki lássa.
Átölellek, nem szégyenlem,
hogy én téged így szeretlek.
 
Hozzád megyek, s megcsókollak,
s örökre szívembe fogadlak.
Nem hagylak el, megígérem,
hiszen, te vagy minden kincsem.
 
Hozzád szállok gondolatban,
hiszen, te most egy kicsit messze vagy.
De ha holnap találkozunk,
csak egymáshoz szól majd minden szavunk.
 
Dobog a szívem, remeg a lábam,
remélem, már soha nem jön vissza a bánat.
Hozzád szólok, s megfogadom,
hogy Szeretni foglak téged örökre nagyon-nagyon!!!





"Bognár Barnabás: Ha mosolyt hozok...


Ha mosolyt hozok a könnyek helyett,
így maradjak meg neked.
Ha csillogóra váltom a szemedet,
így maradjak meg neked.
Ha kezed kezemben megremeg,
így maradjak meg neked.
Ha én melletted állok félve meg,
így maradjak meg neked.
Ha szeretnék együtt félni veled,
így maradjak meg neked.
Ha vagyok én neked a szeretet,
így maradjak meg neked.
Ha velem a szép még szebbé lehet,
így maradjak meg neked.
Ha te szépnek látod a lelkemet,
így maradjak meg neked.
Ha vagyok az, aki más nem lehet,
így maradjak meg neked."





"Egy nőt el lehet dobni, mint egy gyufaskatulyát,
mert valaki szenvedélyes,
mert ilyen a természete,
mert nem tudja egy nőhöz kötni magát,
vagy mert magasra tör,
mert eszköz számára minden és mindenki. 
 
Meg tudom érteni...
Aljasság, de van benne valami emberi.
De eldobni valakit szórakozottságból,
ez több, mint aljasság.
 
Erre nincs bocsánat, mert embertelen."
  (Márai S.)












NE ROHANJ, MERT A ZENE ELILLAN...

Átrepülsz szinte minden napodon?
S mikor kérded: Hogy s mint? Meghallod választ?
Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idõ rövid
A zene elillan ...

Szoktad mondani gyermekednek, majd inkább holnap?
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihûlni a
barátságot, Mert nem volt
idõd felhívni, hogy annyit mondj: Szia!
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idõ rövid.
A zene elillan.

Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék... Melyet eldobsz.
Az Élet nem versenyfutás
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan.
Halld meg a zenét
Mielõtt a dal elillan!










Kérlek, ne vágd ketté azt, ami egy... A szeretet benned van, mégsem tudod szavakkal körülírni. A legbátrabb képzelőtehetséggel sem tudsz mesélni arról, mit érzel, amikor szeretsz. A szeretet - akárcsak a boldogság, a hűség és az igazság - egy magasabb világból érkezik, onnan, ahol nem kell hozzá szó, hogy érezni tudd, és kifejezd. A szeretet létezéséhez nincs szükséged szemre, fülre, kézre, színekre, hangokra, mozgásra; ahhoz, hogy élni tudj vele, nincs szükséged semmire magadon kívül. A szeretetnek azonban szüksége van rád: te vagy a szeretet küldötte. A földre érkezvén, magaddal együtt a szeretet hírét is elhoztad - így te magad lettél a szeretet.
     Tatiosz Hioszi  





Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk.
Aki a legkedvesebb.
Lelkünkhöz közelálló.
Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni.
A szeretet mélyebben van.
Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben.
A szeretet nem kötelesség, nem feladat.
Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot.
A szeretet: a szabadság jegyében áll.
Senki sem mondhatja meg, kit szeressek, kit ne szeressek, még én sem utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahova akaratunk fölér - ez a lelkünknek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, a félelmek, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhat bele semmibe.
A lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar.
Úgy hívják: szabadság.
Nincs benne kell és muszáj és az enyém és a tiéd. Nincs benne színjáték. Nincs hazugság.
Nincs idő sem - mert ahogy egy életet leélhetek valakivel és nem szeretem - s egyetlenegyszer találkozok valakivel és szeretem.
Az igazi szeretet feldúlhatja a világ rendjét...

    Müller Péter






                   

          "De, a szeretet elvesztése nincs, és nem is lehet soha!
            Ez az egyetlen pont, ez a mustármagnál is kisebb
            atommag a szívünk közepén, ahol lényünknek és a
            teremtésnek a legvégső titkár őrizzük. Ez a titok, ha
            szavakkal kimondjuk, ennyi: A SZERETET ÖRÖKKÉVALÓ!
            Minden más elmúlhat - és el is múlik, A nap élete
            véges. A csillagoké is. A kozmoszé is. De, a szeretet
            el nem múlhat - megmarad. Ezért van az, hogy senkit
            nem lehet megvígaztalni, ha elveszti azt, akit szeret.
            Minden vígasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat,
            hogy az "idő majd begyógyítja a sebedet..." Nem
            igaz. EZ NEM OLYAN SEB, AMI BEGYÓGYUL!  A
            fájdalom érzése - idővel - csökkenthet, de a szétté-
            pettség érzése ÖRÖKRE MEGMARAD! Egyetlen dolog
            szüntetheti meg a másik hiányának fájdalmát, ha nem
            szeretjük tovább, ha elfeljtjük. Amikor azt mondjuk,
            hogy az "idő gyógyít" - erre gondolunk. A felejtésre.
            EZ AZONBAN, HA VALÓBAN SZERETÜNK, NEM LEHETSÉGES!"
           

                       


"Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk, aki legkedvesebb, lel-
  künkhöz közelálló. Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni!
  A SZERETET MÉLYEBBEN VAN! Tudatnál, akaratnál, vágynál,
  képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben. A szeretet nem
 kötelesség, nem feladat. Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel
 előidézhető állapot. A SZERETET: A SZABADSÁG JEGYÉBEN ÁLL.
 Senki nem mondhatja meg: kit szeressek, kit ne szeressek. Még
 én sem utasíthatom magamat, mert jóval magasabb szinten dől el,
 mint ahova akaratunk fölér - ez a lelkünknek olyan helyén dől el,
 olyan magas - a földi élet légkörén kívüli szférájában - , ahol már
 sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, a félelmek, az
 érdekek, de még a lelkiimeret sem szólhat bele semmibe. A lélek
 itt már SZABADON SZÁRNYAL! AZZAL ÉS ODA, AKIVEL ÉS AHOVÁ
 AKAR. ÚGY HÍVJÁK: SZABADSÁG. Nincs benne kell és muszáj, az
 enyém és a tiéd. Nincs benne színjáték, nincs hazugság. Nincs
 idő sem - mert ahogy leélhetek egy életet valakivel és nem szere-
 tem - s egyetlen egyszer találkozom Valakivel és szeretem.
 AZ IGAZI SZERETET FELDÚLHATJA VILÁG RENDJÉT..."
 (Müller Péter)

                          





"Mesélik, hogy lézetik valami SZERETET nevű, elvont fogalom.
 Szívesen venném, ha elkísérne életem maradékán...!"





                           
     
                                                       
  


"Talán nincs szebb dolog a világon, mint találni egy embert, akinek
  lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk,
  akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű
  jelenléte elég, hogy VIDÁMAK ÉS NAGYON BOLDOGOK LEGYÜNK!"

                                                  



                             
       


                                         

 

     
"BOLDOGSÁG...

 
 Nézted-e már a meleg szobából a hóesést? Láttad-e már,
 hogyan kavarognak az apró hópihék a házak között?
 Vagy az utcai lámpák fényében, hogy kavarognak, villog-
 nak a széltől? Láttad-e már tavasszal, amikor a nap a
 szemeidbe süt és a friss reggelben munkába siettél, hogy
 bukkannak elő a fényből a felnőttek és az iskolába tartó
 gyerekek? Láttad-e nyújtózni a fákat az eső felé, hogy a
 leveleikről lemossák a port és a füstöt? Elnézted-e
 hosszan, kisbabád első, önkéntelen mosolyát, amikor
 még nem tartozott Hozzád, csak Te tartoztál Hozzá? Aztán
 évek múlva az első összemosolygást, amikor már úgy
 néztetek egymásra, hogy mindenki látta: ÖSSZETARTOZ-
 TOK? Láttad-e már anyád haragtól és dühtől eltorzult
 arcát hirtelen megváltozni, és nagyot nevetni, mint aki egy
 pillanat alatt átlátta a helyzet tragikumában a komikumot?
 Láttad-e már a kövek között kibúvó virágokat, fűszálakat?
 Voltál-e már vízparton, amikor a fény hidat vert rajta és a
 hullámok csobogva ütköztek a partnak?  Fogtad-e meg
 valakinek a kezét - miközben féltél a visszautasítástól -
 aztán érezted, hogy a szeretet úgy árad Feléd, mint csen-
 des szél holdfényes estén? Visszanéztél-e az életedre
 - jót és rosszat egy csokorba kötve - és megnyugodva
 beletörődtél, hogy ez  csak, és kizárólagosan a TE életed
 lehetett, jó és rossz csak Veled történhetett meg ebben a
 formában? Megbocsátottál-e bárkinek, aki megbántott
 Téged és nem kért Tőled bocsánatot? Álltál-e már egy
 koporsó mellett, és érezted-e, hogy senki és semmi nem
 nyújthat vígaszt? Találkoztál-e - sok-sok év elteltével - egy
 ismerősöddel, akivel egyszerre tártátok ölelésre a
 karotokat? Mentél-e már dúdolva az utcán, úgy, hogy
 minden szembejövőre rámosolyogtál? Orültél már egy új
 ruhának, élvezted, ahogy beburkolta a testedet és kényel-
 mesen, puhán Rádsimult, amikor a tükör elé álltál, láttad,
 hogy milyen jól áll, mintha direkt Neked készítették volna?
 Hallgattad már a harangszót este, a csendben, vagy nap-
 közben, a zajban utat törtek a kondulások? Álltál-e már
 egy betegágy mellett úgy, hogy azon tűnődtél, mi fonto-
 sabb: az igazság, vagy pedig az őszinteség? Szembenéz-
 tél-e már azzal, hogy tudtad: valakinek soha nem tudsz
 megbocsátani? Jártál-e már egyedül az őszi avarban, a
 színek tobzódásában és nem vágytál senki társaságára?
 Szégyenkezés nélkül sírtál-e már egy szép filmen, drámán,
 versen, zeneszámon - nem törődve az emberek vélemé-
 nyével? Láttál-e már megszületni egy zebrapintyet és
 ámultál a teremtés csodáján, amikor néhány grammnyi
 életben ott lapult az ének, a szárnyalás, a fiókák reménye?



 ÉN MINDEZT LÁTTAM, ÉS ETTŐL VAN JÓKEDVEM,
 HOGY LÁTHATTAM!"

 (Ismeretlen szerző)








 


Szerelem

                   



   


"INDULJ MEG A SZERELEM ÚTJÁN, HOGY BOLDOG
  LEGYÉL VÉGRE, ÉS TÖBBÉ NE CSALÓDJÁL! NE FÉLJ
  A TEGNAPTÓL, CSAK A MÁNAK ÉLJ!  A SZERELEM
  ÁTSEGÍT! AZ ÉLETTŐL NE FÉLJ...!"


   



   


"MI A SZERELEM?
  A szerelem az a tövis, melyet nem érzel, amikor Beléd-
  hatol, DE FÁJ, AMIKOR KÉNYTELEN VAGY
  KIHÚZNI."
  (B.P.Hasdeu)


   



   


"MELLETTEM ALSZOL
  Arcodon sápadt holdsugár matat...mellettem alszod fá-
  radt álmodat. Karomban ezer ölelés lapul, de csak cso-
  dállak mozdolatlanul. Kezemben millió érintés remeg...
  ...szeretném megérinteni a kezed. Szememből szerelmes
  pillantás oson és végigsuhan lágyan az arcodon. Sóha-
  jod lebben az ajkad körül...táncot jár vígan, s tovább-
  penderül. Bőröm cirógatja leheleted, amint átölelem a
  testedet.
  Mennyi szent csoda és mennyi titok! BOLDOGGÁ TESZ,
  HOGY MELLETTED VAGYOK...
  De, ha felébredsz majd - szemérmesen lehunyom, álmot
  mímelve a szemem..."
  (Harcos K.)

   





   



"MÉG...
  Még számon érzem ajkad melegét, még bőrömet per-
  zseli forró kezed. Még nyelvemen élvezem a szád ízét,
  még itt vagy egészen, s én ott vagyok Veled.  Még min-
  díg látom szemed sugarát, hangod fülemben még sze-
  relmes ének.
  Még a testemben itt fészkel a vágy...
  Sóvárgom, hogy ölelj és ölelnélek!
  Még gondolatban lázas csókot adsz, s már odaadtam
  önmagam Neked.
  MÉG ÉREZLEK, VÁGYLAK, MÉG VELEM MARADSZ.
  MÁR ELENGEDNÉLEK - FÉLEK - NEM LEHET...!"
  (Harcos K.)


    


"LÁGY LOMBSUSOGÁSBAN
  Símogató napsugárban, lenge szél szőtte időtlen pilla-
  natban, napfodrozta színaranyban, egymásba olvadtan
  ölelkezünk, lásd, mi ketten.
  Csókod mámorító ízét mohón iszom, bársony ujjaid
  táncát, sóvárgón áhítom. Velem maradt az érzés-íz
  kavalkád - feldúlva lelkem törékeny nyugalmát.
  MÉG, MÉG, MÉG SZERESS, KEDVESEM!
  Elég Belőled sosem lehet nekem. Sír, követelőzik dúlt
  lelkemben minden, míg csak igaz örömöd bennem
  nincsen.
  CSÓKOLJ, ÖLELJ, MARADJ VELEM!
  LÉGY SZERELMEM, TÁRSAM, ÉLETEM!
  Lágy lombsusogásban, símogató napsugárban, lenge
  szél szőtte, időtlen pilanatban, napfodrozta színarany-
  ban, egymásba olvadtan, önfeledten - LETTÜNK
  EGYMÁSÉ MI KETTEN."
  (Harcos K.)










   

"Szeretni valakit, az több, mint egy erős érzés: AZ
  DÖNTÉS, ÍTÉLET ÉS ÍGÉRET."
  (Fromm)


    


"Amikor megcsalják az embert - az váratlan seb. Ha jól
  fogod ismerni a szívedet, ez sosem fordul elő. Mert is-
  merni fogod az álmait, vágyait és tudni fogod, mihez
  kezdj velük. A szíved elől sosem menekülsz elsz.
  EZÉRT JOBB HALLGATNI RÁ, HOGY SOSEM KAPJÁL
  VÁRATLAN SEBET!"
  (Paulo Coelho)


    







                       




"Amikor eljő a szerelem, erőfeszítés nélkül érkezik, mint a lágy déli szellő, amely NAGY CSEPPEKKEL, FRISSÍTŐ, MELEG ZÁPOROKAT HOZ."





"A szerelem erőt ad, majd megfelezi. Egymás nélkül nem létezhetünk. Ha elveszítem Őt, mert elszakítják Tőlem - meghal vagy elhagy - Vele vész az erőm. Lényemnek azt a felét kell nélkülöznöm, amely nélkül üressé válik az is, ami megmaradt. Nem kínálhatsz fel nagyobb csodát, mint a szerelem. Semmi nincs, amire felcserélhető. Szeretem Őt és amióta ez megtörtént velem - nem vagyok Önmagam,
akként nem, mint eddig. Sebezhetőbb lettem, s a szerelem természetéből adódik, hogy megsebezhet Ő is: egy figyelmetlen szó, vagy mozdulat fájdalmat okozhat, miként ennek az ellenkezője olyan örömet, melyhez hasonlót eddig még nem éreztem. Önmagamról megfeledkezve féltem Őt: tudván, hogy elvesztése egyben az én vesztem is. Ha elvennéd tőlem megvakítanál. Megvakítanád a szívemet, lelkemet. Arra kényszerítenél, hogy ne lássam tovább a világ szépségét. Kővé lennék, ha elveszíteném. Nem beszélhetek, úgy, hogy magamról ne szóljak. Önzően hangzik - valójában ez az összetartozás, a szeretet. Sohasem éreztem ehhez foghatót, s biztosan tudom, többé nem is fogok - egyszerűen azért, mert fokozhatatlan: máris olyan vakító, hogy már fáj! Érzelmeim rokonai az ölelés érzéseinek: az elviselhetőség határáig szépségesek, míg fel nem robbanva megsemmisülnek és újraélednek: MÉG SZEBBKÉNT!  Nem látványos varázslat, nem másoknak szól - bennünk tündököl.  Látható-e, mit tesz velem minden éjjel az az egyszerű csoda, hogy velem alszik, mellettem ébred?  Ha ettől megfosztanának - a halálnál rettentőbb történne velem. NEM MONDOK, NEM MONDHATOK LE RÓLA, HA CSAK NEM Ő KÉRI..." (Vavyan Fable: Álomhajsza)






"A szeretkezés bátorságot követel, mert a kockázat elkerülhetetlen. Az első együttlét előtt képtelenség megítélni, mekkora hatással lesz Ránk egy kapcsolat."







                       


      

"Egy érzés van e világon, mely borzalmas és gyönyörű! Mely Isteníti a kedvest - ám számodra nagyon szörnyű! Fellegekbe emelnéd ŐT, ki már észre sem vesz régen. Mindennap arról álmodsz, hogy egyesültök - fenn az égben. Soha ne ismerd az érzést, mely megkeseríti életed, ám ha mégis rabul ejt, bármi áron - tégy meg mindent! Tégy meg mindent! Küzdj és bízzál! El kell érned, hogy szeressen!  Kínszenvedés, gyönyörűség - a reménytelen szerelem...!"

        

"Nem érhetek Hozzád, nem fekhetem Melléd, nem súghatom oda: csókolj, mert kell még! Te lettél volna a legszebb örömöm - és hogy VELED ÁLMODHATTAM, EZT IS KÖSZÖNÖM!"

        

"Hogy mit jelentesz Nekem..? Már sokan kérdezték. Válaszolni nem tudtam, hisz nem értettem még. TUDTAM, HOGY NÉLKÜLED ÜRES AZ ÉLETEM, de azt hittem, attól még boldogan élhetem... Idővel rájöttem, mennyit érsz nekem, s mostmár tudom: NÉLKÜLED NEM LÉTEZEM! Ha most kérdezné valaki - mit jelentesz nekem...Már tudnám a választ: TE VAGY AZ ÉLETEM! Messze vagy és elérni nem tudlak, szenvedek mert GYŐLÖLNI NEM TUDLAK!  NE KÍNOZZ ÁTKOZOTT SZERELEM! NE KÍNOZZ - ELÉG MÁR A  SOK GYÖTRELEM...!"
"Ha BŰN, HOGY SZERETLEK - VÁLLALOM EZT A VÉTKET!  Ha BŰN, HOGY VÁROK RÁD, ÖRÖKKÉ BŰNBEN ÉLEK!"


   


   

"Hát vége! Elengedlek, ahogy kívántad!  Megteszem, hogy NÉLKÜLEM LEHESS, BOLDOGABB!  ...hogy leszel-e? A jövőd nem ismerem, de az tudom: sárba tiportad szerelmem...! Hosszú, hosszú ideig hiába vártam - mégis megbocsátottam: százszor, ezerszer..., mert hittem, hogy elfogadod szerelmem majd egyszer, s viszont szeretsz, ahogyan én is Téged! De, látom - ez már sohasem történik meg...bár, küzdeni fogok, míg élek! Magányos éjszakáidon - mert lesz ilyen - jusson majd eszedbe: VOLT VALAKI, KI SZÍVBŐL SZERETETT,  DE TE MÉGIS ELŰZTED - Ö R Ö K R E...!"

 

 

"Minden szép elmúlik egyszer, s merengve ágyadban fekszel. Álmodsz a múltról, a jövőről - kínoznak a képek, S MESSZIRE SZÁLLNAK EL GYÖNYÖRŰ ÉVEK! Szemedből fájdalmad - könyekként fakad. Arcodon csorog le - elmossa múltadat, megfojtja vágyaid: megtörték lelkedet, eltörték szárnyaid. MINDEN NAP SZENVEDÉS, VÉGTELEN BORZALOM, s vágyod, hogy ne fájna szíved már "oly nagyon"! Sötét a nagyvilág - örökös éjszaka. Úgy érzed, nincs aki szeretne - miért is mész haza? Emlékek képei: FÁJDALMAS FÖRTELEM, MINDEN NAP MEGKÍNOZ, MINDENNAP GYÖTRELEM!  Hazugság, árulás, amit csak kaphattál...ÁLDOZAT LETTÉL, MERT ADTÁL, MIT ADHATTÁL...! Úgy érzed tiszta vagy, de mégis elhagytak, s szívedben álmaid teljesen elfagytak. Jéghideg leszel,  fájdalmak égetnek..., S VÁROD A HALÁLT, MELY MINDENNEK VÉGET VET...!"

   



   

"Tudod, mi az...szeretni Valakit -, s mikor "kérdik" - büszkén letagadni? Minden utcán ŐT keresni, s várni: mikor jön közömbös, durva arcot "vágni"? Belefoglalni nevét az esti imába, S AZT HAZUDNI: SOSEM GONDOLSZ RÁ!  Becsülni, értékelni gondolatban, s lekicsinylőn elítélni szavakban. NEM ÍRNI, MINTHA NEM IS ÉRDEKELNE,  S KÖNNYEKKEL ELALUDNI...SZEMEDDEL MOSOLYOGNI..., BÁR SZÍVED ÉRTE ÉG!"

  



 

"Ne félj, hát mert Veled vagyok... Ne félj, mert megváltalak, a neveden szólítalak...az enyém vagy!  Ha tengereken kelsz át: VELED LESZEK, ÉS HA FOLYÓKON NEM BORÍTANAK EL..., mert drága vagy szememben, mert becses vagy nekem...ÉS SZERETLEK...!"

  

"Várlak...várlak, hogy elmondhassam: LÉGY NYUGODT - VAGYOK ÉS LESZEK...NEKED! Meleget kell egymásra fújnunk, szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat! ...hideg a világ. Kihúnynak a tüzek. Kell a tűz! Kell a fény! ...Kellünk egymásnak! Hajtson egymáshoz a vihar! Kergessen egymáshoz a csend! Ne engedjük kihűlni magunk, MERT EGYEDÜL OLYAN ISZONYATOS!"

  




  

"Vágy és szenvedély...

Suhan az árny, lebben az a szárny. Koppan a kupa, folt ékteleníti a márványt. Bor vagy vér - mindegy már. Ha jön az éjfél, kongat a harang - köztünk szellem árny jár. Kondul a harang, pendül a húr, jár a rokka, a tű az ujjba szúr. Csorran a vér, sercen az ér, lüktet a szív, átjár a kéj.
Pendül a húr, az Ő szava az úr, borzongat a dal, s a lelkemig nyúl. Dobban a szívem: itt van már, érzem! Kezemet fogja, testemet takarja. Ajka az ajkamon - engedem, akarom! Átjár a dal - lelkembe mar! Bársonyként borít, borzol, s ordít. Karmol és harap...másnap jele marad. DE, HORDOM ÉS MUTATOM...ÚJ ÁLLOMÁS UTAMON! Sötétlik, lüktet - feslettnek tűnhet... DE, SZERETEM, AKAROM! BŐRÉBE KARCOLOM - VÉRREL ÉS KÖRÖMMEL, HATALMAS GYÖNYÖRREL A SAJÁT MONOGRAMOM...!"




   



   

               


   

"Csak azokat a szerelmes szavakat mondom majd Neked, amelyeket a kezdet meztelensége takar... Azokat mondom majd, küldöm át a telefondrótokon, és írom meg Neked pecsétes levélben, hogy őrizd őket kulcsra zárt fiókodban. Azokat, amelyek szemed tükrében állnak, s melyektől virágzó aranyeső lesz nevetésed. Csak az egyszerű, ezeréves szavakat mondom, melyek közhellyé kaptak az örök ismétlésben, melyekkel szerelmeket vallottak, s hazudtak, a szerelem örömét, s mérgeit hordozókat. Csak ezeket mondom Neked - semmi többet -, melyektől sugárzik lépteid nyoma, melyek elmesélik történetünk - a kodusok történetét. Egy háznak, egy ágynak, egy számadásnak - ütött-kopott história, mégis éberen figyelik, titokzatos hivatalok  és detektívek, kik vigyáznak, hogy ne írjunk le semmit...! Csak a szenvedély szavait mondom! Nyílvesszőn suhan feléd az ijedt tömeg feje fölött. Azokat, amelyek komor, sötét folyosóidról - szavaim fényes termébe vezetnek. Azokat, amelyek becsukják melankóliád csapóajtaját, melyek lerombolják a csend tömör falát, melyeket utcai telefonfülkékből küldök majd Neked - köpve rá, hogy megmosolyognak a járókelők, melyek kis színes zászlókban lobogtatják a neved és megtartanak, míg korcsolyán az átkok befagyott tavának mélye fölött siklasz. Azokat, amelyek felisszák a gyilkos szomorúságot, s erőt adnak hosszú-hosszú menetelésedhez. CSAK EZEKET MONDOM...SEMMI TÖBBET!  Melyek fával ültetik be a magány síkjait, S MELYEKET UJJAIMMAL RAJZOLOK HÁTADRA, GYENGÉDEN." (Egito Gonqualves)

   



   



   

"Amikor a hold a legfényesebben világít és a hegyek felől tiszta szellő száll alá a völgybe - gyere el a legsűrűbb erdő mélyére: ott várok Rád! Pontosan érkezzél, mert időm ki van szabva! Ha elkésel - visszamegyek oda, ahonnan jöttem és ezer év és egy nap múlva találkozhatunk újra. Valaha ember voltam én is, akiről álmodoztál: erővel, szerelemmel, vad akarattal, kitartással - soha fel nem adva az álmaid! Fényes takarót szőttél rólam - illatosat, könnyűt, színeset, puhát. S az álom-takaró csak nőtt és nőtt, s egyszercsak elért engem, s beborított fényével, melegével, végtelenségével. Nem tudtam védekezni álmaid ellen, s így én is álommá lettem, S TE AKKOR ELVESZTETTÉL ENGEM...! Szemed mohón itta hullámzó fényemet, de a kezed a levegőt markolta, mikor felém nyújtottad. Akkor már messze jártam...messze a Földtől, az emberektől, TŐLED. Álomország lett a hazám, sok más mindenkivel együtt, akiket az emberek végtelen vágyai repítettek ide. Itt béke van, állandóság, várakozás és néha - visszatérés az emberek közé, hátha eljön az, aki ideűzött ÉS VISSZAVISZ MAGÁHOZ!  HÁTHA ISMÉT EMBER LEHETEK...! Minden álom-lakó megpróbálja...én is. Ezer év és egy naponta kinyílik a kapu, s mi - huss - szerteszállunk, dobogó szívvel, soha nem szűnő reménnyel. ÉN HOZZÁD, MÁSOK - AKIKHEZ TARTOZTAK. Nekem könnyű a várakozás, Neked lehetetlen, mert életed véges. EZÉRT PONTOS LÉGY! Ha a fák árnyéka rámvetül, FÉNYEM KIALSZIK, S TE SENKIT NEM TALÁLSZ OTT...!  Könnyen megismersz, mert már ismertél korábban is, könnyen rámtalálsz, mert fény vagyok, messze világítok: túl a fákon, túl a mezőn, túl a lelkeken. Ruhám is fény...vidáman lebegő, hívogató, kedves. PONTOS LÉGY, MERT VÁROK RÁD! S HA ELJÖSSZ, ÉRINTSD MEG FELÉD NYÚJTOTT KEZEM, S ÉN ÚJRA EMBER LESZEK...! Élőbb az élőnél, de nem enyészek el, forróbb a tűznél, de nem égetlek meg, puhább a bársonynál, szebb az álmaidnál! HA ELJÖSSZ, MEGFOGJUK EGYMÁS KEZÉT ÉS SOHA TÖBBET NEM ENGEDJÜK EL!  Gyere...! Várlak...! Nagyon...! ...Egyszer azt mondtad, hogy jártál a titkok kertjében... Én is ráleltem a Kapura, beléptem a Kertbe, S MINDAZT A SOK SZÉPET, AMIT OTT TALÁLTAM, NEKED ADOM...!" (Őri István)
   
   




   
"Szeretném ajkad ízét érezni, olthatatlanul, tested melegét magamba szívni, láthatatlanul! Ott lenni minden jóban, minden kimondott mondatodban, az ételeidben, a mosolyodban, lépéseid ritmusában, sóhajaid párájában, MINDEN GONDOLATODBAN!"

   

"Rohanj hozzám, de csak hozzám! Ne hozz semmit nekem, csak Magad! Nem vagy álom, nem vagy emlék, nem vagy elfejtett gondolat!  Hagyd az ajtót tárva-nyitva, rohanj hozzám, hogy már lássalak...Vedd könnyen, ami nehéz velem,  TEDD TÖBBÉ, AMI KEVÉS NEKEM!"

"Ölelj engem erősebben! Bűvös körödben vágy éget el! Rohanj hozzám, de csak hozzám! Ne szaladj el tőlem hirtelen...!"


   



   

    "Vágyom Rád!

Szeretnélek a karjaimba zárni, szeretnélek ismét látni! Érezni tested melegét, ami szüntelen kéri, hogy MÉG...!!! Akarom a gyönyört, a szenvedélyt, akarom a szépséget és a kéjt, ami felhevíti egész lényemet!  NEM KÉREK MÁST, CSAK EGY BOLDOG ÉLETET...!"

"A SZERELEM MINDENT PÓTOL, A SZERELMET NEM PÓTOLJA SEMMI!"


   



   

"Hegyes fogakkal mard az ajkam! Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam! Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak -, harapj, harapj vagy én haraplak!
Ha nem gyötörsz - én meggyötörlek! Csak szép játék vagy, összetörlek! Fényét veszem nagy, szép szemednek. Ó, nem tudom! NAGYON SZERETLEK!
Úgy kéne sírni, s zúg a vérem. Hiába minden álszemérem!
Hiába minden: ölbe kaplak! Harapj, harapj vagy én haraplak!"
(József A.)


   



   

                  

   

"A SZERELEM OLYAN, MINT AZ ÉLET, CSAK A HALÁLLAL ÉRHET VÉGET...!"

   

   
                  





 

"KELL EGY SZÓ...

Keresem a hangot, keresem a színt, s az illatot. Mindent, mi érzékeimre hat, legbelül megfogott. Talán egy mosoly, egy őszinte, reményekkel teli pillanat? Vagy egy minden csodát rejtő, apró mozdulat?
Találtam egy érzést, melytől feledem minden gondomat, keresem a szót, melyben mindez benne van. Keresem e titkos, mindent rejtő ígét, melyet csak én tudok, s nem adnék semmiért!
Kell egy szó, hogy leírhassam ezerszer, hogy ezt az érzést, soha többé ne feledjem!
Az érzést, mely több, mint puszta, égő vágy - belső ösztön. Több, mint lángoló, mindent megmozgató szerelembörtön. Több annál, hogy akarok, s több, ami én magam vagyok. Több bárminél, ami létezik, s bármikor kaphatok! Egy láthatatlan, ragyogó szál - vékonyabb pókhálónál, mégis oly erős - áthatol mindenen át: néma falakon, kies tájakon, zsúfolt tereken! Átszel folyókat, vizeket, robosztus hegyeket!
Utat nyit tegnap és holnap, nappal és éjszaka között. Választ ad mindenre e világon - szárnyal föld és ég fölött!
Talán létezik szó, de ez kimondva rögtön tovaszáll, sebesebben, mint egy apró kismadár!
A SZÓ, MELYET MINDENNÉL JOBBAN FÉLTEK, EGY SZÓ, MELY  LELKEMBE ÖRÖK PECSÉTET ÉGET!"






   

"Nem mondhatok semmit, ami igazán fontos. Nem mondhatok el semmit, amit szeretnék... Nem mondhatom el, ki vagyok és azt sem, HOGY TE KI VAGY NEKEM...! Mert üresek mind és némák a szavak, csak a szemek beszélhetnek és a hallgatás! Rabnak születik minden gondolat, minden érzés, minden vallomás. Hiába próbálok - nem mondhatok semmit!  Semmit, ami mély, ami közel van a tűzhöz!
ÉREZNED KELL, MERT HALLANI NEM HALLHATOD SOHA!
ÉREZNED KELL, A KIMONDHATATLANT!"


   



   

"VAN EGY TITOKZATOS ÁLOM...

Van egy titokzatos álmom: minden éjjel újra látom. Egy terem közepén állok, s  valakire félve várok. Telnek a percek - hosszasan. Az őrületbe kerget, lassan! Nem bírom már - elindulok. Csend van, csak a cipőm kopog... Furcsa, a terem kietlen...de, hisz a helyet ismerem. "Tudom már" - buzgón kiáltom - itt teljesül be az álmom! És TE belépsz: "Mi az álmod?", s hangtalan a választ várod... Megfordulok,  s Rádnézek - nem vallom be, hogy félek: rettegek a valóságtól vagy a rémes csalódástól! De, felédnyújtom a kezem, s remegve, szívedre teszem, s Te cseppet sem meglepődve, felkérsz hát, egy keringőre..
CSAK NÉZZÜK EGYMÁST, S TÁNCOLUNK, S EGYÜTT TOVÁBB ÁLMODUNK..."


   



   

"A SORS HOZOTT...

Ősz volt már akkor is, s a nap langyosan csókolt, s a szél apró leveleket kergetett... Jöttél - a sors hozott -, bár akkor már nem szőttem terveket. Elég volt hallanom hangodat - mélyen érintett szavad, s tudtam: nekem elkezdeni sosem lenne szabad... Már mindent másként látok: az ősz most is gyönyörű...! A nap langyosan csókol, s Veled lennem olyan nagyszerű!
SÉTÁLJ VELEM TOVÁBB AZ ŐSZI, S TÉLI ÉLETEN!
LEGYÉL VELEM TAVASZI FORRÁS: HŰS ÉS VÉGTELEN!
LEGYÉL VELEM - MINDEN BÚT FELEDTETŐ -
MÉZÉDES SZERELEM!"


   



   

"CSAK TE LÉTEZEL..

Újra és újra repülni akarok...! Repítsenek, hát ölelő karok! Lázas kezed, ha bőrömhöz ér - fellobban bennem a szenvedély!  Áll az idő - csak a vágy suhan: körülöttem minden feledésbe zuhan. Csak TE LÉTEZEL, s árnyékodként: én. Szemeidből a szerelem sugárzik felém. Kívánj, akarj, remegj a testemért! Ahogy a halálraítélt remeg az életért... Szeretni akarlak, érted remegni - egy forró ölelésben, szinte elégni! Ölelni lelkemmel, szolgálni testemmel - melletted állni igaz szerelemmel! Megsemmisülni szerelmünk tüzében, s elhamvadni a beteljesülésben. Finom hamuként szállni a szélben, megfürödni vakító napfényben, majd elcsendesedve a földre hullni..., s az éltető hús záporra várni, melytől a lágy porból új vágyvirág serken,
MELYNEK LEGSZEBB VIRÁGA,
AZ IGAZ SZERELEM."


   


                  





   




"Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra, mert közelsége nélkül telt egy újabb óra, ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem - ott leszek, s meggyógyítom darabokra tört szívedet.
Ha az életed veszed újra fontolóra és a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla, mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet - ott leszek és megmentem összetört lelkedet.
Bízz bennem! Én elkaplak, ha zuhansz - feltárom előtted az utat, melyet hiába kutatsz. Széttárom szárnyaimat, s elrepülök oda, ahol minden egyes pillanat, valóságos csoda -, mert én vagyok az őrangyalod!
Higgy nekem! Nem hagyom, hogy leess! Boldogságot adok, hogy mindíg csak nevess! A végső pillanatban fogom meg a kezed, és az egész világot odaajándékozom Neked..., mert több, mint a barátod vagyok!
Bízz bennem! Én elkaplak, ha zuhansz és feltárom előtted az utat, amelyet már régóta kutatsz! Széttárom karjaim és szorosan beléjük zárlak!
HOZZÁM MINDÍG FUTHATSZ! TUDOD, HOGY SZÍVESEN VÁRLAK!
ÉS HA A KÉT SZEMED FÉNYE MÁR ÚJRA BOLDOGAN RAGYOG,
AKKOR BIZTOSAN TUDNI FOGOD:
ÉN VAGYOK AZ ŐRANGYALOD."




   






              

    



       



       


Megőrülök érted,
Így hozta az élet,
Melletted kell lennem,
Erre rendeltettem.
őrizlek éjjel is,
őrizlek nappal is;
Hogy tudassam veled,
Hogy a világ minden
Kincsén túladtam én...!


        



        

"Szeretlek... Könnyű kimondani,
Kár, hogy nem tudtad végig gondolni,
Mit is mondtál ezzel nekem,
S most miattad könnyes mind a két szemem...

Szeretlek... Azt hittem tényleg így gondoltad,
Hogy őszintén, tiszta szívvel mondtad,
De becsaptál rútul, aljas módon,
S várom, hogy a holnap enyhülést hozzon...

Szeretlek... Neked ez semmit nem jelent,
Hisz könnyen elengedtél egy szerelemes kezet,
Nem fogtad örökké, ahogy szavaid ígérték,
Mik egy naiv lány szívét, darabokra törték...

Szeretlek... Miért mondtad ezt nekem?
Hisz tudtad, hogy nem leszel sokáig velem,
Tudtad jól, hogy hazugság az, amit suttog ajkad,
S cseppnyi megbánást sem látok rajtad...

Szeretlek... Ezzel a szóval boldoggá tettél,
De nem tudtam, hogy immár hazug ember lettél,
Hittem, hogy életem majd szép lesz Veled,
De csak keserűségem köszönhetem neked...

Szeretlek... Bíztam benne, hogy így is marad,
De szemed máson gyorsan megakadt,
S engem, mint egyszerű játékot, eldobtál,
Hogy mit okozol ezzel? Bele se gondoltál..."

       



        





Iyen érzés szeretni téged

Téged szeretni azt jelenti, hogy naponta álmodom rólad,
mindig eszemben jársz, büszkén mesélek rólad, s lelkem
egy része kiürül, ha messze vagy.
Téged szeretni egyenlő karod ölelő melegével, csókod
édes ízével, mosolyod barátságos melegével, hangod
szerető, meleg csengésével, s a megosztott boldogság
érzésével.
Téged szeretni azt jelenti, hogy sose feledjük, mennyi
balsorssal szálltunk szembe, az elhullajtott könnyekkel,
közös terveinkkel, megoldott gondjainkkal és a távolság
okozta fájdalommal.
Szeretni téged el nem múló, boldog napok emlékét
jelenti, azok a pillanatok, melyeket szívünk egész
melegével osztottunk meg, közös reményeink, egymás
iránt érzett érzéseink, a szerelem gyengédségét és
érintéseit, a szívünket betöltő, túlcsorduló szerelem
örömét.
Szeretni téged nem kevesebb, mint kívánni téged,
karomban tartani téged, s ismerni, ahogy senki sem
ismerhet.
Szeretni téged nem egyéb, mint rádöbbenni, hogy
nélküled az éle nem élet többé. . .

Ez csupán töredéke mindannak,
mit számomra jelent, hogy szeretlek téged!
(Daniel Haughian)


       




 
   

 



 
 
 
 

 

 

BARÁTSÁG........:-)

Barátság


Sokféle vonzalom, egymásba kapaszkodás van a világon. Sokféle összetartás és szeretet érzés. De az ember által átélhető legmélyebb szeretet: a barátság. A barátom ott van mellettem. Egészen közel. Érzem. Ismerem. Szeretem. Neki mondom el először a titkaimat - s csakis rá hallgatok, mert tudom, hogy ismer. És szeret engem"

/Müller Péter
/

Barátság

 

Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni!
Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni!
Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok!
      Camus, Albert

 

A barátom csendes angyal,

újra megtanít repülni,

ha a szárnyaim már nem emlékeznének,

hogyan kell.

 

Barátság



...csak régi barátok tudnak összeveszni,
 nyersen egymásra támadni,
 majd kibékülni, mivel barátságuk
kiállta az idő próbáját.

      Porumbacu, Veronica

 


Nincs szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem barátainkban leltük fel az egész világot.
 



Minden barátság azzal a homályos érzéssel
 kezdődik, hogy valahol mártalálkoztunk.
 Mintha régen testvérek lettünk volna.
 S azért a találkozáscsak viszontlátás.
 Amikor pedig az ember barátjától elszakad,
 tudja, hogy eza távozás csak látszat.
 Valahol együtt marad vele úgy,
ahogy együtt voltvele a találkozás előtt.

      Hamvas Béla       




" Barátság. Milyen szép szó! Ott cseng benne a bizalom, átszövi a bátorítás, két kézzel hozza a biztatást és a segítséget a bajban. Sokfélét bemagyarázhatunk e rövid szóba, de számomra barátság csak egyféle van. Őszinte, egymást segítő."      

Szeretetről...

A legtisztább mágia a szívben lakozik.”
(Nora Roberts Bűbájosok)



Szeretetről...

"...az embernek érzelmekre is
szüksége van,
 mert gyengédség és
 szeretet nélkül az élet
 csupán afféle lélektelen gépezet.
(Victor Hugó?)




"Az ember egy napon

 rádöbben arra,
hogy az életben igazán
 semmi sem fontos.
Sem pénz, sem hatalom,
sem elorejutás,
 csak az, hogy valaki szeresse őt igazán."
(Goethe)




"Ne kívánjon az ember fényes
palotát,
 ki tudja mennyi könny mossa annak ablakát.
 Nézd a fecskepárt, s megérted a dolgot.
Kicsiny fészkük van, s mégis milyen boldogok."


 

Akkor szeress, amikor legkevésbé
 érdemlem. Mert akkor van rá
 nagy szükségem.” (
kínai közmondás)




 




„A szeretet nem adó, nem követelés,
mely mögött áll végrehajtó.
A szeretet úgy árad, mint a napfény:
csöndesen és állandóan – egyedül
a maga csodatévő hevétől.”
(Hekler Antal)



Ha szeretet van az életünkben,
 az pótol ezernyi dolgot,
ami hiányzik.
 Ha nincs szeretet, mindegy,
 mink van, az sosem lesz elég.”
 (
Dan Millman)



“Mikor arra vágysz,
 hogy észrevegyenek,
megértsenek és szeressenek,
 tudd,
hogy a többiek is erre vágynak.”
 (
Tatiosz)




“Első lépésként tisztába kell
 vele jönnünk, hogy szeretni művészet,
 éppen úgy, ahogy élni is művészet;
 ha meg akarjuk tanulni,
 hogyan kell szeretni,
 ugyanúgy kell eljárnunk,
 mint amikor bármely
 más művészetet
 vagy mesterséget
 akarunk elsajátítani,
 mondjuk zenét, festészetet,
 ácsmesterséget vagy az orvosi,
 a mérnöki tudományt.”
 (
Erich Fromm)



“A szeretet és gyűlölet tükre által látod magad a legtisztábban.”
 
(Tatiosz)

“Létezik egy megfoghatatlan ajándék,
 amely többet ér, mint bármi,
 amit a kezünbe foghatunk.
 Ezt nevezem önmagunk
 odaajándékozásának,
 vagy jelenlétünk ajándékának.”
 (
Gary Chapman)





“Sokkal jobban van dolga a kettőnek,
 hogynem az egynek,

mert azoknak jó jutalmok vala
 az ő munkájokból.

Mert ha elesnek is,
 az egyik felemeli a társát.

Jaj pedig az egyedülállónak,
 ha elesik, és
 nincsen, aki őt felemelje.

Hogyha együtt feküsznek
 is ketten, megmelegszenek,

az egyedülvaló pedig
mimódon melegedhetik meg?

Ha az egyiket megtámadja is
 valaki, ketten ellene állhatnak annak,

és a hármas kötél nem hamar szakad el.”

 

"Szeretem a földet,
 amelyre lép,
 a levegőt, amelyet beszív, és
 mindent, amihez hozzáér,
 mindent, amit mond.
Szeretem minden pillantását,
 minden mozdulatát,
 szeretem őt teljesen és egészen."




"Az ÉLETET nem
azok a napok JELENTIK,
amelyek elmúltak, hanem
azok, amelyekre
EMLÉKEZÜNK."


 

SZERETET




"Szeretni semmi.
Ha szeretnek, az már valami.
 Ha szeretsz és szeretnek,
 az a minden."



 
Nincs az a nehézség...
 
Nincs az a nehézség, amelyet a szeretet ne győzne le. 
Nincs az a betegség, amelyet a szeretet meg ne gyógyítana. 
Nincs az, az ajtó, amelyet a szeretet fel ne nyitna. 
Nincs az a szakadék, melyet a szeretet át ne hidalna. 
Sem bűn, amelyet elég szeretettel ne lehetne jóvátenni. 
Nem számít milyen mélyen gyökerezik a gond. 
Milyen reménytelenek a kilátások. 
Milyen kusza a zűrzavar. 
Milyen nagy a hiba. 
A helyesen értelmezett szeretet mindent megold. 
S ha elég erős benned a szeretet, 
te leszel a világ legboldogabb és legerősebb embere.



 




Ma álmomban
fiatal voltam,
sötét hajamat kontyban hordtam,
kettéválasztva, úgy, mint régen,
Tűnt ifjúságom idejében.

Közben tudtam, hogy csupán álom
visszavarázsolt ifjúságom,
tudtam, igen, de mégis, mintha
lengett volna időhinta
mából a múltban onnan vissza...
megvénülve, majd megifjulva...
megújulva.

Fiatal voltam, lázak gyötörtek,
gyermekeim, verseim jöttek,
oly sok áldás
szívta vérem,
hogy én csak bennük, értük éltem...
Mondják:
szép voltam barna hajjal,
de nem törődtem én magammal,
más gondom volt:
kenyér és versek...
és éveim egyre inkább vertek.

De ma, különös hajnali álmom
átköltötte az ifjúságom:
Boldog voltam,
mint soha ébren,
agyam filmezte régi képem,
de úgy, hogy árnyék nem is volt
rajtam,
s nem volt ezüstös szál
hajamban...
Nem volt bánatom, nem írtam verset,
nem éreztem, hogy üldöznek, vernek...

Csak éltem, éltem, mosolyogtam...
Ma álmomban fiatal voltam!



Beri Róbert: Örök
fény...


Csak enyhíteni akartam sajgó lelkem.
Hűsíteni veled, mint nyári zápor az út porát,
És elhallgatni csend a csendben
szíved meg-megdobbanó lágy ritmusát.

Én nem akarlak a lehetetlennel bántani.
Csak ments meg önmagamtól, ha kérhetem!
Romjaimból felépíteném álmaim,
hogy te légy benne beteljesült végzetem.

Halványodnak, tompák a csillagok.
Te jössz, beragyogod kínzó életem.
Lelkem forrása rubintvörös mosolyod.
S szemed kékje hoz örök fényt nekem.


 

László Ilona: Nem tudunk semmit a jövőről
 

Nem tudunk semmit a jövőről,
Csak tobzódunk önfeledten a mában,
Pillanatokat lopunk az időből,
S a végtelent leljük egymás karjában.

Kovács Anikó:

Repülés veled



Ismerem kezed lusta, apró mozdulását,
ismerem, ahogy meggyújtod a cigarettád,
ismerem párás-vizes bőröd finom illatát,
ismerem, hogy lépsz át egy tócsát,
ismerem, ha majonézt csorgatsz a rántott halra,
ismerem, ha régi-szép, ódon álmaid váltod valóra,
ismerem, ha homlokodon gond suhan s cikázik át,
ismerem szemed villámló, parázs pillantását -
és ismerem,
ha féktelenül és mohó, szilaj erővel
elborít a vágy.
Ekkor szállunk, repítesz magaddal
és már azt sem sejtjük, hol vagyunk,
megszűnik, nincs, elsüllyedt a világ,
nincs más ezen a földön - senki sincs kívülünk,
csak mi ketten vagyunk földlakók,

s mi repülünk a mulandóságon át.
 



Tasnádi Györgyi: Mondd, akarsz-e?


"Mondd, akarsz-e játszótársam lenni
gyöngyvirágillatú tavasz hajnalán?
Színezüst vágyaink egy csokorba szedve
egót áldozni az egység ritmusán?
Akarsz-e pilleszárnyakon szállni
kéz a kézben együtt nyári délután?
Lellei lombos fák alatt megpihenve
némán elmerengni szemünk mosolyán?
Akarsz-e új világunkban bízni,
szívünk hűségében ősznek alkonyán?
Igaz értékeink soha nem feledve
álomba merülni lelkünk halk szaván?"

 


 

TÓTH ÁRPÁD: OLYKOR ÉJJEL...

Olykor éjjel... szívem hogy zakatol!
Az ágyon ujjam tévedezve jár,
S nagyon közel, mellettem valahol
Halkan megkoccan a vizespohár...
S nem tudom, hol vagyok... akadozón
Rémlik elém az elmúlt, messzi est,
S az ujjam a fagyos márványlapon
Reszketve egy gyújtót keres...

Áldott a fény, mely sercegőn, fakón
Ilyenkor gyűrt párnám mellett kigyúl,
S a kedves, vén tapétát a falon
Megcsillantja, s bús orcámhoz simul!
Jól esik látnom: csendesen pihen
Minden bútor és békén feketül,
S az iszonyú és néma semmiben
Föllélegzem: nem vagyok egyedül...

Kabátom összegyűrve lóg szögén,
A rózsa rajta hervadóra vált,
S egy percre, a klublépcső szőnyegén,
Látom a rózsaáruló leányt:
A lámpák közt mily búsan oson át,
Apró teste mily zsenge s mily hajolt...
Látom álmos és szelíd mosolyát...
Szegénynek festett arca volt...

Csönd... vén poétám könyvét fölveszem,
Hová este dobtam, a szék alól,
S míg lankadtan lapozgat a kezem,
Zörgő lap s agg rím álomba dalol.
Félfüllel hallom, s halkan nevetem:
Künn egy papucs mily furcsán csoszog el,
S puha Nirvánám, csöndes fekhelyem
Altatón, hűsen átölel...





"Vágytál, hogy szívből szeress, és szívből szeressenek. Vágytál rá, hívtad, kerested. Ott volt minden ébredésedben, minden elszenderedésben, minden napodban, minden pillanatodban. Álmodban. És most itt áll előtted. A valóságban."

Csitáry-Hock Tamás


Ágai Ágnes:Amikor nem vagy itt


Amikor nem vagy itt: fázom,
és belebújok a köpenyedbe,
magamba szívom a dohány
és borotvahab szagát,
kinyitom az aktatáskádat,
kezembe veszem a tollat,
és a jegyzetfüzetet,
aztán lefekszem az ágyba,
és testednek helyet szorítok,
leoltom a villanyt,
végiggondolom milyen is volt
a veled előtti korszak:
várakozás valami
biztos bizonytalanra,
arra, hogy jössz,
és hogyha elmégy,
én fázni fogok,
és belebújok a köpenyedbe,
magamba szívom a dohány
és borotvahab szagát,
kinyitom az aktatáskádat,…
Tehát a tárgyak?
Vagy a tárgyakban rekedt mozdulatok?
Kesztyűdben ujjad hív,
sáladon a kockák felnevetnek.
Amikor nem vagy itt,
olyan töményen vagy velem,
hogy átforrósodom.

Magamra veszem a kelő Nap fényét,
szívembe rejtem, hogy aztán neked adjam.
Az éj sötétjéből indulok eléd,
engem láss örökké a lobbanó Napban.

 

 

"Talán nem is sejted,
de csillag vagy nekem felhős éjszakán,
dallam a csendben,
ihlet a hallgatás után.

Talán észre sem veszed,
de kincse vagy világomnak,
fénye gyertyámnak,
aromája egy pohár jó bornak.

Talán néha kételkedsz magadban,
de igazgyöngye vagy a kagylónak,
sója a tengernek,
oxigén a szívnek."


 


A dal olyan mintha a szívemből szólna.

Ma is ébren töltöm az éjszakát,
Hallgatom a suttogó fák zaját,
Mosolyog a kerek hold,
Megvilágít megannyi csillagot.

Szobámban apró gyertyáktól félhomály
Zenét hallgatok, mely kedves, lágy
A dal olyan mintha a szívemből szólna,
Akár én is írhattam volna,

Felnézek a kerek holdra,
Üzennék a csillagokkal,
Vidd kedvesem felé ezt a gyönyörű dalt
Mely vágyról, szerelemről szól.

Elcsitult már minden zaj, barátom az éjszaka
Csillagos az éjszaka, benéz a hold cinkosan,
A gyertyaláng árnya, táncot rajzol a falra.
Csendben, lágyan újra és - újra felsír a dallam,

Halkan dúdolom, elindul egy könnycsepp az arcomon,
A többi gyorsan követi, a só az arcomat égeti,
Szívem egyre hevesebben ver, lassan mozdulok a dalra,
Lelkem megtelik zenével, táncolok én - és a gyertya fénye,

Mely a vágyról szól, hogy egyszer találkozunk valahol,
Behunyom a szemem, a karod lágyan átkarol, ajkunk összeér,
Testünk összesimul, lassan andalogva táncolunk,
Majd felgyorsul a zene, ráébredek ez a vágyak tánca,

Az el nem mondott szavakért, az el nem csókolt csókokért
Elhalkult a dallam, kialudt a gyertya fénye,
Szemem kinyitni nem merem,
Félek, karod ölelését akkor már nem érzem...




“A szeretetnek három alkotóeleme van:
az adni, az elfogadni tudás és a sebezhetőség.
Ha valaki nem képes adni és elfogadni, nem tud szeretni, és aki szeret, a rövidre zárt, erőszakos megoldásokat is félreteszi.
A szeretet leleményességét kellene megtanulnunk, s megvalósítani a mindennapjainkban.
Mert bár az ember mindig a saját korát tartja a legszeretetlenebbnek, legelfásultabbnak és legidegenedettebbnek, a szeretet végtelenül hétköznapi dolog.
Nem feltűnő, nem látványos, nem a sikert középpontba állító, és az ezt istenítő korban talán ezért nem is lehet olyan népszerű.
A mi korunkban sem az, melynek egyik legfőbb parancsa, hogy légy sikeres, rövidtávon és látványosan.
Pedig a csak sikerből élni akaró élet végtelenül szegény emberileg.
Nagyon könnyen összeroppan, és a kudarccal nem tud mit kezdeni.
A szeretet el tudja viselni a kudarcot, és erőt tud adni az újrainduláshoz.”
A szeretet és az igazság ,
olyan szoros egységet alkot,
 hogy gyakorlatilag nem is lehet őket szétválasztani.
Olyanok,
mint ugyanannak az éremnek két oldala."







Lelked, ha fázik...

Ha hideg van fázol, kabátot veszel,
szabad nyakadra, meleg sálat teszel.
Dermedő ujjaid pamut kesztyű védi,
kalap a fejed, ha a szél hajadat tépi.
Viszont... ha lelked fázik, és megfagyott
hiába a test, mit az Isten rárakott
üveges, rideg lesz a tekinteted
nem veszed észre, ha a boldogság integet.
A lelket mi melegíti? - a szeretet
olyan mint a tűz, kialszik ha nem dédelgeted.
Bezárul, akkor már hiába minden, árva
fázik csak, a megváltó szeretetre várva.
Ne panaszkodj akkor! - csak te tehetsz róla
hagytad, a gyűlölet rideg sötétbe tiporja
lelked, hát segíts magadon!
Hagyd az utat, a szeretetnek szabadon!





Ki szeret téged Igazán?






http://coltisorderai.blogspot.ro

Az Ösz Vándorútja


Árnyas erdők ösvényein
látták jönni már az őszt.
Lomb hajlongott, levél rezdült
fenn, a tölgyek ága közt.

Szeptemberi napsütésben
vándorolt, míg este lett,
aranyszínt szórt völgyre, dombra,
halat, vadat meglesett.

Leszüretelt, krumplit szedett,
diót vert a határba’,
hol az almát, körtét, szilvát
teljes díszben találta.

Októberben kosárba tett
sok -sok ízes gyümölcsöt,
s izgatottan leste-várta,
sárguljon a sütőtök.


 
Tölgyek díszes üstökeit
rázogatta, borzolta,
somot, bicskét, kökényt
érlelt rét ölén, a bokrokba’.

Novemberben avarpléddel
erdőt, mezőt úgy takart,
hogy a dermedt, fagyos tájon
biztonságban tudja majd

mindazt, kinek apró testén
nem nőtt vaskos, nagy bunda,
elbújna a cudar téltől,
s tavaszig csak aludna.

Mikor a tél hó-csipkéjét
borította a tájra,
tarka gúnyás őszünknek csak rőt subáját találta.




"A világ tele van
gyönyörűséggel, csak rajtad múlik, hogy ráakadjál ezekre az örömökre, melyek lépten-nyomon eléd kerülnek.  Egész egyszerű rájuk akadni: alkalmazkodónak kell lenni.” 




http://coltisorderai.blogspot.ro

Hol a szeretet?

 
Szeretet van
a napfény aranyló sugarában,
tavasszal virágzó fákban,
az ég gyöngyöző kékjében,
tavak tisztavizű mélyében.

Szeretet van
madarak rikoltó énekében,
bogarak törékeny életében,
állatok mindentudó szemében,
hüllők hideg vérében.

Szeretet van
anyai jóslatokban,
gyermeket váró hónapokban,
iskolákba futó diákokban
és a tanítókban.




Szeretet van
lázongó, vad fiatalokban,
sötétben botorkáló alakokban,
kopott, csöndes cellafalakban,
ijedten suttogott szavakban.

Szeretet van
a boldog, fiatal párokban,
szenvedélyesen szőtt álmokban,
mámoros, örök éjszakákban,
termékei ˝almafákban˝.

Szeretet van
körülöttünk mindenben,
boldogító, vidám színekben,
nevetve futkosó gyermekben,
s mindez benne van Istenben.








A boldogság...

A boldogság az egyetlen a földön,
amit irigyel még a gazdag is,
hiába van neki kincse,palotája,
ha egyedül bolyong, s boldogsága nincs.

A boldogság az egyetlen a földön,
amely mindennél fontosabb talán,
s mégis oly kevés ezen a földön,
kinek a boldogság örökké kijár.


Lehet kincsed és hatalmad,
megvehetsz mindent mit kívánsz,
s bár a pénzedért szeretni fognak.
boldog attól még nem leszel talán.

Sokszor a szegény a gazdag,
hisz mindenkinél gazdagabb talán,
kit kedves szavakkal,forró öleléssel
szerető párja karjaiba zár.

A kedves szót nem pótolja semmi!
Kinek kell az,ki dölyfös és puhány
,csak aki szívből tud szeretni,
az lehet boldog igazán.




 

Buda
Ferenc: Ne rejtőzz el...


Ne rejtőzz el, úgyis látlak!
Rádcsukom a szempillámat.
Benn zörömbölsz a szívemben,
s elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvizen a verőfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne
fuss el, nagyon szeretlek!


József Attila: Amit szívedbe rejtesz

 

Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
szíveddel várd ki azt.
A szerelembe -- mondják --
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek --
a harctér nászi ágy

Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.
Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szívedből szépen
kihull halálod is
Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szívedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!

 

László Klára

Egy ölelés...

Egy ölelés, mibe sok minden belefér,
ragaszkodás, vágy, őszinteség,
Szeretet, szerelem... remény,
melegség, odaadás, lélektáplálék.
Így hát nem vágyom semmi másra,
mint ölelésre, forró suttogásra,
Két karod féltő melegére...
kezed simogató érintésére.
Mikor a semmiből kibújik a csoda,
a boldogság röpke pillanata.
Midőn lefektetlek álmaim vánkosára,
s robajként hallik szívünk dobbanása.
Egy ölelés, melyben benne van minden,
még annál is több, mint valaha hittem...!



 



Gárdon Ágnes

A szerelem kortalan

A szerelem kortalan, sosem nő fel.
Karomban ring, ringatom.
Néha a bolondját járatja velem,
de én nem bánom, hagyom.


Simon István - Csillagot láttam

Csillagot láttam a szemedben -
egy könnycsepp volt kibuggyanóban,
még rá is csodálkoztam hosszan,
és fájdalmasan megszerettem,
mert én okoztam.

Mert az életem annyi botlás,
és mennyi álmom a romhalmaz;
a könnyed kellett, amíg hallgatsz,
egy tiszta csillag, hogy azon láss
és légy irgalmas

Kis csepp, a harmaté ha ennyi,
ám benne fájdalmad a tenger,
mégis tűrted, hogy hideg szemmel
ne ítéld azt, akit szeretni
akarsz, mert ember.

S éreztem, megszorítva formás
kezedet - mellyel letörölted -
hogy oly kapocs rajta a könnyed,
mint ami kicsi hegyi forrást
óceánokkal összeköthet.



Johann Wolfgang Goethe
- Ezer alakba...

 Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,
Csupa-Kedvesség, látom, mind te vagy;
futhatsz, csodák varázsfátylába szőtten,
s Csupa-Jelen, látom, hogy merre vagy. 
 

A karcsú ciprus ifjú erejében,
Csupa-Szépség, felismerlek: te vagy;
a folyam zsongó hullámtengerében,
Csupa-Hízelgés, ott is csak te vagy.

 
Ha a szökellő vízsugár kibomlik,
Csupa-Játék, nekem az is te vagy;
a felhőben, amely épülve omlik,
te Csupa-Tánc, téged látlak: te vagy.

 
Rét szőnyegében ragyogó virágok:
te Csupa-Csillag, nekem mind te vagy:
hol ezerkarú repkényt kúszni látok,
ó Csupa-Ölelés, ott is te vagy.

 
Mikor hajnal gyúl rőten a hegyekre,
Csupa-Vidámság, köszöntlek: te vagy;
a tiszta ég szent legét belehellve,
Csupa-Szív-Üdve, italom te vagy.

 
Tudásomnak, ha gondolom, ha érzem,
Csupa-Bölcsesség, forrása te vagy;
és mikor Allah száz nevét idézem,
minden nevének visszhangja te vagy.
 
(Szabó Lőrinc fordítása)


 

Szabó Ila - Epilóg  

Már csöndesen szeretlek,
szelíd szavam se szól.
Könnyebb neked, ha vágyam
csak hangtalan dalol.
Nem várlak, nem kereslek,
nem álmodom veled,
feloldom gondod, vétked,
mit én hoztam neked.
S a csöndes könnyek éjén
én áldva áldalak,
köszönnöm kell, hogy voltál
egy boldog pillanat.
Lenyugszik lassan bennem
a lánggal égő láz,
de éltedre titkon
tekintetem vigyáz.



Rainer Maria Rilke - A szerelmes lány


Így igaz, vágyom utánad. Ejtem,
elvesztem kezemből önmagam,
nem remélve, hogy tagadni merjem,
azt, mi tőled árad rezzenetlen,
és komoly, merő, rokontalan.

 
...rég: ó, mily Egy voltam, semmi engem
el nem árult és nem szólított,
mint a kőé, olyan volt a csendem,
mely fölött a forrás átcsobog.

 
Ám e lassú, párhetes tavaszban
engemet a néma, öntudatlan
évről most letörtek könnyedén.
Összezárva, langyos, árva létem
most valaki tartja a kezében,
s nem tudja, tegnap mi voltam én.

 
(Nemes Nagy Ágnes fordítása)



Álmodj néha rólam, és én ott leszek Veled,

ha megérint a hajnal, korábban ébredek.

Szólj néha hozzám, ha hiányzom Neked,

keress álmaidban, és én ott leszek Veled!
 
Dallam neked


Csak szavakat írok neked,
és messziről küldök hozzád
életjeleket,
oly távolra nem röpíti a szél
néma gondolataimmal az
érintésemet...
Pedig
jó lenne puhán megsimítani
mindennapoktól törődött
kedves arcodat,
jó lenne, ha hallanád
lelkemből neked kottázott
őszinte dallamaimat

 

Romantikus képek

  Nehéz az élet, mégis élsz.
Összetört szívvel mindig csak remélsz.
Talán majd jön valaki, ki mindent helyre hoz,
Rosszul hiszed, ismét csalódni fogsz.
Megbánt mindenki? Fájnak a szavak?
Ha talpra akarsz állni, tedd, de csak magad.
Ne számíts másra, vigaszt kapsz, aztán kibeszél,
Ezt nevezed te embernek? Semmit nem ér.
Pofon vág az ölelés, a csók csak kényszer,
A szeretlek szóval semmit nem érsz el.
úgyis neked fog fájni a végén, ő meg jót nevet,
Te egyedül maradsz, megint ennyi járt neked.
Tulajdonképpen nem tudom mit vártál,
Kegyetlen az élet, hát ismét így jártál.



"Az élet zenéjét a nők adják, akik őszintén, minden feltétel nélkül fogadják magukba a dolgokat, hogy érzéseiken át szebbé alakítsák át azokat."
(Richard Wagner)



 
"Az életben soha ne
magyarázkodj senkinek. A barátaidnak nincs szüksége rá, az ellenségeid úgyse hiszik el, a hülyék pedig nem értik meg. A te saját életedben jogod van döntéseket hozni, mi az amit tenned vagy mondanod kell, akkor és úgy ahogy te akarod.Ha elrontod szerzel egy rossz tapasztalatot, ha pedig jól döntesz élvezheted. A lényeg,hogy sose add fel önmagad, hogy másoknak megfelelj. Az életed egyedülálló, csak a tiéd, élvezd ahogy te akarod!"






Horváth Piroska 
Ábránd 
 
Üldögélek szótlan, csendben, 
Angyalian mámor cseppben. 
Burok közepében némán, 
Dallamot lüktet a vénám. 
 
Melódiám árnyékában, 
Elmém színes varázsában. 
Nem e világomban vagyok, 
Valahol fennen szárnyalok. 
 
Testemből kilépek lassan, 
Balzsammal növesztem szárnyam. 
Vedlett bőrömért cserébe, 
Izzok vágyálmok tűzében. 
 
Szárnyalok lelketlen hévvel, 
Tisztán és sugárzó fénnyel. 
Tűző nap perzseli szárnyam, 
Földet ér rögvest a vágyam. 
 
Torz-tükör mutatja álmom, 
Szétfolyik gyermeki álmon. 
Tűnődöm s magamra öltöm, 
Pajzsom volt levetett bőröm. 
 
Ábrándom álmodni késztet, 
Fest rólam tündéri képet. 
Felébreszt tüstént egy dallam, 
Vágyam egy tűzforró katlan. 
 
Halandó vagyok a földön, 
Testem egy jól bezárt börtön. 
A lelkem nem kötheti lánc, 
Nincs béklyóban, szabad a tánc!





A szerelem ereje 
 
Suttog a reggel. . 
szerelmes ébredő szívem 
nagyot dobban most, 
ahogy a szemeidbe nézek. 
 
Testedet érzem… 
minden mozdulatod, érintésed, 
hangod meleg és gyengéd. . 
Nem akarom, hogy véget érjen!! 
 
Mert Én vagyok a NŐ az életedben 
És te vagy a FÉRFI az enyémben, 
Bármit kérhetsz tőlem, 
Mindent adok, mit adhatok. . 
 
Elveszettnek érzem magam, 
mikor nem vagy mellettem 
Amikor a világ túlságosan hazug, 
vége van, mikor nem vagy velem. 
 
Májusban, gyönyörű időben 
távol vagyok tőled 
csoda, mert gondolatban, 
én mindig ott vagyok melletted. . 
 
Voltak mondatok, 
Amikben nem hiszek 
Néha ijedt vagyok 
De kész hinni a 
Szerelem erejében 
 
Szíved verésének hangja 
mindent feledtet, 
olyan ez az érzés, 
mintha fényben úsznék. .



Álmodtam egy kis szobáról
Sokszor álmodtam egy takaros kis házról, 
Benne két kis szobáról és a boldogságról. 
Kis szobánkban élnénk mi így ketten, 
Hol még a padló is csak halkan reccsen. 
Meleg ágyban szeretetben összebújnánk, 
Nyári estén eresz alatt ülve duruzsolnánk. 
Így érnénk meg mi sok-sok csodás évet, 
S lennénk egyszer csak igen-igen vének. 
És a forró kályha mellett a hintaszékben, 
Felidéznénk, milyen is volt ez a csodás élet.
  Waldinger Ágnes




"A zene minden szomorúságunknak, minden örömünknek hangot ad. Senki számára nem kell lefordítani."
 

Érzelmek ...




Mindenkinek van egy saját kis világa, Nekem is méghozzá két fajta,
Az egyik világ békességet s szeretetet mutat,
Abba a világomban a virágok örökké nyilnak,
Tűz a nap s szívemben szenvedély lobban,
Nincs bánat s nem folyik a könnyem patakokban,
Betekintést engedek ebbe a világomban, Annak aki megérdemli aki be akar lépni,
A másik fajta világomba senkit sem engedek, Oda bújok el ha szívem nagyon fáj,
Ott nincs virág s nincs fény, Nincs semmi jó semmi napsütés,
Csak én vagyok s a sötétségem,
Csak én vagyok s a fájdalmam, Csak én, csak én s senki más!



Mit ér az élet, ha nincsenek álmok, ha egyedül járhatjuk a táncot? Mit ér, ha nincsenek barátok? Mit ér, ha nem adnak több tanácsot? Mit ér, ha több jóra nem számíthatsz? Ha soha többé másra nem gondolhatsz?

Élvezd, amíg teheted, mert sohase tudni. Hogy az életnek, mint létednek, mikor lesz annyi! Mert ha jő a sötét felhő, beborul az ég, Nem tehetsz semmit, s bánod, amit meg nem tettél!

Mit ér az élet, ha nincsenek barátok? Mit ér, ha nem adnak több tanácsot? Mit ér, ha több jóra nem számíthatsz. Ha soha többé másra nem gondolhatsz?

Ne a múltba tekints vissza, hanem a jelennek élj! Ne a látszatról ítélj, hanem amit a szívekben él! Ne mindig a jót várd, s ne a csodákat, Hanem örülj a szépnek, és ha van néha bocsánat...

Hogyha majd egy szép nap a szemembe nézel, S eszedbe jutnak a régi szép emlékek... Majd ne szomorkodj azért, mert mindennek vége...

Hanem örülj, hogy megtörtént mindez!



"Minden ember vágya boldognak és örömtelinek lenni. Senki nem akar megbántott, reményvesztett, függő ember lenni. Ennek ellenére nagyon sokan úgy élik le életüket, mintha elviselhetetlen terhet cipelnének. Általában nagyon kevés ember sugárzik örömtől és boldogságtól. Ennek az az oka, hogy spontán, erőfeszítés nélkül senki sem lehet boldog. Boldogságot csak azok az emberek érhetnek el, akik megértik annak jelentőségét és ismerik a hozzá vezető utat."



Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más, csak a szenvedély, mely egy napon áthatja szívünket, lelkünket és testünket, s aztán örökké ég, a halálig? Akármi történik is közben? S ha ezt megéltük, talán nem is éltünk hiába? Ilyen mély, ilyen gonosz, ilyen nagyszerű, ilyen embertelen a szenvedély? S talán nem is szól személynek, csak a vágynak? Ez a kérdés. Vagy mégis személynek szól, örökké és mindig csak annak az egy és titokzatos személynek, aki lehet jó, lehet rossz, de cselekedetein és tulajdonságain nem múlik a szenvedély bensősége, mely hozzákötöz?

"Az élet tele van apró pillanatokkal.
Szebbnél szebb apró virágokkal.
Sokak számára jelentéktelenek tűnnek,
De mi, akik szeretünk, másképp látjuk őket.
Nekünk az egész életet jelentik,
S nélkülük nem tudunk boldogok, lenni.
Víz nélkül a virágok sem élhetnek,
Pillanatok nélkül a mi életünk sem létezhet.
Az égen a csillag ezer s ezerszámú,
Pillanatból is legalább ennyit látunk.
Apró, kis pici porszemek az életben,
Mégis óriási kövek a szívünkben.
Ott születnek, ott halnak meg a szívben,
Milliónyi emlék kereszttűzében.
Száz szó mellett ott csücsülnek,
S szívünkből ki nem ürülnek!
"



"Ne csüggedj... ha nem úgy alakulnak a dolgok ahogyan szeretnéd. Ne add fel! Mindenki számára megírták azt a legszebb mesét.. Melyben boldog lesz... Csak hinned kell... Soha fel nem adni. Hiszen örökké nem eshet... Egyszer a Nap Rád fog ragyogni... Kövesd az álmod.. Még ha akadályok ezrei is veszik körül. Állj fel még akkor is.... ha az erőd már teljesen kimerül! Menj akár csúszva... de hajtson Téged az a gondolat, hogy szebbé kell tenned minden egyes napodat.. Ne félj! Okkal születünk... Itt mindenkinek van dolga s egyet jegyezz meg: minden perc egy újabb csoda. Törj az égig... sírj, ha fáj... De soha nem szabad feladni! Így majd egyszer a legféltettebb álmod is valóra fog válni."


"Talán egy barátot…
Talán egy régi szerelmet…
Talán a múltat…
Vagy esetleg a jövőt…
Esetleg a szerelmet…
Talán egy ismerős figurát…
Talán a legnagyobb ellenséget…
Talán azt, akit csak gyűlölni tudsz…
Talán azt, akit a legjobban szeretsz…
Azt, aki fájdalmat okozott neked…
Azt, aki mindig melletted van…
Azt, aki nem szeretett…
Lehet, hogy egy komoly nőt…
Vagy csak egy szeleburdi kislányt…
Mindenkinek mást jelentek…
De remélem van olyan is aki szeret!
"



"Ha egy NŐ szemébe nézel, s őszintén nézed őt, egy pillanatra betekintést nyersz titkos és ellentmondásokkal teli lelkébe. Megláthatod érzékenységét s erejét, mely megmozgathatja a hegyeket, kitartását, mint féktelen erőt érezheted. Felfedezheted, mennyire vágyik a szeretetre, s cserébe mindenét odaadja, elhiheted, védtelen...
Könnyeiben nézheted csalódásait, örömeit, de viszi tovább terheit, s tudhatod, nem fogja feladni sohasem, ameddig a szíve ver.
Hatalmas erő lakik a lelkében, minden rosszat le tud küzdeni, még akkor is, ha most nem is bízik magában...
A Nők ereje felülmúl mindent.
"


"Ha virág lehetnék csak egy napra,
biztosan nagyon sok dolgom volna.
Égőpiros lennék, vagy esetleg kék,
világító sárga, de semmiképp sem
szeretném a szomorút, a feketét.
Aznap én nem egy virágot nyitnék,
hanem tízet, húszat, vagy százat.
Mosolyom csupa derű lenne s alázat,
befutnám titokban az egész házat.
Megkérném a napot már előző este,
hogy a színeket, csak virágokra fesse.
Illatommal csábítanám a méheket,
kikeverni újabb és újabb színeket.
És megigéznék majd minden embert,
s kinevetném a didergő decembert.
Lámpás, lennék a sötét éjszakában,
vidámság a szomorúság udvarában.
Ha virág lehetnék csak egy napra,
a szomorúság is biztos mosolyogna,
s az ármány reszketve, bujdokolna.
Még színesebbé tenném a világot,
ajándékba adnám a legszebb virágot.Ha virág lehetnék csak egy napra,
biztosan nagyon sok dolgom volna.
Égőpiros lennék, vagy esetleg kék,
világító sárga, de semmiképp sem
szeretném a szomorút, a feketét.
Aznap én nem egy virágot nyitnék,
hanem tízet, húszat, vagy százat.
Mosolyom csupa derű lenne s alázat,
befutnám titokban az egész házat.
Megkérném a napot már előző este,
hogy a színeket, csak virágokra fesse.
Illatommal csábítanám a méheket,
kikeverni újabb és újabb színeket.
És megigéznék majd minden embert,
s kinevetném a didergő decembert.
Lámpás, lennék a sötét éjszakában,
vidámság a szomorúság udvarában.
Ha virág lehetnék csak egy napra,
a szomorúság is biztos mosolyogna,
s az ármány reszketve, bujdokolna.
Még színesebbé tenném a világot,
ajándékba adnám a legszebb virágot."



"Hiányzol nagyon!
Távol vagy tőlem, s mégis közel,
Szívem képzeletben téged ölel.
Bár itt lennél, csak erre vágyom,
Titkon minden éjjel ezt kívánom.
Szeretlek tiszta szívvel édes,
Ha nem vagy itt, lágy szívem is érdes.
Gyere hozzám, csak rád várok,
Rajtad kívül mindenkit kizárok.
Keveset látlak téged nagyon,
De e kincs mindennél nagyobb vagyon.
Előttem lebeg két szép szemed,
Mely szerelmesen reám mered.
Egyfolytában várom édes ölelésed,
S hogy újra érezzem gyengéd érintésed.
Rád gondolok, rólad szól minden ének,
Ha velem vagy, semmitől sem félek.
"


"Ne álmodd az életet, éld az álmodat.

CSAK ÉLJ!

Élvezd az életet, és ne komplikáld túl.
Szeress határok nélkül...
Nevess amikor csak kedved van…
és soha ne hagyd abba a mosolygást...
Ne gondolkozz sokat, hanem csináld…"


"Nem minden sebünk látható...

Nem minden sebünk látható. A lélek sebei gyakran évekig véreznek. Ha valaki ezt megérzi, akkor inkább ellökjük, nehogy be kelljen ismernünk, hogy valami fáj, valami, ami egyszer régen történt. Valami, ami már évek óta visszatart attól, hogy a saját életünket éljük. Amire annyira vágytunk, és amiért küzdeni is fogunk. De néhányan közülünk már elég sokáig harcoltak érte, a nagy szerelemért. És valamikor be kell látnunk, hogy a sors talán egészen más jövőt szánt nekünk. Egy jövőt teljesen egyedül."


 
"Ne rohanj, és ne emészd magad! Csak látogatóba jöttél ide. Ezért állj meg és érezd a virágok illatát! "
(W. Hagen)





"A MOSOLY ÉRTÉKE

Semmibe sem kerül, de sokat teremt.
Gazdaggá teszi azokat, akik kapják és nem juttatja koldúsbotra azokozat akik adják.
Egy pillanatig él csak, de emléke néha örökké megmarad.
Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.
Nem jelent földi javakat senki számara: nem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni - csak önként lehet odaadni.
Ha valaki már túl fáradt ahhoz, hogy mosolyogni tudjon, akkor legalább te nézz rá derülten.
Senkinek nincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni!
Ha megakarod kedveltetni magad az emberekkel, akkor
MOSOLYOGJ! "



"Addig, amíg többet akarsz és nem elégszel meg annyival, amid van, addig változhat az életed... és tudod mit? Változni is fog. Csak jobb lehet. Csak hidd el, hogy megérdemled.
Hidd el, hogy neked is lehet jobb, mert miért ne, csináld és ne kérdezősködj. Húzzál előre, oda, ahova érzed, hogy menned kell. Ne foglalkozz semmivel, csak élvezd az utat.
Talán ez a legnehezebb. Mosolyogni akkor is, amikor legszívesebben feladnád az egészet.
Mosolyogni, miközben hullanak a könnyeid.
Elfogadni, hogy az élet edz, és nem ellenkezni. De menni kell.
Nem feladni, mosolyogni, harcolni, leginkább magaddal, és hinni.
Hinni mindig, mert semmi sem történik véletlenül.
Minden téged szolgál, ha hiszed, ha nem.
És tudod mit? Csak ez számít."

(Oravecz Nóra
)



"Tudod, vannak a hétköznapokban is csodák.. Amikor Rád mosolyog egy idegen, amikor csak Neked köszön valaki.. Amikor érzed arcodon a nap melegét, amikor a gyermeked odabújik Hozzád.. Amikor találkozol egy régen látott baráttal, amikor megcsókolhatod a szerelmed.. És vannak a hétköznapoknak fájdalmai is.. Amikor nem kapsz választ a kérdésre, amikor elvesztesz egy csatát, amikor úgy érzed, meghasad a szíved.. Amikor semmi sem sikerül, amikor mindenki csak gátat vet eléd.. Egyensúlyozol a csodák és a fájdalmak között, ez az Élet rendje! Csak egy dolgod van, amikor ezt teszed, hogy Te próbálj meg csak csodát adni, és fájdalmat sose! "



"Van akiről ezerszer lemondasz, de mindig visszakerül a képbe. Az évek peregnek, az emlékek megfakulnak, de egy valamit sosem tudsz elfelejteni. Azt, hogy mennyire boldoggá tett. Sok minden elmúlik, többek között a harag is, amivel szétváltatok, elmúlik az is, hogy azt hiszed, hogy örökké tarthat, elmúlik minden, csak az nem, hogy te hogyan érezted vele magad. Bízol az életben annyira, hogy tudod idővel jönni fog más, hogy idővel, ha hasonló ember sétál el előtted az utcán nem érzed azt, hogy a szíved összeszorul és szétgyilkol. Reménykedsz, hogy idővel más mosolya sem fog ráemlékeztetni, mert továbblépsz. Majd felbukkan. Visszajön, mert talán ő a sorsod. Az évek hirtelen feledésbe merülnek, mert te ugyanúgy érzed magad, mint akkor, amikor először magával ragadott. És ekkor beléd hasít a tény, hogy képtelen vagy felejteni. Bármennyire is szeretnéd azt az embert, aki hozzád tartozik képtelen leszel elengedni, így hát megtanulsz majd engedni a
sorsnak...



"Merre a boldogsághoz....?

A boldogság a szeretet gyümölcse, mely nem születik meg az ember belsejében és külsejében, hanem az egyének találkozásában. Természetesen nem egyszerű találkozásainkról van itt szó, hanem olyan találkozásokról, ahol jelen van az Isten. Ezért a magányosságban senki nem éri el a boldogságot. Senkit nem tehet boldoggá más ember, kizárólag a saját erőfeszítése árán. A boldogság olyan találkozás eredménye, ahol viszonozzák a szeretetünket."



"Egy olyan ember megy át a gondolatvilágunkban, akivel találkozunk, majd az ismerősünk lesz, majd bizalmasunk, szerelmesünk. Óráról-órára jobban a birtokunkba vesszük őt, észrevétlenül, birtokunkba vesszük a vonásait, a mozdulatait, a tartását, testi valóját, és lelki valóját. Belénk hatol, a szemünkbe, és a szivünkbe, a hangjával, minden taglejtésével, azzal, amit mond, és azzal, amit gondol. Magunkba szivjuk, és megértjük mosolyának és szavának minden árnyalatát, kitaláljuk, végül már-már, mintha mindenestül a miénk lenne, annyira szeretünk, még öntudatlanul, mindent, ami ő, és mindent, ami tőle való."
 /Guy de Maupassant/

 




















































lap tetejére

Ajándékok

  • 2 darab
  • 10 darab
  • 8 darab
  • 3 darab
  • 2 darab
  • 16 darab
  • 4 darab
  • 19 darab
  • 4 darab
  • 6 darab
  • 1 darab
  • 8 darab
  • 1 darab
  • 1 darab
  • 2 darab
















 









Barátaimnak...



Nekem csak gondolataim vannak,

Mit a szeretet jegyében leírhatok.Legyen valami szép, valami emberi,

Legyen, valami csoda.

Olyan, amilyen nem volt még soha.Nekem csak szavaim vannak, amit most elmondhatok.

Legyen mosoly, vidámság és öröm,

Amilyen nem volt még soha ezen a földön.

Dallam, mit dúdolhatok,

Amit veletek most megoszthatok.

Boldog legyen, ki hallja,Ki velem együtt dalolja az élet ábrándokat ringató dalát.

Higgye, az ember van még remény,

Ha egyszer Te is megöregednél - nekem csak jókívánságaim vannak.

Egy érzés csupán, ami ugyan nem hallható, de szívemből szól.S ha érzed a szívem ritmusát,

Tudni fogod, mit jelent, egy igaz barát.
 

Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van.

 




„Szeretni valakit az több, mint egy erős érzés: az döntés, ítélet és ígéret.”
(Fromm)




"Lehetek csinos, vonzó és szép,
Lehetek egy tökéletes, hibátlan kép,
Lehetek humoros, bájos, kedves,
Lehetek okos, művelt, kedves,
Lehetek a tudásod, boldogságod bölcsője,
Lehetek a gondolatod, szavad örzője,
Lehetek egy fénylő csillag feletted,
Lehetek egy barát ott melletted.
Lehetek az, kivel sorsod összefut,
Lehetek az, ki nélküled is mindig ugyanoda jut,
Lehetek a mindened,a végzeted, az életed,
De semmi leszek, ha ezt észre nem veszed..."

Kedvenc zenéim

Enya

Bemutatkozás


 

Marcsi vagyok ...
51 éves.

Egy kis faluban - Jászkarajenőn -  élek, Pest megyében,

ahol születtem.
Két csodálatos gyermekem van.



Nincs hétmérföldes csizmám és kacsalábon forgó palotám,
sem szuper autóm, mégis teljes életet élek
.Vagyok ... egy homokszem a sivatagban,
egy csepp a tengerben egy csillag az égen.
Nem teszek kivételt ember és ember közt hisz mindannyian meztelenül jöttünk a világra és számomra egyforma minden ember.
Egy ember jellemét nem a hatalom,hírnév,gazdagság,iskola,teszi naggyá hanem a cselekedetei és önzetlensége.
Szóval sírok,nevetek mint mindenki más,
ha elbukok felállok és megyek tovább ez az élet rendje.
Okos és bölcs nem ugyanaz .
Két nap van az életben amikor nem tehetsz semmit
a tegnap és a holnap,tehát csak a ma létezik amikor
mindent megtehetsz .
Ne feledd...Messziről jött ember azt mondd amit akar,esetleg azt amit szeretnél,hallani.
Ők az illuzionisták elhihetik veled amit akarnak mert bízol bennük és ezt a naivságodnak köszönd !
Egy kép,egy dal,egy idézet nem jellemezhet egy embert mert a szívet s a lelkét nem ismered.
Ezáltal lehet (itt) a személy bárki ...





„Szeretem azokat az embereket, akik megnevettetnek. Őszintén mondom, mindennél jobban szeretek nevetni. A nevetés nagyon sok betegség gyógyszere, és a nevetésre való hajlam talán a legfontosabb emberi tulajdonság.”
(Audrey Hepburn )





 
"Olyan vagyok, mint bárki más, ki hallgat a szívére. Olyan ember vagyok,  aki derűsen és lelkesen viszonyul mindenhez, amit csinál."
 
violet

SZERINTEM:
 
"Hinni a szépet, a lehetetlent,
Hogy egyszer valóra válik.
Hinni a világban, akaratunkban,
Ha kell hinni mindhalálig.
"







 


 

Az életemről...?
 

A múltam, a jelenem, s a jövőm:
 

Hankiss János csodálatos idézete

- mely első olvasás után óriási erővel

magával ragadott - SZINTE MINDENT

"ELÁRUL" RÓLAM:
 

"ÚGY ÉLJ,  hogy VISSZANÉZHESS!

Ne haraggal, hanem örömmel forgathasd át

emlékeidet - visszafelé, nehogy sajnálkoznod

kelljen!

Okosan élj, de főleg: szépen! GAZDAGON!

Ne a szó anyagi értelmében, hanem

szellemiekben. Ahogy a vonuló vadak hagynak

nyomot maguk után - úgy hagyj Te is, hogy

RÁDTALÁLJANAK, HA KERESNEK, HOGY

RÁDTALÁLJON, AKI KERES!

......HOGY NE FELEJTSÉK EL A VONULÁSODAT!

JELEKET hagyj a világban, TÉGED JELZŐKET!

GONDOLATOKAT, amelyek RÁD MUTATNAK!

EMLÉKEKET! Bármilyen....., CSAK MARKÁNS

LEGYEN! AKKOR JÓL ÉLTÉL!

AKKOR ÉLTÉL HELYESEN!

ÚGY ÉLJ, olyan MEGFONTOLTAN, OKOSAN és

SZÉPEN, hogy MÉG AZ ELMÚLÁS FÁJDALMÁT

is ELTAKARJA

a JÓLESŐ EMLÉKEK FELIZZÓ MELEGE!
 

...ÚGY ÉLJ...!"
 




"Zene ,kép, mozdulat. Valóság, álom. Ébredés, vagy álmodás. Reggel… reggel, mikor felébredsz, és nem tudod, mit hoz a nappal. Éjszaka…éjszaka már megtapasztaltad és magadba fogadtad mindazt, amit a nap hozott. Ha már valaki Rád nevetett, vagy megosztotta Veled valamiét, vagy éppenséggel támaszt nyújtott Neked, már azért megérte hinni azon nap pillanataiban.  Minden nap egy csoda, az élet írta valóság, ami
percek húrjain dalolja nekünk az örökkévalóság titkait. Elveszünk az univerzumban, de helytállunk a heves pillanatok tüzében. Hagyjuk, hogy magával rántson minket! Az élet, a mindenség is lehet egyetlen egy perc, ha szárnyaló lelkünk arra az egyetlen egy percre összpontosít, és eléri benne a legmagasabb gyönyöröket! Zene, kép, mozdulat. Valóság, álom. Ébredés vagy álmodás. Édes pillanatok szüleményei ezek, amik megízleltetik Velünk a végtelen szépségű örökkévaló egy darabját…" "Tanulj meg táncolni az élettel! Megráz és megforgat, de ha megtanulod könnyedén kezelni, valami csodaszép születik belőle." (Mary C. Saunde)


 

Veled fáj...
 

..S újra megzörrentek a harasztok.
Nem tudom, mitől is szorongok,
hisz termeimen nem kampó,
már kilincs a zár.
Be van vé(d)ve a vár.
Látatlanban feléd már gondolattal sem intek,
hangodon mégis ha kétkedő bánat billeg,
lefutott idők fonalát visszapergeti
bennem felfeslett valód.
Emléked meggyűlik szememben,
s még veled fáj nekem.

...Veled fájt nekem,
míg tivornyák éjén
hasamban Hold nőtt
- Napra félénk -,
s veled fájt nekem
a Rába-parti zúgók
móló-csendessége,
a folyton--távolodból
újra megérkező
artézi csobogású béke.
...S most hajnal száradó
harmatába reszketeg
ha visszanyúl a táj,
még veled fáj

...minden más, mint hajdanán.
Már ballagó délutáni szerelem
illata kísér orgonán.

Szíj Melinda...



 

Még ne menj!
Még maradj velem!
törjük szét a csendet,
kacagjunk még egyet!
Maradj még velem!

Küzdjünk meg ketten,
nyerjünk ütközetben!
Még nem jött el a nap,
az óra, a pillanat,
hogy feladjuk kedvesem.
Kérlek maradj még velem!

Még nem szól a harang,
nincs még sötét.
A hajnal elhozta gyönyörű ígéretét.
Hát maradj még velem!

Majd holnap, ha leszáll az éj,
csendesen kelj útra kedvesem!
De vár még egy nap,
és száz diadalt arat...
Csak még egy percet, egy órát,
egy napot adj kedvesem,
csak addig még,
csak addig maradj velem.





Bodré Anikó: Keresd a szépet

Keresd a szépet, a reménységet.
A csodát, az álmaid, az egészséget.
Néha cudar az élet úgy érzed,
De mindig van egy élményed.

A rosszban is csak a szépet keresd,
Mert az mindig tanulság lehet.
A szép mindig feltölt, s boldoggá tesz,
Gyönyörködj abban is, ha más nem szeret.

A gyönyör mindig szép és boldog,
Vidámságot az egész világ hordoz.
Mindig kell, hogy legyen benned szeretet,
S téged is átölel és érezheted.

Ne add fel a reményt soha!
Ne szomorítson el bús gondolat.
Légy mindig vidám ebbe a földi életbe,
S kerüld el a szomorkás perceket.






Az éjszaka is csak a nap része. Így, ha a napfény oltalmat ad, oltalmat adhat a sötétség is. (...) Bíznia kellett benne. És ezt a bizalmat hívják Hitnek. Soha senki nem értheti meg a Hitet. A Hit pontosan az, amit most megtapasztalt: megmagyarázhatatlan merülés a sötét éjszakába. Csak azért létezhet, mert hitt benne. Ahogy a csodáknak sincs magyarázatuk, csak megtörténnek azok számára, akik hittek a csodákban.
Paulo Coelho


 



"Mit jelent e szó: SZERETET?
kérdezi az ember.
A válaszra várni örökkévalóság,
végtelen tenger.
A Szeretet egy éltető érzés, mely
a szíveket hajtja,
miként az apró magvakért eljön
a szél, s hordja?
A Szeretet apadhatatlan energia, mely
a testeket mozgatja,
miként az Ős-természet viking ereje
a Földet forgatja?
A Szeretet az ifjú szellemi egyensúly
örökzöld fenyvese,
miként az igaz szerelem rózsája nem
szárad ki sohase?
A Szeretet egy őszinte ölelés, mely
a lelket simogatja,
miként az édesanya gyöngéd karjait
gyermeke köré fonja?
S hirtelen föleszmél az ember a
kérdések zavarából:
Hisz ez a valóságból érkezett! Nem,
a fantáziából!
A megvilágosodás szavai villámként
sújtanak feléje:
Szeretet kell minden ember szívébe ! "



 



 

Wass Albert: A szív
 

Nézted már a Szent-Anna tó vizét?
 

Milyen titokzatos, milyen sötét.
Semmit se látsz,
csak olykor egy-egy furcsa csillanást,
amint ezüst halak
suhannak mélységein át…

De olykor hírtelen
jön valami eltévedt sugár,
zöldes világra gyújtotta lent a mélyt,
s a mélynek vége nincs sehol, sehol…

Olyan a szív is,
mint a Szent-Anna tó titokzatos vize.
Elnézed néha: Zörgő kis doboz,
furcsa, lecsukott.
Hogy mikor, nem tudod:
de néha jön egy bomlott pillanat,
kitárul a mély, olyan szörnyű mély,
hogy előtte szédülve megállsz,
s imádkozol: Miatyánk, Szerelem
szenteltessék meg a Te neved…

Nézted-e már tavaszi napsugárban
a Szent-Anna tó haragoszöld vizét?

Nézted már a kedvesed szívét?




“A világ egy hatalmas tükör. Visszatükrözi felénk azt, amik vagyunk. Ha kedvesek, ha barátságosak és ha segítőkészek vagyunk, akkor a világ kedvesnek, barátságosnak és segítőkésznek fog felénk bizonyulni. A világ pontosan az, amik mi vagyunk!”
(Thomas Dreier)




"Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás csak viszontlátás. Amikor az ember barátjától elszakad, tudja hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy volt vele a találkozás előtt."

 

 

"Egy homokszemben lásd meg a világot
Egy vadvirágban fénylő eget.
Egy órában az örökkévalóságot,
S tartsd tenyeredben a végtelent." (William Blake)


 


 

 

"Van néhány olyan pillanat, amikor úgy érzed, elveszett minden, ami fontosnak számít,
és úgy érzed önmagad vesztetted el.
Van néhány olyan perc, amikor legszívesebben láthatatlanná válnál és legszívesebben
semmivel sem néznél szembe. Ilyenkor elgondolkodsz, mi az értelme az egésznek.
Aztán jön valami, ami magával sodor, valami, amit nem tudod miért, de magával ragad,
lenyűgöz, ugyanakkor felkavar és mély érzéseket ébreszt benned.
Lehet ez csupán egy találkozás, egy érintés, amitől kiráz a hideg, lehet ez egy csók,
egy ki nem mondott szó, érzések, amiket nem mondasz ki.
"
 


"Egyszer rájövünk, hogy lett volna szebb.
Egyszer egész biztosan rájövünk, hogy lett volna bölcsebb,
de mostmár van, így ahogy van és ha rossz is, hát így tudtam legjobban.
Tán holnap jobban játszanám és szebben, szebben mondanám.
De ez már így marad."
(Zorán)





"Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok."
(Reményik Sándor)



"Az a legnagyobb
fájdalom az életben,
mikor az ember szeret valakit,
és nem tud vele élni.
"



 

 

 

 

"Az álmokért harcolni nem lehet, az

álom csak furcsa játék, s gond mi

feledteti a perceket.

Az álomból szőtt vágyak csak

csalódást okoznak:....hogy tudjuk,

VALÓRA SOSEM VÁLHATNAK.

Az álom gyönyörű percei

szertefoszlanak, mint

szivárvány színei, s benne

MINDEN, AMI OLY CSODÁS,

AMIRE VÁGYUNK EGY

ÉLETEN ÁT.

S mégis! AZ ÁLOM A LEGSZEBB,

mert benne valahol ,

ÚJRA ÉLNI KEZD LELKED...,

S EZ AZ EGYETLEN, MIT

NEM VEHET EL SOHA

SENKI TŐLED! "





  




"Én úgy szerettem volna élni,
Minden halandóval beszélni,
Mindenkinek nevét kérdezni,
Mindenkinek szívét érezni,
A járdán osztani virágot,
Tegezni az egész világot.
Megsímogatni, ami állat,
Becézni minden fűszalat.
Dícsérni egész sereggel
A Napot, ha fellángol reggel.
Az esti csillaggal beszélni,
Testvéri csókkal hazatérni.
Én így szerettem volna élni..."
           (Szép Ernő)    
      
   

 
        

Üdvözlet...










 

 

86.gif

Szia :-)!


 


"Ne menj előttem, lehet, hogy
nem tudlak követni.
Ne gyere mögöttem, lehet, hogy nem tudlak vezetni.
Gyere mellettem és légy a barátom."









A barátság kertje

A barátságot mondhatjuk egy kertnek,
melybe sok-sok kis magot elültethetsz.
Kedvesség és nevetés a locsolás,
s a szeretet lesz a kinyíló virág.
Türelem, megértés, gyengéd figyelem
napsütésnél jobban melegítenek,
Így nem hervad a szeretet virága,
s aki ültette, örökké csodálja.


 

Köszöntés...

LÉPJ BE ÉS NÉZZ KÖRÜL....:-)!



 



.Játssz el egy dalt,csak úgy magadnak halkan Segít elfeledni,
hogy valahol baj van Játszd azt,hogy TE is benne vagy a dalban
Játszd azt,hogy mosolyogsz,
s nem érdekel semmi Játszd,
hogy érdemes mindennap embernek lenni...


 






A szív hangjai...

Hunyd le a szemed éld az álmod,
Azzal sose törődj,mit mondanak mások.
Hisz Te lélegzel, Te nézel és Te látsz
Magadnak választod, amit választottál.
Egy perc csak az élet, ha boldogtalan vagy,
A legkisebb örömökkel tedd boldoggá azt.
Találd meg a fényt a fekete éjben,
A boldogságot a boldogtalan létben...





Tiszta szívvel!

Adni, nem könnyű, elkapni a pillanatot
Elvárások nélkül, őszintén adni, mi megadatott
Nem várni cserébe semmit, és tisztán fogadja kinek adod
Tiszta szívvel, az egész világot odaadhatod.

Kapni áldás, ha nem sérti a pillanatot
Elvárások nélkül, boldoggá teszi a napot
Őszintén fogadva, kétely nem marhatja a szándékot
Tiszta szívvel, az egész világot megkaphatod.

Lelked, ha fázik...


Ha hideg van fázol, kabátot veszel,
szabad nyakadra, meleg sálat teszel.
Dermedő ujjaid pamut kesztyű védi,
kalap a fejed, ha a szél hajadat tépi.
Viszont... ha lelked fázik, és megfagyott
hiába a test, mit az Isten rárakott
üveges, rideg lesz a tekinteted
nem veszed észre, ha a boldogság integet.
A lelket mi melegíti? - a szeretet
olyan mint a tűz, kialszik ha nem dédelgeted.
Bezárul, akkor már hiába minden, árva
fázik csak, a megváltó szeretetre várva.
Ne panaszkodj akkor! - csak te tehetsz róla
hagytad, a gyűlölet rideg sötétbe tiporja
lelked, hát segíts magadon!
Hagyd az utat, a szeretetnek szabadon!


Néhány szál virág a lelkednek,
Hogy szépség járja át,
Mert a virágok mosolya,
Beragyogja lelked falát.
Olyan tiszták a virágok,
S mind oly fájdalmasan szép,
Mint nyári égbolt zenitjén
Az azúrszínű ég.
A fáradt test csak földi árnyék,
S néha, ha a fény teheti,
Az égről ereszkedik hozzád,
Hogy körbefonják szívedet
A szeretet fénysugár-erei.

 
"Érezted már, hogy "bárcsak ez a pillanat örökké tartana"!
Ha igen, akkor Veled is történt már pillanatnyi csoda.
Amikor mosolyod kinyitja a szeretet virágát -
és ebben a virágban minden színt megláthatsz.
 
Minden szirmon ül valaki, akit vártál -
és most már ott marad Veled, megnyugodhatsz.
 
Az önzetlen szeretet csodaszámba megy a világon
Tudod az az érzés, mikor melegséggel teli bármi áron.
Azt gondolod, talán nem is létezik....
Pedig megtalálhatod, mert Benned is ott lakozik."



 


ÖRÜLÖK, HOGY ITT VAGY :-)!


 




      "Ha megszeretlek kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám. De, jól

 gondold meg - BÁNTANA, HA AZUTÁN SOKÁIG

ELKERÜLNÉL!"
/József A./
          



ÉREZD JÓL MAGAD! KÖSZÖNÖM, HOGY

MEGTISZTELTÉL


 LÁTOGATÁSODDAL! ...GYERE MÁSKOR IS :-)!

 

 

 

 


V Á R L A K ....:-)!


 

Naptár, óra

 

 


 
NE FELEDKEZZÜNK MEG A NÉVNAPJUKAT ÜNNEPLŐKRŐL SEM:

 

BOLDOGSÁGRÓL...

Hinni kell...

Hinned kell  a boldogság Iehetőségeben,
hogy csakugyan boldog légy. Az vagy,
amit gondolsz, és csak azt tudod el-
gondolni, amiben hiszel. Ne gondolj a
hanyatlásodra, mert bekövetkezik. Ne
gondolj a veszteségre, mert veszteségek
érnek. Ne gondolj a szomorúságra, mert
lelked sötétségbe borul. Ne gondolj a
rosszra, mert a mélybe taszít. A jó
gondolat: ajándék, szárnyalás, magasba
vágyódás, felemelkedés...
Élni csupán a Iegtisztább vágyak
szerint érdemes. Attól függően, hogy
vagyaink keserűek vagy édesek, fanyar
vagy boldog lesz az életünk. Képzeld el,
amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél.
A boldogság vágy, a képzelet, hit, a
cselekedet megvalósulás.




 

Mosoly

Nap süt, szél simogat, nem álom,
Eső esik, sötétedik, nem bánom.
Arcomon szám felfele görbül,
Szívemen lelkemen béke ül.

Álom rosszabb most, mint a valóság,
Se gondok, se problémák, szép világ.
Nem fáj most a rossz, inkább segít,
Minden kellemes pillanat jobban vidít.

Lehetek most egyedül vagy tömegben,
Igazából nem érdekel semmi sem.
Csak az, hogy rendben van most minden,
Hiába magányos szívem lelkem.

Mosoly arcomon, szívemen, lelkemen,
Leírhatatlan béke van most itt benn.
Nem alapul ez semmin, csak a változáson,
Túllépek most azokon az átkozott hibákon.

Érzem, van erőm hogy rendbe tegyek mindent,
A valóságban, az álmokban és bennem.
A rend, a béke, a nyugalom most sokra ment,
Tudom, talán most rendben lehet mindenem.

Madár repül, énekel, s nézem,
Ez nem az a nap, hogy egy szóval elintézzem.
Hallgatom énekét, csodálom könnyedségét,
Nem hazudok! Felkínálta nekem segítségét!

Erő szállt belém, hatalmas és elmondhatatlan,
Segítséget ad minden átkozott gondomban.
Nem hittem volna sohasem, hogy eljön ez,
De itt van, segít, jó szavakat köt minden jó tetthez!





 

Tiszta szívvel

Szerelem, melyre tiszta szívvel gondolok
Miközben gyönyörűen ragyog odakünn a napsugár
Ha rád vágyom, valahogy úgy érzem, még az égbolt is azúrkéken oly csodás
Mert a szerelmed sohasem volt rossz hozzám, és a csókjaidat sem éreztem hamisnak ajkaimon
Mert a lelkem, bár olykor nyughatatlan, mint a "Hullámzó, akár a Balaton"
De mégis boldogság tölt el, amikor látlak, kedvesem
Szívem, akár a rejtély, mégis szeretlek téged
Csillagok, melyek szépen ragyognak ott az égen
Valahogy mindig közelebb érezhetnélek
Álom, édes álom, akkor vagyok boldog igazán, mikor a madarak csicsergését hallom
Mozdulj, belső fényspirál, hozd el nekem a csodák édes emlékét
Mozdulj, belső fényspirál, hozd közel hozzám a meseszép virágok illatát
Mikor érezhetem a hullócsillagok rezdülését
Mert akarom a legszebb szerelmet az éjszakában
Mert akarom tudatni veled küldetésünk; szeressük egymást
Hisz csak egy pillanat, ahogy bennem egyszerre mindent jól látsz
Mert te vagy számomra az igazi csupa boldogság.




Boldogság egy darab lapon

Hogy nekem mit jelent a boldogság? Hogy én mitől
vagyok önfeledt?
Hogy mi az, ami miatt a monoton napok szürke
köde megreped?
Csak az, hogy írhatok, hogy tintával vethetem
szívem egy darab lapra,
Hogy tollamból folyik a gondolat, majd
megállapodik szavakba.

Csak úgy táncol a papíron megállás nélkül,
s feketével mesét fest,
ilyenkor megáll az idő, eltűnik minden,
felmelegszik az egész test.
Álmom, hogy alkossak, a világot
rímekbe szőve,
Gondolatban magas hegyen sétálok,
majd letelepszem egy kőre.

Le egy kőre, nem szólok semmit,
csak bámulok előre,
Majd szemem becsukom, és csendben
rábízom magam a szellőre,
így látom egyszerre a jövőt és a múltat,
egy szebb jelent, nem ennyire bonyolultat.
Csak egy percre minden rosszat elfeledni,
élni a szabadságot, nem csak reménytelenül keresni,
csak egy percre megszűnni, elengedni minden
határt vagy gátat,
egy percig érezni az életet, minden növényt s a fákat,
alkotni csak, hogy boldog legyen ki eddig szenvedett,
álmom, hogy pár sorommal megmosolyogtassak ezreket.




Mi a szerelem(?)

Szerelem az, amikor csillogó szemedbe nézek,
Olyankor minden gondolatom a messzeségbe téved -
Szerelem az, amikor szavaid zeneként csilingelnek
fülembe,
Hogy ki ne engedje semmi soha az életbe.
Szerelem az, amikor megfogom bársonyos puha
kezed,
Mely erőt ad mindig, mikor nem bírom a terhet.
Szerelem az, amikor puha ajkad az ajkamhoz ér,
Mely pecsétként zárja be a boldogság emlékét.

Szerelem az, amikor csillogó szemembe nézel,
Olyankor érzem, a kínzó vágy, ami emészt fel.
Szerelem az, amikor mámoros szavakat suttogok
a füledbe,
Melyekkel magamhoz láncolnálak egy örök
életre.
Szerelem az, amikor megfogod kérgessé vált kezem,
Olyankor már tudom, bármit tehetsz velem.
Szerelem az, amikor ajkam a puha ajkadhoz ér,
Hogy érezzem kedves tested minden leheletét.

Szerelem az, ahogy egymásra tekintünk,
Hogy szinte eggyé forr szellemünk és testünk.
Szerelem az, ahogyan ezeket a sorokat írom,
Szerelem az is, amikor ezeket neked elmondom.

Szerelem az, amikor rám gondolsz, és amikor én
rád gondolok,
Mert szavak nélkül is tudjuk, nem vagyunk mi mások,
csak boldogok!


 

Csak mosolyogj

Mosolyogj, hisz mi szebb ennél?
Mosolyogj, mert a bánat gyenge ellenfél.
Tündököljön arcodon a meseszép csoda,
Áradjon lelkedből a szeretet dallama.

Hát nem egyszerű, húzd szét ajkad,
Hát nem egyszerű, a bánat már apad.
Mert mit ér, ha bús a kedved?
Legyen napsütés hűvös éjszaka helyett.

A boldogság mámora

Ha boldog vagyok, kivirulok,
Ha boldog vagyok, ragyoghatok,
Ha boldog vagyok, újra szerethetek,
S ha boldog vagyok, sosem feledhetek.

Ha boldog vagyok, az angyalok is mosolyognak,
Ha boldog vagyok, az emberek is kivirulnak,
Ha boldog vagyok, szívem kellemes lázban ég,
S ha boldog vagyok, azt szeretem én.

A csöppnyi boldogság is boldogság,
Ne hagyd, hogy elnyomja a szomorúság,
Vigyázz a boldogságra, mert gyorsan elszalad,
És vigyázz a szomorúsággal, mert az soha nem megy haza.
Mindig elkap, elfojtja azt az érzést,
Mikor látsz valamit és tudod, hogy utolér,
Szívedbe fagyasztja azt az érzést,
Remélem megválaszoltam a kérdést.

De a boldogság elnyomja azt az érzést,
Ha boldog vagy? Az nem is kérdés,
Ha boldog vagy, szíved lelkeddel táncol,
S a boldogság egy csodálatos mámor.



"A boldogság

A boldogság az egyetlen a földön,
amit irigyel még a gazdag is,
hiába van neki kincse,palotája,
ha egyedül bolyong, s boldogsága nincs.

A boldogság az egyetlen a földön,
amely mindennél fontosabb talán,
s mégis oly kevés ezen a földön,
kinek a boldogság örökké kijár.


Lehet kincsed és hatalmad,
megvehetsz mindent mit kívánsz,
s bár a pénzedért szeretni fognak.
boldog attól még nem leszel talán.

Sokszor a szegény a gazdag,
hisz mindenkinél gazdagabb talán,
kit kedves szavakkal,forró öleléssel
szerető párja karjaiba zár.

A kedves szót nem pótolja semmi!
Kinek kell az,ki dölyfös és puhány
,csak aki szívből tud szeretni,
az lehet boldog igazán.
"



PILLANGÓK TÁNCA...

 








 
Nem érdekli, mi lesz holnap,
csak eszik és araszolgat.
Szekálják is sokan érte,
ám senkivel nem cserélne.

Petéből kelt, óvta erdő,
lombzabáló csúf tekergő
lett belőle – mondják róla.
Régi álma vált valóra,

bábbá vénült istenadta,
langyos szellő babusgatta…
Aztán… nocsak! Új varázslat:
napsugártól pille szárnyak

öltöztetik új ruhába.
Még a páva is csodálja!
S lám egy lepke a magasba'
hernyóságát kikacagja.







Farkas Éva: Lepke

 

Nem érdekli, mi lesz holnap,
csak eszik és araszolgat.
Szekálják is sokan érte,
ám senkivel nem cserélne.

Petéből kelt, óvta erdő,
lombzabáló csúf tekergő
lett belőle – mondják róla.
Régi álma vált valóra,

bábbá vénült istenadta,
langyos szellő babusgatta…
Aztán… nocsak! Új varázslat:
napsugártól pille szárnyak

öltöztetik új ruhába.
Még a páva is csodálja!
S lám egy lepke a magasba'
hernyóságát kikacagja.


Mentovics Éva: A pillangó tánca

Napsugaras rét felett
táncos kedvvel lépeget.
Harmatvízben megfürödve
reggelre már víg a kedve.

Tarka szárnya libbenő,
lábán pöttöm cipellő.
Jobbra perdül, balra táncol,
nektárt gyűjt a szép akácról.

Kémleli a kék eget,
virágszirmon lépeget.
Csillámporos fodros szárnya
pillekönnyen perdül táncra.





 

Gazdag Erzsi: Száll, száll a pillangó

Száll, száll a pillangó,
rét fölött libegő,
víz fölött villogó.

- Rét fölött libegő,
víz fölött villogó,
szállj le hozzám, szállj le,
pávaszempillangó!

- Nem szállok le hozzád;
tenyeredbe zárnál.
Szabad szállásom van
minden kis virágnál."


 

Beney Zsuzsa: Tavasz

Gyere, kicsi lepke,
szállj le az ágra,
ragyogj föl, csillag,
világíts az ágra,
hullj, eső cseppje,
lágyan az ágra –
hadd dajkáljon száz kis bimbót
hajnal hasadtára.










 


 


Gyermeklét




Ha őriznénk magunkban
azt az időtlen gyermeki csodát,
mely észrevétlen világra tárta,
a lélek ajtaját,
ha megőriznénk magunkban
a mindenséget értő apró gyermeket,
ki világnak-világa lett,
ki őszintén s még tisztán szeretett,
ha őriznénk magunkban
a gyermeki lelket,
mely mindenért, semmit sem várt,
és semmiért, mindent felejtett,
talán akkor szebb lenne,
jobb lenne az élet,
mert szívünk mélyén megmaradnánk
jóságosnak, szépnek,
talán akkor értenénk
a kimondatlan szót,
s nem adnánk mást
csak csupa-csupa jót,
ha megőriznénk magunkban
a gyermeki álmot,
szeretettel s szívvel élnénk:
földi boldogságot.....

Álmaimban...






                                          

Hogyha egyszer álmaim ,valóra válnak,
Ot leszek a kis sziget közepén,
Ahol pálmafák álnak.
Viznek szine kék mint a tenger,
Belseje milliónyi élölényt rejt el.
Szemcsés homokot egész nap taposnék,
Bele dugnám lábam,hogy meg ne fázzék.
Napsütésbe nyújtózkodnék nagyokat,
Mig el nem jön az este,
S akkor nézném a csillagokat.
Hullámokkal játszadoznék s ha eljö az éjj,kis kunyhómba megaludnék.
 

Néma barátság...





Néma barátok voltak, 
s mint valami balsorstól, 
úgy óvakodtak tőle, hogy bizalmasabb kapcsolatra lépjenek. 
(...) Lehetett volna megmagyarázni ezt az érzést, 
mely egyszerre tette baráttá , és ellenséggé, 
s éppúgy vértezte egymás irányában közönnyel, 
mint amennyire egymáshoz kapcsolta ösztönük szerint egyesítve, 
valójában pedig elkülönítve kettejüket. 
Ki tudja, talán meg akarták őrizni illúzióikat.
Vagy féltek érzéseiktöl

Merj álmodni...



Az álmok jók és szépek,
merj álmodni
Hisz azok valódinak tünnek.
Mindenröl mi szép és jó,
Merj álmodni.
Igaz reggel ra ébredsz
hogy...már vége..
De te igy is
Merj álmodni.
Álmodj egy magas hegyröl,
melyre felmesz
Meglatod majd a hegy csucsán,
Egy gyönyörü világ tárul eléd,
Látni fogod szemeiddel,
 Mily gyönyörü a táj.
Erezni fogod ahogy,
a nap majd át melegiti testedet,
s elvakitja szemeidet.
Merj álmodni a szerelemöl
a vágyakozásarol..
Melj lelkedet el viszi ,
A  felhök közt élni
Szálni mint a madár szabadon.
Ugy fogod érezni ,
hogy te is röpülsz,
Ha széttárod karjaid,
Te is szárnyakra kapsz
Gondolataidal,vágyaidal,
A városok alattad,
 pöttömnyi buborékokként
Beolvadnak lassan,
A szinek kavarkádjába.
Merj álmodni..
A végtelen szeretetröl
Legyél egy nyilló rózsa,
Ki egy harmatos reggelen,
Nyitja szirmait.
Es illata bejárja a szivedet,
Annyira illatos,
 hogy szinte elakad a lélegzeted
Legyél egy könycsep,
Mely szemeden lefolyik.
Erezni fogod meleg arcodon
Merj álmodni ,
 Az igazi szerelemröl,
Mely oly perzselö.
Merj álmodni ,
álmaid valová valhatnak,
Ha nagyon akarod,
Te csak..
Merj álmodni .

Romantikus versek, idézetek








  Amikor lehunyod két szép szemed,
 amikor párnádra, hajtod fejed, 
amikor gondod holnapra hagyod, 
amikor álmodsz én veled vagyok!
  
 Azon a napon, amikor rád találtam, egyedül voltam, senkire sem vágytam.

Te értem jöttél, igazán szerettél. 
Köszönöm azt, hogy a mindenem te lettél.
     Eltűnődöm mennyit vártam Rád, 
hosszú hetek több, mint gondolnád. 
Eltűnődöm mennyit álmodoztam én, 
s mi eddig álom volt most mind az enyém.




"Néha úgy érezzük,
hogy nehéz az élet,
Ilyenkor semmise vidít fel téged.
De van egy szó,
mit úgy hívnak remény,
Ő ott lakozik a szíved legmélyén. Helyre jön minden,
csak reménykedj és higgy nekem, Hiszen ha könnyű lenne a létezés, nem is hívnák életnek.
Ha megszülettél,
becsüld meg,
mert az tényleg egy csoda,
De csak egy életed van,
ezért
éld meg boldogan."

 






Miért nem lehet velem ki fontos nekem? 

Miért van távol a szerelem? 
Miért ilyen nehéz nélküle? 
Miért vágyok utána minden percben? 
Mindez rejtély csak várok, hogy teljen az idő s, 
hogy minden álmom egyszer valóra váljon! 
 
    Két csillag ragyog az égen, egyek ok már nagyon régen. SzeretIek, suttogják váltig, egyik te vagy, én a másik.
 
Legboldogabb perce lesz életünknek,
 mikor csendben összeér a szánk. 
Égő tüzét nézném én szemednek 
és a magány csendje, vigyázna ránk! 
 
 
     Ha van egy szív, mely érted dobban,
 szeresd őt mindenkinél jobban. 
Mert ki tudja, lesz-e idő, 
mikor fáj a szíved érte, de már késő.



 





Nemes szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek,
csupán tiszta szív és sok, sok szeretet.
/Pázmány Péter/



Ahogy most én érzek irántad, nem vágyott rád így soha még senki. Vágyom rád a, halálomig... Nem tud téged más így szeretni!
 
     Amióta belenéztem a szemedbe éjjel s nappal Te jársz az eszembe. 
Szemed ragyogását nem tudom feledni,
 mert megtanítottál igazán SZERETNI!
 
Azt mondják, hogy szerelembe csak egyszer lehet esni. De ez nem igaz, én minden egyes alkalommal szerelembe esek, amikor rád gondolok.
 
     Én azért születtem, hogy szeresselek, te azért születtél, hogy szeressenek.
 
     Mikor az égen millió csillag virul, lelkemben egy apró láng kigyúl: egy láng, mely érted lobog, s szívem addig gyorsabban dobog...
 
     Nem tudunk semmit a jövőről, csak tobzódunk önfeledten a mába. Pillanatokat lopunk az időből, s a végtelent leljük egymás karjában.


 






"A szív zenéje

Lüktet , dobog állandóan ,
érzelmünket változtatva ,
éltünket meghatározva ,
hozza mindig összhangzásban
a fizikai létünket .

Szerepe a karmesterség
az érzelmi életünkben,
közvetít az ingereken ,
hogy az így lett személyiség
összhangban legyen teveled .

Al - és felhang özönében
fejti ki tevékenységét
és muzsikáló szerepét ,
uralkodván embereken
parancsoló rezgésekkel .

A fizikai testeddel ,
valamint az érzelmeddel
létrejövő harmóniád
és az elrebegő imád
a példaképe énednek .

Boldogság és keserűség
változik a zenéjében ,
ritmusának tengerében .
Megszűnőben a szürkeség ,
amelyben az ember elvész .

Lüktetően zenél tovább ,
az éltünket így fenntartván .
E szerepét elfogadván ,
így haladunk mi is tovább
az életünknek ösvényén .

Ráhangolódik így gyorsan
Környezetünk hangjaira ,
csökkentvén a távolságot
és az emberi másságot
a társadalmi összképben .

A Világmindenségéből
meríti energiáját ,
amely állandó mozgását
biztositja és így lüktet ,
zenéjével gyönyörködtet ."

 

Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak. Csak egy óráig szeress, míg megsúgom, kívánlak. Szeress egy napig, míg csókolni tudlak. Szeress egy életen át, s mindig szeretni foglak.







   A képzelet vad ösvényén az álmom hozzád szállt,
 a gondolatom nálad járt, s minden álmom valóra vált.
 

 Akit párodul rendelt az ég, 
becsüld meg, szorítsd meg kezét.
 És, ha minden álmod valósággá válik, 
ne feledd: Légy hű mindhalálig!



     A szerelem olyan szép szó csak keresd, hisz oly jó. 
Ezt az érzést, amit csak akkor érzel, nem kérdés, 
csak akkor érted, ha már átélted!
 
              Más csókol, más szeret és más karja zár. 
De emléked megvan, szívembe temetem, bárhová bújsz én sohasem feledem.

 
 
Nap szereti úgy az óceánt, mint én mosolygó lépteid! Úgy szeretIek, mint szomjazó a, harmat friss cseppjei!



 












Akarsz-e játszani...


A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindíg, mindíg játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán téát inni véled,
rubin-téát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált? 

P I H E N É S...


...a halacskák teljesítik kívánságaidat, ha mozgatod előttük az egeret...:-).



....TENGERBEN  "A CSODÁK SZIGETE..."




CSAK NÉZD... ÉS LAZÍTS!  :-)!



A legtutibb dolog, ami eddig történt velem

                

ÖRÜLÖK, HOGY BENÉZTÉL HOZZÁM... :-)


 
                
        ...DE, MÉGIS..., AMI A "LEGESLEGTUTIBB", ŐK :  
                    


                           


  LILLÁCSKÁM:
   
                   
      

                                
                                


  NORBIKÁM:
                                                                                      



 

                                   
  
                 
A VILÁG LEGCSODÁLATOSAB DOLGA:  ...ANYÁNAK LENNI...


              "Az anyaság a legnagyobb szentség a világon...
              Fájdalomban, könnyben születik,
              mérhetetlen öröm és bánat fakad
              belőle. De, nagyobb boldogságot
              nem adhat semmi, :
              MINT ANYÁNAK LENNI!"



"ANYA...

 Egy biztos! Ez az a szeretet, mely nem múlik el soha!
 Mert túl van téren és időn. Mindegy, hol vagy és mikor
 látlak. HA ÉLETEMBEN CSAK EGYSZER, AKKOR IS
 SZERETLEK!  Nem kell Veled élnem, nem kell naponta
 látni, ölelni, érinteni, símogatni Téged. Elég, ha megpil-
 lantlak a vonatablakban. Vagy még annyi sem kell, csak
 tudni, hogy vagy...valahol..."
 (Müller Péter)


  
            

GYERTYA

             "Nem sárgát lát a gyermek, csak színét
              a gyertyalángnak. Cseppfolyós viaszt
              nem érintett még, nem tudja mi várja,
              ha láng tüzes szívébe belekap, Ő csak
              a látványt ismeri, meg azt a dallamot,
              hogy  "Ég a gyertya ég...",
              én sem látok mást: gombtükrös szemét,
              s rajta a lángot, páros lángokat,
              de nem látom a gyertya jelentését -
              már nem értem azt, amit Ő nem ért még.
              Mi a tűz? Hogyan feltételezhető, hogy azt
              látjuk, amit a csecsemő?"
              /Szabó T. Anna/





 









KÉREM AZ ÉLETET - GYERMEKEIMÉRT:

"Fák, csillagok, állatok és kövek
Szeressétek a gyermekeimet!
Ha messze voltak tőlem - azalatt -
eddig is Rátok bíztam sorsukat.
Hozzám mindíg jók voltatok,
SZERESSÉTEK ŐKET, HA MEGHALOK!
Tél, tavasz, nyár, ősz, ligetek
SZERESSÉTEK A GYERMEKEIMET!
Te homokos, köves aszfaltos út
vezesd okosan a lányt, a fiút!
Csókold helyettem szél, az arcukat,
fű, kő - légy párna a fejük alatt!
Kínáld Őket gyümölccsel almafa,
Tanítsd Őket, csillagos éjszaka!
Tanítsd, melengesd - Te is Drága Nap,
Csempészd zsebükbe titkos aranyad!
S Ti mind, élő és holt anyagok
Tanítsátok Őket, felhők, sasok!
Vad villámok, jó hangyák,  kis csigák,
VIGYÁZZ REÁJUK, HATALMAS VILÁG!
Az ember gonosz, benne nem bízom...
De, tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom!
IGAZ ROKON, HOZZÁTOK FORDULOK:
TŰZ, VÍZ, ÉG S FÖLD LESZEK, HA MEGHALOK...!

TŰZ, VÍZ, ÉG ÉS FÖLD, S MINDEN ISTENEK,
SZERESSÉTEK, AKIKET SZERETEK!"


                             (Szabó L.)






 

 



                      

Idézetek az életről...


Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy, akkor majd végre élvezheted az életet. Idővel rájössz, hogy ez nemcsak örömet szerez, hanem valami sokkal mélyebbet ad: értelmet az életednek.



Az élet nem egyenes, jól belátható folyosó, melyen felszabadultan, akadálytalanul vonulhatunk végig, hanem ösvények labirintusa, melyen át hosszan tartó és bajos kutatással kell meglelni az utat, s eközben időről időre zsákutcába jutunk. Ám ha van hitünk, mindig megnyílik előttünk egy ajtó - talán nem pont az, amelyikre mi számítottunk, de mindenképpen olyan, mely mögött a helyes út vár ránk.


Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását.

Minden élet telis-tele van illúziókkal, valószínűleg azért, mert a valóság elviselhetetlennek tűnik számunkra.

A csend hangja...


A csend titokban elmond mindent
Csak figyelned kell, s hinned, hogy megértheted
A csend mélyén hangok rejlenek
Csak hinned kell, hogy te is elérheted

A csend beszél, ha értő szív hallgatja
A mélységek legmélyét is meghallja
A csend hangjai az érintést nem tűrik
Ha látni akarod, azonnal eltűnik


Tandari Éva:
A Csönd Szigete vár


 
A Csönd Szigete az én kis otthonom.
Itt béke van! Jöjj el, ha elfáradtál nagyon.
Itt elkerülheted a rohanó világ zaját,
és elfeledheted az idő vad rohamát.

 

Itt nem kérdez senki, hát nem kell, hogy felelj,
és nem kell, hogy jó légy, hogy modorra ügyelj.
Az sem kell, hogy köszönj, csak jöjj be, és pihenj!
Hogy erőd legyen küzdeni, ha már muszáj, hogy menj.

Az Élet egy küzdőtér, hol vad harcok dúlnak,
hol döntő szerepe van minden órának és napnak.
S tán még a perced sem lehet egészen a Tiéd!
Föl kell áldoznod azt is; a túlélés tüzén.

Nem érsz rá Szeretni! Virágot nevelni,
s ha gyermeked kérdez, nincs időd felelni.
Mindennapi harcod foggal körömmel vívod,
jöjj hát ide pihenni, ha már végképp nem bírod.

Itt nincs Idő, nincs Harc, s nincs Hatalom,
Itt a Csend lépdel körötted puha lábakon.
Itt szabad sírni, és szabad semmit sem tenni,
Itt szabad csak úgy egyszerűen,
EMBERNEK LENNI!

Csend

Vágy voltam, mámoros, repkedő,
megöltél, azóta csend vagyok,
makacs hálót szövök köréd
és hiába szólsz, én hallgatok.

Majd végtelenné növök benned
és nem leszek többé oltalom,
bár hozzád bújok, átölellek,
de megöllek én is, jól tudom.

(Kormányos Sándor)


 

Mikor érzem magam a legjobban

TERMÉSZETESEN AKKOR, HA AZZAL
LEHETEK :-)


M OTTÓM A SZERELEMRŐL:
                         ÉDES,
 AKIT
NAGYON SZERETEK!








Fuldokló buborék vagyok, mely ott lebeg benned,
Körülveszel, mint egy végtelen tenger, s csak létezem.
Nem látok, nem hallok, de mégis tudom, hogy fuldoklom.
Szüntelen várom, hogy itt legyél, hogy lássalak, érezzelek,
De addig csak lebegek üresen, némán, s tétován,
Vágyakozva, számolva a perceket,
Míg értem jössz, s én, bárhova, de Veled mehetek.





Mióta megláttam őt, a szívem lázban ég,
bármerre is járok, mindig látom két szemét.
Kísér drága arca, mint egy álomkép,
tiszta fénye árad széjjel, lelkem éjjelén.
Hogyha őt nem látom, keserves, bús az életem,
mindig sírni vágyom, mert más nem kell énnekem.
Az álmom mindig ő volt, a szívem csak rá várt,
a lelkem, mint egy vándor, sok felé járt, míg végre rá talált.
Csak érte dobban a szívem, csak neki élek én,
lángjában égni vágyom, s megsemmisülni az ő szívén.

Szeretem

Csak jött az érzés némán,
mint téli fényben az első hópihék.

Táncolva közeledett,
mint féktelen tűz lobog puszta mélyén.

Sok apróságból éledt:
szívmelengető, édes mosolyokból.

Kis semmiségekben szólt,
mégis hideg, karja még át nem karol.

Lángoltam vele nyáron,
most csöndben ég a tűz téli éjszakán.

S a rőzse meg-megroppan
szeme sugarától, hangja hallatán.

Titkon pillant egymásra
így, két fiatal, édesen bús szempár.










          















 
 



       




 
ÉLETEM NAGY ÉRTELME Ő.
 
                                              Ha mindenki más elpusztulna és csak  Ő maradna életben,  általa tovább élnék én is. De, ha mindenki   megmaradna és csak Ő pusztulna el, az egész világ idegen lenne  számomra! ...nem érezném magam többé a részesének.



M OTTÓ M A SZERELEMRŐL:
                                          ÉDES!
 
"Nem akartam Belédszeretni és nem hiszem, hogy Te is akartad
  volna. De, amikor találkoztunk - mindketten éreztük -,  hogy nem
  tudunk tenni semmit az ellen, ami Velünk történik. Egymásba
  szerettünk, minden különbözőségünk ellenére és ezzel valami rit-
  ka és gyönyörű jött létre! ...az én számomra az ilyen szerelem csak
  egyszer adódik meg az  életben, ezért vésődött minden pillanata
  egyformán az emlékezetembe, s EZÉRT NEM FELEDEM SOHA,
  EGYETLEN MÁSODPERCÉT SEM!"


 




 


"Itt vagy. Belesímultál a napjaimba. Ha arra gondolok, egyszer majd
  nem símogatsz, egyszer majd nem csókolsz, felsikít  torkomból
  a kétségbeesés! DE, VAGY! DE, SZERETSZ! Szemed csillog, ha
  rámnézel...tudod, mindjárt összeölelkezve kacagunk - boldog,
  önfeledten.  Itt érezlek most is...,pedig messze vagy.  Szívem felett
  játszó kis medálhoz ér a kezem és testemben vibráló boldogság
  önt el.  Ó, ha le tudnám írni azt az érzést, mely most könnycsepp-
  ként koppant az asztalon! De, nem tudom! Leírhatatlan vonazalom!
  Lenéztem a könnycseppre...benne csillogott szivárványszínben a
  BOLDOGSÁG!  A boldogság is könnyet csalhat a szembe - hosszú
  évek siralma és sívársága után. Az ész nem akarja elhinni, naponta
  ezerszer kimondott suttogásom: ÖRÖKKÉ SZERETLEK! TE VAGY
  AZ ÉLETEM!  Nélküled nem éltem, Nélküled nem élhetek! Bűnös
  vagyok, mert szeretlek minden idegszálammal azt, akit nem szabad-
  na, akibe beleremegek, ha Hozzám ér!  Mindketten belehaltunk a
  vágyba, egymással átélt ezer csodába...! Megfogadtam: többé nem
  teszem, DE, KÉPTELEN VAGYOK RÁ!  Itt vagy...! Igen! Itt érezlek...!
  Most is érzem ajkad érintését, végigcsókolva, bőrömön felejtve
  leheleted ízét. Egymást szorítjuk, kapaszkodva a jövőbe!
  SZAVAK NÉLKÜL IS TUDJUK, ÉLETÜNK LETT E CSODÁLATOS
SZERELEM..."




 




 
                 
                                                        


 
"Hallgatom szavaid, símogatnak, álmaim mögé bújnak. Érzem
 rezgéseid és szinte észrevétlen ébred testünk. Halkan súgod fülem-
 be vágyad, hogy kívánsz...itt és most akarsz!  Szád izzó vasként
 fonódik feltárulkozó nyakamra, láthatatlan bélyegével pecsételve.
 Szavaid már elvarázsoltak, megsímogattak, életre hívták szunnyadó
 vágyam, s most ajkad érintése felszította a bennem nyugvó
 parazsat. Lassan lángolni kezd mindenem...kezem arcodhoz érin-
 tem, símogatom, lágyan cirógatom. Arcom hajad borzolja, ujjaimmal
 táncolnak a szálak. Szád finoman mozdul, siklik pontról-pontra...új,
 és egyre újabb meglepetést okozva bőrömnek. Halkan nyögöm a
 semmibe: kívánlak...míg csókolsz, kezed tétován útnak indul..."

 
                                                        


 
                                                    





Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!

 


Koltay Gergely, - Szeretlek

"Szeretlek, "csak" szeretlek.
A Mennyben és a Földön is
legyen szent a Te neved!
Mint mindennapi kenyerünket,
úgy add magad nekem most és máskor is!
Jöjjön el az "énországom", ahol szerethetlek Téged!
Hiába szeretsz mást, s ő is akar Téged.
Legyen meg az akaratom itt lenn a Földön,
mert én szeretlek akkor is, ha már nincs miért,
ha már nem kell senki kölcsön!

Ha már tudják, ha már tudhatják mások is,
én belehalok, tudom, de mégis, de még akkor is!
Mert szeretni kell lemondva, szeretni kell várva,
összekulcsolt teste izzadt nyomorával!
Pedig jó lenne úgy, ahogy szeretném én!
Jó volna úgy, ahogy szeretnéd még!
Ne eresszük szerelmünk idő előtt sírba!
Ne álljunk a gödör szélén tehetetlen, sírva!
Pedig meg fogok halni, és Te nem értettél semmit.
Meg fogok halni, mert nem tudtam adni.
Nem tudtam adni, csak ennyit!
Nem tudtam mondani, amit kellett volna.
Csak akartam élni, Neked játszani, játszani, nem félni!
Játszani Neked a reggelt a nap első sugarával,
a reggelivel, melyet ágyba hozok annak,
ki kedvesem eljátsza!

Ahogy a Földön, úgy a Mennyben is
Te szeretsz mást, de én szeretlek Téged!
Hogy engem fogsz szeretni, sohasem ígérted.
Te nekem vagy, de ugyanúgy másnak.
Krisztusnak jó vagyok, de bohócnak gyáva.
Messze vagy, de legyek bárhol is, szeretlek.
"Csak" szeretlek akkor is, még akkor is!
Szeress vigyázva, ne szeress bántva!
Szeress, mert a látszatnak könny lesz egyszer ára!

Borzas szerelmünket ki fésüli újra?
Hogyan jutunk a semmiből a mindeneken túlra?"








Ha felhő lennék,betakargatnálak,puha párnák közt ringatnálak,minden jóval elhalmoználak.Ha szél lennék,simogatnálak,göndör hajadon táncot járnék.ha hold lennék,beragyognálak,sugaraim utat mutatnának.Ha virág lennék,neked nyílnék,a kedvenc rózsád lennék.Ha csók lennék,az ajkadon ülnék,mindig pajkos lennék.Ha szív lennék,csak a tiéd lennék,mindig veled lennék...




"Neked adom lelkem

Csendes az éj, az égen ezer csillag.
A Hold égi útján felfelé ballag.
Telt arca fentről a Földre mosolyog,
Benéz az ablakon, szeme ránk ragyog.

Hűvös az éj, gyere, bújj ide mellém!
Én vigyázom álmod ezen az estén.
Csendes már minden, a nappal véget ért,
Helyét az estnek adta, aludni tért.

Bújj ide hozzám, és hunyd le a szemed.
Felejts el mindent, én fogom a kezed!
S ha hallod majd a csengettyűk dallamát,
Feltárom előtted lelkem kapuját.

Valahol messze egy manó útra kel,
S az Éjtündér most csak nekünk énekel.
Hallgasd csak, kedves, milyen szép ez a hang,
Hallod már Te is, hogy cseng a kis harang?

Hát hunyd le szemed, és Te is láthatod
Az előttünk nyíló, mesés világot,
Ahol ezer csoda és varázslat vár,
Szoríts magadhoz! Gyere, induljunk már!

Nézd csak, ez az a hely, ahol minden más.
Itt nincs rossz, nincs harag, semmi rohanás.
Ez egy sziget, a Vágyak Birodalma:
Lelkemnek mélye, az álmok világa.

Ez az a hely, amit magamban hordok.
Ha Rád gondolok, mindig itt vagyok,
Együtt Veled; mert Rólad szól az álmom.
Náladnál fontosabb nincs e világon!

Senki más nem látja, nem ismerheti,
Álmaim kapuját fel nem törheti.
Mások előtt e helyet zárva tartom,
És a kulcsát most Tenéked átadom.

Lesz majd egy hang, mely mindent megmutat.
Segít neked, hogy megtaláld az utat,
Ami elvezet Téged a lelkemhez.
Csak gondolj rám, és szoríts a szívedhez!

Mert Te vagy az, kiről annyit álmodtam!
E mesés világot Neked alkottam."


/Thalis Silvenier - Szerelem út ciklus/



 

 



♥ஜ۩۞۩ஜ♥  Az Igazi Szerelem  ♥ஜ۩۞۩ஜ♥

 ♥ஜ۩۞۩ஜ♥ 

Az az igazi szerelem, amely
mindig egyforma marad,akkor is, 
 ha mindent megtagadnak tõle.

Goethe




♥ஜ۩۞۩ஜ♥ Egy szó melynek kevesen tudják a valodi értékét..♥ஜ۩۞۩ஜ♥ .
és még kevesebben  tudják adni igazán !
Nagy része az emberiségnek meg kélne tanujami a :
SZERETET
"Talán semmi sincs szebb a világon, 
mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, 
akiben megbízunk, akinek kedves az arca, 
elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk." 

  " Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta,
a simogatást a kezem érezte,szép utakon a lábam vitt,
és a gondolatok a fejemben születtek,
mint az ég távoli villódzása,
de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és
belőle lett minden, ami 
SZERETET " 
♥ஜ۩۞۩ஜ♥


A  Barat                               

A BARÁT EGY MOSOLY, 
MELY BÁTORÍT HA FÉLSZ,
A BARÁT A TAPS,
MALY UJJONG HA CÉLBA ÉRSZ.
A BARÁT EGY KÉZ,
MELY FELHÚZ HA ELESTÉL,
A BARÁT AZ ÁLOM,
MIT ÉBEREN KERESTÉL,
A BARÁT EGY KÖNNYCSEPP,
MELY ÉRTED HULL HA BAJ VAN,
A BARÁT GYÉMÁNTPÁNCÉL,
ÓV TÉGED A HARCBAN,
A BARÁT A NEVETÉS,
MELY FELHARSAN HA MEGLÁT,
A BARÁT RÓZSAKERT,
MELY NEKED NYITJA BOKRÁT.
A BARÁT EGY CSILLAG,
MIT AZ ÉJ VARÁZSOL,
A BARÁT EGY DALLAM,
MIT MEGHALLASZ BÁRHOL,
A BARÁT EGY LÁNG,
MELY KITÁNCOL A TŰZBŐL,
A BARÁT AZ EMLÉK,
MIT SZÍVEDBEN ÖRZÖL.
A BARÁT IS CSAK EMBER,
S NÉHA TÁN HIBÁZIK,
DE SZERET,
S HA NINCS VELED,
ÉRZED HOGY HIÁNYZIK.




 
♥♥♥  Néha úgy érezzük, 
hogy nehéz az élet, 
Ilyenkor semmise vidít fel téged. 
De van egy szó, 
mit úgy hívnak remény, 
Ő ott lakozik a szíved legmélyén. 
Helyre jön minden, 
csak reménykedj és higgy nekem, 
Hiszen ha könnyű lenne a létezés nem is hívnák életnek. 
Ha megszülettél, 
ezért élj meg boldogan.
becsüld meg mert az tényleg egy csoda, 
De csak egy életed van,

ezért élj meg boldogan. ♥♥♥


 ♥Ha egy nap úgy érzed,sírnod kell... hívj engem. Nem ígérem,hogy meg foglak nevettetni... .de sírhatok veled. Ha egy nap el akarsz futni... ne félj engem hívni. Nem ígérem,hogy megkérlek állj meg.. de futhatok veled. Ha egy nap,senkit sem akarsz hallani... hívj engem. Ígérem veled leszek, és ígérem,nagyon csendben. De ha egy nap hívsz... és nincs válasz... gyere gyorsan,látogass meg. Lehet.. nekem van rád szükségem!!!"


 

 ♥ஜ۩۞۩ஜ♥ 

  Életcélunk keresése valódi kaland.
Megesik olykor,
hogy a keresőkön útközben elhatalmasodik a félelem,
a kétely és az egyedüllét.
Mégis, ha elszánjuk magunkat, és kikutatjuk,
mi rejlik szívünk,
lelkünk és tudatunk legmélyén,
felülmúlhatatlan kincsek birtokába jutunk.
Az út nem könnyű,
mégis mindent megér.

 ♥ஜ۩۞۩ஜ♥








Nézz a szemembe és a szívembe látsz. Ölelj magadhoz, hogy ne múljon a varázs. Fogd meg a kezem es ne engedj el soha, te vagy az életemben a legnagyobb csoda.
 
      

A szív hangjai...

Hunyd le a szemed éld az álmod,
Azzal sose törődj,mit mondanak mások.
Hisz Te lélegzel, Te nézel és Te látsz
Magadnak választod, amit választottál.
Egy perc csak az élet, ha boldogtalan vagy,
A legkisebb örömökkel tedd boldoggá azt.
Találd meg a fényt a fekete éjben,
A boldogságot a boldogtalan létben...

Mikor a gyönyör oltárán,érzékeink feszülnek. Mikor áldozva adózunk a kéjes gyönyörnek. Mikor elér az éledő vágy forró lehelete. Mikor feltör belőlünk a vágyakozás heve. Mikor fejemre kerül a szépség koronája. Mikor átölel mohó szemed ragyogása. Mikor örömöm csakis, a te örömöd. Mikor gyönyöröm csakis,a te gyönyöröd! Mikor szomjas szád csókja mennyei érzés. Mikor sóvárgó kezed selymes érintés. Mikor feszes hasad a párnám is egyben. Mikor ráhajtom fejem s felizzik a testem. Mikor pilláim mögött színes csillagok villódznak. Mikor mennyei hárfa hallat halk zenét. Akkor harsonák hirdetik fennen. Gyönyörünk mámorító énekét.


Ölelj meg, nem kell most a szó,
Jó ez a csend, olyan megnyugtató.
Hunyd le szemed, csitt, ne beszélj,
Ne szavakkal, a testeddel mesélj.
Hallgasd, ahogy ver a szívem,
Ereimben mint fut a vér,
Érezd bőröm rebbenését,
Mikor vállad az enyémhez ér.
Ölelj át, oly szép az este,
A Hold az eget birtokba vette.
A csend hangja lágyan dalol,
S lelked lelkemmel összehajol.




Ha látnád szemem csillogását, hallanád a szívem dobbanását,
ha tudnád mit érzek irántad, elhinnéd akkor, hogy mennyire imádlak.





Ahol az ég a földdel eggyé válik
Én várok Rád

Szívemnek Kedves vagy: szép, hazug, bár bántottál.

Ahol egyetlen-percben történik meg, ami végtelen!

Mondd, miért kell dideregnem még szerelmedért Kedvesem...

 

Érzelmek...

SZÉP GONDOLATOK


Nem tudok olyan jo lenni, amilyen szeretnék, 
de olyan rossz se, amilyennek lennem kéne ! 

Olyan vagyok, mint bárki más,
ki hallgat a szívére. 
Olyan ember vagyok, aki derűsen és lelkesen ,
viszonyul mindenhez, amit csinál.
ez vagyok en !



Nem ertem...

Gyönyörű az élet, bár néha nem értem.
Vannak percei, mit nem kéne megélnem.
Én tehetek róla?
Lehet, 
 hogy igen, de sok mindenről nem,
ezt szívemből hiszem!
Az enyémben volt minden, 
szép és varázslatos,
pokoli, 
gyötrelmes s néha iszonyatos.
Kaptam benne vágyat, 
szeretetet, álmot,
néha elfeledném az összes valóságot!
Sokszor nagyon sokszor
volt fájó, 
csúfos az egész,
de talán most a rossz a múlt ködébe vész.
Most talán már jó lesz, 
minden pillanat,
valóra válhat egy meseszép gondolat.
Így kell már lennie!
Elég volt a rosszból,
a félelmekkel teli,
pokoli napokból!
Nem vagyok öreg,
még annyi minden várhat,
meg kellene érnem a rám váró csodákat!
Nem tudom, mi jön még, az elettol nem kerek sokat
 Csak szeretetben, szeretnék élni,
boldogan, 
vidáman
szépeket megérni.
Vajon tul sokat kivanok ?


Nincs nehézség,
amelyet elegendő szeretet le nem gyűr;
nincs kór,
amelyet elegendő szeretet meg nem gyógyít;
nincs ajtó,
amelyet elegendő szeretet ki nem nyit;
nincs szakadék,
amelyet elegendő szeretet át nem hidal;
nincs fal,
melyet elegendő szeretet földre nem rombol;
nincs bűn,
amelyet elegendő szeretet meg nem vált..

Szívtől – szívig

Szél fújta fák lombtalan árnyai
lengnek az est pillegő szemén,
sötétbe csordult mécsek lángjai
csillaggá forrnak, megannyi fény
szórja álombéli himnuszát,
a szívben alázat pírja hull,
úgy öleli mint még senki mást.
Sóhaja szárnyán útra indul
érzelmek lüktető húrján égve,
ösvényein könnyekig vándorol,
lélegzete falakon áttörve
megérint, égig sodró mámor.
Sejtjeidből áradó tűz akkord
egyetlen érverésben körülfon,
nesztelen remény, szótlan bizalom,
gátak robajló füstje omol
darabjaira, felolvad lelkem
mindenestől, gyönyörű pillanat
zajtalan zarándoklatán Benned,
vérem idegszálai borzongnak
a varázson, mit egyetlen sóhaj
lényedből részegítve idéz
körém, szerelmes, apró láng moraj
szívtől – szívig mindörökké igéz.



"Élni annyi,
mint szeretni.
Szeretni látni és megmutatni,
érezni és érzékeltetni,
meghallani és meghallgatni,
magasba szállni és fölröpíteni,
kinyílni és felnyitni,
megérteni és megértetni,
együtt érezni és eggyé olvadni -
és tudni,
hogy a szeretsz es szeretve vagy
A leggyonyorubb erzes...



Az Élet himnusza

Az Élet egyetlen esély - vedd komolyan,
Az Élet szépség - csodáld meg,
Az Élet boldogság - ízleld meg,
Az Élet álom - tedd valósággá,
Az Élet kihívás - fogadd el,
Az Élet kötelesség - teljesítsd,
Az Élet játék - játszd,
Az Élet érték - vigyázz rá,
Az Élet vagyon - használd fel,
Az Élet szeretet - add át magad,
Az Élet titok - fejtsd meg,
Az Élet ígéret - teljesítsd,
Az Élet szomorúság - győzd le,
Az Élet dal - énekeld,
Az Élet küzdelem - harcold meg,
Az Élet kaland - vállald,
Az Élet jutalom - érdemeld ki,
Az Élet élet - éljed!
/Teréz anya/



♥ஜ۩۞۩ஜ♥  
Egyszerűen ,ember vagyok.Nem méregetem magam
mással,a nagyok szavával,
Csak teszem a dolgomat,hogy rendben álljon körülöttem minden pillanat.
Nem kívánok utánozni,lelkendezni,sem behódolni másnak,és nem hiszek semmiféle életemelő varázsnak.
Csak megyek előre,végére a mának,
Teszem amit tudok-
S ha néha elbukok,saját káromból okulok.
Egyszerűen ember vagyok!
Tudásom legjavát,életem kútjából merítem,
és megértem a nagyok szavát,még ha nem is mérem magam mással,mint az emberi méltósággal.
A kritikák nem alacsonyitana le,
a dicséretek nem emelnek fel. 
Egy ember vagyok, 
a sok közül...
jóval, rosszal,
de ez az egy én vagyok . 
és ilyen maradok. 
Nem olyan ahogy mások elvárnák, mert akkor, már nem lennék én....

 


 



 

Versek a rózsákról


MEGHAL A RÓZSA

ILLATTESTE LEBÁGYAD ,
SZIROMRUHÁJA HERVADTAN LEHULL ,
AZ ÉLETBŐL EGY SZÉPSÉG ÍGY KIMÚL ,
EGY RÓZSA MEGHAL , BIMBÓK FESLENEK, , 
S ÚJ RÓZSÁKAT HIMBÁLNAK A SZELEK ,
ÉLNEK A RÓZSÁK .

 

MEGHAL A MADÁR ,
DALOLÓ AJKA NÉMA ,
KÉKLŐ AZÚRBA TÖBBÉ NEM REPÜL ,
A PORBA HULL LE FÁJVA , EGYEDÜL , 
DE FÖNT A FÉNYBEN MILLIÓ MADÁR 
DALOLJA : ÉLET ! ÉLET ! NEM HALÁL! 
MADARAK ÉLNEK .

 

MEGHALOK ÉN IS .
MEGKÖVÜLT JÉGSZIVEMBEN 
VILÁGNYI KÍN ÉS BÁNAT HAMVAD EL ,
NEM SÍR TÖBBÉ , NEM JAJDUL , ÉNEKEL ,
ÁM MIALATT ÉN PORRÁ ROSKADOK ,
ÚJ , FRISS SZÍVEK KÖSZÖNTIK A NAPOT.

Borges  : A rózsa

 

A rózsa ,

a hervadhatatlan rózsa , a megnen énekelt ,

e súly és ez az illat , a rózsa ,

a mély éjszakák fekete kertjében ,

minden kertben és minden este nyíló

rózsa , amely titkos alkímiával 

felkelt a széthullt hamuból ,

a perzsák rózsája és Ariostóé ,

az örökké magányos ,

a rózsa , mely rózsák rózsája mindíg ,

a zsenge plátói rózsa ,

a lángoló vak rózsa , a meg nem énekelt , 

elérhetetlen rózsa.


 

Wass Albert: Rózsaszirmok

 

Leszállt az alkony s egy gyenge szellő
Tündér-rózsát hintett az égre,
Fülembe suttogott egy bús mesét,
S tova libbent a messzeségbe ...
Egyszer,régen,mikor még volt öröm,
Egy tündér élt nyíló rózsák között,
Alatta vígan csillogott a tó
S a zord szikla bíborba öltözött ...
Ha jött az est,ott dalolt a szellő,
A bércen harsogott a vad patak,
S a szellő halk suttogása mellett
Táncolt a köd,s ezüst holdsugarak ...
Hanem egyszer,zúgó fergetegben
A szélkirály orkán-csapata jött,
És elragadva a tündérlányt
Eltünt a sötét fellegek mögött ...
Azóta mindig,mikor jön az est,
S bíborban úsznak a hegyoldalak,
A szellő halkan az égre szórja
A fonnyadt tündér-rózsa szirmokat ...
Én is bús szellő vagyok,
Verseim picinyke rózsaszirmok,
Miket most,hogy alkonyom

leszállt,
Haloványkék végtelenbe szórok.


Bölcs Alfonz . Rózsák rózsája 

 

Rózsák  rózsája ,virágnak virága ,

Hölgyek hölgye , királyok királya ,

Gyönyörű rózsa , angyali fényű ,

Vágyó , boldog virág , szűz erényű -

Malaszttal teljes , áldott szépségű -

Te nyomor s fájdalom csitítása ,

Rózsák rózsája , virágnak virága ,

Hölgyek hölgye , királyok királya ,

Úrnőm , kit szeretve szeretnem kell , 

Őrizz rossztól óvó két kezeddel , 

Kövér bűntöl bűzlik minden ember , 

Aki vétkeinket megbocsátja , 

Rózsák rózsája , virágnak virága ,

Hölgyek hölgye , királyok királya ,

Nagyon kell szeretnünk és szolgálnunk ,

Ne hagyj tovább sűrű bűnben járnunk ,

Segíts , hogy imádra nyíljon szájunk ,

Dícsérjen a megtértek imája ,

Rózsák rózsája , virágnak virága ,

Hölgyek hölgye , királyok királya ,

Hölgyem , akit Uramként imádok , 

Aki miatt trubadúrnak állok ,

Ha szerelmemre viszonzást találok ,

Hajtom sok vágyam ördögnek malmára ,

Rózsák rózsája , virágnak virága , 

Hölgyek hölgye , királyok királya.

 

(Fordította : Pál Dániel Levente )

Dsida Jenő KICSI RÓZSA...
Ha nagyon egyedül vagy, kicsi rózsa,
s végtelen éjjel ködharmata hull,
én mellédsimulok hangtalanul.
 
Ha árvaságod szívet-facsaró,
csak szólnod kell és támaszod leszek,
élő, egyszerű rózsafakaró.
 
Ha síró, szellemjáró éjfelen
végigszáguld a szél zúgva, seperve,
eldughatod az arcod kebelemre.

 

Ha babonázva arcodba mered
a sápadt, kaján, torzult holdvilág-arc,
elfödöm gyöngéden a szemedet.

 

Ha fáj, ha üldöz valami titok,
belefújok egy kicsi ezüst sípba:
gondot-űzni tündéreket hívok.

 

Alkonyatkor a napba bámulunk,
imádkozva, míg eljön a sötét
és álmodjuk az egymás közelét.

 

S mikor szirmodat sóhajok se tépik,
egy frissharmatú, boldog éjszakán,
ketten, szótlanul felnövünk az égig.
 

 
 

A zene jelentése számomra, kedvenceim

         

"ARCHIVE FOR ZENE

  A legpihentetőbb megújító erők az egészséges vallás, az alvás, A
  ZENE és a nevetés. Legyen hited Istenben, sajátítsd el a nyugtató
  pihenést, SZERESD A JÓ ZENÉT, nézd az élet derűs oldalát - ÍGY
  AZ EGÉSZSÉG ÉS BOLDOGSÁG A TIÉD LESZ!"

"A zene célja nem az, hogy ítéletet mondjunk róla, hanem hogy
  táplálkozzunk vele. A zene lelki táplálék és semmi mással nem
  pótolható. Aki nem él vele: lelkivérszegénységben él és hal. Teljes
  lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe
  csak a zene világít be. A zene rendeltetése: belső világunk jobb
  megismerése, felvirágozása és kiteljesedése. A népek legendái
  Isteni eredetűnek tartják. S ahol az emberi megismerés határait
  érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk olyan világba, melyet meg-
  ismerni nem, csak sejteni lehet. "
  (Kodály Zoltán)



                        IMÁDOM A JÓ ZENÉT!
Zenével kapcsolatosan nem vagyok válogatós. Elsősorban az érzéki, romantikus dalokat szeretem. A LEFONTOSABB SZÁMOMRA: ZENEHALLGATÁS KÖZBEN JÓL ÉREZZEM MAGAM!



IMÁDOM ÁKOS DALAIT ÉS A VERSEI - GYÖNYÖRŰEK!


                      
                     

 
                     
                
                    "SZÜLINAPI" INTERJÚ
                               (Micsoda mosoly...!:)  )



 

             Á K O S                           M O S O L Y A                                             
                                
     
 

A MÁSIK ÁKOS... "A DOBRÁDY"...:)
Az Ő dalait is szívesen hallgatom...! :



(Az egyik kedvencem: "Fekete gyémánt")
               

...ÉS MÉG AZ Ő ZENÉJÜKET, DALAIKAT IS NAGYON SZERETEM:










 













Kedvenc mozifilmeim, jeleneteim

 




RICHARD GEERE és JULIA ROBERTS összes filmjét IMÁDOM!
 
                                     
                         
CSODÁLATOS SZÍNÉSZNŐ!

                  
                                        


                                                                           


 
                                                                                        

Mivel lehet leginkább felbosszantani

                            

                      

                         
                      
                                                           

AZ ÁLLATKÍNZÁSSAL...! SZIGORÚ ÁLLATVÉDŐ VAGYOK!!



        UGYE, MILYEN ÉDESEK...? NE BÁNTSÁTOK ŐKET!



              
          ...ÉS ŐK IS... UGYE, MILYEN ÉDESEK?

VIGYÁZZUNK AZ ÁLLATOKRA!

 
          




TENGER AZ ÉLET

Sok ezer év óta hullámzik velünk, sok ezer év óta hullámzik velem.Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind, mindannyian.Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk.Tenger az élet.Mindannyian keresünk mindig keresünk egy másik vízcseppet a nagy szörnyű óceánban.Néha megtaláljuk, összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk tovább.Minden csepp egy másik kicsi cseppet a mérhetetlen szörnyű óceánban.Jaj borzalmasan nagy az óceán és egy vízcsepp olyan parányi benne.Sok ezer év óta keresem már őt, kis vízcsepptársamat, és alig lelem meg néha-néha...olyankor is egy pillanatra csak.Háborog a vihar, röpit a hullám...Voltam koldus, béna, nyomorék, hazám a templomajtó...ő talán király volt akkor, és garast dobott reszkető kezembe.Császárnő is voltam....büszke és hatalmas...ő talán rőzsét szedett valahol az erdőben, de éppen akkor nem vadásztam ott, mert dolgom volt más...fontosabb, nagyobb...pedig akkor is csak azért éltem, hogy megkeressem őt.Most is keresem.Néha belenézek valakinek a szemébe...aztán tovább megyek.Nem ő volt, ez sem ő volt.Néha belecsókolok valakinek a nyakába...aztán idegenül néz össze szemünk..ezt a vízcseppet sem én kerestem.Valaki más.Néha összesimulunk, amikor sír a tangó..kilessük egymás szíve dobbanását..aztán fáradtan lehull a kezünk.Tovább..Egymás lelkébe belenézünk..csókok, éjjelek virágcsodáival teleszórjuk egymást....aztán búcsút intünk és mosolygunk hozzá...és keresünk, keresünk mindig, míg világ a világ.Lehet egyszer megtalálom ebben a lázas furcsa életemben amit ma élek.Lehet hogy nem.Mindenütt, mindig őt keresem.Űz, hajt a vágy, hogy szemébe nézzek, mert régi magamat látom meg benne, páfrányos erdők örökzöld csendjének meseóriását.Hogy megszoritsam kezét, és lelkébe csókot leheljek, szebbet, szentebbet mint amilyet valaha férfiszájra adtam.Egy pillanat csak.Aztán jöhet ismét a hullám, leránthat a mélybe, vagy sugárszálon az égig emelhet..valaki utánam csodálkozik.Aztán lehetek harmatcsepp márciusi ágon, lehetek százöles tengermélybe zárva:Mindörökre őt fogom keresni, és ő engem fog keresni mindörökre...(Wass Albert után szabadon)







 

"A szeretet

"A szeretet hangja muzsika: ajándék a léleknek, felüdülés a szellemnek, megkönnyebbülés a szívnek. Ez a szó: szeretet, élettel teli valóság, segít feloldani és feloldódni; megérteni és megértetni; megtartani és elengedni. Ha meggondolod, melyik földi jelenség áll közelebb hozzád, a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál, vagy egy ember - egyképpen tudsz válaszolni rá: embernek csak ember lehet társa. Mi volna... csodálatosabb az embernél? Ő az élet - s az életnél semmi sem csodálatosabb. Mert, egyedül az ember képes szeretni és szeretetet elfogadni. A szeretet elfogadás épp oly nagy képesség, mint a szeretni tudás. Annak, aki szeret, tulajdona az egész világ: a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál. Az ember szeretetre született."











"Boldogtalan boldogok

Ha a boldogságot kutatod, belül keresd,
emlékezeted roppant nagy csarnokában.
Itt tied az ég, a föld, a tenger, a csillagok.
Itt találkozhatsz önmagaddal. Csak egyet-
len egy nem lehet a tied: a perc, amelyet
elfeledtél. Amire nem emlékszünk, már
nem a miénk...
Az emberek bebarangolják a világot,
megcsodálják a hegyek égre meredő
csúcsait, a tenger egekig ívelö hullámait,
a folyók félelmetes kanyargásait, az óce-
án végtelenjét és a csillagok semmibe
tűnését. Csodálnak, miközben elfelej-
tenek emlékezni. Boldogtalan, aki emlé-
keire ügyet sem vet, és boldog ezek
szerint csak az lehet, aki emlékezni
képes.
"










 
Pillanat

bungee jumpingolj a himalájáról,
énekelj a dalai lámáról,
zuhanj a feketelyukba,
emelkedj kitörő lávával újra a magasba!
 
röpülj helikoptereddel a marsra,
szedd a csillagokat halomra!
lopj sugarakat a napból,
s vakítsd el holdistent azokból!
 
merészkedj a horizonton túl,
s ízleld meg világát irdatlanul;
lopj egy cseppet mások könnyeiből,
amitől aztán mindenki megkönnyebbül!
 
halld a szavakat,
melyek érted kiáltanak,
s ahol ott a vég, s a kezdet,
ott kezdődik az emberséged!





Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.
Miért csillag a barát?
És miért barát a csillag?
Mert olyan távol van, és mégis bennem él?
Mert az enyém, és mégis elérhetetlen?
Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus?
Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit?
Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég?
Nem lehet rá válaszolni.
Nem is kell.

De, ha nem is lehet, barátom iránt mindíg azt fogom érezni, hogy csillag,
a világegyetemnek rám ragyogása.








 






Add meg nekem



                    
Ölelj meg,
amikor a magány jégkezével fojtogat
Szeress,
akkor is amikor meg sem érdemlem azt
Figyelj rám,
vedd észre, ha szilánkokra hullva semmi sem vagyok
Vigasztalj,
amikor bánatomra orvosságot sehol nem kapok
Oltalmazz,
ha mindenféle gonosz démonok bántanak
Támaszom legyél,
amikor elsírom könnyeim, tartsd a válladat
Ismerj el,
ha valamiben különleges vagy jó vagyok
Taníts,
ha tudatlanként hozzád fordulok
Bátoríts,
amikor megbénulva félek a kokemény kudarctól
Vezess,
mint vakot, hogy le ne térjek a helyesnek vélt utamról
Adj hitet,
ha már szikráját sem látom az utolsó reménynek
Hallgass meg,
amikor a fájdalmam ki kell beszélnem
Ápolj,
ha olykor csatát vesztek, legyur és gyoz a betegség
Simogass,
amikor legjobban hiányzik nekem a melegség
Halld meg,
mind azt amit szavak nélkül is, esedezve kérek
Fogadj el,
hibámmal, olyannak amilyennek alakított az Élet
Érezd,
hogy ezekért a dolgokért meghalni lennék képes
Add meg!
mert adni én is Csak így tudok? Kérlek!



 

Angyali üzenet

 
Bocsássunk meg magunknak,
Bocsássunk meg egymásnak,
Bocsássunk meg múltunknak,
Teremtett világunknak.
 
Rázzuk le béklyóinkat,
Dobjuk el gondjainkat,
Hívjuk angyalainkat,
Teremtsük világunkat!
 
Angyalok segítenek,
Erovel feltöltenek,
Lényükkel átölelnek,
Folyton lelkesítenek.
 
Ahogy vagy elfogadnak,
Csodákkal támogatnak,
Érzéssel tanítanak,
Mindig bátorítanak.
 
Nincsenek véletlenek,
Dolgok csak megtörténnek,
S angyalok szeretnek,
Lépten-nyomon vezetnek.
 
Angyalok most üzennek,
Minden lénynek, embernek:
A célja életednek:
Helyt adj a szeretetnek!
 
Ez hiányzik Földünknek,
Angyaloknak, Istennek,
Valóságos lényünknek,
S gyönyöru szívünknek.



ÁLOM ÉS VALOSÁG


                                                                       
A szerelem áldás ,ha lelkünk egy,
Szívünknek dobbanása,isten jel adása,
Várjuk a reggeli ébredést,
Tudva,hogy a holnap mit ígér,

Számolyuk utcákon járva,
a perceket,
Nézzük az idot
hogy percek gyorsan teljenek,
A szerelemnek egy hatalmas játéka,
Mint az életünk leforgása.


Csendes éjszakákon,
Ha egymásra gondolunk,
Minden percben,
képzeletben egymáshoz rohanunk,
Érzem a szerelmet,
mindha át ölelne.

Vágyakkal telve,
Vannak az éjszakák,
Vajon hol vegzödik az álom
Es hol kezdödik  a valóság,



Klára Révészné
Nyugalom szigete


Létezik egy sziget nyugalom a neve
Csend békesség veszi álandóan körül
boldog az ki ezt kapja az élettol örökül.

Tiszta forrás ontja ott az élet vizét
Fák levelei letörli a múlt fájó könnyeit
vídáman kezdik ok minden egyes napot.

Itt nem gondolkoznak sokat azon
mit tartogat nekik a holnap vajon
tudják a bennük élo szeretet megoldja.

Remélik a holnap is csak jót hoz és
a szeretet ereje csodákra képes
erot ad a nehézségek elvíseléséhez.

Nincs jelentosége kinek milye van mert
a kapocs mely bennük él gyanutlanul
összetart mindenkit elválaszhatatlanul.

Nyugalom mosolygás árad szerteszét
bármerre nézel csak a csend beszél
még a szél is nesztelen simogat.

Nyugalom szigete költözz a szívekbe
érezze mindenki a békesség angyalát
Hit,Remény. Szeretet vezérelje életünket.

Révészné Clarisz


 




Ez a szerelem

Hagytam... az érzés rám rohanjon,
leteperjen, mint egy gyoztes,
Fölényes ellenfél, átadtam tudatom,
legyozött, édes, borzongató volt,
Félelmetesen nagyszeru, ugyanakkor
mint napfény, öltöztetett...
Tekintetünk egymásba kapcsolódott,
lassan megszunt minden létezni,
Nem hiányoztak a szavak...
valahol a zene megszólalt...
Vagy a csöndnek lett hirtelen
ezernyi pillangószárnya...?
Millió hárfa hangja zengett...
mindegyik szivárványszínu lepke volt,
Valahonnan égkékség robbant ránk,
csak álltunk... csak néztük egymást...!


Esti vers

Jó ilyenkor este már,
mikor az izzó nap leszáll
s a csillag csillog csak nekem.
Elgondolom az életem.

Ami elmúlt és ami lesz még,
mit rég meguntam s amit szeretnék,
messzirol nézem és nyugodtan,
ami után egykor futottam.

Mire az izzó arc lehul,
a szív is békés lesz belül.
Öröm, kétség oly messzi cseng
és jól esik az esti csend.

Jó így még egyszer szem lehunyva
mindent végiggondolni újra,
a lélek könnyu, mint a pára
s csend van. Elalszunk nemsokára.


Szuhanics Albert: Minden ember boldogságra vágyik


Minden ember boldogságra vágyik,
ne hidd, hogy a király boldogabb,
mint a gyermek, aki porban játszik,
s ott szövöget könnyű álmokat.

A boldogság lakhat kis szobában,
aki tudós, lehet önfeledt.
Míg dolgozik, elmerülten kutat,
nem érzi a múló perceket.

Ki a drága műkincseket gyűjti,
örül neki, mint egy kisgyerek,
Ám ha kapsz egy szál virágot néha,
boldogabb te nálad nem lehet!

A természet lágy ölén pihenhetsz,
vagy hajózol tágas tengeren,
Már tiéd a boldogság érzése,
olyan lesz az, mint egy szerelem.

Önfeledt légy, s minden bánat elhagy!
A baj, a gond nem nyomja válladat.
Te benned a boldogság örök lesz,
nem ural sok fájó gondolat!

Minden ember boldogságra vágyik,
nem látja hogy itt van, benne él.
Szabad legyél, boldog, önfeledt,
s a boldogság tehozzád elér!



Törley Gábor
Az Élet


Álmodom egy új világról,
Hol a Barátság a jelszó
Tuz fog égni minden szívben
Mindenki közt, békességben

De a rosszak próbálkoznak
És ha gyengére akadnak
Nincs menekvés, nem futhatsz el
Lelkedet már elvesztetted

Tudjátok: az élet nehéz,
Mint a hegy, ki az égre néz
Az alja még nem meredek
Följebb van az igazi hely

Általában ott vesznek el,
Hol már egyre nehezebb lesz
Ok a jó útról letérnek
S eltunnek ok a sötétben

Áruld el
tt még most is égig érnek
a fák, és kint a réteken
gyermekkorom tágra nyíló
szemében ring a végtelen.

Régi nyarak illatával
ölel a szél, míg suttogok:
Hazajöttem, megismersz még
öreg nyárfa? Nézd, én vagyok.

A kisgyermek, ki ágaid közt
kacagott, bujkált egykoron,
az vagyok, csak felnott lettem,
és szomorúbb is, jól tudom.

Visszajöttem, megkérdezni:
Mi az, mi hajdan itt maradt?
Áruld el most, öreg nyárfa:
Mért voltam akkor boldogabb?



 

Te vagy

Te vagy, kinek tekintete a széprol mesél,
Te vagy, kinek törékeny lelke folyton remél,
Te vagy, ki nekem eddig nem lehetett még senki.
Te vagy, kit lehetetlen elfeledni.

Te vagy, kinek minden mozdulatától szívem úgy ver,
Te vagy, kire szemem már nézni sem mer,
Te vagy, ki nélkül létezni nem tudok,
Te vagy, kit gondolataimból kiuzni nem bírok...

Te vagy, ki a gyönyöru szót szívembe véste,
Te vagy, ki beástad magad lelkembe oly mélyre.
Te vagy, ki nekem a világot, a létet jelenti.
Te vagy, ki megtanított engem a legszebbre: szeretni.

Te vagy, óh te, ki elhozta az örök nyarat.
Te vagy, ki zavartá teszed pillantásomat,
Te vagy, aki nélkül lelkem darabokra szakad,
s akit utálni nem lehet... Az is te vagy.



 
 
"Akik elértek a csúcsra,
És kiállták a próbákat
Reájuk vár az új világ
Mirol nem is álmodtak tán

Bár a világ most nem túl szép
De még fennáll a jó remény
Egyre több a küzdo szellem
S a küzdelmet ne adjuk fel!

Álmodom egy szép világról
Ahol immár béke honol
Csak akarat kell semmi más
Higgyünk és álmodjunk tovább!"


"Csak szeretve tanulunk meg szeretni..."


♫ ♥ ๑۩۞۩๑☆♡.Játssz el egy dalt,csak úgy magadnak halkan Segít elfeledni, hogy valahol baj van Játszd azt,hogy TE is benne vagy a dalban Játszd azt,hogy mosolyogsz, s nem érdekel semmi Játszd,hogy érdemes mindennap embernek lenni...

"♡☆๑۩۞۩๑ ♥
 ♫ ♥ ๑۩۞۩๑☆♡
" Ajtod vagyok, nyithatsz..csukhatsz..Bármikor csak jössz , 
  ha zárva találsz ..érintésedre ajtóm megnyílik könnyen , zajtalanul ." ♡☆๑۩۞۩๑ ♥♫.







Váci Mihály

Felcserélt szenvedélyek

Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a nyers élvezet éltet:
melynek kevés, ha a test meztelen,
s fogasra dobva kinn marad a lélek.

Érzékeink, sorsunk s az értelem
vívtak, ölelkeztek, húsunkba téptek,
bőrünk agyunk, tudatunk részegen
habzsolta, tervezte is azt, mit érzett.

Szerelme, sorsa volt egy nemzedéknek
a láz, - a harc, rajongás, fegyelem,
s egymást örökké felcserélve égtek
a cél, gyönyör; a csók, történelem,

- hogy mindkettő ebbe majd belevérzett:
s vív, sír bennünk - s én Veled, Te velem.



"A szerelem mindent pótol, s a  szerelmet nem pótolja semmi."

(Petőfi Sándor)

Máskor is gyere :-)!




 



arcsi :-)

lap tetejére



 

Érdeklődési körök

Kedvenc film típusaim:
  • mesék
  • művészfilmek
  • romantikus
  • természetfilmek
  • thriller
  • történelmi
  • vígjáték
Kedvenc sportjaim:
  • futás
  • tenisz
  • vitorlázás
  • úszás
Kedvenc zenei stílusaim:
  • alternatív
  • klasszikus
  • latin zene
  • pop
  • techno
  • világzene
Kedvenc állataim:
  • hal
  • kutya
  • macska
  • madár
Szabadidőmben:
  • autózgatok
  • biciklizek
  • csetelek
  • fotózgatok
  • főzőcskézek
  • internetezek
  • kertészkedek
  • kirándulok
  • könyveket olvasgatok
  • moziba járok
  • nyelveket tanulok
  • színházba járok
  • sétálgatok
  • természetjárás
  • táncolok
  • vásárolgatok
  • zenét hallgatok
  • írogatok

Kedvenc márkák

Szerintem

Legyen SZÍVED, mely sosem válik kővé, legyen KEDVED, mely sosem gyullad haragra és LEGYEN ÉRINTÉSED, mely SOSEM BÁNTALMAZ! Charles Dickens

Tooltip szövege ide jön

Legalább 3 karaktert írj be a kereséshez